A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (27. kötet, 3-4. szám)

A Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának felolvasó ülései - Harmatta János: Az indoeurópai népek régi településterületei és vándorlásai

AZ INDOEURÓPAI NÉPEK BÉCSI TELEPÜLÉSTERÜLETEI ÉS VÁNDORLÁSAI 311 rekonstrukciónál a kvantitatív egyezések helyett előtérbe kerültek a minőségi kritériumok, így pl. a peremterületek, peremnyelvek megőrizte archaikus voná­sok elve vagy a szóképzésből és a ragozási kategóriákból a szókészlet történeti rétegződésére vonatkozólag adódó tanúságok. Másrészt ugyanakkor korlátozni igyekeztek az összehasonlító módszerrel elért eredmények érvényességét, így megfosztották a rekonstruált alapnyelvet valóság jellegétől, s úgy tekintették csak mint nyelvészeti absztrakciót, mint különböző hangtörténeti feltevések összefoglaló képletét. Akik nem mentek el idáig, azok az alapnyelv és az őshaza fogalmát korlátozták a közvetlenül az i.e. nyelvek szétválását megelőző álla­potra. A másik, ezzel párhuzamos fejlődési irány az volt, hogy bizonyos mér­tékben átvették az élőnyelvi kutatás szemléletét. Az i.e. alapnyelvet most már nyelvjárásokra tagolódó nyelvnek tekintették, az i.e. alapnyelv helyett meg­jelent az i.e. köznyelv, az őshaza helyett az i.e. nyelvi közlekedési terület fogalma.­ E törekvéseknek a hátterében részben az az igyekezet rejlett, hogy az i.e. nyelvek kialakulásának, keletkezési helyének, fejlődésének a kérdését való­szerűbb módon oldják meg. Csakhogy közben ellentmondásos helyzet alakult ki, amennyiben az élőnyelvi modell átvitele a rekonstruált alapnyelvre az összehasonlító­ történeti módszer lényeges alapelveinek feladását jelentette. Az összehasonlító módszer alapelve ugyanis az volt — és sokan még ma is ezt vallják —, hogy ha egy nyelvi elemet, pl. szót ki tudok mutatni egy nyelv­család A, B,C, D nyelvében, akkor annak meg kellett lennie az E, F nyelvben is. Ha azonban elfogadjuk azt, hogy az alapnyelv nyelvjárásokra oszlott, hogy az egyes nyelvi elemek és jelenségek elterjedése izoglosszákhoz kötött volt, s hozzátehetjük, hogy ez látszik valószínűnek, akkor az előbbi következtetés nem lehet érvényes. Ugyanígy korábban a palatális gutturálisok kétféle foly­tatását a centum és satum nyelvekben az összehasonlító módszer alapelvének megfelelően az alapnyelv kettéválásának a korszakába tették. Ha feltesszük, hogy e jelenség alapnyelvi nyelvjárásokat tükröz, akkor ellentétbe kerülünk 2 VÖ. az újabb irodalomból W. PORZIG : Die Gliederung des indogermanischen Sprachgebiets. Heidelberg 1954. H. M. HOENIGSWALD: Language Change and Linguistic Reconstruction.2 Chicago 1901. F. C. SOUTHWORTH: Family-Tree Diagramms. Language 40 (1964) 557 565. K. STRUNK: Probleme der indogermanischen Sprachwissenschaft nach Brugmann. Glotta 43 (1965) 199 217. Neue und alte Methoden in der historischen und vegleichenden Sprachwissenschaft. Kratylos 10 (1965) Heft 2, 11 (1966) Heft 1/2. F. R. ADRADOS: Historische und strukturelle Methode in der indogermanischen Sprach­wissenschaft. Kratylos 10 (1965) 131 skk. H. BIRNBAUM J. PUHVEL: Ancient Indo-European Dialects. Berkeley- Los Angeles 1966. P. MERIGGI: Die Junggrammatiker und flie heutige Sprachwissenschaft. Die Sprache 12 (1966) 1 15. V. PISANI: Entstehung von Einzelsprachen aus Sprachbünden. Kratylos 1 1 (1966) 125 skk. E. RISCH: Historisch­vergleichende Sprachbetrachtung und Dialektgeographie. Kratylos 11 (1966) 142 skk. I. M. TRONSKIY: Обще-индоевропейское языковое состояние. Leningrád 1967. О. SZEME­RÉNYI: The New Look of Indo-European. Reconstruction and Typology. Phonetica 17 (1967) 66 —99. F. R. Adrados: Die Rekonstruktion des Indogermanischen und die struk­turalistische Sprachwissenschaft. IF 73 (1968) 1 47. I. DYEN: Reconstruction, the Com­parative Method, and the I'roto-Language Uniformity Assumption. Language 45 (1969) 499 — 518.

Next