A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (33. kötet, 1-4. szám)

Emlékülés Kodály Zoltán születésének 100. évfordulójára - Szabolcsi Miklós osztályelnök megnyitója - Szentágothai János elnöki üdvözlő szavai

1* Tudományos ülésszakok EMLÉKÜLÉS KODÁLY ZOLTÁN SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJÁRA (Budapest, 1982. május 3.) Szabolcsi Miklós osztályelnöki megnyitója Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya nevében tisztelettel üdvözlöm vendégeinket. Az Osztály úgy vélte helyesnek, hogy közgyűlési osztályülésén Kodály Zoltánról emlékezik meg születésének 100. évfordulója alkalmából, így csatlakozva az országos ünnepségekhez. Hiszen Kodály Zoltán az Osztály tagja volt, 1943-tól levelező, 1945-től rendes tag, 1946 júliusától 1949 szeptemberéig az Akadémia elnöke, élete végéig az Osztály Zenetudományi Bizottságának elnöke, az Akadémia Népzenekutató Csoportjá­nak vezetője, számos kiadvány szerkesztője. Születésének 100. évfordulója alkalmából megidézzük Kodályi Zoltánt a tudóst, a tudományszervezőt, keresve azt, hogyan fonódott össze kutatói tevékenysége zeneszerzői munkásságával, művében hogyan erősítette kölcsönösen egymást a művész és a tudós. Ma, amikor tudomány és művészet néha egymás ellen hadakozik, és ritkán találkozik egy személyben igazán nagy tudós és rendkívüli művész, különösen időszerű a munkássága és egyénisége egységének felidézése. Mai ülésszakunkon erre teszünk kísérletet. Az évfordulón sokunkban felidéződik Kodály Zoltán emberi alakja, és így talán nem méltatlan személyes emlékről is szólni. Egy kisgyermek­kori emlék él elevenen ben­nem, amint Kodály, jellegzetes köpenyében bekopogtat az akkori Személynök utca 25-be, a fiatal Szabolcsi Bence kis udvari szobájába. Erre a képre vetül rá annak a már idős mesternek alakja, akivel József Attila-versek ritmikai problémáiról beszéltünk, és azé, akit itt, ebben a teremben láttunk előadni, zongorázni, vagy akár másnak kottát lapozni. És éppen ebben a teremben, mely annyiszor hallotta őt, most szóljunk Róla. Ezzel ülésünket megnyitom. Szentágothai Jánosnak, az Akadémia elnökének üdvözlő szavai Tisztelt ünnepi emlékülés! Kodály Zoltánban zenei életünk korszakos alakjára emlékezünk születése 100. évfordulójának évében. Emlékülésünk Kodály sokoldalú egyéniségéből természetesen a tudományos és pedagógiai művét emeli ki, mely azonban elválaszthatatlan lenyűgöző művészetétől. Nehéz róla megilletődés nélkül beszélni annak tudatában, hogy ilyen géniusz kortársunk volt. Rajongtak érte, sokan bálványozták, tartottak is félelmetes ítélő­képességétől a zenével és a zenei élettel összefüggő valamennyi kérdésben. Megveszteget­hetetlen, kompromisszumokat nem ismerő egyéniség volt, aki szuggesztíven, látnoki módon élt az emberek között, nem magáért élt, nem a hangversenytermi sikerekért, nem MTA I. Oszt. Közl. 33, 1982

Next