Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-03 / 1. szám

Függetlenségi és 48-as párti Nagykároly város hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye, hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre.............................8­— kor. Fél évre.................................4­— Negyedévre.............................2'— „„ Egyes szám.........................—'20 „ Községi jegyzőknek és tanítóknak egész évre 6 kor. Főszerkesztő : Dr. Adler Adolf Szerkesztőség: Kossuth­ utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi­ utcza 37. — Telefon 76. Felelős szerkesztő : Főmunkatárs : Rédei Károly. ifj. Somossy Miklós. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda Részvénytársaság“. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlent­l nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyiltter sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Tisztelt Olvasóinkhoz. Mint a „Nagykároly és Vidéke“ olvasóközönsége a lap homlokán a szer­­­­kesztőség névsorából látja és olvassa, az újév kezdetével a szerkesztőségben vál­tozás állott be. A lap eddigi felelős szer­kesztője, ki a „Nagykároly és Vidéke“ megalapitásától kezdve annak lelkes, fá­radhatatlan munkása volt, az utóbbi idő­ben pedig egymaga végezte lankadatlan ügybuzgósággal a lap szerkesztésének nagy és felelősségteljes munkáját, nagy­mérvű elfoglaltsága s egyébb viszonyok­nál fogva a lap szerkesztésének munkáját másokkal megosztani kivánja. S a szer­kesztőségbe belépteti uj tagok­ szives készséggel vállalkoztak arra, hogy sze­rény tehetségükkel s szintén teljes buz­­gósággal és lelkesedéssel vegyenek részt a lap szerkesztésének fontos munkájában. De ha ekként változás állott is be a szerkesztőségben, a lap szelleme marad a régi, amelyet immáron 28 éve óta követ. Biztosíték erre maga az az örvendetes tény is, hogy lapunk ed­digi felelős szerkesztője továbbra is a szerkesztőség tagjai sorában foglal he­lyet s lelkes közreműködésével, a viszo­nyok alapos ismeretével, igazságszerete­­tével és ügybuzgalmával fáradozni fog ezután is a „Nagykároly és Vidéke“ ed­digi színvonalának megtartásán, de sőt emelésén. Ilyen programmot, pláne új program­­mot adni és mondani, valóban felesleges do­log lenne. Hiszen a lap 28 éves fennállásának ideje alatt következetes, tántoríthatlan hűség­gel követett elvei s intenciói valóságos élő programmként áll az olvasóközön­ség lelke előtt. Továbbra is az eddig kö­vetett s jónak bizonyult után óhajtja te­hát szolgálni édes magyar hazánk, vár­megyénk s Nagykároly városa és vidéké­nek ügyét. Közremunkálni óhajt ezután is édes magyar hazánk, drága magyar nemzetünk javán, annak jobb s méltán megérdemelt boldogabb jöven­dője előkészítésén, még pedig a függet­lenségi és 48-as párt eszméinek lelkes s tántoríthatatlan hirdetésével. Szent meg­győződésünk ugyanis, hogy csakis ezen eszmék győzedelmével jöhet s jön is nemzetünkre ama várva-várt boldogabb kor, „mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán.“ S a figyelmes szem­lélő — tagadja bár ; kétkedő — látja s tapasztalja, hogy — bárba lassan is — de csak közeledünk ama dicső eszmék­nek és elveknek megvalósulásához, életbe­léptetéséhez. Szent meggyőződésünk, hogy nemzetünkre, mely immáron végig­járta a mártíromság gyászos s véres kálváriájának hosszú, rettenetes útját, csakis ezen eszmék megvalósulásával virradhat a dicső feltámadás áldott reg­gele. S bár a politikai kérdések örökös tárgyalásaiba belemen­lni nem óhajtunk, — hiszen bőségesen fglalkoznak ezzel a fővárosi nagy politikai lapok, — azért mi, mint vidéki lap, a mi kisebb körünk­ben, a kínálkozó alkalmat mindenkor­­megragadjuk ezután hogy a függet­­lenségi és 48-as eszméket hangoztassuk, teljes tiszteletben tartván mások politikai meggyőződését; politikai kérdéshez minden fontos, aktuális hozzászólunk mi is meggyőződésünk, politikai elveink alap­­­ján, mindig szem előtt tartva legdrágább s legszentebb jelszavunk: „A haza min­den előtt!“ Mint Szatmár vármegye székhelyén­­ megjelenő lap, természetesen örömmel foglalkozunk továbbra is a vármegye ügyeivel. Nemcsak részletes tudósítá­sokat közlünk a fontos, édes mindnyá­junkat érdeklő ügyekről, hanem — mint a köz javán munkálkodó lap — éber s éles szemekkel kísérünk figyelem­­, rad minden mozgalmat, mely a várme­gyei életben feltűnik, különösen a mos­tani zilált, nehéz időkben, midőn főként a vármegyék autonóm jogai egyik leg­biztosabb s legszilárdabb védőbástyái a magyar alkotmánynak. De különösen nagy örömmel és sze­retettel foglalkozunk továbbra is Nagykároly városait és ennek a vidékét érdeklő ügyekkel. Édes m­ind­­­­nyájunknak hő és fővágya, forró óhaja , városunk boldogsága, biztos fejlődése, virágzása. Ennek javán munkálkodni önzetlen szeretettel, legkedvesebb felada­­­tunk leend a jövőben is. Minden életre­való eszmét, minden intézményt, minden nemes célt, mely városunk javát szol­gálni hivatott — minden tehetségünk­kel s teljes erőnkkel támogatni köteles­ségünknek ismerjük és tartjuk. Magától.... értetődő dolog tehát az, hogy — mint helyi lap — első­sorban s főként a helyi ügyekkel foglalkozik ezután is, de mint eddig, úgy továbbra is mindenkoron a legszigorúbb tárgyilagossággal. Toliunk az igazságot és a tárgyilagosságot szol­gálja mindenkor. Egyéni érdek és sze­mélyes harc egyformán s teljesen távol áll továbbra is a laptól. Mert igaz ugyan, hogy hizelegni könnyű dolog, gúnyolódni még könnyebb, bántalmazni meg éppen a legkönnyebb, — mi azonban teljes komolysággal, az ügyhöz méltó buzga­lommal dolgozni akarunk, még­pedig legjobb meggyőződésünk szerint, mert közcélokat csak lelkiismeretes munkával lehet és kell szolgálni, munkának van becsülete!Csakis az ilyen Bár szerénynek lássék is ez a keret — szerény nézetünk szerint — hivatá­sát becsülettel tölti be az a vidéki lap, mely ennyivel beéri és távol tudja tar­tani magától az­ olyan­ irányzatot, amelyen az emberi gyarlóság oly sokszor meg­botlik : a szenvedélyt és az egyéni ér­deket. A fenntiekben vázoltuk lapunk 28 éves fennállása alatt követett irányát, mi­től eltérni a jövőben sem fogunk. Ily irányú becsületes munkálkodásunkhoz tisztelettel kérjük laptársaink, az olvasó­­közönség és mindenki szives jóindulatú támogatását és pártolását. Nagykároly, 1912. január 1-én. A „Nagykároly és Vidéke” szerkesztősége. Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága múlt csütörtökön Csaba Adorján főispán elnöklete alatt tartott rendkívüli közgyűlését elnöklő fő­ispán a következő beszéddel nyitotta meg: - A Mindenható kegyelme megegedte érnünk, hogy egy, a nagy mindenségben letűnő év utolsó óráiban ép erő és egészségben össze­ i­jőve, ezen utolsó közgyűlésben befejezzük a reánk rótt teendőket s bebizonyíthassuk, hogy kötelességeinknek igyekeztünk eleget tenni. Ha visszapillantást vetünk az elmúlt ese­ményekre, az elmúlással együtt jelentkező me­­lankólikus érzés fájdalmassá válik lelkünkben, visszaemlékezve azokra, akik még a közelmúlt­ban is velünk karöltve munkálkodtak, de akiket a kérlelhetetlen sors sorainkból kitörölt. Reájuk visszaemlékezve csak egy megnyug­tató tudatban kereshetünk vigasztalást, abban, hogy fejlődik előttünk egy új, az élet vihará­ban edzett és tettre kész generáció, amelyik — bízom benne — akarni és tudni is fogja betölteni azt az űrt, amely a jobb hazába tér­tek után maradt. Örömmel konstatálhatom, hogy vármegyénk közigazgatása az évek óta tartó fokozatos fej­lődés terén igyekezett lépést tartani a vele szemben támasztott követelményekkel s tiszt­viselői kara a jól teljesített kötelességérzetével zárhatja le az elmúlt esztendőt.

Next