Napló, 1992 (3. évfolyam, 88-139. szám)
1992-01-08 / 88. szám
4 ««Önkormányzat vagy függetlenség Szerkesztőségünk sohasem kötötte le egy párt vagy mozgalom programját sem. Ugyanakkor nyitott volt minden, sorsunkat előre vivő gondolat előtt, s ilyennek látja most a Vajdasági Jugoszláv Szociáldemokrata Liga memorandumát is. Másrészt azért teszünk kivételt Dnnak pártjával, mert hosszú idő után először történik meg az, hogy valakik programszerűen gondolkoznak a Vajdaság helyzetéről, s ez - a bennünket megosztani akaró törekvések erdejében - nem kis eredmény. Hisszük, hogy nem veszett ki még minden civilizációs vívmány ezen a tájon, s hogy kiszipolyozottsága ellenére képes talpraállni Természetesen, mindenkinek megvan a maga Vajdaságképe, és arra is kérjük az olvasót, hogy szóljon hozzá csanakék elképzeléséhez. A hágai Jugoszlávia-értekezleten tavaly november 5-én előterjesztett egyezményjavaslat IV. változata, továbbá az Európai Közösség minisztertanácsának Jugoszláviáról szóló deklarációja, valamint a Kelet-Európában és a Szovjetunió területén alakult új államok elismerésének a mércéiről 1991. december 17- én Brüsszelben kiadott nyilatkozat alapján a Vajdasági/Jugoszláv Szociáldemokrata Liga a múlt év decemberében az alábbi memorandummal fordult az Európa további sorsáról dönteni hivatott nemzetközi szervezetekhez: Memorandum a Vajdaságról a) Méltányolva az eddig tett erőfeszítéseket és az elfoglalt elvi álláspontokat, úgy tartjuk, hogy az egyezménynek, amelyben hat köztársaságról és újabb önkormányzatok megalkotásáról van szó, tartalmaznia kell a már meglévő önkormányzatokat, így a Vajdaságot is, ami egyébként az egyezmény 11. változatában így is szerepel. b) A nemzetiségi és etnikai csoportok kérdéseinek önkormányzatok létrehozásával történő megoldása mellett a Vajdaság, továbbá a többi sajátos terület (Isztria stb.) kérdését is meg kell oldani. c) A 2 millió lakosú és 21 500 km területű Vajdaság külön érdekekkel és jogokkal rendelkező, sajátosan több nemzetiségű földrajzi, ökonómiai, kulturális és történelmileg megalapozott terület (önkormányzattal már Ausztria-Magyarország idején, 1848- 1960-ig rendelkezett). Ezt mindenképpen méltányolni kell, ha azt kívánjuk, hogy a Jugoszlávia geopolitikai térségében létrejövő új közösség demokratikus és tartós alapokon épüljön fel. d) A Vajdaságnak, jogainak és érdekeinek a kérdése jelenleg teljesen nyílt, miután az 1945. évi történelmi megállapodásnak - amelynek alapján a Vajdaság autonóm tartományként a föderatív Jugoszlávia garanciája mellett Szerbiához csatlakozott - a feltételeit megszegték. Mindebből kifolyólag az alábbiakat indítványozzuk: A Vajdaság jogállása I. A Vajdaság meghatározása Szerbia iránti viszonya terén. A Vajdaság konföderáns egység, egyenrangú és konföderáns Szerbia kötelékében létező más egységekkel. II. A Vajdaság belső meghatározása: a) A Vajdaság saját alkotmánnyal, törvényhozó joggal felruházott parlamenttel, gazdasági önállósággal, közigazgatási struktúrával, igazságszolgáltatással stb. rendelkezik. b) A Vajdaság az Egyezmény szerint: intézményi és területi keretet szolgáltat a nemzetiségi és etnikai csoportok valamennyi jogának, valamint minden egyes állampolgára egyéb demokratikus jogainak az érvényesítéséhez. A demokratikus, többpártrendszerű Vajdaság piacgazdasággal, magántulajdonnal, szabad vállalkozással, a világpiac iránti nyitottsággal rendelkezik. III. A Vajdaság külső meghatározása: - Amennyiben Szerbia nem fogadja el a Vajdaságot konföderáns egységként, úgy: a) független és önálló Vajdaságot óhajtunk, amely nemzetközi garanciákkal rendelkező, semleges és nyílt terület. A Vajdaságnak, akár független, akár konföderáns egység legyen, mindkét esetben: b) demilitarizáltnak kell lennie, amely ütközőzónát képez Szerbia, Horvátország és a szomszédos országok között. IV. A Vajdaság meghatározása Jugoszlávia iránti viszonyában: - A Vajdaság a jugoszláv térségben létrejövő társulás egyenrangú tényezője. V. A Vajdaság területi meghatározása: - A Vajdaságot történelmi határai között, a Szávától és a Dunától északra, elcsatolt területeinek a visszaadásával helyre kell állítani. Megindokolás Ad A Vajdaságnak aszóban forgó Egyezmény felölelte jogai és érdekei a következőkkel indokolhatók: A JSZSZK 1974. évi alkotmánya szerint a Vajdaság Jugoszláviának az alkotó része, valamint Szerbia kötelékébe tartozó autonóm tartomány. A Vajdaság 1945-ben saját képviselőházának a döntése alapján, a saját szerveivel és területével együtt csatlakozott Szerbiához, Szerbia jóváhagyásával és Jugoszlávia garanciájával. Szerbia az önkormányzatot ténylegesen eltörölte, a föderánis Jugoszlávia pedig megszűnt létezni. A Szerbiához való csatolásról szóló korábbi, 1918. évi döntés (amelyet a szerbek, a horvátok, a szlovákok és a ruszinok, azaz a Vajdaság lakosságának 45 százalékát kitevő szláv népesség képviselői hoztak meg) ugyanerre a sorsra jutott. Mindkét történelmi megállapodást (az 1918. és az 1945. évit is), amelyektől demokrácia és felvirágzás volt várható, Szerbia lényegében megszegte, mert a 73 éven át Szerbia közvetlen dominanciája alatt álló Vajdaság Jugoszláviában is gazdasági kizsákmányolásnak, kulturáns elsorvasztásnak, represszióknak, nemzeti elkülönüléseknek, valamint a lakosság nemzetiségi összetétele erőszakos megváltoztatásának (a Vajdaságban mintegy 400 000 lélekszámot kitevő német kisebbség kiűzése és irtása) volt kitéve. A Vajdaság Jugoszlávia kötelékébe nemzetközi jogi okmány, az 1920. évi Trianoni Békeszerződés alapján került, méghozzá közvetlenül Jugoszláviához és nem Szerbiához történt csatolás útján. Ad I. A Szerb Köztársaság összetettebb formában és szűkebb térségben tartalmazza mindazokat az ellentmondásokat, amelyek Jugoszlávia és a korábbi és a jelenlegi összetűzéseknek, valamint Jugoszlávia széthullásának objektív indítékait képezik: a különféle nemzetiségek és nyelvek, a török és az osztrákmagyar birodalmak kulturális öröksége, az ortodox, az iszlám és a katolikus vallás, a gazdasági fejlettség kiegyensúlyozatlan volta stb. Ezért Szerbiának konföderációvá, és benne a Vajdaságnak a többivel egyenrangú, külön egységgé kell válnia. A Vajdaság és Szerbia közötti viszonyokat pontosan meg kell határozni, mégpedig úgy, hogy a Vajdaságot megóvják a gazdasági kizsákmányolástól, sajátos identitásának a megsemmisítésétől és nemzetközi kapcsolatainak a külső befolyásolásától. Ad II. a) A Vajdaság megfelelő poltikai szubjektivitása a nemzetiségi, a gazdasági, a demokráciát érintő és a kulturáns, egyszóval valamennyi kérdés megoldásának a garanciája és alapja. A Vajdaság bármely központnak (Belgrádnak, Budapestnek vagy Bécsnek) való alárendelése mindig is kárt okozott a lakosság egy részének vagy az egész Vajdaságnak, korlátozva lehetőségeinek kiteljesedését. b) A Vajdaságban a lakosság 57 százalékát szerbek képezik, a többit pedig más nemzetek és nemzetiségi csoportok tagjai (magyarok, horvátok, szlovákok, montenegróiak, románok, ruszinok stb.). Figyelembe véve ezen a területen a közös élet évszázados hagyományait, továbbá a külön közösséghez tartozás tudatát, az autonóm Vajdaságnak területi és intézményes keretté kell válnia a nemzetiségi és etnikai csoportok egyezményben előirányozott jogainak, valamint egyéb polgári és politikai jogoknak a lakosság által együttesen történő érvényesítésére. Mindez a Vajdaság gyökeres belső átalakítását követel meg: decentralizálást, regionalizálást, erősebb városi és helyi önigazgatást, a lokáns határoknak az egyazon nemzetiségi csoporthoz tartozók teljesebb felölelése végett való kiigazítását, stb. Ad III. a) Ha Szerbia a konföderáns változatot nem fogadná el, akkor a Vajdaság érdeke azt HolNapló 1992. január 8.