Napló, 1992 (3. évfolyam, 88-139. szám)

1992-01-08 / 88. szám

4 ««Önkormányzat vagy függetlenség Szerkesztőségünk sohasem kötötte le egy párt vagy mozgalom programját sem. Ugyanakkor nyitott volt minden, sorsunkat előre vivő gondolat előtt, s ilyennek látja most a Vajdasági Jugo­szláv Szociáldemokrata Liga memoran­dumát is. Másrészt azért teszünk kivé­telt Dnnak pártjával, mert hosszú idő után először történik meg az, hogy vala­kik programszerűen gondolkoznak a Vajdaság helyzetéről, s ez - a bennünket megosztani akaró törekvések erdejében - nem kis eredmény. Hisszük, hogy nem veszett ki még minden civilizációs vív­mány ezen a tájon, s hogy kiszipolyo­­zottsága ellenére képes talpraállni Ter­mészetesen, mindenkinek megvan a ma­ga Vajdaságképe, és arra is kérjük az olvasót, hogy szóljon hozzá csanakék elképzeléséhez. A hágai Jugoszlávia-értekezleten tavaly no­vember 5-én előterjesztett egyezményjavaslat IV. változata, továbbá az Európai Közösség minisztertanácsának Jugoszláviáról szóló dek­larációja, valamint a Kelet-Európában és a Szovjetunió területén alakult új államok elis­merésének a mércéiről 1991. december 17- én Brüsszelben kiadott nyilatkozat alapján a Vajdasági/Jugoszláv Szociáldemokrata Liga a múlt év decemberében az alábbi memoran­dummal fordult az Európa további sorsáról dönteni hivatott nemzetközi szervezetekhez: Memorandum a Vajdaságról a) Méltányolva az eddig tett erőfeszítéseket és az elfoglalt elvi álláspontokat, úgy tartjuk, hogy az egyezménynek, amelyben hat köztár­saságról és újabb önkormányzatok megalko­tásáról van szó, tartalmaznia kell a már meg­lévő önkormányzatokat, így a Vajdaságot is, ami egyébként az egyezmény 11. változatában így is szerepel. b) A nemzetiségi és etnikai csoportok kérdéseinek önkormányzatok létrehozásával történő megoldása mellett a Vajdaság, továb­bá a többi sajátos terület (Isztria stb.) kérdé­sét is meg kell oldani. c) A 2 millió lakosú és 21 500 km­ területű Vajdaság külön érdekekkel és jogok­kal rendelkező, sajátosan több nemzetiségű földrajzi, ökonómiai, kulturális és történelmi­leg megalapozott terület (önkormányzattal már Ausztria-Magyarország idején, 1848- 1960-ig rendelkezett). Ezt mindenképpen méltányolni kell, ha azt kívánjuk, hogy a Jugoszlávia geopolitikai térségében létrejövő új közösség demokratikus és tartós alapokon épüljön fel. d) A Vajdaságnak, jogainak és érdekeinek a kérdése jelenleg teljesen nyílt, miután az 1945. évi történelmi megállapodásnak - amelynek alapján a Vajdaság autonóm tarto­mányként a föderatív Jugoszlávia garanciája mellett Szerbiához csatlakozott - a feltételeit megszegték. Mindebből kifolyólag az alábbiakat indítvá­nyozzuk: A Vajdaság jogállása I. A Vajdaság meghatározása Szerbia iránti viszonya terén. A Vajdaság konföderáns egység, egyen­rangú és konföderáns Szerbia kötelékében létező más egységekkel. II. A Vajdaság belső meghatározása: a) A Vajdaság saját alkotmánnyal, törvény­hozó joggal felruházott parlamenttel, gazda­sági önállósággal, közigazgatási struktúrával, igazságszolgáltatással stb. rendelkezik. b) A Vajdaság az Egyezmény szerint: intéz­ményi és területi keretet szolgáltat a nemzeti­ségi és etnikai csoportok valamennyi jogá­nak, valamint minden egyes állampolgára egyéb demokratikus jogainak az érvényesíté­séhez.­­ A demokratikus, többpártrendszerű Vaj­daság piacgazdasággal, magántulajdonnal, szabad vállalkozással, a világpiac iránti nyi­tottsággal rendelkezik. III. A Vajdaság külső meghatározása: - Amennyiben Szerbia nem fogadja el a Vajdaságot konföderáns egységként, úgy: a) független és önálló Vajdaságot óhaj­tunk, amely nemzetközi garanciákkal ren­delkező, semleges és nyílt terület.­­ A Vajdaságnak, akár független, akár konföderáns egység legyen, mindkét esetben: b) demilitarizáltnak kell lennie, amely ütközőzónát képez Szerbia, Horvátország és a szomszédos országok között. IV. A Vajdaság meghatározása Jugoszlávia iránti viszonyában: - A Vajdaság a jugoszláv térségben létre­jövő társulás egyenrangú tényezője. V. A Vajdaság területi meghatározása: - A Vajdaságot történelmi határai között, a Szávától és a Dunától északra, elcsatolt terü­leteinek a visszaadásával helyre kell állítani. Megindokolás Ad A Vajdaságnak a­­szóban forgó Egyezmény felölelte jogai és érdekei a következőkkel indokolhatók:­­ A JSZSZK 1974. évi alkotmánya szerint a Vajdaság Jugoszláviának az alkotó része, valamint Szerbia kötelékébe tartozó autonóm tartomány.­­ A Vajdaság 1945-ben saját képviselőhá­zának a döntése alapján, a saját szerveivel és területével együtt csatlakozott Szerbiához, Szerbia jóváhagyásával és Jugoszlávia garan­ciájával. Szerbia az önkormányzatot ténylege­sen eltörölte, a föderánis Jugoszlávia pedig megszűnt létezni.­­ A Szerbiához való csatolásról szóló ko­rábbi, 1918. évi döntés (amelyet a szerbek, a horvátok, a szlovákok és a ruszinok, azaz a Vajdaság lakosságának 45 százalékát kitevő szláv népesség képviselői hoztak meg) ugyanerre a sorsra jutott.­­ Mindkét történelmi megállapodást (az 1918. és az 1945. évit is), amelyektől demok­rácia és felvirágzás volt várható, Szerbia lé­nyegében megszegte, mert a 73 éven át Szerbia közvetlen dominanciája alatt álló Vaj­daság Jugoszláviában is gazdasági kizsákmá­nyolásnak, kulturáns elsorvasztásnak, rep­resszióknak, nemzeti elkülönüléseknek, vala­mint a lakosság nemzetiségi összetétele erőszakos megváltoztatásának (a Vajdaság­ban mintegy 400 000 lélekszámot kitevő né­met kisebbség kiűzése és irtása) volt kitéve.­­ A Vajdaság Jugoszlávia kötelékébe nem­zetközi jogi okmány, az 1920. évi Trianoni Békeszerződés alapján került, méghozzá köz­vetlenül Jugoszláviához és nem Szerbiához történt csatolás útján. Ad I. A Szerb Köztársaság összetettebb formá­ban és szűkebb térségben tartalmazza mind­azokat az ellentmondásokat, amelyek Jugo­szlávia és a korábbi és a jelenlegi összetűzé­seknek, valamint Jugoszlávia széthullásának objektív indítékait képezik: a különféle nem­zetiségek és nyelvek, a török és az osztrák­­magyar birodalmak kulturális öröksége, az ortodox, az iszlám és a katolikus vallás, a gazdasági fejlettség kiegyensúlyozatlan volta stb. Ezért Szerbiának konföderációvá, és ben­ne a Vajdaságnak a többivel egyenrangú, külön egységgé kell válnia. A Vajdaság és Szerbia közötti viszonyokat pontosan meg kell határozni, mégpedig úgy, hogy a Vajdaságot megóvják a gazdasági kizsákmányolástól, sajátos identitásának a megsemmisítésétől és nemzetközi kapcsola­tainak a külső befolyásolásától. Ad II. a) A Vajdaság megfelelő poltikai szubjekti­vitása a nemzetiségi, a gazdasági, a demok­ráciát érintő és a kulturáns, egyszóval vala­mennyi kérdés megoldásának a garanciája és alapja. A Vajdaság bármely központnak (Belgrádnak, Budapestnek vagy Bécsnek) va­ló alárendelése mindig is kárt okozott a lakosság egy részének vagy az egész Vajda­ságnak, korlátozva lehetőségeinek kiteljese­dését. b) A Vajdaságban a lakosság 57 százalékát szerbek képezik, a többit pedig más nemze­tek és nemzetiségi csoportok tagjai (magya­rok, horvátok, szlovákok, montenegróiak, ro­mánok, ruszinok stb.). Figyelembe véve ezen a területen a közös élet évszázados hagyomá­nyait, továbbá a külön közösséghez tartozás tudatát, az autonóm Vajdaságnak területi és intézményes keretté kell válnia a nemzetiségi és etnikai csoportok egyezményben előirá­nyozott jogainak, valamint egyéb polgári és politikai jogoknak a lakosság által együttesen történő érvényesítésére. Mindez a Vajdaság gyökeres belső átalakí­tását követel meg: decentralizálást, regionali­­zálást, erősebb városi és helyi önigazgatást, a lokáns határoknak az egyazon nemzetiségi csoporthoz tartozók teljesebb felölelése végett való kiigazítását, stb. Ad III. a) Ha Szerbia a konföderáns változatot nem fogadná el, akkor a Vajdaság érdeke azt HolNapló 1992. január 8.

Next