Napsugár, 1982 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1982-07-01 / 7. szám

Utak és kutak CEZAR BOLLIAC TESTVÉRI ROMÁNIA Halljátok? A Nagy Tüzér új Romániát ígér! Ausztria elbukott. Román, lengyel és magyar láncot többé nem akar s elűzi a zsarnokot. Teljen borral a pohár, Bem apó előttünk jár. Induljunk mind a cár ellen, köztünk senki ne pihenjen, míg nem szabad a haza! A magyarok velünk lesznek, segítünk a lengyeleknek, s nő a népek szent hada. Teljen borral a pohár: Bem apó előttünk jár. Vndulj, románok szép földje! Nincs ki most ellened törne, széttörnek a jogarak. Érted küzdenek, veled élnek a harcoló testvérnépek: boldog leszel­ és szabad! Teljen borral a pohár: Bem apó előttünk jár. Nem zsiványok alkotmánya: népjog kell az új világra, legyen jogunk végre már! S király nélkül, bojár nélkül minden nemzet összebékül, s nem lesz se szultán, se cár. Teljen borral a pohár: Bem apó előttünk jár. Kányádi Sándor IS­PÁN­K ÚT Segesvártól a Nagy-Küküllő men­tén fölfelé haladtunkban, Fehéregy­háza és Héjjasfalva közt, az út mel­lett van egy kút. Jobban mondva csurgó. ISPÁNKÚT a neve. Emlék­mű magaslik fölötte, rajta Petőfi Sándor arcmása. S két oldalán ro­mánul és magyarul fölirás: «EZEN A HELYEN ESETT EL PETŐFI SÁNDOR, A NAGY FORRADAL­MÁR KÖLTŐ, 1849 JÚLIUS 31.­­ÉN.r. Abban a szomorú kimenetelű fehéregyházi csatában, melyet Bem tábornok forradalmár serege vívott az osztrák császár és az orosz cár többszörös túlerőben lévő csapatá­val. Bem apó, ahogyan katonái ne­vezték a lengyel nemzetiségű tá­bornokot, nagy hadvezér volt. Pe­tőfi Sándor is megénekelte hőstet­teit. De Cezar Bolliac, a forradalmár román költő is ugyancsak versben éltette s élteti máig is a minden né­pek szabadságáért küzdő hős tábor­nokot. Mert a versnek síron túl is éltető hatalma van. Olyan a vers, mint a román népmesék életvize. Aki abban egyszer megmosdik, új­jáéled. Hogy valóban itt, az Ispánkút környékén esett-e el Petőfi, ezt teljes bizonyossággal máig sem tudjuk. A nép, az olvasók ragaszko­dása legendákat talált ki eltűnésé­ről. Voltak, akik azt állították, Szibé­riában látták fogolyként. Mások meg Amerikában találkoztak vele. Van egy székely legenda, vagy in-­ oocooc О О ООО Mindent megtettünk, amit kívánt a becsület... Tízannyi volt az ellen, Győznünk nem lehetett. Szerencse és az isten Tőlünk elpártolt. Egy pártfogó maradt csak Velünk: ez Bem vala. Oh Bem, vitéz vezérem, Dicső tábornokom! Lelked nagyságát könnyes Szemekkel bámulom. Nincsen szem elbeszélni Nagy hősiségedet, Csak néma áhítattal Szemléllek tégedet... (Részlet Petőfi Sándor «Négy nap dörgött az ágyú...» című költeményé­ből)

Next