Nefelejts, 1865. január-december (7. évfolyam, 1-53. szám)

1865-03-26 / 13. szám

Mi Hifi© is<©]p©l3®ik i Csendes, szolid kedves leány Eszembe jutottál megint, A múlt időnek f­átyolán keresztülhalnak szemeim. Látom halovány arczodat, És rajta méla mosolyod . . . Marie! szeretlek én nagyon,­­ szeretni mást nem is fogok! A tiszta hajlék udvarán Lelkem körülted ott lebeg. Újra merengek arczodon, Ülvén a szomorfűz megett. És lelkem édes lángra gyűl, S szivem a kéjben úgy dobog — Marie! szeretlek én nagyon, S szeretni mást nem is fogok! Ajkam sohasem mondta meg Azt, mit szivemben érezek. • Megbántja —féltem — lelkedet Csapkodó vágy, lázas beszéd. Hisz’ angyalénál szebb vala, Fényesebb szűzi homlokod — Marie! szeretlek én nagyon, S szeretni mást nem is fogok! Elrejtegettem gondosan Könyem’ hogy válnunk kelletett. Mint fájt, hogy el nem mondhatom Szivem szerint: ,Isten veled!' Ah! vérzik a szív néha, mig Az arcza lágyan mosolyog! . . . Marie! szeretlek én nagyon, S szeretni mást nem is fogok! Virágkehely a nap felé, Szívem te feléd fordula. Most vallja­­m’ meg szám neked, Mit akkor nem mert, nem tuda. Távolból sóhajtom feléd: Legyünk mi együtt boldogok! Hisz’ én szeretlek oh Marie! S szeretni mást soh’sem fogok! Kojazi Lajos. — Beszély. — Irta Csepeli Sándor. (Vége). — Ha kimondod, hát legyen! — S mi okból? halljuk e lovag­regényt, érdekes kezd lenni! — Azon okból, mint a leányok. Mert szüleiket any­­nyira szeretik, hogy nem akarnak tőlük megválni, nem­de? Ezt szokták mondani a jó leányok. — Ezek még mást is mondanak. Nem találnak férjet szivük szerint. — S mi nem kapunk leányt lelkünk szerint! Szépen vagyunk! —• De hát csak eddig nem mennek férjhez, s csak ed­dig nem házasodunk? — Csupáncsak eddig! A többi már most a te gondod! Győző e szavakkal betért a „gyógy­forráshoz", hol vidéki ismerői várták. Magyarázatot kértem, s meg is kaptam! Minden sza­vát magyaráznom kellett, s végre is odamagyaráztam, hogy másnap alig várva a tegnapi órát, kimentem; ugyan­azon helyen találkozva, tizenegy óráig még jobban elmulat­tunk. S napról-napra addig folytattam, mig a barátságból szeretet, s a szeretetből szerelem lett. A­mint ezt megval­­lom Győzőnek, röviden igy válaszolt: — Én csak a barátság- és szeretetig vezettelek s biztosítottalak; most már semmiért nem felelek. Szived, eszed van. Mondhatom: ezt itt teljes értékben elfogadják, s nem kell, mint más leányoknál s szülőknél, busásan reáfizetni az ágrót, a­kik összeszednek minden szép szót: ész, szív, becsület, jellem, de a beváltáskor igen 13

Next