Nefelejts, 1871. január-december (13. évfolyam, 1-53. szám)
1871-03-26 / 13. szám
146 NEFELEJTS. oroszt pártolta. Napóleon határozott, ő Mária Lujzát választa. A házassági szerződés a XVI. Lajos és Mária Antoinette közt létrejött szerződés mintája után készült, s a polgári szertartás a saint-cloudi kastély Apollo-termében ugyanazon év ápril 1sején, az előírt udvari szabályok teljes megvigyázásával, az ország főkancellárja által vitetett véghez, számos főrangú vendég jelenlétében. A nagy ebédet színi előadás követte, s este a kert tündéri fényben úszott, s a vízsugarak minden irányban löveltek, bengáli fénytől világítva. A számtalan ünnepély közül, melyek a saint-cloudi kertben tartottak, csak az egyről akarok emlékezni, melyet a római király keresztelése alkalmából rendeztek. Egész nap gyönyörű volt az idő, csak este, midőn a nagy vízesés előtt egy, a gyermek-királynak építendő palota mintázatát világíták meg, borzasztó vihar keletkezett. A vendégek a kertben időztek. Voltak ezek közt a császárság minden városából, mely akkor Rómától az Elba torkolatáig terjedt. A férfiak drága bársony egyenruhákat, a nők gazdagon hímzett selyem-öltönyöket viseltek. A császár eperczben a salon kertre nyíló ajtajában beszélt a lyoni mairerel. — Maire ur, — mondá, — gyáraiknak azonnal jó hasznot szerzenek. E szavaknál megállt az ajtóban, s aki sem mert mellette betolakodni a salonba, milliókat érő selyem- és bársonykelme lett a zápor áldozata. Még a császárnénak is künt kellett időzni, s csak nagy fáradsággal tudott neki Aldobrandini herczeg esernyőt szerezni. Csak néhány év múlt és egészen más kép tárul fel előttünk. A német hadsereg behatol Frankhonba, Schwarzenberg herczeg a császári palotában üti föl főhadiszállását; utána jő a fogas Blücher, kit „Vorwärts-Marschall“-nak neveztek. Még most is emlegetik, mily kegyelet nélkül bánt el e kastélyban az ott talált pompával és műkincsekkel. Miként feküdt a gyönyörű ágyakba sarkantyús csizmástól, miként tépte el sarkantyúival a gyönyörű csipketakarókat, miként hevertek ebei a császárné drága pamlagain, és miként tépték szét ugyanez ebek a könyvtár értékes tartalmát. Ez eseményt ismét a restauratio korszaka követte. Miként Heine mondja: „A vaskos Bourbonok crammognak elé ismét.“ XVIII. Lajos, X. Károly, e rövidlátók, kik a szerencsétlenségben semmit sem tanultak és semmit sem feledtek. X. Károly a saint-cloudi kastélyban írta alá ama nevezetes sajtószabályt, mely a júliusi forradalmat idézte elő. E végzetes aláírás után sápadtan, aggálytelten távozának a királytól. 1830-ben julius 26 án utólszor vadászott X. Károly a Marly melletti erdőségben. Másnap este a saint-cloudi kastély azon középtermében ült a király, melynek ablakai az udvarra nyílnak, s melynek mennyezetét a Coypel által festett „igazság győzelme“ czimű kép diszité. A király egész nyugalommal vhistezett, midőn egy szolga az ablakon kitekintve, Páris irányában roppant tűzvészt látott. A testőrök laktanyája égett a körzetéren, melyet a nép gyújtott fel. A szolga a jelenvolt urak egyikét figyelmeztette e tüzárra s ez a királyhoz közeledő. A király azonban, daczára hogy már értesült a párisi mozgalmakról, nyugodtan folytatá játszmáját; ez okból az udvaron ez nem bátorkodott őt zavarni; az illem szabálya tiltá ezt! Csak midőn éjfél tájt Mortemart herczeg megérkezett, rázkódott fel a király tompa nyugalmából. Nemsokára Lemonville és d’Argout urak is megérkeztek. Midőn Lemonville a párisi események vázlatát adta, ■ mondá: — Sir, ha a sajtórendeletet vissza nem vonja, ha fenséged uj minisztériumot nem alakit, úgy talán holnap már nem ir lesz sem király, sem dauphin, sem bordeauxi herczeg. — Ezt nem hiszem, uram, — válaszolt a király. — Bár atyám, XVI. Lajos, csupán gyengeségének lett áldozata. Minden körülmények közt kész vagyok isten előtt megjelenni. A Bourbon-uralom saját magát dönté meg. Semonville ur „már késő“ megjegyzése nem érinté füleit, s míg a testőrök a halálba rohantak miatta, ő nyugodt egykedvűséggel folytatá jévhist-játszmáját. Július 29-én este a saint-cloudi kastélyban írt a dauphin napiparancsot a következő napra, a még híven maradt katonasághoz, ellenállásra buzdítva őket. E perczben azonban Ragusa herczeg parancsot osztott, belátva az ellenállítás sikertelenségét. E parancs úgy szólt, hogy a király minden további harcztól eláll, s szolgálatukat csupán személye védelmére veszi igénybe. — El vagyunk-e árulva, fenség ? — kérdé Talon tábornok, a napiparancsot a herczegnek átnyújtva. — Hívja ide Ragusa herczeget, — szólt ez utóbbi nyersen. — Mit jelentsen e napiparancs, — folytatá a közeledő Ragusához fordulva. — Ez árulás, igen, árulás! E meggyalázó szavak után Ragusa félig kivonta kardját a hüvelyéből. A koronaherczeg azon véleményben, hogy meg akarják támadni, Ragusa karját megragadta, de e mozdulatánál megsebző kezét a félig kivont karddal. Jobbja vérzett, de baljával torkon ragadta és földhöz sújtotta, folytonosan segélyísért kiáltozva. Guiche és Ventadour herczegek siettek segélyére. Ragusa herczeget mint foglyot kisérék a testőrök szobájába. X. Károly meghallván ez eseményt, Guiche herczeget ki- S vatá magához. — Gyönyörű hadjárat, — kezdé, — mit szólsz hozzá ? — Fenség, nagyon kívánatos volna, hogy az uralkodók jobban tudnák szenvedélyeiket fékezni, mint más emberek.Különben az első hibát Ragusa követte el. s — Igaz. Mondd neki, szólni kívánok vele, s vezesd el hozzám. Ragusa megjelent, s miután a király a kiadott napipa- t rancsért, s a koronaherczeg fellépéséért megdorgálta, folytatá: — Röviden tehát, önnek fiamhoz kell menni s vele kibékülni. Ragusa vonakodott, de végre Guiche rábeszélte. Ragusa oly izgatott volt, hogy mielőtt a dauphin szobájába lépett, egy pohár vizet kért. Minden szó nélkül hajta meg térdét a herczeg előtt, ki őt nyájasan fölemelé, mondva: J — Nem így, jöjjön karjaimba. Ismét más jeleneteket látott Saint-Cloud. Július 30-án Berry herczegnő, a gyermekek sorsa miatt aggódva, kérte a dauphint, bírná a királyt Saint-Cloud elhagyására. A tábornokok tanácsára a dauphin felkeltete a királyt ír mély álmából, s két órával később a menekülő udvar Trianon- ba érkezett. A dauphin egyedül maradt vissza Saint-Cloudban katonái közt Egy alkalommal azonban, midőn a Sévresnél álló se-r reg szemléjén volt, Pocque ezredest kétezer párisi élén találta, a hidat megszállva. Ugyanekkor egy testőrcsapat megtagadta is az engedelmességet. A herczeg visszaindult Saint-Cloud felé, de a Versaillesba vezető útra tért. Míg a Bourbonok másodízben száműzetésbe mentek, 6I- XIII. ÉVFOLYAM