Nefelejts, 1871. január-december (13. évfolyam, 1-53. szám)
1871-01-22 / 4. szám
XIII. évfolyam, 4. szám, Január 22. 1871. Mimem Tombolt a nép, zúgott a zaj, A táncz vadul kerengett, És csillogott a bálterem, A zene kongott, csengett. Bódulva jártam szerteszét, Czél nélkül, öntudatlan, Elkábitott a zűrzavar — Mulatni nem mulattam! Nem szabadultam itt se meg Az eszmék zord ködétül, Sőt dúlt szivem e fényben itt Még jobban elsötétült. Ekkor találkozom veled — Arczom vad lángban égett . . . Először egy bús év után Itt láttalak meg téged! Csak rád meredtem szótalan S te is rám — önfeledten . . . Körültünk minden összehullt, Csak álltunk mind aketten . . . S egy perez alatt átérezők A múlt egész keservét: Hogy sziveink a kín alatt Ah! szörnyen elgyötörvék! Élőnkbe szállt fájdalmasan Megsemmisült szerelmünk, Az árulás, mely szétdobott, A kéj, az üdv, mely eltűnt! Egymás iránt a bősz harag, Mit a pokol megtapsolt, S mely lassanként közönyre vált, Mi a legkínosabb volt! S Ekkor valami megkapott, S egyszerre fölnevettünk, ' !' És azután közönyösen Száz apró kérdést tettünk. . . S kaczagtunk, mint a többiek, ,, Mulattunk, soha jobban! Hogy szinte megirigyelhetők , Az emberek titokban... S Pedig szerettünk volna hajh! El... elvonúlni messze... íj S egy puszta helyen, egyedül, Némán a múltba veszve: S Elsírni terhes könnyeink, Kesergve, panaszolva... ; S kevély szivünk — megtört szivünk Daczát a porba szórva!.. S Ábrányi Emil. V S Ss IÁIK IAQUH flTOVBWE MML* — Elbeszélés. — Irta: Szabó Richard. (Folytatás.) L" Sajátságos érzés fogott el. Lágy, meleg lehellet érintett, mintha valaki megcsókolt volna. Erre egy zárt ajtó tárult ki é s valami csodaszerű erő, melyet a lélek szemének neveznek, levetette kötelékét. Fényes világosság terjedt el körülöttem, úgy tetszett, mintha fénytengerben úsztam volna, melynek hullámai ringattak, s nevezhetlen kellemes érzés járta át minden idegemet. Szemem lassan-lassan hozzászokott a fényhez, kezdtem el a tárgyakat megkülönböztetni, s csodaszép kertben találtam magamat. Leirhatlan szép virágok nyiladoztak körülöttem, illatos növények árnyékoltak be, s az égből jövő édes hangok, a dalok zengését hallom. Amint igy a leggyöngyörteljebb érzések közt ringatódzom, egy fényes hullámot látok felém hömpölyögni, és a hullámból 4