Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-01-03 / 1. szám
Brassó, 1871. Első évi folyam 1. szám. kedd, január 3. u г a Megjelenik ez a lap hetenkint kétszer, Kedden és Pénteken. Ára: Egész évre . 6 ft. — kr. Félévre . . 3 ft. — kr. Negyedévre . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői és kiadói szállás: Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért -1 kr.— (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. Brassó 1871 jan. 1. (0). Előttünk fekszik a „Nemere“ programmja s örömmel olvassuk az abban kifejtett eszméket, mert olyanoknak találjuk azokat, melyek a jelenkor igényeinek, városunk, vidékünk és hazánk szükségeinek megfelelnek. Már régtől fogva képződött hézagot fog kitölteni, rég óta érzett szükséget fog pótolni e lap. Tudtunkkal ez a harmadik magyar hírlap, mely városunk fennállása óta itt napvilágot láthatott. Az első a 30as években létezett Veres György és Köpe szerkesztése alatt, de egy éves életét a részvétlenség kifújta. A második 1847ben jött létre a derék Veszély Károly akkor brassói gyamasialis tanár szerkesztése és néh. Kováts Antal apát közremunkálása mellett, „Brassói lapok “ cím alatt. Ennek élete már hosszabb volt az elsőénél, mert csaknem 2 évig jelent meg kétszer hetenkint, küzdve a polgári szabadság eszméje mellett . 1849ben ez eszmével a lap is eltűnt s szerkesztőjének üldöztetés van jutalma. A „Nemere“ tehát a harmadik ilynemű növény, melynek kissé szokatlan s nem eléggé jól elkészült talajba kellene meggyökereznie, miért is acclimatizálása egyfelől több gondot több ápolást, másfelől pedig több elszántságot és kitartást igényelem, ha hosszas és sikeres életet akarunk neki biztosítani. Az ezelőtt 21 évvel élt „Brassói lapok“ e város és vidéken kedvezőtlenebb existentiális feltételekre találtak volt, mint ma a Nemere, melynek csak magában városunkban számilag, anyagilag és értelmileg gyarapodott és kaszinóban tömörült magyar polgárságra joggal kell számitnia, melyet a barczasági felszabadult csángó magyarságnak mindennapi elkerülhetlen szellemi kenyerének kell tekintenie, ha pangásából kibontakozni és nemzeti úgymint ipari uj életre ébredve a nemzet méltó tagjává akar lenni. Valamint 1847 ben a Brassói lapok úgy ma a Nemere az alkotmányos élet nélkülözhetlen postulatumaként jön létre, kedvezőbb auspiciumok alatt, mint akkor amaz. Egyik csalatlan ele valamely állam alkotmi fejlődöttségének az is, ha sok vidéki közlönye van; ez tanúsága annak, hogy az ipar, tudományosság, nyilvános élet munkássága pezsg és nem szünetel az állam legtávolibb részeiben is. Ezt láthatjuk Európa alkotmányos országaiban, de még nagyobb mértékben Amerikában. Ellenben a hirlapokbani szegénység mindenhol csak az alkotm. szabadságbani, s az ezzel járó szellemi, erkölcsi, anyagi és közéleti szegénységet árulja el. A vidéki lapok száma és életre valósága biztos mértéke elvszersmind azon vid a p*'dék lakossága politikai érettségi fokának is. Csak a merev centralisationak meghódolt országokban pang a vidéki hírlapirodalom , ugyanazért csak örvendetes jelenségnek vehetjük azt, ha mentől több vidéki közlöny nemcsak létrejön, de fenn is állhat. A vidéki közlönyök az ipar és kereskedés érdekeinek előmozdításán kívül nagy szolgálatot tehetnek a közügynek, midőn egyfelől ellenőrként figyelnek a közigazgatás, igazságszolgáltatás és municipális élet jelenségeire, ennek minden fontosabb mozzanatait, úgy nem különben az e téren előfordulható és tényekre fektetett visszaéléseket bűn visszatükröztetvén, nyitva állva a városi, vidéki és hazai közönség pártszenvedélytől ment és illő hangon kifejezett alapos panaszainak. Nagy szolgálatot tehetnek a vidéki lapok másfelől a közügynek az által is, ha a körükbeni nyilvános és hatósági élet folyamának hű visszatükrözése által a kormánynak helyes útmutatást adhatnak teendőinek irányzatára. Jobb informátiót várhat a kormány a pártszínezettől ment és a közvéleményt tolmácsoló közlönyöktől, mint ellen- és rokonszenvtől vezetett egyesektől. Három az Isten igaza, harmadik magyar lap a „Nemere“ is a Barczaságon. Elődjeinek elseje egy, másodika két évet élt; neki mint harmadiknak nem csak három évet, hanem hosszas állandó életet óhajtunk s egyszersmind azon alkotmányos viszonyoknak is, melyek e lapnak létre jöttét városunk, vidékünk és hazánk különbség nélkül minden fiának jól felfogott érdekében igénylik. Bajos a vállalat, nehéz a munka, de ha áldozatkész és erélyes kezdeményezők nem találkoznának, sok jós következményében üdvös vállalat elmaradna. E lapnak is előre a részvétlenségnek hideg fugalmát kellene kiállani; de ösmerve a szerkesztő elszántságát s szívós kitartását, nem kételkedem, hogy sikerülni fog neki lapját az igazság oly orgánumává fejleszteni, melyben e hon különféle természetű de mégis egyenlő joggal s a közös anya iránt egyenlő szeretettel bíró, méltányosan gondolkozó fiai szívesen találkozandnak egymással a közös czél előmozdításában. A „Nemere“ nevéről s holmi egyetmásról. A „Nemerének“ ez az első száma nem fog teljesen kielégíteni senkit. Ne vonják föl szemöldeiket, tisztelt munkatársak, akik az első számba fognak dolgozni, nem önök ellen szól ez ítélet. Én most, midőn e sorokat írom, még egyet sem láttam a megjelenendő czikkekből, és van okom feltenni, hogy valamennyi megállja helyét. Mindamellett ismétlem jóslatomat, hogy: „a „Nemerének“ ez az első száma nem fog teljesen kielégíteni senkit.“ Onnan tudom, mert engem még soha sem elégített ki egyetlen mutatvány — vagy első szám sem. Nem veszem ki az Arany „Koszorúját,“ amelyet pedig most elejétől végéig ugyan csak kitűnőnek tartok; nem a közelebbről megjelent „Keletet“ vagy „Erdélyt.“ Az első számot kielégítetlenül tettem le kezemből mindig. Miért? Azért talán, mert a programmokban rendesen érintve van mindaz, ami a lap egész pályafutása elébe tűzetik czélul, és egyetlen számban mindazt megoldani képtelenség. És azért is talán, mert akárhogy kitanulta az férfi a tánczoskolákat, első bálba léptekor habozó és elfogult lesz. — Várjatok csak, hogy tüzeljön belé! — végül akárhogy s mint, annyi kétségtelen tény, hogy ha a világ legelső hegedűvirtuóza egyet ránt csak a nyirettyűvel , akkor azt mondja: várjatok három napot, addig nem folytatom, — én ennyiből még hajlandó nem lehetek e kegyelme virtuozitását elismerni. Pedig várjatok csak három napot, arra megint hármat, s így tovább: meglátjátok, hogy tetszeni fog végül a nóta; megérem még, hogy olyki tapsol, olyki ugrik reá! Minekutána pedig kellőleg bebizonyítottam, hogy a „Nemere“ első száma nem fog teljesen kielégíteni senkit, a bizonynyal nem alaptalan azon szomorú sejtésem, hogy a mi kedves. „Nemerén “-két rettenetesen el fogja tépászni a tisztelt közönség. Épen ez okból emelem most szómat. Nem kegyelmet akarok kérni. Haj-haj! Más elhatározással léptünk mi a sorompók közé. A „Nemere“ nem kér és nem ad kegyelmet. Mi is megtépjük a tépnivalót, hadd tépjenek minket is. Hanem arra akarom kérni a tépő közönséget teljes komolysággal, hogy töltse ki haragját a hadsergen, az egyes czikkeken, és hagyjon békét a lobogónak, a „Nemere“ névnek. Tessék összeszidni a vezérczikket, hogy mért nem oldotta meg egyszerre a keleti és nyugati kérdést, a szászföld kérdéseit, a községrendezést, a törvénykezést, az adózást, a nemzetiséget, a népnevelést stb. Ugyanolyan módon elverhető a külföld, hogy mért nem tudósít Gorcsakoff gondolatáról, Bismark furfangjának utolsó száláról, Gambetta fenncsapongó nemes reményéről és Károly herczeg nagyhatalmi álmairól. Hasonlatosképen elverhető a tárcza, és az újdonsági rovat, a vidéki levél, a gazdasági tudósítás, még a szerkesztő aláírása is. Hanem a névnek tessék békét hagyni, az lobogó nekünk, amely alatt derék csatákat szándékozunk vívni isten segítségével. Az a „Nemere“ név nagyon sokat jelent. Azt jelenti először, amit a szerkesztő már a programaiban is kifejezett, hogy „a Nemere megindul és útjából ki nem tér." Ezt szokta cselekedni a Nemere a szél; ezt fogja cselekedni a „Nemere“ a lap is. Ez ugyan nem érdem, csupán kötelesség, de ahol annyi ellenkező példa van, ott érdemnek is megjárja. Ha muszka jön ránk, ha német, ha akármi, a „Nemere“ mindig csak az egységes, szabad, alkotmányos, minden polgárát egyenlő jogban részesítő Magyarországért fog lelkesedni. A Nemere szél továbbá mindig keletről nyugatra fú, így a mi „Nemerénket“ is arra vonzák vágyai. Nyugatra, édes testvéreinkhez, a nagy, szabad és boldog Magyarországhoz. A Nemere szélnek ezenkívül az a tulajdonsága, hogy tiszta időt, áldásos évet hoz a vidékre, mikor uralkodik. Ilyen akar lenni a mi „Nemerénk“ is. Igyekezni fog megtisztítani a vidéket minden ósdiságtól, a tespedés öldöklő gőzétől, előítéletek és kiváltságok maradványaitól, és elősegíteni az áldások azon esztendejének eljövetelét, amelyben azért fog habozni az apa, hogy vajon iparrosá, kereskedővé, földmívessé, vagy tudomány emberévé nevelje gyermekét, mert mindenik pálya boldogságot ad becsületes munkájának. A Nemere szélnek, egyebek közt, az a tulajdonsága is megvan, hogy a betolakodó poloskákat ki nem állhatja. Székely embert s a haza más lakóját is próbára teszi, ha után kapja a Barcza vagy Háromszék síkjain, hanem azok csak kiállják. Hanem a mi kedves emlékű czivilizátorainkból, akik 49 . után betolakodtak, minden nagyságos hatalma mellett sem sok mert szembe nézni ezzel a goromba székelylyel; s volt, aki megfagyott az utón, czivilizatori hivatása teljesítésében. No hát ezt a tulajdonságot is örökli a mi „Nemerénk“ adja isten, ne legyen szüksége rá. A Nemere szél végül — hogy minden egyéb tulajdonságot elhallgassunk — ha fú 24 óráig, eltart három napig; ha meg nem áll a három nap betöltekor, fú egy hétig; s ha azon is túlment egy órával, három hétig ne várja senki szünetét. Ezt a tulajdonságot jóslatnak szeretjük venni a mi „Nemerénkre és minekutána minden erőnkkel azon leszünk, hogy fenntartsuk az első esztendő 24 órájáig, aztán három napig s egy hétig, reméljük, hogy átszáll örök.