Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-11-21 / 93. szám

ISrassó, 1871. Első évi folyam 03. szám. Kedd, november 21. « aniitibма аа.т­. азддмит^. Megjelenik ez a lap heten­­kint kétszer kedden és pénteken. Áru: Egész évre • • 6 ft. •— kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre • • k­t. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás: Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon. Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garm­ond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvé­tetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyom­dájában. Helyre­igazítása a „Hajdani törcsvári uradalom jogi állapotjáh­oz“ czímű­, a brassói városi közönség neve alatt ki­adott magyarázatoknak. A napokban egy kis röpirat jelent meg a fennebbi czim alatt Brassóban, magyar és német nyelven, melyet részint az igaz­ság érdekében, — a mennyiben a történelmet elferdíteni szándékozik, részint mint körlink­­beni ügyet tárgyazót, részint pedig mint a csángó népség érdeke rovására a vélemé­nyeket félre­vezetni igyekezet, nem hagy­hatunk szó nélkül. Annyival is inkább pedig, mert az érintett mű egy peres félnek peres társa elleni ügyvédi allegátiója lévén voltaképen, — a melynek természete szerint nem az a czélja, hogy az igazságot felderítse, hanem hogy azt a maga érdeke szerinti formába csavarja, s még is találkozott már is mohó vitéz, ki annak állításait a Kronstädter ha­sábjain diadal­ittas mámorral siet viszlán­­gozni , illő, hogy azok a lehetőségig saját értékükre szállíttassanak vissza. Azonban, megvalljuk, hogy ez nem épen csekély munka. Állásunk hasonló a székely emberéhez, a­ki azon bizodalomm­al indult fegyver nélkül háborúba, hogy hi­szen van fegyvere az ellenfélnek, majd fog abból jutni neki is. Annyi bizonyos, hogy a magyarázatok íróinak rendelkezésére egy kimeríthetetlen bővségű gazdag archívum áll, melyben a százados régi levelek tetszés szerint hasz­nálhatók fel, mi meg a csángó falak falu­ládái fenekén minden igyekezetünk mellett is csak azt olvashatjuk : „török, tatár, meg — — más bíró járása“. Mennyi mindent be nem lehet pedig bizonyítani azokból a régi levelekből ! Mi például képesek volnánk rögtön be­bizo­nyítani azon nyilvános valótlanságot, hogy a kálvinistáknak Brassóban ez­előtt 150 évvel saját templomuk volt. Mert hiszen csak a napokban olvastak a Nemerében Orbán úrtól, hogy az 1680-dik törvény­czikk szerint számukra 30 nap alatt tem­plom hely mutatás volt országgyűlésileg határozva. Vagy akár azon még nagyobb absurdumot, hogy a szász kerített városok­ban a magyarok és székelyek szabadon vá­sárolhattak 1848 előtt is mindig telkeket magoknak; mert az 1625-diki 1-ső­ artiku­­lus nyilván azt rendeli, hogy ott „u­t­r­a­­que Natio, fun­do­s do­mosque ci­viles libéré eme re possit.“ — Hátha még, mint a „magyarázatok“ írói iminnen amonnan kivett egyes szavakat erőltetnénk, mennyi minden kitelhetnék belőlök ! — Azonban mellettünk a történelmi igaz­ság. Ennek segedelmével reméljük igen egyszerűen ki fog tűnni, hogy épen a „ma­gyarázatok“ irói által felhozott okmányok nem mellettük, hanem egészen ellenök bi­zonyítanak. A „magyarázatok“ srói a törcsvári uradalom történetét vázolják először, s azu­tán annak a királyföldhöz csatoltatását, a községek sza­bad voltát, lakói vár és határ­őrségi szolgálatukat, s szászokkali egyenjo­gúságukat támadják meg. Lássunk azért ezekről rendre, a mennyire ezen lapok szűk terjedelme engedi. Tisztázzuk először a történelmi állítá­sokat. — Azt mondja az irt röpirat a 26-dik lapon, hogy Szent István uralma még nem terjedt ki e vidékekre; továbbá a 6 és 7­­­ dik lapokon, hogy a Barcza és igy a törcs­vári­ uradalom is a német lovagrend idejöt­­tekor még „puszta és be nem népesedett“ föld volt; és igy a csiki krónika tudósítása, hogy Sándor István székely főnök Törcsvá­­rat már az előtt bírta és felesége oda szé­kely őrséget vitt volna— minden hite­lesség n­é­l­k­ü­l­i, s egy átalában ezen törcsvári uradalomhoz tartozó községeknek a német lovagrend korában létezése n­a­­g­y­o­n kétes. Nem lévén biztos tiszta okmány ke­zeink között az ellenkezőnek bebizonyítá­sára, abba ez alkalommal nem bocsátko­zunk ; de h­ogy a fennebbi állítások merő­­ben alaptalanok és légből kapottak, a­mik­ből azok következtetve vannak épen ellen­kezőt tesznek valószínűvé, arról azonnal meggyőződünk , mihelyt ezeket megvizs­gáljuk. Erdélyt a magyarok a német lovag­rend bejötte előtt legalább is 400, a szé­kelyek pedig 800 évekkel lakván, van-e abban csak egy mákszemnyi valószínűség is, hogy az Olt és Tatrang vizeit annyira­­ respectálták volna, hogy azokon át nem­­ lépve, a szemek előtt fekvő szép és termé­keny földet akár a Szt.­István koráig, akár az 1211-dik évig b­e ne népesítsék? ! Valóban ilyesmit badarság állítani. Ezzet­­ a német lovagrendnek adott kiváltság le­vél „desertam et inh­abitatam“ szavai épen nem jelentik. Mert tekintsük meg csak a latin „desero“ „desertus“ szavakat, avagy nem szó szerint „elhagyom, elhagyatott“ jelenté­sük van-e azoknak, és igy „terra deserta“ épen egykor bénépesitett s azután lakosai­tól elhagyatott földet jelent. Tehát annak b­é n­e­m népesí­tett szóra változtatása félre csavarás, nem forditás, hanem ferdítés a „magyaráza­­ t Adatok Gábor Áron életrajzához. (Folytatása és vége.) E válasz kihirdetése — és további magunk tartása feletti határozás végett november 15-ike kö­rül ösgyülés tartatott. E gyűlésen felolvastatok a General-Commando válasza, mely a székelység büsz­ke önérzetét, elszánt lelkesedését annyira fokozta, hogy e gyűlésen határozatilag kimondatott : harczolni fogunk az utolsó csep vérig. Ezen határozat kimondásakor történt, hogy törzstisztjeink , védelmi eszközeink hiányait emlí­­ték, és ekkor feláll az addig senki által nem figyelt, feledékenységben és nyomorban küzdő Gábor Áron: ajánlkozik ágyút önteni. Sok akadályra figyelmez­tették, de vasakarata nem engedett. Midőn különö­sen figyelmeztetve jön a fúró gépek hiányára, mon­­dá : ne aggódjanak a felett, e leend felelős munkájá­ért , csak anyit kért, hogy az alakult honvédelmi bi­zottmány támogatná őt abban, miszerint Erdővidé­ken Magyar Ilermányban szabadon önthessen 2 —­6 fontosokat, és erre az engedélyt eszközöljék ki részére. Erre vonatkozólag kéri a honvédelmi bizott­mányt, hogy nevezett helyre rendeletet küldjön, mi­szerint azok neki engedelmeskedjenek ; máig is élő Hummel Nándor kézdivásárhelyi esztergályosnak pe­dig arra, hogy az adandó mérték szerint famintákat készítsen. Lőpor készítésre ajánló néhai Szacsvay András esztelneki birtokost, ki vidékének jótevője, öngyártott puskaporával rablók és vadaknak réme volt; a bécsi fegyvergyárból ugyanazon évben ezre­­dünkhöz jött puskamivest, gyutacs lemezek készíté­sére; Gabriányi gyógyszertárost durrarany és durr­­ezüst készítésére. Gábor ajánlatai elfogadtattak, lázas tevékeny­ség keletkezett, a lelkesedés megtenné gyümölcseit, falunként salétrom töredék keletkeztek, néhai Kovács János kézdi vásárhelyi polgárnak sikerült Moldová­ból egy nagy hordó ként bor helyett kihozni . — Kézdi-Vásárhely egy nagy m­rhelylyé alakult, a mal­mok tápszer helyett öldöklő szereket apróztak; nők, gyerekek tölténykészítéssel foglalkoztak, ólom helyett az ősöktől családi ereklyeként őrzött czinedényekből golyókat készítettek, az órákról a kerék nehezékek ágyúgolyóknak adattak át. A vidék apraja-nagyja készült a komoly napokra, melyek eljövendők vol­tak ; az öregek éltökön át megtakarított arany és ezüst pénzeiket örömmel hordozták a haza oltal­mára, hogy a harczolók din­porban ne szenvedjenek szükséget. Felejthetlen marad nekem ez idő, mintha csak Karthágó nemes polgárait látnám szellemi szemeim előtt elvonulni ; mindenki kész a végharczra, s ko­molyan halad a maga teendője után. A józan bátorság és merészség veszedelmet nem ismert, előtte csak ez állott: megvív a bajok­kal, csatára száll az ellenséggel, küzd és győz, vagy küzdve hal el, egy nagy eszme — a szabadság szol­­gálatjában, dicsően. A lelkesedés ily nemével szembe támadtattak meg határőreink november 25-ike kora reggelén, a bodzai vámon és a határvonalon a válság beállott; 25- ikén gyülekezik Háromszék népe Eresztevény alatt ; a bodzai szoros támadói me­gveretnek Sárosi alatt, az 5-ik század által, ezalatt meg Gábor Áron Ma­gyar Ilermányban, a „K­risk­a“ és „Sári“ néne öntését és felszerelését végzi, és nagy örömünkre már az árapataki ütközetben megszólaltatja. Mint mindenütt, úgy itt is a verseny hamar beállott. Alig bömböl Kriska és Sári néni a csaták zajába, már­is Turóczy Mózes kézdi­vásárhelyi rézműves egy egészen szabályszerűen öntött, fúrt és esztergált egy fontossal jelenik meg a csatatéren. Turóczi Mózes valamelyik tiszttől megszerezve Smolka cs. kir. százados tüzértudományt fejtegető könyvét, — mit mai napság is kincs gyanánt őriz — abból merítette tudományát, s így Gábornak nagy segítségére állott. A nemes verseny eredménye az jön, hogy a mostani katonai sütöde, — akkor Kézdi-Vásárhelytt századosi szállás, fúró gépek és minden kellékek­kel ellátva, *) ágyúöntödévé alakitatott át; és a köz­ségek által átengedett harangok, — ezután nem a béke és felebaráti szeretetet hirdeték, hanem a három­széki Székelyek végharczának vélt küzdelmében — 11 ágyú alakjában hatalmasan beleszóltak. Önvédelmi harczunknak későbbeni fejlődése más csata­térre szólított,­­és igy felejthetlen Gábor Áronunk későbben viselt dolgait nem látva, csak anyit tudok, hogy azontúl ő mint tüzér parancsnok szolgálta hazáját és az ágyúöntést egészen Turóczy Mózes vezette. Gábor Á­ron életrajzához 1849 február 4-ikétől, a kökösi ütközetben bekövetkezett hős haláláig leg­több adatot Nagy Sándor hídvégi ref. lelkész adhat, ki Gábornak hadsegéde volt, és a kinek karjain, a csatamezőn múlt ki a hős, és remény­em nem köve­t) Lásd a „Nemere“ 74 és 75-ik számában Gábor Áron két levelét Turóczy Mózeshez — nem Miklóshoz — Csíkszereda és Debreczenből.

Next