Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-01-04 / 1. szám

l emelni, szélben, zivatarban fenntartani, — sejt­­sük, miveljük nemzetiségünket minden buzga­lommal, hogy a világtörténelem szelleme avassa föl a magyart a szabadság bajnokául! A szabadság lobogója alatt dúsan fejlőd-­­ hetik minden nemzetiség , s ha itt biztosítva­­ látja nemzetiségét, a miért elvágyott; azonkívül megnyeri a legfőbb emberi kincset, a szabadsá­got is, s nem vágyik el tőlünk egy se és győzhetetlen erős lesz táborunk. Ez az ország ha megszűnnék Magyaror­szág lenni, a német és szláv sergek csataterévé válnék. Világtörténelmi hivatást töltünk itt be s csak akkor válnék kérdésessé tételünk, ha nem birnák felfogni hivatásunkat. Mi jó reménynyel nézünk a jövőbe és a lelkesedés meggyőződésével hangi­­tatjuk : „Élni fogsz hazám, mert élned kell. Dicső­ség és boldogság lesz a te életed.“ Emeljük összes nemzetünket hivatásunk fölfogására. Apróságok. A törvényszéki kinevezésekre egyik egyet, a másik mást mond. Hogy sokat beszélnek ez ügyről az egész or­szágban, az nem szorul bizonyításra. Feltűnő, hogy igen sok önálló gondolkozású ember azon nézetnek ad kifejezést, hogy igazságszolgáltatásunk­nak nagy mértékben javára szolgált volna, ha a tör­vényszék személyzeteit összevissza cserélik, úgy, hogy a lehetőleg senki se maradott volna születése helyén. Úgy indokolják, hogy a családi összeköttetések, gyerekkor óta fűződött rokon- és ellenszenvek, érdekek, a legerősebb ember részrehajtatlanságát is sok kísértésnek teszik ki , pedig a mi új biráink ha mind erősek is, de nem mindnyájan a legerősebbek. A miniszter azonban még ha osztotta volna, sem követ­hette volna ezen elvet, mert neki a törvény épen ellenkező irányban kötötte kezét azon rendelkezéssel, hogy min­den törvényszék személyzete­t lehetőleg azon törvényha­tóság fiaival töltessék be. A brassóvidéki kétfalu népe nem nagyon oszthatá a törvényhozás nézeteit, midőn azért folyamodott a minisz­terhez, hogy Ilosszufaluba az egyesbíróság személyzetét nevezzék akárhonnan, csak brassóiakat és brassóvidékieket ne tegyenek oda.­­ Jellemző, hogy a törvényhatóságnak egy harmad ré­sze ilyen nagyon jól lakott az itteni autonómia áldásaival. A kérelem azonban nem vezetett sikerre, mert a ki­nevezett járásbíró és segédje, Langer Tamás és T­örök Károly urak mind­ketten a brassói tanács tagjai voltak. Föltesszük róluk, hogy kifogástalan hivatali eljárással fogják elenyésztetni a nép előleges bizalmatlanságát. Különben ezt valamennyi új kinevezettről föltesszük. Úgy tekintjük őket, mintha ezen kinevezés által újra szü­lettek volna. Ha múltjuk miatt bizalmatlanul nyilatkozik egyik-másik felől a közvélemény, ezen bizalmatlanságnak nem adunk kifejezést. Óhajtjuk, hogy jövő eljárása által érdemelje ki valamennyi a bizalmat. Drechsler Gusztáv azon­ban már eddig is kiérdemelte, mégis kimaradott a sorból, általában az a vélemény, hogy a brassói törvényszéknek nem volt szorgalmasabb és kifogástalanabb tagja, mint ő ; épen azért mindenfelé sajnálják kimaradását. A hatalmas informátorok nem fogadták őt kegyeikbe. Vajon miért? Tán csak nem azért, hogy katholikus val­lási­ és német nemzetiségű ? — elszántsággal mondja el a történteket, s ki — minthogy nép­dalaink az anya szivvérével elválaszthatatlannak képzelik igen szépen a kisdedeket — ellenállhatlanul a hely szi­k­ére vonatik s ott jajongó kérdéseire a befalazott, tehát régóta siri álmát nyugvó anya ilyen vigasztalanul válaszol: Nem szólhatok fiam! mert a kőfal szorul Erős kövek közé vagyok befalazva. Ugyan­ily tartalommal bir a román „Ardesi zár­da“ is, melynek elsősége felett évekkel ezelőtt Arany „ Koszorúja“ hasábjain éles polémiák is folytak. — Részünkről csatlakozunk Gregus véleményéhez, ki szerint népet plagisátorsággal vádolni képtelenség, mert az ha köl­csönöz is valamit, saját kedveletei szerint öltözteti, hogy ne mondjuk mostohájává édesgeti. A helyett tehát, hogy okot adnánk amaz irodalmi csatározás felelevenítésére egy­szerűen rá akartunk utalni e gyönyörű székely népter­­mékre, mely egyes-egyedü­l figyelmet ébreszthetne távol az ország másik felében is Déva iránt. S ha ez sem volna elég sietek felemlitni az itt tekintélyes nagysága érzetében méltóságosan kanyargó Marost, Tarkónk egyik iker fiát, mely mig emitt lankás füzesek, terjedelmes csalitok s nyá­ron át a költő szerint „gazdag aranysárgán“ kanyargó terek ölén hömpölyög a határhegység felé, hol addigi lassan ha­ladásában megtakarított összes erejével kell magának átju­­tást erőszakolni, hogy asztán az alföld végtelen rónáján álmélkodva pihenje ki fáradalmait. Órányi távolban látjuk szőke vizének ezüst csillogását s el kell méláznunk ma­gunknak is ama szép regén, a melyet Dósa után Kővári is kiadott, s mely szerint hűtlen kedvese a Fekete tenger után inditá egykor a megcsalt Tarkó szerelme zálogát az Oltat, és ez előttünk tovasuhanó primadonnáját országunk folyóinak. A láthatár szélén Szászváros tornyai rémlenek előt­tünk a Kenyérmező mellől, melynek hőseit egykor talán e sziklavár pihentető ki fáradalmaikból. Lépésről lépésre épen mint Arany Buda halála oly találón mondja: „Hullatja levelét az idő vén faja Hatalmas rétegben terítvén alája. Én e zavart jártam tünődve megálltam“ Egy régi levelén ezt irva találtam. Egyiken a vallás­bajnok Dévai Biró-Mátyás nevét találjuk, ki a­míg innen szállt ki az „ujitók“ merész küz­delmeire, épen megfordítva itt látá­stólszor élte napját egy szintoly erős jellemű tudós az unitárius Dávid Ferencz. Egy fordulattal a Martinuzi korába jutunk, ki csak túl a Maros partján a Kaján völgyéből (Zaránd felöl) pillantá meg először Erdélyt igazában s engedé elröppeni ajkáról ama történeti nevezetességűvé vált mondást: szép vagy Erdély. Megettünk magas nyárfák sűrűjéből villog ki a branyicskai Jósika kastély, hót annyiszor nyujtá be Te­­­­remtőjének az áldozati misét, s egy kis kép­zelődéssel Al- I­vinczen teremhetünk, melynek sötét (mondhatnám átok­­­fogta) kastélya máig hirdeti a nagyravágyó „barát“ élet tragoediájának utolsó jelenetét. De tragoediákban itt se volt hiány, a vércse lakija falak alatt egykor három junoi nő gyenge kis keze támogatott egy gyarló létrát, melyen apjuk, a dölyfös Kapi uramot próbálák megérde­­­­melt fogságából kimenteni. Hanem a Gráciák szépségével versenyző hajadonok imája sem könyörögheté le a sötét lelkű „jövevény“ bűneit: szeráf tekintetükre sem nyílhatott meg az ég izgalma s mire a nap éji nyughelyéből kilépett egy szörnyen elborzított emberi hulla festő pirosra a rideg kőszirteket, mert a bizonytalan alapú létrán saját övei előtt zúzta öszsze a daczos fő ur büszke fejét. Valóban meginditó a szegény ártatlan leányok esete s ha olvasóim közül valamelyik a szeszélyes idomú aranyi hegy alatt megfordul: szenteljen egy pilantást a kietlen oromnak, hol apjukért örömtelen élettel kellő ifjú leányoknak vezekleni. (Folytatása következik.) A felekezeti kérdés másutt rég lejárt; itt még nagy-­ ban virágzik. Ebből látható, mily előre járunk mi a czi­­vilisatióban. A nemzetiségi kérdést részben legyőztük mi: magyarok, románok, németek, Gött János­ék azonban ugyancsak szítják. Meg kell csak nézni Gött úr programm­­ozik két lapja utolsó számában: h­a a kényeztetés és előjogosítás az eddigi módon foly, még megérhetjük, hogy a magyar birodalom ezen te­rületén magyar nemzetiségi kérdés támad. A brassói törvényszék körébe legalább annyi ma­gyar és másfél annyi román tartozik, mint szász; a tör­vényszék főszemélyzete közt mégis az elnök és három bíró szász nemzetiségű, egyetlen magyar bíróval és a főügyész­­szel szemben. Mi azonban ebből, most még nem csinálunk nemzet­sérelmet, csak följegyezzük arra az esetre, ha mások el­kezdenék. Pöröly. Vidé­k. (Fogara­sból) a törvényszék megalakulásáról követ­kező értesítést kaptunk: A kinevezett törvényszéki bírák és járásbírák az új év első napján tették le "esküjüket Ivénl József törvény­­széki elnök elnöksége alatt, mely ünnepélyes eskü letétel a következő renddel folyt. Elnök Kern József először előadta a bírói teendőket, de csak részben, mert a kinevezett bírósági személyzet eddig is bírói teendőkkel foglalkozott. Ezt elvégezve fe­leskette a bírákat, s a birák felesketése után felszólította Bisztrai Károly ülnök urat, hogy a mig ő felesküszik, ad­dig elnököljön. Felesküvés után elnök Kent ur felolvas­tatta a decretumokat. — Ennek megtörténte után elnöki székét elfoglalva egy eszmedús beszédet tartott, melyet háromszoros éljenzés koszoruzott. S miután az ünnepélyes eskületételen minden nemzetiség képviselve volt, annak kö­vetkeztében az elnöki beszédet német nyelven Bisztray Ká­roly ülnök s rom­án nyelven járásbiró fogarasán György urak olvasták fel. Egyéb tárgy nem lévén az elnök a Fogarasi kir. törvényszéket megalakultnak nyilvánította. (Kézdi-Vásákrhelyről) következő tudósítást vesszük: az ujjonan szervezett törvényszék e hó 2-án tette le az esküt. A törvényszék tagjai közt van szeretett főbiránk Benkő Pál, de nem biró, hanem mint jegyző. Ennél biztosan több elismerést várhatott volna­­. Közelebbről fog megtörténni a városi tanács újra szer­vezése. Főbírónak köztiszteletben álló Nagy Dániel őr­nagy van kiszemelve, hogy ő leend etősen hisztik. Nagy Samu városkaótány helyeit pedig egész való­színüséggel Nagy Gábor vizsgáló­bíró fogja elfoglalni. V­­ Megyei választások. Háromszék. Múlt év deczember 29-ikén folyt le Sepsi-szt.­Györ­gyön a megyei tisztviselők választása. A választás ered­ménye következő : Alispán : Forró Ferencz, főjegyző : Horváth László, aljegyzők : Tompa Sándor és D­á­­­n­i­s­l Károly, tiszti ügyész : K­ö­r­ö­s­i Endre, főpénztár­­nok Könczei József, főszám­vevő Csabai Lász­ló, pénztári ellenőr Barabás Albert, árvaszéki el­nök: Vida Dániel, árvaszéki első ülnök: A­n­ta­l Z­s­ig­mond, árvaszéki másod­ülnök: Kovács Dániel, ár­vaszéki jegyző: Séra Tamás, alszámvevő: Gál Antal, közgyám : G­e­r­é­b János, mérnök Székely Dé­nes, erdészi állomás nem töltetett be ; főorvos központ­ban: W­i­s­s­i­á­k Antal, Kovásznán Antal Mihály, Miklósvárszékbe nem pályázott senki; alorvos a központ­ban : Szász Károly, kézdi­székben Kósa István; állatorvos a központban : Kristóf Károly, kéz­diszékben T­a­m­ó Andr­á­s ; szolgabirák : sepsiszéki alsó járásban : Bong Zsig­mond, kéz­­diszéki felső járásban Pető Iátván, orbai székben Csia Albert, Miklósvárszékben H­e­n­t­e­r Béla; szülésznő sepsiszékben , özvegy Ferencz Lászlóné kézdiszékben Bereczki Józsefné, aidaiszékben Kelemen Györgyné. A választást megelőzőleg — tudósunk szerint — élénk vitára nyújtott alkalmat gróf Mikes Benedeknek azon indítványa, hogy a miniszterelnöknek bizalomi felirat küldessék , nem különben a főjegyzőségre kandidáltak névjegyzékének felolvasása. A bizalmi felirat felett pro et contra élénken folyt a vita, míg Gyárfás Imre ajánlatára a bizalmi felirat fel­tételesen szavaztatott meg. A főjegyzői kandidátusokkal — Horváth László, Séra Tamás és Finta János — teljesen­­meg voltak elégedve, csak a névjegyzéket találták hiányosnak Bakcsi Ferencz Веке Samu és többek kihagyása miatt. Különösen Bakcsi személye felett lamentáltak igen sentimentális hangon. In­terpellálták a főkirálybírót nevezettek kihagyásáért, de bár­mily érzékenyen fenyegették a gyűlést, hogy ők nem vá­lasztanak , a főkirálybíró csak azzal elégíthette ki, hogy a törvény ellen már nem tehet. Az interpellálók makacssága csakugyan nem soká tartott, mert a választás kezdetével azonnal elő­járultak a választó urnához. Alispánságra candidálva voltak Forró Ferencz, Szé­kely Gergely és Thuri György. Forró Ferencznek megválasztása a közbizalom igen szép nyilvánulásával történt; már neve hallatára átalános éljenzés hangzott, mire Thuri György visszalépését azon­nal nyilvánította. Belső-Feh­érmegye. Felső-Fej­érmegyei tisztújító gyűlését múlt hó 28-án tartotta, hogy a megye uj politikai tisztviselőit az 1870. 42-ik törvény­czikk értelmében szabad választás utján be­töltse. — A választás eredménye következő : alispán if­j. A­p­á­­t­h­y Péter ; főjegyző Mihály Lajos; aljegyző Tompa László és Il­y­é­s Tamás; pénz­tárnok K­u­n István; számvevő Fogarasi A­l­b­e­r­t. Mind­ezek közfelkiáltás útján választattak meg. Tiszti ügyész Mihály Károly ; szolgabirák : preselnoki járásban P­ó­c­s­a Gyul­a, bürkösi járásban J­ó­z­s­a László, hidvégi já­rásban Zl­enter G­á­bor, keresdi járásban László Ede, hévizi járásban Csiki József, bolyai járásban Bolyai Gergely, árvaszéki elnök gróf L­á­z­á­r Kálmán, árvaszéki ülnökök : Hoffmann J­ó­z­s­e­f és Nagy Ele­k, árvaszéki jegyző B­a­r­t­ó­k Károly ; közgyám M­a­u­rer G­á­bor; főorvos Dr. Szabó Va­zul ; alorvosok : belkerületben Reich Albert, külke­­rületben Szász K*á г о­­­у ; mérnök Veres Lajos. Főispán ur ajánlatára tiszteletbeli főjegyzőknek köz­­felkiáltás utján megválasztottak: Réthi Lajos tanfel­ügyelő és Karácsoni József urak. Tudósítónk sze­rint a megválasztottak személyében biztosítékot lát F.-Fe­hér megye az iránt, hogy a megszokott perlekedés helyét összhangzatos tevékenység és előre haladás fogja felvál­tani. — Fogarasvidék. A tiszti választás múlt év deczember 28-án legjobb rendben folyt le. Az eredmény privát értesülésünk szerint a következő: Codru Dragusianulu alkapitány, G­re­in­oiu Daniel főjegyző, F­ranc­u Teofilu első aljegyző, Popa Péter második aljegyző, Re­esi számvevő, Ro­máim tiszti ügyész, Bruszt vidéki orvos, Kossy vidéki mérnök, Cin­te és Heut vidéki alorvosok, Cipu pénz­tárnok, Negrea ellenőr. — Szolgabirokká a követ­kezők választattak meg: Gard­u Miklós a törea­vári járásba ; Popeneciu Jakab a sárkányi járásba ; Negri b­e a bethleni járásba és Papp-Gridianu a szombatfalvi járásba. A vidéki árvaszékhez végül Gr­ám a elnökké, F­lóri­a és Duvlea ülnökökké; Pandiia jegy­zővé és C­i­p­u közgyámmá választatott meg. Politikai szemle. Az osztrák reiekszath ünnepélyes megnyitása és a trónbeszéd felolvasása múlt hó 28 ikán történt meg. A trónbeszédben különösen hangoztatva van Ausz­tria egysége, nagy küldetése és az őszállamjoga. Galiczi a számára — igényeivel szemben — van ígé­ret, de csakis az összállam egysége és hatalma határain belül. — A trónbeszédben Csehország igényei már túlhaladt­­nak mondatnak. A tárgyalások a horvátokkal múlt hó 28-án nyitottak meg Bécsben a magyar kormány s a horváth nemzeti párt küldöttei között. A tárgyalások czélját a horvát nemzeti párt közlö­nyei, melyek különben tagadják, hogy a kezdeményezés e részről történt volna, a következőkben foglalják egybe : A horvát nemzeti párt küldöttei által kijelentvén, hogy az 1868-diki kiegyezést, mint befejezett tényt, mint alkotmá­nyos alapot és kiindulási pontot fogadja el, egyszersmind ki fogja jelölni a pontokat, melyek revisióját az ország­gyűlésen majd indítványozza. A magyar kormány ezt tu­domásul veszi, közösen megvitatják e pontokat, s ha meg­egyezés jön létre, megnyittatik a horváth országgyűlés. E törekvéshez mi csak azt kívánhatjuk, hogy az sikerre ve­zessen. A tárgyalások menetéről különbözők a tudósítások. A „Rom“ tudósítása így hangzik : „A horvátokkal foly­tatott alkudozások sikere, biztosítva van. ” A kiegyezési tör­vényen tetemes módosítások fognak eszközöltetni, melyek mindazáltal annak lényegét sértetten megóvják. A horvát bán­

Next