Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)

1874-09-16 / 74. szám

mészetes kiegészítője a Csikszékhez tartozó Kászonffá­­szék, — és azon esetre ha Csikszék nem fogna külön törvényhatóságnak maradni — az, azon megyéhez tar­tozó Csikszentmártonba székelő k. járásbírósághoz be­osztott községek. Eltekintve attól, hogy Kászonszék lakossága ké­relmezett is Háromszékhez leendő csatoltása végett — ebbéli kérelmük teljesítését saját érdekükben csak is melegen támogathatjuk és ajánlhatjuk, mert­ ezen nagy hegyek és erdők völgyében fekvő terület úgy kereske­delmi mint közlekedési tekintetben Háromszékhez gra­vital. Piacza neki K.-Vásárhely, közlekedése a vasúti hálózattal Háromszéken át közelebb mint a roppant hegyeken túl fekvő és több napi utazást igénylő Ud­varhely felé, — és mely nagy időtartam csak órákra fog leszállani a fent is említett K.-Vásárhely baczoni útnak elkészültével, — továbbá ezen Fiuszék is azon völgynek folytatásául tekinthető, melyben feküsznek az ide bekeblezendő Felső-Fehérmegyéhez tartozó Íve­seinek, Szárazpatak stb. községek. Ugyanezen viszonyok állanak az Al-Csikból ide kebelezendő : Bánfalva, Lázárfalva, Menaság — Szent- György, Szent-Imre, Szent-Király, Szent-Simon, Tus­nád, Tusnád-Ujfalu és Verebes községekre nézve melyek részint K.-Vásárhely, részint S.-Szt.-Györgyhöz közelebb fekítve, Brassóval és a vasúttal ezen városo­kon át, közlekednek, és ezen utóbbiaknak piaczokat használják kereskedelmek tekintetéből. Ezek volnának nagyméltóságú gróf K. Belügy­miniszter úr! azon feltételek, mely mellett Három­­szék területének szabályozása, nem csak topographiai helyességet, de egyszersmind az érdekek kielégítésé­vel hivatásának kielégítő anyagi és szellemi erőt nyer. Háromszék lakossága, mely öntudatos nyugalom­mal hivatkozhatik nemzeti történetünk lapjaira, már fekvésével fogva utalva van a magyar elemnek délke­let felé védbástyája lenni, s ha ezt a nyers erő kor­szakában annyi hazafias önfeláldozással teljesité, az újabb kor követelményeinek megfelelőleg anyagi ere­jét szaporítva, így a szellemi erő kifejtése által, kell, hogy a körülfekvő államellenes idegenszerű törekvése­ket ellensúlyozza. Mi illeti továbbá a székünk területén fekvő négy város hatóságának beosztását székünk kebelébe, ezt nemcsak a modern államtszmének követelménye kép­­­pen, nemcsak az állam­gépezet egyszerűsítése érde­kében kérjük, de kérjük épen az ők saját érdekükbe s nem hisszük, hogy azoknak higgadt gondolkozása , polgárai is ne óhajtanák, hogy igy nagy összegeket kímélvén meg az eddigi külön hatósági költségektől azokat kulturális czélokra az annyira kivánt polgári elem fejlesztésére, saját városaiknak emelésére oly sikerdúsan felhasználni bírnának, hogy így zömét ké­pezhessék a valódi székelységnek, melynek érdeké­ben törvényhatóságunk önmegtagadólag kívánt tenni addig is, és fog tenni bizonnyal még többet, ha egy testet képezve, közvetlen lehet a tagok összevágó működé­se. Ezek a méltóságu­króf k. belügyminiszter úr! nézetünk és véleményünk Háromszék törvényhatósá­gának területi szabályozására nézve, és áttérünk most a magas leirat azon részére, mely is a házi pénztár életbe léptetéséről, annak fenntartásáról és térzséről szólt. Nem akarunk mi, annak bonczolásába eresz­­kedni, hogy mily szomorú körülmények azok, melyek kormányunkat kényszerítik eltekinteni a törvényha­tóságok rendezéséről szóló 1870. évi XIII. törvény­­czikk 90. §-ától, mely a megyéknek költségeit az ál­lamadóknak arányos leszállításából mondja ki fedezen­­dőnek és mellőzve az ezáltal bekövetkezett azon sajnos állapotot, hogy mig az állami igazgatás más közegeinek költségei az állami pénztárból fedeztetnek, egyedül az annyira féltett megyei önkormányzat ősi intézménye az mely az adózó polgároknak egy újabb adónemmel­ megterheltetésével lesz kénytelen nélkülözhetlen teendőt végezni, eltekintve tehát mindezektől és kénytelenek lévén is kiindulási pontul venni a javaslat szerint az összes államadók 29°/0-ában kiszabott illetődhetőséget, bátran elmondhatjuk, hogy a fenebbi intézmény alapján ki­­kerekítendő terület államadójának legfölebb 140/,-al fedezendjük törvényhatósági költségeinket, ha az ál­lam utaknak már kimutatott terhes fentartásától meg­­kíméltetünk. Az államutaknak fentartási költségeit nem fo­gadhatjuk el nagyméltóságu­k, belügyminiszter úr, mert, eltekintve annak roppant terhétől t. i. mért­­földenként 3100 Zrt. fentartási költségeitől, mely e szék területén vonuló 10­/8 mértföldnyi területre 37500 frtot teszen ki; eltekintve továbbá a törvényhatóság jelenben fentartott 14 mértföld hosszúságú és sok ter­mészetbeli akadályok között vezetett útvonalnak ter­heitől a Brassóból K.-Vásárhelyen keresztül az ojtozi vámig vezető állami út nemcsak a belforgalmat köz­vetíti, de egyszersmind egyenes összeköttetésben lévő Moldován át Galaczczal ezen át a keleti kereskede­lemnek eszköze. S miután nincs is a közeljövőben kilátásunk rá, hogy ezen világfontosságú összeköttetés vasút által létesíttetnék, csak igazságos azon kérésünk, hogy ezen az állam érdekeinek szolgáló a kormány ügyeljen fel mint felelős intézője az állam érdekeknek. De méltányos is ezen kérelmünk nagyméltányos is ezen kérelmünk nagyméltóságú miniszter úr! mert míg az erdélyi részek megyéjének legtöbbjén át a vasútvonal és így az állami utak fentartása mellőzhető­leg ki­vált a Királyföld területén, addig Háromszék eddigi területét a vasút egy ponton sem érinti, szekérútjai pedig minden irányban úgy hadászati, mint keres­kedelmi tekintetben igen fontosoknak jelöltettek, en­nélfogva csak méltányos lehet azon kérésünk, hogy míg más törvényhatóságok a vasút által ily költsé­gektől megkíméltetnek, mi is túl ne terh­eltessünk épen az állam által. Ezek nagyméltósága gróf miniszter úr! azon­­ lényeges kívánalmaink, melyet indokolva ezennel ma­gas kormányunk figyelmébe és hazafias pártfogásába A férj hibája. Francziából irta: M. H. Reviere» a „Rivée de« ceux mond««"-ből fordította: idősb Aratos Károly. (Folytatás.) Ezzel Rikárd mellára hajtá fejét, s ez gyöngéden szorította őt szivéhez, s azt kérdezé tőle: — De hon­nan tudja, hogy én is szenvedtem? „Mert gyakran be­­szélgettem önről, s egész életét ismertem. Ön nagyon szerette nejét házassága előtt, de ez későbben nem bírta szerelmét eléggé viszonozni, pedig ez épen nem nehéz, hiszen csak egészen kell a férfival, kit válasz­tottunk egyesülni, t. i. testben és lélekben, eszméiben, ízléseiben és gyönyöreiben. Miért is ellenkeznénk vei®, ha szeretjük?“ Rikárd több napokat töltött teljes elragadtatásban Párisban; a kedves teremtés, csaknem gyerek, érzel­meivel a legőszintébb bámulatot, állandó kellemet s az ifjú érzelmek valódi ízlését fejtette ki előtte, s nem értett semmit a szenvedély szándékos eltitkolásához s alá­tomosságához, és szerelmében épen nem volt tar­tózkodó. Ő ugyan kaczérkodott kissé, de azt is csak Rikárddal szemben használta fel, teljes szívből áten­gedvén magát neki, és sok minden kérdezvén tőle, az előítéletekben s elvekben teljes jártasságot fejezett ki, és soh­a se volt boldogabb, mintha kedvi­sétől valamit megtanulhatott, mit még nem tudott. Cyprienne úgy szólva soha se lépett ki kéjlakából, hol szerelméből, virágokból, kevés zenéből, s a creolnekre nézve oly kedves hanyag ábrándozásaiból nyerte táplálékát. Itt várta be barátja, s mosolygott feléje, ha megérkezett, vagy a szép napokon a szálloda fáinak árnyas sátora alatt sétálgattak, és midőn az első hó megérkezett, hosszú vallomásokat tettek egymásnak, s a hosszú est­­▼éket a már rég elmúlt, és még is oly közelnek tetsző emlékének szentelték, midőn még ugyanazon városban laktak, szüntelen egymásra gondolva, s egymást meg se látva. Ez nem tarthatott volna sokáig, mondd Cyp­rienne, s ő előbb utóbb valamely esztelenség által ve­tett volna annak véget; no de valahára minden veszély­­ elmúlt, s az ellen biztosítva vagyunk, egészen elrejtve a világ elől, mely minket kikémlelne, még pedig rész akaratúlag, pedig végre is mi roszat követünk el az által, hogy egymást szeretjük, s azt egymásnak ismé­teljük a nélkül, hogy valaki hallaná? Erre terveket kovácsoltak, hogy Rikárd időről időre Párisba jő, miután az tanulmányaihoz és művei­hez különben is szükséges, a egészen csak nem temet­heti el magát Brévilleben. Cyprienne női ösztönével az ifjú reményeinek bűntársa lett, de még azzal nem elé­gedett meg, ha szellemi tanításokat adott neki, mint melynek titkát csak is a nők bírják, s a­melyek oly jól egyesítik az elméletet a gyakorlattal. Rikárd ráné­zett, és Cyprienne tekintete szemeiben sugárzott visz­­sza. Ah! ez alkalommal bizonyára nem jó ellentétbe azon nővel, kit szeretett, és nem is voltak oly nehéz küzdelmei, melyekből az ember kevésbé győztesen, saint szétmarczangolva és kétségbe esve térhet vissza. Rikárd és Cyprienne már több hó ólta élvezték az előkészített boldogságt, s az ifjú még­is mindég csen­desen és komolyan tért vissza Brévillebe, kimaradásá­nak okát a könyvtárakban és levéltárakban történt ku­tatásait adván, s miután visszatérése után a munkáit foly­tatta, Berta semmi gyanúra se lelt alkalmat, de kü­lönben is atyja halála után eszmei változást látszottak szenvedni. Férjét már nem akadályozó tanulmányaiban, vagy legalább tartózkodó lett irányában; szerelme s más események által is csalódva, s megunva a­­kör­telen küzdelmeket, azt gondolá, hogy Rikárd soha ne engedi magát az általa pártolt eszméknek meghódítatni, s a szellemi foglalkozások csak előnyösebbek ránézve,­­ mint a henyélés és semmittevés. Nem hitte ugyan leg­kevésbé is azt, miszerint férje valaha oly nevezetes emberré lehet, kinek tehetsége a közvéleménynyel szem­ben is kivívhatja diadalát és hírnevét, de egyszersmind látta azt is, hogy többen már is nagyra becsülték fér­jét, s ez némileg hizelgett neki. Azonban végre is az indította az elnézéséhez, s ezen eszélyes és mérsékelt gondolatra, hogy hinni akarta Rikárdnak a tudomá­­nyokbani elmerülését, mikép ez azt kedvelt tanulmá­nyaira nézve kijelentette. Olykor ugyan nyugtalankodni kezdett férjének gyakori kimaradásai felett, melyek után halgatagon és kipuhatolhatlan komolysággal tért vissza; azonban megeshetett az is, hogy Rikárdot Darcy asszonnyal együtt látták, vagy pedig a vidéki ösztön, mely annyira ered a rágalom­ és megbotránkoztató után fölébredett, és Berta értesült azokról. Rikárdot ugyan nem látták Párisban a mulató helyeken, de vi­szont ajtaján is hasztalan kopogtattak, sőt egyáltalában sehol se találkozhattak vele. Sandreuil asszony azon véleményben volt, hogy Bertának férjét el kellene ki­­ajánljuk, kérve nagyméltóságodat, hogy önzetlen ha­zafias törekvéseinknek sikert szerezni változtassa. Kelt képviselő bizottságunknak S.-S­z t.-G­y­ö­r­­g­y­ö u, 1874. évi sept. hó 9-én tartott közgyűléséből. Három- és törvényesen egyesült Mik­­lósvárszékek közönsége. Értesítés. n. li.üz.ui-ií-.itaitnitíij'I ipán bzuuumzuii^U felió' iskolánál az 1874/5-ki tanév — a III-ik osztály ,„e nyiltával f. év október 1-én kezdődik. A beh"^*^ e hő 28. és 29-én, a fölvételi vizsgák pedig 30-4., 8s közöltétnek. Azon tanulók, kik a felvételre megkiván­tató köss isk. 6 osztály elvégzéséről hiteles biz­nyitványt felmutatni nem képesek, az 1868. XXXVlk­ t. ez. 62. §-a értelmében a felső népiskola alapjául szükséges ismeretekből fölvételi vizsgára kötelezvés­ A tan- és fölvételi díj 4 frt. 50 kr. mely össze a beiratásnál egyszerre befizetendő. Hiteles szöv­é­­ségi bizonyítvány a tandíjfizetés alól részben ,vag­­y egészben mentesít. K.-V­á­s­á­r­h­­e­l­y 11, 1884 sept. 9-én. Az igazgatósig. Értesítés. A helybeli magyar társalgó egylet alapszabályai­nak 30. §-sa értelmében az őszi közgyűlés folyó évi október hó 4-én délután 3 órakor fog saját helyisé­geiben megtartatni, miről a t. tagok ezennel értesít­tetnek. Az alapszabályok 27. §-sa alapján az évi szá­madások tisztázása tekintetéből évi részvény­díjaikba hátralékban lévő tagok senk­t napig illetékes befize­tésére tisztelettel felm­vatnak. Brassó, 1874. évi sept. hó 12-én Csia István, egyl. jegyző és titkár Vegyes. — Egy fiatal vasúti hivatalnok Segesvivott ön­gyilkossági szándékból az állomási véd­jelzőn tud­­ a sinek közé feküdt s az 52 számú vonat által agyom gázoltatott. Tettének indoke ismeretlen. — Megszökött végrehajtó. A m. kir. igazság-­­ ügyi minisztérium a hatóságoknál Zsíros István nevű megszökött kanizsai járásbirósági végrehajtót nyomoz­­­tatja, kire nem lesz nehéz rátalálni, miután e jobb láb­szára térdén felü­l levágva lévén, annak helyét fa láb pótolja. — Király ő felsége Aradra sept. 21-én délután 5 és fél órakor megérkezése alkalmából, azon este 16 . 23-án rendkívüli fényes kivilágítással szándékozik a

Next