Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)

1874-11-21 / 92. szám

szepsi-Szt.-Györffy 1874. Negyedik Miam 92. sz. Szombat, november 21. J Megjelenik o/, a laplic.Ln-le V, kint kétszer szerdsá ns szombaton. Az íi . :p«0k tív . oJ't. —kr. "élévVe •. • . . 3fi. —kr. ieg) eilévre . . 1a. 5okr. A szerkesztő irodája: Kopincz, «lézsa-leleház. Kiadó-hiv.Csiki-utcai tn Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. Hirdetési díj : 5 hasábos garmond sorért, vág annak helyéért 5 kr. 1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr. — Bélyegdij minden iglanaskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések főivé,tettnek a kiadóhivatalnak Sepsi-Szt.-György, 1874. november 20. a Lesz-e földmives iskolánk? ! (VK) A S.-Szt.-Györgyön felállitmdó „földmives-iskola“ régi kedvencz eszméje Háromszék lakosságának. [ A mint értesültünk, ez irányban a legidettékesebb helyen élénk mozgalom indult meg. Háromszék törvényhatósága bizottmánya több ízben folyamodott kormányunkhoz rá -Szt . Györgyön egy földmivelési iskola felállítása vég vett, de ez ideig siker nélkül. Háromszék közművelődése, anyagi jóléte felvirágoztatására, egy földmives-iskola a legjótékonyabban folyna be. Ha földmivelési iskolánk felállítva lesz szé künk gazda-közönsége bizonyára fel fog hagyni a századok óta fennálló s saját nézete szerint , legjobb földmivelési rendszerrel, s a kor kívánalmainak, a gazda-közönség érdekeinek megfelelőbb gazdálkodás űzésére, adja magát. Székely népünk a méh szorgalmával dolgozik s hogy ennek daczára oly csekély eredménynyel, annak oka szerény nézetünk szerint egyedül a szakismeret hiányban keresendő. Nem azt mondjuk mi ezáltal, hogy népünk nem műveli elég tisztán és jól kevés földjét, de igenis állítjuk, hogy nem képes a rendelkezésére álló talajból a lehető hasznot kivonni s a talajnak meg- adni azt, mi neki a mostaninál több, talán háromszoros hasznot is adna. A világ gazdag és hatalmas államai jólétüket a gazdasági szakismerettel párosult szorogalomnak köszönhetik, mert az alapja, közvetlen oka az ipar és kereskedelem felvirágzásának is. Üdvözöljük lelkünkből a földművési iskola felállítására vonatkozólag keletkezett mozgalmat, mert ez intézmény felállítása által beváltva látjuk azon sokszor hangoztatott ígéretet: „hogy népünk anyagi és szellemi felvirágoztatásáért mindenre készek vagyunk Gazda-közönségünk óriásit nyerne egy ily intézmény által, melyben gazdasági pályára szánt fiait az elméleti és gyakorlati ismeretekben képeztethetné, hogy azok az életbe kilépve szakismerettel párosult szorgalmak által a gazdaság minden ágát tökélyre emeljék s ezáltal eszközöljék vidékünk lakossága szellemi és anyagi jóléte felvirágzását. Ez iskola első és czélszerű berendezése 40—50 holdnyi lehetőleg egy tágban lévő területen — mintegy 12— 15.00 fortba kerülne, beleértvén a túltelíts instructust is. Ha valósul, mit szivünkből óhajtunk S.-Szt.t György városban, mint székünk középpontjában, a szék képviselő-testülete által 1867 óta oly sokszor kért földmivelési iskola felállítása: nem fogunk késni ez intézmény kialakítási mozgalmairól, olvasóközönségünket időnként értesíteni. A mielőbb megtartandó törvényhatósági közgyűlés hivatása ez intézmény életre hívását illetőleg megtenni a kellő lépéseket s elhatározni S.Szt.-Györgyön egy földmivelési iskolának felállítását, mely esetben gazda közönségünk képviselő testületünk iránt hálásan volna lekötelezve, mert a nép jóléte érdekében hazafias buzgalommal fáradozik. Hétfalu, oct. 26-án, 1874. Jelii So leb’ denn wohl du Stieles Haus Ich zieh mit Lust von dir hinaus. Kőszívű mostoha; Koldus árvaságom Nem feledem soha! (Vége.) Önök igyekeztek lépést tartani Európa cultus népeivel, mert volt pénz bővében, hogyan kívánhatják azt tőlünk, ha pénzforrásainkat önök merik ki, csak 1848-tól kezdve 40—50 ezer forintos pert fizetünk kenyéradó birtokaink és jogaink visszaszerzése végett? El kellett maradnunk, mert az egész haza látja, hogy lábainkig bilincsek rakattak. És még újabbakkal is a akartak terhelni, de, mert népünk halálát nem óhajban tettük, nem fogadtuk el az afféle egyenjogúsítást; most azzal kérkednek, hogy nagylelkűleg felmentettek azok hordozásától. Szép nagylelkűség! Adják vissza a dézmáinkat, s azt fogjuk nagylelkűségnek nevezni, je bár jogunk van azokhoz. Különben az jelenleg per, és nem jóakarat tárgya. Azt állítja továbbá a névtelen czikkíró, hogy Csernátfalu, Krizba és Apácza dézmájának helyreállításáért sokat fáradott az egyházi kormány. Ezt nem fogja senki tagadni közülünk. Hanem szerencsénkre nem a mi hibánkkal történt ez a baj. — Ezt a bajt önök okozták. — Lássuk. 1849. után a szász papok kiszámították a megszűnt dézma értékét a Barczaságon és azon mennyiségben húzni a kezdették évenként a fizetést. Kapja magát Brassó város s hasonlag kári pótlást követel az országtól a nevezett magyar községek határán neki járó, de megszűnt dézmáért A városi tanács a papsághoz folyamodik megtudandó, hogy ezen községekben mennyire van szabva a dézma kárpótlás, de itt nem boldogulhatott. A város részéről egy bizottmány szállt ki a városi dézma értékének meghatározása végett s mi történt?Kevesebbre szabták az értéket, mint a papok, innen származott a baj. A teremtő midőn azt mondta „legyen“, az anyagot is előállította, az egyházi kormány papjaink sürgetésére megtette intézkedéseit, ezt nem tagadhatni, de kérdjük: eszközölt-e tanítóink számára évenként a városi pénztárból valami csekély összeget, mint a városi tanítóknak, azon városi pénztárból, hová sok ezernyi jövedelmeink folynak? A statusdotatio 10 éven át tesz 160.000 forintot, ebből kaptunk mindössze 1160 forintot. Többhöz volt volt nekünk jogunk, mert mi vagyunk a legszegényeb- bek a Szászföldön a szászok alatt. A nationaldotatioból merészeltek ugyan Enyeden tanuló zsombori ág. hitv. tanulók segélyt kérni, a kő- s halmi consistorium elfogadta kérvényüket és pártolta, de a főconsistorium kereken megtagadott minden segélyt, mert a nationaldotatio csak németeknek adható, tehát Biuczaságon tudtuokkal egy magyar hitközség sem nyerhetett ebből. A Gusztáv Adolf egylettől kaptak hitközségeink czikkíró szerént 5—600 frtot, tehát német pénzt. Egyes hitközségeink csak évi járulékaikkal ezt visszafizették. Szép, de tőlünk is szép, hogy a visszafizetésen kívül annyi szász hivatalnokokat fogadtunk körünkbe. Volt idő, midőn Hétfaluban mind a hét községi jegyző szász volt, úgy szóló papi hivatalban három, inspectorok mindig szászok, osztoztatók, orvosok, de ki tudná előszámlálni, hány száz hivatalnok élt e nép után és hány ezer meg ezer forint ment nem magyar, hanem szász kézre? Tessék ezt is megírni a német Mutterlandnak, hogy mi ezerszerte többet adunk a szászoknak mint ők nekünk! És kérdjük mióta vagyunk a Barczaságon, hány ifjagyart vettek be községeikbe papnak, tanítónak, jegyzőnek és más szolgának, kik a szász hivatalban magyarul írogattak volna, mint nálunk a szászok németül? Hogy a bolonyai magyar pap magyar nyelvet tanit a szász iskolákban s jó jövedelmet húz onnan és ezelőtt néhány magyar tanár a szász tanításért? ép úgy nem méltó az említésre, mint a barczasági magyar váló perekből kétszáz éven keresztül szász kezekbe folyt tetemes jövedelem. Ne feledjük a szakadáti magyar papi állomást, mely kétezer forintnál többet jövedelmez már két ízben egymásután mind szász papnak! Mit mondanak ehez kedves kérkedő urak ? Ez az egyetlenegy magyar papi állomás évi jövedelme túlhaladja mindazon adományok összegét, melyeket valaha nekünk nyújtottak. S mégis mi vagyunk a hálátlanok! Minden jövedelmeink kezükbe mennek akár hány szász hivatalnokot mi tudunk magyar helyett s mégis hallatlan szemtelenséggelazt kiabálják Németországnak, hogy ők soha sem tapasztalták, miszerint valamely magyar segélyző-egylet egy fillért is adott volna mint községnek, avagy Németorszgnak ez Ne feledje a „Kronstädter“ egy régebbi nyilatkozatát: „Gróf Mikes a hosszúfalusi felső népiskola számára tett 100 frtos alapítványával elbolondította a riétfalusi magyarok fejét“. — igen önök mindig irigy és gyanús szemmel nézték a felénk nyújtott magyar kezeket, miért? önök igen jól tudhatják. Ne feledkezzünk el Kósa Sándorról, ki a „Független polgár“-ban azt állítja, hogy a szász nemesek jobbak, mint a magyar nemesek, Ziétfalu jobban áll, mint Bodola; sokkalszűkebb a „Nemere“ helye hogysem itt sok szót vesztegessünk. Kósának ily holdkoros állítására hivatkozni czikkírónak nagy badarság? De ennél még nagyobb badarság azt mondani, hogy a Hétfalusi jobbágyság törvény által megállapított; nem törvény az uraim, hanem ravaszság. Ez különben jelenleg per tárgya tehát — hagyjuk. A lólábak szépen kilógnak czikkírónak ezen tételéből; a barczasági magyar papok 1848 előtt csak káplánok voltak minden szakismeret és egyetemi tanulmány nélkül, tehát a műveit, tapasztalt városi nagy pap vezérlete alá kelle őket törik-szabad keyezni. Úgy látszik valakinek nagyon fáj a foga ily gyönyörű pap zsandárságra szert tehetni, hogy a magyar papokat kénye-kedve szerint dirigálja! Voltak itt a szolgaságra törpített magyar papok de nem kápánok, (csak a szászok tartották annak) kik több teherviselés mellett sokkal többet tettek, mint némely fentek, külföldön járt szász papok. Tisztelet a kivételeknek. Tudnánk itt szép dolgokat elbeszélni régibb időkből a városi nagy pap-zsandárság korszakából, de nem tettük azon szász papok kedvéért, a kik titokban velünk tartanak és elszakadási szorgalmunkat örömmel szemlélik. Azt állítja továbbá névtelen czikkíró, ki úgy látszik, nagyon közel áll a hivatalos adatok tárához hogy a magyar papok 1861-ben nem külső nógatás következtében, hanem a szász papok jóakaratjából vétettek föl a káptalanba. Hát az a jóakarat miért nem nyilvánult 1848. után egész 1861-ig, mig a magyar presbyteriumok két ízben nem rontottak neki annak e. káptalani vasas ajtóinak? Bizony szép jó akarat! Csak ne kérkedjenek uram nagylelkűséggel, mert az bárhol egyebütt feltalálható, csak önöknél nem. És végtére szóljunk-e valamit az egyházi törvényhozásokról, a német nyelven tartott tanácskozásokról ? Ezekre csak ennyit. Önök elve az volt, hogy mi oly viszonyban állunk önökhöz, mint önök az. országgyűléshez, azaz: a többség határoz. De mi nem akarunk így többé magyarisáltatni. Kedves urak hallják meg utolsó szavunkat. Ha önök egy tiszta papírdarabot nyújtanak nekünk, hogy rá írjuk kívánságunkat, mi ezt írjuk rá: jó egésséget adjon isten, maradjanak békével, s mi szövetség nélkül is szerető protestáns testvérek maradunk és önöket nem magyarizáljuk. Ami Pávai és Orbán könyvét illeti, tudják meg önök, hogy nem papok, hanem kiáltó tettek nyújtották azokba az anyagot, és ha ugyancsak pokolba kellene azoknak vándorolni, hadd menjen elől Leher paripája, az önök kedvencz paripája. Ha Pávai és Orbán műveinek papjaink általi pártolása és megszerzése idézte elő 1973. nov. végzetes hetedikét és kidobatásunkat a csupa méltányosságra fektetett szövetségből, (és ezt elismerni czikkíró tehát a választás előtt el volt határozva a hadszenet) kérdjük, nem az önök rút érdeke egyengette az utat a magyar nemzethez átsimuláshoz ? Ám legyen tehát így, minden rosznak van jó oldala is; ki hitte volna, hogy Pávai és Orbán miatt szabadul meg egymástól Brassó és Hétfalués majd a többi magyar községek is? Csak maradj magadnak kőszívű mostoha, Koldus árvaságom nem feledem soha ! Válasz a „Hot,“ ,,31. Polgár“ , „Igazmomló“-ban közelebbről megjelent „Háromszékről“ czimű közleményre. Levelező úr elég merész nyilvánosan positív tényekkel szembe valótlan és az egész érdekelt törvényhatóság tudatával ellentétes adatokat közölni azon boldogító hitben, hogy azért mert koholmányai nyomtatásban napvilágot látnak, azokat az olvasó-közönség feledve múltat s mellőzve az ész bíráló-képességét, valónak veendi.