Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1875-01-13 / 4. szám

4. szám. Szerkesztőségi iroda: Főpiacz, Darabos Ferencz­­i9516 biz, hová a lap szel­lemi részét illető közlemé­nyek küldendők. Kiadó-hivatal: P­o­­­lak Mór könyvnyom­dája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmen­tesen intézendők. * S^Szt-György Szerda, 1875. január 13. Ötödik évfolyam. y.¿ f :­!(1 it o a !: j ] (f kint kétszer szerd­án szombaton Előfi­zetési feltételek­­helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldne Egész év . 6 ft. — kr. Félévre . 3 ft. — kr. Negyedévre 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija 3 hasábos petits­orért, vagy­ annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilt tér sora 15 kr. Politikai, társadalmi, szépirodalmi ■ és közgazdászati Előfizetési felhívás a czimű politikai, társadalmi és közgazdászati la­p. évfolyamára. Előfizetési feltételek : ".Január—decz. . . . 6 frt — kr. Január—június ... 3 frt — kr. Január— márczius . . 1 frt 50 kr. Külföldre ..... 8 frt. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó­­hivatalának Sepsi-Szepssyörgyön, Csiki utcza el­. sz. a. küldendői. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani — miután felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A „Nemere“ kiadóhivatala. A szász lapok iránya. A hóbortjairól és képzelgéseiről hirhedett ma­gyarfalu szebeni „Tageblatt“ karácsonyi aján­dékul egész ujjongással hozott Bécsből keltezve egy sensatios tudósítást, mely szerint ő felsége (állítólag egy bizalmas értekezleten úgy nyilatkozott volna, hogy a delegátiok márcziusra azért nem hívhatók össze, mert akkorra Magyarországon egy nagy krízis, egy katastrófa áll be, a tudósító úgy li a 1 I o 11 a, miszerint e nyilatkozat csakugyan tétetett volna, ami pedig nem tétetett, s ha tétetett volna, erről bizonyosan néma szebeni­­,Tageblatt­ értesü­tett volna legelőször és kizárólag. A tudósító, habár maga sincs tisztában vele, hogy azt, amit közölt, mondta-e ő felsége, vagy csak olyat, amiből következtetni lehet, saját szavai szerint, tény, hogy ezt, vagy ilyesmit (sic !) mondott, mégis lentebb pár sorral igaznak tálalja föl, így írván: „Azt, amit önnek ezekben megírtam, bízvást, mint kétségtelen igazságot használhatja fel. Mindezen hírek néhány nap alatt az itteni lapokban is olvasha­tók lesznek curiosumképen ? Így megtörtént, hova azonban csak a külföldön át jutnak. Azt hittem — úgymond a szász lap tudósítója — tartoztam a „Tage­­blatt“-nak azzal, hogy közvetítésemmel (!!) legelőször ő bocsásson világgá egy sensatiós hírt. Hanem ő még ezzel sem éri be s kezdi magya­rizgatni az állítólagos szavakat: szó sincs róla — úgymond — hogy Magyarországgal a kiegyezés oly előnyös föltételek mellett, ahogy most van, megköt­tessék. Magyarországnak pénzügyi önállóságát okvet­len fel kell adnia s Ausztria (nem a szászok ?) karjaiba kell meneküljön, a szász lap szavai szerint „a biro­dalom másik felének gondnoksága alá kell, hogy helyez­kedjék“ stb. stb. De m­iDs szerepet játszik Andrássy ezek után? Kétségkívül igen komikusat, a németek kezdnek haragudni reá s legutóbb a „Fremdenblatt“­­ban nagyon durván beszélnek róla stb. stb. Elég is lesz e bolondgombából ennyit idézni, az ember még ettől is csömört kaphat. Ellenben jól esik fölemlítenünk, hogy a másik hazafiasabb irány is képviselve van, s a mérsékeltek józanabb, de nem eléggé erélyes közlönye a „N­­e­u­­m­a­n­n­s­t­ä­d­t­e­r Zeitung“ így ír e tárgyról: „Karácsonyi ajándékul mi is meglephetnék olva­sóinkat oly sensatios hírekkel, melyek ma nap némi valószínűséget idézhetnek elő, de a tényleges alapot mégis nélkülözik. Mi azonban lemondunk az ily hatásvadá­szat és felzaklatás dicsőségéről, mert mi nem akarjuk feltenni olvasóinkról, hogy elhitjék, miszerint például a király a minisztertanácsban a legközelebbi m­árcz. kora krízist jelentett be, s a „miniszterek egyike“ sietett ő felsége e „bizalmas“ közlését, hamarosan, melegében egy------hamburgi lapnak feltálalni. Épen nem kell m­árcziusig se várni, hiszen a krízis már régóta meg­van,­ de véletlenül a hazaszeretet kellő mértékét bírjuk, hogysem az ily szomorú események felett kárörvendve ugrándoznánk; ellenkezőleg a köz­jólét érdekében óhajtjuk, hogy a krizis szemcsésen legyőzessék, s hogy márcziusig in capite et membris egésségessé, erőssé váljon államéletünk. Ily feltáma­dást óhajtunk mi karácsony ünnepének küszöbén az országnak, kedves húsvéti ajándékul.“ A „Tageblatt“ még ezen czélzással csak a sorok közt bitó megjegyzéseket­­árulásnak veszi a „cosmo­­politikus újságtól“ és a szeresztői üzenetben reprodu­kálván, az illető bécsi tudósitóján­ak újólag köszöne­tet mond sensatiós tudósításáért, mely nagy port vert fel, s azzal bizonyítgatja a­ tudósitás valódiságát, hogy úgy mond — ha tudósitója­ mint nem miniszter nem is volt jelen az illető minisztert­­ácsban, de hát akkor azok, akik azt állítják, hogy ő felsége nem mondta volna az általa idézett szavakat, csok jelen kellett legyenek, vagy valamelyik minisztertős te lett, hogy a hír demen­­tijét „bizalmasan“ megtudják. „Miért is nem miniszter ön? Óhajtjuk hogy az legyen!“ E „barátság kívánsággal“ zárja be a „Tage­blatt szerkesztője bécsi tudósítójához — talán épen jó magához — írott köszönet nyilvánítását. Pedig bi­zony abból nem lesz gálie­ke. Olyan embernek hiába kíván miniszterséget, akunele vénségére se nőtt be annyira a feje lágya, hogy hóbortos álmait ne átallja valóságképen — mint őm­aga bevallja „sensatiós hírül“ — közleni, s ezáltal még inkább felizgatni a külön­­ben is félrevezetett ábriadt­­ló szász népet, holott a szász nép érdekében épein ellenkező lenne a hivatása. A szász néppel könnyen elhitethetnék akár, hogy Bis­marck a „verrathene Bruderstamm“ jajveszékelésére „Das vereinigte siebenbürgische Sachsenland", erdély, szászország kétszázezer hive megtisztelő bizalma előtt meghajolva, ide bejöni kész és elvállalja a szász comesi jövedelmező állomást, s az ily hóbortos sensatiós hírek csak fokozzák a hajlamot, s a „Tage­blatt által táplált hazafiatlanságot, békételenséget kép­­zelgési hajlamot, a melyeknek káros voltát még felis­merheti a különben jóravaló csendes, szorgalmas nép, jöhet idő, s adja isten jöjjön is, hogy a szász nép el­fordul mostan félrevezetőitől, a „Tageblatt“ és szász clerus eliquetől, kik saját érdeküket a nemzet ügyének adva ki, orruknál kívánják vezetni az elvakitott szász nemzetet. Már is sokan kezdik észrevenni a szászok közül a „Tageblatt“ irány követésének saját magukra nézve káros voltát s utálattal fordulnak el attól. Csakhogy, a terrorisatio túlfelölről oly nagy, s ők még eddig oly gyengék, hogy nyíltan fellépni se mernek, s beérik azzal, ha nincsenek mellette, holott ellene kellene le­gyenek. Így nem nyílt fellépéssel támadja meg a „Hermannstädter Zeitung“ is ama hóbortos sensatiós hírt, s épen ezért nekünk is az a kifogásunk van — persze más szempontból — ellene, ami a „Tageblatt“­­nak, hogy tudniillik a „Herrn. Ztg.“ igen „cosmopo­­litikus újság“, pedig épen a szászok érdekében a túlfelől jövő izgatások ellenében figyelmeztetés, felvilágosítás a „Tagebl.“ féle hóbortok ellensúlyozása, és nyilt fellépést a józanok és mérsékeltek tömörítése, a megindított rosz irányú actio ellenében a reactio, ily irányú zász­lóbontás a hazafias irány nyilt, bátor és kitartó képvi­selése lenne a szászok között e józanabb irányú szász lap hivatása, saját érdekükben is nemes kötelessége. Lám a magyarországi hazafias németek s közlö­nyük a „Pester Lloyds” nyíltan és burkolódzás nélkül kárhoztatják a „Tageblatt“-féle tendentiát s a 40,000 lakosságu Pozsony német ajkú, de magyar szellemű város képviselő testülete, nyilt rosszalását mondta ki egy ily irányú czikk felett, bebizonyítva, hogy lehet valaki idegen nyelvű, de hazafias magyar szellemű honpolgár. A jó példa meg van, csak követni kell! Carolus. „ Lányait ,barátai“ nevenapján arczképalbummal tisztelték meg. A lapok közlék a beszédet, mit a gróf ez alkalommal mondott. Köszöni, hogy barátai most sem felejtkeztek meg róla, midőn nincs magas állás­ban. * Újvidékről a „Matica Szerbska" székhelye Budapestre tétetik át miniszteri rendelet folytán l­­­ét­r­e Királyunkba tavaszon Erdélyben körutat tesz, s megnézi a neki felajánlott vajdahunyadi várat is. * A székesfejérvári püspökség nemsokára be fog töltetni. 7‘ * A pápa a folyó évre jubileumot hirdet a róm. kath­. egyház fennállását illetőleg. Hajdan 100 éven­­ként ültek örömünnepet, egyik pápa azonban — fel­gondolván, hogy az ember 100 évet nem igen ér — 25 évenként megünn­eplendőnek rendelte itt egyház fennállását. Legközelebb 1850-ben hirdettetett jubileum, mely első volt IX-ik­lius alatt. A teljes búcsú föltételei és módja iránt a lelkészek utján fognak ér­­tesittetni a rom. kath. hívek. * Székesfehérvári püspökké elterjedt hir szerint Rónai Jáczint, ki jelenleg a pozsonyi társas káptalan nagyprépostja, fog kineveztetni. Budapesti levél. ( Január 1). (PM) Az újév még eddig gazdag volt meg­lepetésekben. A parlament még e pillanatban nincs egybe ülve, de a clubbok, politikai körök, már is élénkek, s mesésnél mesésebb és hihetlenebb hirek kerengenek, melyek az est jöttével mégis hallnak szép csendesen. E hirek élete egy nap. De nemcsak a suttogó politikusok ajkain s a légben kelnek badar combinatiok szárnyra, h­anem a sajtóban közéletünk eme hiv titkr­ei­ben is. A balközép táborának hivatalos s megbíz­ható lapja az „Ellenőr“ Csernátony tollából nem kevesebbet, mint coalitiot hirdet Tisza Kálmán és Sennyey között. Az­az, ő e irigy létrejöttét óhajtaná. Tehát a parlament legszabadabb elvű pártja, mely mindig a reformok zászlóját lobogtatja bombasztikus phrázisaiban, elveivel öszhangzás­­ba illőnek találja a conservativekkel való fusiót! Ez valóban meglepő újévi tréfa. És biztosíthatjuk olvasóinkat, hogy bár­mennyire óhajtaná is a balközép orgánuma ez actiot, már magában kizárja ez egyesülést Tisza Kálmán csak pár nap előtt tett azon nyilatko­zata is, hogy az ellenzék kész a Jusióra a Deák­párttal, ellenzéki elveinek fönntartása mellett. Sennyey parlamentbe léptekor, nyíltan de­­clarálta híres beszédében a közjogi alap sért­­hetlenségét s készségét minden kitelhető módon való megvédelmezésére emez államunk alapját képező sarkalatos törvényczikkelynek, bárhon­nan fenyegetné is azt támadás. Tehát már a közjogi kérdés egy megmász­­hatlan válaszfal mindjárt e két nagy államfér­fin között. De még az államháztartás rendezésével össze­függ az összes belügyi önkormányzat rendszere is. Már most, midőn a balközép kész volna Sennyey-ékkel karöltve járni, kérdés, hogy tu­­lajdonkép­zik erre nézve a conservativele esz­méi, s milyenek czéljaik elérésére eszközeik ? E tárgyban részletes nyilatkozatot a közvéle­mény még nem hallott Sennyeytől. Annyit a honvédségről bebizonyított, hogy ez intézmény Lapunk mai számához egy fél év melléklet van csatolva.

Next