Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)

1876-09-16 / 77. szám

77. szám. Pollák Mór könyvnyom­dája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmen­tesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braun Ede hirdetési ügynöksége BudapestenNEMERE Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap, és a háromszéki „Háziipar-egylet“ hivatalos közlönye. Szerkesztőségi iroda: Brassai utcza 60. sz. a­tt, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó-hivatal: Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1876 szeptember 16. VT. évfolyam. megjelenik ezen lap heten kint kétsszer: szerdán és szombaton Előfizetési feltételek: helyben házhozhordva vagy vidékre postán küldve: Egész év . . 6 ft. — kr. Fél év .... 3 ft. — kr. Negyed év . . 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyílttér sora 15 kr. Előfizetési felhívás a JESKKLtb cimű­ politikai, társadalmi és közgazdászati lap IV. negyedévi folyamára. Előfizetési feltételek Október—decz. . . 1­9­50 Külföldre egész évre 8 „ — ,, Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó­­hivatalának Pollák Mór könyvnyomdája Sepsi- Szentgyörgyön küldendők Előfizetőinket szivesen kérjük előfizetéseiket megújítani — miután felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A „Nemere“ kiadóhivatala. A porta és a nagyhatalmak. Törökország a „beteg ember“, mely­nek dédelgetésére, kiskorút, gyámoltalant meg­illető gyámolítására Európa majd minden álla­ma feljogosítva érezi magát, a napokban oly ténynyel lepte meg Európát, mely amellett tanús­kodik, hogy világért sem oly nagyon beteg, mi­nőnek tartatik. A beteg ember, melyről a nagyhatalmak előre is föltették, hogy a fegyverszünet kötése iránti javaslatokat elfogadja, a hatalmak javas­latát 4 havi fegyverszünet iránt határozottan visszautasította. A porta követeli a szerb várak lerombo­lását, vagy megszállási jogot és új szerb fejedelemválasztást, akár tetszik Európának, akár nem. Törökország, a beteg ember ily hangon kezd az őt csupa jóakaratból (?) gyámo­­lító hatalmakkal beszélni. E magatartása arra mutat, hogy tiszta öntudatával bír az őt Orosz­ország részéről fenyegető veszélynek, hogy meg­unta már a lealázó gyámkodó politikát, mely­ben a portát az európai diplomácia már évek óta kegyelmesen részesíti, hogy tisztában van saját erejével, hogy a végső erőfeszítésre is el­készült s ha halnia kell, egy nagy nemzet di­cső múltjához méltóan és nem gyáván fog az európai államok sorából kitöröltetni. A porta külföldi képviselőihez intézett bi­zalmas iratában értésükre adta, hogy Török­ország el van szánva a legvégsőre s hogy el van határozva többé nem tűrni a hatalmak jóakaró tanácsok mezébe burkolt min­dig méltatlan, igazságtalan és részakaratú bea­vatkozását. Az uj szultán „hatt“-ja, melyben a török­birodalom kormányának átvételét s uralkodá­sának irányát tudtul adja, — mint a táviró jelzi — megjelent. A „h­att“ kifejti, mihez van Tö­rökországnak, mint államnak joga s mihez nincs a hatalmaknak beleszólásuk. Adjuk a szultáni „hatt“ rövid kivonatát a következőkben: A szultán kijelenti, hogy az ottomán törvény ér­telmében lépett a trónra, megerősíti a minisztereket és tisztviselőket kiknek hivatásuk lesz biztosítani az összes alattvalók különbség nélküli szabadságát, s a köznyugalmat és a jó igazságszolgáltatást. A birodalom válságos helyzetének kulforrását a vallási rendeleteken alapuló törvények rész alkalma­zása képezi, következményei ennek a pénzügyi hitel­hiány, a törvényszékek hiányos működése, és az, hogy ipar, kereskedelem és mezőgazdaság nem fejlődnek. Hogy ezen segítve legyen, a specialtanács utasíttatik, hogy biztosítsa a fennálló és a „ser­“ értelmében ki­bocsátandó törvények pontos végrehajtását, ügyeljen a költségvetési kezelés felett. A közhivatalokat ezentúl csak képesített személ­­yekre szabad bízni, a­kik felelősek lesznek és ok nélkül el nem mozdíthatók. A miniszterek tartoznak a közoktatás fejlesztés­­­ére törekedni és azon reformok végrehajtására, me­­yek pénzügyileg javítani fogják a helyzetet és a köz­­gazgatást. Herczegovina és Bosznia részakaratú sugalmazá­­sok folytán lázadtak fel és Szerbia csatlakozott e lá­zadáshoz ; a kölcsönösen ontott vér egy és ugyanazon laza fiainak vére ; a miniszterek foganatosítsanak hat­­hatós rendszabályokat, hogy e kérdést elintézik. A „Hatt“ megerősíti a hatalmakkal kötött szer­ződéseket és utasítja a minisztereket, hogy működjenek azok foganatosításán, valamint a külállamokkal való­­ viszony megszilárdításán és továbbfejlesztésén. A szultáni „hatt“ rövid kivonata is meg­győz arról, hogy az új szultán és kormánya a birodalom érdekeit, a korszellem kívánalmait felfogta, s hogy átalakítani igyekezik a török illámnak a régi hagyományos kormányrendszer által aláásott szervezetét a kép, hogy az euró­pai államok sorában helyet foglalhasson. Az új szultán és kormányánál a határozott és férfias elszántság a hangadó. Az erélyes hang, mely a törökök újabbi politikai eljárását jellemzi, meggyőzheti Európát arról, hogy a portának sokkal több életképessége van, mint mennyit róla feltételeznek, hogy a porta elkövet mindent, az európai államokhoz hasonló szervezkedésre, de semmiesetre sincs kedve a szlávok kedvéért Európából Ázsiába kiharczolkodni, s ha Európa kiűzetését elhatározza , az ozmánok véres nyo­mokat fognak maguk után hagyni, melyekből Európa nem egyhamar fog kigyógyulni. Törökországnak Európában és Ázsiában négyszázezer embere áll fegyverben s ha a végelcsüggedés harcza bekövetkeznék, a próféta zászlója az összes mohamedán vallásuakat fegy­verbe szólitaná s ekkor az életet nem igen kí­méli mohamedán Európának körmére tudna és érzékenyen koppantani. Mi igen szerencsésnek tartjuk a porta útóbbi elhatározását és magatartását kormányunkra, mert bizton hisszük, hogy a porta erélyes fel­lépése vissza fogja riasztani Oroszországot ter­jeszkedési törekvéseitől, másfelől Európa gyám­kodó politikáját is beszünteti — a kor kívánal­maihoz alkalmakodás által a porta államai szer­vezésében. A király ő felsége Nagy-Szebenben. Ő felsége e he­ll­én csapatszemle és hadgya­korlat alkalmából kegyeskedett legmagasabb megelé­gedését a csapatok kitűnő tartása és harczképessége fölött kijelenteni. Délután ő felsége Wenckheim báró miniszterel­nök-helyettes, Mendel altábornagy főhadsegéd, Wäch­ter főispán és Gibbel polgármester kíséretében az or­szágos tébolydát, Orsolya­szüzek zárdáját, Teréz árva­házat és Ferencz József polgári kórházat szerencsél­tette látogatásával, később a hadapródok vizsgájánál jelen volt. Azután a romániai fejedelem üdvözlő kül­döttségét fogadta. Az udvari ebédre Simon Elek Kolozsvár pol­­gármest., Szentiványi Gyula Háromszék és Bras­­só megyék főispánja voltak meghiva. Román Miron gör. kel. érsek és metropolita e napon nagy diszebédet adott, melyre a bukaresti ro­mán küldöttség is meg volt hiva. Nagy-Szeben sz. sir. városa ünnepélyes szint öltött, mióta falai között tisztelheti országunk koronás királyát. 10-én a kihallgatások e­l1-én a katonai gya­korlatok nagy napja volt. A tűzoltók 10-iki mutatványát is megtisztelte ő felsége magas látogatásával s elismerését fejezte ki dr. Lindner Gusztáv főparancsnoknak a tűzoltók ügyes gyakorlottsága felett. A rohamosan jött eső, egészen megzavarta a szép látványosságot. Este fényes világí­tás volt ő felsége tiszteletére, mely alkalommal sok szép transparentben lehetett gyönyörködni. Wächter főispán látszik mindent megtett a mit tehetett a „ma­gyar király“ hódolatteljes fogadására, de nem refor­málhatta egyszerre a radikális irányú ó-szászpártot hogy ne az „osztrák csácsárt“ tekintsék ez alkalommal „a­l­­kotmányos“ országunkban, hanem Magyarország coronás apostoli királyát. A külső jelvények sem mu­­tattak kellő „nemzeties színezetet“ s egyáltalában nem lehetett megelégedni Magyarország legelső embere a király n.-szebeni fogadtatásával! Egyesek minden lehetőt elkövettek az uralkodó, hódolatteljes tiszteletére, de a városi polgárság még az „éljenzések“-ben is fukarkodott, s csak egy-egy tö­rékeny „Hoch“ vagy „Vivát“ lebbent el ajkaikon. A magyarság szivéből kiáltotta éljen­ét! Szép látványt nyújtott a 12 ezer katona harczá­­szati mozgalma. II.­Szeben megtámadása és védelme volt a katonai feladat. A védők diadalmasan űzték az ellenséget Különösen a lovasság tűnt ki, a maneuver alkalmával, melyet ő felsége kedvtelve szemlélt a tá­bor­kar élén. A deffilirozás is ő felsége magas megelégedését nyerte ki, s több kitüntető nyilatkozatot tett ő felsége báró Riengelsheim főparancsnoknak a katonaság gya­korlottsága elismeréséül. 11-én este nagy fáblás menet volt ő felsége tiszteletére, 12-én a katonai gyakorlatok ismét megújultak. A királyi ebéden 10-én az egyházi notabilitások, 11-én a törvényhatóságok képviselete volt hivatalos. Hazarészünkben ez időszerint több helyen nem áll meg a felsége, hanem II.-Szebenből Békés­ Gyulára megy a honvédgyakorlatok megszemlélésére. Az erdélyi részek uj politikai fel­osztása. A hivatalos lap f. hó 5-ik száma közli kimuta­tását az 1876. évi XXXIII. t. czikk alapján eszközölt és folyó évi szeptember 4.-én életbelépett törvényha­tósági uj területi beosztásnak, melyet a belügyminisz­ter az illető törvényhatóságok meghallgatása után esz­közölt a melyről törvényjavaslatot fog az országgyű­­les előterjeszteni. Az erdélyi részekre vonatkozó új politikai felosztást ime itt közöljük: I. Egyesült Besztercze-Naszód megyét képezik. Az eddigi Besztercz­e vidékének valamennyi köz­sége, beleértve Beszterczét is. Az eddigi Naszód vidék valamennyi községe Maros, Oroszfalu és Monos­­falu kivételével. Doboka megyébő­l: Kusma, Sóófalva, Szeretfalva, Harina, Necz, Galacz, Bilak, Simontelke, Kis-Budak, Várhely, Sirling-Berlád, Sóly­mos, Nagy-Sajó, Ardány, Friss, Alsó-Sebes, Felső- Sebes, Alsó Balázsfalva, Felső-Balázsfalva, Kajla és Szász-Bongrád. B­e­l­s­ő-S­zolnok megyéből: En­­tradam, Priszlop, Csépán, Luska, Oláh-Nemegye, Oláh- Németi, Magyar-Nemegye, Tóhát. II. Egyesült Szolnok-Doboka megyét képezik. Az eddigi Belső-Szolnok megye valamennyi községe az egyesült Besztercze Naszód megyéhez csatolt nyolc­ községnek kivételével. Az eddigi D­o­b­o­ka­me­g­y­é­b­ő­l: Kendermező, Rákos, Komlós-Újfalu, Füzes-Szt.-Péter, Füzes, Csáki-Gorbó, Paptelke, Ka­locsa, Vajdaháza, Szótelke, Rácze-Keresztur, Kecske­háza, Völcs, Pánczélcseh, Magyar-Derzse, Köblös, Al­­só-Töök, Felső-Töök, Igricze, Tótfalu, Szarvaskend, Esztény, Poklostelke, Moro, Doboka, Kendilóna, Lo­­zsárd, Ónok, Tötör, Kecsed-Szilvás, Kecsed, Nagy- Iklód, Kis-Jenő, Kis-Iklód, Viz-S­zilvás, Hesdát, Mikola, Boncz-Nyires, Szekulás, Szt.-Egyed, Pojon, Szt.-Got­­hárd, Czege, Gőcs, Császári, Vajda-Szt.-Iván, Mohaly, Oláh-Vásárhely, Erdő Szombattelke, Kötke, Sztmárton, N.-Devecser, K.-Devecser, Noszoly, Buza, Feketelak, Melegföldvár, Kapor, Szász-Zsombor, Mányik, Veres- Egyháza, Kékes, Szt.-Miklós, Czente, Vicze, M. Bor­zás, Kétes Delle-Apáti, Szász-Új-Ös, Aranyos-Móricz, Szász-Máté, Szász-Újfalu, Bődön, Ents, Fellak, Szt.­­Jakab, Sz.-Czege, Árokalja, Kerlés, Sárvár, Sajó-Ke­­resztur, Sajó-Szt.-András, Kentelke, Sajó- Magyarós, Szent-Katolna-Dorna. Az eddigi Kövárvidékből: Csokmány, Aranymező, Polnicza, Pircsa, Kucsulát, Kis-Solymos, Kozla, Csula, Letka, Lemény, Toplicza, Purkáriu, (Purkurecz), Dióspatak, Kis-Nyires, Resz­­tolcz, Révkörtvélyes, Büdöspataka, Mályán, Kis-Berszó, Vonga-Pataka, Szakatura, Lásza, Nagy-Buny, Frink­­falva, Zsugásztra, Románfalva, Szelnicze, Draga-Vilma, Groppa, Preluka, Magura, Russor, Brébfalva, Cserne­­falva,’Kápolnok-Monostor, Szt.-Kápolnok, Vaád, Fonácz, Laczkonya, Berecze, Kis-Körtélyes, Garbonátz, Gyer­tyános, Kovás-Kápolnok, Csokotés, Kötelesmező, Plo­­pis és Blazsa, Szamosújvár, Székváros, III. Kolozs m megyét képezik. Az eddigi Kolozs­megye valamennyi községe a Szilágy megyébe kebe­lezett Nagy-Bajtolcz és Kásapatak (és „Huta“ praedi­­um), továbbá a Torda-Aranyos megyébe kebelezett Vel­­kér és Méhes, valamint a Maros-Torda megyébe kebe­lezett Nagy-Ersze, Szent-Márton, Kis Nyúlás, Nagy, Ölyves és Felső-Répa községek kivételével. Az eddig, Doboka megyéből: Szent-Mária, Kendarmás Puszta-Szt.-Mihály, Hidalmás, Bányika, Drág, Milvány

Next