Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-09-11 / 73. szám

73. szám. Szerkesztőségi iroda Sepsi Sze­n­tgy­ör­igyön a ref. kollégium épületé­­ben, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők * Kiadó hivatal : KOLLÁK JAÓR könyvnyomdája és könyv­­kereskedése, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Sepsi-Szentgyörgy, 1879. Csütörtök, szeptember 11 IX. évfolyam. Megjelenik ezen lapheten­­kint kétszer:­­ csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI KELTETEK Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr.. Nyik­tor sora 15 kr. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap.­­ „Háromszék! Szeptember 8 Szeptember 8-án vonultak be csapataink No­­vibazárba. A leghitelt érdemlőbb jelentések majd­nem kétségen kívül helyezik, hogy csapataink vér­ontás nélkül oldhatják meg feladatukat. S ez leend a novibazári expeditio egyik fő sikere, azon siker, melyet helyesen vezetett diplomatiai actio idézett elő. Ausztria-Magyarország keleti érdekei és tekin­télye szükségessé tennék ugyan, hogy ha másként nem lehetséges, előreszögezett szuronynyal törje­nek utat csapataink a novibazári kerületbe. De annál jobb, ha a feladat megoldható békés után is. Az ellenzék nem élvezheti a hazafiatlan kár­öröm gyönyörét. A novibazári szorosokban nem fog patakzani az osztrák-magyar vér , a magas szik­lafalak mög­ül nem fog" gyilkos cső tátongni honfi­társainkra. De történjék bármi, a­minek lehetősége, mi­dőn fegyveres actióról van szó, sohasem lehet tel­jesen kizárva, kétszer 24 óra leforgása alatt a ber­lini szerződésnek monarchiánkat illető utolsó pontja is teljesítve lesz. Ausztria-Magyarország elfoglalja nagy fontosságú őrállomását a Balkán félszigeten. Minő kép, mily hasonlat ! Oroszországnak ki kellett vonulnia a Balkán félszigetről. Mi benyo­mulunk annak szívébe. Oroszország előtt bezárta Európa Dél-Kelet kapuját. Mi kezünkbe vesszük a török birodalom, Konstantinápoly kulcsát. A keserű gyűlölet, a megaláztatás szégyene, a tehetetlen bosszúvágy kell hogy forrjon, kava­rogjon Oroszország szívében, midőn látja, mint veszett kárba nagy erőfeszítése, s mint szerzett Keleten előnyöket egy kardcsapás nélkül, legfé­lelmesebb ellenlábasa, Ausztria-Magyarország. — Szeptember 8-ika gyásznap lesz Oroszországra nézve. Neki vissza kellett vonulnia sivatagaira, s lát­nia kell, hogy Ausztria-Magyarország benne van a muszka igéretföld közepén. És nem azért van benn, hogy azt meghódítsa, mely esetben fölkelt­hetné az európai hatalmak féltékenységét, hanem, hogy őrt álljon és örökre kitiltsa onnét Oroszor­szágot. Ausztria-Magyarország határozott állásfogla­lása következtében a keleti kérdés új döntő stádi­umába lépett. A vezérszerep monarchiánk kezeibe került. A Balkán félsziget nyugati fele nem lesz töb­bé Oroszország izgatásának színtere. Boszniából és Herczegovinából szokta a muszka kéz színre hozni a porta elleni forradalmakat. E tartományok nem fognak többé orosz czélokra szolgálni. Szerbia és Montenegro szintén megszűnnek tényezőt ké­pezni a muszka számításokban. Az utóbbit monar­chiánk hermetice elszigeteli a Balkán-félsziget többi testétől; Szerbián rajta van kezünk. Aka­ratunk ellenére többé egyik sem moczczanhat. A novibazári út pedig felnyitotta előttünk a török birodalom belső részeit. Hadi jelvényeink biztosítani fogják a rendet. Közvetlen közelből fel­ügyelhetünk Törökországra, s akár mindennap észlelhetjük a beteg ottomán államtest érvelését. Boszniai és novibazári állásunkból egész keletre kiterjeszthetjük kereskedelmi és gazdasági érde­keink hálózatát. Az egész kelet politikai és gaz­dasági sorsának intézését mi vesszük kezünkbe. S ha Oroszország ismét erőszakolná a keleti kérdést, mely egészen más helyzetet, fogna találni, mint talált eddig. Ausztria-Magyarországnak az a megbecsülhetlen előnye leend, hogy már ott lesz a találkozó színhelyén, mikor Oroszország csak indul oda. Mi uralkodunk a Balkán-félsziget felett és nem Oroszország. Ez az új helyzet. Ez külügyi politikánk nagy vívmánya. Mit adna Oroszország azért, ha Európa ki­adta volna neki Bulgáriát és Kelet-Ruméliát s ráadásban megengedte volna neki, hogy tekinté­lyes haderőt tarthasson Drinápolyban. Százezeré­vel sem sajnálná ily eredményért kozákjainak éle­tét, s milliárdjával sem a rubeleket. És mi ötezer emberrel nyomulunk be a novibazári zsandiákba, benyomulunk egy krajczár túlkiadás és tán — adja isten — egyetlen csepp vér kiontása nélkül. Valóban, teljesen értjük ellenzékünknek cso­dálatosan passiv magatartását a novibazári expe­­ditióval szemben. Ily tényekkel szemben még a mi ellenzékünk vádra, gyanúsításra hajtó ereje is megtörik. A kormány keleti politikája diadalt ül. Diadalt, békés diadalt kívánjuk, hogy arassa­nak hős csapataink is, melyek a monarchia hadi jelvényeivel élükön, benyomulnak a zord hegyvi­dékre, hogy őrt áljanak Ausztria-Magyarország legfontosabb keleti állomásán. A külügyminiszteri válságról vala­­hára remélni lehet, hogy végleg meg fog oldatni, miután a megoldás módja hetekkel ezelőtt úgy is el volt már határozva. A legközelebbi két hét le­zajlása után, midőn Bismarck bécsi látogatását megtevő s Haymerle báró a külügyek vezetését átvette, szept. 20-ika táján Andrássy gróf óhajtása teljesülhet: elhagyhatja helyét a bécsi Ballplatzon. Azon hir, hogy Kállay Béni, mint a külügyminisz­térium államtitkárja lép hivatalba, megerősítést nyer, míg ellenben megc­áfolják azt, mintha Hoff­mann báró a közös minisztériumban meg ne férne Haymerle báróval és úgy, mint a­hogy megfért Andrássy gróffal. A hírlapok azon legutóbb vi­lággá bocsátott tudósításának, hogy Hoffmann báró Bosznia polgári kormányzójának neveztetnék ki,­­ forrása ott keresendő, hogy Hoffmann báró a tavalyi delegációk ülésezése alatt jelentette ki, miként személyes tapasztalatokkal akar meggyő­ződni arról, hog­y Boszniában minő a polgári igaz­gatás. Lehet, hogy a báró e tapasztalatait most akarja egy utazás által megtenni, de kormányzóvá kineveztetése már csak azért sem volna indokolt mert az okkupátt területek zilált, rendetlen viszo­nyai sokkal inkább igényelnek erőteljes katonai kormányzatot, mint bármikor. • * Az osztrák miniszter — mint a „Pes­ter Lloyd“ értesül — naponkint tanácskozik és a folyó hóban megnyitandó reichsráth előmunkálatai­val foglalkozik. E tanácskozásoknak a trónbeszéd is tárgyát képezi, a mely első ünnepélyes nyilat­kozása a Taaffe kabinetnek. Csikmegye 1848­9 v iki ., hadi tör­télidéből"c (Imecs Jákónak a székely közm. és közig. egylet Csíkszeredái gy ülésén tartott felolvasásából.) Csikszentgyörgyi Gál Sándor hazánkfia előbb az első székelyeknél hadnagy, később a kézdivá­­­■ sárhelyi hadapród-iskolában tanár, ki a katonás­­­kodó székelység körében szép hazafius buzgalmat f­ejtett ki, a nemzetet az agyagfalvi gyűlésen való­­ megjelenésre ösztönző, azon nevezetes gyűlésen s­­az azt követett székely tábori műveletekben fősze­repet játszott, mint a hitét megszegett csíki ezredes Dorschner helyett a Bam tábornok által kineve­zett ezredes és székelyföldi hadparancsnok 1849. január 18-án 140 főnyi gyalog és Kossuth-huszár csapattal a Nyergesen Csikba belő, nagyon gyors­­és ügyes eljárással Beczmann alezredestől az ez­red parancsnokságot átveszi, a gyanús és a ma­­­­gyar ügy­et szolgálni nem akaró katona­tisztektől az ezred területét megtisztítja s az ezredi állományt mely gyorsan szervezi, hogy 4 nap alatt teljesen , készen áll a volt határőr gyalogezred itthon talált f­elerészéből honvéd rendszer szerint alakíttatott •3 székely zászlóaljnak nemcsak tiszti vázlata, ha­nem legénységi létszáma is annyira, hogy jan. 28-án Sándor László őrnagy parancsnoksága alatt az I. székelyezredi Endes József alatt a 2. és Kabos ■Károly alatt, a 3-ik székely zászlóalj, melyek a s honvédzászlóaljak sorában 76, 77. és 78 számokkal jelöltetnek, a­utón vannak Sepsi Sztgyörgy felé, 1t1 is nehány nap gyakoroltatván Gál Sándor fő­vezér hite alatt, a háromszéki zászlóaljakkal egye­sülve, a Barczaságon fekvő egyesült orosz-osztrák tábor ellen tesznek egy demonstration mielőtt a Vízaknánál álló Bem táborába sietnének. Gál fő-ó hadi­szállása Ilyefalván van, mintegy 7000, na­gyobbrészt csíki zászlóaljakból álló táborának centruma Szent Péteren és Hermányon, jobbszár­nya Földváron, a bal Kökösnél foglal állást. A 77- es 78 ik csíki zászlóaljak Szent­ Péteren feksze­nek oly szörnyű hidegben, hogy az előőrsök nem képesek kinn állani, hanem egy-egy csep melegített pálinkára vagy borra kénytelenek födél alá hú­zódni ; ez alatt Engelhart orosz tábornok lovassága kora hajnalban már a helységben dobog; a meg­lepett szentpéteriek és hermán­dak hamarosan ma­gukat összeszedik s a kozákokat gyorsan visz­­szaverik; most kemény ágyuharcz fejlődik ki, mire a kétféle lovasság csap össze; egyelőre a székely és Kossuth huszárok a muszka attaqueot nem áll­ják ki, de Gál fővezér szidalmára, hogy a székely névre gyalázatot hoznak : Horváth Kossuth­ őrnagy előugrat, négyesével az ellen tömegébe bevág, baj­társai lanyhán követik, szúrásokat kap s alig menekül. év magyar lovasság ezen gyenge diadalát a 77. és 78. zászlóalji gyalogság a csatatér jobbol­dalán levő dombról támogatja, az előbbiből 3 el­esik többen megsebesülnek ; legtöbbet szenved a tüzérség, kik közül kézdivásárhelyi Jancsó Mózes tüzértiszt az orosz lovasság ellen egy ágyusep­­rüvel sokáig védi magát, mig egy kozák pikája hátba nem üté. A magyar tábor az Olt jobb partjára vonult s a vesztett csata után azzal vigasztalja magát, hogy megismerkedett legalább a muszka forté­lyaival. Gál Sándort e demonstratioért Bem felelős­ségre vonta, ez azzal menti magát, hogy a nagy serget nem a székely, hanem a szászföldön át egyesekben akaró Szeben alá vezetni, nem sike­rült, így is a székelyföld szélén kelle kifelé hú­zódnia. Zászlóaljaink Homorúdból és Kőhalomból is(n. нз,с, u);n­agyra c 19 Logikit s ne­hány puskát vesznek fel, s ezeket a csapatok fegy­vertelen emberei közt kiosztják. Február 1- án a székelyek a b. Heydte által kiürített Segesváron vannak s pár nap múlva be­érkeznek Medgyesre, hol Gál az egész székely had­testet Bemnek átadja, ki innen a csíki­­ zászlóal­jat 2 háromszékivel és 2 század székely­ huszárral Besztercze vidékére küldé a borgói és radnai szo­rosok védelmére. Márczius 2. és 3. Bern Medgyes és Kiskapus közt nem elég sikerrel harczolván, Segesvárra hú­zódik vissza, hol a 77-ik csíki zászlóalj sánc­zol­á­­sokkal foglalkozik, a 78-ik pedig melyet rövidség okáért ezentúl kizárólag kisérünk figyelemmel, a Dánosban előőrsön áll s 500 udvarhelyszéki ujonc­­czal egészittetik ki, kiket Fodor és Egyed száza­dosok gyakorolnak be. A Segesvárat meglepő hadi fogással odaha­gyó Bem Kabos zászlóalját kivéve abból Erzsé­­­beth városon alul balfelé a czélból küldi a hegye­ken át, hogy a Medgyesről Szeben felé menekülő ellenségnek útját állja; de zászlóaljunk a feneket­len márcziusi sárban e feladattól elkésik és Sze­ben ostromára estefelé érkezik be, midőn már a csata hevesen folyt. A zászlóalj még megpihen, a nagycsűri szőlők tetején a tartalékban fog­l­al állást, majd a csatába vonatik s rohamokat kisért, de az ellenlovasság bevágására vissza akar vonulni, mi­dőn Bem megjelenése és parancsa uj lelket önt beléjök. Székelyeink az öreg urat figyelmeztetik, hogy ne járjon elől a golyók záporában, hanem hagyja őket elől menni, mert ha el talál esni, aztán Bémet nem pótolja ki senki. Mikor az éj homályá­ban is egyre tart az ostrom, szól a székely : „Uram ne pelenkérozzunk, hogy a másik meglássa, hová jöjjön, hanem vegyük estormra“ úgy is lesz, az előbb bátortalan Kiss János százados zászlóaljunk­ból az első, a téglavetőknél Szeben falai közé hatol. Márczius 11-én éjjeli 10 órakor Szeben be van .Vége következik.

Next