Nemere, 1881 (11. évfolyam, 1-107. szám)

1881-01-02 / 1. szám

Ennélfogva tehát a­midőn az ellenzék ezt is politikai izgatás tárgyául akarja felhasználni, ar­ról tesz tanúbizonyságot, hogy Háromszék legvi­­tálisabb­ érdekeit is politikai szenvedélyének köny­­nyelműen áldozza fel, vagy pedig hogy a nemzet­­gazdaságnak még legelemibb tételeit sem ismeri.­­ De épen azért legyen meggyőződve az ellenzék arról, hogy ilyforma eljárása által népünknél még azon kevés hitelét is elvesztendi, a­mit eddigelé itt-ott még meg birt tartani. I­id. Cseh Károly: A belügyminiszter körrendelete. A bántól vett hivatalos értesítés szerint Hor­­vát­ és Slavon társországokat a folyó év folytán annyi súlyos elemi csapás érte s különösen a ve­tések és szőlők oly mérvben mentek tönkre, hogy a lakosság, kivált pedig annak szegényebb része sok helyen a legnagyobb ínségnek lesz kitéve és aggodalommal telien tekint a küszöbön álló tél elé, mely éhséggel s pusztulással fenyegeti. A bán míg egyrészről magukban a sújtott országokban a könyöradományok gyűjtését megin­dította, másrészről azon reményének adott meleg szavakban kifejezést, hogy a testvér magyar nem­zet sem fogja az Ínségben sinlődő testvér néptől segélyét megvonni és készséggel fogja filléreivel az ínség nyomorának lehető enyhítését előmozdítani. A horvát-slavonországi bán megkeresése foly­tán tehát felhívom a törvényhatóságot, hogy te­rülete lakosságát a horvát slavon nép ínséges szo­morú állapotáról megfelelően értesítvén, adakozás­ra szólítsa fel Habár az ország lakosságának nagy része a múlt évi ínség folytán maga is nehéz viszonyok közt él, meggyőződésem szerint mégis mindenhol számosan találkozandnak, kik áldozatkészen sie­­tendnek testvéreink nyomorát telhetőleg enyhíteni s ez­által nemcsak meleg emberbaráti érzelmeiket tényleg érvényesíteni, hanem tanúságot tenni arról is, hogy a magyar szent korona birodalma népei­nek összetartása nemcsak a törvényben és a múl­tak emlékében, hanem az élő testvéri szeretetnek fegedelemre mindenkor kész működésében is nyil­vánul. A befolyandó adományok időnként hozzám terjesztendők fel, a ki azokat a hivatalos lapban közzétéve nyilvánosan nyugtáztatni s rendeltetés­szerű felhasználás végett a bánnak megküldeni fogom. Budapesten, 1880. deczember 4-én. Tisza, s. k. A nagyméltóságú magyar királyi belügymi­niszter úrnak ezen körrendeletét oly kéréssel te­szem a megye lakosságának közhírré, miszerint a minden nemes és jótékony cselekedetre ismert buzgóságával az elemi csapás által sújtott horvát testvérek sorsa enyhítésére filléreikkel hozzájárulni szíveskedjenek. Sepsi-Szentgyörgy, 1880. decz. 24.­ ­*­»Im» «Jó­sef. A dunai kérdés. Az európai dunai bizottság­­utolsó üléséről jelenti a „P. L.“. Monarchiánk, Né­metország és Olaszország azt követeli, hogy az albizottságban (commission mixte) a határozatokat szavazattöbbséggel hozzák, szavazategyenlőség ese­tén az elnök szavazata döntsön. Nagy-Britannia képviselője azon indítványt tette, hogy a határo­zatokat egyhangúlag hozzák és minden kormány­nak jogában álljon a commission mixte minden ha­tározata ellen a dunai bizottsághoz felebbezni.­­ Oroszország megbízottjának indítványa szerint a commission mixte egyhangúlag hozza határozatait és a bizottság minden tagja felebbezhet az euró­pai dunai bizottság egy állandó bizottságához. A német megbízott erre a következő közvetítő in­dítványt tette : administratív kérdésekben többség határoz, szavazategyenlőség esetén az elnök dönt, elvi kérdésekben egyhangú szavazat kívántatik meg, ha ilyen létre nem jön, a bele nem egyező fél felebbezhet a dunai bizottsághoz. A legtöbb megbízott elfogadta az ügyeknek ezen megosztását. A „B. Corr.“ a következőket közli : A pénz­ügyminiszter elhatározta, hogy a földtehermente­­sítési kötvények törlesztési részletének fedezésére öt százalékos papírjáradékot fog 13 millió összeg­ben értékesíteni. Nagyobb összeget papírjáradék útján beszerezni a pénzügyminiszter és a törvény értelmében nem vált­ felhatalmazva, miután hatá­rozottan csak egy 10.682.000 forintnyi összeg fede­zésére nyert jogot, mely törvényes intézkedés a kérdéses értékpapírok szövegében ki is van fejezve. Hogy a pénzügyminiszter az 1881. évi több szük­ségletet mikép fogja fedezni, ez egyrészről a kis A „Nemere“ tárczája. Szilveszter estéjén. — Rasz. — Derék, becsületes ember volt, mindenki sze­rette a városban. A hivatalban (számtiszt volt az adófelügyelőségnél) nagy kitüntetésben részesült pontossága által. Ő volt a legelső, ki a beporoso­dott aktákat kibontotta reggel s az olyan szám­tani abrakadabláknak, melyeken senki sem tudott­­ elmenni, esik nála volt a kulcsok; ő kinyitogatta­­ azzal a kulcscsal a numerus börtönöket s szép fe­­­­hér papírra költöztette ki a sötétség homályából reggeltől estig. —■ Mikor már minden ember oda- ’ hagyta a „műhelyt“ s mikor már a hivatalszolga is átásitotta a hosszú magánhangzókat az abcéből, ezen uj divatu hanglétra fugájával értésére adan­dó neki, hogy este van, akkor Mártonffy úr is letette tollát, kiperczegtette abból a tintát s szé­pen rendbehozván maga alatt az „unterlagot“ — jóéjszakát kívánt illedelmesen a bóbiskáló vén szolgának. Mártonffy ur kilépett a szobából és termé­szetesen hazafelé indult. Az az örökösen egyforma arcz, hogy elváltozott egyszerre! Azok az értel­mes szem­ek milyen szelíd fényben úsztak, a szép szabású ajkak milyen édesen mosolyogtak ! hogy átderült az egész ember egyszerre ! Hogyne, mikor ő most haza megy. Mennyi sok minden van ebben az egy szóban kifejezve ! h­a z­a. Igen, igen, haza, a­hol őt egy kedves, csinos és feltűnően szép feleség várja, kivel ő már évek óta ott él a paradicsom kellős közepén, örö­kös derűben, soha meg nem zavart családi bol­dogságban Haza megy ahoz a szép asszonyhoz, kinek minden pillantása egy egy bűvölő delej, ki­nek minden mosolygása egy-egy pirkadó hajnal derengése, kinek tisztább a szive a hegyi kristály­nál, kinek édesebb a szava az ezüst-hárfa dallamá­nál. Oda megy hozzá és azokhoz a szőke fúrta angyalkákhoz, kik az anya ölében játszadoznak s kik harmatgyönge ajkaikat odatapasztják az édes­anya üde-havas arczához s leszednek arról annyi édességet, a mennyit az ég minden üdve sem vol­na képes nyújtani. Oh hogy sugárzik a becsületes férj, a derék hivatalnok arcza örömében, hogy most hazamehet. Hiszen ma Szilveszter estéje van Hanem az után eszébe jut valami és Márton­ffy úr mosolyogva, boldog vágygyal beszélget magával : — Az ám ! lám, lám, milyen gondatlan is az ember! Hát a kis feleségnek mit is hazudtál ? Hogy azt az antik karkötőt megveszed a „Hanzli“ aranyművestől ! Hogy nincs pénzed ? Annyi még akad a tárczádban ! Hogy erre szükséged volna egy zálogba tett örökséged visszaváltására ? Ne busulj, dolgozol kétszer annyit s kikeresed az árát ! Szegény Mártonffy úr telebeszélte a maga fejét erős argumentum­ok­kal s befordult a „Hanzli“ boltjába. Megvette azt az antik karkötőt, s nem volt nagyon drága, csak 170 forint. Hogy forgatta azt a szép jószágot a kezei között! Mi­lyen pompás zománczozás ! Hogy ragyognak azok az apró szemek ott a kígyó fejecskéjében , — de szép lesz ezzel az én feleségem ! Mártonffy úr fütyörészve sietett haza. A ka­puban még egyszer megállt, szive hevesen dobo­gott az örömtől. Azért jött korábban haza a Szo­kottnál, hogy az ő kis muezuskájának mára teljes öröme legyen. Már az udvaron volt. Neje szobája felé sietett és azt sem állhatta meg, hogy lopva be ne pillantson az ablakon ; várjon hogy fulaszt­­ják azok az apró szőkefürtü angyalkák öle­léseikkel az ő kis feleségét! A függönyök le vol­tak eresztve, csak egy kis áruló sugár kandikált onnan ki. Azon is benézett a boldog férj Hanem a­mint benézett, az a kis aranykigyó, a melyet a keze közt szorongatott, úgy megszúr­­ta, hogy szinte feljajdult bele. Tovább vizsgálódott az ablakon át, akkor meg az a kigyó kimászott a kezéből s hideg testével végigcsuszott Mártonffy kebelén, hogy megborzadt bele. S a kigyónak ez sem volt elég s mikor a boldog férj közelebb lé­pett az ablakhoz és még egyszer benézett, akkor az a kigyó odatekergőzött Mártonffy ur nyakára s elkezdte őt fojtogatni ; hiába kapkodott szegény levegő után : a kigyó csak szorította a nyakát,­­ kiáltani akart és nem tudott s egyszer egy tompa hörgéssel a földre zuhant. Ezt a zuhanást azonban nem hallotta meg senki s Mártonffy ur addig feküdt a hideg fagyos havon, a mig az a kigyó megkönyörült rajta s visszacsúszott ismét a markába. Mikor Mártonffy úr felvánszorgott kemény fekhelyéről, nem nézett többé az ablakra, hanem szobájába húzódott szép csendesen, ott kikeresett egy forgópisztolyt s azzal mintha semmi sem tör­tént volna, belépett neje szobájába. A pamlagról neje és egy ifjú rémülten ug­rottak föl. Mártonffynak csak az arcza volt halo­­vány, hideg és nyugodt méltósággal közeledett feléjök ; a kigyó nem szorította többé. Aztán föl­emelte a forgópisztolyt s az ifjú mellének sze­gezte : — Uram ! önnek rögtön kötelessége lesz ne­met — megszöktetni innen, különben lelö­vöm s ha két hét lefolyása alatt őt nőül nem vette, fölkeresem a poklok fenekén is és számolni fo­gunk együtt. " , Azóta épen egy esztendő telt el. Mártonffy úr csak sápadtabb lett, de az irodában épen olyan jó számoló, mint eddig volt. Szilveszter éjszakáján ott ült a kandalló előtt, az ágyban két gyönyörű gyermek alszik csendesen : az apa hosszasan néz rájuk szomorú merengéssel. Künn erős zivatar van. Valaki rázza az ab­lakot. Mártonffy úr kilép a szobából s egy sze­rencsétlen vézna alak, karján egy didergő csecse­mővel betántorog az ajtón. A szegény nő vékony ruhája foszlányokra van szakadva, szemeiben bá­natos fény utolsó sugára... . Aztán odarogy Már­tonffy ur elé s csak annyit rebeg : — Elűzött ő is . . . Légy apja ennek a kis gyermeknek ! Mártonffy ur egy halottit emelt föl a föld­röl s egy kis csecsemőt fektetett le a másik két angyal mellé. . . . Barbaros ka­­ lönféle adójavaslatok iránti tárgyalások eredmé­nyétől, másrészt pedig a­ pénzpiac­ későbbi hely­­zetétől fog valószínűleg függni. A ,3 milliónyi na­­pírjáradékból nyerendő íté­l-pénzösszeg­ teljesen elegendő lesz a kezelési szükségletnek a jövő év elején való fedezésére, miután a folyó­k összes szükséglete ideértve a január havi jelvényeket 7_" a jelenlegi készletekből már teljesen fedezve van A török-görög ügy miatt karácsony alatt nem­ pihenhettek a hatalmak. Oroszország úgy nyilat­­kozott, hogy elfogadja a választott bíróságot, ha azt Törökország és Görögország is elfogadják. A porta ezen ügyben m­eggondoltsággal, tapintatos­sággal intézi minden lépését, Görögország köve­teléseivel szembe állítja jogait. Ezt bizonyítja As­­sim pasának deczember 15 -éről kelt a „P. 1.1.“ által közölt jegyzéke, a­melyet a berlini szerző­dést aláírt hatalmaknál meghatalmazott nagy kö­lt­ő? Az izgatás Írországban terjed és hevesebb lesz. Lator képviselő, miután megtiltotta, a kor­mány a plakátokkal hirdetett meetinget, ért­ekez­­vén az angol csapatok parancsnokaival, ezt mon­dotta az összegyűlt tömeg előtt : „Taktikából meg­­hódolunk a tilalom előtt, de ha 100,000 hátultöltő lesz a nép kezei közt, megkezdhetjük a harczot a kormánynyal és az­ angolokkal “ Ezeket a szava­kat zivataros tetszéssel fogadta a tömeg. Corkban egy gyűlésben kijelentette N­ e a I y a liga vezére, hogy ő azért lett a liga tagjává, mert azt hiszi, hogy a földesuraság megdöntése után könnyebb lesz kivívni Izland függetlenségét és megszabadulni az angolok igájától.­­ Mullingarban egy meeting alkalmával így szólt Brennan a liga bizottságának tagja : „A ke­gyetlenség fölött sajnálkoznunk kell, de az emberi természet olyan, hogy a kegyetlenségre kegyet­lenséggel válaszol. Legkönnyebben úgy szabadul­hatunk tehát a kegyetlenségektől, ha okaikat eltá­volítjuk.“ Ekkor közbe­szólt valaki: „Azokat pe­dig mindenesetre eltávolítjuk.“ A közbeszólót nagy nevetéssel jutalmazta a tömeg, mert rögtön meg­értette, hogy a földesurak eltávolításáról van szó. A szerb nagy szkupstina hit szerint 1881. május 1 -én összeül. A nagy szkupstina elé javas­latokat fognak terjeszteni, a­melyek megváltoztat­ják az alkotmány több pontját. Ezek közüt a leg­fontosabb az, a­melyik az állami tisztviselők és ügyvédeknek megadja a passiv választó­jogot, hogy így az ország értelmisége bejuthasson a par­lamentbe. Az orosz vámok. Bizonyosra vehető, hogy ja­nuár 1-től kezdve Oroszország a behozatali vám­o­kat felemeli 10 százalékkal. Csak a só vámját szál­lítják le 20 képekre.

Next