Nemere, 1881 (11. évfolyam, 1-107. szám)
1881-01-02 / 1. szám
Ennélfogva tehát amidőn az ellenzék ezt is politikai izgatás tárgyául akarja felhasználni, arról tesz tanúbizonyságot, hogy Háromszék legvitálisabb érdekeit is politikai szenvedélyének könynyelműen áldozza fel, vagy pedig hogy a nemzetgazdaságnak még legelemibb tételeit sem ismeri. De épen azért legyen meggyőződve az ellenzék arról, hogy ilyforma eljárása által népünknél még azon kevés hitelét is elvesztendi, amit eddigelé itt-ott még meg birt tartani. Iid. Cseh Károly: A belügyminiszter körrendelete. A bántól vett hivatalos értesítés szerint Horvát és Slavon társországokat a folyó év folytán annyi súlyos elemi csapás érte s különösen a vetések és szőlők oly mérvben mentek tönkre, hogy a lakosság, kivált pedig annak szegényebb része sok helyen a legnagyobb ínségnek lesz kitéve és aggodalommal telien tekint a küszöbön álló tél elé, mely éhséggel s pusztulással fenyegeti. A bán míg egyrészről magukban a sújtott országokban a könyöradományok gyűjtését megindította, másrészről azon reményének adott meleg szavakban kifejezést, hogy a testvér magyar nemzet sem fogja az Ínségben sinlődő testvér néptől segélyét megvonni és készséggel fogja filléreivel az ínség nyomorának lehető enyhítését előmozdítani. A horvát-slavonországi bán megkeresése folytán tehát felhívom a törvényhatóságot, hogy területe lakosságát a horvát slavon nép ínséges szomorú állapotáról megfelelően értesítvén, adakozásra szólítsa fel Habár az ország lakosságának nagy része a múlt évi ínség folytán maga is nehéz viszonyok közt él, meggyőződésem szerint mégis mindenhol számosan találkozandnak, kik áldozatkészen sietendnek testvéreink nyomorát telhetőleg enyhíteni s ezáltal nemcsak meleg emberbaráti érzelmeiket tényleg érvényesíteni, hanem tanúságot tenni arról is, hogy a magyar szent korona birodalma népeinek összetartása nemcsak a törvényben és a múltak emlékében, hanem az élő testvéri szeretetnek fegedelemre mindenkor kész működésében is nyilvánul. A befolyandó adományok időnként hozzám terjesztendők fel, a ki azokat a hivatalos lapban közzétéve nyilvánosan nyugtáztatni s rendeltetésszerű felhasználás végett a bánnak megküldeni fogom. Budapesten, 1880. deczember 4-én. Tisza, s. k. A nagyméltóságú magyar királyi belügyminiszter úrnak ezen körrendeletét oly kéréssel teszem a megye lakosságának közhírré, miszerint a minden nemes és jótékony cselekedetre ismert buzgóságával az elemi csapás által sújtott horvát testvérek sorsa enyhítésére filléreikkel hozzájárulni szíveskedjenek. Sepsi-Szentgyörgy, 1880. decz. 24. *»Im» «Jósef. A dunai kérdés. Az európai dunai bizottságutolsó üléséről jelenti a „P. L.“. Monarchiánk, Németország és Olaszország azt követeli, hogy az albizottságban (commission mixte) a határozatokat szavazattöbbséggel hozzák, szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata döntsön. Nagy-Britannia képviselője azon indítványt tette, hogy a határozatokat egyhangúlag hozzák és minden kormánynak jogában álljon a commission mixte minden határozata ellen a dunai bizottsághoz felebbezni. Oroszország megbízottjának indítványa szerint a commission mixte egyhangúlag hozza határozatait és a bizottság minden tagja felebbezhet az európai dunai bizottság egy állandó bizottságához. A német megbízott erre a következő közvetítő indítványt tette : administratív kérdésekben többség határoz, szavazategyenlőség esetén az elnök dönt, elvi kérdésekben egyhangú szavazat kívántatik meg, ha ilyen létre nem jön, a bele nem egyező fél felebbezhet a dunai bizottsághoz. A legtöbb megbízott elfogadta az ügyeknek ezen megosztását. A „B. Corr.“ a következőket közli : A pénzügyminiszter elhatározta, hogy a földtehermentesítési kötvények törlesztési részletének fedezésére öt százalékos papírjáradékot fog 13 millió összegben értékesíteni. Nagyobb összeget papírjáradék útján beszerezni a pénzügyminiszter és a törvény értelmében nem vált felhatalmazva, miután határozottan csak egy 10.682.000 forintnyi összeg fedezésére nyert jogot, mely törvényes intézkedés a kérdéses értékpapírok szövegében ki is van fejezve. Hogy a pénzügyminiszter az 1881. évi több szükségletet mikép fogja fedezni, ez egyrészről a kis A „Nemere“ tárczája. Szilveszter estéjén. — Rasz. — Derék, becsületes ember volt, mindenki szerette a városban. A hivatalban (számtiszt volt az adófelügyelőségnél) nagy kitüntetésben részesült pontossága által. Ő volt a legelső, ki a beporosodott aktákat kibontotta reggel s az olyan számtani abrakadabláknak, melyeken senki sem tudott elmenni, esik nála volt a kulcsok; ő kinyitogatta azzal a kulcscsal a numerus börtönöket s szép fehér papírra költöztette ki a sötétség homályából reggeltől estig. —■ Mikor már minden ember oda- ’ hagyta a „műhelyt“ s mikor már a hivatalszolga is átásitotta a hosszú magánhangzókat az abcéből, ezen uj divatu hanglétra fugájával értésére adandó neki, hogy este van, akkor Mártonffy úr is letette tollát, kiperczegtette abból a tintát s szépen rendbehozván maga alatt az „unterlagot“ — jóéjszakát kívánt illedelmesen a bóbiskáló vén szolgának. Mártonffy ur kilépett a szobából és természetesen hazafelé indult. Az az örökösen egyforma arcz, hogy elváltozott egyszerre! Azok az értelmes szemek milyen szelíd fényben úsztak, a szép szabású ajkak milyen édesen mosolyogtak ! hogy átderült az egész ember egyszerre ! Hogyne, mikor ő most haza megy. Mennyi sok minden van ebben az egy szóban kifejezve ! ha za. Igen, igen, haza, ahol őt egy kedves, csinos és feltűnően szép feleség várja, kivel ő már évek óta ott él a paradicsom kellős közepén, örökös derűben, soha meg nem zavart családi boldogságban Haza megy ahoz a szép asszonyhoz, kinek minden pillantása egy egy bűvölő delej, kinek minden mosolygása egy-egy pirkadó hajnal derengése, kinek tisztább a szive a hegyi kristálynál, kinek édesebb a szava az ezüst-hárfa dallamánál. Oda megy hozzá és azokhoz a szőke fúrta angyalkákhoz, kik az anya ölében játszadoznak s kik harmatgyönge ajkaikat odatapasztják az édesanya üde-havas arczához s leszednek arról annyi édességet, a mennyit az ég minden üdve sem volna képes nyújtani. Oh hogy sugárzik a becsületes férj, a derék hivatalnok arcza örömében, hogy most hazamehet. Hiszen ma Szilveszter estéje van Hanem az után eszébe jut valami és Mártonffy úr mosolyogva, boldog vágygyal beszélget magával : — Az ám ! lám, lám, milyen gondatlan is az ember! Hát a kis feleségnek mit is hazudtál ? Hogy azt az antik karkötőt megveszed a „Hanzli“ aranyművestől ! Hogy nincs pénzed ? Annyi még akad a tárczádban ! Hogy erre szükséged volna egy zálogba tett örökséged visszaváltására ? Ne busulj, dolgozol kétszer annyit s kikeresed az árát ! Szegény Mártonffy úr telebeszélte a maga fejét erős argumentumokkal s befordult a „Hanzli“ boltjába. Megvette azt az antik karkötőt, s nem volt nagyon drága, csak 170 forint. Hogy forgatta azt a szép jószágot a kezei között! Milyen pompás zománczozás ! Hogy ragyognak azok az apró szemek ott a kígyó fejecskéjében , — de szép lesz ezzel az én feleségem ! Mártonffy úr fütyörészve sietett haza. A kapuban még egyszer megállt, szive hevesen dobogott az örömtől. Azért jött korábban haza a Szokottnál, hogy az ő kis muezuskájának mára teljes öröme legyen. Már az udvaron volt. Neje szobája felé sietett és azt sem állhatta meg, hogy lopva be ne pillantson az ablakon ; várjon hogy fulasztják azok az apró szőkefürtü angyalkák öleléseikkel az ő kis feleségét! A függönyök le voltak eresztve, csak egy kis áruló sugár kandikált onnan ki. Azon is benézett a boldog férj Hanem amint benézett, az a kis aranykigyó, a melyet a keze közt szorongatott, úgy megszúrta, hogy szinte feljajdult bele. Tovább vizsgálódott az ablakon át, akkor meg az a kigyó kimászott a kezéből s hideg testével végigcsuszott Mártonffy kebelén, hogy megborzadt bele. S a kigyónak ez sem volt elég s mikor a boldog férj közelebb lépett az ablakhoz és még egyszer benézett, akkor az a kigyó odatekergőzött Mártonffy ur nyakára s elkezdte őt fojtogatni ; hiába kapkodott szegény levegő után : a kigyó csak szorította a nyakát, kiáltani akart és nem tudott s egyszer egy tompa hörgéssel a földre zuhant. Ezt a zuhanást azonban nem hallotta meg senki s Mártonffy ur addig feküdt a hideg fagyos havon, a mig az a kigyó megkönyörült rajta s visszacsúszott ismét a markába. Mikor Mártonffy úr felvánszorgott kemény fekhelyéről, nem nézett többé az ablakra, hanem szobájába húzódott szép csendesen, ott kikeresett egy forgópisztolyt s azzal mintha semmi sem történt volna, belépett neje szobájába. A pamlagról neje és egy ifjú rémülten ugrottak föl. Mártonffynak csak az arcza volt halovány, hideg és nyugodt méltósággal közeledett feléjök ; a kigyó nem szorította többé. Aztán fölemelte a forgópisztolyt s az ifjú mellének szegezte : — Uram ! önnek rögtön kötelessége lesz nemet — megszöktetni innen, különben lelövöm s ha két hét lefolyása alatt őt nőül nem vette, fölkeresem a poklok fenekén is és számolni fogunk együtt. " , Azóta épen egy esztendő telt el. Mártonffy úr csak sápadtabb lett, de az irodában épen olyan jó számoló, mint eddig volt. Szilveszter éjszakáján ott ült a kandalló előtt, az ágyban két gyönyörű gyermek alszik csendesen : az apa hosszasan néz rájuk szomorú merengéssel. Künn erős zivatar van. Valaki rázza az ablakot. Mártonffy úr kilép a szobából s egy szerencsétlen vézna alak, karján egy didergő csecsemővel betántorog az ajtón. A szegény nő vékony ruhája foszlányokra van szakadva, szemeiben bánatos fény utolsó sugára... . Aztán odarogy Mártonffy ur elé s csak annyit rebeg : — Elűzött ő is . . . Légy apja ennek a kis gyermeknek ! Mártonffy ur egy halottit emelt föl a földröl s egy kis csecsemőt fektetett le a másik két angyal mellé. . . . Barbaros ka lönféle adójavaslatok iránti tárgyalások eredményétől, másrészt pedig a pénzpiac későbbi helyzetétől fog valószínűleg függni. A ,3 milliónyi napírjáradékból nyerendő ítél-pénzösszeg teljesen elegendő lesz a kezelési szükségletnek a jövő év elején való fedezésére, miután a folyók összes szükséglete ideértve a január havi jelvényeket 7_" a jelenlegi készletekből már teljesen fedezve van A török-görög ügy miatt karácsony alatt nem pihenhettek a hatalmak. Oroszország úgy nyilatkozott, hogy elfogadja a választott bíróságot, ha azt Törökország és Görögország is elfogadják. A porta ezen ügyben meggondoltsággal, tapintatossággal intézi minden lépését, Görögország követeléseivel szembe állítja jogait. Ezt bizonyítja Assim pasának deczember 15 -éről kelt a „P. 1.1.“ által közölt jegyzéke, amelyet a berlini szerződést aláírt hatalmaknál meghatalmazott nagy költő? Az izgatás Írországban terjed és hevesebb lesz. Lator képviselő, miután megtiltotta, a kormány a plakátokkal hirdetett meetinget, értekezvén az angol csapatok parancsnokaival, ezt mondotta az összegyűlt tömeg előtt : „Taktikából meghódolunk a tilalom előtt, de ha 100,000 hátultöltő lesz a nép kezei közt, megkezdhetjük a harczot a kormánynyal és az angolokkal “ Ezeket a szavakat zivataros tetszéssel fogadta a tömeg. Corkban egy gyűlésben kijelentette N e a I y a liga vezére, hogy ő azért lett a liga tagjává, mert azt hiszi, hogy a földesuraság megdöntése után könnyebb lesz kivívni Izland függetlenségét és megszabadulni az angolok igájától. Mullingarban egy meeting alkalmával így szólt Brennan a liga bizottságának tagja : „A kegyetlenség fölött sajnálkoznunk kell, de az emberi természet olyan, hogy a kegyetlenségre kegyetlenséggel válaszol. Legkönnyebben úgy szabadulhatunk tehát a kegyetlenségektől, ha okaikat eltávolítjuk.“ Ekkor közbeszólt valaki: „Azokat pedig mindenesetre eltávolítjuk.“ A közbeszólót nagy nevetéssel jutalmazta a tömeg, mert rögtön megértette, hogy a földesurak eltávolításáról van szó. A szerb nagy szkupstina hit szerint 1881. május 1 -én összeül. A nagy szkupstina elé javaslatokat fognak terjeszteni, amelyek megváltoztatják az alkotmány több pontját. Ezek közüt a legfontosabb az, amelyik az állami tisztviselők és ügyvédeknek megadja a passiv választójogot, hogy így az ország értelmisége bejuthasson a parlamentbe. Az orosz vámok. Bizonyosra vehető, hogy január 1-től kezdve Oroszország a behozatali vámokat felemeli 10 százalékkal. Csak a só vámját szállítják le 20 képekre.