Nemere, 1881 (11. évfolyam, 1-107. szám)
1881-09-11 / 76. szám
Az új tanév ismét benépesítette a tantermeket, különböző hajlamok a tudománynak különféle csarnokai elé sorakoznak s itt nálunk Háromszéken is meglehetősen osztályozzák magukat az élet nagy színpadára kilépni szándékozó ifjú honpolgárok. A Mikó-tanoda, mint középtanoda, a valódi tudományosság, a tisztán tudományos életpálya fundamentuma lévén megyénkben, kezdi kihullatni szigorú rostáján át a nem odavalókat s szűkebb körben, kevesebb létszámmal ugyan, de biztosabban mint eddig, egyengeti útját a klasszikus műveltségnek, azon már-már kihalófélben levő iránynak, melynek ápolása nélkül realisztikus kapkodásaink között bizony-bizony sírjába fektetnék a magyar tudományos szellemet. A „Mikó-tanoda“ az idén két rendes tanárral nyithatta meg az új tanévet. Mindkettő szakképzettség és a rendszeres nevelés terén elismert nevet szerzett magának. Ezek tapintatos vezetése alatt derék tanári s tanítói személyzet munkálkodik, kiknek működése eredményéhez a legjobb várakozásokat köthetjük. Valóban, ha elgondoljuk, hogy a még csak pár év előtt is anyagi nehézségekkel küzdő kollégium hova fejlődött, mekkora életmozgást, minő lüktetését látjuk ma az összpontosított értelem és jóakaratszülte buzgóságnak; ha látjuk, hogy ez a mi lelkesedésünkből emelt épület, filléreinkből magasra nőtt palota — a mi főlőékünk és büszkeségünk — hogyan fejlődik napról-napra fokozatosan: eltelik a lelkünk örömmel s szívünk teljességéből szól óhajtásunk, mikor azt kívánjuk, hogy a székely protestantizmus tudományosságának eme nagyfontosságú védbástyája sokáig álljon fenn a székely nemzet dicsőségére! A közoktatási törvény megalkotása óta szemlátomást javul e téren is az általános helyzet s bár sokat puffogtatnak a mi ellenzéki lapjaink erre a törvényre is, elmondván szép, ékes szavakkal, hogy nincs a föld kerekségén oly fekete sötétség a népnevelés körül, talán még a hottentottáknál sem, mint Magyarországon, hála istennek, az ilyfajta vaktöltések csak puffannak, de a nemzet becsületében kárt nem tehetnek. — Mert hát hogy épen Háromszék megyéről szóljunk, a mi haladása közel pár év alatt észlelhető volt nálunk, számot tenne az „művelt“ államokban is évtizedekre. A tulajdonképeni felsőbb népoktatás, csak most kezd kibontakozni a folytonos experimentatiok szövevényeiből s annyira tisztult a helyzet, hogy most már alapos reményünk van, miszerint ez intézmények czéljukat fogják érni ide hamarább. A sepsiszentgyörgyi polgári fiúiskola még csak a harmadik évébe lépett s tanítványai száma már eddig is megközelíti a sovat. Oly jelenség ez, mely az alsóbb hivatalokra előképességet nyújt, ha csupán ezen czélért állana fenn, bizony messze járna kitűzött feladatától; de mivel egy értelmes iparos és földmivelő osztály megteremtésére készíti elő az utat, ilyen minőségében örömmel üdvözöljük ez intézetet s azon szülőket, kik belátván az értelmes alsóbb osztály szükségességét, nem hajszolják minden ok nélkül gyermekeiket oly pályára, mely egész életükön át örökös tengődésnél egyebet nem nyújthatna nekik. A felsőbb leányoktatás is a fokozatos haladás útján áll. Háromszék megyére nézve a sepsisztgyörgyi polgári leányiskola mindinkább igyekszik megfelelni az előhaladott idő kívánalmainak. Az idén különös súlyt fektet a női munkák legalaposabb tanítására, azok sokféle ágainak rendszeres kezelésére. Újabb berendezése s általában az életbe léptetett fontos újítások jóval több figyelmet érdemelnének Háromszék megye birtokosai, a középosztály részéről. A baróthi és kézdivásárhelyi felső népiskolák is rendelkezésére állanak az illető vidék szülőinek. — Vajha ne lenne kiáltó szó a pusztában szavunk, mikor ez életrevaló intézetekre közönségünk figyelmét felhívjuk, m pon , azaz jól. Nem a gyakorlatok lefolyása az tulajdonképen, a mi a mezőkövesdi napokat égő hadseregünk erejére nézve fontossá teszi; kétségtelen az, hogy a mi lovasságunk emberben, jóban egyaránt kitűnő, sőt mondhatnók legjobb egész Európában ; de a nagy tömegek vezérletével sehogy sincsenek tisztában a hadsereggel, s erre nézve fog talán biztos tájékozót nyújtani a Mezőkövesd mellett tartott gyakorlatsor. Még mindig várnunk kell azzal, hogy a gyakorlatok fölött véleményünket kimondhassuk, mert midőn föltesszük, hogy a lovassággal szemben áll egy hadoszlop, amely úgy formálja oszlopait, hogy ránk nézve legkedvezőbb, kényeztetett rendszerünket keresztül vinni, akkor természetesen sikerül is diadalmaskodnunk, a vérmesek és a laikusok előtt. Az eddigi gyakorlatok pedig egyetlennek kivételével úgy folytak le, hogy e föltevés előnyét a vezénylő tábornokok megadták, s világos, hogy ő ilyen körülmények mellett szépen teljesíthette is a rábízott feladatot. Az egyetlen alkalom azonban, amidőn tényleg döntő erővel lehetett volna bizonyítani egyik vagy másik rendszer mellett, a kényeztetett rendszernek nem adott igazat. Itt mindenki beszélt, mindenki tudja, tehát nincs rajta mit titkolni, arról van szó, várjon a nagyobb tömegű lovas hadosztályt mint vezessék támadásra, széjjel bontva két szárnyra, hogy e kettőnek támadásáig a támogató tüzérség teljes erővel működhessék, vagy pedig egyetlen nagyobb oszloptömegben. A midőn a tartalékot megtarthatjuk végső szükség esetére, s széjjel nem forgácsolva erőnket, ki nem tesszük az oszlopokat az ellenség hasonló támadásának. Ami eleve is magában rejtené az ütközet veszítésének veszedelmét. E két áramlat küzd egymással, s e fölött dönt a mezőkövesdi hadgyakorlat. Az első a szárnytámadás rendszere Pejacsevics gróf altábornagyot birja vezéréül, mig a másik eszménynek legelső harczosa Edelsheim Gyulai báró orsz. főhadparancsnok. A hadsereg legfőbb hadvezérei még egyiknek a javára sem döntöttek. De Albrecht főherczeget a tegnapi szárnytámadás sikerülte már magának hódította, ha talán még nem is egészen, míg a király némi aggálylyal viseltetik iránta: a megbeszéléseket ép oly figyelemmel hallgatja végig, mint amily gondosan végzi a hadgyakorlatok fárasztó műveleteit; a tegnapi megbeszélésnél a két áramlat szóvivői hosszasan vitatták meg a kérdést s mindenikok valóságos szónoklattalvédte a maga álláspontját. A király még megvárja a holnapi gyakorlatot is s talán még azután sem fog dönteni; a felség jól tudja, hogy egyetlen szavától függ e pillanatban a hadsereg lovasságának egész fölhasználási módja, s a közös hadseregnek elégtapasztalata van már arra, hogy e mód megállapításában a lehető legnagyobb óvatosságot tartsa fönn, s arra csak a leglelkiismeretesebb tapasztalatok után hagyja magát leivatni. S ebből a szempontból a mezőkövesdi hadgyakorlatok fölötte nagy fontossággal bírnak, bárha a király úgy nyilatkozott egy ízben, hogy a gyakorlatokon kívül talán szükséges lesz még egy gyakorlatot, talán több napit is, tartani. Mezőkövesd, szept. 6. Időnk teljesen szép, hadgyakorlatra a talaj is rendkívül kedvező, ezért ma két hadgyakorlat volt. Az egyik, mely 8 órakor kezdődött, az egész dandár támadásból állott markírozott ellenség ellen s a bogácsi határból indult ki Mezőkövesd határába, hol fehér-kék zászlók jelezték a lovas ellenséget. A felvonulás, az összes csapatok harczvonalának kanyarodása gyönyörűen sikerült, s az antique olyan erőteljes rohammal, annyi praecisioval folyt le, hogy a király teljes megelégedését jelente ki. Rövid pihenés után a csapatok oszlopokban visszavonultak a bogácsi határba és három oszlopban támadtak újra előre, ezúttal a gyalog ellenséget markírozott vonal felé. A felvonuló oszlopokat tüzérség is támogatta s a két szárny odaltámadása a középoszlop előre robogása, a legszebb rendben sikerült; féltizenegykor a gyakorlatok véget értek, mire a főtisztek hosszasan megbeszélték az eredményt s a király újólag kijelenté megelégedését. Délután udvari ebéd volt, melyen a főbb tisztek voltak hivatalosak. A királyt ebédre mentében körülözönlötte a nép, különösen a gyermekek kezet csókolva s a királynak virágcsokrokat nyújtva át. A király derülten mosolygott mindenfelé. Mezőkövesd, szept. 6. Délután a nagy vendéglő termében udvari ebéd volt; Orczy Béla ő felsége személye körüli miniszteren kívül néhány főrangú katonatiszt volt meghiva. Szapáry Gyula pénzügyminiszter csütörtökön reggel ide érkezik eL C TT hHIautot' T ~~ ~ ~ 1-t - •» * » • ----- - In AVI és Kudlovics Imre kir. járásbirónál fog megszállani. Holnapra jelzett ellenség ellen hadosztálygyakorlatok vannak tervezve. Mik volnánk a teendők a székely nép anyagi és szellemi jólléte emelésének érdekében ? (Folytatás és vége.) A székelyföld a magyar állam leghivatottabb része volna a virágzó gyáripar fejlesztésére. Nagy mennyiségben rendelkezünk a legolcsóbb munkaerővel , a vizerővel; van kőszenünk nagy bőségben (Baróth, S.-Szentgyörgy, Szemerja, Pólyán, Gyergyó sat.), kitűnő vas- és rézkőzetünk (füle, Kovászna, Pólyán, Szent-Domokos), ólom, ezüsttartalmú kőzetünk (Gyergyó, Borszék környékén), kitűnő márványunk, gránitunk, az unikum ditróitunk; erdőink végtelen kincsbányáinkká válhatnának szakszerű kezelés mellett; juh- és marhatenyésztésünk nagy virágzásnak indulhatna, lisztünkkel Konstantinápolyt, Londont kereshetnék fel; tímár- szíjgyártó-, asztalos-, lakatos-munkáinkkal Romániában s más keleti vidékeken dominálhatnánk; posztókészítő, fonó-, szövőgyáraink lehetnének, mégpedig virágzó állapotban, ásványvizeinkbőlmilliókat vehetnénk be, ebben a tekintetben bővebben meg vagyunk áldva, mint a híres Csehország. Népünk munkaképes, értelmes, szóval mindenünk van, de mit használ, ha nincsenek gyáraink és nincs vasutunk, hogy a természet eme dús adományait értékesíthessük. Naponta látjuk, folyton lábbal tapodjuk azon számtalan heverő tőkét, azon megmérhetlen kincset, mely körülöttünk, területünkön csakis az ész, a szakértelem által vezetett munkás kezekre vár s a mely gazdagságunk és jóllétünk kimerithetlen aranybányáját képezhetné. Mindezen kincseket felhasználatlanul hagyjuk heverni s nyers terményeinket potom áron elvesztegetjük, mig a kész czikkekért, miket pedig — ha mü és gyáriparunk volna — magunk is olcsón előállíthatnánk, milliókat adunk a külföldnek. Munkáljunk tehát azon, hogy virágzó kézmü- és gyáriparunk legyen s hogy vasutat kapjunk. Ha ez meglesz, akkor mindazon iparczikkeket, melyeket most kívülről drágán vásárlunk meg, mi adhatjuk el jó pénzért a külföldnek. Gyáraknál egyik legfőbb tényező a tüzelőszere nélkül virágzó gyáripart űzni nem lehet. Nagyon esztelenül járunk tehát el, midőn erdeinket nemcsak hogy nem gondozzuk kellőleg, hanem épen minden áron igyekezünk pusztítani azokat. Pedig ha az erdeinkkel eddig folytatott rablógazdálkodásnak véget nem vetünk, előre megjósolhatjuk az időt, midőn azok kimerülnek, elpusztulnak. Hogy az erdőpusztítással együtt jár a nyomor, jól tudjuk. Ott van például Sicilia, mely Olaszország gabonatájának neveztetett; erdeit elpusztítván, ma nem képes annyit termeszteni, amennyi saját szükségletének kielégítésére megkívántatik. Ha alkalmas vasutunk, virágzó kézmű- és gyáriparunk lesz, nem leene szükség a székelyek kitelepítésének eszméjével foglalkozni, mert hisz a virágzó gyáripar űzésére okvetlenül megkívántatik a legalább bizonyos fokig terjedő, sűrű népesség. Gyáros országokban rendesen több népességet és gazdagságot találunk, mint földműves tartományokban, mégpedig azért, mert amott több eszköz és mód van a megélhetésre, így tapasztalhatni ezt, bármerre tekintsünk is. Nézzük például Genfet, amelynek területe még tized részét sem termeli annak, ami az ő fentartására elégséges és lakosai mégis bőségben élnek. A Jura terméketlen völgyeiben Neuschatelnél azért uralkodik jóllét, mert nagy mértékben űzetik az ipar. A sura népesség maga is termelő erő. „A nemzetgazdasági fejlődés akkor éri el magaslatát — mondja Roscher — ha a legnagyobb emberszám szükségleteinek legjobb kielégítését egy időben megtalálja. Túlnépesedés pedig akkor áll be, ha a létfentartási adagok aránytalanul csekélyek lettek. Ez orvosolható a létszerek szaporításával , vagy a fölösleges népnek kivándorlásával.“ Ebből kiindulva, ha valahol túlnépesedés mutatkozik, nem az az első teendő, hogy a kitelepítéshez fogjunk, hanem az, hogy a lét fentartására szükséges szereket szaporítsuk. Ez a helyes nemzetgazdasági politika. Csak ahol nem lehet remélni, hogy az ezen irányban kifejlett komoly törekvés sikerre vezet, mert tán a módok és eszközök hiányzanak, ott van helye a kitelepítésnek. Népünk minden jó barátjának, minden igaz fiának arra kell tehát törekednie, hogy iparunk minél magasabb polctra emelkedjék, és így az olyan helyeket, ahol a kézmű- és gyáripar virágoztatására minden kellék megvan, nem kell megnépteleníteni márpedig egy sikeres kitelepítés ezt tenné — hanem a szükséges tőkékkel, jó és olcsó közlekedési eszközökkel ellátni. Ha ezt teszik barátaink, ha ez irányban fejti ki tevékenységét a „Székely művelődési és gazdasági egyesület“, ha ezt tartja szem előtt a kormány, akkor jóllétnek örvendő nép leszünk, akkor a székelyföld csakugyan Európa második Helvécziája leend; akkor senki sem leend kénytelen e földről kivándorolni. De maguknak a székelyeknek sem szabad tétlenül maradniok, mert a tétlenség romlásra vezet. Az elmondottak csak kis részét képezik annak, amit e tárgyban még felhozni lehetne. Ketetekre terjedő munkát kellene írni, ha a tételt teljesen kimeríteni és részletezni akarnék. Én tehát elállok a további fejtegetésektől, annál is inkább, mert már úgy is teljesen igénybe vettem azt az időt és tért, amit egy szerény felolvasás szűk kerete felölelhet. Záradékul még csupán erre szerény javaslatot leszek bátor előterjeszteni — ugyanis: Határozza el a székely közművelődési és közgazdasági egyesület, hogy: vidékenként (pl. megyénként) vagy az egész székelyföldre nézve két gyes. szakbizottságot választ, melyeknek ve A hadgyakorlatok. A mezőkövesdi két áramlat. Mezőkövesd, szept. 6. Ma két hadgyakorlat volt: egyik a másikból folyó, s egymásután következő. Az első abból állott, hogy jelzett ellenséget (lovas-hadosztályt) támadott meg a két dandár, a másik, mely ezután következett, gyalogság elleni roham volt, természetesen szintén csak jelzett gyalogság ellen. Mindkettő úgy folyt le, mint tegnap, meg az előtt minden gyakorló na p 300 -