Nemere, 1881 (11. évfolyam, 1-107. szám)

1881-09-11 / 76. szám

76. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1881. Vasárnap, szeptember 11. XI. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illeti közlemények küldendők­ Kiadó hivatal: J­efenstein JAÁ­rk könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek dérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte­­rek ditn előre fizetendő. Politikai, társadami, szépirodalmi és közgazdászati A „Háromszék­ háziipar-egyesületei” hivatalos közlönye. lap. Megjelenik ezen lap heten* kint kétszer: csütörtökön és vassöromp. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Kézdi-szék, issi. szept. 7. Semmi sincs állandó, örök ideig tartó a nap alatt: még az Andrássy-Tisza „hazaárulásának“, „muszka czim­boraságának“ is vége lehet tehát. Pedig hogy ezek végetlenek, arra az összes ellen­zék mindennemű nagy és kis árnyalata, minden nagy és legnagyobb hon-h­azaboldogító patriótája „szent eskü­véssel“ esküdött még csak pár hónap­­­al is ezelőtt. t­e h­át „tempora mutantur et nos m­itamur in illis.“ Nem tudom, a t. olvasó közönség is úgy van-e, mint én? Annyi tény, hogy én — minden Tisza mamelukságom daczára is — rendkívüli él­vezettel olvasom az ellenzéki lapoknak legal­áb is a tekintélyesebb részét. És őszintén megvallom, még nem is azért, mert a kific­amított észjárásnak nagy párhosszak­ produkálása a nevető izmokat mindig élénk mozgásba szokta hozni, hanem mert azokban épen Andrássynak egekig magasztalását, dicsőítését látom. Hogy ez így van, arról mindenki meggyőződ­hetik például az „Egyetértés­, ezen legtekintélye­sebb ellenzéki lap legutóbbi számának olvasása al­kalmával is. Soha Tisza-párti kormánylap oly nagy dicsé­rettel nem halmozta Andrássyt el, mint például az „Egyetértés“ azon bukaresti levelei, a melyek Andrássynak Károly királynál tett látogatása al­kalmából és következtében írattak s a melyek min­den ellenkező kommentár nélkül jelennek meg az „Egyetértés “-ben. Ezen levelekben folyton az állittatik, bizonyit­­tatik, hogy Andrássy Európa legnagyobb, legzse­niálisabb államférfia. Már most én csak azt szeretném tudni: mi­kor mond az ellenzék igazat? most ő, midőn An­drássy államfér­fiai tehetségét elismeri, vagy akkor, midőn tőle nemcsak minden tehetséget megtagad, de őt épen hazaárulással, muszka zsoldban állás­sal vádolja? Kétségkívül — már állásánál fogva is, amaz első esetben kell igazmondónak lennie. Mert azt épen a mi ellenzékünkről még csak feltételezni sem lehet, hogy az Andrássy-Tisza szövetségnek, politikának valóban nagyon is kiérdemelt elisme­rést szavazzon, ha az azt legalább is százszoro­san meg nem érdemli. Hogy azon annyira elátkozott Tisza kormán­y érdemessé tette magát a nemzet hálájára, azt ma­ga a választó nemzet már két alkalommal, az első választást nem véve számításba, fényesen elismerte. S a magyar történelem kétségkívül a legszebb la­pot fogja ezen kormány működésének szentelni. A földgömbön soha sem volt s nem is lesz egyetlen kormány is, a mely azon népszerűségét, a melylyel mint, ellenzék birt, teljes épségben meg­tartotta volna Ott van pl. Angliában a­­lladstone­­kormány. Mily enth­uziasmussal sorakozott csak legközelebb is az angol nemzet zászlója alá ? És ma már nemcsak közeli bukását tárgyalják, de az újabb választásig, egyenesen ellene ütnek ki. Tisza sem lehet, a­m­íg kormányon van, oly népszerű, mint volt ellenzéki korában, de ha egy­szer újból ellenzékivé válik, erős meggyőződésem szerint még csak akkor fog igazán népszerű lenni s még csak akkor fogja a nemzet belátni a mos­tani szájas, vádaskodó ellenzékiek kificzamitott, helytelen, veszélyes politikáját is m­egizletvén,­­ hogy mily áldásos volt a Tisza politikája, s hogy azon viszonyok közt csak egy Tisza Kálmán volt képes oly eredményt, mint a­milyen eléretett, el­érni. S ha a nemzetnek az experimentumok nem kerülnének oly rendkí­vülis sokjába, én őszintén mondom, azt óhajtanám, hogy minél hamarább­­ bukjék meg Tisza, hogy így az elvesztett, népsze­rűségét újból visszaszerezhesse. S hogy erre nem működöm, annak oka csak az, mert nem akarnám újból oda terelve látni a nemzet sorsát, mint a­hol volt pl. ama híres 153 milliomos kölcsön fel­vétele alkalmával. Intimi­­en­s. Belföld. Közös miniszteri értekezlet lesz a napokban ő Felsége elnöklete alatt, ki e hó 18. és­ 23-a közt Budapestre megy. Ezen­­értekezleten a jövő évi közös költségvetési előirányzatot fogják tárgyalni, és a közös kormány tagjain kívül részt vesznek azon mindkét kormány miniszterei és miniszterel­nökei és pénzügyminiszterei. Ez alkalomból egy­­ bécsi lap közli, hogy a tárgyalásra kerülő költ­ségvetéseken, különösen a közös hadügyi minisz­tériumon lényeges változtatások fognak létezni, továbbá, hogy a külügyminisztérium rendes költ­ségvetése nagyobb megtakarítást mut­at fel, s ta­lán ezért szándéka a külügyminiszternek a bécsi külügyi palota átépítésére egy, bár nem jelenté­keny, rendkívüli hitelt kérni, mivel ez épület az el­helyezendő hivatalokra már régebben elégtelenek­nek bizonyult. Mint hírlik, a külügyminisztérium­ban jelenleg serényen dolgoznak a diplomácziai levelezéseket feltüntető vörös­ könyv egybeállí­tásán. Sen­nyey Pál báró, Pozsony I. kerületének kép­viselője, lemondani szándékozik képviselői állásá­ról. Sennyey egészségi állapota folytán Olaszor­szágban tölti a telet s mivel a közügyektől leg­alább is hosszabb időre megválni kényszerül, lel­kiismeretessége és hivatásának komoly tudata amaz állás elhagyására indítják, melyet megtámadott egészségénél fogva nem tölthet be úgy, mint akar­ná. A báró Apponyi Albert gróf által már meg is üzente választóinak, m­ikép nem akarná, hogy Po­zsony I kerülete a legközelebbi országgyűlésen ne legyen képviselve, minek folytán szándékában van mandátumát köszönete mellett választói ke­zébe visszaadni. A választási bizottság elhatározta, az ügyet egy összehívandó általános gyűlés elé terjeszti azon indítványnyal kapcsolatban, mely szerint a báró fél volna kérendő, hogy mandátu­máról ne mondjon le. A fü­ggetlen­ségi pát köréből jelentik a párt lapjai, hogy a párt végrehajtó bizottságát Mo­csári Lajos biz. elnök a folyó hó­l­ére Budapestre fontos kérdések elintézésére egybehívta. E kérdé­sek a választásokra vonatkoznak. Jelentik továb­bá, hogy Kemény­­Tibor báró kereskedelemügyi miniszter megválasztása ellen a budapesti ferencz­városi függetlenségi párt kérvényt fog benyúj­tani a képviselőházhoz. A párt tagjai megállapítot­ták a beadandó kérvény szövegét s letették az lopo forintnyi óvadékot, mint a kérvény szükséges mellékletét. A mozgósítás esetén a közös hadsereg és a honvédség részére szükséges ló és málhás állatok mennyiségének az egyes lóavató állomásokra való kivetése iránti kulcs megállapítása végett a hon­védelmi minisztériumban értekezlet tartatott a bel­ügyi és földművelési minisztérium megbízottjainak részvételével, melyen a következő megállapodás jött létre : A közös hadsereg részére megállapított összes les­ükséglet 1882-re 25,012 házas, 85,226 há­­mos ló, 6657 málhás állat, összesen 116,895 db ló. Ebből a birodalmi tanácsban képviselt tartomá­nyokra esik a már régebben létrejött kölcsönös egyesség szerint 42,200 ló, a magyar korona or­szágaira 71 695 drb ló. Ehhez hozzá jön még a m. kir. honvéd­ég 7836 drbból álló lószükséglete. A már megejtett lóosztály­ozás szerint hátas lovak kö­zül 14 932 találtatott hadi szolgálatra alkalmasnak, ehez képest, hogy a netaláni mozgósítás esetén a fentebbiek szerint szükségelt lómennyiség előállít­­tassék, a magyarországi alkalmas hátas lovaknak 71 százaléka, a hámos lovaknak 91 százaléka fog­na avattatni, a­mi által a teljes lójutalék fedezve lenne. Külföld, Vilmos császár és Sándor czár találkozása ké­pezi líra a külföld legérdekesebb eseményét. A ta­lálkozás hírét ugyan még hivatalosan meg nem erősítették, de oly részletet és kom­binációt be­­ ­­ szélnek és írnak róla székében, hogy elvégre is igaz lesz a hir. Külsőleg a találkozásra az szol­gáltatott alkalmat, hogy Vilmos császár jó ideje elhatározta, hogy e hó 7 én és 8 án meg fogja te­kinteni Koniszban, nyugati Poroszországban a hadgyakorlatokat. Az orosz czár abban a helyzet­ben volt, hogy nagyherczeget vagy főrangú kato­natisztet küldjön Vilmos császár üdvözlése végett, ha ez oly közel lesz az orosz határhoz. III. Sán­dor czár azonban szíve óhajtását követvén, szemé­lyesen akarta üdvözölni Vilmos császárt, az ő nagybátyját és jó szomszédját, minthogy trónra­­lépése óta nem látta őt és eddig nem teljesíthette régi vágyát, hogy meglátogassa őt. Sándor czár kérdést intézett tehát a német császárhoz: várjon meglátogathatja-e őt Danczigban? E kérdésre ter­mészetesen nyomban igenlő válasz adatott. Sándor czár hajón fog menni Danczigba és az ő tisztele­tére a német hajóraj is elmegy oda. A német trón­örökös szintén jelen lesz a találkozáson. Ignatiet külü­gym­iniszterségéhez, mint a „Na­tional Zeitung“ pétervári tudósítója írja, lassan kint akarják szoktatni a világot. Uradalmak minisztere, belügyiminiszter, külügyiminiszter, kancellár . Gor­­csakov herczeg így állapította meg Ignatiev pá­lyáját, a­mibe a czár is beleegyezett. Gorcsakov­­nak legkedvesebb tanítványa Ignatiev ; ő erre alkalmazza, a­mit Frigyes Vilmos mondott Fritz fiáról: „Ez az, a­ki meg fog boszulni.“ Mindenki tudja, hogy Ignatiev egyetért a pánszlávokkal és a moszkvai párttal, abban sem kételkedik senki hogy a belügyeket azok szellemében intézze. Arról majd csak a tények fognak adni felvilágosítást, hogy ki lesz a belügyminiszterségben utódja, eu­­rópaias ember bizonyára nem. Lehetséges, hogy valami ártatlan embert fognak egyelőre kinevezni, azon hatás csökkentése végett, a­melyet Ignatiev külügyminisztersége fog okozni. Suvalov Péter grófot is emlegetik; ő azonban nem illik bele abba az irányba, a­melyben az orosz kormány megin­dult. Ignatiev föltétlen ura a helyzetnek és a hely­­­zetnek olyan vonásai vannak,­­ mint Ignatiev grófnak. Az Örményország­ reformok és az orosz csel­­szögények. A bajazidi mutesariff elmozdítását Duf­­ferin angol nagykövet befolyásának tulajdonítja a „Times“ és jó jelnek mondja a reformok végre­hajtására nézve. A „Times“ szeretné, ha teljesítené a szultán az egymillió lelket számláló örmények méltányos kívánságait, a­mi nemcsak Törökor­szág, hanem Anglia és Európa érdekében is áll. Európát, írja a „ Times,“ csak második sorban ér­­dekli ez a kérdés. Gladstone úr tehát csalódni f­og, ha azt hiszi, hogy Ausztria Magyarország és Né­metország ügyét támogatni fogják Konstantinápoly­ban Angliának ezen ügyét. Dufferin nagykövet­nek is vigyáznia kell, hogy Novikov úr ne hiú­sítsa meg a szultánnál a reformok érdekében tett lépéseit. Az orosz nagykövet ugyanis, mióta visz­­sz­atért a török fővárosba, feltűnő tevékenységet fejt ki és elhalmozza Törökországot Oroszország „barátságának" jeleivel. Novikov a többi közt az­zal ajánlotta magát az első kihallgatás alkalmával a szultánnak, hogy kifejezte az orosz kormány azon hajlandóságát, hogy beleegyezik a törökor­szági orosz posták eltörlésébe. Az uj tanév. Sepsi-Szentgyógy, 1881. szept. 9. (?) Mikor a muszka lapok azon törik fel őket hogy gróf Andrássy Gyulát mi tudta épen most a román királyi családhoz vinni s ebből közelgő háborús bonyodalmakat igyekeznek kimagyarázni, mely jó szándékukban igen nagy patronusokra ta­lálnak a mi ellenzéki lapjainknál; mikor a fél és egész hivatalos külföldi hírlapok komoly sejtelmek borongásaival titkolóznak, akkor nálunk régi ha­gyományos szokásnál fogva megcsendülnek az is­kolák csengettyűi s összehivogatják a muzsafiak és leányok apraját nagyját, hogy tanuljanak ezek is rr­ét egy hosszú, gondtalanul eltöltött nagy vaka­­czió után Az iskolák fehérre meszelt tiszta falain belül a diplomaţia homályos combinatioi még nem zavarják meg a harmóniát. A kis múzsákra nézve az egész diplomátia a tanári testület, melynek congressusaitól jobban reszketnek ők, mint Euró­pa a szállongó háborús hírek államijaitól.

Next