Nemere, 1881 (11. évfolyam, 1-107. szám)
1881-09-11 / 76. szám
76. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1881. Vasárnap, szeptember 11. XI. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illeti közlemények küldendők Kiadó hivatal: Jefenstein JAÁrk könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek dérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltterek ditn előre fizetendő. Politikai, társadami, szépirodalmi és közgazdászati A „Háromszék háziipar-egyesületei” hivatalos közlönye. lap. Megjelenik ezen lap heten* kint kétszer: csütörtökön és vassöromp. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Kézdi-szék, issi. szept. 7. Semmi sincs állandó, örök ideig tartó a nap alatt: még az Andrássy-Tisza „hazaárulásának“, „muszka czimboraságának“ is vége lehet tehát. Pedig hogy ezek végetlenek, arra az összes ellenzék mindennemű nagy és kis árnyalata, minden nagy és legnagyobb hon-hazaboldogító patriótája „szent esküvéssel“ esküdött még csak pár hónapal is ezelőtt. te hát „tempora mutantur et nos mitamur in illis.“ Nem tudom, a t. olvasó közönség is úgy van-e, mint én? Annyi tény, hogy én — minden Tisza mamelukságom daczára is — rendkívüli élvezettel olvasom az ellenzéki lapoknak legaláb is a tekintélyesebb részét. És őszintén megvallom, még nem is azért, mert a kificamított észjárásnak nagy párhosszak produkálása a nevető izmokat mindig élénk mozgásba szokta hozni, hanem mert azokban épen Andrássynak egekig magasztalását, dicsőítését látom. Hogy ez így van, arról mindenki meggyőződhetik például az „Egyetértés, ezen legtekintélyesebb ellenzéki lap legutóbbi számának olvasása alkalmával is. Soha Tisza-párti kormánylap oly nagy dicsérettel nem halmozta Andrássyt el, mint például az „Egyetértés“ azon bukaresti levelei, a melyek Andrássynak Károly királynál tett látogatása alkalmából és következtében írattak s a melyek minden ellenkező kommentár nélkül jelennek meg az „Egyetértés “-ben. Ezen levelekben folyton az állittatik, bizonyittatik, hogy Andrássy Európa legnagyobb, legzseniálisabb államférfia. Már most én csak azt szeretném tudni: mikor mond az ellenzék igazat? most ő, midőn Andrássy államférfiai tehetségét elismeri, vagy akkor, midőn tőle nemcsak minden tehetséget megtagad, de őt épen hazaárulással, muszka zsoldban állással vádolja? Kétségkívül — már állásánál fogva is, amaz első esetben kell igazmondónak lennie. Mert azt épen a mi ellenzékünkről még csak feltételezni sem lehet, hogy az Andrássy-Tisza szövetségnek, politikának valóban nagyon is kiérdemelt elismerést szavazzon, ha az azt legalább is százszorosan meg nem érdemli. Hogy azon annyira elátkozott Tisza kormány érdemessé tette magát a nemzet hálájára, azt maga a választó nemzet már két alkalommal, az első választást nem véve számításba, fényesen elismerte. S a magyar történelem kétségkívül a legszebb lapot fogja ezen kormány működésének szentelni. A földgömbön soha sem volt s nem is lesz egyetlen kormány is, a mely azon népszerűségét, a melylyel mint, ellenzék birt, teljes épségben megtartotta volna Ott van pl. Angliában alladstonekormány. Mily enthuziasmussal sorakozott csak legközelebb is az angol nemzet zászlója alá ? És ma már nemcsak közeli bukását tárgyalják, de az újabb választásig, egyenesen ellene ütnek ki. Tisza sem lehet, amíg kormányon van, oly népszerű, mint volt ellenzéki korában, de ha egyszer újból ellenzékivé válik, erős meggyőződésem szerint még csak akkor fog igazán népszerű lenni s még csak akkor fogja a nemzet belátni a mostani szájas, vádaskodó ellenzékiek kificzamitott, helytelen, veszélyes politikáját is megizletvén, hogy mily áldásos volt a Tisza politikája, s hogy azon viszonyok közt csak egy Tisza Kálmán volt képes oly eredményt, mint amilyen eléretett, elérni. S ha a nemzetnek az experimentumok nem kerülnének oly rendkívülis sokjába, én őszintén mondom, azt óhajtanám, hogy minél hamarább bukjék meg Tisza, hogy így az elvesztett, népszerűségét újból visszaszerezhesse. S hogy erre nem működöm, annak oka csak az, mert nem akarnám újból oda terelve látni a nemzet sorsát, mint ahol volt pl. ama híres 153 milliomos kölcsön felvétele alkalmával. Intimiens. Belföld. Közös miniszteri értekezlet lesz a napokban ő Felsége elnöklete alatt, ki e hó 18. és 23-a közt Budapestre megy. Ezenértekezleten a jövő évi közös költségvetési előirányzatot fogják tárgyalni, és a közös kormány tagjain kívül részt vesznek azon mindkét kormány miniszterei és miniszterelnökei és pénzügyminiszterei. Ez alkalomból egy bécsi lap közli, hogy a tárgyalásra kerülő költségvetéseken, különösen a közös hadügyi minisztériumon lényeges változtatások fognak létezni, továbbá, hogy a külügyminisztérium rendes költségvetése nagyobb megtakarítást mutat fel, s talán ezért szándéka a külügyminiszternek a bécsi külügyi palota átépítésére egy, bár nem jelentékeny, rendkívüli hitelt kérni, mivel ez épület az elhelyezendő hivatalokra már régebben elégteleneknek bizonyult. Mint hírlik, a külügyminisztériumban jelenleg serényen dolgoznak a diplomácziai levelezéseket feltüntető vörös könyv egybeállításán. Sennyey Pál báró, Pozsony I. kerületének képviselője, lemondani szándékozik képviselői állásáról. Sennyey egészségi állapota folytán Olaszországban tölti a telet s mivel a közügyektől legalább is hosszabb időre megválni kényszerül, lelkiismeretessége és hivatásának komoly tudata amaz állás elhagyására indítják, melyet megtámadott egészségénél fogva nem tölthet be úgy, mint akarná. A báró Apponyi Albert gróf által már meg is üzente választóinak, mikép nem akarná, hogy Pozsony I kerülete a legközelebbi országgyűlésen ne legyen képviselve, minek folytán szándékában van mandátumát köszönete mellett választói kezébe visszaadni. A választási bizottság elhatározta, az ügyet egy összehívandó általános gyűlés elé terjeszti azon indítványnyal kapcsolatban, mely szerint a báró fél volna kérendő, hogy mandátumáról ne mondjon le. A függetlenségi pát köréből jelentik a párt lapjai, hogy a párt végrehajtó bizottságát Mocsári Lajos biz. elnök a folyó hólére Budapestre fontos kérdések elintézésére egybehívta. E kérdések a választásokra vonatkoznak. Jelentik továbbá, hogy KeményTibor báró kereskedelemügyi miniszter megválasztása ellen a budapesti ferenczvárosi függetlenségi párt kérvényt fog benyújtani a képviselőházhoz. A párt tagjai megállapították a beadandó kérvény szövegét s letették az lopo forintnyi óvadékot, mint a kérvény szükséges mellékletét. A mozgósítás esetén a közös hadsereg és a honvédség részére szükséges ló és málhás állatok mennyiségének az egyes lóavató állomásokra való kivetése iránti kulcs megállapítása végett a honvédelmi minisztériumban értekezlet tartatott a belügyi és földművelési minisztérium megbízottjainak részvételével, melyen a következő megállapodás jött létre : A közös hadsereg részére megállapított összes lesükséglet 1882-re 25,012 házas, 85,226 hámos ló, 6657 málhás állat, összesen 116,895 db ló. Ebből a birodalmi tanácsban képviselt tartományokra esik a már régebben létrejött kölcsönös egyesség szerint 42,200 ló, a magyar korona országaira 71 695 drb ló. Ehhez hozzá jön még a m. kir. honvédég 7836 drbból álló lószükséglete. A már megejtett lóosztályozás szerint hátas lovak közül 14 932 találtatott hadi szolgálatra alkalmasnak, ehez képest, hogy a netaláni mozgósítás esetén a fentebbiek szerint szükségelt lómennyiség előállíttassék, a magyarországi alkalmas hátas lovaknak 71 százaléka, a hámos lovaknak 91 százaléka fogna avattatni, ami által a teljes lójutalék fedezve lenne. Külföld, Vilmos császár és Sándor czár találkozása képezi líra a külföld legérdekesebb eseményét. A találkozás hírét ugyan még hivatalosan meg nem erősítették, de oly részletet és kombinációt be szélnek és írnak róla székében, hogy elvégre is igaz lesz a hir. Külsőleg a találkozásra az szolgáltatott alkalmat, hogy Vilmos császár jó ideje elhatározta, hogy e hó 7 én és 8 án meg fogja tekinteni Koniszban, nyugati Poroszországban a hadgyakorlatokat. Az orosz czár abban a helyzetben volt, hogy nagyherczeget vagy főrangú katonatisztet küldjön Vilmos császár üdvözlése végett, ha ez oly közel lesz az orosz határhoz. III. Sándor czár azonban szíve óhajtását követvén, személyesen akarta üdvözölni Vilmos császárt, az ő nagybátyját és jó szomszédját, minthogy trónralépése óta nem látta őt és eddig nem teljesíthette régi vágyát, hogy meglátogassa őt. Sándor czár kérdést intézett tehát a német császárhoz: várjon meglátogathatja-e őt Danczigban? E kérdésre természetesen nyomban igenlő válasz adatott. Sándor czár hajón fog menni Danczigba és az ő tiszteletére a német hajóraj is elmegy oda. A német trónörökös szintén jelen lesz a találkozáson. Ignatiet külügyminiszterségéhez, mint a „National Zeitung“ pétervári tudósítója írja, lassan kint akarják szoktatni a világot. Uradalmak minisztere, belügyiminiszter, külügyiminiszter, kancellár . Gorcsakov herczeg így állapította meg Ignatiev pályáját, amibe a czár is beleegyezett. Gorcsakovnak legkedvesebb tanítványa Ignatiev ; ő erre alkalmazza, amit Frigyes Vilmos mondott Fritz fiáról: „Ez az, aki meg fog boszulni.“ Mindenki tudja, hogy Ignatiev egyetért a pánszlávokkal és a moszkvai párttal, abban sem kételkedik senki hogy a belügyeket azok szellemében intézze. Arról majd csak a tények fognak adni felvilágosítást, hogy ki lesz a belügyminiszterségben utódja, európaias ember bizonyára nem. Lehetséges, hogy valami ártatlan embert fognak egyelőre kinevezni, azon hatás csökkentése végett, amelyet Ignatiev külügyminisztersége fog okozni. Suvalov Péter grófot is emlegetik; ő azonban nem illik bele abba az irányba, amelyben az orosz kormány megindult. Ignatiev föltétlen ura a helyzetnek és a helyzetnek olyan vonásai vannak, mint Ignatiev grófnak. Az Örményország reformok és az orosz cselszögények. A bajazidi mutesariff elmozdítását Dufferin angol nagykövet befolyásának tulajdonítja a „Times“ és jó jelnek mondja a reformok végrehajtására nézve. A „Times“ szeretné, ha teljesítené a szultán az egymillió lelket számláló örmények méltányos kívánságait, ami nemcsak Törökország, hanem Anglia és Európa érdekében is áll. Európát, írja a „ Times,“ csak második sorban érdekli ez a kérdés. Gladstone úr tehát csalódni fog, ha azt hiszi, hogy Ausztria Magyarország és Németország ügyét támogatni fogják Konstantinápolyban Angliának ezen ügyét. Dufferin nagykövetnek is vigyáznia kell, hogy Novikov úr ne hiúsítsa meg a szultánnál a reformok érdekében tett lépéseit. Az orosz nagykövet ugyanis, mióta viszszatért a török fővárosba, feltűnő tevékenységet fejt ki és elhalmozza Törökországot Oroszország „barátságának" jeleivel. Novikov a többi közt azzal ajánlotta magát az első kihallgatás alkalmával a szultánnak, hogy kifejezte az orosz kormány azon hajlandóságát, hogy beleegyezik a törökországi orosz posták eltörlésébe. Az uj tanév. Sepsi-Szentgyógy, 1881. szept. 9. (?) Mikor a muszka lapok azon törik fel őket hogy gróf Andrássy Gyulát mi tudta épen most a román királyi családhoz vinni s ebből közelgő háborús bonyodalmakat igyekeznek kimagyarázni, mely jó szándékukban igen nagy patronusokra találnak a mi ellenzéki lapjainknál; mikor a fél és egész hivatalos külföldi hírlapok komoly sejtelmek borongásaival titkolóznak, akkor nálunk régi hagyományos szokásnál fogva megcsendülnek az iskolák csengettyűi s összehivogatják a muzsafiak és leányok apraját nagyját, hogy tanuljanak ezek is rrét egy hosszú, gondtalanul eltöltött nagy vakaczió után Az iskolák fehérre meszelt tiszta falain belül a diplomaţia homályos combinatioi még nem zavarják meg a harmóniát. A kis múzsákra nézve az egész diplomátia a tanári testület, melynek congressusaitól jobban reszketnek ők, mint Európa a szállongó háborús hírek államijaitól.