Nemere, 1881 (11. évfolyam, 1-107. szám)
1881-10-09 / 84. szám
84. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1881. Vasárnap, október 9. XI. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyit Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illeti közlemények küldendők Kiadó hivatal: JehNSTEIN JYÁ.R.K könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek dérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyíltterek díja előre fizetendő. Politikai, társadami, szépirodalmi és közgazdászati lapok Megjelenik ezen lap hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . , 6 írt — kr. Fél évre . . . g írt -- kr. Negyedévre . . I írt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttér sora is kr. Előfizetési felhívás „N E m"e R E“ tizenegyedik évfolyamának utolsó negyedére. Illési Kálósi ÍVKerdHí : Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket megnyittai, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattathatunk. Az előfizetés legczélszerűbben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó-hivatalának Bernstein Márk könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A „NEMERE" kiadó-hivatala. Egész évre...............................6 frt — kr Háromnegyed évre . . 4 frt 50 kr. Fél évre.....................................3 frt — kr. Negyed évre................................1 frt 50 kr. Egy hóra.....................................— frt 50 kr. Külföldre egész évre . 8 frt — kr. A „fődolog“. „A fődolog elvégre is közgazdasági helyze- tünk javítása. Minden más teendőnek fontossága jelentékenyen csökken, ha közgazdasági felvirágzásunk érdekének fontosságához mérjük. Hadsereg, alkotmányi jogok, főrendiház reformja, kodifikáczió, közmivelődési érdekeink előmozdítása — mind, mind másodrangú kérdések a kenyér kérdése mellett. . . . “ „De mig czélunkat érjük, addig idő fog még eltelni. Mig az utunkban álló akadályokat parlamentben, fejedelmi udvarnál, Ausztriában, s a rövid elmék makacsságában félre hárítjuk, addig nagy küzdelem áll előttünk s a nagy küzdelem esetleg sok időt vesz igénybe“. Ezen tételeket szóról-szóra irtam ki egyik tekintélyes lapból. Az olvasó természetesen azt fogja képedili, hogy ezen tekintélyes lap valamelyik kormánypárti lap — mert hát ilyen módon csak is a Tisza politikájának védői argumentálhatnak , — de aki így gondolkozik, az csalódik. Nem kormánypárti lapból, hanem az „Egyetértésnek“ — ezen legtekintélyesebb ellenzéki lapnak — október 2-án megjelent vezérczikkéből vannak ezen idézetek kiírva íme tehát az ellenzék is azt vallja, amiért Tiszát minden nap és oly kíméletlenül támadja meg: az Oppor tunitás politikáját! Ő is — az ellenzék — beismeri — habár későn is — hogy az elvhűség vesszőparipáján lovagló politika a rövidlátók agyvelejében lehet ugyan magasztos egy valami, de a nemzetre üdvöt, jólétet hozó semmi szín alatt sem, s hogy a hazaszeretet nem abban nyilvánul, hogy az egyszer kimondott elvünkhöz — törik-szakad — szilárdan ragaszkodunk, attól egy hajszálnyira is el nem térünk ; hanem az azigazi hazaszeretet, ha még legszentebb meggyőződésünket is — mert azt hazánk érdeke úgy kívánja — nem csak fel tudjuk áldozni, de valóban is feláldozzuk És engem mindig mély aggodalom fog el, midőn nagy embereink — mint az elkényeztetett makranczes gyermek — a megmásithatlan valódi tényeket nem csak figyelembe nem veszik, de azt venni sem akarják, s nem csak egyeseket, de magát a nemzet nagy többségét is gyávának, hivatalos nemzetnek, Bécs szolgájának nevezik, hirdetik, gúnyolják. Mennyire eltér az ily eljárás a hajdani görög nagy jellemek eljárásától ? ! Arisztidesz — az igazságost — saját honfitársai száműzik a saját hazájából és ezen háládatlanságért nemzetén nem csak megbeszélni nem .Igyekszik magát, de írni nem tudó polgártársa számára épen ő maga írja fel a saját nevét, hogy az oszmricismus által száműzessék. A marathoni győzőt , Miltiadeát börtönbe vetik, The misztoklest száműzik, s amo a börtönben, amaz Persiában hal meg a nélkül, hogy magukat hazájukon megboszulni igyekeznének, sőt még a hazája ellen a legmélyebb gyűlölet tápláló, az ellen boszut lihegő római is — Coriolán — mely boszutervének megvalósításától eláll, s még pedig feláll akkor, a midőn azt már megvalósíthatná. Igen, a valódi hazafiság az, ha a haza, a nemzet érdekében még a saját meggyőződésünket, elveinket is áldozatul tudjuk hozni. Tiszát és ennek a pártját — a szabadelvű pártot — politikájukban szintén azon nézetek vezetik, amelyeknek a fennebbiekben az „Egyetértés“ is kifejezést ad, s amelyeket ez „a fődolog"-nak nevez. Hát a szabadelvű párt egész erejét nem közgazdasági helyzetünk javítására fordította-e? Az utóbbi kiegyezésnél nem kicsikart-e a Lajthán-túliaktól 4—6 millió előnyt? vasúti politikája (tiszavidéki vasútnak, déli vasút egy részének megvétele stb ) által nem emelkedik-e közvagyonosságunk ? a földmivelésünk, marhatenyésztsünknek nyújtott előnyök nem érdemelnek e figyelmet? Saljon a több rendbeli iparágnak nyújtott előnyök közgazdaságunk megölésére czéloznak-e ? annak irant adását fogják-e eredményezni ? Nem! és ezerszer nem! Mindezek közgazdaságunk felvirágzására — nagyobb vagy kisebb mértékben, de — be fognál folyni; mindezek s számtalan mások, mint „kenyér kérdések:is épen nemzetgazdasági szempontból tétettek az alkotmány, hadsereg stb. hasonló kérdések elé. Természetesen ma már a csodák korszaka lejárt: a sivtag pusztát nem lehet egy varázsütéssel paradicsommá változtatni át. Alkotmányt, nagy birodalmakat 24—48 óra alatt is lehet teremteni, de egy ország nemzetgazdaságának fel-virágzását csak hosszú, kitartó és semmit nem kockáztató ernyedetlen munka által lehet eszközölni. Maga az „Egyeté r tés“ azt mondja, hogy amíg ezt, illető czélunkat elérjük, „addig nagy küzdelem áll előttünk, s a nagy küzdelem esetleg sok időt vesz igénybe“. Én ezen kijelentésért az „Egyetértést“ a legmelegebben üdvözlöm. Tökéletesen igaza van. Egy ország fölvirágzása máról holnapra nem történhetik ; erre idő kell , mégpedig mindig hosszasabb idő kell — legalább is évtizedek, néha épen századok ! De ha így? akkor súgja meg az „Egyetértés“ ellenzéki collegáinak, hogy a legnagyobb igazságtalanságot követik Tisza és ennek pártja ellen él; midőn őket folytonosan azért támadják meg, s azért gyakízzák, mert ezek a lehetetlenséget — Magyarország közgazdaságának néhány év alatti teljes felvirágzását — nem valósították. „A türelem rózsát terem“, mondja a példabeszéd. Legyen az ellenzék is egy kis türelemmel. Várja be annak a „sok időnek“ legalább felét vagy az egy harmadát. Bizony-bizony valódi hazafihoz méltóan ekkor fog eljárni dr. Cseh Károly: Belföld. Román lapok 11 trónbeszédről. A nagyszebeni „Telegraful román“ nőik számában közzéteszi Román Miron érsek metropolitának körlevelét, s melyben a román gör.kai kongressust folyó évi október 13 ik napjára összehívja. A trópbeszédről, e lap azt írja, hogy megle- Ihetős szárazés keveset mondó, de hangoztatja az általános kibékitést, ezért e lap rokonszenvvel ír róla s azon óhajának ad kifejezést, hogy rajta oly kibékitő irányban működne az uj országgyűlés, amilyenben szerkesztetett a trónbeszéd. A temesvári „Luminatoriula“ azonban a trónbeszédről is régi modora szerint szól. Haragszik, hogy a nemzetiségi kérdésről egy szó sem találtatik a trónbeszédben, azért e lap gorombáskodik a kormánynyal és fenyegetődzik, hogy majd ha Bismark és Ignatiev a bukásra megérettnek fogják tartani Monarchiánkat, akkor végünk van, bekövetkezik az osztozkodás munkája. Az adók és közjövedelmek — a P. N. biztos forrásból eredő értesülése szerint — egyre igen kedvezőleg folynak be s az eredmény, tekintve azt, hogy az idén elemi károk miatt igen nagy adóleengedések történtek, teljesen kielégítő. Az állami pénztárnokok mindig bő készletei rendelkeztek, bár időközileg nagy mértékben (egy alkalommal 10 millióig) folytak vissza a kamatleszállítás folytán a kamatozó pénztári jegyek. Az új fogyasztási adók is, úgy látszik, meg fogják hozni a praeliminált jövedelmet. Az országgyűlési szabadelvű párt megállapította a kilenc bíráló bizottság, valamint a 14 szakbizottság tagjaira nézve a kijelöléseket. Vizsolyi Gusztáv elnök az ellenzék két pártja részéről tett előterjesztések és a szabadelvű párt kijelölő bizotságának javaslata nyomán beterjesztette a bizottságok névsorát, mely az értekezlet által egyhangúlag elfogadtatott. A 9 bíráló bizottságon kívül következő szakbizottságokra történt kijelölés Igazságügyi, pénzügyi, közlekedési, közoktatási kérvényi, gazdasági, naplóbíráló, zárszámadási összeférhetlenségi, végül a függő államadósságok ellenőrzésére kiküldött bizottságra. A kivándorlás Csik megyéből az. év első felében teljesen megszűntnek mondható. Azonban, mint a: „Orsz Ért.“ Írja, kenyérkereset czéljából, ideiglenesen rendes útlevéllel 1194 férfi 155, nő ment k Romániába, akik azonban útlevelük érvényénél megszűntével a tapasztalat szerint kivétel nélkü viszatérnek illetőségi helyükre. Külföld: * Az orosz czár találkozásásáról uralkodónkkal minden nap új hírek merülnek fel, hol teljesen határozott hangzású, hol határozott tagadó nyilatkozatok. Eleinte az a hít szárnyalt, miszerint a fejedelmek találkozása még szeptemberben megy végbe. Erre egy újabb versió merült fel, mely szerint a német császár is részt vesz a találkozáson, s hogy Banéziában már intézkedtek is a magas látogatók illő elhelyezéséről. Mindezen hírek eddig alaptalanoknak bizonyultak. Az a hir mindazonáltal, hogy az orosz és osztrák-magyar uralkodók legközelebb találkozni fognak, még erősen tartja magát s it meg uj alakban s változatosságban jzenkezik. A legújabb e hirek közül az mely szerint Varsó szemeltetett ki a találkozás helyéül, s hogy a találkozás még „a hét folyamában“ menend végbe. Valóban nehéz mindezen hírek alapossága iránt ítéletet hozni, az a kevés egyén, kik bizonyosat tudnak a dolog felől, minden körülmények között mély hallgatásra szorítvák, mert az orosz udvar tudvalevőleg nem szereti, ha a czár utazásait a nagyvilágban előre megtudják. Mi nem bocsátkozhatunk a sokféle hír és kombináczió taglalásába, csak annyit emelhetünk ki e helyen, hogy ma még a legellenmondóbb hírekkel állunk szemben. Egy távirat alapján, a czár a hét folyamán Varsóba utazik. Ezt a hírt a lapok kételkedve fogadják, mert a találkozásnak szerintük csak egy módja lehet az, hogy az új cárnak úgy a mint átment német területre, hogy a szomszéd birodalom uralkodójit üdvözölje, épen úgy át kellene jönnie osztrákmagyar területre is. Minden kétkedés daczára mégis újból jelentik Szt. Pétervárról, hogy jó forrásból jövő értesülés szerint Sándor czárnak Varsóba való utazása a jövő hétre van tervezve, előreláthatólag Ferencz József király is oda utazik. Mondják, hogy Ignatiew a czárt elkíséri Varsóba. i , Hissurick herczeg politikája czím alatt a Times egy konstantinápolyi levelet közöl, mey mintegy folytatását képezi a keleti politikára vonatkozó- I lage lap által közölt s általunk is ismertetett terveknek. E levél felvilágosításokkal szolgál a szultáni palota és a német nagykövetség közt , s egy idő óta uralkodó közeli viszonyról, amely a