Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-12-03 / 97. szám
оо. 97. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1882/Vasárnap, deczember XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda _ Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Mathfiovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: Utcái (г eve г и Mem KÖNYVNYOMDÁJA, hovd a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyíltterek díja előre fizetendő. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászai lap. „Háromszék! hivatalos közlönye. Megjelenik ezen lap hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorérig^vagy annak helyéü^l&^r.11' Bélyeg-díjért kijön 30 kr. Nyilttér sorit frt 5 kr. "T Kik az igazi törvénysértők ? Sepsi-Szentgyörgy, 1882. decz. 2. (?) Komolyan, átgondoltan, az ősz szavai után haladni helyes, de nem mulatság minden emberre nézve. Ebben csak azok találnak mulatságot, kik alapos ismeretekben és tapasztalatokban keresik a cselekvés tárgyát; mig azok, kik mulatságból politizálnak, szenvedélyből és nem meggyőződésből hazafiaskodnak, azok megkívánják a változást és a vérfrissítőt — ami pedig már régen nem volt Kapóra jött tehát a múlt hó végén a heves megyei kérvény s alkalmat adott a csendesedő víztükör felkavarására ; de hogy az eféle mesterséges felkavarások zajlása meddig tart, tanúság reá e hét vége, mely már ismét a régi kerékvágásban találja a kedélyeket ; pedig csak két nappal előbb is a hevesi kérvényről s az erőszakosan, vagy mgy is mondjuk, a mesterségesen felzúditottt országházi bábomról beszélt minden ember. Bizony, szegény Heves is azok közé a megyék közé tartozik, melyek nem akarják elhinni magukról, hogy akkor járnak el legokosabban, mikor hallgatnak. Mindig fel akarnak tűnni a nagy hanggal s magukat a tömeg előtt hidegtető tetszvágygyal, s épen ezért az értelem előtt mindig elárulják beszámítatlanságukat. Ki ne tudná azt is például, hogy a nyomtatványok kiárusítása — a könyvárusokat kivéve — csakis rendőri engedély mellett volt eszközölhető, mind e mai napig. A dohánytőzsdékben és egyéb helyeken való kiárusítás ugyan,árusba vétetett, de csakis rendőri engedély folytán, amit a rendőrség csakugyan akkor is tilthat be, mikor neki tetszik. Miután pedig az az egri irka-firka olyan természetű esztelenség volt, mely epidemikus hatással lehetett volna a rokon szellemekre, a rendőrség nem engedhette meg az ő felügyelete alá tartozó kiárusítási módozatot, s hogy az ipse ezen tilalmat ki ne játsza, az irka-firkára „biztosítási végrehajtást“ vezetett. Ez az egész. De mert a dolog a heczre alkalmasnak mutatkozott, hát nem azért irányt adó elme Heves vármegyében Németh Bérezi, hogy az a hevesi sok nagy tehetség ne tánczoljon az örömtől, mikor ilyen mulatságra tehet szert. A mely váltót aztán egy minden áron feltűnni igyekező vármegye kibocsátott, azt kezébe vette és forgatmányozni kezdte egy minden áron feltűnni akaró ügyvéd, alias képviselő. Mert hogy a képviselői pálya a másképen zöldágra vergődni nem képes ügyvéd urakra nézve — már t. i. ott a fővárosban, sőt még a kisebb városokban sem rész üzlet, azt nem egy eset bizonyítja. Csak azt resteljük, hogy ebbe a heczbe (de hiszen annak is természete) Szilágyi Dezső is belement és némi tekintélyt adott a szélbali nadragulyának, mely aztán megkábitotta Hódossyt is, kik egyébiránt ezen állásfoglalásukkal jelezték, hogy (t. i. ha addig meg nem gondolják magukat) mi várható tőlük habaréki bomlás esetében. A sértés definiálására különben nemcsak a jogászok vannak hivatva. Sértésnek ugyanis az mondatuk, ha valaki valakit tettleg bántalmaz vagy róla roszat, tesz föl, állít avagy beszél. Ha a 48-iki sajtótörvények a lázító ponyvairodalomról határozottan rendelkezve, azt mondanák, hogy igenis , minden aljas és botrányos munka hivatva van arra, hogy a társadalomban gyökeret verjen s igy terjesztése meg nem akadályozható, igenis, akkor az ily botrányos törvények ellen tenni törvénysértés lett volna ; de, mert a 48 iki sajtótör- vények a botrányirodalmat védelmükbe nem veszik s a rablás és rablógyilkolás elvének szabad hirdetési postulátumát nem képezik, nem az a sértés, amit Tisza Kálmán feltételezett róluk, a feltételezés szellemében intézkedvén, hanem az a sértés: olyat feltételezni ama törvényekről, hogy azok a társadalom felforgatóinak érdekében lettek hozva, ezen urak kezéből a gyújtogató csóvákat kivenniök nem szabad. Ezt feltételezte Heves megye a 48-iki törvényekről akkor, midőn ezen értelemben kell védelmükre, határozottan kompromittálván a törvények szellemét is, meg a törvényhozók intenczióit is. Ezen törvénysértés részesévé tette magát a szél - bal s mindazok, kik pártoskodási szenvedélyből a hevesi bogár után mentek. A „Nemere“ tárczája. A konyha. Dr. Cseh Károlytól. (Felolvastatott a kézdi-vásárhelyi nőegyletnek 1882. november 21-én tartott fillérestélyén.) (Folytatás.) De ezek közül egyik csoportozat is egymagára nem képez az emberre kellő táplálékot. Hogy czélszerűen táplálkozhassunk, arra szükséges, hogy az egyes tápanyagok bizonyos arányban kevertessenek egymással. A bus pl. egyik legkitűnőbb tápszer, s mégis tisztán csak ezzel nem volna képes az ember táplálkozni ; nem, mert egészen zsírmentes húsból egy ember 24 órai táplálására körülbelül 6 font igényeltetnek ; ez pedig oly roppant mennyiség, melyet az emberigyomor nem képes felemészteni, nemcsak, sőt az ember a legnagyobb undort kap az étel ellen, ha ily adag ismétőlten vetetik a gyomrába be. Ezen fennebb 5 csoportra osztott tápszereket megint két csoportra osztják: 1 . szerv képző és 2. kőképző-légzési tápszervre. A szerv képzőkhöz tartoznak a fehérnyék, a zsírok és keményítők együttesen képezik a légzési tápszereket. Hogy pedig czélszerűen táplálkozhassunk, arra 1 rész fehérnye-félékhez 3—4 rész zsír és keményítő-félék szükségeltetnek. Ahol ezen arány nincs meg, ott a táplálkozás egyfelől nem czélszerű, másfelől pedig sok tápanyag pocsékolt,atikol, azaz: a táplálkozás drága. Ezek képezik a táplálkozás elementáris tételeit, amelyeket minden szakácsilónak, gizdasszonynak tudnia, vagy ösztönszerüleg szem előtt kell tartania. S ez az oka, hogy pl. a lencsét, borsót, paszulyt zsírral s pecsenyével szokták gárnirozni, a puliszkát tejjel, túróval stb.-vel tálalják fel, és így tovább. De vizsgáljuk egy kissé tüzetesebben a dolgot, íme: a szakácsnő épen a leveses fazékat vette elő. Vájjon szükség-e itt valamire figyelni?! Igen bizony. Először is magára a fazékra, s másodszor hogy miképen történik maga a „hús-odavetés“, illetőleg a főzési folyamat. Az ételek főzésénél használt fazakaknál ügyelni kell, nehogy azok mérget (a mázukból ólmot) adjanak át az ételnek. Ezt kikerülendő, az új edényeket használat előtt legalább vízzel, de még jobb eczetes vízzel, mindig jól ki kell főzni. Az így jól kifőzött fazékban aztán oda tesszük a húst, mégpedig hideg, vagy meleg vízben, a szerint, a mint a fő súlyt a levesre, vagy a húsra fektetjük. Mert ám a szerint, a mint meleg, vagy hideg vízben tesszük oda a húst, az egyik esetben a leves, a másikban a hús lesz ízletesebb, táplálóbb. A húsban úgy, mint a levesben ugyanis a főtáplálékot a fehérnye képezi. Igen, de a fehérnye 05—70° C -iás megolvad. Ha tehát a húst meleg vízben tesszük oda főzni, ekkor a felületén levő fehérnye rögtön megaluszik ; az olvadt fehérnye pedig a vízben oldhatatlan, nemcsak, sőt ezen megolvadt fehérnye a hús felületén a pórusokat elzárván, meggátolja, hogy a hús tömegéből a fehérnye és a sós nedvek a levesbe kiszivárogjanak. Így tehát akkor, ha t. i. meleg vízbe tesszük a húst főni oda, a hús lesz ízletes, tápláló, a leves pedig ízetlen, sovány. Aki azt akarja, hogy a levese legyen ízletes és lehetőleg tápláló, annak hideg vízben kell a húst tűzhöz tenni s még pedig kis darabokba aprítva. Ekkor a viz csak lassan és fokozatosan melegedvén meg, a hús fehérnyéjének nagy része feloldódik s ez, valamint, a hús sói is átmennek a levesbe. Tehát akkor lehetőleg tápláló és ízletes levest fognak kapni, a hús azonban ízetlen és taplós leend. Itt azonban meg kívánom jegyezni, hogy a leves habját nem szabad leszedni és elhányni, mert épen ez a hab képez: a fehérnyét vagyis a leves legfőbb tápláló részét. S mégis hány gazdaszszony van, aki képes volna leveses fazeka tetején ezen habot megtűrni? Itt még azt is megemlítem, miszerint van egy módja annak, hogy ne csak a hús, de a leves is ízletes legyen, ha t. i. almsról a csontokat és inakat leválasztjuk s ezeket, minthogy számunkra ezek úgy is élvezhetetlenek, kellőleg felaprítva, hideg vízben, a megevendő húst pedig meleg vízben tesszük tóvi, s aztán a végén a két levet összeöntjük. Nem árt, ha gazdaasszonyaink szakácméikkal is megértetik ezt. Még egyet. Általában az a balhiedelem van elterjedve, hogy a leves valami rettenetes tápláló. Dehogy! A leves, mint ilyen, édes kevés táplálékot tartalmaz. A misünk szokásos alakban nem lehet ugyan attól minden tápértékét megtagadni; de ezen kevés tápérték főleg az abban levő tészta, kása stb.-ből veszi eredetét, mert maga a tiszta húslé inkább csal, élv-fűszer, mint táplálék; tehát ha egyéb nincs mellette, még az éhhalált sietteti. S a leves ezen tulajdonsága annyival inkább előáll, minél több zöldséget tesznek abba. S így az, amit gazdasszonyainak rendesen „erős“ levesnek neveznek, a lábbadozó betegre egymaga roszabb, mint a tiszta kutviz. Hogy ez így van, arról bárki is meggyőződhetik. Vegyen pl. két egyenlően táplált kutyát; az egyiknek adjon csak tiszta kutvizet, a másiknak pedig tiszta húslevet, semmi egyéb táplálékot ne. S azt fogja látni, hogy a hősiével táplált kutya —éhség miatt hatna tt e föl. A képviselőház november 29-diki ülésében folytattatok a jövő évi költségvetés általános tárgyalása. — A költségvetés ellen érdekes beszédet mondott Somsich Pál, melyben különösen azt hangsúlyozza, hogy ne pazaroljuk haderőnket a boszniai politikára, mert háború esetén haderőnk megoszlik és le lesz kötve. Kiismeri ugyan, hogy a pénzügyminiszter mindent elkövetett az államháztartási költségek fedezésére, de azt az ő általa követett módon elérni nem lehet, t. i. a folytonos adószaporítás útján. Az igaz , mondja tovább, hogy ha a nép mindazon terheket, melyeket a pénzügyminiszter úr rá ró és még rá róni szándékozik, elviselni képes, akkor a deficit oly minimura fog szállani, hogy ezen minimum eltörlését a ház önkényt elfogja fogadni. De ép az a kérdés, hogy képes-e erre? Ő e kérdésre határozott nemmel felel. Ezután a költségvetést, mint olyat, mely még folyton új adókat ró a népre, még általánosságban sem fogadja el. — Szóltak még gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter és Lánczy Gyula a költségvetés mellett. Ezzel a tárgyalás a zárt ülés miatt befejeztetett. A gyűlés eloszlása előtt még elnök tudatja a házzal, hogy a főrendiház öllökével azon megállapásra jutott, hogy az együttes ülés a koronaőr választása iránt csütörtökön 10 órakor fog megtartatni. Egy utas tudatja, hogy az ülés a képviselőházban fog megtartatni, s ez alkalomból a képviselőház ülést nem fog tartani. A koronaőr választására nov. 30-án délelőtt a főrendi- és képviselőház elegyes ülésre gyűlt. Elnököltek az ülésen Majláth országbíró és Péchy, a képviselőház elnöke. A főrendek a jobb, a képviselők a baloldalon foglaltak helyet. A főrendek majd kivétel nélkül s a képviselők közül is számosan díszmagyar ruhában jelentek meg. A karzatokon nagyszámú közönség volt jelen. Az ülés megnyitása után felolvastatott a legfelsőbb királyi rendelet, mely Szlávy József, Szentiványi Márton, gróf Csáky László és báró Kemény Jánost jelölte ki a koronaőri méltóságra. Közfelkiáltással Szlávy József választatott meg. Délután két órakor volt a nagy díszes fevonulás a királyi lakba s az uj koronaőr letette az esküt ő felsége kezébe. Ugyancsak ma tette le a hivatalos esküt Erdődy gróf uj főlovászmester, és Lenhard Ferencz erdélyi püspök is a belső titkos tanácsosi esküt. Festetics Gy. gróf főudvarmester beteg. A képviselőház kérvényi bizottsága kedden 5 órakor ülést tartott, melyben a 20-ik sorjegyzékbe foglalandó kérvények adattak elő. Ezek közül kiemeljük a