Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-09-11 / 101. szám

Sepsi-Szentgyörgy, 1884. Csütörtök, szeptember 11. XIV. évfolyam 101. szám. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre pos­tán küldve. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bér­mentesen küldendők­ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyé­ért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében. Bécssben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, főpiacz, 629. sz. a. (Csutak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Vietent min­t h­áromszor: Kedden, OsTö­törtöm­ön és Szomb­aton. Egész évre . . . 7 frt —­­kr. v Félévre . . . . 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1­8­80 „ A magyar kérdés. Brassó, 1884. szept. 5. E dologban újra irok, s bár vannak többen közöttünk itthon, kik az általunk felvetett kérdés fölött előre kinyilvánították a nem si­kerülés jóslatát, mégis irok, s valameddig a kérdés megoldáshoz nem jut. Írni fogok sza­kadatlanul. Tehát a szó, melynek kimondásától én mind­két vezérczikkemben annyira óvakodtam, mégis kimondatott, írva lett, hogy a brassói ma­gyarság ügye nem jutand, nem fog meg­oldáshoz jutni, mert kicsinyes önérdek, apró-cseprő személyi tekintetek a co­operatív működést le kellenné , ez ál­tal az ügyet magát megoldhatlanná­­te­­endik. Nem vitatom, lehetnek egyesek, kiknek sze­mélyes érdekeik látszólag is mások .e kérdés kö­rül , kik talán itt-ott befolyást veszitenének, ha a magyar elem létkérdése organikus meg­oldást nyerhet. Nem vitatom, mert hiszen csak „Isten a szíveknek és veséknek vizsgálója.“ De azt határozottan hiszem, vallom és ezen­nel proklamálom, hogy a brassói magyar­ság szocziális és politikai szervezke­dése tényűvé válhat egyesek széthúzása daczára is. Mindjárt indokolok, mert csak még praec­izebb szövegezéssel azt "kell kijelen­tenem, hogy itt Brassóban nincs is oly — bár­minő rangú és állású — magyar, kinek egye­nes érdekében ne állana e kérdés megoldása. Megoldáshoz jutunk pedig kicsinyes érdekek ellenére is. Mert, kik a dolog egyöntetű, egy­­akaratú megoldása elé gátakat­­vethetnének, két dologgal csináljanak számvetést. Először, hogy becsületes szívű és hazafias lelkületű em­ber önérdekeit békába szokta rakni publikális kérdések előtt. A­ki pedig’ímem ilyen, arra szükségünk úgy sincs, az nem közénk való. Másodszor arra kell gondolniuk, hogy a huza­vona arra készthet valakit, hogy egye­dül álljon a dolog, a vállalat élére s létesítsen itt benn egy politikai napi­lapot. No, már ez olyan dolog lenne, melylyel jó­zan gondolkozású hazafi számot vetni kény­telen. Egy politikai napilap­ az már olyan valami, mely csak egy kis látkörrel, csak egy kis szak­szerű pennával megírva, a lap dolgosainak, a lap iránya, tendencziáinak pártot szerez, s pláne itt Brassóban minden valószínűség sze­rint rövid időn tekintélyes nagy pártot. Ez már olyan természetű dolog, hogy arról fölös­leges hosszasabban disszertálni. Szerez tehát politikai lapnak politikai nézetekkel, elvekkel és czélokkal biró pártot, a mely közjogi ak­­czióknál igen könnyen azon eszméknek fog megharczolásában fáradni, melyekkel a lap ha­sábjain megbarátkozott. Azt pedig senki ellenvetés gyanánt ne em­lítse, hogy az 1883. évi lapindítók mozgalma a magyar politikai párt indolencziája miatt sikertelen maradván, ily természetű mozgalom jövőre is gyümölcsteán lenne, ha e párt — mely ma már nem is létezik — esetleg támo­gatásával azt nem részeltetné. Erőnélküli ezen ellenvetés, mivel ama férfiú, ki akkor a lap szerkesztésére vállalkozott, annyira identifikál­ván magát a párttal, nem akart itt senkivel disszonancziában élni; ámde eme mindenesetre becsülendő körültekintés nem conditio sine qua non egy lap konstruálásánál, meg aztán nem is politikai erény, törvény lévén a poli­tikában az elvek előbbre vitele s annak kisebb tekintetek alárendelése; meg aztán valljuk is be, nincs meg mindenkiben az a körültekintés, mely a mint úti figura docet ott is, akkor is ártalmára való az ügynek. És a­ki a közügyekben szólni akar, legyen is készen egy kis zsörtölődésre. Egy nagy köz­épületnek használhatván, egyesek egy csekély érdekfeláldozást el is nézhetnek. És mindnyájunknak nagy, mérhetlen sok érdeke van abban, hogy szervezkedjünk, hír­lappal bírjunk, hogy számoljanak velünk itt a közhatóságok: a vármegye, a város, az ár­­vaiszék, az adóhivatal, a rendőrség, egy szó­val hogy életjelt adva magunkról, bebi­zonyítsuk életképességünket. E nélkül nevet­séges dolog előbbrehaladást várni, melynek fi­­jával pedig sem azt nem várhatjuk, hogy köz­dolgokban befolyásra jussunk, sem azt, hogy érdekeink védve legyenek. Allan Berti: A három császár találkozása az utolsó félhivata­los hírek után elhatározott dolognak tekintendő. A találkozás biztosan lengyel földön fog megtartatni. A „P. Lt.“ szerint az uralkodók találkozását a kö­zös érdekű kérdések fölött való megállapodás szük­sége tette elkerülhetetlenné s meglehetősen közön­­bös, hogy ez a három császár szövetségében, avagy más alakban nyer-e kielégítő megoldást. A fő dolog az, hogy Oroszország egyelőre lemond aggresszív politikájáról, főképen a mi Keletet illeti. Az ágostai hitvallású egyházkerület szept. 4-iki pozsonyi ülésén Pozsony város és megyének, vala­mint Mosony megyének képviselői azt indítványoz­ták, hogy az anyakönyvek kizárólag magyar nyel­ven vezettessenek. Az indítvány elvettetett és a status quo ante érvényben hagyatott. Továbbá el­vettetett azon indítvány is, hogy a jegyzőkönyvek magyarul vezettessenek és magyar nyelven kül­dessenek meg az espereseknek és helyetteseiknek. A lengyel udvari párt (élén Wielopolskival) a czár lengyel királylyá való koronáztatásának esz­méjét vetette föl, de a czártól az erre vonatkozó emlékiratra semmi választ nem kaptak. Komoly po­litikai körökben ezt az eszmét, tekintettel Ausztriára és Németországra, mely hatalmaknak szintén van­nak lengyel tartományaik, keresztülvihetetlennek tartják. A franczia khinai háború A Khina elleni akc­ió nem csupán Formosa birtokba vételére fog szorít­kozni. A „Times“ hong-kongi jelentése szerint az ottani kormányzó parancsot adott ki, melylyel az ott lakó idegenek arra kén­yszeríttetnek, hogy a kolónia védelmére milicziát alakítsanak. Lespes ten­gernagy, kinek ezt a rendelkezést bejelentették, azt felelte, hogy nincs ellene kifogása. — Tonkingból heves harcz híre érkezik. — A khinai kormány 25 ezer főnyi sereget állított ki Peking védelmére s a tonkingi hadsereg erősítésére. Fegyver- és lőszer­­vásárlásra 12 millió frankot szánt. Tonkingban a harcz már újra megkezdődött. Az egyiptomi kérdés. A „Daily Telegraph“ ér­tesülése szerint Kálnoky gróf tudtára adta North­brook lordnak, hogy az osztrák-magyar kormány nem látná ugyan szívesen az alexandriai kártala­nítások ügyének bizonytalan időre való elhalasztá­sát, de azért oly akc­iót nem fog támogatni, mely Anglia elleni presszió jellegével bírna.­­ Mint a Reuter-ügynökségnek Szuakimból érkezett távirata jelenti, jelentékeny számú felkelők megtámadták Kasszalát, azonban tetemes veszteséggel visszave­zettek. A kolerat Rómából távírják, hogy az egészségügyi tanács határozata folytán a svájczi és osztrák határok felé a vesztegzárt megszüntették. Cadixban, daczára a hajók szigorú ellenőrzésé­nek, szept. 7-én három koleraeset fordult elő. Az első áldozat egy matróz, a­ki olasz hajón szolgált, betegen jött ide s azt hitték róla, hogy csak egy­szerű láza van. Szeptember 5-én Olaszországban körülbelül 150 kolerahaláleset történt, ebből magára Nápolyra több esik 90-nél. A m­arseillei kikötőmunkások egy küldöttsége e hó 5-én felszólította a maitet, hogy rendelje el a munkálat újra megkezdését. A maire azt válaszolta, hogy a kolera végleges megszűnése előtt ezt nem teheti.­­ Eddig 1684 egyén esett a járvány áldo­zatául. Nápolyban a járvány ijesztő mérvekben terjed. Most tudják meg csak, hogy nemcsak a vidéken, hanem itt is titkolták a koleraeseteket. Ha csak a bejelentett eseteket számláljuk, akkor 600 kolera­eset fordult elő. A kolerabetegeket ápolás nélkül hagyják a többi családtagok, a­kik elmenekülnek a járvány elől. Az olasz király Nápoly ínségesei számára 20,000 lírát, a pápa pedig 10,000 lírát ajándékozott. Mint a Stefani-ügynökség jelenti, Rómában is egy isme­retlen jótevő 61,000 frankot adott át a kormány­nak a kolerajárvány által sújtottak segélyezésére. Lembergi magánjelentések szerint Lublinban ki­ütött a kolera, már­is néhány halálos kimenetelű betegülés fordult elő. Róma, szept. 8. Nápolyban a kolera iszonyú mérvben pusztít. Az utolsó 24 óra alatt 346-an megbetegedtek és 113 an haltak meg kolerában. Három császár találkozása. Még mindig bizonytalan, hol fog a császártalál­kozás végbemenni. Sándor czár, a­ki a német csá­szárnál már tett látogatást német földön, súlyt lát­szott fektetni arra, hogy hasonló udvariassággal most osztrák területen találkozzék Ferencz József uralkodóval, maga az osztrák-magyar uralkodó azon­ban, tekintettel a férjét kisérő czárnóra, azt kí­vánta, hogy legyen csak a találkozás orosz terü­leten. Elhatározás mai napig egy irányban sem történt. A három császárra és az őket kisérő külügymi­niszterekre egy jegyzőkönyv aláírása vár, melynek fogalmazványát még Giers nyújtotta át Bismarck­nak, s melyet ez Kálnokynak Varzinban a napok­ban nála tett látogatása alkalmával mutatott be. Ez a jegyzőkönyv-fogalmazvány négy pontot tar­talmaz, mint olyat, melyre nézve a három kormány — uralkodóik nézeteivel és intencziókkal összhang­­zóan — teljes egyetértést vall. Az első pont a tényleges terület- és birtokviszo­nyok kölcsönös biztosítását foglalja magában. A második pont szól a három hatalom egyesített törekvéséről, hogy egész Európában fentartsák és senki által alteráltatni ne hagyják a területi vi­szony tekintetében különböző nemzetközi szerződé­sek, főleg pedig a berlini szerződés által megálla­pított státust. A tényleges státus módosítására irá­nyuló minden mozgalom egyesítve és egyetértő ma­gatartásban találja a három hatalmat. Az Európán kívüli területeket illetőleg, a három hata­lom mind­egyike a három állam alattvalóit s érdekeit mindig és mindenütt megvédi s a három hatalom közös érdekeit egymással egyetértőleg érvényesíti. A harmadik pont konstatálja a három kormány nézetének egyöntetűségét, a társadalmi rend meg­döntésére irányuló titkos mozgalmak és összeeskü­

Next