Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-09-11 / 101. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. Csütörtök, szeptember 11. XIV. évfolyam 101. szám. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében. Bécssben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, főpiacz, 629. sz. a. (Csutak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Vietent mint háromszor: Kedden, OsTötörtömön és Szombaton. Egész évre . . . 7 frt —kr. v Félévre . . . . 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1880 „ A magyar kérdés. Brassó, 1884. szept. 5. E dologban újra irok, s bár vannak többen közöttünk itthon, kik az általunk felvetett kérdés fölött előre kinyilvánították a nem sikerülés jóslatát, mégis irok, s valameddig a kérdés megoldáshoz nem jut. Írni fogok szakadatlanul. Tehát a szó, melynek kimondásától én mindkét vezérczikkemben annyira óvakodtam, mégis kimondatott, írva lett, hogy a brassói magyarság ügye nem jutand, nem fog megoldáshoz jutni, mert kicsinyes önérdek, apró-cseprő személyi tekintetek a cooperatív működést le kellenné , ez által az ügyet magát megoldhatlannáteendik. Nem vitatom, lehetnek egyesek, kiknek személyes érdekeik látszólag is mások .e kérdés körül , kik talán itt-ott befolyást veszitenének, ha a magyar elem létkérdése organikus megoldást nyerhet. Nem vitatom, mert hiszen csak „Isten a szíveknek és veséknek vizsgálója.“ De azt határozottan hiszem, vallom és ezennel proklamálom, hogy a brassói magyarság szocziális és politikai szervezkedése tényűvé válhat egyesek széthúzása daczára is. Mindjárt indokolok, mert csak még praecizebb szövegezéssel azt "kell kijelentenem, hogy itt Brassóban nincs is oly — bárminő rangú és állású — magyar, kinek egyenes érdekében ne állana e kérdés megoldása. Megoldáshoz jutunk pedig kicsinyes érdekek ellenére is. Mert, kik a dolog egyöntetű, egyakaratú megoldása elé gátakatvethetnének, két dologgal csináljanak számvetést. Először, hogy becsületes szívű és hazafias lelkületű ember önérdekeit békába szokta rakni publikális kérdések előtt. Aki pedig’ímem ilyen, arra szükségünk úgy sincs, az nem közénk való. Másodszor arra kell gondolniuk, hogy a huzavona arra készthet valakit, hogy egyedül álljon a dolog, a vállalat élére s létesítsen itt benn egy politikai napilapot. No, már ez olyan dolog lenne, melylyel józan gondolkozású hazafi számot vetni kénytelen. Egy politikai napilap az már olyan valami, mely csak egy kis látkörrel, csak egy kis szakszerű pennával megírva, a lap dolgosainak, a lap iránya, tendencziáinak pártot szerez, s pláne itt Brassóban minden valószínűség szerint rövid időn tekintélyes nagy pártot. Ez már olyan természetű dolog, hogy arról fölösleges hosszasabban disszertálni. Szerez tehát politikai lapnak politikai nézetekkel, elvekkel és czélokkal biró pártot, a mely közjogi akczióknál igen könnyen azon eszméknek fog megharczolásában fáradni, melyekkel a lap hasábjain megbarátkozott. Azt pedig senki ellenvetés gyanánt ne említse, hogy az 1883. évi lapindítók mozgalma a magyar politikai párt indolencziája miatt sikertelen maradván, ily természetű mozgalom jövőre is gyümölcsteán lenne, ha e párt — mely ma már nem is létezik — esetleg támogatásával azt nem részeltetné. Erőnélküli ezen ellenvetés, mivel ama férfiú, ki akkor a lap szerkesztésére vállalkozott, annyira identifikálván magát a párttal, nem akart itt senkivel disszonancziában élni; ámde eme mindenesetre becsülendő körültekintés nem conditio sine qua non egy lap konstruálásánál, meg aztán nem is politikai erény, törvény lévén a politikában az elvek előbbre vitele s annak kisebb tekintetek alárendelése; meg aztán valljuk is be, nincs meg mindenkiben az a körültekintés, mely a mint úti figura docet ott is, akkor is ártalmára való az ügynek. És aki a közügyekben szólni akar, legyen is készen egy kis zsörtölődésre. Egy nagy középületnek használhatván, egyesek egy csekély érdekfeláldozást el is nézhetnek. És mindnyájunknak nagy, mérhetlen sok érdeke van abban, hogy szervezkedjünk, hírlappal bírjunk, hogy számoljanak velünk itt a közhatóságok: a vármegye, a város, az árvaiszék, az adóhivatal, a rendőrség, egy szóval hogy életjelt adva magunkról, bebizonyítsuk életképességünket. E nélkül nevetséges dolog előbbrehaladást várni, melynek fijával pedig sem azt nem várhatjuk, hogy közdolgokban befolyásra jussunk, sem azt, hogy érdekeink védve legyenek. Allan Berti: A három császár találkozása az utolsó félhivatalos hírek után elhatározott dolognak tekintendő. A találkozás biztosan lengyel földön fog megtartatni. A „P. Lt.“ szerint az uralkodók találkozását a közös érdekű kérdések fölött való megállapodás szüksége tette elkerülhetetlenné s meglehetősen közönbös, hogy ez a három császár szövetségében, avagy más alakban nyer-e kielégítő megoldást. A fő dolog az, hogy Oroszország egyelőre lemond aggresszív politikájáról, főképen a mi Keletet illeti. Az ágostai hitvallású egyházkerület szept. 4-iki pozsonyi ülésén Pozsony város és megyének, valamint Mosony megyének képviselői azt indítványozták, hogy az anyakönyvek kizárólag magyar nyelven vezettessenek. Az indítvány elvettetett és a status quo ante érvényben hagyatott. Továbbá elvettetett azon indítvány is, hogy a jegyzőkönyvek magyarul vezettessenek és magyar nyelven küldessenek meg az espereseknek és helyetteseiknek. A lengyel udvari párt (élén Wielopolskival) a czár lengyel királylyá való koronáztatásának eszméjét vetette föl, de a czártól az erre vonatkozó emlékiratra semmi választ nem kaptak. Komoly politikai körökben ezt az eszmét, tekintettel Ausztriára és Németországra, mely hatalmaknak szintén vannak lengyel tartományaik, keresztülvihetetlennek tartják. A franczia khinai háború A Khina elleni akció nem csupán Formosa birtokba vételére fog szorítkozni. A „Times“ hong-kongi jelentése szerint az ottani kormányzó parancsot adott ki, melylyel az ott lakó idegenek arra kényszeríttetnek, hogy a kolónia védelmére milicziát alakítsanak. Lespes tengernagy, kinek ezt a rendelkezést bejelentették, azt felelte, hogy nincs ellene kifogása. — Tonkingból heves harcz híre érkezik. — A khinai kormány 25 ezer főnyi sereget állított ki Peking védelmére s a tonkingi hadsereg erősítésére. Fegyver- és lőszervásárlásra 12 millió frankot szánt. Tonkingban a harcz már újra megkezdődött. Az egyiptomi kérdés. A „Daily Telegraph“ értesülése szerint Kálnoky gróf tudtára adta Northbrook lordnak, hogy az osztrák-magyar kormány nem látná ugyan szívesen az alexandriai kártalanítások ügyének bizonytalan időre való elhalasztását, de azért oly akciót nem fog támogatni, mely Anglia elleni presszió jellegével bírna. Mint a Reuter-ügynökségnek Szuakimból érkezett távirata jelenti, jelentékeny számú felkelők megtámadták Kasszalát, azonban tetemes veszteséggel visszavezettek. A kolerat Rómából távírják, hogy az egészségügyi tanács határozata folytán a svájczi és osztrák határok felé a vesztegzárt megszüntették. Cadixban, daczára a hajók szigorú ellenőrzésének, szept. 7-én három koleraeset fordult elő. Az első áldozat egy matróz, aki olasz hajón szolgált, betegen jött ide s azt hitték róla, hogy csak egyszerű láza van. Szeptember 5-én Olaszországban körülbelül 150 kolerahaláleset történt, ebből magára Nápolyra több esik 90-nél. A marseillei kikötőmunkások egy küldöttsége e hó 5-én felszólította a maitet, hogy rendelje el a munkálat újra megkezdését. A maire azt válaszolta, hogy a kolera végleges megszűnése előtt ezt nem teheti. Eddig 1684 egyén esett a járvány áldozatául. Nápolyban a járvány ijesztő mérvekben terjed. Most tudják meg csak, hogy nemcsak a vidéken, hanem itt is titkolták a koleraeseteket. Ha csak a bejelentett eseteket számláljuk, akkor 600 koleraeset fordult elő. A kolerabetegeket ápolás nélkül hagyják a többi családtagok, akik elmenekülnek a járvány elől. Az olasz király Nápoly ínségesei számára 20,000 lírát, a pápa pedig 10,000 lírát ajándékozott. Mint a Stefani-ügynökség jelenti, Rómában is egy ismeretlen jótevő 61,000 frankot adott át a kormánynak a kolerajárvány által sújtottak segélyezésére. Lembergi magánjelentések szerint Lublinban kiütött a kolera, máris néhány halálos kimenetelű betegülés fordult elő. Róma, szept. 8. Nápolyban a kolera iszonyú mérvben pusztít. Az utolsó 24 óra alatt 346-an megbetegedtek és 113 an haltak meg kolerában. Három császár találkozása. Még mindig bizonytalan, hol fog a császártalálkozás végbemenni. Sándor czár, aki a német császárnál már tett látogatást német földön, súlyt látszott fektetni arra, hogy hasonló udvariassággal most osztrák területen találkozzék Ferencz József uralkodóval, maga az osztrák-magyar uralkodó azonban, tekintettel a férjét kisérő czárnóra, azt kívánta, hogy legyen csak a találkozás orosz területen. Elhatározás mai napig egy irányban sem történt. A három császárra és az őket kisérő külügyminiszterekre egy jegyzőkönyv aláírása vár, melynek fogalmazványát még Giers nyújtotta át Bismarcknak, s melyet ez Kálnokynak Varzinban a napokban nála tett látogatása alkalmával mutatott be. Ez a jegyzőkönyv-fogalmazvány négy pontot tartalmaz, mint olyat, melyre nézve a három kormány — uralkodóik nézeteivel és intencziókkal összhangzóan — teljes egyetértést vall. Az első pont a tényleges terület- és birtokviszonyok kölcsönös biztosítását foglalja magában. A második pont szól a három hatalom egyesített törekvéséről, hogy egész Európában fentartsák és senki által alteráltatni ne hagyják a területi viszony tekintetében különböző nemzetközi szerződések, főleg pedig a berlini szerződés által megállapított státust. A tényleges státus módosítására irányuló minden mozgalom egyesítve és egyetértő magatartásban találja a három hatalmat. Az Európán kívüli területeket illetőleg, a három hatalom mindegyike a három állam alattvalóit s érdekeit mindig és mindenütt megvédi s a három hatalom közös érdekeit egymással egyetértőleg érvényesíti. A harmadik pont konstatálja a három kormány nézetének egyöntetűségét, a társadalmi rend megdöntésére irányuló titkos mozgalmak és összeeskü