Nemzet, 1883. január (2. évfolyam, 2-30. szám)
1883-01-14 / 13. szám
A »Nemzet« olvasó közönségéhez. A mai nappal a »Nemzet« szerkesztőségében személyváltozás történik. Eddigi felelős szerkesztőnk, Láng Lajos, az állástól visszalép, átadva azt, a »Nemzet« eddigi főmunkatársának, Visi Imrének, kinek neve, mától fogva, mint felelős szerkesztőé jelenik meg e lapon. — Ez elhatározás indító oka azon tény, miszerint Láng Lajos, igen tisztelt barátunk, a magyar királyi egyetemhez rendes tanárrá neveztetett ki, mely állását a jövő hét folytán foglalja el. Minthogy pedig mind az egyetemi tanár cathedrája, mind egy pártorgánum sokoldalú munkát követelő szerkesztése egy ember egész erejét és tehetségét veszi igénybe, kénytelenek voltunk Láng Lajos tisztelt barátunknak azon elhatározásába, bár a legnagyobb sajnálattal, belenyugodni, miszerint ő, az eddigelé általa ép oly nagy tapintattal és ismeretgazdagsággal, mint méltó elismeréssel és meglepő sikerrel vezetett lapunk szerkesztésétől visszalépni mélhatlannak találja, bírván jövendőre való azon ígéretét, hogy széles alapú kitűnő tehetségeit, mint a »Nemzet« egyik kiváló főmunkatársa, ezentúl is lapunknak szentelendi. Másfelől a lap további vezetésébe belépő szerkesztő Visi Imre tisztelt barátunknak személyében oly, minden nehéz időkben kipróbált, hazafias jellemet, emelve az ifjúi erély, tehetség és tanulmány magasfokú adományai által, velünk lapunk számára állandóan megnyerhetni, mely a tisztelt olvasó közönségnek, és a szabadelvű pártnak, eddigelé a »Nemzet« irányában nyilvánult pártfogását és rokonszenvét méltán igazolni fogja. Egyebekre nézve a lap szerkesztőségének eddigi egész szerkezete marad ezentúlra is a régi irányok, nézetek és személyi viszonyok változatlanok. Budapesten, 1883. január 13-án. Jókai Mór, a »Nemzet« főszerkesztője. Budapest, január 13. Az ellenzéknek most már nincs egyéb szövetségese, mint Oroszország. Azt hiszi, csak a muszka rém segítségével győzheti le Tisza Kálmánt. Úgy állítja oda Ausztria-Magyarországot az orosz háború esélyei elé, mint teljesen védtelent. Hadseregünk nagy részét leköti — úgymond — e háborúban Bosznia, Herczegovina, Szerbia, Románia. Valamenynyit őriznünk kell. Ami megmarad hadseregünkből, az fele sem lesz az ellenünk felvonuló orosz hadseregnek. S ha még volna várunk, megerősített táborunk, stratégicai vasutunk, csak hagyján. De nincs egyik sem. Ami van, csak a kezdet kezdetén áll. Szóval, ha ez állítások igazak, akkor ostoba a muszka, ha rögtön le nem vonul Ausztria-Magyarországra, s el nem foglalja azt. És mert még sem teszi, ez bizonyára azt jelenti, hogy az orosz hadvezénylet valamivel jobban van értesülve a mi védelmi képességünk, s Oroszország támadó ereje felől, mint a mi ellenzékünk. A boszniai, szerbiai és román viszonyokat is jobban ismeri, mint ez. Tény, hogy Oroszország háborúra készül. Az is tény, hogy vannak strategical vasútjai, megerősített táborai. Az orosz hadvezénylet a csapatokat begyakorolta a positió harczba is. Az is tagadhatlan, hogy Krakkó, Przemysl megerősítésével nem vagyunk készen. Stratégicai vasutunk van, de únnak kiépítése is szükséges lesz. Hogy nem vagyunk teljesen készek az orosz háborúra, bizonyos tekintetben van igazság a dologban. De a háború nincs közvetlen küszöbön. S hogy védelmi rendszabályaink még hiányosak, ennek oka jó részben nem ugyanazon ellenzék-e, mely most azért támad a kormány ellen, hogy nincsenek váraink, megerősített táboraink, s évek óta egyebet sem tett, mint agitált a nagy hadi teher ellen lapjaiban, a hadi budget emelése ellen tiltakozott a parlamentben és delegátióban ? A semmiből pedig legfelebb légvárak épülhetnek, nem pedig megerősített táborok. Ez azonban csak az ellenzéki taktikát jellemzi. Népszerűséget hajhászni a hadi teher apasztása által, s egyúttal népszerűséget hajhászni akként, hogy az Oroszország elleni nemzeti védelemről való gondoskodást magának tulajdonítja; úgy állítani oda a jelenlegi rendszert, mint mely Sedánra vezet s az adófizetők zsebét is védeni: ez azon fifika, melyet az oppositio kieszelt. De ha igaz, hogy monarchiánk nem képes magát védeni Oroszország ellen, ha a panslavismus diadalmaskodhatik a monarchia és Magyarország ügye felett, akkor a fennálló rendszert mi sem mentheti ki. Nem mentheti az ellenzéknek a hadi teher elleni izgatása sem. A kormánynak Lajtán innét és túl, minden izgatással szembe kellett volna szállnia, megkísérteni, megkockáztatni mindent. A haza üdve előtt háttérben kell vala maradnia minden szempontnak és érdeknek. A hadi budgetet emelni kellett volna, ameddig csak szükségesnek mutatkozott. Az adózókra nagy, szinte elviselhetlen teher hárult volna. Mit tesz ez ? Nem nagyobb, nem elviselhetetlenebb teher, mint melyet egy vesztett csata, a monarchia véderejének megtörése, milliárdnyi contributió, s talán tartományok elvesztése kényszerítene az állam polgáraira. De Oroszország az ellenzék előtt csak most tűnik fel ily félelmesnek. Hogy még egyetlen háborújában sem tudott impozáns erőt kifejteni, nem a török háború idején sem, ezt az oppositió elfelejti. Most egyszerre közel másfél millió embert tud a harctérre vetni Oroszország, holott Törökország ellen nem volt képes félmilliót vezetni. Hónapokba, majd félévbe került, míg Oroszország bármely háborújában, így a legutóbbi török háborúban is, mozgósítani tudott. Ellenünk azonban mozgósíthat hetek, sőt napok alatt. Oroszországban a közvélemény úgy, mint az irányadó körök egyelőre feladták a háború eszméjét, mert Oroszország nincs készen, még lovassági reformját sem hajtotta végre, szövetségesei nincsenek. De az ellenzék mégis közvetlen kilátásba helyezi a muszka háborút. Hazafiatlanságnak tartjuk a csüggedés evangéliumának hirdetését. Oly vitéz és nagy számú hadsereg legyőzetése egy támadó által, mint a közös hadsereg és a magyar honvédség, a lehetetlenségek közé tartozik. Nem volna jövője a monarchiának, nem a magyarnak, ha Oroszország egyedül le tudná gyűrni véderőnket. Csak addig élne akkor Ausztria- Magyarország, míg hatalmas szomszédjának, Németországnak tetszenek védeni Oroszország túlnyomó erejével szemben. Monarchiánk nagyhatalom volna a kegyelemre. Kegyelemből pedig nem léteznek sem kis, sem nagyhatalmak. Németország nem azért szövetkezett velünk, hogy védjen bennünket viszontszolgálat nélkül. Bennünk találta fel azon hatalmas factort, melyre számíthat a veszélyek közepett. Az osztrák-magyar-német szövetségben azt a hatalmi alakulást, mely minden vihar közt megállná helyét. Az európai érdekek és monarchiánk létérdekei tiltakoznak tehát azon lehetőség ellen, hogy Ausztria-Magyarország hadserege szétfoszolhat a kozák dárda előtt. Ha ez a lehetőség fenforog, ha monarchiánk nem egy csatát, de egy háborút veszthet el Oroszország ellenében, akkor Európa kiszámíthatlan bonyodalmak előtt áll. Akkor a történelemben, a római birodalom bukása óta, páratlanul végzetes eseményekkel terhes a jövő. De legfelebb csak pillanatnyi meglepetésről, nem pedig háborúvesztésről lehet szó a legrosszabb esetben is. Oroszország monarchiánk és Németország határain nagy menynyiségű csapatokat, különösen lovasságot tart felállítva. Évek óta így van ez, tehát nem új dolog. Az történhetnék velünk is, ami, német katonai szakértők szerint megtörténhetnék Németországgal is. Föltéve, de nem tartva valószínűnek, hogy Oroszország egy-két év múlva háborút szén nekünk, előre tolt csapataival, s főleg lovasságával gyorsan benyomulhatna Galicziába. Előbb, hogy sem mi mozgósíthatnánk. De nem kell oda katonai szakértőnek lenni, hogy valaki belássa, miszerint ezáltal Oroszország sem strategikai, sem taktikai előnyt nem nyerne. Nagy háborút csak az összes erők combinált előrevetésével, vagy felvonulásával lehet kezdeni, nem pedig előretolt, az összefüggésből kiszakított csapatokkal, vagy akár egész hadtestekkel. Ha az orosz csapatok a hadüzenet után mindjárt másnap benyomulnának is Galicziába, kénytelenek volnának bevárni a hátuk mögött folyó mozgósítás eredményét. S ez nem hetek, de hónapok múlva következnék be. A strategikai vasutak nem hálózzák be egész Oroszországot, csak a főpontokat érintik. Feltéve most már azon nem valószínű, de Oroszországra nézve legjobb esetet, azt t. i., hogy a mozgósítás jól van előkészítve, a hatóságok pontosan teljesítik kötelességüket, az orosz mozgósítás mégis aránytalanul hosszabb időt venne igénybe, mint a miénk. A benyomult orosz csapatok kénytelenek volnának visszavonulni, hogy a főerőhöz csatlakozzanak. A mi hadseregünk territoriális reformja végre van hajtva. E reform hadseregünk mozgósítási és actióképességét rendkívül emelte. Az osztrák-magyar véderő, a német után leggyorsabban képes mobilizálni minden európai hadsereg között. Oroszország tehát nem lephet meg bennünket úgy, hogy ennek ránk komoly következményei lennének. Tudhatná ezt az ellenzék is. Megmagyarázhatná politikusainak bármelyik egy évi önkéntesből tartalékos hadnagygyá lett tagja. De hát így akarja, kerülő után, megdemonstrálni Bosznia és Herczegovina tarthatlanságát katonai szempontból. Ha a két tartományban és Szerbia, Montenegro ellen nagy haderőt kell alkalmaznunk, s így hadseregünk egy részét délen lekötnünk, elvesztjük a főcsatát északon, Oroszországgal szemben. De mondunk valamit. Tegyük fel, hogy kiadjuk a két tartományt. A töröknek adhatnék ki, mégis Szerbiáé és Montenegróé lenne. A porta meg nem védhetné azt. Megalakulna ekkér Dél-Szlávia, egy nagy szláv birodalom a Dunától és Fekete tengertől kezdve az Adriáig. Vájjon ezzel a birodalommal szemben nem kellene-e még nagyobb haderőt alkalmaznunk ? Ha Szerbia ellenségünk ma, amit nem hiszünk, nem lenne-e az Oroszországnak déli kiadása, a déli határainkon támadt szláv birodalom ? Oroszország rész szövetséges. Azért nem pactált vele franczia, olasz. Az ellenzék is felsül vele. A muszka rém egyetlen embert sem kerget a kormánypárt táborából az ellenzékre, annál kevésbé buktatja meg Tisza Kálmánt. Ellenkezőleg. A közvélemény, mely tudja, hogy a haza sorsa jó kezekben van, megütközéssel fogadja azt a kísérletet, mely meg akarja dönteni a monarchia és Magyarország védképességébe vetett hitet. Budapest, január 13. Miután ma a főrendiház is hozzájárult az 1883. évi államköltségvetéshez, az végleg megállapítottnak mondható. Ami ezzel öszszefügg és ezután következik, az a fedezetlenül hagyott hiány fedezetéről való gondoskodás. Részben erre vonatkozik az a hat pénzügyi törvényjavaslat, melyeknek tárgyalását, a képviselőház hétfőn kezdi meg. Ismételjük: csak részben képezi ezen javaslatok czélját az állami bevételek fokozása , mert van közöttük három olyan, mely — ellenkezőleg —ppen azok csökkenésével áll összefüggésben. Név szerint: a napszámosok kereseti adójának megszüntetése, a szőlődézsmaváltság tartozásoknak részben leírása, részben hoszszabb törlesztési időre felosztása, sőt a jövőben esedékes részleteknek a késedelmi kamattól fölmentése ; végül harmadszor a hadmentességi díj is úgy mérsékeltetik egy törvényjavaslatban, hogy az egy pár százezer forinttal kevesebbet fog jövedelmezni, mint eddig. Ezen három törvényjavaslattal tehát, az államkincstár jelentékeny (folyó jövedelemben, csaknem egy millióra tehető , tőkében, kamatveszteségben is jelentékeny, de előre meg nem állapítható) áldozatot hoz abból a czélból, hogy a munkaerőt kímélje, a szőlőbirtok helyzetét könnyítse, a szőlőmivelés egyik akadályát elhárítsa. Ez mindenesetre jelentékeny közgazdasági, sőt társadalmi fontosságú czél, melytől az elismerést és az eszközöket senki sem fogja megtagadhatni. Bizonyítja ez azt is, hogy a kormány a rendelkezésére álló negatív és pozitív eszközökkel iparkodik hazni közgazdasági bajaink orvoslására és nemhogy kizárólagos fiskális tekintetek által vezéreltetné magát, sőt a magasabb nemzetgazdasági és társadalmi politika követelményeinek is eleget tesz, ha mindjárt mindez a pénzügyi rendezéstől, e pillanatban készen álló némely tényezőt el is von; de csak azért, hogy jövőre maradandóbb és biztosabb, mert közgazdasági és társadalmi gyökerekből táplálkozó, tényezőket biztosítson ezen czélnak és úgy, mint a nemzet fejlődésének általában. Igaz, hogy úgy ez által, mint a befektetések és kulturális igények fokozottabb kielégítése által, a váltakozó szempontokból állandóan támadni tudó kritikát, fiskális álláspontra kényszeríti és ebből fogja maga ellen provokálni a támadást, hogy a pénzügyi rendezést, oly mértékben, mint szeretné és mint követeltetik, elé nem mozdítja. De ezen vád ellenében megvigasztalhatja az a tudat, hogy nemcsak helyesen cselekszik, hanem egyszersmint még súlyosabb vádakat és nagyobb bajokat idézne elő, ha elmulasztaná azokat, miket a fentebb elősorolt javaslatokkal elérni akar. De természetes dolog, hogy midőn ily módon csökken a fedezet és másfelől a nagyobb mértékű hasznos és gyümölcsöző beruházások által fokoztatok az államháztartási hiány, gondoskodni kell eszközökről, melyek segedelmével nemcsak a bevételeknek csökkenése pótoltatik, hanem egyszersmint a hiány is apasztatik. Erre a czélra törekszik három más javaslat. Egyik a biztosítási ügyletek után eddig fizetett II. fokú illetéknek, százalékos illetékké változtatását tartalmazza; a tehernek arányosabbá tételével, egyszerűbb kezelési és ellenőrzési eljárással lesz összekötve, mert esetenkénti kirovás és havonkénti kimutatás helyett egyesített, évnegyedes kimutatás alapján rója ki a biztosítási fizetésekre az 1__11/a°/0-nyi illetéket és oly módon emeli magát az adót, hogy még az érdekelt felek sem emeltek az ellen panaszt, habár a kincstárnak itt is lesz annyi bevételi fokozása, mennyit a hadmentességi dijnál elveszít. Nem hallottunk komoly ellenvetést a második törvényjavaslat ellen sem, mely az 1881. IV. törvényczikket, a fogyasztási adót módosítja. Természetes is, mert legnagyobb részben, ez épen kereskedők óhajainak tesz eleget, amennyiben a kávéadót megszünteti, hogy a különben is fokozott vám mellett, a kettős adózás terhessé ne váljék. De ezzel egyszersmind kiesik az a czikk az adózás alól, mely miatt az adóis a legtöbb panasz volt. Mert az tény, hogy a kávénak postai szállítás és ügynöki megrendelések utján való beszerzésével a magánfogyasztók a kereskedőket kárositák s az adót is kijátszták. Továbbá a nyílt városokban megadja a javaslat minden egyes adózónak azt a jogot, hogy ha a reá kirótt átalányösszeg által terhelve érzi magát, kérhesse a tételes adózást, az eladás arányában. Ezt is a kereskedők kívánták, hogy ne legyenek kénytelenek minden kiszabást elfogadni. Kívánságukra hozatik be az adó teljes restitutiója, a nyílt városok egymás közti forgalmába és a törvény hatálya alá nem eső területre való kivitel esetén is. Mindez azt bizonyítja, hogy ha emeltetetik is a czukor adója egy írttal, a söré pedig fél forinttal, legnagyobb részben e törvényjavaslat is csak kellemes és czélszerű intézkedéseket tartalmaz és a csekély emelésből, melyet a mostani árviszonyok közt a fogyasztó meg sem érez, a fedezet 650.000 irtot nyer. Azt hisszük, eléggé indokolva van tehát behozatala. De annál több panasz emelkedett a harmadik javaslat, a takarékbetétek kamatainak megadóztatása ellen. Igaz, hogy a főváros nagy takarékpénztárai belátták, hogy ez adó méltányos és igazságos. Mert ha az adó minden lépten-nyomon éri nemcsak a vagyont, hanem a keresetet is, mégpedig gyakran, az itt javasolt 10 százaléknál nagyobb mértékben , igazságos, hogy a betéti intézetben heverő negyedfél százmillió forint jövedelme is adózzon az állami szükségletekre. A vidéki pénzintézetek azonban nagy ellenállást fejtettek ki, mint mondják azért, mert félnek, hogy a betéti tőkék kamatának 10 százalék adója elriasztja a betétet és megdrágítja a kölcsönt. De hová mehet az a pénz, hol nem adózik ? Igaz, van egy hely: adómentes állampapír , csak hogy ezt most is előnyösebben választhatná és meg sem teszi, mert a betétnek természete olyan, hogy erre nem vállalkozik. Ha valami megy is ide, a betéteiből, ez az államhitelre nem lesz baj, és a takarékbetétek sem fognak nagy mértékben apadni; látszik abból, hogy a fővárosi intézetek sem félnek attól. A hitel pedig nem drágul egyszerűen azért, mert a verseny nem engedi. Nincs tehát ok komoly aggodalomra, mi miatt elutasítsuk azt a biztos 1 millió forintot, melyhez így a magyar állam — zaklatás és költség nélkül — hozzájut. Jó lesz az az államháztartás mérlegének javítására, ez megérdemli ezt az áldozatot. Az országgyűlési szabadelvű párt hó 15-én délután 6 órakor értekezletet tart. a napja hajta kezai és aátszéki börtes kedéseit, s tegnap esti lapjának közleménye ránk vonatkozólag ferdítést és szokásos invectivákat tartalmaz. Friedmannt és Králikot nem soroltuk mi az esküdtszék antagonistái közé; az ellenkezőnek állítás: együgyű ráfogás. Ami pedig az aradi ügyvédi kamarára vonatkozólag mondottakat illeti, a következő levél felderíti az ügyet, a »Napló« és jogtudományi satellel okulhatnak belőle. Tisztelt Szerkesztő úr! A »P. Napló« tegnapi esti lapjában az aradi ügyvédi kamarára történt hivatkozásra csak azon megjegyzésem van hogy a budapesti ügyvédi körnek az esküdtszéki intézmény pártolása tárgyában megküldött átirata választmányunk által a múlt hóban tartott ülésben tárgyaltatott, s már akkor egynek kivételére mindnyájan az esküdtszéki intézmény behozatala ellen nyilatkoztunk, de érdemleges határozatot épen ezen egy választmányi táj indítványa folytán nem hoztunk, hanem ezt a közgyűlésnek tartottuk fenn; addig is az átirat egy szakbizottságnak adatott ki, hogy véleményes jelentését a közgyűléshez beterjessze. Arad 1883. január 13. Antalffy Endre, az aradi ügyvédi kamara választmány tagja. Az államépitészeti hivatalok főnökeinek, s megyei törvényhatóságokhoz való viszony a szabályozása, mint értesülünk, már a közeljövőben rendeleti uton szabályoztatni fog. A mikor az 1877. XXIV. t.-czikk a megyei mérnökök intézményét beszüntette, s a megyékben előforduló mérnöki teendőket az államépítészeti hivatalok ügykörébe utalta, s azon állami tisztviselőknek, kik egyszer mind a törvényhatósággal is szolgálati viszonyba jutottak, ehhez való viszonya nem lett körülírva. Ezer hiány a gyakorlati élet által napról napra inkább kifejezésre jutván, a tárgyalások a szóban levő viszony szabályozása iránt, már jó ideje folyamatba létettek, s ma már odáig haladtak, hogy a kormány ez irányban való intézkedése már a közeljövőben várható. A polgári törvénykönyv tárgyában ma d. u. 5 órakor összehívott szakbizottság mai ülése jövő szerdára, f. hó 17-ikén d. u. 5 órára halasztatott. A kassai kataszteri igazgatósághoz tartozó kerületi bizottságok Kassára érkeztek s f. hó 15-től kezdve fogják az uj kataszteri becslések eredményét végleg megállapítani, melynek alapján aztán az országos bizottság az összeredményt és átlagárfokozatokat fogja meghatározni. A főrendiház hármas bizottsága ma a nyilvános ülés után délután 1 órakor tartott ülésében tárgyalta és elfogadta az úton ez jutalék megajánlásáról, továbbá a felebbezések korlátozásáról szóló törvényjavaslatokat, melyek a közelebbről tartandó nyilvános ülésben valószínűleg kedden, fognak tárgyaltatni. A részletjegy-üzlet szabályozása tárgyában egybehívott enquete Matlekovics Sándor államtitkár elnöklete alatt ma este a kereskedelmi minisztériumban ülést tartott, hogy a korábbi ülések folyamában tanácskozás alá vett törvényjavaslat néhány intézkedését, melyekre nézve az enquete kereskedő tagjai közt aggályok támadtak, még egyszer megvitassa. A kereskedő tagok részéről nevezetesen a részletjegyüzletek számíozására vonatkozólag javaslatba hozatott, hogy a részletfizetési üzlet felbontása esetére a vevő a lefizetett részletekből kapja vissza azt az összeget, mely a tőzsdeileg eszközölt eladásból befolyt papíreladási ár levonása után, a részletjegy vevője és eladója közt megállapított eladási árnál mutatkozik; ezzel szemben ezek a tagok azt proponálják, hogy a részletfizetés mellett való eladásnál felszámítható kifogásolhatatlan nyereség 20 százlékól 10°/o-ra mérsékeltessék évenként és továbbá, hogy nem csak a fizetendő részleteknek kell egyenlőknek lenni, hanem a fizetői terminusoknak is. Ezen javaslatok felett hoszszabb vita támadt. Az enquete a stomírozásra vonatkozó ajánlatot visszautasította, elhatározta ellenben, hogy a vevő, azon esetre, ha a papírok a részletfizetések nem teljesítése miatt a törvényjavaslat 8. §-a értelmében tőzsdeileg eladattak, nem köteles az esetleg mutatkozó hiányt megfizetni. A nyereség minimumának 15°/0-ra való leszállítására, valamint a fizetési terminusok egyformaságára vonatkozó javaslatok elfogadtattak. Ezzel a törvényjavaslat teljesen meg lévén vitatva, az elnöklő államtitkár néhány köszönő szóval bezárta az enquete tanácskozásait. A tolonezoknak a vasutakon katonai jegyekkel leendő szállítása, illetve a szállítási adó alól való mentességnek a tolonezokra is kiterjesztése tárgyában — mint értesülünk — már a közeljövőben kormányintékedés várható. Erre azon körülmény szolgáltatott okott, hogy jelenleg az egyes vasútvonalak által, a tolonezok szállításánál gyakorolt árleengedések, egymástól nagyon eltérők, s így a tolonezügy kezelését szerfölött megnehezítik, amíg ellenben az eltérő menetdíjaknak egyöntetű megállapítása, megkönnyíti az ügykezelést, s az államkincstárnak is érdekében felcsani, az ez iránt megindított tárgyalások a pénzügy-, belügy- és közlekedésügyi minisztériumok között már folyamatban vannak. A szatmár megyei területrendezés ügyében, melyet Szatmár megye december 5-iki bizottmányi gyűlése kezdeményezett, mint halljuk, legközelebb várható a kormány határozata. Tudvalevőleg a megye több község azon kérvényét, mely szerint Szatmárból kikebeleztetni s a szomszédos megyékhez csatoltatni kívánnak, pártolólag terjesztette föl a kormányhoz. E határozat ellen, melyet a megye bizottsága 68 szavazattal hozott 32 ellen, a kisebbség fölírt a kormányhoz, arra hivatkozván, hogy a közgyűlésen, mely e határozatot hozta, a járhatatlan utak miatt Szatmár megye közgyűlésének több mint 500 tagja közül alig egy ötödrész lehetett jelen; kifogásolta azonfölül a kisebbség az ez ügyben a kérdéses községek meghallgatására kiküldött alispán eljárását is. Mint nekünk jelentik, igen valószínű, hogy a kormány az utóbbi részben felmerült kifogásokat alaptalanoknak fogja találni s azon kérést, mely szerint az illető községek újból meghallgatandók lennének, nem teljesíti; tekintettel arra, hogy tényleg az utak rosszasága igen nagy befolyással lehetett arra, hogy e fontos ügyben a megye a bizottsági tagok viszonlag csekély számának jelenlétében határozott, az ügyet véleményadás végett Szatmár megyéhez még egyszer visszaküldi. Fog-e a kormány a területi viszonyok változtatása iránt törvényes lépéseket kezdeményezni, arról mindaddig nem lehet szó, mig a megye újabb véleménye ez ügyben ismeretes nem lesz. Naumovicz pater, kinek neve a lembergi ruthén pörből eléggé ismeretes, kilépett a görögkath. egyház kötelékéből, áttért a görög keleti vallásra s a pápához egy tiz évre terjedő iratot intézett ilyen aláírással: »Testvéred a Krisztusban.« Ezen iratban Naumovicz theologiai és történelmi tekintetben kimutatni igyekszik, hogy a keleti egyház az igazi egyháza Krisztusnak, ki ezen egyház feje, a primátus azonban bitorlás. A görög katholikus egyház uniója Rómával, — fejtegeti tovább Naumovicz — tarthatatlan s az unitusoknak visszatérése az ősi valláshoz történelmileg kikerülhetetlen szükségesség, melyet a jezsuitáknak az unitus papság felett gyakorolt erőszakoskodása még siettet. Kijelenti Naumovicz, hogy lelkiismerete nem engedi tovább nyugodtan nézni ama határt nem ismerő méltatlanságokat, melyekben egyházát Róma részesíti s ennél fogva kényszerítve érzi magát, visszatérni atyái hitéhez. Táviratok. Bécs, jan. 13. (Saját tudósitónktól.) Az angol külügyminiszternek Egyptomra vonatkozó jegyzékét ma nyújtották itt át és rögtön elküldötték Kálnoky grófnak Budapestre. Bécs, január 13. Felsőházi tagokká kineveztettek : Grünne gr. lovassági tábornok, Riesenfels Tivadar b. földbirtokos, Czedlik vezérigazgató, Polanovski Szaniszló lovag földbirtokos és Reinelt, a trieszti kereskedelmi kamara elnöke Róma, jan. 13. (Eredeti távirat.) A »Pro Pati’ia« czimű lapot háromszor foglalták le az Oberbank emlékére eszközölt gyűjtések miatt. A nevezett lap aztán az istriai szerencsétlenek czime alatt folytatta a gyűjtést. — A vicenzai főgymnasium igazgatóját, az irredentista mozgalmak és izgatásokban való részvét miatt, egyszerű tanári minőségben Lodiba helyezték át. — Anconában két tanulót, hasonló okból egy évi börtönre ítéltek. Az irredentista mozgalom, a kormány kifejtett erélye folytán, szünőben van. A képviselőház január 17-én megkezdendő ülésszakának elejére, úgy a kormánypárt mint a radicálisok részéről interpellatiók vannak bejelentve az irredentára vonatkozólag. A kormány ez interpellatiókra hivatalosan ki fogja jelenteni, hogy e mozgalmat kárhoztatja , és az Austria-Magyarországgal való barátságot, minden áron fentartani óhajtja. (N. fr. Pr.) Róma, jan. 13. (Eredeti távirat.) A vatikáni lapok erélyesen megczáfolják ama hirt, mintha XIII. Leó pápa Itália elszigetelésére s egy ellene intézett európai coalitio létesítésére törekednék. A szentszék, úgymond az»Osservatore Romano«,az utóbbi időben a külállamokkal fölvett tárgyalásaiban egyedül s kizárólag a katholikus érdekek védelmére szorítkozott. A bűntettesek kiadatása iránt egy új törvényjavaslat készült; egész törvénykönyv ez, mely az e tárgyban ezután kötendő nemzetközi szerződéseknél alapul szolgáland. Mancini legközelebb benyújtja e törvényjavaslatot a képviselőháznak. Róma, jan. 13. (E r e d e t i távirat.) Butenev kormányának megbízásából a vatiánnal megállapított pontokat összefoglaló jegyzőkönyvet aláírta és formális elintézés végett Pétervárra küldte. Róma, jan. 13. Az Oberbank mellszobrának leleplezése alkalmából elfogott egyének közül néhányan kik kevésbbé vannak terhelve, január 29-én a rendőri fenyítő-törvényszék elé fognak állíttatni. London, jan. 13. (Eredeti távirat.) A dublini rendőrség, ma több házban eszközölt kutatás után tizenöt személyt — ezek közt a dublini községtanács egy tagját — tartóztatott le egy összeesküvés gyanúja miatt, mely állítólag a dublini rendőrség tömeges legyilkolása czéljából volt szervezendő. A rendőrség rendkívül titokszerüleg jár el ez ügyben. Dublinban e miatt nagy az izgatottság, a Gladstone jobban van. (N. fr. Pr.) Dublin,jan. 13. Carey városi tanácsos és még húszan elfogattak s ma a fenyitő rendőritörvényszék elé állíttattak, több rendőrhivatalnok meggyilkolására szervezett összeesküvéssel vádoltatván. A közvádló indítványára a tárgyalás nyolcz napra elhalasztatott. London, jan. 13. (Eredeti távirat.) A szerb kormány lépéseket tett a nagyhatalmaknál, hogy a duna-conferentián megóvja Szerbia érdekeit. A kabinetek azon meggyőződésüket nyilvánították, hogy a conferentia, a szerb érdekeket érintő kérdésekben, súlyt fog fektetni a szerb kormány véleményére és tanácsára. Szerbia tehát félhivatalos meghatalmazottat fog küldeni Londonba, aki figyelemmel fogja kísérni a tárgyalást. (Pol. Corr.