Nemzet, 1883. január (2. évfolyam, 2-30. szám)
1883-01-13 / 12. szám
KIADÓHIVATAL: Barátok tere, Athenaeum-épület, földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: l hónapra ............................................ 2 frt. 3 hónapra .................................... 6 , 6 hónapra ................... -s .. .. . 12 > Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenként ..................... XVII. évi folyam. Budapest, 1883. szombat, január 13. 12. szám. REGGELI KIADÁS SZERKESZTŐSÉG: Barátok tere, Athenaeum-épület, Lemelői. A lap szellemi részét illető minden közlemény s szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. hirdetések úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, január 12. A Gazdakörből. jan. 12. A vízjogi törvényjavaslat felőli véleményadás végett egyesült bizottságok. jan. hó 11-én gróf Károlyi Sándor elnöklete alatt ülést tartván, megjelentek : Keszlerffy János, Teleszky István, Horánszky Nándor, dr. Darányi Ignácz, Kvassay Jenő, Máday Izidor, gróf Dessewffy Aurél, Miklós Ödön, Krisztinkovich Ede. A jegyzői teendőket dr. Peregriny János végezte. A múlt ülés jegyzőkönyvének azon megjegyzéssel való hitelesítése után, hogy a 8-ik kérdésre a felelet iránt tett indítvány és a határozat »nem«-leges s nem »igen«-leges, mint a lapokban közöltetett, tárgyalás alapját képezte a 14-ik kérdés, vagyis: »Szükséges-e és helyes-e a vízi társulatoknál szabad, nyilvános és kötelező társulatokat megkülönböztetni ? — és ezzel kapcsolatban az 5-ik kérdés »Szükséges-e és minő garantiák mellett az 1874. 11. tcz. 1. §-át oly módon megváltoztatni, hogy a belvizszabályozásokat a hatóságnak jogában álljon a törvényhozás meghallgatása nélkül is kötelezőlég elrendelni ; helyes-e a terhelés maximumát ugyanott megállapítani és ez mily alapon történjék?« Kvassay Jenő a 14-ik kérdést illetőleg kifejti hogy a társulat kifejezést nem tartja szerencsésnek, sem a szövetkezet kifejezést, mert a kereskedelmi törvény mind a kettőt egészen más irányban foglalta le. Az érdekeltség elnevezés még a legjobban megfelelne annak a fogalomnak, melylyel a vízi művek létesítésére egyesült birtokosokat illethetnék. A szabad és nyilvános társulatok közt fennálló különbségre vonatkozólag kifejti, hogy a vízhasznosítások által egy egészben külön csoportja vonatik be az érdekeltségnek, hol nem lehet azokat a schémákat alkalmazni, melyeket eddigi törvényeink a vízrendező társulatokra előírnak. A vízhasznosítás, mint az illetők szabad egyezkedésén alapuló művelet, sokkal szabadabb mozgást kíván. Ezen keret abból áll, hogy az illető érdekeltek egyhangúlag létrejött szerződés alapján kötelezik magukat a munkálatokat foganatosítani és hogy sokkal könnyebben történhessék, a törvény bizonyos előírt feltételek teljesítése mellett ezen érdekeltségnek is megadja a jogi személyhez kötött előnyöket, melyeket a nyilvános társulatok élveznek. Az ily szabad társulatok alakulása, mert a hitelezőknek még sokkal nagyobb biztosítékot nyújtanak mint a nyilvános társulatok, kitelhetőleg előmozdítandó a törvényhozás által már azért is, mert a legliberálisabb elveken alapszik és a legkevesebb hatósági ellenőrzéssel jár. A franczia törvényhozás 1865-ben alkotta meg ezen keretet és azóta átment az az olasz, spanyol, sőt a porosz törvényhozásba az 1879. évi vízszabályozó társulatokra vonatkozó törvény értelmében. Ez egyik legkisebb bizonyság a mellett, hogy megfelel úgy a kor követelményeinek, mint a vizmunkálatok természetének. A nyilvános társulatokat illetőleg megjegyzi, hogy azok kerete lényegileg mindenben megfelel a jelenlegi társulati szervezetnek, csakhogy nagyobb átalánosságban kell tartani, mint az 1871. 39. t.-czikket. A kötelező társulati elnevezést maga sem tartja szerencsésnek, amennyiben az csakis a megalakulásra, nem egyszersmind a további működésre vonatkozik, mely a nyilvános társulatokéval midenben megegyez. Azonban egy különbözetet akar tenni ezen elnevezés alatt az olyan kisebb vízrendezési és fenntartási műveletekre, melyeknél az érdekeltség nem tarthatja meg a sok formalitást, melyet a törvény a nyilvános társulatokra előír. Ezen keretet úgy képzeli, hogy az érdekeltség összes administrationális teendőit a hatóság hivatalból intézze a culturmérnökség műszaki vezetése mellett. Dr. Darányi Ignácz azt tartja, nem helyes az ármentesítő, belvíz-szabályozó és vízhasznosító társulatokat egy kalap alá venni. Ezek természetek szerint külön szervezetet és külön elbánást igényelnek. Az ármentesítő társulatokra nézve nem nyilatkozik, mert ez a tárgyalás keretébe nem tartozik. Ezekre vonatkozólag már kimondotta a Tiszavölgyi társulat központi bizottsága, hogy a kötelező ármentesítés a kormány által elrendelhető a megfelelő garanciák mellett. Ezen intézkedés terjesztendő ki a belvízszabályozó társulatokra is, mert az 1874: XI. tcz. azon intézkedése, mely szerint magasabb állami érdekek fennforgása esetén a belvizszabályozás törvényhozási felhatalmazás alapján kötelezőleg is elrendelhető, czélszerűnek nem bizonyult. A garantiát abban véli találni, hogy azon költséget, melyet a jövedelem-emelkedés nem fedez , az állam viselje. A vízhasznosításoknál azonban ily jogot az államnak nem kíván adni, mert a vízhasznosítás inkább ipari jellegű. A »szabad társulat« elnevezést nem helyesli, mert félreértésekre adhat alkalmat. Oly értelemben azonban, hogy a kisebb érdekeltség a belvíz-szabályozás és vízhasznosítás esetén is úgy, mint az ármentesítést illetőleg az öblözeteknél történt, bizonyos formalitások alól felmentessék , helyesnek tartja. A kötelező társulatok elnevezése sem helyes, mert az obligatórius eljárás csak az alakulás egyik formája, de magára a társulatra és annak czéljára nézve különbséget tesz. Ezek alapján indítványozza: »A vizi társulatoknál megkülönböztetendők s külön elbánás alá veendők az ármentesítési, belviz-levezetési és vizhasznosító társulatok. Mind a háromnemű társulatnál az alakulásra nézve az érdekeltek akarata legyen irányadó a törvény által meghatározandó közelebbi feltételek mellett. Az ármentesítési és belvíz-levezető társulatok alakulása azonban magasabb állami vagy közgazdasági érdekek fenforgása esetén a kormány által elrendelhető legyen, mindazonáltal azon garancia mellett, hogy azon költség, amely fedezetét a jövedelem-emelkedésben nem találja, az állam által fedeztessék. Végül hatalmaztassék fel a kormány, hogy belvízszabályozás és vízhasznosítás esetén kisebb érdekeltségeket, melyek társulattá nem alakulhatnak, a társulati formalitások alól felmenthessen.« Károlyi Sándor gróf: A kérdés sarkpontja az, hogy kit kell érdekeltség alatt érteni és ki tartozik és mily mértékben s ki nem köteles az érdekeltség közül a teherviseléshez hozzájárulni. E kérdés nem hagyható ki s azért ennek figyelembevételét kívánja. Keszlerffy János azon különbségek feltüntetését kéri, társulatok keletkezésénél előfordulnak, a társulatok keletkezésénél a kényszert amelyek a részéről kizárná. Horánszky Nándor kiemeli, hogy a kényszernek többféle nemét lehet megkülönböztetni. Azt, midőn az állam akkor is kötelezőleg parancsol, ha senki sem akarja; azt, midőn a többség a kisebbséget meghajlásra készteti és azt, midőn a többség akarata ellenére érvényesül a kisebbség nézete. Az ármentesítő társulatoknál az absolut kényszert elismeri ott, hol az inpopulatio és a községek fennállásáról van szó. A belvízszabályozó és vízhasznosító társulatoknál sem az absolut, sem pedig azt a kényszert, mely a kisebbség érdekében a többséggel szemben alkalmazóik , nem helyesli, hanem elismeri a szabad alakulás helyességét, és a többségnek azon jogát, hogy a kisebbséget bevonhassa; ellenben a vízhasznosításnál a kényszer minden nemét perkorrestálja. Ezzel szemben Dessewffy Aurél gróf utal arra, hogy a patakokra vonatkozólag a bizottság már elismerte, hogy beállhatnak oly esetek, melyekben a szolgalmat az érdekeltek tűrni tartoznak. Kvassay Jenő az elnök kérdése folytán előadja, hogy magasabb állami, közegészségi vagy közgazdasági szempontból mindennemű vízvédelmi, vízmentesítési és vízrendezési munkálatnál, de nem a víz hasznosításánál az államnak megadni akarja azt a jogot, hogy bizonyos garanciák mellett a munkálatokat végrehajtathassa és a haszon arányában a költségeket az érdekeltektől behajthassa. A kisebb intézkedésekre nézve azt kívánja, hogy az árkoknak, csatornáknak, vízfolyásoknak a kellő méretek szerint való kiásására, a tisztaságnak és a vízfolyások medrének rendezésére és jó karban tartására, vízmosások megszüntetésére vonatkozó munkálatokat hatósági kényszer útján az érdekeltek terhére az állam szükség esetén elrendelhesse és végrehajtathassa. A nagyobb munkálatok tekintetében fentartandók az eddigi törvények, melyek szerint a birtok szerinti kisebbség ellenében a többség társulattá alakulhat és a szükséges szabályozási munkálatokat keresztül viheti. A vízhasznosítás tekintetéből nem kívánja a kötelező társulást, hanem kimondandó, hogy öntözési vállalatoknál az érdekelt területnek kétharmadrészszel számítandó többsége csakis abban az esetben követelheti a kisebbség hozzájárulását, ha a) a társulat kötelékébe bevonandó területek eddig állandó rétet képeztek ; b) a munkálat legalább 100 kat holdnyi területre terjed ki ; c) annak czélirányos foganatosítása az egyes belépését feltételezi. Teleszky István azon kérdésére, hogy e feltételek disjunctive vagy conjunctive értendők-e, Kvassay megjegyzi hogy e feltételeknek együtt kell lenniök. Keszlerffy János a mellett van, hogy az érdekeltek szabad akaratánál fogva szövetkezzenek. Ettől csak akkor enged eltérést, ha magasabb állami érdekek forognak fenn. Ekkor azonban viselje az állam a költségeket s az érdekeltek csak a haszon arányában járuljanak azokhoz. Ha azonban a község érdeke forog szóban, mert a haszonrészlet ki nem puhatolható, a község, mint ilyen s ne egyes köteleztessék a munkálatok keresztül vitelére. Dessewffy Aurél gr. nézete szerint nem kell érdekeltségről beszélni, hanem elfogadni azon irányelveket, amelyeket Horánszky és Darányi mondottak el. Részéről eltekintve az ármentesítéstől, pártolja azt, hogy az államnak, ha magasabb közérdek forog szóban, legyen joga kényszert alkalmazni. A szabad, nyilvános és kötelező társulatok közti különbség — eltekintve az ármentesítéstől, fentartandó, mert ennek a vízjogban van helye. Miklós Ödön a beterjesztett indítványt, ha azon 1020 nagyobb folyót tartjuk szem előtt, mely az országban van , helyesnek tartja; de ha ez alá esnek több ezerre menő patakok is, akkor rendkívüli megterheltetés rovatik az államra. Teleszky István a beadott indítványt a kifejtettekhez képest megfelelőnek tartja, mert ha az állam kényszert alkalmaz valamely magasabb érdek szempontjából szükséges munkálat keresztül vitelére, az állam viseli a költségeket s az érdekelteket csak azon arányban vonja be, amelyben a hasznot élvezik. Ami azt illeti, hogy a kisebb patakoknál a hasznot nem lehetvén kimutatni, ezeknél a költségek az állam terhére fognak esni, megjegyzi, hogy ilyen esetben az állam nem fog a maga jogával élni. Egyébiránt Darányi indítványának utolsó pontját következő szövegezésben ajánlja elfogadásra: »Végre belvízszabályozás és vízhasznosítás szempontjából kisebb érdekeltségek, melyek nyilvános társulatokká nem alakulhatnak a törvényben meghatározandó módon és feltételek alatt magántársulatokká alakulhatnak.« Dr. Csillagh Gyula a vízjogi törvényben felemlíteni és hangsúlyozni kívánja azt, hogy a nyilvános társulatok mellett szabad vagy magántársulatok is létezzenek. A magánjog értelmében ki ki köthet társaival társasági szerződést, de hogy az ily társaság jogi személyiség jelentőségére emelkedjék, erre nézve szükséges, hogy a társulat e formája a vízi törvényben elismertessék. Tegyük fel: 3—4 birtokos alakit ily társaságot, alagcsöveket szerez be, ingatlanokat, szolgalmi jogokat szerez; szükséges-e, hogy e czélból mindjárt a körülményes hatósági eljárás tartassák meg, vagy később is a hatóság felügyelete alá helyeztessék. E társulati formának a vizi törvénybe való felvétele által igen előmozditandja a culturális munkálatokat s ezért annak felvételét kívánja. Teleszky István: az amit a javaslat szabadtársulat alatt ért, az nem jogi személy, hanem magánjogi társaság. Kvassay Jenő a szabadtársulatokat azért kívánja a törvénybe felvenni, mert e társulatok nevek alatt jogokat szerezhetnek, kötelezettségeket vállalhatnak, földbirtok vagy egyéb dologi jogok tulajdonjogát megszerezhetik, a bíróságok előtt pert indíthatnak és maguk is perbe foghatók. A kifejlődött hosszabb vita után elnök határozatilag kimondja, hogy a bizottságok a 14-ik kérdésre, kapcsolatban az 5-ikkel, »igen«nel felelnek, megoldva ezt Darányi indítványával, melynek utolsó mondata Teleszky módosítása szerint változik. Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. A biztosítási enquéte után. (..) A tűzkárbiztosításoknál előforduló visszaélések meggátlása, a mozgó ügynökök működésének szabályozása és a túlbiztosítások megakadályozása végett egybehívott enquéte tegnapi ülésével befejezte tárgyalásait. Mikor az első enquéte-ülés tartatott, lapunk volt az első, mely figyelmeztette a biztosító társaságokat, hogy — abbanhagyva a fékevesztett concurrentiát, mely csak a saját érdekeit ismeri s mely, hogy a másik társaságot károsítsa, még áldozattól sem retten vissza, a saját magok szabályozzák az ügyet, és egyetértve mondjanak le a mozgó ügynököknek oly sok kárt okozó alkalmazásáról s állapítsák meg magok közt, hogy mily rendszabályokat fognak életbeléptet az általuk is kártékonyaknak ismert s mégis oly gyakran előforduló visszaélések ellen. Már akkor felhasználtuk az alkalmat, hogy egynéhány oly életbeléptetendő intézkedést ajánljuk biztosító intézeteinknek, melyek nézetünk szerint a visszaéléseket megszüntetnék, s constatálhatjuk, hogy az általunk ajánlott rendszabályok osztatlan tetszésben részesültek, nemcsak az ez ügygyel másnap foglalkozó laptársunk a »P. Lt.« részéről, hanem magán az enquete tárgyalásain is. És mégis most, midőn az enquete befejeztetett, azt kell mondanunk, hogy a tárgyalások alig nyújtanak valami pozitív eredményt, s hogy azokból csakis az tűnik ki, amit említett czikkünkben felhoztunk, hogy t. i. biztosító intézeteink abban a versenynek már nem is mondható hajszában, melyet egymás ellen folytatnak, egyetértésre jutni nem bírnak , maguk közt cartellt megállapítani nem tudnak. Pedig, amit mi előre megmondtunk, maguk láthatták, hogy nem jó lesz az intézkedéseket a kormányra bízni. Menynyire megijedtek mindnyájan a minisztériumnak a mozgó ügynökökre vonatkozó szabályzatától, hogy ígérték egy szívvel, egy lélekkel az institutió eltörlését, ha a kormány a javaslatot visszavonja! És ekkor midőn veszélyeztetve látták létérdekeiket, de csakis ekkor állott be köztök az egyetértés. Az enquete tárgyalások két határozata fontos. Az egyik az, hogy váltóval a biztosítási díjak csak húsz forinton felül fedezhetők, s a másik az, hogy a mozgó ügynök hatásköre korlátoltatok, s hogy jogcselekményeiért az illető kerületi vagy helyi ügynökök felelősekké tétettek. Lesz-e a két határozmányok foganatja, a jövő fogja megmutatni ? Azonban azt hiszszük, hogy a másodikban aligha lesz köszönet s a kormány előbb-utóbb is kénytelen lesz a mozgó ügynökök intézményét, — ha intézeteink e káros institutiót önként ki nem küszöbölik, — rendeletileg betiltani. Hogy mi ez ügyben hogyan vélekedünk, azt már első czikkünkben elmondtuk, és reméljük, hogy intézeteink, még mielőtt a kormány közbelépne, belátják, hogy rájuk nézve is hasznosabb, ha nem dolgoznak ezen a biztosítás ügyét csak diskreditáló ágensekkel. Hogy az a határozmány, mely szerint 20 írton aluli díjakról csak kötelezvények állíthatók ki, megszüntetné a visszaéléseket, kötve hiszszük. A különbség csak az lesz, hogy eddig az intézet a váltóra azonnal sommás végzést kapott és ügyvédje költséget rakott zsebre, ezentúl pedig előbb makacssági ítéletet kell hozni s költség nem lesz. De épen ezért nem kevesebb díjkötvény fog aláíratni apróbb összegekről, mint amennyi díjváltó állíttatott ki eddig. Ennek a bajnak csakis azzal lehetne véget vetni, ha annak eredetét megszüntetnék, s ha a díváltóknak csak néhány év óta szokássá vált beperlésének indokát s az azt szükségessé tevő intézményt föladnák és talán ez esetben a mobil agence-ra sem volna többé biztositó intézeteinknek szüksége, mig most erővel igyekeznek mozgó ügynökeiket megtartani. Az ügy az enquéten is szóba került, de elég figyelemre ott nem méltattatott. Az első szabad biztosítási évet értjük. Első czikkünkben utaltunk erre is, mint a biztosításoknál előforduló visszaélések egyik okozójára, mint a biztosító társaságok, őrült versenyének egyik korcsszüleményére. És ha ma visszatérünk rá, csak azért van, hogy a kormány figyelmét ezen a külföldön sehol fenn nem álló, sehol megtűrt intézményre felhívjuk, mely a bajok egyik fokutforrása, már csak azért is, mert a mozgó ügynöki intézmény életbeléptetésének szintén egyik oka. Az első ingyenbiztosítási évet, mint említik, a verseny hozza létre. Egyik nagy társaságunk, mely büntetlenül tehetett ily veszedelmes dologgal kísérletért léptette életbe. A többi behozta, mert a verseny rákényszerítette. De hogy ilyen biztosítást szerezzen, a kisebb társaságnak mozgó ügynökre volt szüksége. Ez aztán a kisbirtokosnak kecsegtető ajánlatot tehetett: »Biztosítsd házadat, nem fizetsz most semmit, csak írd alá ez öt váltót!« A kisgazda édes-örömest aláírt, sőt szívesen túlbiztosított. A társaság egy évig viselte a riskót s az év végén kénytelen volt perelni a váltót, megrontva a biztosítás hitelét. Mert az előtt az első ingyen év behozatalát megelőzőleg stomírozta az első év után az ügyletet s nem bajlódott a peressel. A gazda látta, hogy perük, fizetett, de a jövő évben felgyujtotta a házát s legtöbb esetben a bebizonyított rosszhiszemű túlbiztosítás következtében nem kapott semmit. íme, megint ott vagyunk, ahová a mozgó ügynökök okozta bajok megbeszélésénél jutottunk. És amint egy hóval ezelőtt sürgettük a mozgó ügynöki intézménynek az intézetek által önként való eltörlését, úgy sürgetjük ma az első ingyenévnek a biztosítási combinatiókból való kiküszöbölését. Mert megeshetik, hogy pár év múlva az intézmény még több panaszra ad okot, mint a mobilagence s ki tudja, hogy a kormány akkor nem követi-e a külföld példáját s nem tiltja-e el egyszerűen e sehol sem létező kinövést. KÖZLEMÉNYEK. A kender kiállítása Köztelken tegnap nyílt meg. A középső nagy teremben van felállítva a díszes üvegszekrény, melynek felső részében a nyers kender és kendertermények vannak elhelyezve, alsó részét pedig a gyárilag előállított minták foglalják el. Van ázatlan és ázott, töretlen kóczos kender, türött nyers kender, morzsolt, gerebenezett kender, kacscs és kócz; nyers félmorzsolt, gerebenezett, kötél és istrángkender az ország legkülönbözőbb vidékeiről összesen 25 faj. A gyári mintázatok közt vannak: kenderből, kacscsból és kóczból fonószalagok, előfonatok, fonalak, czérnák, zsinegek, szövetek, szalag-, fonál- és kötél-mintázatok, műkötelek, zsinórok, hevederek, kenderszijak, géphajtó és egyéb nehéz szövetek, szárazon és olajkátránynyal bekenve, hálók, lábszőnyegek, csomagoló vászonszövetek és gazdászati különlegességek. A gyűjteményt annak egybeállítója, Bakay Nándor maga állította fel tegnap a múzeumban. Az országos iparegyesület ipariskolai felügyelő bizottsága,tegnap d. u. Mudrony Soma elnöklete alatt ülést tartott. Panasz merülvén fel az iránt, hogy a kerületi elöljárók az iskolát nem látogató iparostanonczők intése körül nem a legsürgősebben járnak el, határozatilag kimondta a felügyelő bizottság, hogy a főváros tanácsa keressék fel, utasítsa a kerületi elöljáróságokat az intések sürgős elintézésére. A most felszabaduló iparos tanulók felszabadulási bizonyítványainak kiállítása végett megtartandó vizsgálatokra nézve, a kerületi igazgatók megbizattak a vizsgálatok megtartásával, kötelességekké tétetvén a vizsgálatok napjának bejelentése, hogy az iparegyesület felügyelő bizottságának tagjai azon részt vehessenek Az elnök ezután bemutatta a minisztériumból leérkezett szabadkézi rajzminták Il-ik füzetét, melyek a kerületi ipariskolákhoz szét fognak küldetni. Végül az intők mikénti kézbesítése kerülvén szóba, a gyűlés kimondta, hogy azok személyes kézbesítését tartja kívánatosnak az iskolai szolgák által s ennek eszközlésével az igazgatók bízattak meg, fennhagyatván azonban nekik, hogy belátásuk szerint intézkedjenek. Ezzel az ülés véget ért. Az országos borászati szövetkezet f. hó 14-én (vasárnap délelőtt 10 órakor a Köztelken ülést tart. A kiskereskedőknek és kisiparosoknak, a szövetkezetek útján nyújtandó olcsó hitel ügyében, a fővárosi hitelszövetkezetek által megindított mozgalom megvalósulásához közeledik. Az előleges értekezlet által kiküldött szűkebb körű bizottság előmunkálatait befejezve, a létesítendő intézet alapszabálytervezetét a tegnapra egybehívott értekezlet elé terjesztette, amely azt némi csekély módosítással elfogadta. E szerint az intézet, nem mint eleinte tervezve volt, a hazai szövetkezetek országos szövetsége, hanem részvénytársaság leend 1 millió frt alaptőkével, mely 10.000 darab 100 frtos részvény kibocsátása áltá szereztetnék be. Czélja lenne az intézetnek a szövetkezetek, valamint a magánkereskedők és iparosok váltóit 10 frton felül olcsó kamat mellett leszámítolni s visszleszámitolás útján a szövetkezeteknek olcsó hitelt szerezni, ugyanezek számára saját kebeléből személy és tárca-hitelegyleteket alakítani s így ezeknek, valamint a fővárosban és vidéken pénzszövetkezetek s kölcsönös segélyszövetkezetek alakítását előmozdítani. A takarékbetétekre, melyek 1/2 éven túl az intézetnél lesznek elhelyezve, a nyereségből 20°/0-ot fizet a betevőknek. A szűkebb körű bizottság ezenkívül egy körlevelet is szerkesztett a közönséghez, melyben a létesítendő intézet szükségét és czélját ismerteti. Ezt ki fogják nyomatni és szétküldik az ország minden részébe. Az országos iparegyesület diszérmei. Az orsz. iparegyesület legutóbb megtartott igazgatósági ülésén, a hazai iparosok buzdítására és az ipar előmozdítása körül szerzett érdemeik elismerésére, a következő érmek kiadását határozta el: I. Diszérem az oly iparosok számára, kik a hazai ipar előmenetelét idézték elő. Ezen érem elnyerhetésére igazolandó, hogy az illető iparos valamely, nálunk még nem űzött iparágnak, vagy ipari eljárásnak feltalálója, életbeléptetője vagy bevezetője és meghonosítója, vagy hogy egy már űzött iparágat a tökély és versenyképesség színvonalára emelt. Ezen érem 3 fokozatban adatik ki u. m. aranyban, ezüstben és bronzban. II. Diszérem oly kézműves-iparosok számára, kik ipari jelességük által kitűnnek. — Ennél igazolandó, hogy az illető készítményeinek jelessége által bebizonyította, hogy jeles mestereknek tekinthető. — Ezen érem csak ezüstben adatik ki. — TTT. Diszérem oly iparosok számára, kik a kor igényeinek és a külfölddel való versenyképesség feltételeinek megfelelő ipartelepet hoztak létre. Ennél igazolandó, hogy az illető ipartelep megfelelő helyiségben úgy van felszerelve, mint külföldi hasonló telepek, továbbá, hogy a munkások száma, valamint a bér- és képzettség viszonyai a versenyképes gyártás feltételeinek megfelelnek, továbbá, hogy a készítmény minden tekintetben versenyképes, vagy hogy a készítménynek a külföldön is kerete van. Ezen érem 2 fokozatban, ezüstben és bronzban adatik ki. IV. Diszérem az oly iparosok számára, kik iparukat művészi irányban fejlesztik és e tekintetben figyelemre méltó sikert képesek felmutatni. Ennél igazolandó, hogy a készítmények művészeti értékkel bírnak és a finomabb műszlésnek megfelelnek. Mindhárom rendbeli érem odaítélése a szakosztályok ajánlatára, az igazgatóság által történik. Az ajánlás vagy az illető szakosztályban felmerült javaslat, vagy az illetők pályázata alapján történik. Pályázatra minden Magyarországban lakó, illetőleg itt iparteleppel bíró egyén jogosítva van. A hiteles igazolványokkal ellátott pályázatok az igazgatósághoz nyújtandók be. A pályázatok egy szakértő bizottság által megbírálva, az igazgatóság elé terjesztetnek. A jutalmak a legközelebbi rendes közgyűlésen fognak ünnepélyesen kiosztatni. A munkások jutalmazására nézve elfogadtatott a már korábban ez ügyben hozott határozat. A budapesti központi é tejcsarnok létesítése czéljából f. év január 7-én egybegyűlt értekezlet által kiküldött szervező bizottság ma d. e. a Köztelken gr. Andrássy Aladár elnöklete alatt ülést tartott. A kiküldött bizottság tagjai teljes számmal jelentek meg, nevezetesen: Egan Ede, Lónyay Gábor, Kégl György, Tormay Béla, Reusz Henrik, Karsai Albert, Ordódy Lajos, Bálintfy Pál, Tregel Jakab, Koppély Géza, dr. Kresz Géza, Dedinszky Kálmán, Mannlicher Róbert. Elnök gr. Andrássy Aladár az Egán-féle szövetkezési alapszabály tervezetét vétette tárgyalás alá. Az erre megindult általános vitában, melyben gróf Andrássy Aladár, Bálintfy Pál, Tormay Béla, Egan Ede, Koppély Géza, Lónyay Gábor, dr. Kresz Géza s Ordódy Lajos vettek részt, a bizottság abban állapodott meg, hogy a központi tejcsarnok az esetben minden veszély nélkül létesíthető — ha az iránt a szövetkezni kívánók előre is megnyugtatva lesznek, hogy az orvosi és állatorvosi egyletnek a fővárosi tejeladást jellemző botrányos visszaélések megszüntetésére irányuló egészségrendőri javaslatai a főváros hatósága által elfogadtatnak és úgy a kormány, mint a főváros megteend mindent a részben, hogy az egészséges tej szállítására magát kötelező és folytonos nyilvános ellenőrzés alatt álló tejszövetkezet ne essék áldozatul a csalások mindennemű eszközével felfegyverzett nagyszámú tejproducensek versenyének. A bizottság ezután az alapszabály tervezetnek pontozatonkénti tárgyalásához fogott. A pontok kisebb részben a tárgyaláson át is mentek. Az alaptőke beszedésére nézve a nézetek elágazók lévén, egyelőre végzés nem hozatott Egán Ede javaslata, hogy 10 db tehén egy üzletrész jegyzésére kötelezzen, s egy üzletrész jegyzése a 10 tehénnel együtt mint minimális tétel állapíttassák meg: elfogadtatott. Dr. Kresz Géza a legkisebb mérvű, naponkénti 1—10 litert kitevő hozzájárulást is elfogadásra ajánlotta, ez azonban gyakorlati szempontból nem volt elfogadható. Ez alkalommal dr. Kresz Géza azon nyilatkozatot is tette, hogy belátja mikép az első értekezleten tett ama javaslata, hogy a tejcsarnok felállítása városi régiében eszközöltessék, kivihetetlen. Bálintffy Pál az üzleti tőke beszerzésére nézve a fogyasztókat is bevonni kívánná. Minthogy azonban javaslatát nem formulázta, a jövő ülésén fog erre vonatkozólag conkrét javaslatot előterjeszteni. E pontok tárgyalása után, nagyobb tejfogyasztó vállalatok hangulatának megismerése czéljából Koppély Géza lett kiküldve a végből, hogy jelentést tegyen a jövő ülésen.A további tárgyalások czéljából a jövő ülés f. hó 16-án, kedden d. e. 11 órakor lesz. Gyümölcsészeti törzskönyv. Az országos magyar gazdasági egyesület, úgy a hazai gyümölcstermelés okszerű fejlesztése, valamint ez után a szegényebb sorsú földműves osztálynak új keresetmód nyújtása érdekében, szükségesnek találván az országban termelt gyümölcsfajokat az egyes vidékek szerint egy törzskönyvben egybeállítani, még a múlt év tavaszán felhívást intézett a hazai gazdasági egyesületekhez, hogy működésök területén jelöljék ki azokat az alma és körtefajokat, melyeket főként nagyban termelésre legalkalmasabbnak és leginkább ajánlandóknak találnak. Az egyesületek erre vonatkozólag csak az idei termés eredménye után válaszolhattak s jelenleg már oly tetemes anyag gyűlt be, hogy az egyesület gyümölcsészeti szakosztálya legközelebb megkezdheti annak rendezését és törzskönyvbe való egybeállítását. Az országos magyar gazdasági egyesület szövetkezeti szakosztálya f. hó 14-én, (vasárnap) d. e. 11 órakor a Köztelken ülést tart. Tárgy: A mezőgazdasági biztosítás ügyében, a szövetségbe lépett egyesületek nagygyűlése elé terjesztendő tárgyalási pontozatok megállapítása. Az országos iparegyesület ipartársulati szakosztálya hétfőn, f. hó 15-én d. u. 5 órakor az egyesület helyiségében ülést tart. Tárgyak: 1. Ipartársulati folyó ügyek és bejelentések. 2. Jelentések: a) a hitelszövetkezet ügye; b) a fegyenczipar rendezése; c) törvényjavaslat az országos kiállítás tárgyában. 3. A régi magyar ezéh-hagyományok irodalmi értékesítése. 4. A győri vízkárosult iparosok sorsa. 5. Ráth Károly értekezése : mily hatással volt a németországi iparra az ismert mondás: »olcsó és rossz.« A m. kir. államvasutak 1882. évi üzleti fölöslegeinek czimén az igazgatóság m. évi deczember hó 29-én 800,000 frtot szállított be a m. k. központi állampénztárba, mely összegnek beszámításával az 1882. évi összes készpénz-beszállítás öt millió forintot teszen ki. A török-becsei takarékpénztár az első vidéki pénzintézetünk, mely a mévre mérlegét már egybeállította s szétküldte. A már tizennégy éve fennálló intézet e gyors eljárása csak dicséretet érdemel s követésre méltó példakép szolgálhat nemcsak vidéki, hanem fővárosi intézeteinknek is. A 40,000 frtnyi részvénytőkével rendelkező takarékpénztár m. é. 9056 frt 87 krnyi nyereségét a következőleg osztja fel: tartalékalapra 940 frt 39 kr.; Igazgatói jutalékra 905 frt 65 kr.; külön tartalékalapra 300 frt; a törökbecsei nőegyletnek 100 frt; »Arany János« szobrára 50 frt; a n.-becskereki gymnásiumi segélyegyletnek 50 frt; a törökbecsei köziskoláknak 50 frt és a hivatalnokok jutalmazásul 260 frt 86 kr., a fenmaradó 6400 frt a 400 darab 100 frttal befizetett részvényre 16 írtjával osztatik el. Az intézet tartaléka a fenti dotátióval 21,000 írtra emelkedett. Biztosítás fizetésképtelenségek ellen. Bécsi lapok írják, hogy néhány biztosító szakember biztosítóegyesületet készül alkotni, mely fizetésképtelenségek és csődök esetén beálló veszteségek ellen fog biztosítani. A szükséges előkészítő lépések a megalakulásra már megtörténtek. Néhány év előtt, ha jól emlékezünk, szintén volt már Bécsben szó ilyenféle intézet alapításáról, de később elejtették az eszmét, mert annak kivitele igen sok akadályba ütközött. Az országos iparegyesület háziipari szakosztálya folyó évi deczember hó 13-ik napján, délután 5 órakor az egyesület helyiségében (Ferencziek bazárja, első emelet) ülést tart, melyen a tagok résztvenni keretnek. Tárgy: Gelléri Mór felolvasása »Az orosz háziiparról.« A Kőbányai sertésüzlet, sertéskereskedelmi csarnok jelentése. — Január 12. A forgalom csekély, az irányzat ingadozó. — Magyar öreg nehéz 60 — 61, fiatal nehéz 62—62'/,,, közép 61 — 62, könnyű 59—60. Szedett nehéz 58 — 59, közép 57—58, könnyű 56 — 57. Romániai bakonyi nehéz 60—62 átmeneti, közép 58—59 átmeneti, könnyű 56—57 átmeneti, eredeti nehéz-----átmeneti, könnyű---------átmeneti. — Szerbiai nehéz-----------átmeneti, közép 58—59 átmeneti, könnyű 56—57 átmeneti. — Hízó 1 éves élősúlyban 40/0 levonással 50—56, 2 éves 53—56 — Az árak hizlalt sertéseknél páronkint 45 ki. és 4°/o levonással kilogrammonkint értendők. Romániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmeredést adattak el, a vevőnek páronkint 8 arany forint vám fejében, megtéríttetik. Budapesti áru- és értéktőzsde. Január 12. Gabonaüzlet. (Délutáni tőzsde.) A délután folyamán csak egy rakomány bánáti tengeri kelt el május—júniusi szállításra 6.1 p frtjával EgYb kötés nem történt, az irányzat s az árak változatlanok maradtak. Jegyzéseink a következők: Szokványbuza tavaszra 9.48^_g _ j,, náti tengeri május—júniusra 6.12^15/g zab tavaszra 6.53—6.56. Káposztánkig . ' ■ szept. változatlan 13.88—13.50. ‘ K* Értéktőzsde. (Esti tőzsde.) A . . ról magas árakról érkezett hír, miért is nálunk szilárd hangulat észlelhető, ámbár ami a forgaijw .in: „ „ vajmi sokat hagy még kívánni valót. ’' Jegyzéseink a következők : Magyar 4 százalékos alanyi ,,, —85.45. Magyar 5 százalékos papijáradék 84771/ mind per ultimo. — Osztrák hitel,^ • Ja 283.30—282.80. — Magyar hitellel^ 273_2’ ° — Magyar leszámítoló bankrészvényes. * Osztrák államvasuti részvények 32g /8 • A zárlat 6 órakor szinté^' ... . kevés változással. blird. de ,geu