Nemzet, 1883. január (2. évfolyam, 2-30. szám)

1883-01-13 / 12. szám

KIADÓ­HIVATAL­: Barátok­ tere, Athenaeum-épület, földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: l hónapra ............................................ 2 frt. 3 hónapra .................................... 6 , 6 hónapra ................... -s .. .. . 12 > Az esti kiadás postai különküldéseért felü­l­fizetés negyedévenként ..................... X­V­II. évi folyam. Budapest, 1883. szombat, január 13. 12. szám. REGGELI KIADÁS SZERKESZTŐSÉG: Barátok­ tere, Athenaeum-épület, L­emelői. A lap szellemi részét illető minden közlemény s szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. h­irdetések úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Barátok­ tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, január 12. A Gazdakörből.­ ­ jan. 12. A vízjogi törvényjavaslat felőli véleményadás végett egyesült bizottságok­­. jan. hó 11-én gróf Károlyi Sándor elnöklete alatt ülést tartván, meg­jelentek : Keszlerffy János, Teleszky Ist­ván, Horánszky Nándor, dr. Darányi Ig­­nácz, K­v­assay Jenő, Mád­ay Izidor, gróf Des­­sewffy Aurél, Miklós Ödön, Krisztink­o­­vich Ede. A jegyzői teendőket dr. P­ere­gr­in­y János végezte. A múlt ülés jegyzőkönyvének azon megjegyzés­sel való hitelesítése után, hogy a 8-ik kérdésre a fele­let iránt tett indítvány és a határozat »nem«-leges s nem »igen«-leges, mint a lapokban közöltetett, tár­gyalás alapját képezte a 14-ik kérdés, vagyis: »Szük­séges-e és helyes-e a vízi társulatoknál szabad, nyilvános és kötelező társulatokat megkülön­böztetni ? — és ezzel kapcsolatban az 5-ik kérdés »Szükséges-e és minő garantiák mellett az 1874. 11. tcz. 1. §-át oly módon megváltoztatni, hogy a belviz­­szabályozásokat a hatóságnak jogában álljon a tör­vényhozás meghallgatása nélkül is kötelezől­ég elren­delni ; helyes-e a terhelés maximumát ugyanott meg­állapítani és ez mily alapon történjék?« Kvassay Jenő a 14-ik kérdést illetőleg kifejti hogy a társulat kifejezést nem tartja szerencsésnek, sem a szövetkezet kifejezést, mert a kereskedelmi törvény mind a kettőt egészen más irányban foglalta le. Az érdekeltség elnevezés még a­ legjobban meg­felelne annak a fogalomnak, melylyel a vízi művek létesítésére egyesült birtokosokat illethetnék. A szabad és nyilvános társulatok közt fennálló különbségre vonatkozólag kifejti, hogy a víz­hasznosítások által egy egészben külön csoport­ja vonatik be az érdekeltségnek, hol nem lehet azo­kat a schémákat alkalmazni, melyeket eddigi törvé­nyeink a vízrendező társulatokra előírnak. A vízhasz­nosítás, mint az illetők szabad egyezkedésén alapuló művelet, sokkal szabadabb mozgást kíván. Ezen keret abból áll, hogy az illető érdekeltek egyhangúlag lét­rejött szerződés alapján kötelezik magukat a munká­latokat foganatosítani és hogy sokkal könnyebben történhessék, a törvény bizonyos előírt feltételek tel­jesítése mellett ezen érdekeltségnek is megadja a jogi személyhez kötött előnyöket, melyeket a nyilvános tár­sulatok élveznek. Az ily szabad társulatok alakulása, mert a hitelezőknek még sokkal nagyobb biztosítékot nyújtanak mint a nyilvános társulatok, kitelhetőleg előmozdítandó a törvényhozás által már azért is, mert a legliberálisabb elveken alapszik és a legkevesebb hatósági ellenőrzéssel jár. A franczia törvényhozás 1865-ben alkotta meg ezen keretet és azóta átment az az olasz, spanyol, sőt a porosz törvényhozásba az 1879. évi vízszabályozó társulatokra vonatkozó törvény értelmében. Ez egyik legkisebb bizonyság a mellett, hogy megfelel úgy a kor követelményeinek, mint a vizmunkálatok termé­szetének. A nyilvános társulatokat illetőleg meg­jegyzi, hogy azok kerete lényegileg mindenben meg­felel a jelenlegi társulati szervezetnek, csakhogy na­gyobb átalánosságban kell tartani, mint az 1871. 39. t.-czikket. A kötelező társulati elnevezést maga sem tartja szerencsésnek, a­mennyiben az csakis a meg­alakulásra, nem egyszersmind a további működésre vonatkozik, mely a nyilvános társulatokéval midenben megegyez. Azonban egy különbözetet akar tenni ezen elnevezés alatt az olyan kisebb vízrendezési és fenn­tartási műveletekre, melyeknél az érdekeltség nem tarthatja meg a sok formalitást, melyet a törvény a nyilvános társulatokra előír. Ezen keretet úgy kép­zeli, hogy az érdekeltség összes administrationális teendőit a hatóság hivatalból intézze a culturmérnök­­ség műszaki vezetése mellett. Dr. Darányi Ignácz azt tartja, nem helyes az ármentesítő, belvíz-szabályozó és vízhasznosító társu­latokat egy kalap alá venni. Ezek természetek szerint külön szervezetet és külön elbánást igényelnek. Az ármentesítő társulatokra nézve nem nyilatkozik, mert ez a tárgyalás keretébe nem tartozik. Ezekre vonat­kozólag már kimondotta a Tiszavölgyi társulat köz­ponti bizottsága, hogy a kötelező ármentesítés a kor­mány által elrendelhető a megfelelő garanciák mel­lett. Ezen intézkedés terjesztendő ki a belvízszabá­­lyozó társulatokra is, mert az 1874: XI. tcz. azon in­tézkedése, mely szerint magasabb állami érdekek fenn­forgása esetén a belvizszabályozás törvényhozási fel­hatalmazás alapján kötelezőleg is elrendelhető, czél­­szerűnek nem bizonyult. A garantiát abban véli ta­lálni, hogy azon költséget, melyet a jövedelem-emel­kedés nem fedez , az állam viselje. A vízhasznosítá­soknál azonban ily jogot az államnak nem kíván adni, mert a vízhasznosítás inkább ipari jellegű. A »szabad társulat« elnevezést nem helyesli, mert félreértésekre adhat alkalmat. Oly értelemben azonban, hogy a ki­sebb érdekeltség a belvíz-szabályozás és vízhasznosítás esetén is úgy, mint az ármentesítést illetőleg az öblö­­zeteknél történt, bizonyos formalitások alól felmen­tessék , helyesnek tartj­a. A kötelező társulatok elne­vezése sem helyes, mert az obligatórius eljárás csak az alakulás egyik formája, de magára a társulatra és annak czéljára nézve különbséget tesz. Ezek alapján indítványozza: »A vizi társulatoknál megkülönböztetendők s külön elbánás alá veendők az ármentesítési, belviz-le­­vezetési és vizhasznosító társulatok. Mind a három­­nemű társulatnál az alakulásra nézve az érdekeltek akarata legyen irányadó a törvény által meghatáro­zandó közelebbi feltételek mellett. Az ármentesítési és belvíz-levezető társulatok alakulása azonban ma­gasabb állami vagy közgazdasági érdekek fenforgása esetén a kormány által elrendelhető legyen, mindazon­által azon garancia mellett, hogy azon költség, a­mely fedezetét a jövedelem-emelkedésben nem találja, az állam által fedeztessék. Végül hatalmaztassék fel a kormány, hogy belvízszabályozás és vízhasznosítás esetén kisebb érdekeltségeket, melyek társulattá nem alakulhatnak, a társulati formalitások alól fel­menthessen.« Károlyi Sándor gróf: A kérdés sarkpontja az, hogy kit kell érdekeltség alatt érteni és ki tartozik és mily mértékben s ki nem köteles az érdekeltség közül a teherviseléshez hozzájárulni. E kérdés nem hagyható ki s azért ennek figyelembevételét kívánja. Keszlerffy János azon különbségek feltüntetését kéri, társulatok keletkezésénél előfordulnak, a társulatok keletkezésénél a kényszert a­melyek a r­észéről kizárná. Horánszky Nándor kiemeli, hogy a kényszernek többféle nemét lehet megkülönböztetni. Azt, midőn az állam akkor is kötelezőleg parancsol, ha senki sem akarja; azt, midőn a többség a kisebbséget meg­hajlásra készteti és azt, midőn a többség akarata el­lenére érvényesül a kisebbség nézete. Az ármente­sítő társulatoknál az absolut kényszert elismeri ott, hol az inpopulatio és a községek fennállásáról van szó. A belvízszabályozó és vízhasznosító társulatok­nál sem az absolut, sem pedig azt a kényszert, mely a kisebbség érdekében a többséggel szemben alkalmaz­óik , nem helyesli, hanem elismeri a szabad alaku­lás helyességét, és a többségnek azon jogát, hogy a kisebbséget bevonhassa; ellenben a vízhasznosítás­nál a kényszer minden nemét perkorrestálja. Ezzel szemben Dessewffy Aurél gróf utal arra, hogy a pa­takokra vonatkozólag a bizottság már elismerte, hogy beállhatnak oly esetek, melyekben a szolgalmat az érdekeltek tűrni tartoznak. Kvassay Jenő az elnök kérdése folytán előadja, hogy magasabb állami, közegészségi vagy közgazda­­sági szempontból mindennemű vízvédelmi, vízmente­­sítési és vízrendezési munkálatnál, de nem a víz hasz­nosításánál az államnak megadni akarja azt a jogot, hogy bizonyos garanciák mellett a munkálatokat vég­rehajtathassa és a haszon arányában a költségeket az érdekeltektől behajthassa. A kisebb intézkedé­­sekre nézve azt kívánja, hogy az árkoknak, csator­náknak, vízfolyásoknak a kellő méretek szerint való kiásására, a tisztaságnak és a vízfolyások medrének rendezésére és jó karban tartására, vízmosások meg­szüntetésére vonatkozó munkálatokat hatósági kény­szer útján az érdekeltek terhére az állam szükség esetén elrendelhesse és végrehajtathassa. A nagyobb munkálatok tekintetében fentartandók az eddigi tör­vények, melyek szerint a birtok szerinti kisebbség ellenében a többség társulattá alakulhat és a szük­séges szabályozási munkálatokat keresztül viheti. A vízhasznosítás tekintetéből nem kívánja a kötelező társulást, hanem kimondandó, hogy öntözési vállala­toknál az érdekelt területnek kétharmadrészszel szá­mítandó többsége csakis abban az esetben követel­heti a kisebbség hozzájárulását, ha a) a társulat kö­telékébe bevonandó területek eddig állandó rétet képeztek ; b) a munkálat legalább 100 kat­ holdnyi területre terjed ki ; c) annak czélirányos foganatosí­tása az egyes belépését feltételezi. Teleszky István azon kérdésére, hogy e feltéte­lek disjunctive vagy conjunctive értendők-e, Kvassay megjegyzi hogy e feltételeknek együtt kell lenniök. Keszlerffy János a mellett van, hogy az érdekeltek szabad akaratánál fogva szövetkezzenek. Ettől csak akkor enged eltérést, ha magasabb állami érdekek fo­­rognak fenn. Ekkor azonban viselje az állam a költ­ségeket s az érdekeltek csak a haszon arányában já­ruljanak azokhoz. Ha azonban a község érdeke forog szóban, mert a haszonrészlet ki nem puhatolható, a község, mint ilyen s ne egyes köteleztessék a munká­latok keresztül vitelére. Dessewffy Aurél gr. nézete szerint nem kell érdekeltségről beszélni, hanem el­fogadni azon irányelveket, a­melyeket Horánszky és Darányi mondottak el. Részéről eltekintve az ármentesítéstől, pártolja azt, hogy az államnak, ha magasabb közérdek forog szóban, legyen joga kény­szert alkalmazni. A szabad, nyilvános és kötelező tár­sulatok közti különbség — eltekintve az ármentesí­­téstől, fentartandó, mert ennek a vízjogban van helye. Miklós Ödön a beterjesztett indítványt, ha azon 10­20 nagyobb folyót tartjuk szem előtt, mely az ország­ban van , helyesnek tartja; de ha ez alá esnek több ezerre menő patakok is, akkor rendkívüli megterhel­­tetés rovatik az államra. Teleszky István a beadott indítványt a kifejtet­tekhez képest megfelelőnek tartja, mert ha az állam kényszert alkalmaz valamely magasabb érdek szem­pontjából szükséges munkálat keresztül vitelére, az állam viseli a költségeket s az érdekelteket csak azon arányban vonja be, a­melyben a hasznot élvezik. A­mi azt illeti, hogy a kisebb patakoknál a hasznot nem lehetvén kimutatni, ezeknél a költségek az állam ter­hére fognak esni, megjegyzi, hogy ilyen esetben az ál­lam nem fog a maga jogával élni. Egyébiránt Da­rányi indítványának utolsó pontját következő szöve­gezésben ajánlja elfogadásra: »Végre belvízszabályo­zás és vízhasznosítás szempontjából kisebb érdekelt­ségek, melyek nyilvános társulatokká nem alakulhat­nak a törvényben meghatározandó módon és feltéte­lek alatt magán­társulatokká alakulhatnak.« Dr. Csillagh Gyula a vízjogi törvényben felemlí­teni és hangsúlyozni kívánja azt, hogy a nyilvános társulatok mellett szabad vagy magántársulatok is létezzenek. A magánjog értelmében ki ki köthet tár­saival társasági szerződést, de hogy az ily társaság jogi személyiség jelentőségére emelkedjék, erre nézve szükséges, hogy a társulat e formája a vízi törvény­ben elismertessék. Tegyük fel: 3—4 birtokos alakit ily társaságot, alagcsöveket szerez be, ingatlanokat, szol­galmi jogokat szerez; szükséges-e, hogy e czélból mindjárt a körülményes hatósági eljárás tartassák meg, vagy később is a hatóság felügyelete alá helyez­tessék. E társulati formának a vizi törvénybe való felvétele által igen előmozditandja a culturális mun­kálatokat s ezért annak felvételét kívánja. Teleszky István: az a­mit a javaslat szabad­társulat alatt ért, az nem jogi személy, ha­nem magánjogi társaság. Kvassay Jenő a szabadtár­sulatokat azért kívánja a törvénybe felvenni, mert e társulatok nevek alatt jogokat szerezhetnek, kötele­zettségeket vállalhatnak, földbirtok vagy egyéb do­logi jogok tulajdonjogát megszerezhetik, a bíróságok előtt pert indíthatnak és maguk is perbe foghatók. A kifejlődött hosszabb vita után elnök határo­­zatilag kimondja, hogy a bizottságok a 14-ik kérdésre, kapcsolatban az 5-ikkel, »igen«­­nel felelnek, megoldva ezt Darányi in­dítványával, melynek utolsó mondata Teleszky módosítása szerint változik. Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. A biztosítási enquéte után. (..) A tűzkárbiztosításoknál előforduló vissza­élések meggátlása, a mozgó ügynökök működésének szabályozása és a túlbiztosítások megakadályozása végett egybehívott enquéte tegnapi ülésével befejezte tárgyalásait. Mikor az első enquéte-ülés tartatott, lapunk volt az első, mely figyelmeztette a biztosító társasá­gokat, hogy — abbanhagy­va a fékevesztett concurren­­tiát, mely csak a saját érdekeit ismeri s mely, hogy a másik társaságot károsítsa, még áldozattól sem ret­ten vissza, a saját magok szabályozzák az ügyet, és egyetértve mondjanak le a mozgó ügynököknek oly sok kárt okozó alkalmazásáról s állapítsák meg ma­gok közt, hogy mily rendszabályokat fognak életbe­léptet az általuk is kártékonyaknak ismert s mégis oly gyakran előforduló visszaélések ellen. Már akkor felhasználtuk az alkalmat, hogy egynéhány oly élet­beléptetendő intézkedést ajánljuk biztosító intéze­teinknek, melyek nézetünk szerint a visszaéléseket megszüntetnék, s constatálhatjuk, hogy az általunk ajánlott rendszabályok osztatlan tetszésben részesül­tek, nemcsak az ez ügygyel másnap foglalkozó lap­társunk a »P. Lt.« részéről, hanem magán az en­quete tárgyalásain is. És mégis most, midőn az enquete befejeztetett, azt kell mondanunk, hogy a tárgyalások alig nyújta­nak valami pozitív eredményt, s hogy azokból csakis az tűnik ki, a­mit említett czikkünkben felhoztunk, hogy t. i. biztosító intézeteink abban a versenynek már nem is mondható hajszában, melyet egymás el­len folytatnak, egyetértésre jutni nem bírnak , ma­guk közt cartellt megállapítani nem tudnak. Pedig, a­mit mi előre megmondtunk, maguk láthatták, hogy nem jó lesz az intézkedéseket a kormányra bízni. Meny­nyire megijedtek mindnyájan a minisztériumnak a mozgó ügynökökre vonatkozó szabályzatától, hogy ígérték egy szívvel, egy lélekkel az institutió­ eltörlé­sét, ha a kormány a javaslatot visszavonja! És ekkor midőn veszélyeztetve látták létérdekeiket, de csakis ekkor állott be köztök az egyetértés.­­ Az enquete tárgyalások két határozata fontos. Az egyik az, hogy váltóval a biztosítási díjak csak húsz forinton felül fedezhetők, s a másik az, hogy a mozgó ügynök hatásköre korlátoltatok, s hogy jog­­cselekményeiért az illető kerületi vagy helyi ügynö­kök felelősekké tétettek. Lesz-e a két határozmányok foganatja, a jövő fogja megmutatni ? Azonban azt hisz­­szük, hogy a másodikban aligha lesz köszönet s a kormány előbb-utóbb is kénytelen lesz a mozgó ügynökök intézményét, — ha intézeteink e káros in­­stitutiót önként ki nem küszöbölik, — rendeletileg be­tiltani. Hogy mi ez ügyben hogyan vélekedünk, azt már első czikkünkben elmondtuk, és reméljük, hogy intézeteink, még mielőtt a kormány közbelépne, belát­ják, hogy rájuk nézve is hasznosabb, ha nem dolgoznak ezen a biztosítás ügyét csak diskreditáló ágensekkel. Hogy az a határozmány, mely szerint 20 írton aluli díjakról csak kötelezvények állíthatók ki, meg­szüntetné a visszaéléseket, kötve hiszszük. A különb­­ség csak az lesz, hogy eddig az intézet a váltóra azon­nal sommás végzést kapott és ügyvédje költséget ra­kott zsebre, ezentúl pedig előbb makacssági ítéletet kell hozni s költség nem lesz. De épen ezért nem ke­vesebb díjkötvény fog aláíratni apróbb összegekről, mint a­mennyi díjváltó állíttatott ki eddig. Ennek a bajnak csakis azzal lehet­ne véget vet­ni, ha annak eredetét megszüntetnék, s ha a díváltók­nak csak néhány év óta szokássá vált beperlésének indokát s az azt szükségessé tevő intézményt föladnák és talán ez esetben a mobil agence-ra sem volna többé biztositó intézeteinknek szüksége, mig most erővel igyekeznek mozgó ügynökeiket megtartani. Az ügy az enquéten is szóba került, de elég figyelemre ott nem méltattatott.­­ Az első szabad biztosítási évet értjük. Első czikkünkben utaltunk erre is, mint a biztosításoknál előforduló visszaélések egyik okozójára, mint a biztosító társaságok, őrült versenyé­nek egyik korcsszüleményére. És ha ma visszatérünk rá, csak azért van, hogy a kormány figyelmét ezen a külföldön sehol fenn nem álló, sehol meg­tűrt intéz­ményre felhívjuk, mely a bajok egyik fokutforrása, már csak azért is, mert a mozgó ügynöki intézmény életbeléptetésének szintén egyik oka. Az első ingyenbiztosítási évet, mint említik, a verseny hozza létre. Egyik nagy társaságunk, mely büntetlenül tehetett ily veszedelmes dologgal kísér­letért léptette életbe. A többi behozta, mert a verseny rákényszerítette. De hogy ilyen biztosítást szerezzen, a kisebb társaságnak mozgó ügynökre volt szüksége. Ez aztán a kisbirtokosnak kecsegtető ajánlatot tehe­tett: »Biztosítsd házadat, nem fizetsz most semmit, csak írd alá ez öt váltót!« A kis­gazda édes-örömest aláírt, sőt szívesen túlbiztosított. A társaság egy évig viselte a risk­ót s az év végén kénytelen volt perelni a váltót, megrontva a biztosítás hitelét. Mert az előtt az első ingyen év behozatalát megelőzőleg stom­írozta az első év után az ügyletet s nem bajlódott a per­essel. A gazda látta, hogy perük, fizetett, de a jövő évben felgyujtotta a házát s legtöbb esetben a bebi­zonyított rosszhiszemű túlbiztosítás következtében nem kapott semmit. íme, megint ott vagyunk, ahová a mozgó ügynökök okozta bajok megbeszélésénél ju­tottunk. És a­mint egy hóval ezelőtt sürgettük a mozgó ügynöki intézménynek az intézetek által ön­ként való eltörlését, úgy sürgetjük ma az első in­gyenévnek a biztosítási combi­natiókból való kiküszö­bölését. Mert megeshetik, hogy pár év múlva az intéz­mény még több panaszra ad okot, mint a mobil­­agence s ki tudja, hogy a kormány akkor nem követi-e a külföld példáját s nem tiltja-e el egyszerűen e se­hol sem létező kinövést. KÖZLEMÉNYEK. A kender­ kiállítása Köztelken tegnap nyílt meg. A középső nagy teremben van felállítva a díszes üveg­­szekrény, melynek felső részében a nyers kender és kendertermények vannak elhelyezve, alsó részét pedig a gyárilag előállított minták foglalják el. Van ázat­­lan és ázott, töretlen kóczos kender, türött nyers ken­der, morzsolt, gerebenezett kender, kacscs és kócz; nyers félmorzsolt, gerebenezett, kötél és istrángken­der az ország legkülönbözőbb vidékeiről összesen 25 faj. A gyári mintázatok közt vannak: kenderből, kacscsból és kóczból fonószalagok, előfonatok, fona­lak, czérnák, zsinegek, szövetek, szalag-, fonál- és kötél-mintázatok, műkötelek, zsinórok, hevederek, kenderszijak, géphajtó és egyéb nehéz szövetek, szá­razon és olajkátránynyal bekenve, hálók, lábszőnye­gek, csomagoló vászonszövetek és gazdászati különle­gességek. A gyűjteményt annak egybeállítója, B­a­­k­a­y Nándor maga állította fel tegnap a múzeumban. Az országos iparegyesület ipariskolai felügyelő bizottsága,tegnap d. u. Mudrony Soma elnöklete alatt ülést tartott. Panasz merülvén fel az iránt, hogy a kerületi elöljárók az iskolát nem látogató iparosta­­nonczők intése körül nem a legsürgősebben járnak el, határozatilag kimondta a felügyelő bizottság, hogy a főváros tanácsa keressék fel, utasítsa a kerületi elöl­járóságokat az intések sürgős elintézésére. A most felszabaduló iparos tanulók felszabadulási bizonyít­ványainak kiállítása végett megtartandó vizsgálatok­ra nézve, a kerületi igazgatók megbizattak a vizsgála­tok megtartásával, kötelességekké tétetvén a vizsgá­latok napjának bejelentése, hogy az iparegyesület felügyelő bizottságának tagjai azon részt vehessenek Az elnök ezután bemutatta a minisztériumból leérke­zett szabadkézi rajzminták Il-ik füzetét, melyek a kerületi ipariskolákhoz szét fognak küldetni. Végül az intők mikénti kézbesítése kerülvén szóba, a gyűlés kimondta, hogy azok személyes kézbesítését tartja kí­vánatosnak az iskolai szolgák által s ennek eszközlé­­sével az igazgatók bízattak meg, fennhagyatván azon­ban nekik, hogy belátásuk szerint intézkedjenek. Ez­zel az ülés véget ért. Az országos borászati szövetkezet f. hó 14-én (vasárnap délelőtt 10 órakor a Köztelken ülést tart. A kiskereskedőknek és kisiparosoknak, a szö­vetkezetek útján nyújtandó olcsó hitel ügyében, a fő­városi hitelszövetkezetek által megindított mozgalom megvalósulásához közeledik. Az előleges értekezlet által kiküldött szűkebb körű bizottság előmunkálatait befejezve, a létesítendő intézet alapszabálytervezetét a tegnapra egybehívott értekezlet elé terjesztette, a­mely azt némi csekély módosítással elfogadta. E sze­rint az intézet, nem mint eleinte tervezve volt, a ha­zai szövetkezetek országos szövetsége, hanem rész­vénytársaság leend 1 millió frt alaptőkével, mely 10.000 darab 100 frtos részvény kibocsátása áltá szereztetnék be. Czélja lenne az intézetnek a szövet­kezetek, valamint a magánkereskedők és iparosok váltóit 10 frton felül olcsó kamat mellett leszámítolni s visszleszámitolás útján a szövetkezeteknek olcsó hi­telt szerezni, ugyanezek számára saját kebeléből sze­mély és tárc­a-hitelegyleteket alakítani s így ezeknek, valamint a fővárosban és vidéken pénzszövetkezetek s kölcsönös segélyszövetkezetek alakítását előmozdítani. A takarékbetétekre, melyek 1/2 éven túl az intézetnél lesznek elhelyezve, a nyereségből 20°/0-ot fizet a be­tevőknek. A szűkebb körű bizottság ezenkívül egy kör­levelet is szerkesztett a közönséghez, melyben a lé­tesítendő intézet szükségét és czélját ismerteti. Ezt ki fogják nyomatni és szétküldik az ország minden részébe. Az országos iparegyesület d­iszérmei. Az orsz. iparegyesület legutóbb megtartott igazgatósági ülé­sén, a hazai iparosok buzdítására és az ipar előmozdí­tása körül szerzett érdemeik elismerésére, a következő érmek kiadását határozta el: I. Diszérem az oly ipa­rosok számára, kik a hazai ipar előmenetelét idézték elő. Ezen érem elnyerhetésére igazolandó, hogy az illető iparos valamely, nálunk még nem űzött ipar­ágnak, vagy ipari eljárásnak feltalálója, életbelépte­tője vagy bevezetője és meghonosítója, vagy hogy egy már űzött iparágat a tökély és versenyképesség szín­vonalára emelt. Ezen érem 3 fokozatban adatik ki u. m. aranyban, ezüstben és bronzban. II. Diszérem oly kézműves-iparosok számára, kik ipari jelességük által kitűnnek. — Ennél igazolandó, hogy az illető készítményeinek jelessége által bebizo­nyította, hogy jeles mestereknek tekinthető. — Ezen érem csak ezüstben adatik ki. — TTT. Diszérem oly iparosok számára, kik a kor igényeinek és a külfölddel való versenyképesség feltételeinek megfelelő ipartelepet hoztak létre. Ennél igazolandó, hogy az illető ipartelep megfelelő helyiségben úgy van felszerelve, mint külföldi hasonló telepek, továb­bá, hogy a munkások száma, valamint a bér- és kép­zettség viszonyai a versenyképes gyártás feltételeinek megfelelnek, továbbá, hogy a készítmény minden te­kintetben versenyképes, vagy hogy a készítménynek a külföldön is kerete van. Ezen érem 2 fokozatban, ezüstben és bronzban adatik ki. IV. Diszérem az oly iparosok számára, kik iparukat művészi irányban fej­lesztik és e tekintetben figyelemre méltó sikert képe­sek felmutatni. Ennél igazolandó, hogy a készítmé­nyek művészeti értékkel bírnak és a finomabb műsz­­lésnek megfelelnek. Mindhárom rendbeli érem oda­ítélése a szakosztályok ajánlatára, az igazgatóság ál­tal történik. Az ajánlás vagy az illető szakosztályban felmerült javaslat, vagy az illetők pályázata alapján történik. Pályázatra minden Magyaror­­szágban lakó, illetőleg itt iparteleppel bíró egyén jogosítva van. A hiteles igazol­ványokkal ellátott pályázatok az igazgatósághoz nyúj­tandók be. A pályázatok egy szakértő bizottság által megbírálva, az igazgatóság elé terjesztetnek. A jutal­mak a legközelebbi rendes közgyűlésen fognak ünne­pélyesen kiosztatni.­­ A munkások jutalmazására nézve elfogadtatott a már korábban ez ügyben hozott határozat. A budapesti központi é tejcsarnok létesítése czéljából f. év január 7-én egybegyűlt értekezlet ál­tal kiküldött szervező bizottság ma d. e. a Köztelken gr. Andrássy Aladár elnöklete alatt ülést tar­tott. A kiküldött bizottság tagjai teljes számmal je­lentek meg, nevezetesen: Egan Ede, Lónyay Gábor, Kégl György, Tormay Béla, Reusz Henrik, Karsai Albert, Ordódy Lajos, Bálintfy Pál, Tregel Jakab, Koppély Géza, dr. Kresz Géza, Dedinszky Kálmán, Mannlicher Róbert. Elnök gr. Andrássy Aladár az Egán-féle szövetkezési alapszabály tervezetét vétette tárgyalás alá. Az erre megindult általános vitában, melyben gróf Andrássy Aladár, Bálintfy Pál, Tor­may Béla, Egan Ede, Koppély Géza, Lónyay Gábor, dr. Kresz Géza s Ordódy Lajos vettek részt, a bizott­ság abban állapodott meg, hogy a központi tejcsar­nok az esetben minden veszély nélkül létesíthető — ha az iránt a szövetkezni kívánók előre is megnyug­tatva lesznek, hogy az orvosi és állatorvosi egyletnek a fővárosi tejeladást jellemző botrányos visszaélé­sek megszüntetésére irányuló egészségrendőri javas­latai a főváros hatósága által elfogadtatnak és úgy a kormány, mint a főváros megteend mindent a rész­ben, hogy az egészséges tej szállítására magát köte­lező és folytonos nyilvános ellenőrzés alatt álló tej­szövetkezet ne essék áldozatul a csalások minden­nemű eszközével felfegyverzett nagyszámú tejprodu­­censek versenyének. A bizottság ezután az alapsza­bály tervezetnek pontozatonkénti tárgyalásához fo­gott. A pontok kisebb részben a tárgyaláson át is mentek. Az alaptőke beszedésére nézve a nézetek el­ágazók lévén, egyelőre végzés nem hozatott Egán Ede javaslata, hogy 10 db tehén egy üzletrész jegy­zésére kötelezzen, s egy üzletrész jegyzése a 10 te­hénnel együtt mint minimális tétel állapíttassák meg: elfogadtatott. Dr. Kresz Géza a legkisebb mérvű, naponkénti 1—10 litert kitevő hozzá­j­árulást is elfogadásra ajánlotta, ez azonban gyakorlati szem­­pontból nem volt elfogadható. Ez alkalommal dr. Kresz Géza azon nyilatkozatot is tette, hogy belátja mikép az első értekezleten tett ama javaslata, hogy a tej­csarnok felállítása városi régiében eszközöltessék, kivihetetlen. Bálintffy Pál az üzleti tőke beszerzésére nézve a fogyasztókat is bevonni kívánná. Minthogy azonban javaslatát nem formulázta, a jövő ülésén fog erre vonatkozólag conkrét javaslatot előterjeszteni. E pontok tárgyalása után, nagyobb tejfogyasztó válla­latok hangulatának megismerése czéljából Koppély Géza lett kiküldve a végből, hogy jelentést tegyen a jövő ülésen.A további tárgyalások czéljából a jövő ülés f. hó 16-án, kedden d. e. 11 órakor lesz. Gyümölcsészeti törzskönyv. Az országos ma­gyar gazdasági egyesület, úgy a hazai gyümölcster­melés okszerű fejlesztése, valamint ez után a szegé­nyebb sorsú földműves osztálynak új keresetmód nyújtása érdekében, szükségesnek találván az ország­ban termelt gyümölcsfajokat az egyes vidékek sze­rint egy törzskönyvben egybeállítani, még a múlt év tavaszán felhívást intézett a hazai gazdasági egyesü­letekhez, hogy működésök területén jelöljék ki azo­kat az alma és körtefajokat, melyeket főként nagyban termelésre legalkalmasabbnak és leginkább aján­­landóknak találnak. Az egyesületek erre vonat­kozólag csak az idei termés eredménye után válaszol­hattak s jelenleg már oly tetemes anyag gyűlt be, hogy az egyesület gyümölcsészeti szakosztálya legkö­zelebb megkezdheti annak rendezését és törzskönyv­be való egybeállítását. Az országos magyar gazdasági egyesület szö­vetkezeti szakosztálya f. hó 14-én, (vasárnap) d. e. 11 órakor a Köztelken ülést tart. Tárgy: A mezőgazda­­sági biztosítás ügyében, a szövetségbe lépett egyesü­letek nagygyűlése elé terjesztendő tárgyalási ponto­­zatok megállapítása. Az országos iparegyesület ipartársulati szakosz­tálya hétfőn, f. hó 15-én d. u. 5 órakor az egyesület helyiségében ülést tart. Tárgyak: 1. Ipartársulati fo­lyó ügyek és bejelentések. 2. Jelentések: a) a hitel­­szövetkezet ügye; b) a fegyencz­ipar rendezése; c) törvényjavaslat az országos kiállítás tárgyában. 3. A régi magyar ezéh-hagyományok irodalmi értékesíté­se. 4. A győri vízkárosult iparosok sorsa. 5. R­á­t­h Károly értekezése : mily hatással volt a né­metországi iparra az ismert mondás: »olcsó és rossz.« A m. kir. államvasutak 1882. évi üzleti fölösle­geinek czimén az igazgatóság m. évi deczember hó 29-én 800,000 frtot szállított be a m. k. központi ál­lampénztárba, mely összegnek beszámításával az 1882. évi összes készpénz-beszállítás öt millió forintot te­­szen ki. A török-becsei takarékpénztár az első vidéki pénzintézetünk, mely a m­­évre mérlegét már egybe­­állította s szétküldte. A már tizennégy éve fennálló intézet e gyors eljárása csak dicséretet érdemel s kö­vetésre méltó példakép szolgálhat nemcsak vidéki, hanem fővárosi intézeteinknek is. A 40,000 frtnyi részvénytőkével rendelkező takarékpénztár m. é. 9056 frt 87 krnyi nyereségét a következőleg osztja fel: tartalékalapra 940 frt 39 kr.; Igazgatói jutalékra 905 frt 65 kr.; külön tartalékalapra 300 frt; a török­­becsei nőegyletnek 100 frt; »Arany János« szobrára 50 frt; a n.-becskereki gymnásiumi segélyegyletnek 50 frt; a törökbecsei köz­iskoláknak 50 frt és a hi­vatalnokok jutalmazásul 260 frt 86 kr., a fenmaradó 6400 frt a 400 darab 100 frttal befizetett részvényre 16 írtjával osztatik el. Az intézet tartaléka a fenti dotátióval 21,000 írtra emelkedett. Biztosítás fizetésképtelenségek ellen. Bécsi la­pok írják, hogy néhány biztosító szakember biztosító­egyesületet készül alkotni, mely fizetésképtelenségek és csődök esetén beálló veszteségek ellen fog biztosí­tani. A szükséges előkészítő lépések a megalakulásra már megtörténtek.­­ Néhány év előtt, ha jól emlé­kezünk, szintén volt már Bécsben szó ilyenféle inté­zet alapításáról, de később elejtették az eszmét, mert annak kivitele igen sok akadályba ütközött. Az országos iparegyesület háziipari szakosztá­lya folyó évi deczember hó 13-ik napján, délután 5 órakor az egyesület helyiségében (Ferencziek ba­zárja, első emelet) ülést tart, melyen a tagok részt­­venni keretnek. Tárgy: Gelléri Mór felolvasása »Az orosz háziiparról.« A Kőbányai sertésüzlet, sertéskereskedelmi csarnok jelentése. — Január 12. A forgalom csekély, az irányzat ingadozó. — Magyar öreg nehéz 60 — 61, fiatal nehéz 62—62'/,,, közép 61 — 62, kön­­­nyű 59—60. Szedett nehéz 58 — 59, közép 57—58, könnyű 56 — 57. Romániai bakonyi nehéz 60—62 átmeneti, közép 58—59 átmeneti, könnyű 56—57 átmeneti, eredeti nehéz-----át­meneti, könnyű---------átmeneti. — Szerbiai nehéz------­-----átmeneti, közép 58—59 átmeneti, könnyű 56—57 átmeneti. — Hízó 1 éves élősúlyban 40/0 levonással 50—56, 2 éves 53—56 — Az árak hizlalt sertéseknél páronkint 45 ki. és 4°/o levonással kilogrammonkint értendők. Romániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmered­ést adattak el, a vevőnek páronkint 8 arany forint vám fejében, megté­ríttetik. Budapesti áru- és értéktőzsde. Január 12. Gabonaüzlet. (Délutáni tőzsde.) A dél­után folyamán csak egy rakomány bánáti tengeri kelt el május—júniusi szállításra 6.1 p frtjával EgYb kötés nem történt, az irányzat s az árak változatla­nok maradtak. Jegyzéseink a következők: Szokványbuza tavaszra 9.48­^_g _ j,, náti tengeri május—júniusra 6.12­^15/g zab tavaszra 6.53—6.56. Káposztánkig . ' ■ szept. változatlan 13.8­8—13.50. ‘ K* Értéktőzsde. (Esti t­ő­z­s­d­e.) A . . ról magas árakról érkezett hír, miért is nálunk szilárd hangulat észlelhető, ámbár ami a forgaijw .in: „ „ vajmi sokat hagy még kívánni valót. ’' Jegyzéseink a következők : Magyar 4 százalékos alanyi­ ,,, —85.45. Magyar 5 százalékos papijáradék 84771/ mind per ultimo. — Osztrák hitel,^ • Ja 283.30—282.80. — Magyar hitellel^ 273_2’ °­­ — Magyar leszámítoló bankrészvényes. * Osztrák államvasuti részvények 32g /8 • A zárlat 6 órakor szinté^' ... . kevés változással. blird. de ,geu

Next