Nemzet, 1883. június (2. évfolyam, 149-178. szám)

1883-06-01 / 149. szám

Budapest, május 31., Rég­ryult századok felidézett szelleme ennyű­ szárnycsapással suhant át Európa előtt. A luxembourgi erődök nem léteznek többé. A király-nagyherczeg leromboltaknak nyilvánította az erődöket, így a londoni szer­ződés értelmében Luxembourg semlegessége bevégzett tény. De ez erődökkel eltűnt-e egyszers­mind az azokhoz fűződő emlékek hosszú so­rozata? Elpárolgott-e a harag gőze, mely e vár felett annyi századon át magasra emelke­dett Francziaország és Németország között? A régi korszak befejezést és az új kezdetet nyert­e a londoni szerződés végrehajtásának ad­usa által? A luxembourgi erődök a setét múlt ta­núi voltak. Vauban mesterkeze építette, egy sereg katonai siker dicsőségének fénye meg­aranyozta. Turenne, Condé, Luxembourg, Vendôme, Vauban, Catinat, Villars korszaká­nak momentumait képezték azok. Azon kor­szakot, midőn Francziaország kettős genieje, a katonai és az irodalmi tetőpontján állott, mikor a franczia nemzet anyagi és szellemi fölénye a többi Európa felett a történelemben páratlan harmóniába olvadt. De nemcsak a franczia dicsőség emlékoszlopait döntötte le Luxembourgban a csákány, a dynamit és nitroglycerin. A vandalismus, a barbárság tanúit is. Luxembourg látta azon franczia lovasokat, akik XIV. Lajos hadügyminisz­terének, Louvoisnak parancsára, az akkor Alsó-Pfalznak nevezett vidéket, Hei­­delbergtől egész Mainzig teljesen elpusz­tították, hogy Németország és Franczia­ország közt a sivatag legyen, s ez vá­­laszsza el egymástól az esküdt ellenségeket. Ugyanezen vár mellett vonultak el Manheim, Worms, Speier stb. kifosztói. Az elfinomulás ezen korszakában Luxembourg látta a szaka­datlan háborúk következtében támadt elva­­dulás oly rémületes példáit, melyek a közép­kor legsötétebb korszakaiban is ritkítják párjukat. És azért, mikor a dicsőség és gyalázat, öröm és gyász e tanújelei megszűntek létezni, úgy a franczia, mint a német nemzet komoly elmélkedésbe merülhet. De legkivált az első. Századok múltak, kormányok, rendszerek változtak, világesemények új korszakokat je­leztek az emberiség történetében, csak a fran­czia politika nem változott. XIV. Lajos politi­kája túlélte a nagy forradalmat s mind a két császárságot. Még ma is létezik az a revanche alakjában. Két század története nem állt egyébből, mint a franczia és német nemzet bosz­­szúkitöréseiből. A németek becsületére válik, hogy rendszerint nem ők voltak a viszályko­dás okai. A régi Németország már állami szer­vezeténél fogva is csak a defensivára és nem az offensivára volt alkalmas. A franczia dics­vágy keresett német földön babérokat. Német­ország volt a nagy hadgyakorló tér, hol a fran­­cziák katonákká képezték magukat. A német nemzetet ütötte a franczia jókedvében és rossz kedvében egyaránt. Egy provinczia megszer­zése, vagy a határvonalnak egy arasznyi előretolása elég ok volt két nagy nép elkese­redett viszálykodására. A német önérzet leta­­padása volt legbiztosabb eszköze a franczia önérzet emelkedésének. A reactiónak azon­ban Németország részéről be kellett követ­keznie. A franczia támadások keltették életre a nagy német öntudatot, melyből megszüle­tett a német egység. A Jénánál elesett német hősök véréből sarjadzott ki ez egység első virága. Waterloo bosszú volt Jénáért. Sedán megakadályozta, hogy a németekre még egy jénai nap virradjon. A német nemzet ma ere­jének öntudatával bír. A franczia ellenben még mindig nagy emlékeiben él. Bármily bé­kés szellemben gondolkoznak a franczia politi­kusok, sőt gondolkozik a jelenre nézve egész Francziaország, a francziák nehezen tudják megszokni a rideg valót, hogy Európának többé nem parancsolnak, s a német nemzet többé nem azon pigra­mássá, melyet a fran­cziák valahányszor nekik tetszik, elpáhol­hatnak. Egy nép nem változtathatja meg gon­­dolkozását mától holnapig. Még a legnagyobb világesemények is csak hosszú idő múlva és következményeikben éreztetik hatásukat. Nincs a franczia politikusok közt egyetlen egy sem, a­ki nem találna sürgősebb felada­tot a Németországon veendő bosszúnál, de a franczia nemzetből csak évtizedek múlva alu­­szik ki végleg a bosszúnak a hamu alatt izzó parázsa. De ki fog aludni. A keserű tapasz­talat tanulsága mindig élénkebb lesz, minél inkább fel­virágzik, a béke politikájának alap­ján, Francziaország. Az összehasonlítás ered­ménye szemmel látható. A háborúk politi­kája Francziaországnak szerzett sok dicsősé­get, de vereségeket is. A pénz- és véráldozat, melyen a franczia nemzet úgy glob­ját, mint vereségeit megvásárolta,kiszámíthatatlan.Több mint kétszázad harczai után, Francziaország inkább összezsugorodott, mint terjeszkedett. A harmadik köztársaság békés politikája el­lenben az anyagi jóllétnek, felvirágzásnak eddig ismeretlen fokára emelte a franczia nemzetet. Németország most sem lép fel elle­nében támadólag. A legszerencsétlenebb né­met politika az lenne, mely a franczia rend­szert most Francziaország ellen fordítva, a német fölényt minduntalan a franczia nemze­ten éreztetné. Ennek a politikának ép úgy bekövetkeznék reactiója, mint bekövetkezett a franczia politikáé, csakhogy Németországra nézve ez végzetesebb lenne, mert egységébe kerülhetne. A két nagy nemzet legfőbb érdeke, hogy a kölcsönös revanche politikája az állandó béke és barátság politikájának adjon helyet. Ez érdeke a civilisatiónak és Európának is. Mind a kettőnek szüksége van erős, Franczia­­országra és Németországra, melyek azonban nem azért gyűjtik erejöket, hogy egymásra rohanjanak. A luxembourgi erődöket a fran­czia és német nemzet ellenségeskedése rom­bolta le. E fontos strategikai pontot egyik sem engedhette át a másiknak, s nem enged­hette meg, hogy ellenfelének alapul szolgál­jon a hadműveletekhez. De kívánatos, hogy miután az ellenségeskedés symboluma leom­lott, megszűnjék maga az ellenségeskedés is. A conflictusok kikerülhetlenek. A fran­czia és német nemzet bizonyára fog még el­lenség gyanánt szemben állni, míg az örök béke létre nem jő. De a rendszeres ellensé­geskedés az, a­minek meg kell szűnnie a tör­ténelmi nevezetességű erődökkel. A cultura versenyének terén azonban folytathatja a két nagy nép a harcztéren szá­zadokon át vívott párbajt. S ebben a küzde­lemben a franciá­k visszaszerezhetik, amit a háborúk véres koc­káján elvesztettek. Nem kell ahhoz Marengo, Austerlitz, Jena, hogy a franczia szellem uralkodjék Európában. Az er­kölcsi fölényt néma fegyverek vívják ki. S a franczia szellem fölényére Európának szüksége van. Az eszmékben való vezetés a franczia nem­zetet illeti meg. A francziáktól függ, hogy ezt a hegemóniát megtartsák. S ha meg tudják tar­tani, nem neheztelhetnek a németekre kato­nai hegemóniájuk miatt. A katonai dicsőség múlandó, míg a civilisatió nagy versenyte­rén kivívott diadalok maradandók, Condé, Turenne, Vendôme, Vauban diadalai­nak fényét még XIV. Lajos idejében elhomá­lyosította Ramilies és Malplaquet gyásza. Pascal, Moliére, Racine, La Fontaine, Boileau, Bossuet, Féné-­­­o­n stb. ellenben örökre fénylenek. Ha a luxembourgi erődök lerombolása ily irányba tereli a franczia nép gondolkozá­sát, a múlt szelleme végleg átrepül s új kor­szak támad a franczia és német nemzet felett. A fiumei kérdésben kiküldött országos küldöttség ma délután 5 órakor tartott ülésében folytatta a hor­­vát küldöttség javaslatának tárgyalását és azt be is fejezte. A tárgyalás közel két óra hosszat tar­tott, azonban a javaslatnak egyetlen pont­jára nézve sem jött létre kiegyezés, daczára a fiumeiek azon kijelentésének, hogy az igaz­ságszolgáltatásra vonatkozólag tett kikötésről lemon­danak, tehát teljesen csatlakoznak a magyar küldött­ség álláspontjához, s legfölebb azon óhajtásuknak kívánnak kifejezést adni, hogy főleg a tengeri jogi kérdések elintézése végett, az igazságszolgáltatás me­nete gyorsittassék s e czélból Fiuméban, ha lehetsé­ges, másodbiróság állittassék. A kiegyezés nem jövén létre, abban történt megállapodás, hogy úgy a horvát küldöttség, mint a fiumei, zárnyilatkozatukat a közelebbi ülésre be fog­ják nyújtani, mely szombaton délben fog tartatni s a küldöttség zárülése lesz. E nyilatkozatok, a küldött­ség zárülésének jegyzőkönyvébe fel fognak vétetni. A Pancsova mellett épülő töltések felöl, Fekete Zsigmond országgyűlési képviselő, ki gróf Bánffy Bélával nem rég lent járt ama vidéken, egy emlék­iratban igen elitélőleg nyilatkozik. Gróf Bánffy Béla fölkért bennünket annak kijelentésére, hogy Fekete Zsigmond ezen nyilatkozata kizárólag az illető kép­viselő magán­nézete, s hogy ő a maga részéről egy­­átalán nem volt abban a helyzetben, hogy az épülő töltések felől tájékozást vagy meggyőződést szerez­hessen magának. Diplomatiánk köréből. Tavera lovag nagykövet­ségi tanácsos Rómából ugyanily minőségben áthe­lyeztetett Berlinbe. Passetti-Friedenburg báró he­lyét foglalja el, ki a bécsi külügyi hivatalhoz nevez­tetett ki követnek. Tavera lovag egy ideig titkár volt a svájczi osztrák-magyar követségnél; ezt az állást foglalta el a mexicói követségnél, mikor Miksa csá­szár oly szomorú véget ért. Mexicóból Tavera úr Washingtonba tétetett át, onnét pedig, három évvel ezelőtt, Rómába. A közigazgatási gyakorlati vizsga kérdéséhez. A köztisztviselők minősítéséről szóló 1883. évi I. t-czikkben előirt közigazgatási gyakorlati vizsga tár­gyainak, a vizsga körül követendő eljárásnak, s a vizs­gálati székhelyeknek megállapítása iránt a belügymi­niszter részéről folyamatba tett tárgyalások rendén, már annyi anyag gyűjtetett össze, hogy mint értesü­lünk, e nagyfontosságú kérdések felett tanácskozások megkezdése a közel­jövőben várható. A cseh tartománygyűlés jövő többségének töre­dékeiről az alábbi ismertetést közli egyik bécsi lap: A cseheken kívül, a­kik öregekre és ifjakra osz­lanak, a táborban vannak a »conservative nagy­­birtokosok. Ezek szintén több csoportra válnak szét. Köztük csekély azok száma, a­kik a tulajdon­­képeni cseh pártot vallják magukénak: Stahrem­­berg Károly­on, Harrach grófon, a Wratislawokon, Hildeprandtokon, esetleg Clam-Martinitzon kívül ke­vés van ilyen. A másik csoport, a Schönborné, Lobkowitzé stb., szigorúan clericalis-feudalis, a­mely a katholi­­kus-politikai casinót is igazgatja. Ez a csoport érint­kezésben van ugyan a cseh nemzettel, de a clericalis­­feudalis érdekeket minden fölé helyezi és a cseh irányt is csak azért támogatja, mert ez az irány most pár­huzamosan halad a reactionárius áramlattal. Ezekkel nem kell összetéveszteni a csehországi »német conservativ« nagybirtokosokat. Ez a csoport sajnálja, hogy a cseh-nemzetiekkel kell tartania. A jövő többség cseh irányával végképen nincsenek meg­elégedve ezek az urak, de »conservativ« elveikkel nem tudják megegyeztetni a német-liberális táborhoz való közeledést, sem a cseh frigytársaktól való elszakadást. Ezt a csoportot fogják szaporítani azok a képviselők, a­kik az opportunisták, ingadozók, időnkint kormány­­pártiak közül kerülnek ki; azon fajta politikusok, a kikből a »középpártot« akarják faragni. E töredék ingadozó nézeteit, a mely nem akar német lenni és cseh nem lehet, a főpapság nagy része is vallja, a mely engedvén a cseh papi fejedelmek és a kormány befolyásának, átment a cseh conversativ táborba, de a cseh­ nemzeti eszméket és törekvéseket nem képes megszerezni. Ezek is anyagiul fognak szolgálni a kö­zéppártnak. A conservativ körökben semmit sem tudnak arról, hogy a kormány actiót szándékozik kezdeni a középpárt alakítása érdekében, de valószínűnek és természetesnek tarják, hogy a pártok az előbb emlí­tett módon fognak alakulni. A pétervári zavargás, melyről moszkvai távira­tunkban mi is tettünk jelentést, a »Kölnische Ztg.« pétervári tudósítója szerint elég nagy volt. E tudó­sító a következőt jelenti: »29-én reggel váratlanul megparancsolta a rendőrség, hogy a zászlókat, a házak díszítését, a ki­világításra szolgáló eszközöket, szóval a koronázási ünnepély minden jelét el kell távolítani. "Vasárnap 27-én este ugyanis komoly nyugtalanság tört ki a nép közt, a­melyet felbőszített a kivilágításnak korai abbahagyása, és a­mely különben is egészen ittas volt. Egyesek fejéről leverték a kalapot, a nép egy­mást támadta meg botokkal, asszonyok megrohan­­tatván sikoltoztak. Mindez a hivatalos esti ünnepély befejezése után történt. Éjfél felé a csendőröket, a­kik rendet akartak csinálni, megverte és kigúnyolta a roppant tömeg, mely körülbelül 100,000 embert számlált. Egy rendőrmestert kirántottak a kocsiból és elverték őt. A botrány növekedtével Grosser főrendőrmes­ter megjelent a helyszínen, de őt is megveréssel fe­nyegették, és semmit sem tudott végezni. Végre reg­gel felé magától szétoszlott a tömeg, miután még más garázdaságokat is követett el. 28-án (hétfőn) a csendőrök helyére jókor kara­­binokkal felfegyverzett lovas cserkeszeket és gyalog­ságot küldtek az utczák elzárására és a rend fentar­­tására. Este azonban ismétlődött a zavargás. A rendőröket üvöltéssel fogadta a tömeg, több járó­ke­lőt durván bántalmaztak, egy valakit, mint hírlik, agyon is ütöttek, néhány zászlót lerángattak. Grosser főrendőrmester ennek következ­tében kérdést intézett Moszkvába a belügymi­niszterhez, hogy mit tegyen. A felelet ez volt: az egész ünnepélyt meg kell szakítani. Ez meg is tör­tént. A zenekarokat, a­melyeknek a tereken kel­lett volna játszaniok, hazaküldték, a decoratiokat pedig leszedték. A Mars-mezőn azonban ott marad­tak a bódék stb. és sok ember jár-kél köztük. Gres­­ser főrendőrmester megparancsolta azonban, hogy a Mars-mezőn délután 3 órakor erős rendőrcsa­patok jelenjenek meg ; a népünnepély kezdete 4 órára volt kitűzve. A tonkingi expeditio. A chinai kormány magatartását jelző és Hong-Kongban május 28-án kelt sürgönyt közöl az »Agence Havas«, a­mely így szól: »A Pekingből érkezett legújabb tudósítások szerint a legközelebbi napokban várják oda Tri­­c­o­u, franczia követet, a­ki elindult már Japánból. Tricou közvetlenül menvén Japánból Chinába, csak néhány nap múlva fogja megkapni megbízó levelét, de ez a körülmény s­em fogja hátráltatni az alkudo­zást, mert China párisi követsége, Challemes-Lacour kérésére, távirati után fölszólította kormányát az új franczia követ elfogadására. A Hanoiban történtek élénk hatást idéztek elő úgy az itteni európaiak közt, mint Shanghiban. De mégis azt remélik, hogy localizáltatni fog a con­­flictus. A chinai kormány, a pekingi hivatalos körök nyilatkozataiból következtetve, tulajdonképen nem viseltetik ellenséges indulattal Francziaország iránt és ki akar egyezni ezzel a hatalommal. Igaz, hogy a chinai kormány panaszkodik a­miatt, hogy a francziák akadályozzák a chinai kereskedelmet Tonkingban és hogy a francziák, miután Bou­­rce közbenjárására visszavonultak, folytatták a hadi operatiókat azon tartományban. De semmi sem bi­zonyítja, hogy a diplomatiai viszony megszakítása forogna eddig kérdésben, annál kevésbbé azt, hogy China fegyverrel szándékoznék beavatkozni Annám érdekében. A chinai hatóságok határozottan megczá­­folják azt a hírt, hogy a Tonkingban vívott harc­ban rendes chinai csapatok is vettek részt, de azt lehet­ségesnek tartják, hogy a fekete zászlósok du­naiakat is toboroztak, de a fekete zászlósokat a chi­nai hatóságok az annami császár rendes katonáinak tartják. A chinai kormány óvatosságból bizonyos intéz­kedéseket tesz a tonkingi határon, de nem szándéko­zik megakadályozni a francziákat abban, hogy meg­fenyítsék az annamiakat. Azonban a chinai kormány — és ezt szabadon kell kifejezni — szilárdul ragasz­kodni akar tonkingi suzerainitásához; nem engedi meg e tartománynak idegenek általi elfoglalását és a franczia protectoratusba is csak bizonyos feltételek mellett egyezik. R­i­v­­­é­r­e csapatját, hír szerint, meglepték az annamiak és körülkerítették, de keresztül vágták ma­gukat a francziák és magukkal vitték halottaikat és sebesültjeiket. A franczia tengerész katonák, körül­belül négy­százan nagy bátorságot fejtettek ki. Riviére könnyelműen rohant előre. Kirohanását vagy »kém­szemléjét« nem fontolta meg, mert az annamiak töb­ben voltak, hogysem elkergethette volna őket kis csapatjával, másrészt Hanoiban nem volt fenyegetve, a­mit az bizonyít, hogy a megmaradt csekély sereg a legutóbbi jelentések szerint még most is tartja magát Hanoiban. Riviére — barátjai mondják — bátor ka­tona volt, de jó tengerész nem, még kevésbbé körül­tekintő parancsnok. Párisban most inkább félnek Angliától, mint Chinától. A franczia kormány nem akarja ugyan ezt bevallani, de az már nem titok, hogy An­gliában rendkívül rossz néven veszik, hogy és mi mó­don rabol össze nagy birodalmat Francziaország a messze Keleten. A franczia közönség nem törődött eddig az egész kérdéssel, de most már aggodalmasan kezd tekinteni az opportunisták politikájára és olyasmit is lehet hallani, hogy Grévy köztársasága még bolon­dabb kalandokba bocsátkozik, mint a császárság, a­mely pedig igazán keserű tapasztalatokat szerzett Mexikóban. Charleme­­-Lacour lapjai vádolják Grévyt hogy annak idejében nem akart segítséget küldeni Tonkingba, de ez rágalom. Jauréguiberry tengerész­miniszter akkor nem segítséget kívánt, hanem tervet terjesztett elő Tonking és Annám meghódítása végett és e terv végrehajtására tizenkét millió frankot kért. A párisi osztrák-magyar nagykövet Grévy elnöknél. Táviratainkban említettük már, hogy a »Jour­nal des Débats« czikket ír Hoyos gróf párisi nagykö­vetünk beszédjéről, melyet Grévy elnökhöz intézett. Most az egész czikk előttünk van, nevezetesebb részét szó szerínt közöljük tehát. A czikkíró azt mondja, hogy a diplomatiai szo­kás conventionális szavakat fogadott el ily alkalmakra, és azután így folytatja: »Sietünk elismerni, hogy az osztrák diplomata fáradságot vett, a szokott szavak közül a legkevésbé compromittálókat választani üdvözletében. Megelége­dett beszélni »barátságos viszonyról, a nagyrabecsü­lés és rokonszenv érzelmeiről« és a legnagyobb gond­dal tartózkodott oly kifejezések használásától, a­me­lyek két kormány közt általában az actio közösségét jelentik. Ferencz József császár képviselője azonban, megtartván a legszigorúbb tartózkodást, mégis meg­kísértette gyöngíteni azt a rossz benyomást, a­melyet a hármas szövetséggel összefüggő legutóbbi leleple­zések hazánkban tettek. Az első tekintetre egy kissé bizarrnak látszik, hogy egy idegen állam követe, op­­portunusnak tartja az arra való figyelmeztetést, hogy »Francziaország több tekintetben Európa első hatal­mai közé tartozik.« Ez az igazság nagyon világos és oly időből származik, mely elég messze van hátunk mögött, semhogy új megállapitására lenne szükség. Különben nemzeti önézetü­nknek nem kell szerfölött megijednie oly formulától, a mely Hoyos gróf nézete szerint, fő­képen arra volt szánva, hogy megértesse, hogy a hár­mas szövetség hatása koránsem lehet a mi hazánk­nak az európai concertből való kizárása. Ugyanez áll arról, a mit ő az »Austria-Magyarország közti ba­rátságos viszonyról« mondott, a »mely megfelel a fontos jelentőségű kölcsönös érdekeknek.» Könnyű megérteni, hogy a­mikor ezt a homályos és tétovázó formulát választotta a nagykövet, nyilván félt attól hogy nagyon világosan találna szólni, ha »kölcsönös érdekek« helyett »közös érdekeket« használt volna. Hoyos gróf beszédének végső frásisa, látszólagos ba­nalitása mellett, szintén eltérő értelmezésre szolgál­tathat tárgyat. Mi nem mernénk állítani, hogy Ferencz József császár képviselője, midőn a bécsi cabinet traditióitól kissé eltérve, előtérbe helyezte Austria-Magyaror­szág lakóinak érzelmeit, nem akart-e a monarchicus etiquette elől kitérni, a­mely az uralkodó személyes érzelmeinek tolmácsolását idézhette volna elő, talán azonban azt akarta megértetni, hogy a magyarok és a szlávok nem táplálnak ellenségeskedést Franczia­ország iránt és a legcsekélyebb lelkesedést sem érez­nek a habsburgi monarchiának a berlini cabinettel való infeodatiója iránt. Nekünk bizonyára nincs " okunk illusiókban ringatni magunkat Austria dispo­sition illetőleg. Mi bizonyosnak tarthatjuk, hogy a hármas szövetség az első és utolsó szava lesz az osz­trák-magyar politikának mindaddig, míg a Balkán félszigeten véglegesen nem jön létre az állandó egyen­súly állapota. T­áviratok. BéCS, máj. 31. (Eredeti távirat.) Kállay közös pénzügyminiszter — mint az 111. W. Extrablatt értesül — a legközelebbi napokban a megszállott tartományokba in­dul, hogy körutat tegyen ott. Stanislau, máj. 31. (Eredeti távirat.) Kaminsky 387 szavazattal, képviselővé válasz­tatott a tartománygyűlésre, a központi bizottság je­löltje Brykczynszki ellenében, aki 219 szavazatot ka­pott. (N. fr. Pr.) Lemberg, máj. 31. Tartománygyűlési választá­sok. A városok és kereskedelmi kamarák választása a következő eredménynyel ment végbe: Brodyban Simon választatott meg; Zucker eddigi képviselő ellenében ; Drhobyczban Ziemialkowski minisz­ter 558 szavazattal (862-ből.) Stanislauban K­a­­m­i­n­s­k­y 387 szavazattal Brykczynszki 219 szava­zata ellen. Nowysaczban Dunajewski miniszter egyhangúlag választatott meg. A többi kerületben nagyobbára az előbbi képviselők választattak meg. Prága, május 31. A konzervatív nagybirtokosok választási, bizottsága a tartománygyűlési új választá­­sok fontosságának hangsúlyozása mellett, teljes biza­lommal azon kérelemmel fordul összes párthíveihez, hogy a küszöbön álló választási harc­ban erélyesen támogassa őt, s meghívja a választókat június 2-án tartandó értekezletre és azon reményének ad kifeje­zést, hogy párthívei a választásban való élénk részvé­tük által bizonyságot fognak szolgáltatni arról, hogy a választás jelentőségét felfogják. Lemberg, máj. 31. (Eredeti távirat. Ma este ide érkezett az orosz kormány által Szerbiában internált Felinski varsói érsek. Varsó felé nem volt szabad utaznia és azért Litevskon át jött ide. Ma meglátogatta Morawski püspököt és néhány napot fog itt tölteni. Páris, máj. 31. (Eredeti távirat.) A »Fi­garóban« azt írja Geydon admirális, hogy Fran­cziaországnak, mielőtt gyarmatokat hódít, meg kell szüntetni a szabad­ kereskedelmet, mert különben csak az idegen nemzetek veszik hasznát az új keres­kedelmi utaknak. Páris, máj. 31. A senatus ülése. Broglie her­­czegnek az iskolai tankönyvekre vonatkozó inter­­pellációjára válaszolva, kijelenti Ferry,hogy a tan­könyvek ellen megindított harcz inkább politikai mint vallási küzdelem. A tankönyvek ellen csak a római index congregatio határozatai állanak, mely a római franczia nagykövet és a Párisban levő pápai nuntius kikerülésével akarja a kedélyeket feltüzelni. Francziaország jó egyetértésben óhajt élni a vaticán­­nal s csak a concordatum halálos ellenségei ellen harczol. Ferry azon kiközösítést, melyet a vaticán bi­zonyos könyvek olvasására kárhoztatásul kimond, oly méltatlanságnak nevezi, mely ellen a kormány mindig büntetőleg fog eljárni. Szóló különben java­solni fogja, hogy a kézi tankönyvek, mielőtt használ­tatnának, neki bemutattassanak. Remélhetőleg a béke ez által ismét helyre állandó Baragnon napiren­det indítványoz. A senatus tiltakozik a vallásos sem­legesség megsértése ellen, azonban az egyszerű napi­rend 175 szavazattal 75 ellenében elfogadtatott. Róma, máj. 31. A »Diritto« jelentése sze­rint Schlözer elutazik és nem tér vissza. A tárgyalásokat meghiusultaknak tekintik. Róma, máj. 31. (Eredeti távirat.) A por­tugál királynét és két fiát jun. 10-kére ide várják. Madridból a királynég Marseillebe megy, a király pedig Lissabonba, hogy átvegye a trónörököstől a reá bí­zott hatalmat. A két herczeg ezután jun. 2-án vagy 3-dikán elindul­t Lissabonból, hogy kisérjék a ki­rálynét. Róma, máj. 31. (Eredeti távirat.) A szentszék megerősítette a Stadler érsek és a boszniai ferenczrendiek között létrejött megállapodást több boszniai plébános kinevezését illetőleg. Róma, máj. 31.(Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« vaticáni tudósítója tagadja, hogy a Poroszor­szággal folytatott alkudozás legközelebb megszakad. Ezen nézetnek az az oka, hogy az okmányok töredé­kesen közöltettek és Schlözer legutóbbi jegyzékének közzététele szintén ezen okból gyakorolt kellemetlen hatást a Vaticánban. A szentszék szívesen látná, ha a berlini cabinet közzétenné az egész levelezést, a curia jegyzékeit is, minthogy a curiát a traditió is akadályozza a közzétételben. Berlin, máj. 31. A katonai nyugdíjtörvényt tár­gyaló bizottságban a hadügyminiszter azon vélemé­nyének adott kifejezést, hogy ő a törvényt még a Bennigsen és Hammer által beadott és némi enged­ményeket tartalmazó módosítványnyal sem tartja el­fogadhatónak. A határozathozatal a szövetségi taná­csot illeti, melynek ő eléje vágni nem akar. London, máj. 31. (Eredeti távirat.) Azon értelmezés, hogy Baring őrnagynak kairói miniszter-residenssé való kinevezése azt jelenti, hogy az angolok állandóan meg akar­nak telepedni Egyptomban, nem vág össze a tényekkel. Az angol kormánykörök ugyanis még most is ragaszkodnak azon szándékhoz, hogy az angol csapatokat, ha lehetséges, 1884. május végéig haza­vigyék Egyptomból. Ba­ring őrnagy pedig, a­mi őt magát illeti, nem követeli Egyptom tartós megszállását. London, máj. 31. Az alsóház ülése. Fi­tz-Mau­rice jelenti, hogy Anglia Mexicoval megegyezésre jutott, egyszersmind Mexicóban és Londonban a dip­lomatiai viszonyok megújításával megbízott külön kö­vetek fognak hitelesíttetni. Pétervár, máj. 31. (Eredeti távirat.) A kivilágítás alkalmával, nagy arányokat öl­tött a rendetlenkedés. A csőcselék a szó teljes értelmében terrorizálta a műveltebb közönsé­get. A távolabb eső városrészekben: »Üssétek a zsidókat!« — kiáltásokat lehetett hallani. Mindez a rostowi zsidó-hecz és a pultalowsch­­gyár leégésének következménye, a gyár égése folytán ugyanis 3000 munkás maradt kereset nélkül. A fentebbi zavargások miatt adta ki a rendőrség a rendeletet, hogy a há­zakról minden ünnepélyes diszités eltávolit­­tassék. Május 29-én a katonaság a kaszár­nyákban volt consignálva, s esténként kozák és gyalog őrjáratok czirkálnak az utczákon. (N. fr. Pr.) Moszkva, május 31. A czár a keletrumé­­liai tartományi gyűlés koronázási küldöttsé­gét tegnap külön kihallgatáson fogadta. A moszkvai nemesség ma esti bálján a czár és czárné az egész udvarral együtt meg­jelennek. A szombati népünnepélyre nagyszerű előkészületek folynak. Moszkva még most is el van árasztva idegenekkel. — Mindenütt a legnagyobb rend és nyugalom uralkodik. Moszkva, máj. 31. Albrecht herczeg tegnap elutazott. A koronázási jelvények ma visszavitettek a kincstárba. Ma ünnepélyes lakoma a papság és a két első rangosztályu urak és hölgyek számára. Estére a moszkvai nemesség bált ad. Varsó, máj. 31. Albedinsky tábornok kor­mányzó meghalt. Filippopol, május 31. (Eredeti táv­irat.) A tartománygyűléstől 10 millió frank hitelt fog kérni a kormány, azon vasút költ­ségeire, a­mely a filippopol-sarember és a pirot-sofia-sarembeji vasutat össze fogja kötni. New-York, máj. 31. A Brooklyn és New- York közti hídon, a már említett rémület al­kalmával 12 egyén életét vesztette és 26-an sérülést szenvedtek. Liverpool, máj. 31. (Eredeti távirat.) Za­­luski gróf, a China, Japán és Liam részére meghatal­mazott osztrák-magyar követ, június közepén fog itt hajóra szállni és San Franciscon át, Shanghaiba utazni. Bukarest, máj. 31. A képviselőház elé terjesz­tett törvényjavaslatok sorában nemzeti kereskedelmi tengerészet létesítésére vonatkozó javaslat is van. Pozsony, máj. 31. (Saját tudósí­tónktól.) Trefort Ágoston vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter, Gönczy miniszteri tanácsos társaságában ma ide érkezett és megtekintette a műkiállítást. A miniszter tel­jes megelégedését fejezte ki a kiállítás rende­zése és műértéke felett. A kiállítás megtekin­tése után, Szalay orsz. képviselő társasá­gában Modorba rándult, az ottani tanítóké­­pezde megtekintésére. Modorból ma este ér­kezett vissza Pozsonyba, hol a kiállítást ren­dező bizottság, bankettet rendezett tiszteletére. A »Pozsonvidéki lapok« szerint, a miniszter kijelentette, hogy a harmadik egyetem felál­lítását szükségesnek tartja Pozsony a legjob­bat remélni. Pozsony, máj. 31. Trefort közoktatási miniszter, Gönczy Pál miniszteri tanácsos kíséretében ma délután 1 órakor a futárvonat­tal ide érkezett. A minisztert a pályaudvar­ban Eszterházy István gr. főispán, Eszter­­h­á­z­y Károly gr., a műkiállítási bizottság elnöke , a 111 polgármester, Kozsehuba városi kapi­tány, P­r­i­­­e­s­z­k­y Tádé és Szalay Ödön orsz. képviselők és még többen fogadták. A miniszter egye­nesen a műkiállításra ment, hol a kiállítási és a bí­ráló bizottságok által üdvözöltetett. Trefort mi­niszter meglepetését és megelégedését fejezte ki Esz­terházy Károly gróf előtt a kiállítás berendezése fölött, valamint a fölött is, hogy az oly gazdagon van műtárgyakkal ellátva. Majd szóba eleg­­edett Tilgner, Láng, Fleischmann, Scheidlin, Marsch, Zierer és Ró­­zsay művészekkel, kik ép jelen voltak a kiállításon. A miniszter mintegy háromnegyed órai időzés után a kiállításról a Palugyay-vendégfogadóba ment, honnan étkezés után Gönczy Pál, Szalay Ödön, Wiedermann főigazgató és R­o­t­h tanfelügyelő kíséretében, délután 3 órakor kocsin Módosra rándult, az általa alapított tanítóképezde megtekintése végett. A miniszter Módosról a vág­­völgyi vasút esti 10 órai vonatával érkezik vissza. A kiállítási bizottság Trefort miniszter tiszteletére ma este a Palugyay-vendégfogadóban lakomát ad. A mi­niszter holnap ismét megtekinti a műkiállítást s a nőipariskolát is meglátogatja. Szakos, május 31. (Eredeti távirat.) D­ő­r­y Béla, a szabadelvű­ párt jelöltje, ma orsz. képviselővé választatott, Nendtwich Károly nyugalmazott műegyetemi tanár ellenében, aki antisemita programmal lépett föl. Kolozsvár, máj. 31. Albrecht főherczeg a mai gyorsvonattal ide érkezik. A főherczeg úgy pol­gári, mint katonai hivatalos fogadtatás ellen előre tiltakozván, csak az állomási parancsnok fogja várni az indóháznál. Holnap katonai csapatszemle fog tartatni. Marosvásárhely, május 31. Az itteni indóháznál udvari várótermet terveznek, mely czélból T­o­l­n­a­y m. k. állam­vasú­ti igazgató és Ribáry miniszteri tag

Next