Nemzet, 1883. augusztus (2. évfolyam, 210-239. szám)

1883-08-01 / 210. szám

Budapest, julius 31. Van Temesváron egy oláh lap, Lumi­­natoriulu a neve, melylyel azonban egészen ellenkezik a tartalma és iránya, mert obscu­­rus s mert nem világit, hanem csak gyújto­gat vagyis bujtogat. Sem jobb, sem rosszabb a többi román nemzetiségű­ lapnál: örökös izgalomban tartja olvasóit, szítja a gyűlöle­tet a magyar ellen, az a kenyere­s mestersé­gét űzheti háborítatlanul. Nem vonja senki kérdőre, itt ezen a »zsarnok« Magyarorszá­gon, mely annyira »megfosztja minden sza­badságtól a nemzetiségeket«. Valóban már az, hogy existálhat Magyarországon ilyen lap, mely szabadon folytathatja üzelmeit, mind­ennél inkább bizonyítja, mily hihetetlenül nagymérvű nálunk a sajtószabadság. Fölötte sajnos a dologban csak az, hogy a hazai román intelligenta nagy része mind ilyen fajta lapokból meríti szellemi táplálé­kát,, azok irányát követi, minden ellensúlyo­zás nélkül s e lapok nevelnek nekünk egy­másután olyan nemzedéket, melylyel soha sem fogjuk megértetni magunkat, melyet mindig ellenséges táborként fogunk magunk­kal szemben találni. A­mit talán javíthatunk az iskolák se­gélyével, le fogják rontani mindig, legalább nagyobb részben, a román nemzetiségi lapok és mi jóformán csak sisyphusi munkát vég­zü­nk e téren. Híre járt egy-két év előtt, hogy mérsé­kelt gondolkozású, hazafias és műveit romá­nok megfelelő irányú lapot fognak alapítni, hogy ellensúlyozzák amazok kárhozatos mű­ködését és hatását, de a terv, úgy látszik, hogy mindeddig csak terv, pedig nem volna ennél hálásabb és derekabb hazafias vállal­kozás. Addig azonban, míg netán egy ilyen jó­zan törekvésű román hírlap támadna, kény­telenek vagyunk mi szóba állani a temesvári román lappal, mely kifogyva az agitatio egyébb eszközeiből, s nem találván más thé­mát a napi eseményekben és viszonyokban, visszanyúl a történet egyik gyászos és szé­gyenletes korszakába s elég gonosz arra az ideára vetemedni, hogy fajbelieit, nagy osten talóval irott czikkben a Hóra-lázadás százados évfordulójának megünneplése és meg­örökítésére felhívja, — megjegyezvén, hogy »különben is az idő nagyon alkalmas« egy ilyen ünnepély rendezésére! Tehát a lázadó jobbágy, Hóra, azon ideál, kinek emlékkövet akarnak emelni? Annak az Ursu Nicoláénak, ki jobbágy tár­saival egy nagy területről kipusztitotta a magyar földbirtokosokat, elham­vasztott Hunyad, Zaránd és Alsó-Fehér­­megy­ékben vagy 80 helységet, köztük Abrudbányát, Offenbányát, Szolcsvát, Igen patakot, Magyar-Igent, Alvinczet, Borbe­­reket és harmadfélszáz magyar nemesi udvart; kinek állati dühvel és kegyet­lenséggel folytatott dúlásai 4000 ember éle­tébe kerültek? Valóban méltó ideál! Nem azért, mintha nagy és nemes dolgokat mivett volna, mert erre az 54 éves, földhöz ragadt tudatlan jobbágy képtelen volt, hanem mert tűzzel-vassal pusztította, a ma­gyart. Ezért akarják megünnepelni Hóra iszonyatosságainak százados évfordulóját ? Emlékkövet neki, mert nem maradt kő a kö­vön, a merre megfordult? És aztán a neveztük oláh lap szerint százados emlékünnepély azt czélozná, hogy bebizonyítsa­­ a román nép bizalmát, h­ű­s­é­­gét és reményét császárjában, a Habs­burg-Lothringeni dynastiában!« Hűség és Hóra emlékezete! Hóra, ki szolgatársai meg­bízásából többször járt Bécsben, a legvakme­rőbb hazugságokkal ámította el az oláh job­bágyságot II. József császár nevében, elhitet­vén sorsos társaival, hogy a »császárnak« kedves dolgot cselekednek, ha gyilkolják kipusztitják a föld színéről a birtokos ma­gyart, kinek földjein és kastélyain aztán ké­nyelmesen lehet osztozni, — de mikor látta, hogy véres munkája nem vezet czélhoz, ugyanazon Hóra 1784. deczember 8-ikán küldöttséget menesztett az alsó-fehérme­­gyei főispánhoz, Csáky Zsigmond gróf­hoz, ki a fölfegyverzett nemességgel Ko­lozsvár környékén foglalt állást — és fe­l­­ajánlá neki szövetségét a »csá­szár« ellen. Hát hűség ez is, csakhogy amolyan »graeca fides« .... És igen sok újabb keletű jelenség után tudják ezt igen jól ama körökben is, melyekre e jó urak oly álnok szemforgatással kacsintanak. Rég el­múltak és örökre, visszahozhatlanul múltak el azon idők, mikor magyar nemzet- és ál­lamellenes irányzatokkal talán elnézésre le­hetett számitni a » császárnál.« — A király­­nak hogy mivel lehet kedves és kitüntetésre méltó dolgot cselekedni, azt megtanulhatja a temesvári oláh újság — Szabó püspök ki­tüntetéséből. Ha nem tanulták meg eddig, majd meg fogják bizonyára tanulni ezután, hogy a dynastia és Magyarország egy; senki az egyik ellen merényletet nem támaszthat a nélkül, hogy azt a másik ellen is el ne kö­vesse. Szűnjék meg hát egyszer az az álnok és bűnös hivatkozás a »császárra«, a dynas­­tiára — Hóra emlékével kapcsolatosan, a­mi több, mint káromlás és blasphemia! Szűnjék meg mielőbb, mert bizony-bizony a torkukra forrhat egykor a Luminatoriusoknak. És a kiknek olyan nagy kedvök telik, elmerengeni a flóra-korszakon, »lángra gyűl­ni« annak emlékén s dicsőitni amaz időket, melyekről a történetiró följegyezte, hogy »Krassó- és Aradmegyék széleiről Erdély ha­társzélei éjjelenkint tazárban látszanak«, nem fog ártani, ha kissé megemlékeznek arról is, hogy a Hóra-Kloska-féle dicsőség a megér­­demlett kerékbetöréssel ért véget 1785. feb­ruár 29-én. Nem emlékkő illeti meg azt a szerencsét­len korszakot és annak gyászos emlékű fő­alakját, hanem azt igenis megérdemelné, hogyha lehetne, kitépjük emlékét a történet lapjairól. — Az az ügy, melyért Ursu egy oláh kiadású Spartacusként föllázadt és pusz­­tított, nem általa nyert megoldást, hanem azok utódai által, a­kiket ő kegyetlen kínzás­sal felkonczoltatott : a magyar nemzet szabadította fel az oláh jobbágyságot bilin­cseiből. De hát a felszabadítottak utódai, kik velünk egyenjogúakká lettek, csupa hálából, nem az érintkezési pontokat keresik a ma­gyar és román között, nem a békülékenység útját kutatják, hanem mesterségesen fürké­szik a leggyűlöletesebb anyagot, hogy abból gátat és válaszfalat építsenek a két faj közé, melynek hivatása és rendeltetése itt Magyar­­ország földjén együtt élni-halni. Csak az a kérdés már most, hogy jól van-e ez így ? A román nép jól felfogott érde­kében történik-e az, hogy nálunk egyes em­berek, mint szerkesztők és u. n. hirlapírók kenyérkeresetet csinálnak egyik népfajnak a másik elleni rendszeres bujtógatlásából ? Vár­jon, ha csakugyan a román nép helyzete Ma­gyarországon oly minden tekintetben mosto­ha, ilyen eszközökkel, ilyen folytonos insul­­tusokkal, gyűlöletet lihegő izgatásokkal kell és lehet megnyerni a magyar nemzet rokon­­szenvét és jó­indulatát, hogy a románokat igazán testvérekül tekintse és sorsuk javítá­sára minden lehetőt megtegyen? Jó lesz ezt mind­azoknak, a­kiket illet, kissé megfontolás tárgyává tenni, mert a mon­dók vagyunk, hogy »az idő nagyon is alkalmas erre.« Anglia és Törökország viszonya. Konstanti­nápolyból jul. 25-ki kelettel Írják a »Pol. Corres­ponded «-nek : Az elidegenedés Anglia és a porta közt komo­lyabb alakot kezd ölteni. A török politikusokra kelle­metlenül hatottak az utóbbi háború idejében egy an­gol miniszter által mondott azok a szavak is, hogy Angliának egyedül saját érdekeit kell szem előtt tar­tania Törökországban. Midőn később Anglia a ha­talmak élén pressióval sürgette a berlini szerződés végrehajtását, azt gondolták a törökök, hogy Anglia lecrkézteti és reformokra akarja kényszeríteni a portát. De nagy párt volt az országban, a­mely azt hitte, hogy az ottomán birodalom föntartása életkér­dés Angliára nézve. Azonban a hajóhaddal való tün­tetés indítványozása óta, továbbá azóta, hogy az ango­lok el akarták foglalni a smyrnai vámhivatalt, neveze­tesen pedig Egyptom megszállása óta, meggyőződtek a törökök, hogy Anglia nem védő hatalom Törökor­szágra nézve, hanem ikább romlására tör. A ramadán hónapban többször tettek látogatást angolok török házakban. Beszélik, hogy ily alkalom­mal masztik-ivás közt beszédes lett a háziúr, egy igen előkelő török, és ezt mondta: Anglia Egyptomban akar maradni; ez az első lépése, hogy hatalmába ke­rítse Arábiát. Az örmény kérdés bolygatása és a rend­szeres izgatás által pedig meg akarja rágni Orosz­ország részére Armeniát, a­mint Bolgárországot megrágta. A hivatalos körökben is mutatkoznak a határo­zottan angolellenes politika jelei. Az egyik az, hogy Granville hiában kérte a Lynch-társaság szabadalmá­nak status quoban megtartását, a barátságos megol­dásig. A porta nem egyezett ebbe, hanem katonaság által lefoglaltatta az Eufratesen a Lynch-társaság hajóit, és egyik hajó kapitányát, a­ki Bassorából Bag­dadba ment, kényszerítette, hogy az utasok és áruk partra szállítása nélkül térjen vissza. A másik jel az erélyes magatartása, a­melyet a porta a második Suez-csatornát illetőleg követni akar Angliával szemben. Az ideiglenes megállapodásba föl volt ugyan véve, hogy a concessiót Kairóban és Kon­stantinápolyban is fogják kérni. A porta azonban jól ismeri ezen frázis értékét és tudja, hogy Granville és Lesseps is csak formalitásnak tartják ezt. De a porta ez alkalommal erélyesen érvényesíteni fogja jogát és megmutatja Angliának, hogy Anglia még nem egészen az Egyiptomban. Ez a feszült viszony közvetlenül nem fenyegeti ugyan a békét, de a jövő veszélyek csíráját rejti, a­melyek nem válhatnak javára sem Angliának, sem Törökországnak, sem Európának. Ez esetben igazabb mint bármikor az a mondás: duobus litigantibus ter­­tius gaudet. Táviratok. Bécs, jul. 31. A cs. és k. hadsereg rendeleti lap­jának ma kiadott száma a következőket publikálja: Nyugdíjaztalak: Ferrari Károly 59. sorgyalog­­ezredbeli őrnagy és Atzinger Mihály katonai építészeti őrnagy és miskolczi műszaki igazgató. Ezen­kívül a lap közzéteszi az 1883. évi XXV. t.-cz. alap­ján 24 főhadnagynak és 500-nál több hadnagynak, hadapród-tiszthelyettesnek és altisztnek a honvédelmi m. k. miniszterrel egyetértőleg keresztülvitt áthelye­zését a cs. és k. hadseregből a m. k. honvédség ál­lományába. Bécs, július 31. A községtanács elhatározta hogy az ischiai szerencsétlenség alkalmából a római polgármesterhez részvéttáviratot küld, az áldozatok hátramaradottai részére pedig tetemes összeget sza­vaz meg. Berlin, jul. 31. Hir szerint Vilmos herczeg legifjabb fia augusztus hó második felében keresztel­­tetik meg. Berlin, jul. 31. Hir szerint Rezső trónörökös jelen lesz Vilmos herczeg fiának keresztelésén. Czernovitz, júl. 31. A tartománygyűlés ülése. A tartományi elnök a román vámhatóságok eljárása tárgyában intézett interpellátióra válaszolva, kijelenti, hogy a nemzetközi vegyes bizottság indít­ványai tökéletesen alkalmasak Románia szerződésszerű kötelezettségei megtartásának jövőben való biztosí­tására. Az elvámolás Itzhanyban most már akadály nélkül történik. A tartománygyűlés a népiskolai tanítók fizeté­sének fölemelésére vonatkozó törvényjavaslatot egy­hangúlag elfogadta, mire ő felségére mondott három­szoros »Hoch« kiáltással berekesztetett. A tartományfőnök párbeszédében kijelentette, hogy lehetséges, hogy az idei ülésszak utolsó a folyó választási időszakban. Brüssel, július 31. (Eredeti távirat.) A belga királyné augusztus 8-án utazik el Laxenburgba. (N. Fr. Pr.) Páris, júl. 31. A miniszterek a külön költségve­tést 264 millió frankban állapították meg és elhatá­rozták, hogy a tunisi beyjel kötött szerződést és az arra vonatkozó törvényjavaslatot még holnap a parla­ment elé terjesztik. A szerződés értelmében a bey kö­telezve van, hogy a Francziaország által szükségesek­nek talált közigazgatási, igazságszolgáltatási és pénz­ügyi reformokat keresztülviszi, és Francziaország beleegyezése nélkül kölcsönt nem köt. A franczia kor­mány viszont a tunisi államadósság átalakítására szük­ségelt kölcsönt biztosítja. A kamatok fedezésére a kormányzóság jövedelmei és 2 millió piaszter erejéig a civillista fog igénybe vétetni. Páris, július 31. A kamara, az északi és a déli vasúttal kötött egyezményt elfogadta, és a keleti vas­úttal kötött egyezmény tárgyalását megkezdte. A pénzügyminiszter előterjesztő továbbá a kamarának a rendkívüli költségvetést és a tunisi bejjel kötött szer­ződést. A senatus végleg elfogadta a bíróságok reform­járól szóló törvényjavaslatot. A parlament berekesz­tése valószínűleg holnap a mondott törvényjavaslat­nak a kamara részéről való megszavazása után fog megtörténni. Róma, júl. 31. Mint a Stefani-ügynökség Tripo­­lisból jelenti, a kormányzóság hivatalos lapjában hosszabb hivatalos közlemény jelent meg, melyben a tripolisi területeknek olaszok által szándékolt meg­szerzésére vonatkozó táviratok és levelek, valamint az olasz munkások kiszállásáról és török csapatoknak azok visszautasítása végett történt kiküldéséről szóló hírek alaptalanoknak nyilváníttatnak. A hivatalos lap megjegyzi, hogy a csapatok mozgósítása szolgálati czélból történt, és hogy a tények elferdítése és a ha­mis hírek terjesztése kétségkívül azok munkája, kik­nek az efféle hazug közlemények elterjedése különösen érdekükben van. E hivatalos közlemény az olasz te­lepre nagy hatással volt. Róma, július 31. (Eredeti távirat.) A »Times« berlini tudósítója azt jelentette, hogy Um­berto király Berlinbe készül, de ennek a tudósítás­nak nincs semmi alapja. London, júl. 31. Fokvárosból jött jelen­tés szerint kétségtelen, hogy a »Kinfains Castle« nevű hajón meggyilkolt egyén Ca­­rey-val azonos. A gyilkos amerikai illetősé­gű ír egyén, megmotoztatása alkalmával po­kolgépet találtak nála. Tagadja, hogy Careyt Fokvárosba érkezése előtt ismerte volna. Pétervár, július 31. (E­r­e­d­et­i távirat.) A Giers lemondásáról szóló hírek alaptalanok.(Pol.Corr.) Az ischiai szerencsétlenség. Nápoly, júl. 31. (Eredeti távirat.) Az Ischia szigetén történt földrengésről hivatalos forrásból írják, hogy szombaton este 9—10 óra között, egyszerre roppant erejű verticális lökést éreztek, amely csak pár másod­perc­ig tartott ugyan, de aztán perc­ekig követték a hullámzatos ingások, melyeket ugyanez idő­ben Nápolyban is éreztek. A catastropha köz­pontját Casamicciola képezte, és pedig ennek is leginkább ama pontja, melyek már két évvel ezelőtt is szenvedtek a földrengés miatt, csakhogy most a szerencsétlenség még na­gyobb területre terjedt ki. Casamicciola egé­szen romban hever, alig egyes házak vannak lakható állapotban. A szerencsétlenség oly rögtön köszöntött be, hogy a lakosság az összeomlott épületek alá van temetve. Casamicciolán kívül szen­vedtek még Ferro, melynek 7000 lakosa kö­zül 2900 a romok által el van temetve, és kisebb mértékben Jacco. Nagyobb részben elpusztultak: Parca, Jochino, Fontana és San Angelo községek, melyekben az emberáldo­zatok számát még megközelítőleg sem lehet meghatározni. Egészen mentes csak a főváros Ischia maradt. A catastrophát még fokozta az esteli sötétség. Sűrü porfelleg és a roppant romhalmaz csak nehezítették a mentés mun­kálatait. A távirda szétromboltatott s Nápolyból csak másnap érkezhetett segély. Reggel aztán egész hosszú sora indult oda a gőzösöknek, élelmi­szerekkel, orvosokkal, gyógyszerekkel és sebészeti segély eszközökkel ellátva. Nápoly kórházai túl vannak tömve annyira, hogy ma­gánházakban ideiglenes kórházakat kellett berendezni. A csapatok fáradhatlanul működ­nek a kiásási munkálatoknál, számuk azonban elégtelen. Ferroban és a fentebb említett köz­ségekben még eddig meg sem kezdhették a munkát. A halottakat a szigeten temetik el, ed­dig azonban még keveset ástak ki. A forróság, mely a holttesteket gyors enyészetre indítja, a sebesültekre és mentőcsapatokra nézve egy­­iránt veszélyes. Lebrun, német orvos a catas­tropha első pillanatában valóban önfeláldozó tevékenységet tanusított, egész éjjel ápolta a sebesülteket. (N. Fr. Pr.) Nápoly, julius 31. Az Ischia szigetén el­haltak nagyrészben ismeretlenek. A meghal­tak száma óriási, 5000-nél többre teszik. Róma, julius 31. Az ischiai syndicus a halottak számát ötezernél többre teszi. A Vesuvnak erős kitörését jelzik. A láva a Torre del greco felőli meredeken ömlik alá. Casamicciola, jul. 31. Tegnap este egy pinczé­­ből egész családot mentettek meg, mely a romok által eltemettetett. A halottak eltemetése nagy nehézsé­­gekkel jár. Minthogy a casamicciolai, laccoi és farioi temetők már­is túl vannak tömve és a holttestek el­takarítása a rothadás előrehaladt volta miatt életve­széllyel jár, a közmunkaügyi miniszter elrendelte, hogy a hullák mészszel takartassanak be, mi­által egész Casamicciola nagy temetővé válik. Casamicciola, jul. 31. A király holnap Dep­­retis, Genala és Acton kíséretében ide érkezik. Róma, jul. 31. (Eredeti távirat) A legújabb táviratok borzasztónak mondják az ischiai állapotokat. A halottak száma 3500. Mindenütt holt­testeket ásnak ki a romok alól. Nápolyba 2000 sebe­sültet szállítottak eddig. Umberto király ma éjjel in­dul Monzából Nápolyba.­­ Mentés közben három katonát agyonnyomtak az összemló romok. A közmunkaügyi miniszter maga vezeti a men­tést, nevezetesen gondoskodik a bomlásnak indult holttestek desinficiálásáról. A szerencsétlenek javára az eddigi adakozáso­kon kívül befolyt a nápolyi tartományi tanácstól 100.000, Turin városától 5000, Milano városától 4000 Aosta herczegtől 2000, a nápolyi kereskedelmi kama­rától 10.000 frank. A cholera Egyptomban. Alexandria, jul. 30. (E r e d e t i t á v i r a t.) Az arab városrészek lakói gyűlést tartottak és elhatá­rozták, hogy deputatiót küldenek az alkirályhoz, hogy panaszt tegyenek az itteni egészségügyi tanács és vá­ros kormányzójának túlkapásai ellen. Az egészségügyi tanács elrendelte ugyanis a holttesteknek oltatlan mészszel való eltemetését, a tisztátalan és szűk kunyhókban a lakóknak kiköltöz­tetését és a városon kívül sátorokban való elhelyezé­sét. Omer pasa kormányzó intézkedéseket tett e rende­let végrehajtására. E rendelet előtt nem akar megha­jolni a lakosság. A holtaknak mészszel való eltemeté­sét vallási okokból ellenzi, a­mi pedig a házak lerom­bolását illeti, nem nyert biztosítást arra nézve, hogy ki fogja fölépíteni e házakat, illetőleg hogy ki fogja a költségeket viselni. Ez a deputatio el is ment az alkirályhoz, de ma nem fogadtatott és pedig azért, mert ülést tartott a minisztertanács. Az alkirály holnapután fogja fogadni a deputatiót. A minisztertanács azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy mely hatalmaktól kérjen orvosokat. A Kairóból ma érkezett sürgönyök komoly­nak állítják a helyzetet, mert az epidémia terjed. A vidékről is szomorító hírek érkeznek. Az ország számos vidékére kérnek orvosokat, mert vannak oly helységek, a­melyekben nem volt eddig orvos. Damietteben javult a helyzet és csak hét halot­tat jelentenek. Egyptom belsejében 419 halott volt a legutóbbi 24 órában, Kairóban 385, Alexandriában 4. (W. A. Z.) Temesvár, julius 31. Vilmos főherczeg ma reggel ide érkezett. Fogadtatása a pályaudvaron ka­tonai jellegű volt. A főherczeg a Rudolf-szállodában vett lakást és előreláthatólag 2 napig lesz városunk­ban. Délelőtt a főherczeg szemlét tartott az itteni tü­zércsapatok felett. Zágráb, július 31. Möttlingből jelentik: A bizottság folytatja a zsumberáki határ bejárását és azt 2—3 nap alatt be fogja végezni, mire Mött­­lingbe visszatér és a zárjegyzőkönyv szerkesztésé­hez fog. Zágráb, július 31. A petriniai törvényszék há­rom határőrvidéki parasztembert, kik egy kiskereske­dőt és ennek szeretőjét rablási szándékból meggyil­koltak, kötél általi halálra ítélt. Kassa, júl. 31. Kassa város közgyűlése mai ülé­sén a polgármestert felhatalmazta arra, hogy a kato­naság elhelyezésére három deszkabarakkot építsen, mert a város a lakosságot az őszi hadgyakorlatok al­kalmával történő és 6600 főnyi katonaság beszálláso­lásától meg akarja kímélni. A barakkok a sátortábor előtt fognak építtetni. A fát vállalkozók szállítják. A városnak ezen építkezés 4000 írtjába kerül. A mun­kát 300 utász fogja teljesíteni. Temesvár, július 31. Karagyorgyevics Péter herczeg Bécsből, hol fia számára nászajándékot vett, ma éjjel ide visszaérkezett. Temesvár, jul. 31. A mai városi közgyűlésen elhatároztatott, hogy a bécsi légszeszvilágító-társulat­­tal tárgyalások folytattassanak a czélból, hogy a vil­­lámvilágítás behozataláig légszeszvilágítással ellássa. A tárgyalások eredménytelensége esetén november hó 1-től jövő évi szeptember végéig petróleumvilágí­­tásunk lesz. Halmi Ferencz árváinak. Lapunknál a mai nap folyamán adakoztak: Kovács Kálmán miniszteri taná­csos úr....................................... 10 frt — kr Eddigi gyűjtésünk . . . . 718 frt 40 kr Összes gyűjtésünk: 728 frt 40 kr h­írek. Julius 81. — Személyi hirek. Id. dr. Bókay János egye­temi tanár a »Stefánia« gyermekkórház igazgatója Balaton­füredről visszatért a fővárosba. — Dr. Poor Imre Rókus-kórházi főorvost szabadságideje alatt dr. Hilf Kálmán másodorvos fogja helyettesíteni. — Ovatio Szeyffert mellett. Egy nagy mária­­hilfi művirággyár munkásnői szombaton Szeyffert főügyészhelyettesnek díszes babérkoszorút küldtek, melyen ez a felirat olvasható: »Az igaz jog védő­jének.« — Bécs és Ischia. A »N. W. Abendblatt« sze­rint a bécsi községtanács mai ülésén indítvány léte­tett, hogy Bécs városa az ischiai catastrófa alkalmá­ból intézzen részvéttáviratot Rómának, mint Olasz­ország fővárosának syndicusához, a pénzügyi bizott­ság pedig utasíttassék, hogy tegyen javaslatot a sze­rencsétlen ischiaiak számára megszavazandó adomány tárgyában. — A Balaton-egylet választmánya augusztus hó 5-én vasárnap Balaton-Füreden gyűlést tart. — Úszóverseny a Dunán. A magyar athletikai club elnöksége, a Duna vizének kedvezőtlen hőmér­­séke miatt elhalasztott úszóversenyeket augusztus 5-re tűzte ki. — A bécsi technikusok Temesvárott. A bécsi technikusok, kik a délmagyarországi vashámorok megtekintése végett lementek a délvidékre, megte­kintették Resiczát, Bogsánt, Aninát, Steyerlakot és a Hercules-fürdőt. Visszatérőkben szombaton kiszáll­tak Temesvártt, hol az otthon levő egyetemi polgárok »Fest-Kneipet« rendeztek tiszteletükre a Rudolf trónörökös szállodában. A mulatságon Karagyorgye­­vits herczeg legifjabb fia vitte a főszerepet, ki az idén végezte be Bécsben műegyetemi tanulmányait. — Versenybirkózás. Újpest piaczán egy acro­­bata társaság produkálja magát. A tegnapi előadásra az arénatulajdonos ezüst órát tűzött ki jutalmul an­nak az újpesti lakosnak, aki egy szintén odavaló la­kost bírókban legyőz. Juhász János, Sibek Jó­zsef molnárlegények vállalkoztak a birkózásra. Alig tartott a küzdelem 5 perczig, Sibek földhöz vágta társát s rátérdelt a lábaira s lenyomta a földre. Mi­dőn Juhász felszólításra sem akart felkelni, megüt­közve látták, hogy Juhász bal lába térden alul el­törött. — Gyorok mezővárosának, mint az »Arad és Vidéke« írja, nagy napja volt julius 29-én. Mind a házzal biró, de másutt lakó szőlőbirtokosok, mind pe­dig a helybeli lakosok egyhangúlag beleegyeztek, hogy a közlegelőből kihasíttassék 7­0 csángó család számára a szükséges belsőség. — A népszínházi bizottság mai ülésén, tekintet­tel arra, hogy az átalakítások következtében a szín­ház 82 ülőhelyet vesztett, a­miért a bérlőnek kárpót­lást kell adni, beleegyezett abba, hogy némely ülőhe­lyek ára fölemeltessék. A 6 frtos páholyok ára 7 frt lett. A középső zselléké 1 frt 80 kr és a támlásszéké 1 frt 50 kr. — Ibrahim főeunuch. Nápolyi lapok jelentik, hogy a Villa Favoritá­ban, a­hol tudvalevőleg Ismail exkhedive lakik negyven feleségével, Ibrahim főeu­­nuch meghalt. Ibrahim 73 éves volt és fontos ál­lomását már ura trónralépte, azaz 1863. óta töltötte be. Az ex-khedive nagyon bízott benne; sokszor küldte nagy utazásokra, hogy keressen az alkirályi hárem számára új gyöngyöket; két házat ajándéko­zott már neki Kairóban és a N­-ed osztályú Medsidje­­rendjelt is adományozta neki. — A honvédség őszi gyakorlatai. A közös had­sereg tartalékából a honvédség szabadságolt állomá­nyába áthelyezett egyének az idei őszi fegyvergyakor­latokra tudvalevőleg kivétel nélkül beidéztetnek. Ez alkalomból a pénzügyminiszter rendeletet intézett a pénzügyi hatóságokhoz, melyben kötelességévé tétetik a pénzügyi szolgálat körében alkalmazott honvéd egyéneknek, hogy beidéztetésük után rögtön tegye­nek jelentést az elöljáró hatóságnak. Oly esetekben, midőn rendkívüli körülmények kivételesen egyesek felmentését teszik nélkülözhetlenné, a pénzügyi ható­ságok az ügyet a pénzügyminisztérium elé terjesztendik, mely a felmentési kérelem indokainak alaposságát megvizsgálja.­­ A pécsi dalárda útjáról a következőket írják Ischlből: A dalárda gráczi hangversenye nagy hatást idézett elő Gráczban. Egy asztaltársaság hölgyei pom­pás csokrot nyújtottak át Wackauer karmesternek. Az előadás után a gráczi »Männergesangverein« tár­sas vacsorát rendezett, melyen a gráczi dalegylet egyik tagja, Pribeling Lipót verset olvasott fel. A üs­se - b­e­n a dalárdát az ottani Liedertafel fogadta, elnöke, Kutalek Nándor vezetése mellett. Hegyi Aranka is megjelent az indóháznál, üdvözölte a pé­■ csieket azzal, hogy ő is fellép. A hangversenyről úgy­­ nyilatkoztak az ausseei körök, hogy olyan tetszést és­­ tapsot a Cursalon rég nem látott, mint a minőben a­­ pécsi dalárda ott részesült. Hegyi Aranka két pom­­­­pás csokrot kapott. Mikor a pécsi dalárda elutazni­­ készült, az ausseei dalegylet elnöke, Kutalek, alpesi rőt , zsákból s más e vidéki ritka virágokból készült nagyi­­­szerű csokrot adott át a pécsieknek. I­s­c­h­l­b­e­n az ottani dalegylet küldöttsége fogadta a dalárdát s a­­ legkitűnőbb rendezéssel elhelyezte lakásaikban. — A bakabányai tisztujitásról következőket ír­ják lapunknak f. hó 28-iki kelettel: Tegnapelőtt ejte­­tett meg Bakabánya sz. kir. városban Lestyánszky Sándor megyei főjegyző mint megyei kiküldött elnök­lete alatt a legszebb rendben a tisztújítás. Megválasz­tottak, még­pedig egyhangúlag a huszonkét év óta hivatalt viselő Hollóby Vilmos polgármesternek és árvaszéki elnöknek, az eddigi kapitány K­r­u­m­p János városi kapitánynak és közgyámnak, R­i­b­a­y Samu Károly tanácsi és árvaszéki jegyzőnek és szám­vevőnek, V­a­rt­a­s­e­k Mihály tanácsnoknak és árva­széki ülnöknek, C­z­i­g­l­a­n Gyula gazdasági felügyelő­nek, tb. tanácsnoknak és árvaszéki ülnöknek, H­e­i­n­er Hugó tiszti ügyésznek, Lélek János pénztárnoknak, H­o­r­e­c­z­y Péter orvosnak, Barabás János, és id. P­o­r­o­n­y­i Mihály alkapitányoknak, C­s­u­n­t­i­k Zsu­zsanna szülésznőnek. A tisztújítás az ellenpárt részé­ről hosszabb időre folytatott és a hazafias érzelmű tisztviselők megbuktatására irányzott mozgalom után zajosnak ígérkezett, de az ügybuzgó elnök tapintatos fellépésével sikerült az ellenpárti képviselők lármázó részét elnémítani. — Az orsz. kiállítás soproni bizottsága. A föld­­mi­velés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, a Sop­ronban megalakítandó kerületi kiállítási bizottság tagjaivá kinevezte : 1. B­e­n­k­ő István kádáriparost (Veszprémben); 2. Divald Adolf herczegi taná­csost (Kismartonban); 3. kőmáli lovag Fl­a­n­d­o­r­­f­e­r Pál bornagykereskedőt (Sopronban); 4. gelsei Gutmann S. H. kereskedőt (N.-Kanizsán); 5. Major Kálmán földbirtokost (M.-Óvárt); 6. Mayer Enoch gépgyárost (Szombathelyit); 7. Putsch Sándor posztógyárost (Pinkafőn); 8. Stadel Ká­roly mezőgazdasági gépgyárost (Győrött) ; 9. T­o­c­h József pipagyárost (Pápán) ; 10. gróf Zichy Her­­mant (Rátót u. p. Szombathelyit). — Akasztás Nagyváradon. A Curia a székelyhídi ismeretes rablógyilkosság főtettese Ruszt Györgyre nézve helybenhagyta a nagyváradi törvényszék halá­los ítéletét. Ez ítélet a fogház­épület hátsó kis udva­rában holnap szerdán reggel 1/28 órakor fog végre­hajtatni. — Megrendítő öngyilkosság. A sugárút 19. számú palotájában a III. emeleten lakik Deutsch Ármin bankár nejével és hat gyermekével. Az egyik leánya 18 éves Berta, menyasszonya dr. Berger fiatal fővárosi ügyvédnek, akivel holnap kellett volna megesküdnie. Az atya ma reggel korán távozott ha­zulról váczi­ úti üzletébe, Berta pedig édes­anyjával leült dolgozni az egyik teremben, míg a többi gyer­mekek a mellékszobában voltak. Az anya és leánya között kissé élénkebb szóváltás keletkezett, mire a leány hirtelen fölkelt, kiment a folyosóra s ott a lép­cső korlátain keresztül a harmadik emeletről leug­rott a lépcsőház márvány kövezetére. A zuhanást a házmester vette észre, a szerencsétlen leányhoz fu­tott, aki eltorzítva élettelenül feküdt a kövezeten. A házmester felmelte a hullát, bevitte a saját házába, s s csak ezután értesítette az anyát, aki kétségbeesésé­ben utána akart ugrani leányának. A hullát a Ró­­kusz-kórház halottas házába vitték. Fővárosi krónika. Balesetek. Babias Tamás nap­számos ma délelőtt egy égő kőolaj lámpával bement a válsosi téglagyár egy sötétes helyiségébe. Itt neki ütődött valaminek, a lámpa kiesett a kezéből, eltört és a petroleum kiömlött s meggyuladt. Babiás oltogatni akarta a tüzet és súlyos égési se­beket szenvedett. — Hellebrand Gábor hajós tegnap Promontoron a Duna-szabályozási munkálatoknál dolgozva, egy hajó­horgonyt akart felemelni. A horgony azonban ki­csúszott a kezéből és bal lába fejére esve, azt összezúzta. Véres verekedés. Uhrin Ágoston napszámos tegnap este a dunaparti tutajokon halászván, Neuschloss fa­kereskedőnek őrje felszólította, hogy távozzék. A napszámos tovább halászott, a faőr dühbe jött és olyat ütött egy kampó­val Uhrinnak jobb karjára, hogy a csont kettétört. Túltömött lakások. A belvárosi rendőrség arról értesült, hogy a molnár­ utcza 40. számú házban, egy szo­bában, ágyak nélkül a földön heverő 20 egymás mellé rakott szalmazsákon 40 embert szokott éjjelenkint aludni. A kikül­dött rendőrfogalmazó az ott lakó egyéneket igazolásra fel s hármat letartóztatott s egyúttal a vizsgálatot K­o­­c­s­e­r István, a lakás tulajdonosa ellen megindította. Gyümölcs elkobzás. A belvárosi piaczokon ma reggel a kerületi rendőrorvos 38 kofától 16 méter mázsa éretlen és az egészségre ártalmas gyümölcsöt kobzott el és adott át a kerületi kapitányságnak, mely azt azonnal megsem­misítette. Hamis játékosok. A fővárosban gyakoriak a hamis játékosok csalásai. A napokban is hasonló módon fosz­tott meg két csaló egy idegent 50 írtjától. Az egyik tettest Wexlert a rendőrség elfogta. Most a másik tettest is csak­­hamar kézrekeríteték Kovács László volt rendőrségi bíj­­nok személyében, a­kit a főkapitány a múlt hóban bocsátott el a szolgálatból. A rendőrség ez alkalommal rendszeres hajszát indított meg ezen csalók ellen, s eddig már négyet sikerült Bu­dapesten közülök letartóztatni, kettőt pedig a bécsi rendőrség fogott el.

Next