Nemzet, 1884. szeptember (3. évfolyam, 720-748. szám)

1884-09-11 / 729. szám

ezen lépést, mely ha csak szinleg is, de minden­esetre némileg visszafelé irányzó lépésnek te­kinthető. De nem tagadom, hogy ma, midőn azt láttam, hogy a választási mozgalom fél évvel előbb megindít­­tatik, mint a választás, midőn meggondolom, minden egyebet nem tekintve, hogy mily zavarólag hat ez az állam polgárainak életére, munkásságára s egész mű­ködésére, mondom, nem tagadom, hogy saját érdeke­met is keresem (Derültség.) , lemondottam az ellen­zésről. (Helyeslés.) Tudom fognak vádolni nézetvál­toztatással, köpenyforgatással, s talán még azt is fogják mondani, hogy saját érdekemet — nem talán az anya­git, mert ezzel még eddig nem gyanúsítottak — hogy, mondom, saját érdekemet keresem. Én, uraim, első­sorban azt tartom, hogy a­ki valamely irányban nézetét minden közbejött indok nélkül saját érdekében megváltoztatja, az hitvány ember (Úgy van !), de azt is tartom, hogy ha valaki hosszú évek tapasztalata folytán meggyőződött arról, hogy valami, a­mit helyesnek tartott, az állami érdek­ben nem helyes, és mégis­­­csak azért, hogy ne mondják, hogy nézetét változtatta, szembe száll a jó­val és azt meg akarja akadályozni, az lehet igen con­­sequens ember, de az igen rossz hazafi (Élénk derült­ség és helyeslés). De különben is igen természetes, ha elfogadtatik is úgy gondolom öt évi cyclus, három év múlva meg lesz a választás és ki tudja azt megmondani, kire lesz az jó, hogy öt évig fog tartani annak érvénye, és kire lesz rossz. Sőt ha a kormányzati statisti­át veszszük, mi­után e kormány, melynek élén vagyok, már négy vá­lasztáson nyert többséget, mi alig fordul elő vagy nagyritkán a parlamentek történetében, a legtermé­­szetesb, hogy ötödször mások fogják kapni a többsé­get. (Zajos ellenmondások.) De, gondolom, semmi esetre sem lehet azt mondani, hogy a jelen kormány vagy a jelen párt, ha azt megteszi saját érdekében, saját uralmának meghosszabbításáért teszi, mert hi­szen majd csak három év múlva a választásoknál fo­gunk próbálkozni és a választások többsége fog ítélni. (Helyeslés.) Kapcsolatban ezen két tárgygyal, melyet most említettem, csak egyet kívánok még megjegyezni. (Halljuk!) Azt fogják mondani: na, ezek szép sza­badelvű rendszabályok a szabadelvű kormány fejétől, melyek itt proponáltalak. Ami, választók és polgár­társaim, a főrendiház szervezését illeti, hogy az nem radicális, hogy az tisztán elméletileg helyesnek nem felel meg, az kétségtelen, de ezen javaslattól azt, hogy mégis a ma fennállóhoz­­ képest szabadelvű irányban halad, megtagadni, hiszem, nem lehet. (ügy van!) Inkább meg lehetne tagadni ezt a másiktól és én megvallom, magam is azt tartom és rendes viszo­nyok közt élő államban úgy is lett volna, mindamel­lett, hogy pl. Angliában a hét éves országgyűlési cyclust a szabadelvű párt hozta be a három éves he­lyett, de mégis a rendes viszonyok közt az lett volna az eljárás, hogy ezt a conservativ párt hozza javas­latba. Én, uraim, conservativ embert eleget ismerek, de nagyon keveset azok közt, kik ma szerepelnek, conservativ pártot azonban azon nemes és alkotmá­nyos értelemben, melyben ennek teljes jogosultsága volna, nem ismerek. (Élénk helyeslés és derültség.) Ma az a helyzet, hogy a szabadelvű haladás zászlaját és ott, a­hol conserválni kell, a conserválás zászlaját is ugyanazon egy pártnak kell hordoznia. (Igaz! ügy van!) Még egy fontos kérdésről kívánok szólni. (Hall­juk). Ezen kérdés is sokszor felemlíttetett a válasz­tási mozgalmakban és már a jelen országgyűlésnek bizonyos fokig legalább okvetlenül foglalkozni kell vele. Ez a vám és kereskedelmi szövet­ség, vagy hogy a szokásos kifejezéssel éljek, a közös vámterület kérdése. (Halljuk!) Én tudom­­, polgártársaim, hogy igen sokan azok közül, kik a külön vámterületet óhajtják, és kik abban egy bizonyos panaceát keresnek némely baja­ikra, azt is szokták mondani: igen ám, a közös vám­terület érdekében van a földművelőnek és gazdának, de érdeke ellen van az iparosnak, mert addig nem lehet iparunk, míg a fejlettebb osztrák ipar ellen védvámokkal nem védelmezzük magunkat. Én részemről az első hibának azt tartom, mi­kor az ipar, a gazdászat, a kereskedelem érdekeit mint ellentéteseket állítjuk egymással szembe. Tudom, egyes concret esetekben igen­is lehetnek ellentétesek az érdekek és vannak is ilyenek, de hogy egészben és az évek folyamán véve, ellentétben legyenek, azt egyéni meggyőződésem szerint határozottan tagadom. Mert a gazdának csak érdekében lehet, ha közelében egy virágzó ipar van és az iparnak is csak érdekében lehet, ha a környékén vagyonos gazdaosztály van, a­mely nálunk ma a legnagyobb fogyasztó. A kereske­delem érdeke pedig az, hogy az egyik és a másik is virágozzék, mert a kereskedés csak akkor virágzik. (Úgy van!) De lássuk uraim, mi lehetne az eredmény ? Én megengedem, sőt tudom, hogy magas védvámokkal lehet ipart teremteni, de legyenek arról is meggyő­ződve, hogy ez az így teremtett ipar, a gyári ipar lesz, a­mely — ezt ismét elismerem — a kézműipa­­rosok egyik-másikának, sőt igen sok osztályának ad foglalkozást. De éppen minél közelebb hozatik a kézműipar­hoz a nagy gyári ipar, annál inkább lehetetlenné vá­lik az iparnak azon neme, melyhez, mint tudom és helyes is, hogy így van , hazánk kézműiparosainak legnagyobb része ragaszkodik, azon ipar, melyet va­laki saját tűzhelyén, mint független polgár nem pe­dig egy nagy gyár közelében foglal. (Úgy van!) De menjünk tovább. Ha mi az osztrák ipart nagy védvámokkal sújtjuk, mihez jogunk kétségtelen, hiszi-e valaki, hogy ők viszont nem fogják nyer­s ter­mékeinket sújtani ? Én nem hiszem. Én nem tartom magunkat sem jobbnak sem rosszabbnak, mint máso­kat, de azt tudom, ha megfordítva, Ausztriában el­kezdenék nyers terményeinket vámmal sújtani, mi huszonnégy óra múlva felelnénk az iparra vetett vá­mokkal. (Igaz! Úgy van!) Ezzel szemben azt mondják némelyek, azt nem lehet nekik tenni, mert a mi nyers terményeinkre szükségük van s e termények a távolról való szállí­tást nem bírják meg. Mind igaz volt ez 30 esztendő előtt, akkor midőn a közlekedési eszközök nem fejlőd­tek oda, hova most fejlődtek. De most, midőn a sza­bad verseny mellett csak nagy nehezen és néha alig tudunk Amerika és Ausztrália versenyével mérkőzni nyers terményeinkkel, minden alapja ezen okoskodás­nak elenyészik. (Helyeslés.) Igaz, azt is olvastam, ime megvan a közös vám­terület és milyen olcsó mégis a gabona! Fájdalom így van. De várjon, ha ma nem volna közös vámterület, ha még a gabona és nyers terményekre vetett vámmal is kellene küzdenünk Ausztriában ? nem még olcsóbb lenne e gabnánk ? Ez azt gondolom, oly bizonyos, mint kétszerkettő négy. De menjünk tovább, mert még mindig azt mondhatná valaki: Igen! a közös vámte­rület lehet a gazdák érdeke, de az iparosoké nem. Te­gyük fel tehát, hogy erős védvámokkal létesítünk ipart. Ezen ipar drágábban fog dolgozni, mint a szomszéd állam ipara, mert hisz ha tudna oly olcsón dolgozni, nem szorulna védvámra és mert drágábban dolgozik, nem dolgozhatik kivitelre, hanem csak ha­zai fogyasztásra, tehát, hogy virágozhassék, kell, hogy e hazában vételképes fogyasztó közönség legyen. Azt mindenki tudja, hogy Magyarországon a fogyasztó közönség legnagyobb része a gazdaközön­ség. Ha már most az ipar védelmének czíme alatt, elszegényítjük ezen gazdaközönséget, utána bukik az ipar is, mert nem lesz, a­ki annak czikkeit megve­gye. Ez erős meggyőződésem szerint a dolog szük­ségszerű logikai következése. (Élénk helyeslés. Fel­kiáltások : Úgy van!) És itt azon kellemes helyzetben vagyok, hogy hivatkozhatom arra, hogy 1867 óta mindig, mikor ellenzék voltam is, nem a különböző osztályok közti ellentétes érdekeknek, hanem az ipar, gazdászat és ke­reskedelem együtt felfogott érdekénél fogva mindig azt mondtam, hogy Magyarországnak a közös vámte­rületet fenn kell tartania azon egy feltétel alatt, ha a monarchia másik államában, Ausztriában is átlátják, hogy nekik legalább is épen annyira szükségük van reánk, mint nekünk rájuk és ők­­ is méltányosan mér­legelik a kölcsönös érdekeket. (Élénk helyeslés.) A jog a külön vámterületre megvan, arról le­mondani soha sem szabad, de élni vele szerintem csak akkor kell, ha a monarchia másik állama megtagadná a méltányosságot (Helyeslés.) Akkor természetesen, inkább semhogy összetett kezekkel megadnák magun­kat kénytelenek volnánk vele élni, de én meg vagyok győződve, hogy igen-igen rövid idő alatt ott mint itt, keserűen megbánnák az emberek és nehezen aratná­nak áldást azok, kiknek működése által a külön vám­terület létre­jött. (Úgy van! Tetszés.) Óhajtom és hozzáteszem épen és főleg az ipar és kereskedés érdekében óhajtom, mert hisz abban igazat fognak nekem adni, hogy a bizony­talanságot az iránt, hogy a közel­jövőben mi tör­ténik, épen ezek tűrik el nagyon nehezen és az ezek­nek rengeteg kárt okoz. — óhajtom, mondom azt, hogy ez minél simábban és ingadozás nélkül történ­jék. Ismétlem, a joghoz ragaszkodni óhajtok, de vele élni csak akkor, ha azok a­kiknek épen úgy érdekük­ben van, mint nekünk, a közös vámterület, megtagad­ván a méltányosságot, arra kényszerítenének, hogy ezen eszközzel is győzzük meg őket arról, hogy saját érdeküket veszélyeztetik, midőn a mi érdekeink iránt méltánytalanok (Élénk helyeslés). Tisztelt polgártársaim, e néhány kérdésről kí­vántam csak részletesen szólni, mint előbb is mondom minden kérdésről, mely megoldásra vár, részletesen nyilatkozni lehetetlen s csakis, a­miért hogy eleget tegyek mint kormányelnök országszerte kötelességem­nek, csak azért említem még meg, hogy a tisztviselők és az államhivatalnokok nyugdíjazásának kérdése is kell, hogy egyik főtárgyát képezze a legközeleb­bi törvényhozásnak (Helyeslés) És most visszatérek oda, a­honnan kiindultam­­. L, hogy köszönetet mondjak t. polgártársaimnak bizalmukért, de nem fogok csak puszta szavakkal köszönetet mondani. Feltett szándékom megköszönni azzal, hogy mint eddig úgy ezentúl is a magyar állam és annak kezdetében e város javát előmozdítani fogom (Élénk hoszszantartó éljenzés.) Sikerülni fog-e ezen az úton leróni köszönete­­met, sikerülni fog-e önök helyeslésével találkoznom, azt reméltenem szabad, tudnom nem lehet, de biztosí­tom polgártársaimat, hogy az elhatározott szándék bennem hiányozni nem fog és biztosíthatom arról, hogy ha kedvezőtlen ítéletük fájdalmat is fogna ne­kem okozni, azért soha nem szűnöm meg, míg élek, úgy a magyar állam érdekeit, mint szeretett szülő­vá­rosom érdekét szolgálni. (Hosszantartó szűnni nem akaró zajos éljenzés.) Tisza Kálmán Nagyváradon, Nagyvárad, szept. 10. Tisza Kálmán mi­niszterelnök a megyeházánál a testületeket a követ­kezőleg fogadta : Első­sorban megjelent a latin szertartású clerus Racsek nagyprépost veze­tése alatt, kiket a miniszter biztosított arról, hogy a kormány teljes készséggel mozdítja elő a hazafias egyházi testületek érdekeit és törekvéseit; fogadta azután a görög katholikus és görög ke­leti egyháziak küldöttségét, hasonlóról biztosítván őket. Ezeket a nagyváradi tankerületi fő­­igazgatóság és a középiskolai tanári kar követte. Ve­zetője Petrovics Ferencz főigazgató következő­leg szólt : A nagyváradi tankerületi kir. főigazgatóság és hozzám csatlakozott helybeli középiskolai tanári tes­tületek nevében van szerencsém mgod iránti legmé­lyebb tiszteletünknek kifejezést adni. Készséggel adózunk a tisztelettel nemcsak mint polgárok és hazafiak n mgodnak, mint a magyar kormány elnökének, hanem egyszersmind mint tanférfiak a magyar oktatásügy hű barátjának, ha máshon­nan nem tudnók, a középiskolai törvény országgyűlési történetéből tudjuk, hogy negod azon ügy iránt, melynek munkásai vagyunk, a legélénkebb érdeklő­déssel viseltetik és fő főtényezője volt annak, hogy a középiskolai törvény roppant akadályok daczára végre mégis létrejött. Nagy szükség volt e törvényre, hogy a középiskolai oktatás szilárdabb alapokra fektettessék s a haza ifjúsága biztosittassék oly veszélyektől, me­lyektől törvény hiányában bajos megóvni. Tiszteletünk mellett egyszersmind kifejezést adunk mélyen érzett hálánknak is azon államférfim tapintatért és bölcse­­ségért, melylyel e szükséges törvény akadályait le­győzte n mged. Mi e törvény szellemét tanulmányoz­zuk nemcsak, de azt teljes erőnkből végrehajtani is törekszünk, hogy annak üdvös hatása, mely már eddig is látszik, fokozódjék és biztosíttassék, tudván úgy ta­nítani, annyi, mint tudatlanságot apasztani, tehát a nemzet részei elől elhárítani ezen akadályokat, melye­ket tudatlanság gördített eléjök, melyek legnehezeb­ben leküzdhetők szoktak lenni. Mélyen érezzük, hogy noha a civilisatió min­denütt fontos dolog, nálunk magyaroknál államunk sajátságos helyzeténél fogva létkérdés, de oly civilisa­­tiót kívánunk, mely magyar jellegét le nem veti, kér­jük excellentiádat, hogy a középiskolai ügynek és taná­roknak addig s csak addig, mig hivatásunkat igy fog­juk fel, pártfogója maradni méltóztassék s hogy sokáig lehessen pártfogója, kérjük a mindenhatót, hogy nagy­méltóságodat sokáig éltesse. A miniszter megköszönvén a jó kivánatot, eze­ket mondá: A­mit a középiskolai törvény és általában én a tanügy körül tettem, azon meggyőződésből tevem, hogy hazánk közügyeinek egyik legfontosabb ágát mozdítottam elő. Különben semmi kétségem, hogy a nagyváradi tanügyi testület, mint mindig, hazafiság tekintetében jövőre is első­sorban álland. Biharmegye tisztviselői karát Beöthy alis­pán vezette, mondván: »Bihar megye tisztikara és olyanok is, kik nem tagjai annak, eljöttünk, hogy ez alkalommal is kifejezést adjunk azon köteles tisztelet­nek, melylyel nagym­éltóságod magas állása iránt tar­tozunk. De eljöttünk azért is, hogy kifejezést adjunk azon hűségnek és ragaszkodásnak, melyet nagyméltó­ságod személye és tulajdonságai iránt mélyen érzünk. Kegyelmes urunk, olyan vagy nekünk, mint a nap, mely minél magasabban emelkedik, nemcsak fényes lesz, ragyogóbb,,hanem jótékony melegét is annál in­kább érezzük. (Éljenzés.) Ezen érzésből engedd, hogy magunkat továbbra is kegyes jó­indulatodba ajánlva, kérjük istent, hogy a hazának, Biharmegyének és családodnak javára sokáig éltessen.« (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán miniszterelnök: »Nagyon kö­szönöm részint a túlságosan megtisztelő, részint lel­kemnek jól eső szives szavakat Nem tudom hasonló szép szavakkal viszonozni, de egyet mondok és ez az, hogy valahányszor Biharmegyébe és különösen Nagy­váradra jövök, mindig úgy érzem, mintha újabb erőt merítenék a küzdelemben, okulván a régi és újabb Biharmegye küzdelmei példáján.« Nagyvárad tisztikarának nevében Sál polgármester adott kifejezést a ragaszkodásnak, mire Tisza miniszterelnök köszönetét mondván, kéri, mit különben majdnem feleslegesnek tart, mert úgy is teszik, t. i. hogy Nagyvárad­­ érdekeit elő­mozdítsák, gyarapodásra vezessék. Ezután a törvényszéket, járásbíró­ságot és ügyészséget vezetve, következőleg szóllott Gyalokay Lajos törvényszéki elnök: »Midőn nagyméltóságod választói között meg­jelenve, magas látogatására méltatni kegyeskedett, nemcsak mint választópolgár, de különösen mint a társadalmi jogrend, tételes törvényeink végrehajtói, épp oly elengedhetetlen, mint kedves kötelességünk­nek tartottuk, őszinte hódolatunkat kifejezni azon nagy államférfim iránt, ki a jelenkor történetében nemzetünknél megörökített névvel az események os­troma, a nép rajongása, a szenvedélyek paroxismusa és az önuralmat sem ismerő, de azért milliókat kormá­nyozni vágyó hiúság sóvárgása között, magasában ki­emelkedve, mérséklő bölcseségével lefelé merészen, felfelé önérzetesen függesztett tekintettel, százfelé gondoló munkássággal, czéltudatos akaratjának tör­­hetlenségére támaszkodva, ingadozás nélkül egy év­tized óta kormányozza Magyarországot, kinek nagy­ságát legerősebben bizonyítja ellenfelei elkeseredett irigysége és ez irigységnek mindig kudarczot vallott tehetetlensége. (Élénk éljenzés.) Nekünk még, ha nem tartoznánk is azon szerencsések közé, kiket nagymél­tóságod a törvényhozásban képvisel, már szak­hivatásunknál fogva is odaadó bizalommal és kegyeletes tisztelettel kell viseltetnünk Nagymél­tóságod iránt, mert a­mi minden államnak alapját képezi, a jogot és igazságot csak is olyan erős hullámzások által meg nem ingatott kor­mánynyal azon minden irányban kifelé tiszteletet hó­ditó állami fenség és benn megszilárdult társadalmi rend emelheti megillető helyére, min­t nagyméltósá­god nyomról-nyomva, számítva, biztosan haladó és a jövőnek széles alapokat építő bölcseségével Ma­gyarországon teremtett. Fogadja nagyméltóságod hó­dolatunkat azon óhajtásunkkal, hogy az Isten nagy­méltóságodat a haza és nemzet dicsőségére, a hazai jogélet oltalmára és nemes családjának boldogítására sokáig éltesse. (Éljenzés.) A miniszter köszönetet mond a hozzá intézett szavakért. Minden állam nagyságának éppen úgy, mint jóllétének egyik alapfeltétele a jó igazságszol­gáltatás. Az ország e részében biztos kézben van az és igy a maga állásában kiki megteszi a magáét. Ezután a postaigazgatóság, a jogaka­­démi­a tanári kara, az adófelügyelőség, illetékkiszabási hivatal, Bihar megye t­a­n­f­e­l­­ügyelője és tanítótestülete tisztelgett. Az ügyvédi kart R­i­t­o­ó­k Zsigmond vezette következő beszéddel: »A nagyváradi ügyvédi kamara felhasználja a kedvező alkalmat nagyméltóságod iránt érzett mély tiszteletét kifejezni és az ügyvédi kart, mint az igazságszolgáltatás egyik tényezőjét magas figyelmébe ajánlani. Kedvezőtlen, mondhatjuk, igen súlyos a hely­zet, melyben hazánkban az ügyvédi kar van, s e helyzet akadályozza azon eszmény felé való törekvé­sében is, melynek az ügyvédet vezérelnie kell, ha hi­vatása magaslatára emelkedni akar. Habár bízunk, hogy a magyar ügyvédi kart nem térítendi el semmi nehézség, nem még a küzdelem sikertelenségének ta­pasztalása sem azon czéljától, hogy a jog uralmának erős factorává,, az igazságszolgáltatás biztosítékává fejlődjék, mégis — úgy véljük — joggal várhatja az ügyvédi kar, hogy e törekvésében az országos intéz­mények által is elősegítessék. Nem valamely kaszt- vagy egyéni érdek az, melyért az ügyvédség átalában küzd, sőt az ügyvéd­ség érdekeinek nincs biztosabb mértéke, mint a közjó, a jog szabad és független védelme, s a védelem sza­badságát biztosító intézmények. Az ezzel egybefüggő magas erkölcsi becsérzet és tekintély, a közügy szol­gálata az ügyvédségnek ugyan feltétele, de nem kü­lönváló érdeke, hanem közérdek is. Ezen érdekközös­ség felismerését várjuk a törvényhozástól, az így ér­telmezett ügyvédi érdekek megfigyelését és védelmét kérjük Excellentiádtól.« Tisza Kálmán miniszterelnök kiemelte vála­szában, hogy átmeneti kor nehézségeiben fordulnak elő helyzetek, melyeken javítani kell. Ha az ügyvédi kar úgy fogja fel hivatását, mint a szónok imént ki­fejté, akkor könnyű lesz a segítség. »Előbb említem — úgymond a miniszterelnök — hogy jó igazságszol­gáltatás alapja az ország jólétének; most utána te­szem, hogy a jó igazságszolgáltatás egyik feltételét az képezi, ha az ügyvédi kar hivatását helyesen fogja fel. Ily irányt találtam szónokuk szavaiban s az megnyug­tatást ad.« Az 1848-ki honvédek, az önkéntes tűzoltó egylet, a helybeli református egyház küldöttsége, a haladó irányú izr. rabbinátus és az orvos-egylet után a nagyváradi szabadelvű párt küldöttsége tisztelgett, melynek szónoka, Lipovniczky Sán­dor pártelnök következő beszéddel üdvözölte a mi­niszterelnököt : »A nagyváradi szabadelvű párt tisztelkedő kül­döttsége jelenik meg Nagy méltóságod előtt, hódola­tának és tiszteletének adni kifejezést. A­midőn a hó­dolat ezen őszinte nyilatkozatát, mint a párt elnöke, tolmácsolni szerencsés vagyok, biztosítom Nagymél­tóságodat a szabadelvű párt hűsége, teljes odaadása és föltétlen bizalmáról. (Éljenzés.) Nagyvárad szabadelvű pártja oly szerencsés, Nagyméltóságodban nemcsak Magyarország kor­mányelnökét, hanem országgyűlési képviselőjét is tisz­telhetni. (Éljenzés.) Ezen tisztelet első­sorban Nagy­­méltóságod személyét illeti ugyan, de közvetlenül azon zászlót is illeti, melyet legjobb meggyőződésünk szerint híven és rendithetlenül szolgálunk, azon zász­lót, melynek tetterős bajnoka és ernyedetlen hord­­noka pártunk mélyen tisztelt vezére : Tisza Kálmán. (Éljenzés.) A nagyváradi szabadelvű párt, mely párt tagjai­nak kebelét a hazaszeretet szent lángja hevíti, Ígéri Nagyméltóságodnak, miszerint úgy most, mint a jö­vőben, zászlajához, azon zászlóhoz, melyre a szabad­el­vűség jelszava írva van, ha marad és azt soha el­hagyni nem fogja. (Úgy van!) Meggyőződésünk sze­rint Nagyváradnak nem lehet más képviselője, mint városunk szülöttje, Nagyvárad fia Tisza Kálmán (Éljenzés) a ki serdülő korától fogva a közügyeknek, a politikának él, kinek hazafias erényei magasan fény­lenek és kiemelkednek, kinek államférfim képzett­sége, bölcsesége és lángesze nemcsak Magyarország határain belül nyer elismerést, de egész Európát bá­mulattal és csodálattal sőt merem állítani irigységgel tölti be, és a ki kilencz éves bölcs és hazafias kor­mányzása alatt igazolta ő felsége az alkotmányos magyar király, a legalkotmányosabb fejedelemnek (Éljenzés) és a nemzetnek hozzá kötött reményét és ragaszkodását. Nagyméltóságodat a terhes és nehéz küzdelmek oly államférfiuvá edzették, kinek nevére büszke lehet e hon, még büszkébb e város, legbüsz­kébb azon Nagyváradnak szabadelvű pártja, mely oly szerencsés. Nagyméltóságod által képviseltethetni a jövő országgyűlésen, és a ki, mert a hazaszeretet hő­ven világító tornya, biztos kézzel vezeti az ország ha­jóját ama rév felé, hol a béke, nyugalom, a jólét, megelégedés, hazafiság és az igazi szabadelvűség honol. E tudat lelkesítette pártunkat, rang, kor, fele­kezeti és más társadalmi állást elfoglaló minden egyes tagját, a midőn oly szerencsések voltunk Nagyméltó­ságodat képviselőnké megválaszthatni, mert mindenki kivétel nélkül jól tudta, hogy Tisza Kálmán kije, mije e honnak (Élénk éljenzés) s választói előtt a mai napon tartott nagyszabású beszéde újból tanús­kodik hazafiasága, előrelátása, bölcsesége és erélyé­­ről. E nagyszabású és horderejű enunciatio meghall­gatása után még inkább viseltethetünk bizalommal Nagyméltóságod iránt. Mert hazánkat, nemzetünket azon az úton lát­juk, mely az óhajtott czélhoz, a nép és haza jobb lété­hez és boldogságához vezet, de egyszersmind belátjuk, hogy e czél eléréséhez vezető utak mily rögösek. Bí­zunk azonban az országos szabadelvű pártban, mert éppen úgy, mint mi köztünk, úgy az egész ország sza­badelvű pártjában az összekötő kapcsot Tisza Kál­mán neve képezi és kijelentjük, hogy magunk ré­széről szívesen állunk ki bármikor a tettek me­zejére, képviselőnk oldala mellé, mert meg va­gyunk győződve, hogy Nagyméltóságodban Ma­gyarország providentiális férfiát bírjuk, tiszteljük, kinek nevét majdan Clio büszkén vési táblájára és ki­nek hazafias missiójának teljesítéséhez és befejezésé­hez nem hangzatos szavakra, hanem tettekre van szüksége, midőn nggodnak kegyes figyelmébe és párt­fogásába ajánljuk városunk lakosságának is anyagi érdekeit pártkülönbség nélkül, mert városunk lakos­sága helyes tapintatának kétségtelen jelét adta, midőn pártkülönbség nélkül megjelent (Éljenzés) nungod nagyfontosságu emanatiójának meghallgatására, kí­vánom, kívánjuk, hogy nmngodat az egek ura legjobb egészségben, erőben, kitartásban, királyának, hazájá­nak, pártjának és családjának örömére, javára és bol­dogságára sokáig megtartsa, éltesse! (Hosszas él­jenzés.) Tisza m­iniszterelnök: Az épen most elhang­zott ékes beszédnek sok tétele ellen tiltakozást pa­rancsolna szerénységem, de nem akarok tiltakozni, mert az irányomban kifejezett jó­indulat annyira jól esik lelkemnek, hogy bár önmagában véve az túlságos jó indulatból származik, mégis köszönettel fogadom. (Éljenzés.) Providentialis férfiúról szólott tisztelt ba­rátom, providentialis férfiú azonban nincs, mert nem csupán egy embertől függ a haza java. A gondviselés ugyan gondoskodik arról, hogy férfiak álljanak elő egy nemzetnél, kik nemzetek és hazájuk javát elő­mozdítsák. Ha valaki oly szerencsés, hogy a nemzetek éle­tében pillanatokat képező egy pár évig sikerül a kor­mányzatot a nemzet javára vezetni, az szerencsés em­ber, de még nem providentiális férfiú. Hogy nekem sikerültek, a fölött ítélni nem vagyok hivatva, de egyet legyen szabad megjegyeznem (Halljuk!) és ez az, hogy ha valakinek joga van itt e teremben büsz­kének lenni, nem önök lehetnek azok, mert én vagyok büszke arra, hogy önök bizalmát megnyertem. (Hosz­­szas éljenzés.) Évvel a fogadások sora véget ért és a küldött­ségek eltávoztak. Nagy-Várad, szept. 10. Délután 2 órakor T­i­­s­z­a Kálmán miniszterelnök tiszteletére a bankett feszességétől eltérő társasebéd volt a »Rózsabokor«­­ban, hol a nagyváradi szabadelvű párt előkelőbbjei voltak jelen s az ellenzék részéről is többen megje­lentek. A felköszöntések sorát D­ő­r­y b. főispán kezdte meg, hagyományos szokás szerint a koronás királyt, a legalkotmányosabb fejedelmet éltetvén. »Azon feje­delmi férfiút — úgymond — ki a fejedelmi köteles­ségek hű és pontos teljesítésében mindnyájunk tiszte­letének és bámulatának tárgya, kinek áldásteljes ural­kodása ala­tt az ország oly jólétnek örvend, az uz is­ten soká, soká éltesse!« (Lelkesült éljenzés.) Lipovniczky Sándor humoros felköszöntő­ben Tisza Kálmán miniszterelnököt, mint Nagy-Vá­­rad város képviselőjét élteti, kérve, hogy miután a közmondás szerint háromszor iszik a magyar, a társa­ság háromszoros éljenzéssel üdvözölje a miniszter­­elnököt. A háromszoros éjjen után Komlóssy Pál negyvennyolc­as honvéd, ellenzéki, szintén Ti­sza miniszterelnököt éltette lelkes éljenzés közt. Utána szót emelt Márkus Lajos : »Uraim ! Nagy-Várad városa sok tekintetben visszatükrözi hazánk általános viszonyait, így van­nak itt is nagy arányokban a különböző vallásfelekezetek. De nincs az országnak egy helye, hol a kölcsönös vallástisztelet, türelem és egyenlőség érzete tisztultabban lenne, mint miná­­lunk. Nincs itt talaj a faj, a felekezetgyűlölközésre, itt az újkor vallási és polgári békét zavaró hel oszrati lovagjai nem volnának képesek lángba borítani a vallásszabadságnak, a vallásegyenlőségnek közös nagy templomát. Van itt továbbá, bár számra csekélyebb, de értelmi súlyú jelentőséggel bíró román testvéreink­ben nemzetiségi elem is, de nincs itt nyoma sem a múltban, sem a jelenben a nemzetiségi viszály­kodásnak. A társadalmi mint politikai téren testvéries egyetértés honol, a mindenek fölött álló magyar ál­lamiságnak velünk egyformán hívei ők is, a közös ha­zaszeretetben egyenlő osztályosak ők is. Bár úgy lenne a hazában mindenütt. Valóban mi nagyváradiak büszkék lehetünk arra, hogy e város classicus földje a király és haza iránti hűségnek, a társadalmi és po­litikai békének, a testvéries egyetértésnek, az alkot­mányi és törvény tiszteletének és a szabadelvűségnek. És hogy ez így van, nem mondom, hogy csak a jelen nemzedék érdeme, azon szellem, mely városunkat az általam jelzett irányban áthatja, ősi örök­ségünk, azonban, hogy e szellem ernyed és nem lazul, de sőt erősödik és izmosul, a jelen idő irányadó té­nyezőinek és vezérfiainak kiváló érdemét képezi. Egyik ily tényezőjére, egy magas egyházi, állása és hivatása mellett politikai és társadalmi viszonyainkban is ki­váló sulylyal és befolyással biró férfiúról kívánok én ez alkalommal megemlékezni, kinek fenkölt és legra­gyogóbb eszméitől áthatott szelleme előtt tisztelettel hajlik meg valláskülönbség nélkül a város minden fia, ki legelső katholikus főpapjaink között, a kire a fejedelemnek a cath. clerus küldött­ségéhez legközelebb intézett, bár atyailag szelíd intelme nem vonat­­kozhatik, mert hiszen az ő emelkedett lelkü­­lete egész meggyőződésével mindenkor a felekezeti béke, a testvéries egyetértés és a törvénytisztelet szellemében hatott és ténykedett, ki szabadelvű pár­tunknak változatlan hive és oszlopa és egy velünk nemcsak a politikai, de egy velünk azon feltétlen bi­zalom, tántorithatlan hűség, személyes tisztelet és ra­gaszkodásban, melylyel pártunk nagynevű vezére iránt viseltetünk. Poharamat emelem latin szertartásu megyés püspök Lipovniczky Istvánra, kérvén, hogy Isten őt lánglelkének törhetlen erejé­ben, testi gyengeségének lehető jobbra fordultával, egyházmegyéje, városunk és hazánk javára még igen sokáig éltesse! (Élénk éljenzés.) Beöthy Andor alispán Tisza Lajos grófot élteti. Sebestyén Lajos Tisza Istvánra köszönt. Szólották még Tisza Kálmán, Laureanu kano­nok, Tisza Lajos gr., Hegyesi Márton és Kohut fő­rabbi. E felköszöntőkről szóló tudósítás lapunk zár­­táig nem érkezett kezünkhöz. Táviratok: Varsó, szept. 10. G­urko tábornok főkormány­zónál tegnap este fényesbál volt, mely 9 órakor kezdődött. A bálra több mint 700 személy volt hiva­talos. Jelen voltak: a czár, a czárné, a trón­­örökösi Miklós, Vladimir és Péter nagy­­herczegek. Tizenegy órakor az első négyest a czárné Gurko tábornokkal, a másodikat Dolgorucki herczeggel, a trónörökös pedig Gurko tábornok ne­jével tánczolta. A hölgyek bemutatásánál a czár­né mindenkit elbájolt szeretetreméltóságával. A lengyel főnemesség közül igen sokan voltak jelen, nevezetesen Radziwill herczegnő, a P­o­­tocki, Zamoycki és Krasinski csa­ládok. Éjfél után 1 órakor pazar vacsora és azután hangverseny volt. A város nagysze­rűen ki volt világítva, különösen a kor­mányzó palotája és a Visztula hídja úsztak tündéri fényben. A czár és a czárné két óra felé hagyták el a báltermet. Az utczákon óriási néptömeg hemzse­gett. Mindenütt teljes rend uralkodik. Tegnap délelőtt a czár és a czárné a főméltó­ságokat, a polgári hatóságok főnökeit s az osztrák­magyar, német, franczia és angol főconsulokat fogad­ták. A czár nagyon nyájas­­volt és mindenkivel ke­zet fogott. Varsó, szept. 10. (Eredeti távirat.) A czár a Lazienski-palotában lakik; három versenyi tá­volban számos ezred katonaság s több ezer rendőr, kozák és csendőr veszi körül a palotát, hogy a csá­szári család biztonságát őrizze. Csupán Nikolajevits Péter nagyherczeg jár Varsóban őrizet nélkül. A La­­zienski-palota közelében gróf Tolsztoj rendőrfőnök egy kaszárnyát és egy rendőrhivatalt rendezett be. Renne dragonyos ezredestől, Lombieff gyalog­sági főhadnagytól és egy hadnagytól, kinek nevét nem lehetett megtudni, elvétettek tiszti jelvényeik s mind a hárman életfogytiglan Szibériába küldet­tek. Hire jár, hogy több tisztet elfogtak. Varsó, szept. 10. A czár és a czárné délelőtt a jótékonysági intézeteket és az iskolákat láth­atták meg. Hét órakor diszebéd lesz, melyre a német osz­trák-magyar, franczia és angol főconsulok is meghi­vatnak. Este 9 órakor a czári pár Newgeor­­g­­­e w s­k erődbe utazik, hol a legközelebbi napokban nagy csapatszemlék lesznek. A császári pár a czár névnapját holnap ott fogja megülni. A varsói csolna­­kázó-egylet ott a Visztulán csolnak-versenyt rendez. Prága, szept. 10. A tartomány­gyűlés­­ben Rieger tizenöttagú bizottság kiküldését in­dítványozta, mely a czukor­válság fölött tanács­kozzék és tanulmány tárgyává tegye az ipar, kézmű­ipar és földmivelés érdekeinek védelmére teendő in­tézkedéseket. Lemberg, szept. 10. Azon alkalomból, hogy a Tátra-hegység mellett elvonuló határ kérdése iránt Magyarországgal vitás ügy elintézése merült fel, a tartománygyűlés elhatározta, hogy a kormányt föl fogja szólítani, hogy a határrendezésre vo­natkozó bármely ügy csakis a tartományi bizottsággal egyetértőleg nyerjen elintézést. Boroszló, szept. A katholikusok gyűlése tegnap határozati javaslatot fogadott el katholikus munkásegyesületek alakítása és a vallási szerzetek terjedésének megakadályozása tárgyában és köszöne­tet szavazott a centrumnak, hogy a kézművesek ér­dekeit képviseli. Este Metzner és Mücke az ipar- szabadság káros következményeiről és a sociális kér­dés megoldásáról értekeztek, mire a gyűlés bezá­ratott. Páris, szept. 10. Ferry miniszterelnök a minisztereket szombatra fontos miniszterta­nácsra hívta össze,melyen hír szerint Grévy fog elnökölni. Valószínű­leg a kamarák össze­hívásának ideje fog megállapíttatni. London, szept. 10. Mint a Reuter-ügy­­nökségnek Shangaiból j­elentik, a c­h­i­n­a­i hatóságok hozzáfogtak a Wusung foly­ó­­nak kövekkel terhelt csónakok segélyével való elzárásához. London, szept. 10. (Erede­ti távirat.) A chinai kormány egy köriratot intézett az alkirályok­­hoz, melyben előadja, hogy China miért utasította vissza a franczia ajánlatokat és kinyilatkoztatja, hogy China becsületét fegyverrel megvédeni elhatározták. Kairó, szept. 10. A khedive délelőtt ki­hallgatáson fogadta North­brookot, ki Granville iratát nyújta át neki, mely North­­brooknak Angolország főbiztosává történt ki­­neveztetését tartalmazza. Granville egyszer­smind az egyptomi kormány támogatását kéri a függőben levő fontos kérdések, külö­nösen a pénzügyi nehézségek megoldására nézve. A khedive Northbrookot nagyon szívé­lyesen fogadta és a kihallgatás után kiváló megelégedését nyilvánitá Northbrook nyilat­kozatai fölött. Később a khedive megláto­gatta Northbrookot. Róma, szept. 10. Mint a Stefani-ügynök­­ségnek Konstantinápolyból távirják, Duffe­r i­n lord India alkirályává neveztetett ki. Donkaster szept. 9. (Eredeti távirat.) Az itteni lóversenyek legérdekesebb futamát a Great Yorkshire handicapja képezte, melyen Mr. T. Holmes Lawminster-je len a győztes , Mr. C. J. Lefevre Hauteur-je második és Mr. W. J. Legh John-Johnes-e harmadik lett. A verseny tétverseny volt, 250 frt téttel. Az első nyeri a téteket és 3000 forintot, 2-iknak 300 forint. Nevezett tizenegy ló, in­dult négy. Zágráb, szept. 10. A jaskai választókerületben a nemzeti párt Kresztics Miklóst léptette föl képviselőjelöltté Kamenar (független párti) és K­u­c­a­s lelkész (Starcsevics-párti) ellenében. T­ü­r­k Ferencz Károlyvárosban elfogadta a jelöltséget Ban­ja vci­c (Starcsevics-párti) ellen. Vukotinovics nemzeti párti jelölt megválasztatása Ludbregben bi­­­zonyos. A viroviticai kerületben Pejacsevics Tó­dor gróf lép föl T­k­a­­­c­s­i­c­s Starcsevics-párti jelölt ellenében. Zágráb, szept. 10. A szt-lőrincz-katenjai vasút ügyében az érdekeltek szeptember hó vége felé Zág­rábban gyűlést tartanak. Dürnkrut, szept. 10. A mai hadgyakorlatok már 12 óra előtt félbeszakíttattak, mert őfelsége Mi­­lán szerb királylyal és a külföldi tisztekkel 1 óra tájban külön udvari vonaton visszatértek Bécsbe. A gyakorlatok az V-ik (pozsonyi) hadtestnek nagyon

Next