Nemzet, 1884. szeptember (3. évfolyam, 720-748. szám)
1884-09-11 / 729. szám
ezen lépést, mely ha csak szinleg is, de mindenesetre némileg visszafelé irányzó lépésnek tekinthető. De nem tagadom, hogy ma, midőn azt láttam, hogy a választási mozgalom fél évvel előbb megindíttatik, mint a választás, midőn meggondolom, minden egyebet nem tekintve, hogy mily zavarólag hat ez az állam polgárainak életére, munkásságára s egész működésére, mondom, nem tagadom, hogy saját érdekemet is keresem (Derültség.) , lemondottam az ellenzésről. (Helyeslés.) Tudom fognak vádolni nézetváltoztatással, köpenyforgatással, s talán még azt is fogják mondani, hogy saját érdekemet — nem talán az anyagit, mert ezzel még eddig nem gyanúsítottak — hogy, mondom, saját érdekemet keresem. Én, uraim, elsősorban azt tartom, hogy aki valamely irányban nézetét minden közbejött indok nélkül saját érdekében megváltoztatja, az hitvány ember (Úgy van !), de azt is tartom, hogy ha valaki hosszú évek tapasztalata folytán meggyőződött arról, hogy valami, amit helyesnek tartott, az állami érdekben nem helyes, és mégiscsak azért, hogy ne mondják, hogy nézetét változtatta, szembe száll a jóval és azt meg akarja akadályozni, az lehet igen consequens ember, de az igen rossz hazafi (Élénk derültség és helyeslés). De különben is igen természetes, ha elfogadtatik is úgy gondolom öt évi cyclus, három év múlva meg lesz a választás és ki tudja azt megmondani, kire lesz az jó, hogy öt évig fog tartani annak érvénye, és kire lesz rossz. Sőt ha a kormányzati statistiát veszszük, miután e kormány, melynek élén vagyok, már négy választáson nyert többséget, mi alig fordul elő vagy nagyritkán a parlamentek történetében, a legtermészetesb, hogy ötödször mások fogják kapni a többséget. (Zajos ellenmondások.) De, gondolom, semmi esetre sem lehet azt mondani, hogy a jelen kormány vagy a jelen párt, ha azt megteszi saját érdekében, saját uralmának meghosszabbításáért teszi, mert hiszen majd csak három év múlva a választásoknál fogunk próbálkozni és a választások többsége fog ítélni. (Helyeslés.) Kapcsolatban ezen két tárgygyal, melyet most említettem, csak egyet kívánok még megjegyezni. (Halljuk!) Azt fogják mondani: na, ezek szép szabadelvű rendszabályok a szabadelvű kormány fejétől, melyek itt proponáltalak. Ami, választók és polgártársaim, a főrendiház szervezését illeti, hogy az nem radicális, hogy az tisztán elméletileg helyesnek nem felel meg, az kétségtelen, de ezen javaslattól azt, hogy mégis a ma fennállóhoz képest szabadelvű irányban halad, megtagadni, hiszem, nem lehet. (ügy van!) Inkább meg lehetne tagadni ezt a másiktól és én megvallom, magam is azt tartom és rendes viszonyok közt élő államban úgy is lett volna, mindamellett, hogy pl. Angliában a hét éves országgyűlési cyclust a szabadelvű párt hozta be a három éves helyett, de mégis a rendes viszonyok közt az lett volna az eljárás, hogy ezt a conservativ párt hozza javaslatba. Én, uraim, conservativ embert eleget ismerek, de nagyon keveset azok közt, kik ma szerepelnek, conservativ pártot azonban azon nemes és alkotmányos értelemben, melyben ennek teljes jogosultsága volna, nem ismerek. (Élénk helyeslés és derültség.) Ma az a helyzet, hogy a szabadelvű haladás zászlaját és ott, ahol conserválni kell, a conserválás zászlaját is ugyanazon egy pártnak kell hordoznia. (Igaz! ügy van!) Még egy fontos kérdésről kívánok szólni. (Halljuk). Ezen kérdés is sokszor felemlíttetett a választási mozgalmakban és már a jelen országgyűlésnek bizonyos fokig legalább okvetlenül foglalkozni kell vele. Ez a vám és kereskedelmi szövetség, vagy hogy a szokásos kifejezéssel éljek, a közös vámterület kérdése. (Halljuk!) Én tudom, polgártársaim, hogy igen sokan azok közül, kik a külön vámterületet óhajtják, és kik abban egy bizonyos panaceát keresnek némely bajaikra, azt is szokták mondani: igen ám, a közös vámterület érdekében van a földművelőnek és gazdának, de érdeke ellen van az iparosnak, mert addig nem lehet iparunk, míg a fejlettebb osztrák ipar ellen védvámokkal nem védelmezzük magunkat. Én részemről az első hibának azt tartom, mikor az ipar, a gazdászat, a kereskedelem érdekeit mint ellentéteseket állítjuk egymással szembe. Tudom, egyes concret esetekben igenis lehetnek ellentétesek az érdekek és vannak is ilyenek, de hogy egészben és az évek folyamán véve, ellentétben legyenek, azt egyéni meggyőződésem szerint határozottan tagadom. Mert a gazdának csak érdekében lehet, ha közelében egy virágzó ipar van és az iparnak is csak érdekében lehet, ha a környékén vagyonos gazdaosztály van, amely nálunk ma a legnagyobb fogyasztó. A kereskedelem érdeke pedig az, hogy az egyik és a másik is virágozzék, mert a kereskedés csak akkor virágzik. (Úgy van!) De lássuk uraim, mi lehetne az eredmény ? Én megengedem, sőt tudom, hogy magas védvámokkal lehet ipart teremteni, de legyenek arról is meggyőződve, hogy ez az így teremtett ipar, a gyári ipar lesz, amely — ezt ismét elismerem — a kézműiparosok egyik-másikának, sőt igen sok osztályának ad foglalkozást. De éppen minél közelebb hozatik a kézműiparhoz a nagy gyári ipar, annál inkább lehetetlenné válik az iparnak azon neme, melyhez, mint tudom és helyes is, hogy így van , hazánk kézműiparosainak legnagyobb része ragaszkodik, azon ipar, melyet valaki saját tűzhelyén, mint független polgár nem pedig egy nagy gyár közelében foglal. (Úgy van!) De menjünk tovább. Ha mi az osztrák ipart nagy védvámokkal sújtjuk, mihez jogunk kétségtelen, hiszi-e valaki, hogy ők viszont nem fogják nyers termékeinket sújtani ? Én nem hiszem. Én nem tartom magunkat sem jobbnak sem rosszabbnak, mint másokat, de azt tudom, ha megfordítva, Ausztriában elkezdenék nyers terményeinket vámmal sújtani, mi huszonnégy óra múlva felelnénk az iparra vetett vámokkal. (Igaz! Úgy van!) Ezzel szemben azt mondják némelyek, azt nem lehet nekik tenni, mert a mi nyers terményeinkre szükségük van s e termények a távolról való szállítást nem bírják meg. Mind igaz volt ez 30 esztendő előtt, akkor midőn a közlekedési eszközök nem fejlődtek oda, hova most fejlődtek. De most, midőn a szabad verseny mellett csak nagy nehezen és néha alig tudunk Amerika és Ausztrália versenyével mérkőzni nyers terményeinkkel, minden alapja ezen okoskodásnak elenyészik. (Helyeslés.) Igaz, azt is olvastam, ime megvan a közös vámterület és milyen olcsó mégis a gabona! Fájdalom így van. De várjon, ha ma nem volna közös vámterület, ha még a gabona és nyers terményekre vetett vámmal is kellene küzdenünk Ausztriában ? nem még olcsóbb lenne e gabnánk ? Ez azt gondolom, oly bizonyos, mint kétszerkettő négy. De menjünk tovább, mert még mindig azt mondhatná valaki: Igen! a közös vámterület lehet a gazdák érdeke, de az iparosoké nem. Tegyük fel tehát, hogy erős védvámokkal létesítünk ipart. Ezen ipar drágábban fog dolgozni, mint a szomszéd állam ipara, mert hisz ha tudna oly olcsón dolgozni, nem szorulna védvámra és mert drágábban dolgozik, nem dolgozhatik kivitelre, hanem csak hazai fogyasztásra, tehát, hogy virágozhassék, kell, hogy e hazában vételképes fogyasztó közönség legyen. Azt mindenki tudja, hogy Magyarországon a fogyasztó közönség legnagyobb része a gazdaközönség. Ha már most az ipar védelmének czíme alatt, elszegényítjük ezen gazdaközönséget, utána bukik az ipar is, mert nem lesz, aki annak czikkeit megvegye. Ez erős meggyőződésem szerint a dolog szükségszerű logikai következése. (Élénk helyeslés. Felkiáltások : Úgy van!) És itt azon kellemes helyzetben vagyok, hogy hivatkozhatom arra, hogy 1867 óta mindig, mikor ellenzék voltam is, nem a különböző osztályok közti ellentétes érdekeknek, hanem az ipar, gazdászat és kereskedelem együtt felfogott érdekénél fogva mindig azt mondtam, hogy Magyarországnak a közös vámterületet fenn kell tartania azon egy feltétel alatt, ha a monarchia másik államában, Ausztriában is átlátják, hogy nekik legalább is épen annyira szükségük van reánk, mint nekünk rájuk és ők is méltányosan mérlegelik a kölcsönös érdekeket. (Élénk helyeslés.) A jog a külön vámterületre megvan, arról lemondani soha sem szabad, de élni vele szerintem csak akkor kell, ha a monarchia másik állama megtagadná a méltányosságot (Helyeslés.) Akkor természetesen, inkább semhogy összetett kezekkel megadnák magunkat kénytelenek volnánk vele élni, de én meg vagyok győződve, hogy igen-igen rövid idő alatt ott mint itt, keserűen megbánnák az emberek és nehezen aratnának áldást azok, kiknek működése által a külön vámterület létrejött. (Úgy van! Tetszés.) Óhajtom és hozzáteszem épen és főleg az ipar és kereskedés érdekében óhajtom, mert hisz abban igazat fognak nekem adni, hogy a bizonytalanságot az iránt, hogy a közeljövőben mi történik, épen ezek tűrik el nagyon nehezen és az ezeknek rengeteg kárt okoz. — óhajtom, mondom azt, hogy ez minél simábban és ingadozás nélkül történjék. Ismétlem, a joghoz ragaszkodni óhajtok, de vele élni csak akkor, ha azok akiknek épen úgy érdekükben van, mint nekünk, a közös vámterület, megtagadván a méltányosságot, arra kényszerítenének, hogy ezen eszközzel is győzzük meg őket arról, hogy saját érdeküket veszélyeztetik, midőn a mi érdekeink iránt méltánytalanok (Élénk helyeslés). Tisztelt polgártársaim, e néhány kérdésről kívántam csak részletesen szólni, mint előbb is mondom minden kérdésről, mely megoldásra vár, részletesen nyilatkozni lehetetlen s csakis, amiért hogy eleget tegyek mint kormányelnök országszerte kötelességemnek, csak azért említem még meg, hogy a tisztviselők és az államhivatalnokok nyugdíjazásának kérdése is kell, hogy egyik főtárgyát képezze a legközelebbi törvényhozásnak (Helyeslés) És most visszatérek oda, ahonnan kiindultam. L, hogy köszönetet mondjak t. polgártársaimnak bizalmukért, de nem fogok csak puszta szavakkal köszönetet mondani. Feltett szándékom megköszönni azzal, hogy mint eddig úgy ezentúl is a magyar állam és annak kezdetében e város javát előmozdítani fogom (Élénk hoszszantartó éljenzés.) Sikerülni fog-e ezen az úton leróni köszönetemet, sikerülni fog-e önök helyeslésével találkoznom, azt reméltenem szabad, tudnom nem lehet, de biztosítom polgártársaimat, hogy az elhatározott szándék bennem hiányozni nem fog és biztosíthatom arról, hogy ha kedvezőtlen ítéletük fájdalmat is fogna nekem okozni, azért soha nem szűnöm meg, míg élek, úgy a magyar állam érdekeit, mint szeretett szülővárosom érdekét szolgálni. (Hosszantartó szűnni nem akaró zajos éljenzés.) Tisza Kálmán Nagyváradon, Nagyvárad, szept. 10. Tisza Kálmán miniszterelnök a megyeházánál a testületeket a következőleg fogadta : Elsősorban megjelent a latin szertartású clerus Racsek nagyprépost vezetése alatt, kiket a miniszter biztosított arról, hogy a kormány teljes készséggel mozdítja elő a hazafias egyházi testületek érdekeit és törekvéseit; fogadta azután a görög katholikus és görög keleti egyháziak küldöttségét, hasonlóról biztosítván őket. Ezeket a nagyváradi tankerületi főigazgatóság és a középiskolai tanári kar követte. Vezetője Petrovics Ferencz főigazgató következőleg szólt : A nagyváradi tankerületi kir. főigazgatóság és hozzám csatlakozott helybeli középiskolai tanári testületek nevében van szerencsém mgod iránti legmélyebb tiszteletünknek kifejezést adni. Készséggel adózunk a tisztelettel nemcsak mint polgárok és hazafiak n mgodnak, mint a magyar kormány elnökének, hanem egyszersmind mint tanférfiak a magyar oktatásügy hű barátjának, ha máshonnan nem tudnók, a középiskolai törvény országgyűlési történetéből tudjuk, hogy negod azon ügy iránt, melynek munkásai vagyunk, a legélénkebb érdeklődéssel viseltetik és fő főtényezője volt annak, hogy a középiskolai törvény roppant akadályok daczára végre mégis létrejött. Nagy szükség volt e törvényre, hogy a középiskolai oktatás szilárdabb alapokra fektettessék s a haza ifjúsága biztosittassék oly veszélyektől, melyektől törvény hiányában bajos megóvni. Tiszteletünk mellett egyszersmind kifejezést adunk mélyen érzett hálánknak is azon államférfim tapintatért és bölcseségért, melylyel e szükséges törvény akadályait legyőzte n mged. Mi e törvény szellemét tanulmányozzuk nemcsak, de azt teljes erőnkből végrehajtani is törekszünk, hogy annak üdvös hatása, mely már eddig is látszik, fokozódjék és biztosíttassék, tudván úgy tanítani, annyi, mint tudatlanságot apasztani, tehát a nemzet részei elől elhárítani ezen akadályokat, melyeket tudatlanság gördített eléjök, melyek legnehezebben leküzdhetők szoktak lenni. Mélyen érezzük, hogy noha a civilisatió mindenütt fontos dolog, nálunk magyaroknál államunk sajátságos helyzeténél fogva létkérdés, de oly civilisatiót kívánunk, mely magyar jellegét le nem veti, kérjük excellentiádat, hogy a középiskolai ügynek és tanároknak addig s csak addig, mig hivatásunkat igy fogjuk fel, pártfogója maradni méltóztassék s hogy sokáig lehessen pártfogója, kérjük a mindenhatót, hogy nagyméltóságodat sokáig éltesse. A miniszter megköszönvén a jó kivánatot, ezeket mondá: Amit a középiskolai törvény és általában én a tanügy körül tettem, azon meggyőződésből tevem, hogy hazánk közügyeinek egyik legfontosabb ágát mozdítottam elő. Különben semmi kétségem, hogy a nagyváradi tanügyi testület, mint mindig, hazafiság tekintetében jövőre is elsősorban álland. Biharmegye tisztviselői karát Beöthy alispán vezette, mondván: »Bihar megye tisztikara és olyanok is, kik nem tagjai annak, eljöttünk, hogy ez alkalommal is kifejezést adjunk azon köteles tiszteletnek, melylyel nagyméltóságod magas állása iránt tartozunk. De eljöttünk azért is, hogy kifejezést adjunk azon hűségnek és ragaszkodásnak, melyet nagyméltóságod személye és tulajdonságai iránt mélyen érzünk. Kegyelmes urunk, olyan vagy nekünk, mint a nap, mely minél magasabban emelkedik, nemcsak fényes lesz, ragyogóbb,,hanem jótékony melegét is annál inkább érezzük. (Éljenzés.) Ezen érzésből engedd, hogy magunkat továbbra is kegyes jóindulatodba ajánlva, kérjük istent, hogy a hazának, Biharmegyének és családodnak javára sokáig éltessen.« (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán miniszterelnök: »Nagyon köszönöm részint a túlságosan megtisztelő, részint lelkemnek jól eső szives szavakat Nem tudom hasonló szép szavakkal viszonozni, de egyet mondok és ez az, hogy valahányszor Biharmegyébe és különösen Nagyváradra jövök, mindig úgy érzem, mintha újabb erőt merítenék a küzdelemben, okulván a régi és újabb Biharmegye küzdelmei példáján.« Nagyvárad tisztikarának nevében Sál polgármester adott kifejezést a ragaszkodásnak, mire Tisza miniszterelnök köszönetét mondván, kéri, mit különben majdnem feleslegesnek tart, mert úgy is teszik, t. i. hogy Nagyvárad érdekeit előmozdítsák, gyarapodásra vezessék. Ezután a törvényszéket, járásbíróságot és ügyészséget vezetve, következőleg szóllott Gyalokay Lajos törvényszéki elnök: »Midőn nagyméltóságod választói között megjelenve, magas látogatására méltatni kegyeskedett, nemcsak mint választópolgár, de különösen mint a társadalmi jogrend, tételes törvényeink végrehajtói, épp oly elengedhetetlen, mint kedves kötelességünknek tartottuk, őszinte hódolatunkat kifejezni azon nagy államférfim iránt, ki a jelenkor történetében nemzetünknél megörökített névvel az események ostroma, a nép rajongása, a szenvedélyek paroxismusa és az önuralmat sem ismerő, de azért milliókat kormányozni vágyó hiúság sóvárgása között, magasában kiemelkedve, mérséklő bölcseségével lefelé merészen, felfelé önérzetesen függesztett tekintettel, százfelé gondoló munkássággal, czéltudatos akaratjának törhetlenségére támaszkodva, ingadozás nélkül egy évtized óta kormányozza Magyarországot, kinek nagyságát legerősebben bizonyítja ellenfelei elkeseredett irigysége és ez irigységnek mindig kudarczot vallott tehetetlensége. (Élénk éljenzés.) Nekünk még, ha nem tartoznánk is azon szerencsések közé, kiket nagyméltóságod a törvényhozásban képvisel, már szakhivatásunknál fogva is odaadó bizalommal és kegyeletes tisztelettel kell viseltetnünk Nagyméltóságod iránt, mert ami minden államnak alapját képezi, a jogot és igazságot csak is olyan erős hullámzások által meg nem ingatott kormánynyal azon minden irányban kifelé tiszteletet hóditó állami fenség és benn megszilárdult társadalmi rend emelheti megillető helyére, mint nagyméltóságod nyomról-nyomva, számítva, biztosan haladó és a jövőnek széles alapokat építő bölcseségével Magyarországon teremtett. Fogadja nagyméltóságod hódolatunkat azon óhajtásunkkal, hogy az Isten nagyméltóságodat a haza és nemzet dicsőségére, a hazai jogélet oltalmára és nemes családjának boldogítására sokáig éltesse. (Éljenzés.) A miniszter köszönetet mond a hozzá intézett szavakért. Minden állam nagyságának éppen úgy, mint jóllétének egyik alapfeltétele a jó igazságszolgáltatás. Az ország e részében biztos kézben van az és igy a maga állásában kiki megteszi a magáét. Ezután a postaigazgatóság, a jogakadémia tanári kara, az adófelügyelőség, illetékkiszabási hivatal, Bihar megye tanfelügyelője és tanítótestülete tisztelgett. Az ügyvédi kart Ritoók Zsigmond vezette következő beszéddel: »A nagyváradi ügyvédi kamara felhasználja a kedvező alkalmat nagyméltóságod iránt érzett mély tiszteletét kifejezni és az ügyvédi kart, mint az igazságszolgáltatás egyik tényezőjét magas figyelmébe ajánlani. Kedvezőtlen, mondhatjuk, igen súlyos a helyzet, melyben hazánkban az ügyvédi kar van, s e helyzet akadályozza azon eszmény felé való törekvésében is, melynek az ügyvédet vezérelnie kell, ha hivatása magaslatára emelkedni akar. Habár bízunk, hogy a magyar ügyvédi kart nem térítendi el semmi nehézség, nem még a küzdelem sikertelenségének tapasztalása sem azon czéljától, hogy a jog uralmának erős factorává,, az igazságszolgáltatás biztosítékává fejlődjék, mégis — úgy véljük — joggal várhatja az ügyvédi kar, hogy e törekvésében az országos intézmények által is elősegítessék. Nem valamely kaszt- vagy egyéni érdek az, melyért az ügyvédség átalában küzd, sőt az ügyvédség érdekeinek nincs biztosabb mértéke, mint a közjó, a jog szabad és független védelme, s a védelem szabadságát biztosító intézmények. Az ezzel egybefüggő magas erkölcsi becsérzet és tekintély, a közügy szolgálata az ügyvédségnek ugyan feltétele, de nem különváló érdeke, hanem közérdek is. Ezen érdekközösség felismerését várjuk a törvényhozástól, az így értelmezett ügyvédi érdekek megfigyelését és védelmét kérjük Excellentiádtól.« Tisza Kálmán miniszterelnök kiemelte válaszában, hogy átmeneti kor nehézségeiben fordulnak elő helyzetek, melyeken javítani kell. Ha az ügyvédi kar úgy fogja fel hivatását, mint a szónok imént kifejté, akkor könnyű lesz a segítség. »Előbb említem — úgymond a miniszterelnök — hogy jó igazságszolgáltatás alapja az ország jólétének; most utána teszem, hogy a jó igazságszolgáltatás egyik feltételét az képezi, ha az ügyvédi kar hivatását helyesen fogja fel. Ily irányt találtam szónokuk szavaiban s az megnyugtatást ad.« Az 1848-ki honvédek, az önkéntes tűzoltó egylet, a helybeli református egyház küldöttsége, a haladó irányú izr. rabbinátus és az orvos-egylet után a nagyváradi szabadelvű párt küldöttsége tisztelgett, melynek szónoka, Lipovniczky Sándor pártelnök következő beszéddel üdvözölte a miniszterelnököt : »A nagyváradi szabadelvű párt tisztelkedő küldöttsége jelenik meg Nagy méltóságod előtt, hódolatának és tiszteletének adni kifejezést. Amidőn a hódolat ezen őszinte nyilatkozatát, mint a párt elnöke, tolmácsolni szerencsés vagyok, biztosítom Nagyméltóságodat a szabadelvű párt hűsége, teljes odaadása és föltétlen bizalmáról. (Éljenzés.) Nagyvárad szabadelvű pártja oly szerencsés, Nagyméltóságodban nemcsak Magyarország kormányelnökét, hanem országgyűlési képviselőjét is tisztelhetni. (Éljenzés.) Ezen tisztelet elsősorban Nagyméltóságod személyét illeti ugyan, de közvetlenül azon zászlót is illeti, melyet legjobb meggyőződésünk szerint híven és rendithetlenül szolgálunk, azon zászlót, melynek tetterős bajnoka és ernyedetlen hordnoka pártunk mélyen tisztelt vezére : Tisza Kálmán. (Éljenzés.) A nagyváradi szabadelvű párt, mely párt tagjainak kebelét a hazaszeretet szent lángja hevíti, Ígéri Nagyméltóságodnak, miszerint úgy most, mint a jövőben, zászlajához, azon zászlóhoz, melyre a szabadelvűség jelszava írva van, ha marad és azt soha elhagyni nem fogja. (Úgy van!) Meggyőződésünk szerint Nagyváradnak nem lehet más képviselője, mint városunk szülöttje, Nagyvárad fia Tisza Kálmán (Éljenzés) a ki serdülő korától fogva a közügyeknek, a politikának él, kinek hazafias erényei magasan fénylenek és kiemelkednek, kinek államférfim képzettsége, bölcsesége és lángesze nemcsak Magyarország határain belül nyer elismerést, de egész Európát bámulattal és csodálattal sőt merem állítani irigységgel tölti be, és a ki kilencz éves bölcs és hazafias kormányzása alatt igazolta ő felsége az alkotmányos magyar király, a legalkotmányosabb fejedelemnek (Éljenzés) és a nemzetnek hozzá kötött reményét és ragaszkodását. Nagyméltóságodat a terhes és nehéz küzdelmek oly államférfiuvá edzették, kinek nevére büszke lehet e hon, még büszkébb e város, legbüszkébb azon Nagyváradnak szabadelvű pártja, mely oly szerencsés. Nagyméltóságod által képviseltethetni a jövő országgyűlésen, és a ki, mert a hazaszeretet hőven világító tornya, biztos kézzel vezeti az ország hajóját ama rév felé, hol a béke, nyugalom, a jólét, megelégedés, hazafiság és az igazi szabadelvűség honol. E tudat lelkesítette pártunkat, rang, kor, felekezeti és más társadalmi állást elfoglaló minden egyes tagját, a midőn oly szerencsések voltunk Nagyméltóságodat képviselőnké megválaszthatni, mert mindenki kivétel nélkül jól tudta, hogy Tisza Kálmán kije, mije e honnak (Élénk éljenzés) s választói előtt a mai napon tartott nagyszabású beszéde újból tanúskodik hazafiasága, előrelátása, bölcsesége és erélyéről. E nagyszabású és horderejű enunciatio meghallgatása után még inkább viseltethetünk bizalommal Nagyméltóságod iránt. Mert hazánkat, nemzetünket azon az úton látjuk, mely az óhajtott czélhoz, a nép és haza jobb létéhez és boldogságához vezet, de egyszersmind belátjuk, hogy e czél eléréséhez vezető utak mily rögösek. Bízunk azonban az országos szabadelvű pártban, mert éppen úgy, mint mi köztünk, úgy az egész ország szabadelvű pártjában az összekötő kapcsot Tisza Kálmán neve képezi és kijelentjük, hogy magunk részéről szívesen állunk ki bármikor a tettek mezejére, képviselőnk oldala mellé, mert meg vagyunk győződve, hogy Nagyméltóságodban Magyarország providentiális férfiát bírjuk, tiszteljük, kinek nevét majdan Clio büszkén vési táblájára és kinek hazafias missiójának teljesítéséhez és befejezéséhez nem hangzatos szavakra, hanem tettekre van szüksége, midőn nggodnak kegyes figyelmébe és pártfogásába ajánljuk városunk lakosságának is anyagi érdekeit pártkülönbség nélkül, mert városunk lakossága helyes tapintatának kétségtelen jelét adta, midőn pártkülönbség nélkül megjelent (Éljenzés) nungod nagyfontosságu emanatiójának meghallgatására, kívánom, kívánjuk, hogy nmngodat az egek ura legjobb egészségben, erőben, kitartásban, királyának, hazájának, pártjának és családjának örömére, javára és boldogságára sokáig megtartsa, éltesse! (Hosszas éljenzés.) Tisza miniszterelnök: Az épen most elhangzott ékes beszédnek sok tétele ellen tiltakozást parancsolna szerénységem, de nem akarok tiltakozni, mert az irányomban kifejezett jóindulat annyira jól esik lelkemnek, hogy bár önmagában véve az túlságos jó indulatból származik, mégis köszönettel fogadom. (Éljenzés.) Providentialis férfiúról szólott tisztelt barátom, providentialis férfiú azonban nincs, mert nem csupán egy embertől függ a haza java. A gondviselés ugyan gondoskodik arról, hogy férfiak álljanak elő egy nemzetnél, kik nemzetek és hazájuk javát előmozdítsák. Ha valaki oly szerencsés, hogy a nemzetek életében pillanatokat képező egy pár évig sikerül a kormányzatot a nemzet javára vezetni, az szerencsés ember, de még nem providentiális férfiú. Hogy nekem sikerültek, a fölött ítélni nem vagyok hivatva, de egyet legyen szabad megjegyeznem (Halljuk!) és ez az, hogy ha valakinek joga van itt e teremben büszkének lenni, nem önök lehetnek azok, mert én vagyok büszke arra, hogy önök bizalmát megnyertem. (Hoszszas éljenzés.) Évvel a fogadások sora véget ért és a küldöttségek eltávoztak. Nagy-Várad, szept. 10. Délután 2 órakor Tisza Kálmán miniszterelnök tiszteletére a bankett feszességétől eltérő társasebéd volt a »Rózsabokor«ban, hol a nagyváradi szabadelvű párt előkelőbbjei voltak jelen s az ellenzék részéről is többen megjelentek. A felköszöntések sorát Dőry b. főispán kezdte meg, hagyományos szokás szerint a koronás királyt, a legalkotmányosabb fejedelmet éltetvén. »Azon fejedelmi férfiút — úgymond — ki a fejedelmi kötelességek hű és pontos teljesítésében mindnyájunk tiszteletének és bámulatának tárgya, kinek áldásteljes uralkodása alatt az ország oly jólétnek örvend, az uz isten soká, soká éltesse!« (Lelkesült éljenzés.) Lipovniczky Sándor humoros felköszöntőben Tisza Kálmán miniszterelnököt, mint Nagy-Várad város képviselőjét élteti, kérve, hogy miután a közmondás szerint háromszor iszik a magyar, a társaság háromszoros éljenzéssel üdvözölje a miniszterelnököt. A háromszoros éjjen után Komlóssy Pál negyvennyolcas honvéd, ellenzéki, szintén Tisza miniszterelnököt éltette lelkes éljenzés közt. Utána szót emelt Márkus Lajos : »Uraim ! Nagy-Várad városa sok tekintetben visszatükrözi hazánk általános viszonyait, így vannak itt is nagy arányokban a különböző vallásfelekezetek. De nincs az országnak egy helye, hol a kölcsönös vallástisztelet, türelem és egyenlőség érzete tisztultabban lenne, mint minálunk. Nincs itt talaj a faj, a felekezetgyűlölközésre, itt az újkor vallási és polgári békét zavaró hel oszrati lovagjai nem volnának képesek lángba borítani a vallásszabadságnak, a vallásegyenlőségnek közös nagy templomát. Van itt továbbá, bár számra csekélyebb, de értelmi súlyú jelentőséggel bíró román testvéreinkben nemzetiségi elem is, de nincs itt nyoma sem a múltban, sem a jelenben a nemzetiségi viszálykodásnak. A társadalmi mint politikai téren testvéries egyetértés honol, a mindenek fölött álló magyar államiságnak velünk egyformán hívei ők is, a közös hazaszeretetben egyenlő osztályosak ők is. Bár úgy lenne a hazában mindenütt. Valóban mi nagyváradiak büszkék lehetünk arra, hogy e város classicus földje a király és haza iránti hűségnek, a társadalmi és politikai békének, a testvéries egyetértésnek, az alkotmányi és törvény tiszteletének és a szabadelvűségnek. És hogy ez így van, nem mondom, hogy csak a jelen nemzedék érdeme, azon szellem, mely városunkat az általam jelzett irányban áthatja, ősi örökségünk, azonban, hogy e szellem ernyed és nem lazul, de sőt erősödik és izmosul, a jelen idő irányadó tényezőinek és vezérfiainak kiváló érdemét képezi. Egyik ily tényezőjére, egy magas egyházi, állása és hivatása mellett politikai és társadalmi viszonyainkban is kiváló sulylyal és befolyással biró férfiúról kívánok én ez alkalommal megemlékezni, kinek fenkölt és legragyogóbb eszméitől áthatott szelleme előtt tisztelettel hajlik meg valláskülönbség nélkül a város minden fia, ki legelső katholikus főpapjaink között, a kire a fejedelemnek a cath. clerus küldöttségéhez legközelebb intézett, bár atyailag szelíd intelme nem vonatkozhatik, mert hiszen az ő emelkedett lelkülete egész meggyőződésével mindenkor a felekezeti béke, a testvéries egyetértés és a törvénytisztelet szellemében hatott és ténykedett, ki szabadelvű pártunknak változatlan hive és oszlopa és egy velünk nemcsak a politikai, de egy velünk azon feltétlen bizalom, tántorithatlan hűség, személyes tisztelet és ragaszkodásban, melylyel pártunk nagynevű vezére iránt viseltetünk. Poharamat emelem latin szertartásu megyés püspök Lipovniczky Istvánra, kérvén, hogy Isten őt lánglelkének törhetlen erejében, testi gyengeségének lehető jobbra fordultával, egyházmegyéje, városunk és hazánk javára még igen sokáig éltesse! (Élénk éljenzés.) Beöthy Andor alispán Tisza Lajos grófot élteti. Sebestyén Lajos Tisza Istvánra köszönt. Szólották még Tisza Kálmán, Laureanu kanonok, Tisza Lajos gr., Hegyesi Márton és Kohut főrabbi. E felköszöntőkről szóló tudósítás lapunk zártáig nem érkezett kezünkhöz. Táviratok: Varsó, szept. 10. Gurko tábornok főkormányzónál tegnap este fényesbál volt, mely 9 órakor kezdődött. A bálra több mint 700 személy volt hivatalos. Jelen voltak: a czár, a czárné, a trónörökösi Miklós, Vladimir és Péter nagyherczegek. Tizenegy órakor az első négyest a czárné Gurko tábornokkal, a másodikat Dolgorucki herczeggel, a trónörökös pedig Gurko tábornok nejével tánczolta. A hölgyek bemutatásánál a czárné mindenkit elbájolt szeretetreméltóságával. A lengyel főnemesség közül igen sokan voltak jelen, nevezetesen Radziwill herczegnő, a Potocki, Zamoycki és Krasinski családok. Éjfél után 1 órakor pazar vacsora és azután hangverseny volt. A város nagyszerűen ki volt világítva, különösen a kormányzó palotája és a Visztula hídja úsztak tündéri fényben. A czár és a czárné két óra felé hagyták el a báltermet. Az utczákon óriási néptömeg hemzsegett. Mindenütt teljes rend uralkodik. Tegnap délelőtt a czár és a czárné a főméltóságokat, a polgári hatóságok főnökeit s az osztrákmagyar, német, franczia és angol főconsulokat fogadták. A czár nagyon nyájasvolt és mindenkivel kezet fogott. Varsó, szept. 10. (Eredeti távirat.) A czár a Lazienski-palotában lakik; három versenyi távolban számos ezred katonaság s több ezer rendőr, kozák és csendőr veszi körül a palotát, hogy a császári család biztonságát őrizze. Csupán Nikolajevits Péter nagyherczeg jár Varsóban őrizet nélkül. A Lazienski-palota közelében gróf Tolsztoj rendőrfőnök egy kaszárnyát és egy rendőrhivatalt rendezett be. Renne dragonyos ezredestől, Lombieff gyalogsági főhadnagytól és egy hadnagytól, kinek nevét nem lehetett megtudni, elvétettek tiszti jelvényeik s mind a hárman életfogytiglan Szibériába küldettek. Hire jár, hogy több tisztet elfogtak. Varsó, szept. 10. A czár és a czárné délelőtt a jótékonysági intézeteket és az iskolákat láthatták meg. Hét órakor diszebéd lesz, melyre a német osztrák-magyar, franczia és angol főconsulok is meghivatnak. Este 9 órakor a czári pár Newgeorge w sk erődbe utazik, hol a legközelebbi napokban nagy csapatszemlék lesznek. A császári pár a czár névnapját holnap ott fogja megülni. A varsói csolnakázó-egylet ott a Visztulán csolnak-versenyt rendez. Prága, szept. 10. A tartománygyűlésben Rieger tizenöttagú bizottság kiküldését indítványozta, mely a czukorválság fölött tanácskozzék és tanulmány tárgyává tegye az ipar, kézműipar és földmivelés érdekeinek védelmére teendő intézkedéseket. Lemberg, szept. 10. Azon alkalomból, hogy a Tátra-hegység mellett elvonuló határ kérdése iránt Magyarországgal vitás ügy elintézése merült fel, a tartománygyűlés elhatározta, hogy a kormányt föl fogja szólítani, hogy a határrendezésre vonatkozó bármely ügy csakis a tartományi bizottsággal egyetértőleg nyerjen elintézést. Boroszló, szept. A katholikusok gyűlése tegnap határozati javaslatot fogadott el katholikus munkásegyesületek alakítása és a vallási szerzetek terjedésének megakadályozása tárgyában és köszönetet szavazott a centrumnak, hogy a kézművesek érdekeit képviseli. Este Metzner és Mücke az ipar- szabadság káros következményeiről és a sociális kérdés megoldásáról értekeztek, mire a gyűlés bezáratott. Páris, szept. 10. Ferry miniszterelnök a minisztereket szombatra fontos minisztertanácsra hívta össze,melyen hír szerint Grévy fog elnökölni. Valószínűleg a kamarák összehívásának ideje fog megállapíttatni. London, szept. 10. Mint a Reuter-ügynökségnek Shangaiból jelentik, a chinai hatóságok hozzáfogtak a Wusung folyónak kövekkel terhelt csónakok segélyével való elzárásához. London, szept. 10. (Eredeti távirat.) A chinai kormány egy köriratot intézett az alkirályokhoz, melyben előadja, hogy China miért utasította vissza a franczia ajánlatokat és kinyilatkoztatja, hogy China becsületét fegyverrel megvédeni elhatározták. Kairó, szept. 10. A khedive délelőtt kihallgatáson fogadta Northbrookot, ki Granville iratát nyújta át neki, mely Northbrooknak Angolország főbiztosává történt kineveztetését tartalmazza. Granville egyszersmind az egyptomi kormány támogatását kéri a függőben levő fontos kérdések, különösen a pénzügyi nehézségek megoldására nézve. A khedive Northbrookot nagyon szívélyesen fogadta és a kihallgatás után kiváló megelégedését nyilvánitá Northbrook nyilatkozatai fölött. Később a khedive meglátogatta Northbrookot. Róma, szept. 10. Mint a Stefani-ügynökségnek Konstantinápolyból távirják, Duffer in lord India alkirályává neveztetett ki. Donkaster szept. 9. (Eredeti távirat.) Az itteni lóversenyek legérdekesebb futamát a Great Yorkshire handicapja képezte, melyen Mr. T. Holmes Lawminster-je len a győztes , Mr. C. J. Lefevre Hauteur-je második és Mr. W. J. Legh John-Johnes-e harmadik lett. A verseny tétverseny volt, 250 frt téttel. Az első nyeri a téteket és 3000 forintot, 2-iknak 300 forint. Nevezett tizenegy ló, indult négy. Zágráb, szept. 10. A jaskai választókerületben a nemzeti párt Kresztics Miklóst léptette föl képviselőjelöltté Kamenar (független párti) és Kucas lelkész (Starcsevics-párti) ellenében. Türk Ferencz Károlyvárosban elfogadta a jelöltséget Banja vcic (Starcsevics-párti) ellen. Vukotinovics nemzeti párti jelölt megválasztatása Ludbregben bizonyos. A viroviticai kerületben Pejacsevics Tódor gróf lép föl Tkacsics Starcsevics-párti jelölt ellenében. Zágráb, szept. 10. A szt-lőrincz-katenjai vasút ügyében az érdekeltek szeptember hó vége felé Zágrábban gyűlést tartanak. Dürnkrut, szept. 10. A mai hadgyakorlatok már 12 óra előtt félbeszakíttattak, mert őfelsége Milán szerb királylyal és a külföldi tisztekkel 1 óra tájban külön udvari vonaton visszatértek Bécsbe. A gyakorlatok az V-ik (pozsonyi) hadtestnek nagyon