Nemzet, 1885. február (4. évfolyam, 869-895. szám)
1885-02-01 / 869. szám
szaklapunk is kiemelte, hogy a kiegészítés végett viszszaküldött ügydarabok száma fölülmúlja az érdemleges elintézések számát. Ez kétségbevonhatlan bizonyítékául szolgál annak, hogy e bíróság lelkiismeretes szigorral jár el s nem tűri az önkényes bureaukraticus slendriánt. De ép ezért, hogy e biróság úttörő hivatásának megfelelhessen, hogy a kitartása s erélye el ne lankadjon és a felületes munkát eredményező nagy hátralék posványába ne merüljön, ideje korán kellett a sikeres működéséhez megkivántató személyszaporításról gondoskodni. BELFÖLD, Budapest, jan. 31. (A fiumei ügyek.) A sajtóban az utóbbi napokban több ízben volt szó viszásságokról, melyek Fiuméban az ottani lakosság közt és a magyar kormány ottani közegei közt előfordultak. Mint mi értesülünk, a magyar kormány már régebben értesülve volt és foglalkozott e viszonyokkal s egy, ezelőtt közel két héttel tartott miniszetanácsban elhatározta, hogy a két miniszteri tanácsos, ki ez idő szerint Fiuméban az ügyeket intézte, rendelkezési állapotba helyeztessék, illetőleg Fiuméban mások által helyettesittessék. Midőn a kormány e megállapodását, mely ez ideig bizonyára már az érdekelteknek is tudomására jutott,olvasóinkkal közöljük,nem hallgathatjuk el a budapesti sajtóval szemben azon óhajtásunk kifejezését, hogy a fiumei ügyek tárgyalásában mellőzzön minden oly irányzatosságot, mely — tekintettel az itt kérdésben forgó érdekek fontosságára és kényes voltára — ha valahol, itt kerülendő. A kormány e kérdésbeli határozata, mely — mint mondtuk —— nem ma vagy tegnap kelt, bizonyítja, hogy felelősségének tudatában teljes határozottsággal és jóakarattal jár el a viszonyok tisztázásában s rendbentartásában: e határozat, mondjuk megnyugtatásul szolgálhat mindenkinek, hogy Fume nyugalma, békéje, érdekei és haladása mindig meg fognak ótalmaztatni a nélkül is, hogy a budapesti sajtó oly riadót fújjon, amelyben — legfölebb Fiume és Magyarország ellenségeinek telhet kedve. Budapest, jan. 31. (A budapesti főkapitány.) A budapesti főkapitány kinevezésére vonatkozólag ma is különböző hírek szárnyaltak mind a bécsi lapokban, mind helybeli kőnyomatú értesítőkben. A mi híreink szerint e combinatiok aligha felelnek meg a valóságnak. Budapest, jan. 31. (Nemzetiségi viszhang.) Jókai Mór minapi beszéde alkalmából, melynek a nemzetiségekkel szemben igazságos és méltatányos szellemét még oly lapok is kiemelték, mint a prágai »Národny Listy«, a turócz-szent-mártoni »Národnie Noviny« oly hangon beszél a nemzetiségi viszonyokról, mely mindenkit meggyőzhet arról, minő intenziókat ápolnak azon nemzetiségi izgatók, kik e lap mögött állnak. A turócz-szent-mártoni pánszláv lap a »Nemzet« ellen fordítja haragját, s oly kifejezéseket enged meg magának, melyek aljassága mérkőzik ez újság hazafiatlanságával. Nehogy azonban azt higyje az olvasó, hogy azugirodalmi magamegfeledkezés ezen jelenségeivel szemben visszatolást gyakorolni van kedvünk. Ezeket ignoráljuk, mert bár nem lakunk oly magasan, hogy ilyesmi is ide ne hallatszanék hozzánk, nem jutottunk még annyira, hogy ezen a hangon felelnünk akár kellene, akár lehetne. Csak egyet constatálunk. A tót lap uralkodó fajnak mondja a magyart s azt állítja, hogy elvette a tóttól minden szabadságát, a művelődésre minden eszközét. S bizonyítgatja nagy fennen, hogy a szikra, mi az otthonban boldog gyermekek szemében fénylik s az a jótékony, átható meleg, mely a család mindegyikének kebelében külön fakad s az egészet egyformán hevíti. Úri dámák, szellemdús előkelő hölgyek, pschuttos kisasszonyok, végtelen ékessé tehetnek egy sokét, de az otthonra alig használhatók. Én nem tudom, lehet csalnak érzékeim; de azt a meleg otthont, melyben a régi nemesség élt, a gentry elegáns szobáiban és (mit unter) termeiben nem találom föl. Az a vonzó, egyszerű jóllét, mely nem hivalkodott, nincsen kárpótolva az elegantiával, mely provokál. A vendégszeretet, mely nyitott kapuval és tárt szívvel várt barátot és ismerőst, nincs helyettesítve a jour fixek, thea-eszélyek, diner-k által, hol nagy világi előzékenységgel rázogatjuk meg görbített karral, behajtott kézcsuklóval felülről lefelé egymás kezeit. Kolozsvár egy régi eredeti alakja, ember emlékezet óta vörös mellényben járt; egy főúr pajtása és protectora megajándékozta egy ujdonat uj zöld bársony mellénynyel. Barátságból és mert a bársony csábított, fölvette a mellényt még az nap és elment az álarczos bálba. Egyszer úgy éjfél felé megfogja protectorát, mondván neki: »Nézzen csak körül a gróf, már egy párszor láttam itt elhaladni egy embert, ki szakasztott a képmásom és nem tudhatom, hogy ki az.« Ahogy keresve körül fordulnak, a tükörbe tekint: »Ott van mi — szólt — az a zöld lájblis az.« Így forog a gentry számtalan cotteriája is a tükör előtt; keresi magát, s nem ismeri föl az uj mezben. A régi nemesség vonzott, az uj gentry elidegenít. A múltban az aristocratia nem lehetett meg a nemesség nélkül; a mostani gentry nem állhat meg az aristocratia nélkül. A régi nemesség magasan tarta fejét, de a földön állott; a mostani gentry magasan áll, de bókra hajtja fejét. A régi nemesség megtűrte az aristocratiát, a mostani aristokratia megtűri a gentryt. A régi nemesség nemzet akart lenni és az is volt; az uj gentry aristocratia akar lenni és lehet is, de csak talmi. De mi köze mindezekhez a családnak, mi köze a nőknek ? Úgy mondták régebben : »nemes családok«, »főúri házak.« Az egyiknek otthona volt a család, a másiknak a kastély. Mind a kettőnek ez marad az erős vára, most és mindig. A családot a nő, a kastélyt a vagyon teszi otthonossá. Pauler a fidei commissumok alapításával akarja a magyar nemzet vagyonát fentartani: én a a magyar nők józan eszével és nemes szívével szeretném a társadalmat átalakítani. Az angol parlament egy hatalmas és erős töredéke épen most akarja kényszereladás által az angol nemzet között megosztani a nagy latifundiumokat, amikor mi a hitbizományok alapítását freneticus tapssal üdvözöljük. Azon hitbizományoknak, melyeket én óhajtok megalapítani, curatorai a magyar nők. Amire ők vigyáznak, ezt semmi parlamenti actóval nem lehet felosztani. A Pauler hitbizományainak curatorai kezéből pedig talán már legközelebbi utóda kiveszi az őrködést. Nem kutatom, nem keresem, ki az oka, ki hibája, hogy a gentry nincsen otthon. De hozzák haza férjeiket, gyermekeiket az asszonyok. Kikkel még ők sem bírnak már, azokat hozzák haza a szép leányok. Bizony mondom, jobb lesz itthon. A régi világban a társadalmi élet és közélet annyira összeestek, hogy a különbség csak annyiból állott, miként azon ügyeket, melyek csak férfiak által intéztettek, közügyeknek tekintették; azokat, melyeket nőkkel vegyesen intéztek, családi ügyeknek. A restauratiok, sédriák, követválasztások, ferblik, agarászatok közügyek voltak; a bálok, ebédek, keresztelők, lakodalmak, temetések meg családi ügyek. A közügyek szaporodtak, a családi ügyek vékonyodtak. A zöld asztalnál összeveszett emberek két okból nem békülhetnek meg a fehér asztalnál most, mert először nem ebédelnek együtt, és másodszor , mert azok, kiknél régebben ebédelni szokás volt Magyarországon, vagy a maguk étvágyát rontatták el másokkal, vagy maguk rontják el a más étvágyát úgy, hogy legfeljebb szájmosót használnak közösen, ebédet nem. A nagy világban a régi társadalmi kasztok fölolvadnak egy nagy művelt társaságban, nálunk föloszlottak sok apró cotteriákba. A nádor, a zászlós urak, az ország főhivatalnokainak asztalánál és termeiben, az ország színe-java; a főispánok, alispánok asztalánál és szobáiban a megye színe-java találkozott. Ma a miniszterek és főméltóságok egyedül ebédelnek, mint a spanyol királyok és ők szívesebben keresnek föl mást, mint hogy magukhoz fáraszszanak valakit; a főispánok meg alispánok bélhurutban szenvednek, nyáron Karlsbadba járnak, télen bureaukban áldozzák drága egészségüket a megye javára föl. Nem kívánok én sem az ország, sem a megye zsírján dáridókat. Hiszen még Magyarországon minden második ember azt tartja, hogy nála magánál legjobban esznek. De oly országban, hol hozzá voltak szokva, hogy a közélet embereit lássák társadalmi életük élén is, nehezen tudják elszívelni, ha a közélet emberei magán és társadalmi életéről, mit ezek exclusív köreikben töltenek, csak annyit hallanak, mint a szabadkőművesekről, és pedig azoktól a mesemondóktól, kik nem azért beszélnek ez urakról, hogy a nagy közönség őket megismerje, hanem azért, hogy kitudódjék e mesemondókról, minő ententente cordialeban vannak e titokszerű félistenekkel. Nehéz és nem kis feladat, igaz, egy naphosszat agyonüldözött embernek egy fél éjszakát keresztül parolázgatni emberi társaival; de az emberi szívós természet sokra képes fölfelé, egész az udvari bálokig; nohát lefelé is meg kell azt a renitens természetet erőltetni egész a batyubálig, ha ez hasznára válik a közönségnek és benne még a martyrnak is. Adamné asszonynak — ki a külföldi írók közül legbehatóbban foglalkozott velünk — igen sok szemrehányást tesznek itt is, ott is, és ezekben a szemrehányásokban sok igaz lehet. Talán egyszer magam is írok ezekről. De egy szemrehányás e geniális írónővel szemben teljesen igaztalan, ez pedig az, mintha ő nem akart volna igaz lenni, és mintha szándékosan lett volna részrehajló. Nem ő volt igaztalan, hanem mi mondtunk neki valótlant. E fajt, az országot, a társadalmat, az egyéneket az eredetiség zománczában akartuk föltüntetni; elhalgattunk sokat, miről azt hittük, hogy magától értetődik; pedig, amint látszik, nem értetődött magától. Elmondtunk sokat, mi kivételes természetű és jellegű dolog volt, és elhalgattunk mindent, mi általános természetű és jellegű volt, mert ebben nem különbözünk istennek hála Európa műveit nemzeteitől, ő megismert igen sok egyént, de nem ismerte meg a magyar társaságot, mert ez olyan, mint a Nílus :forrásai ismeretlen és megközelíthetetlen helyeken buzognak föl. Juliette Lamber előbb és többet irt, mint kellett volna, de nem ő, hanem mi voltunk vele szemben igaztalanok. E szavakban, ha van valami elismerés a kiváló írónővel szemben, bizonyosan nem rólam való megemlékezését akarom meghálálni: az a pazar bőkezűség, melyet irányomban tanúsított, csak mentegetőzésre és nem hálálkodásra ad nekem jogot; nekem pedig meg van a mentségem, mi soha nem csalhat, ez pedig az, hogy értek, de nem beszélek francziául, legalább nem úgy, hogy meséket adhassak elő.... Egy nagy műveit társaság, mely ezer meg ezer terembe oszlik szét, de mely törekvéseiben, gyönyöreiben, örömeiben, szenvedélyeiben egy és ugyanazonos marad, s mely sem a második, sem a harmadik s isten tudja hányadik helyet foglalja el a kaszok fokozatain, hanem egyetlen és magában mindent felölel : egy ily társaság kell, hogy e cotteria-cserepeket fölváltsa. És ezen társaság magvát a magyar középosztály fogja képezni. Az egyszerűséget a szokásokban, a szívélyességet az érintkezésben, a nemességet a fölfogásban át kell hozni a régi nemességtől. Aki nem fér be ebbe a társaságba, mert igen magas vagy mert igen kicsiny, arra várni kell, míg megapad vagy megnő ; majd eljön vagy maga, vagy a gyermeke ; addig pedig ne kuczorogjon, meg ne is ágaskodjék senki sem. Tudom, hogy sok az, mit a középosztály a maga vállaira rakott és amit ő visel. Nagy cenzushoz köti, a főrendiház reformjáról szóló javaslat a főrendiházi tagságot azoknak is, kiknek történelmi jogon meghagyja. A magyar középosztály cenzus nélkül igyekszik teljesíteni azon kötelességeket, melyek reá súlyosodnak. A közügyek az egyént nagyon elvonják saját körétől a saját maga és a nemzet érdekében. A műveit középosztálynak kell ez ügyek élén állnia. Ha megyét restaurál, ha képviselőt választ, ha egyletet alapít, mindig nekie kell elől lenni. Az irodalmat, színészetet, neki kell elsősorban fentartani. Számítsuk össze a lapok praenumeránsait, az írók könyveinek vásárlóit, azok a vidéki nemesek, birtokosok, gazdatisztek, tanárok, tisztviselők, papok, a középosztály szine-javából, valamint a főváros és vidék színházlátogatóinak nagy zöme is ezekből telnek ki. És ez jól is van így, de az már nincsen jól, hogy a magas aristocratia és a tudós főpapság oly megdöbbentő csekély concurrentiát csinál most is ez osztálynak e nemes irányban. Hány szegény leány asztalán lehet megtalálni régi és újabb magyar íróink munkáit. A szigorú társalkodónő vagy az erényes gouvernante minő lelki töprengések között keresi a comtessenek az olvasmányt a franczia meg német irodalomban, míg egy unalmas könyvet a kezébe adhat; pedig a magyar szépirodalom összes termékeit oda adhatná az ártatlan leánykának; mert egyetlen sor, egyetlen episode nem fogja a vért arczába hajtani. Szegény tanítónők, varró leányok dolgozó kosarában meg lehet találni Mikszáth szellemes munkáit; hány előkelő kisasszony van, ki nevét sem hallotta soha, hacsak nem külföldi utazásában, franczia, német vagy svéd ismerős kérdezősködéséből. Hogy a magyar írók és művészek, kik legnagyobb részben a középosztály szülöttei, de annak hagyományos tagjai minden esetben, akár gentrynek akár nemességnek nevezzék azt,e név hallatára föllelkesülnek, az igen természetes dolog. Valamint az is önként következik, hogy mint az elkényeztetett gyermeket az anya annál jobban öleli magához, mentől inkább fél, hogy rakonczátlanságáért vagy kényeskedéseiért még meg is dorgálhatják. A magyar ízó nem hibáit, hanem szép, nemes tulajdonait emeli ki mindig ez osztálynak vas consequentiával, és bizonyos fennköltséggel pedig e forró ölelés, e féltékeny óvás sok bajnak lehet forrása. Erős, nehéz munkára van hivatva a magyar középosztály; az élet viharaival kell megküzdenie és magának napról-napra a létet biztosítani; a gyöngéd ölelés mellett szellemét és erejét kell edzeni, ezt pedig úgy lehet legjobban elérni, ha előítéleteit és gyengeségeit neki magának kérlelhetetlenül feltárjuk, amíg ezt conkrét tényekkel meg nem czáfolják — addig a művelt világ nekik ad igazat. Mi ezzel szemben arra utalunk, hogy olvassa el bárki, a mit Jókai a szlávokról mondott, — olvassa el a glossákat, melyekkel mi e beszédet kisértük, — s olvassa el azt a viszhangot, a melyet erre a tót újság ad, s azután ítéljen : vájjon az előbbi hang az a hang-e, amelyen az elnyomók beszélnek, s az utóbbi hang az elnyomottaké-e. Ami azt illeti, hogy a magyar közélet tényezői a tótok kulturális megrontására törnek: mi erről bizony semmit nem tudunk. Mi tudjuk, hogy több mint évtizeddel ezelőtt bezáratott pár felvidéki intézet, nem tót volta miatt, hanem hazaellenes üzelmei miatt; de azóta nem tudjuk, hogy a tót iskolák százai ellen, a tót nyelvnek az egyházi, községi, sőt törvényhatósági életben való érvényesülése ellen bármi történt volna. Mi legfölebb egy jogos panaszt tudunk a magyar kormányzat ellen, a tót nép kulturájának megrontása miatt. Ez a panasz az, hogy mérséklete ragaszkodása a pártatlansághoz s a méltányossághoz lehetővé teszi még oly orgánumok megjelenését is, mint ez a turóczszentmártoni lap, amelynek szenvedélyessége, egyoldalúsága, szűk látkörü dhauvinismusa s hazafiatlan izgatása bizonyára — igen nagy csapás a tótok culturájára. De hát a magyarországi tótajku lakosság óriási többsége sokkal egészségesebb érzékkel bir, semhogy még ez is megronthatná, s bizonyára ez az, a mi a turócz-szentmártoni jaj veszékelőnek minden »magyar elnyomásnál« jobban fáj. Budapest, jan. 31. (A miniszterelnök Bécsben.) A »Bud. Corr.« jelenti, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök, kit király ő felsége ma délelőtt Bécsben kihallgatáson fogadott, délben hosszabb ideig értekezett gróf Kánoky külügyminiszterrel és Szögyényi osztályfőnökkel. Bedekovics miniszter ma reggel Bécsbe érkezett. Budapest, jan. 31. (A képviselőházból.) A költségvetési törvényjavaslat legutolsó olvasása legkésőbb a képviselőház pénteki napirendjére fog kitüzetni. Az appropriationális vita, noha az ellenzéki pártok részéről több szónok behatóan fog a költségvetés ellenében szót emelni, előreláthatólag egy ülés folyamában befejeztetik. Budapest,jan. 31.(A magánjogi törvénykönyv.) Az általános magánjogi törvénykönyv tervezetének megvitatása czéljából összehívott értekezlet ma délután 5 órakor dr. Pauler Tivadar igazságügyminiszter elnöklete altt ülést tartott, és az öröklési jogra vonatkozó részben a hagyományokról szóló fejezet tárgyalását folytatva, a 295. §-ig haladt. Budapest, jan. 31. (A képviselőház pénzügyi bizotsága.) A képviselőház pénzügyi bizottsága ma este 6 órakor Zsigmondy Vilmos elnöklete alatt tartott ülésében a költségvetési törvényt tárgyalta. Az ülésen a kormány részéről jelen voltak: Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter és Hilbert Mór osztálytanácsos. Hegedűs Sándor előadó bevezető szavai után a törvény általánosságban elfogadtatott. A részletes tárgyalás folyamán az egyes tárcák előadói kijelentették, hogy a törvény a ház határozatainak megfelelően van szerkesztve, s ezen jelentések alapján a bizottság változatlanul elfogadta a törvényt. Horánszky Nándor kijelenti, hogy saját részéről a törvényjavaslat elfogadásához nem járulhat. Ezzel az ülés véget ért. A jelentést Hegedűs Sándor előadó a kedden tartandó ülésben fogja a háznak benyújtani. Budapest, jan. 31. (Szerb kívánalmak.) Az újvidéki »Szrbszko Kolo« egy általános népgyülésnek összehívását esetleg egy nagy értekezletnek megtartását indítványozza, melyen a szerbek a szerb egyházi congressus összehívása előtt a szerb ügyeket tárgyalás alá vennék úgy a közigazgatási, mint az egyházautonómiai téren.« A nevezett lap szerint a szerbeknek mindenekelőtt azt kell kivárniok, hogy nemzetiségük biztosittassék s az egyházi és iskolai autonómia is biztosítva legyen minden megtámadás ellen, különösen a szerb hierarchia ellenében, mely íme a hatalmat és befolyást szívesen oda engedte ez ügyekben a magyar kormánynak is, semhogy azt a szerb néppel megosztotta volna. Különben a »Szrbszko Kolo« a következőkép formulázza kivánatait: Akarjuk, hogy a nemzetiségekről szóló 1868. évi 44. törvényczikk kiterjesztessék és kibővítessék, hogy a megyék a nemzetiségek szerint arrandíroztassanak, hogy a törvénykezésben és közigazgatásban a nemzetiségek saját anyanyelvüket használhassák. Az önkormányzatnak elvét akarjuk a legtágabb értelemben az állami, nemzeti és községi élet összes sphaeráiban. Ami pedig az egyházi és közművelődési életünket illeti, a kormány részéről való teljes önállóságot kívánjuk. Budapest, jan. 28. (Uj nagyközségek.) A Baranya megyében levő Szabadszentkirály községnek bicsérdi körjegyzői szövetkezetből kiválását és nagyközséggé alakulását, továbbá, az 1884. VII. tcz. rendelkezéséhez képest Temesmegyéből Krassó Sövénymegyébe kebelezett Daruvár községnek a bolduvi közjegyzői szövetkezetbe kilépését és nagyközséggé alakulását a belügyminiszter engedélyezte. Budapest, jan. 31. (Zsoldemelés a közös hadseregben.) Mint a »P. Lloyd« írja, azzal egyidejűleg, hogy a katonatisztek és katonai tisztviselők fizését föl akarja a hadügyminisztérium emeltetni, egyúttal tanulmányokat tesznek arra is, hogy nem fokozhatnák-e valamivel a legénység zsoldját is. Csakhogy amig a tisztek ügyén könnyen van segítve 1,8 milliónyi évenkinti többlettel, a legénységnél naponta 1 krajczárnyi zsoldemelés több mint egy millió forintnyi különbséget tesz ki évenkint s azzal az egy krajczárral édes-kevés van segítve a hadsereg legénységén. Ennek folytán valószínű, hogy egyik vagy másik osztály helyzetén ezúttal javítani nem fognak, minthogy a hadügyminisztérium méltán tart attól, hogy a költségvetésnek túl nagy összeggel fölemelése azt eredményezné, hogy visszavetnék mind a két tételt. KÜLFÖLD, Budapest, jan. 31. (A dynamit- háború.) Több ízben említettük, hogy az angol sajtó mint támadta meg Parnellt, amiért hétfőn tartott beszédében egy szóval sem kárhoztatta a múlt szombaton történt dynamit merényletet. Ír részről most azt felelik erre a vádra, hogy Miltown-Maldayben, ahol Parnell beszédet tartott, csak kedden érkeztek meg a merénylet hírét tartalmazó dublini lapok és hogy Parnell hétfőn »alkalmasint« még távirati hírt sem kapott a merényletről, márpedig »Parnell és barátai nem tartoznak kárhoztatni olyan merényletet, melynek elkövetői ismeretlenek.« Amerikából a dynamit háborúról újabb részleteket jelentenek. Kiddleberger senator, ki a washingtoni senatusban oly hevesen ellenezte Bayardnak a merényletet kárhoztató határozati javaslatát, több felől szerencsekivánatokat kapott fellépéséért. Montrealból sürgönyzik egy new-yorki lapnak, hogy a fénnek Canadában is meg akarják kezdeni a dynamit-háborút; az Egyesült Államok határai közelében sok dynamitot gyártanak és többek közt a Victoria híd ellen terveznek merényletet. Budapest, január 31. (A sudáni harczok.) A ma este érkezett angol lapok Stewart legutóbbi harczairól kimerítő tudósításokat tartalmaznak, melyek világos áttekintést adnak a történtekről és a Sudánban harczoló angolok helyzetéről. A britt sereg eljutott a Nílushoz, ott erősen elsánczolta magát és nem kell tartania támadástól. Az abu-kbai tábort és az abban ápolt sebesülteket veszély nem fenyegeti és Pigoll százados minden akadály nélkül mehetett egymaga Gubaiból (a Nílus mellett) Cortiig. A legfontosabb eredmény az, hogy Gordon gőzöseinek legénysége részt vehetett a f. hó 21-ei harczokban és igy az összeköttetés az ostromlott és a felmentő hadsereg közt helyre van állítva. A lefolyt harczok történetét a következőkben foglalhatjuk össze: Stewart hadoszlopa, mely a nagy harczok után ki volt merülve, f. hó 18-án d. u. 4 órakor indult el Abu-kbából azzal a szándékkal, hogy Metammehn felül állást foglal a Nílus partján. A hadoszlop egész éjjel előre ment és 19-én reggel 7 órakor 5 mfdre Metammehtól délre, 3—4 mértföldnyi távolságban a Nílustól megállapodott. Szemben találta az ellenséget. A lázadók el akarták állni az útját és a magas cserjék és füvek mögül jól irányzott puskatűzzel fogadták az angol sereget, mely épen sánczokat vetett. Stewart tábornok megsebesült és a vezényletet "Wilsonra bizta. Mikor a sánczok elkészültek, "Wilson d. u. 3 órakor négyszögbe állított csapatával előre nyomult, hogy utat törjön magának a Nílus felé. Mintegy 2 mfdnyire haladt és ekkor az arabok rohamot intéztek ellene, de nem juthattak a négyszögig ; a roham alatt, Wolseley szerint, 250 embert, más számítás szerint 2000 embert vesztettek. Az angolok úgy a reggeli puskatűz, mint a délutáni roham alatt nagy hidegvérrel harczoltak és a tüzérség hétfontos ágyúi is sok hasznos szolgálatot tettek. Esta a hadoszlop a Nílushoz ért, annak partján tábort ütött és elsánczolta magát Gubát falu mellett. A következő napon, jan. 20-án, csak kémszemlék történtek és ez alkalommal az angolok elpusztítottak több arab falut. Január 21-én erős kémszemle történt Metammeh felé és ekkor kitűnt, hogy a város erős ellenállásra készül. Ezen a napon érkeztek meg a Gordon hajói, melyek alkalmasint jan. 18-án vagy 19-én indultak el Chartumból. Nusri pasa, Gordon helyettese, embereket és ágyukat szállított partra, és így éppen jókor hozott segítséget a felmentésére küldött seregnek. "Wilson elhatározta, hogy Metammieh ellen nem intéz rohamot, mert ez több áldozatot igényel, mint amennyi előnyt nyújtott volna az eredmény. Január 22-én a gőzösök lementek Shendy felé és itt kitűnt, hogy ezt a helységet gyenge erő tartja megszállva. Jan. 24. "Wilson, két gőzössel és a sussexi ezred egy részével, elindult Khartum felé, ahol január 26-án kllett megérkeznie. Gordon legutóbbi jelentésében egyébiránt úgy nyilatkozott, hogy ő még évekig is meg tudná védeni Khartumot. Most a helyzet a következő: Gubainál, a Nílus mentén, mintegy 900 angol áll, a két mfdnyire északra eső Metammedben 2000 arab áll; ezeknek van három ágyujuk, de a szenvedett vereségek folytán el vannak csüggedve. Az Abu Klea melletti haderő biztonságban van és úgy látszik nem támadtatott meg. Abu-Klea és Gakdul közt a sivatag csendes. Kortiból csütörtökön két ezred, mintegy 1,000 ember, indult Gubatba, de ez a menet vagy két hétig fog tartani, mert a "Wolseley rendelkezésére állott 4000 teve közül már csak 1000 van Kortiban. De már most kétségtelen, hogy a korti-gubati vonal egészen "Wolseley hatalmában van, a Khartumból jött gőzösök segélyével "Wolseley Gubatból két nap alatt Berberbe juthat, a Nilus partjairól elűzheti az ellenséget és Barlie tábornok hajóival kezet foghat. A hadjárat legnehezebb feladata, a Kartummal való öszeköttetés helyreállítása meg lévén oldva, a Sudani operatiók most új phasisba lépnek. Táviratok: Triest, jan. 31. A trónörököspár február 15-én érkezik Miramareba és onnét pár nappal később Lacromába megy. Bécs, jan. 31. János főherczeg ma este Fiuméba utazott. BÉCS, jan. 31. A képviselőház közgazdasági bizottsága egyhangúlag elfogadta H a 11- wich azon indítványát, mely szerint a kormány utasíttassék, hogy a Magyarországgal fenálló kiegyezésnek küszöbön lévő meghosszabbítása alkalmából törvényjavaslatot terjeszszen a reichszatb elé, melynek alapján a vám- és egyedárusági rendszerről szóló törvények revistó elá vetendők. A kormány képviselője kijelentette, hogy az ügy érdemére nézve teljesen egy véleményen van a bizottsággal. Bécs,jan. 31. (Eredeti távirat.) A képviselőház elnöksége a hirlaptudósítóknak ma egyezkedési ajánlatokat tett, melyeket ezek ki nem elégítőknek találtak és visszautasítottak. A hirlaptudósítók strike-ja tehát tovább tart. Ma Schönerer képviselő megjelent Smoka képviselőházi elnöknél és kijelenté, hogy ő a képviselőházban nagy botrányt fog előidézni, ha a hírlapíróknak engedményeket fognak tenni. »Akkor rendre fogom utasítani« viszonzá Smoka, mire Schönerer ezt feleli: »Azzal cseppet sem törődöm,legalább közelebb jutok századik rendreutasíttatásom jubileumához.« Bécs, jan. 13. (Eredeti távirat.) A holnapra hirdetett nagy munkásgyűlést a rendőrség azért tiltotta be, mert a napirendre az is ki volt tűzve, hogy a munkások minő állást foglalnak el a socialista törvénynyel szemben. Bécs, jan. 31. (Eredeti távirat.) A bécsújhelyi kreisgericht körözvényt bocsátott ki, mely szerint Tiefenbacher Tamás nevű,húsz éves anarchistát keres, mert részt vett a legutóbbi bécsújhelyi dynamit-merényetekben. Tiefenbacher katonaszökevény és alkalmasint Svájczba menekült. Bécs, jan. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr«-nak jelentik Konstantinápolyból. A konstantinápolyi diplomatia nagy jelentőséget tulajdonít Hassan Fehmi pasa küldetéséhez éppen azért, mert Hassan Fehmi pasa az egyptomi kérdést oly oldalról fogja fel, amely az eddigi tárgyalásoknál majdnem teljesen mellőztetett. Biztosra veszik, hogy a porta jelenleg el van határozva minden oly rendezkedés elfogadására, mely elfogadja a Sultan souverainitását, az Egyptom által fizetendő, hűbér adót s az angol occupatio határidejének meghatározását. Hangsúlyozzák Sudannak a törökök által elfoglalását s ugyanakkor a mahdi leveretését. Az utóbbi ellen nyíltan a porta több okból nem léphet föl. Ennek politikája ugyanis oda irányul, hogy elvesztett előnyét visszaszerezze s a porta Sudannak ily körülmények között történendő megszállásából nagy hasznot vél hozni saját tekintélye javára az arab világban s emiatt különböző engedményeket hajlandó Angliának tenni. Bécs,jan.31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelenti Alexandriából, hogy az ottani német kereskedők, akik kártérítési igényeik gyors elintézése érdekében kérvényt intéztek kormányukhoz, azt a hivatalos választ kapták, hogy Bismarck herczeg ez iránt már érintkezésbe tette magát a nagyhatalmakkal. Martino olasz főconsul szintén kapott Mancinitől sürgönyt, mely értesíti őt Bismarck herczegnek ez ügyben tett lépéséről, azzal a hozzáadássá, hogy az olasz kormány is komoly figyelmet fordít ez ügyre. Berlin, január 31. A szövetségtanács az oroszországgal kötendő kiszolgáltatási szerződésről szóló törvényjavaslatot az illető bizottsághoz utasította, azután a vámtarifa-törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot a bizottsági indítványok lényegének értelmében fogadta el. Berlin, jan .31. A nyugatafrikai ügyek miatt egybe hívott értekezlet a területszerzéseknél követendő eljárásra vonatkozó szabályzatot a bizottság "által megállapított alakban elfogadta és elhatározta, hogy az értekezlet befejezésére vonatkozó jegyzőkönyvek szerkesztésével szintén a bizottságot fogja megbízni. Páris, jan. 31. A Havas-ügynökség jelentése szernt az egyptomi ügyekre nézve a hatalmak Angolországnak Francziaország ellenjavaslataira adott válasza alapján fogják a tárgyalásokat folytatni. Mihelyt a kormányok közt az ügy részleteire nézve megegyezés jön létre, az illető egyezmény valamennyi hatalom által aláírandó, együttes jellegű szerződés tárgyát fogja képezni. A fölveendő kölcsönért való kezességben a hatalmak nem az Egyptomban megóvandó érdekeik arányában vesznek részt, hanem a kezesség együttes solidáris és osztatlan lesz. Bizonyosnak látszik, hogy az államadóssági kötvények szelvényeire ideiglenesen kivetendő 5 százalékos adó a hitelezőknek visszafizettetik, ha az enquete-bizottság oda nyilatkoznék, hogy nem kívánja ezen áldozatot. A »dairá«-ra és kincstári uradalmakra vonatkozó kérdés külön egyezmény tárgyát fogja képezni Francziaország és Angolország közt, mint amelyek e kérdésben egyedül vannak érdekelve. Ez egyezmény határozatai még ezután állapíttandók meg. Elvben ugyanis elismerték, hogy e két ügy továbbra is elkülönítve tárgyaltassék. Páris, jan. 31. A kamara ma elfogadta a tengerészeti minisztérium költségvetésének a rendkívüli kiadásokról szóló részét és 339 szavazattal 118 ellenében elvetette Soubeyran indítványát, mely az államvasutak eladását czélozza. Páris, jan. 31. Marseilleből érkezett jelentés szerint a kormány kibérelte a »Kalabah« és »Suez« nevű hajókat, melyek febr. 25-ike táján 4500 tonna kőszénnel Marseilleből Pondichérybe indulnak. London, jan. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr. jelentése: Blum pasát, ki mint egyptom pénzügyi szakértő időzik itt, a külügyi hivatal felkérte, hogy visszautazását Egy tptemba halaszsza, mert az egyptomi kérdés megoldása még a jövő hó folyamában várható. London, jan. 31. (Eredeti távirat.) A westminsteri north-streetben tegnap letartóztattak bizonyos Good m ant, akit azzal gyanúsítanak, hogy részt vett a westminsteri palota ellen intézett merényletben. A rendőrséghez érkezett figyelmeztetések folytán óvintézkedéseket tettek, hogyaz angol bankot, az indiai ügyek minisztériumát és a keleti vasút központi indóházát biztosítsák a dynamitmerényletek ellen. London, jan. 31. A derbyi rendőrbíróság előtt egy New boa nevű egyén állott ma, kit az a vád terhel, hogy jan. 26-án többekkel együtt robbbanás előidézését tervezte, mely robbanás emberéletre és tulajdonra egyaránt veszélyessé válhatott volna. A tárgyalást egy hétre elhalasztották. London, jan. 31. A »Times« szerint a hatalmak a franczia ellenjavaslatokat az Angolország által módosított szövegezésben elvileg elfogadták, de az angol kormány még nem kapta meg a hatalmak hivatalos válaszait. Róma, jan. 31. A »Rassegna« szerint hivatalos körökben az olasz csapatok Massanában való kikötésének hírét várják. Róma, jan. 31. A »Moniteur de Rome« tudni véli, hogy két olasz érsek bibornokká fog kineveztetni. Bukarest, jan. 31. Balatdano párisi követ lemondása elfogadtatott. Marrogheni konstant*-