Nemzet, 1885. április (4. évfolyam, 927-955. szám)

1885-04-01 / 927. szám

landók a mondott czélra megszavazni, mihelyt az erre szükséges felsőbb helybenhagyás megadatik, mely irányban a szükséges lépések hala­dék nélkül meg fognak tétetni. Budapest, márczius 31. (A főrendiházi r­e­f­o­r­m.) A főrendiháznak, mint felsőháznak újjá­szervezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalására ki­küldött bizottság április 9-én d. e. 11 órakor a kép­viselőházban, szokott helyiségében ülést tart. Tárgy : A főrendiháznak, mint felsőháznak szervezéséről szóló törvényjavaslaton a főrendiház által tett módo­­sítványok tárgyalása. ETETLPÖLD: Budapest, márcz. 31. (A hajózás szabad­sága a Suez-csatornán.) Párisban tudvalevő­leg nemzetközi bizottság ült össze, mely meg fogja állapítani a hajózás feltételeit a Suez-csatornán. A tárgyalás alapjául a Granville angol külügyminiszter 1883. január 3-iki jegyzékében foglalt javaslatok fog­nak szolgálni, miért is érdekesnek tartjuk azokat most pontonként ismertetni. 1. A Suez-csatornán a hajózás szabad minden hajó számára és minden körülmények között. 2. Háború idejében záros határidő tűzendő ki a hadat viselő felek azon hadi­hajói számára, melyek a csatornában vannak s ennek partjaira sem csapatok, sem hadi készletek nem szállíthatók. 3. Hadműveletek sem a csatornában, sem kör­nyékén, sem Egyptom más részén meg nem engedtet­nek, még az esetben sem, ha a hadat viselő felek egyike Törökország. 4 Az előbbi két szakaszban megállapított felté­telek egyike sem alkalmaztatik oly intézkedésnél, melyek Egyptom védelmére szükségeseknek mutat­koznak. 5. Azon hatalom, a­melynek hadihajói kárt okoznak a csatornában, köteles ama kár rögtöni hely­rehozásának költségeit viselni. 6. Egyptom tartozik lehetőleg mindazon intéz­kedéseket megtenni, melyek biztosítják, hogy a had­viselő felek hajói a csatornán áthaladhassanak. 7. Sem a csatornán, sem pedig szomszédságában erőditvény emelése meg nem engedtetik. 8. Ez egyezmény semmi tekintetben sem rövi­dítheti vagy érintheti az egyptomi kormány területi jogait, kivéve azokat, melyek határozottan megjelöl­tetnek. T­áviratok, Páris, márcz. 31. (Eredeti távirat.) A »K. Z.« jelentése: Freycinet ma este 6 és fél órakor az Élyséére ment Gr­­­é­v­y köz­­társasági elnökhöz, hogy az új kabinet alakí­tására nézve vele értekezzen. Páris, márcz. 31. (Eredeti távirat.) A »K.Z.« jelentése: A kormányválság okozta nagy izgalom miatt a rendőrség ugyanazon aj rendszabályokat vette alkalmazásba, a­mi­­jvtít . A Bourbon-palota előtt ma is óriási nép .­olongott. Cassagnac Pált, a­merre csak megfordult, mindenütt éljenzéssel üdvözli a nép. Az uj minisztérium még nincs megalkotva. Freycipet kezd mindinkább előtérbe nyomulni s a cabinet tagjaiul a kö­vetkezőket emlegetik: Constans a belügyi tárczára, G­o­b­­­e­s az igazságügyi, B­­ 11­o­t a hadügyi, Bouvier a pénzügyi s Peyron a tengerészeti miniszteri tárc­ára. A cabinet ilyen megalkotása ellenében is azonban nehéz­ségek forognak fenn, mert az új cabinet e tagjai közül többen ellenzik Billot miniszterségét. Freycinet ma este fog dönteni a cabinet­­alakításra vonatkozólag. Páris, márcz. 31. (Eredeti távirat.) A »K. Z.« jelentése: A radicális lapok szer­kesztői ma este 7 órakor a »Café de la Pres­se «-ben gyűlést tartottak, melyen jelen vol­tak: Lacroix, Révillon, Clovis-Hugues s még más képviselők is. Egy feliratot indítványoz­tak a kamarához intézni, melyben követelik, hogy Chinával a béke megköttessék s a to­vábbi katonai áldozatok kerültessenek ki. E feliratot elfogadták s az egész országban el fogják terjeszteni, hogy minél számosabban írják alá az ország lakosai közül. Páris, márczius 31. A város tegnap este teljesen nyugodt és csendes maradt. Nem hiányoztak ugyan az »agent provocateur«­­ok, de izgatásuk eredményre nem vezetett. A kamara szavazata után Jules Perry Waldeck-Rousseau kísé­retében a köztársaság elnökéhez ment. Grévy mind­két búcsúzó minisztert egy óráig tartotta magánál. Ferry kijelentette, hogy a kamara szavazata nélkül nem vonult volna vissza. Magában a kamarában tu­­lajdonképen nem is volt az ő helyzete oly sú­lyos , s csak kívülről jövő nyomás alatt hagy­ták el őt a képviselők. Miután a lemondást elfo­gadta Grévy, B­r­i­s­s­o­n­t fogadta. Ez azonban a cabinet-alakítást magától elhárítván, Freycinet hivatott az elnökhöz; ez 24 órai gondolkozási időt kért. Freycinet ugyanis csak azon feltétel alatt akar a cabinet-alakításra vállalkozni, ha a cabinetben az összes pártokat egyesítheti. A régi minisztériumból Raynel és Rouvier maradnak. Waldeck-Rousseau is fölkéretett, hogy tárczáját tartsa meg, de ez meg­tagadta ezt. Páris, márcz. 31. A kamara a tonkingi hadjárat költségeire egyhangúlag ötven mil­lió franknyi hitelt szavazott meg, további hitelek megszavazását akkorra tartván fönn, ha majd az új kabinet megalakíttatik. Páris, márcz. 31. Az új minisztérium ed­dig emlegetett névsora mind teljesen légből kapott. Freycinet Sadi-Carnotval, Spul­­lerrel és másokkal értekezett. Páris, márcz. 31. A senatus mai ülésén vita nélkül egyhangúlag megszavazta a tong­­kingi hadjárat költségeire kért 50 millió franknyi hitelt, melyet a kamara már előbb elfogadott. Páris, márcz. 31. A »Temps«-nak Ha- Noi-ból kelt távirata szerint Negri­er tá­bornok dandára, mely Lang-Sonban volt el­szállásolva, élelmezési nehézségek miatt volt kénytelen Tha-Noi és Dong-Son-ba visszavo­nulni, a­hol a hadállások jók és az élelmezés biztosítva van. A csapatok hangulata kitűnő, de sürgős szükség van erősbítésekre, hogy az invasióinak és a hitei udvar fondorlatainak gát vettessék. Páris, márcz. 31. Parancs adatott ki, hogy 8000 főnyi gyalogság, hat üteg tüzér­ség és egy század spahi haladéktalanul Ton­­kingba indíttassék. 50,000 főnyi hadtest ala­kítása attól függ, hogy a kamara megszavaz­za-e a kért hitelt. A »Compagnie Transatlan­­tique« ajánlkozott, hogy 10,000 főnyi kato­naságot 35 nap alatt elszállít. A csapatok hír szerint ápr. 4-ke és 9-ke közt szállnak hajóra. Páris, márcz. 31. (Eredeti távirat.) A »K. Z.« jelentése. A »Temps« egy tegnapi kelettel Hanoiból érkező táviratot közöl, mely nagyon sürgős szükségnek tartja, hogy Francziaország igen erélyes intézkedéseket tegyen, hogy az ellenségre hatással legyen. Brierről 38 óra óta mi hír sem érkezett. — A cholera komolyan fenyeget! London, márcz. 31. A »Daily News« szerint a német nagykövet Gierst bizalmasan, de határozottan értesítette, hogy Németország az angol-afghan-ügy békés elintézését reméli. Giers megnyugtató választ adott s érintette, hogy reméli Németország közben­járását, ha az ügyet nem kellene közvetlenül Angol- és Oroszországgal elvégezni. A nagykövet kijelente, hogy Németország nem fogja e kérést visszautasítani, de reméli, hogy erre szükség nem lesz. — Török­­ország Oroszország szövetségét hatá­rozottan visszautasította. Mondják, hogy Osman Digma Grahamnak fe­hér zászlót küldött, hogy alkudozni kezdjen. London, márcz. 31. Az itteni lapok sajnálják Ferry bukását és azt hiszik, hogy a kamara más kabi­­netnek nem fogja jóváhagyni az egyptomi szerződést s egyátalán Angliának nehézségeket fog okozni. A lapok meglec­kéztetik a francziákat a fővárosban és a kamarában tanúsított magatartásuk miatt. Itt eset­leges Waddington-kabinetről is beszélnek. London, márcz. 31. Rawal-Pindiből je­lentik: Afghanistán emirje­i a counnaughti herczeg és herczegné ide érkeztek. Az emir fényes katonai kísérettel vonult a pályaud­varból a székpalotába, hol Duffer in lord alkirály fogadta. Brüsszel, márcz. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése szerint a luxemburgi herczeg­­ségben a kormányválság következtében Blochhausen helyére a kabinet élére a felebbviteli törvényszék elnöke kerül, miután Blochhausen a király bizalmát többé nem bírja, de főként azért, mert Blochhausen azzal is vádoltatik, hogy a fennálló örökösödési ren­det megváltoztatni megkísérelte. Berlin, márcz. 31. (Eredeti távirat.) Mint a »Pol. Corr.« jelenti, a konstantinápolyi német nagy­­követség titkára a külügyi hivatalban való szolgálat­tételre ide hivatott. Róma, márcz. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: A Párisban összeülő Suez-csa­­torna-bizott­ságban Portugália is képviselve lesz. Konstantinápoly, márcz. 31. (Eredeti távira­t) A »Pol. Corr.« jelentése szerint a portánok Cairóból jelentették, hogy Zebehr pasa egy arab rabszolgájának sikerült volna a mahdihoz s aztán Chartumba nyomulni, itt az ismeretes árulást létre hozni s Gordont sa­ját kezével meggyilkolni. Ez mind Zebehr pa­sa egy fiának kivégeztetéséért történt volna s ez alapon történt Zebehr pasa elfogatása. Konstantinápoly,márcz. 31. (E r­e­d­e t­i táv­ i­r­a t). A török hatóságok utasítást kaptak, hogy puhatolózzanak ama titkos nyomda után, amelyből Monastir és Salonichi vilajetjeinek a bolgár actio­­bizottság által készíttetett topographicus térképei szétküldettek. Mint a lefoglalt példányokból látható, mind a helységek bolgár nyelven vannak megjelölve s minden térképen megvannak a szokásos jelzések azok­ra az útvonalakra és gyülőhelyekre nézve, melyeken a fölkelők járnak és találkoznak. Konstantinápoly, márcz. 31. (Eredeti táv­irat.) A »Pol. Corr.« jelenti: A nagyvezér egy új és sürgős jegyzéket küldött Kelet-Rumélia kormány­zójához, Gavril pasához, melyben a Keletrumélia és Bulgária közt kötött vámszerződést jogtalannak je­lenti ki. Szófia, márcz. 31. Teljesen alaptalan a kon­stantinápolyi görög hírlapok azon közleménye, mintha a sellai kolostornál önkénytesek gyülekeznének, hogy betörést intézzenek Maczedoniába. A kormánynak szilárd elhatározása,­hogy megakadályozza, hogy a bol­gárok vagy kivándorolt maczedoniaiak bárminemű fegyveres sértést kövessenek el a szomszéd kerületek ellen. Konstantinápoly, márcz. 31. (Eredeti táv­irat.) A »Pol. Corr.« jelentése szerint Anglia és a porta a szakadás veszedelme előtt állanak, az utóbbi­nak az egyiptomi pénzügyi szerződés irányában tanú­sított magatartása folytán. Az elkeseredés Anglia ellen folytonosan növekedik, sőt van egy nagy párt, mely, tekintettel a mostani angol-orosz viszonyokra Anglia ellen indítandó háborút sürget. Tagadhatlan, hogy az orosz-angol viszály a török világban bizonyos dhauvinismust tolt előtérbe. Sokan beszélik, hogy a sultán a legelőkelőbb emberekből fog összehívni ál­lamtanácsot, a­mi már rég nem történt meg. Pétervár, márcz. 31. (E­r­e­d. t­á­v­i­r­a­t.) A »K. Z.« jelentése : Angliának háborúval való fenyegetése s készülődései a helyzetet semmikép sem változtatták meg Anglia javára s itt egyátalán nem tettek jelen­tékenyebb benyomást. A kaukázusi tüzérdandár a Kaspi tengeren­tuli vidékre rendeltetett. Az itteni sajtó a leghatározottabban visszautasít minden enge­dékenységet. Marosvásárhely, márcz. 31. A városi törvény­hatósági bizottság B­á­n­f­f­y b. főispán elnöklete alatt ma tartott közgyűlésén elhatározta, hogy 500 írttal az erdélyi magyar culturegylet örökös tagjai közé lép. A culturegyletnek április hó 12-én Kolozsvárit tar­tandó közgyűlésén való képviseltetéssel Vályi Gá­bor és Jeney Viktor kolozsvári egyetemi tanárok bízattak meg.­­ A törvényhatósági bizottság közgyű­lési termében kifüggesztették Kossuth Lajosnak Ba­rabás Miklós által készített mellképét. — Maros- Torda megye törvényhatósági bizottsága április hó 11-én tartja tavaszi közgyűlését. Zágráb, márczius 31. A tartománygyűlés költ­ségvetési bizottsága ma tartott ülésében folytatta a költségvetés tárgyalását. Az »egészségügyi czímnél Folnegovics azt kí­vánja, hogy Zágrábban új országos kórház építtessék és hogy orvosi egyetem állíttassák fel. Stankovics osztályfőnök felemlíti, hogy a kórház kiépítésére 561,000 főt szükségeltetik, mely összegre még sokáig nem jut fedezet. Gyurkovics azon véleményének ad kifejezést, hogy az új kórházat legnagyobb részben Zágráb város költségén kellene felépíteni.­­ Végül a bizottság elhatározta, hivassák fel a kormány, hogy a kórház építésére vonatkozó előzetes kérdéseket ta­nulmányozás tárgyává tegye. A »csendőrség« czímnél Folnegovics autonóm csendőrség felállítását kívánja. Holnap a bizottság ismét ülést tart. Zágráb, márcz. 31. A horvát kormány ma dél­ben felfüggesztette Milics titkárt állásától, hír szerint hiva­talos állásával való visszaélés miatt. Legközelebb­­ről szigorú vizsgálat fog megindíttatni. A regnicola­­ris küldöttség albizottsága holnap délelőtt tartja má­sodik ülését. Jut magához, míg itt egy csomó emberre, akit a gyor­san nyújtott segítség megmentene, alig jut egy. A német-franczia hadjárat idején a »Times« egyik levelezője ezeket írja Beaugencyból : »A sebe­sültek félig összefagyva ülnek, testöket belepi a dér. Egy házban, mely lánynevelő intézet volt, megtelt minden szoba. A pinczétől a padlásig zsúfolva min­den holt és haldokló emberekkel. Mozogni sem lehet tőlük. Ma szombat van és ezek a katonák szerda, né­melyike hétfő óta vannak itt — s ez idő alatt egy csöpp vízhez, egy morzsa kenyérhez nem jutottak. Egy segítő kéz nem nyúlt a szerencsétlenek felé. Kí­vül kemény hideg s csaknem minden ablak be­törve. E szörnyű éjek alatt a puszta földön hevernek és egyiknek sincs bekötözve a sebe. A fájdalom, az ínség, a hideg s a szomjúság minden gyötrelmeit szenvedik. A harcz nagy elkesere­déssel három napig folyt Beaugency körül, a­nélkül, hogy egyik fél is elég időt nyerhetett volna, hogy a városba jutv­a, a szegény pajtásoknak gondját viselje. Orvos nem akadt sehol. Végre este felé került egy, a­ki gyarló assistentia mellett fogott hozzá a vérengző életmentéséhez abban a szobában, a­hol még három­száz sebesült várta, hogy sorát ejtsék. A többiben is hányan sóvároghattak szakadó lélekkel ? Halott és vívódó vegyest feküdt. A holtakat ki-, az új sebesül­teket behordták. Némelyikkel az ajtóban fordultak meg, mert útközben meghalt. A kép iszonygerjesztő. Tiszt és közvitéz, újoncz és vén bajnok összecsomó­sodva nyüzsög egymás mellett s egymáson. E fájdal­mas csoportból a legkülönösebb hangok és nyögések zúgnak, sikolyok nyilainak felénk, vegyítve fogcsikor­­gatással, ami úgy hallatszik, mint a távoli dobpergés. Ami fájdalmi nyilatkozatra az emberi száj képes, az itt mind felzokogott, felsírt és feljajdult, így álltunk csütörtökön. Pénteken és szombaton még borzasztób­bakat láttam és hallottam a Beaugency és Vendôme között levő számos városokban, amerre mindenütt a harcz dühe pusztított«. De nekem magamnak is vannak emlékeim. Néztem gyermekkoromban a második szolnoki csa­tát az abonyi szőlők alatt messzelátó üvegen. Dam­­janics a Tiszától a Zagyva felé szorította Ottingernek hadait. Az utána nyomuló honvédség a folyóba fúlt vadászok testeit használta hidul. A víztől nem — a vértől nedvesedett meg a lába, így űzte az ellen­séget Uj­szásztól Abonyon át Czeglédig. S midőn tavaly a Dunán lefelé utaztam, a »Hil­degard« parancsnoka, Sternát kapitány beszélte ne­kem, hogy az orosz török háború idején Nikápoly előtt a hajója néha megrekedt. Lassították a kerekek forgását a lapátjai közé akadt muszkák holttestei. A »Times« harc­téri tudósítója így fejezi be megrázó tudósítását: »Vajha azok, a­kiktől függ a­­ háború sorsa, e szomorú jelenetek által képet szerez­nének maguknak a háború borzalmairól.« POEZÓ. Közgazdasági táviratok, Bécs, márcz. 31. (Eredeti távirat.) Ér­téküzlet. Hitelintézeti részvények 291.60 frt. Bécs, márcz. 31. (Eredeti távirat.) Gabonaüzlet. Csekély forgalom, anélkül, hogy figyelemre méltó jelenséget constatálhatnánk. Irány­zat lanyhaságra hajlandó. — Jegyeztetik: búza ta­vaszra 8.83 — 8.85 frt, őszre 9.04—9.08 frt. Rozs 7.80 - 7.82 frt, tengeri 6.82—6.84 frt. Zab 7.45 frt, névlegesen. Árpa 7.55—7.77 frt. Árpa őszre 8.44— 8.45 frt. Készáruban semmi üzlet. Berlin, márcz. 31. (E­r­e­d­e­ti távirat.) Ér­téküzlet. A liquidatio eddig zavartalanul folyt le. Két csekélyebb mérvű fizetésképtelenség lett be­jelentve. A fizetésképtelenek egyike egy ez ég, mely leginkább hitelintézeti értékekben üzérkedett, 70.000 vagyis 662/3°/0 márkát ajánl kiegyezésre. Hangulat nyugodt. Comandit, hitelintézeti részvények és ma­gyar aranyjáradékban élénk üzlet fejlett ki. Orosz értékek, Olasz és orosz bankjegyek, jelentékeny fe­dezések folytán emelkedtek. Egyebekben teljes üzlet­­telenség. Később az irányzat átalában megszilárdult, bár az üzlet csendes maradt. Zárlatkor nagymérvű fedezések. London, márcz. 31. (Zárlati árfolyamok.) Hat százalékos magyar aranyjáradék — .—. 4 százalékos osztrák aranyjáradék 87.—. Angol consolok 97.56. 20 frankos arany —.—. Amerikai járadék —.—. Olasz járadék —.—. Papírjá­­dék —.—. 4 százalékos magyar aranyjáradék 78 8/1 1­ 2 szá­zalékos osztrák ezü­stjáradék —.—. Bécsi váltóár —.-----­Ezüst 49.0/a. Magyar kincstári utalvány —.—.Helyi kamatláb 40 százalék. Bankbevitel —.—. font sterling. Bankkivitel­­.— font sterling. Szilárd. Egy nagyfontosságu találmány. A villamos világítás rendszerében jelentékeny javítást eszközölt egy új találmánynyal Zseper­­novszky Károly a jeles electrotechnicus, a Ganz­­gyár mérnöke, Déri Miksa és Bl­á­t­h­y társai köz­reműködésével. Az új találmány egy új villámelosztási elmélet, mely a magán villám világítás terjedésének nagy lendületet fog adni. Zsepernovszky ma este a mérnök és­ építész-egylet gépészeti szakosztályában fel­olvasást tartott e találmányról,melynek életrevalóságát kísérleteivel a szó legszorosabb értelmében fényesen be­bizonyította. A közönség nagy érdekkel hallgatta végig a felolvasást s Ziepernovszkyt zajosan megéljenezte. A nagyrészt szakemberekből álló közönség soraiban ott voltak Ghiczy Béla altábornagy, Elek Zoltán ezredes, dr. Lipthay Béla s Helfy Ignácz képviselők is. A nagyérdekű felolvasásból a következő bő kivonatot közöljük: Körülbelül 10 éve lehet, hogy a villamos fényt mint világítási eszközt alkalmazni kezdték s bár az electrotechnika rohamosan fejlődött, a villamos vilá­gítás hódításával nem lehetünk megelégedve. Addig, míg nem sikerült lehetővé tenni, hogy közös gépte­lepből nagyobb kiterjedésű terület villamos világí­tással láttassák el, addig czélszerű világítási rendszer csakis ott volt alkalmazható, a­hol, mint pl. malmok­ban, gyártelepekben stb., már anélkül is gépüzem felett rendelkeznek, vagy pedig azoknak juthatott osztályrészül, kiknek magasabb költségektől sem kell visszariadniuk. Ily körülmények közt mind szélesebb körökben kezdték érezni a központi állomások szük­ségét, mert csakis ezek tehetik a villám világítást az emberiség köztulajdonává. Edison ügyesen combinált e czélra egy vezeték hálózat tervezetet, mely a gázvilágítás összes előnyeit magában egyesíti, de ezen Milanóban alkalmazott­­ rendszer mellett legfeljebb 4—500 méternyire vezet­­­­hető a villám áram a központi állomástól a sodrony­­hálózat költségei miatt. Annál nagyobb kell, hogy legyen ugyanis a vez­­­zeték keresztmetszete, minél nagyobb a táplálandó­­ lámpák száma és minél nagyobb azok távolsága az áramot szolgáltató központtól, így tehát egy nagyobb és kiterjedtebb villámvilágítási telep vezeték­hálóza­tának költségei kétszeresen emelkednek. Hogy miné­­ óriási műveket öltenek nagyobb telepeknél a vezeték­­ költségei, a felolvasó több érdekes adattal illustrálja.­­ A villámvilágítási központi állomások kérdése , tehát tulajdonképen vezeték kérdés, mely csakis ak­kor oldható meg, ha sikerül találni utat-módot a vezetékek keresztmetszeteinek czélszerű leszállítására. c Minden lámpa bizonyos mennyiségű villamos erélyt (energia) igényel megfelelő fény előállítására. ■ Ez erély két tényezőnek sorozata, melyek közül az 1, első az áram intensitása, vagyis az áramnak ama­­ mennyisége, mely bizonyos időegységben a vezetéken keresztül halad ; a második pedig, az áram feszélye, melylyel a vezeték ellenállását legyőzni igyekszik. E­­ tényezők összegezéséből világos, hogy tetszés szerint­­ lehetne leszállítani e vezetékek keresztmetszetét és költségeit, ha tetszés szerint emelhetnék az alkalma­zandó villamos áram feszélyét. E lehetőséget azonban­­ igen szűk határok közé szorítja a villamos áramfe­­szélynek az emberi szervezetre gyakorolt physiológiai hatása, mely magas feszélyek alkalmazását veszé­lyessé teszi ott, ahol, mint magánházak világításánál, a vezetékkel való érintkezés aligha kikerülhető. Ke­vésbé veszélyes az ily feszély alkalmazása utczai vi­lágításnál és Temesvárit ily rendszeren alapul az áramelosztás. Ott az összes lámpák csoportokra oszlanak, melyeknek mindegyikében nyolc­-nyolcz lámpa ágazódik el párhuzamosan a két fővezetéktől. Ily csoportosításnak azonban meg van az a hátránya, hogy egy-egy csoport lámpái egymástól annyiban függnek, hogy egy vagy több lámpa elalvása a csoport összes lámpáit veszélyezteti, sőt megtörténhetik, hogy egy egész városrész hirtelen sötétségben marad. Hogy a temesvári telepnél e bajok eshetősége elhárítva legyen, minden egy lámpa mellett egy tarta­léklámpa áll készletben. E telep tehát az úgynevezett »egymás mögé igtatás« elvén alapszik, mely ab­ból áll, hogy ugyanazon árammennyiség több, egymás mögé igtatott lámpán halad keresztül. E rendszer azonban nem alkalmazható magán világításoknál, hol ugyanazon rendszert kell alkalmazni, mint a gázvilágításnál, a­hol az utczahosszat elhúzódó főcsövekből elágaznak az egyes lámpákhoz vezető mellékcsövek. Az ehez hasonló villamelosztási rend­szert »párhuzamos igtatás«-nak nevezik, a­mikor is minden egyes lámpához külön vezettetik a működésé­hez szükséges árammenyiség. Itt tehát ismét előáll a nagy keresztmetszetek és roppant súlyú rézvezetékek szüksége, melyek a nagyobb telepeket rendkívül meg­drágítják. E bajon segítendő, accumulátorok alkalmazá­sát hozták be. S e rendszert akarják alkalmazni Bécsben az udvari múzeumoknak és az egész burgnak egy központi állomásból leendő villamos kivilágításá­ra. A kivilágítandó területek egyes pontjain ugyanis kisebb kerületi állomások állítatnak fel, melyeken kettős accumulátortelepek vannak. Az accumulátor-üzem azonban komplicált és drága. Colchesterben már több, mint egy éve, hogy ily központi accumulátor-telep működésben van, mely az első üzemévet jelentékeny veszteséggel zárta le. Majdnem ugyanazon időben, mikor a colches­­teri központi állomás tervezve lett, Déri Miksa bará­tom és magam egy új áramelosztási rendszert dolgoz­tunk ki, mely azon alapszik, hogy magas feszélyű ará­nyokat vezetünk egy központi állomásból egyes ke­rületi állomásokhoz, hol ez áramok sajátságosan szerkesztett villámgépeket hoznak mozgásba, mely utóbbiak az áramokat csekély feszélyűekké átváltoz­tatják. E gépeket forgó secundar-generátoroknak neveztük. De később e rendszertől elállottunk. Végre azonban mégis sikerült megtalálni az áramelosztás nagyfontosságú kérdésének megoldását, még­pedig úgy, hogy váltóáramok alkalmazása segít­ségével magas feszélyű áramokat csekély feszélyűekké átváltoztatunk. A phisica elemeiből ismeretes a Ruhm­­korff-féle tekercs, melynek épen ellenkező a czélja, t. i. csekély feszélyű áramokat magas feszélyűekké átváltoztatni. Az említett készülék vassodrony-tekercs­­ből áll, melyre két rézsodrony van gombosítva. Az egyik sodrony vastag és csak kevés gombolyításból áll, a másik vékony és sűrűbben van gombolyítva a vassodrony körül. Az átváltoztatandó áram a vastag sodronyba bocsáttatik, hol az inductió hatása követ­keztében magas feszélyűvé átalakul. Most tehát épen az ellenkező hatás elérésére kellett törekedni és ha jól emlékszem, az amerikai Fuller volt az első, ki ezen elvre áramelosztási rendszert alapított. Sokkal sikeresebben működött e téren Lucien Gaulard, egy jeles franczia electricus, a­ki az első gyakorlati ered­ményeket mutatta föl a váltóáramok inductiója által átváltoztatott villamos áramokkal. Két ilyen inductió­­készüléket be is mutatott a felolvasó s leírván ezek hátrányait, így folytatta: Egészen máskép áll a dolog azon új villamel­osztási rendszernél, melyet Déri barátommal kidol­goztam és melyet itt bemutatni szerencsés vagyok. Úgy­szólván en miniature rendeztünk be az épület­ben egy villámvilágítási központi állomást két kerü­leti állomással. A központi géptelep az udvaron van felállítva, hol egy locomobil mozgásba hozza a váltó­áramokat szolgáltató villámgépet. E géptől két vé­kony, de kitűnően elszigetelt sodronyt vezettünk e terembe, hol a két állomásnak megfelelőleg kétfelé ágazódnak. Minden egyes vezetéksodronyhoz tartozik egy-egy transformátor, vagyis feszélyváltoztató készü­lék, mely a magas feszélyű áramot 200 db 12 gyer­­tyás izzólámpa táplálására szükséges, nagy intensi­­tású, de csekély feszélyű árammá átalakítja. Egy ily készülék súlya 83 kilogramm. A magas feszélyű áram a jól elszigetelt és el­zárt kapcsoknál jut a k­észülékbe, honnan a nyílt és hozzáférhető kapcsoknál mint az izzó lámpák táplá­lására alkalmas, megfelelőleg csekély feszélyű áram kerül ki. Ez utóbbi áram érintése semminemű ve­­szélylyel nem jár, mert hiszen feszélye mindössze 56-58 volta, tehát csak körülbelül fele ama feszély­­nek, melyet a szigorú angol Electric Lighting Bill magánházakban alkalmazni törvényesen megenged. Nézzük most, jár-e valami nehézséggel e rend­szer mellett egyes lámpák eloltása ? Kiigtatok egy lámpa csoportot, kiigtatok 2, 3, 4 csoportot és így tovább mindaddig, míg az egyik állomás összes lámpái, kettőnek kivételével el lesznek oltva, — és íme, e két lámpa nemcsak hogy veszélyeztetve nincs, de fényerejük alig emelkedett. Azok, kik a villamos mérésekben jártasok, meggyőződhetnek a fővezetékbe igtatott Atméternél, hogy az áram intensitása ugyanazon mérvben alább szállott, mint az eloltott lámpák száma, míg az ere­deti feszély változatlan maradt. Miután pedig a villa­mos munka­erély az intensitás és veszély szorzatával egyenlő, magától értetődik, hogy a központi gépte­lepben mindig csak annyi munkaerőt kell kifejteni, a­mennyi a működésben levő lámpák táplálására okvet­lenül szükséges. Az áramnak ez önműködő szabályo­zása minden mechanikus készülék nélkül az által tör­ténik, hogy a váltóban, mielőtt a gépből a vezetékbe jutna, előbb egy transformátorba kerül, hol az áram egyik része átalakíttatik. Ez átalakult áram hat a gép befej­ezésére, még­pedig oly formán, hogy minél több lámpát iktatunk ki az áram­körben, annál keve­sebb áram kerül ki a transformátorból a villamgép befejezése czéljából és ennélfogva annál keve­sebb a villamos erély mennyisége, mely a gépben fejlesztetik. Mondhatni tehát, hogy a gép által fejlesztett áram maga­ magát szabályozza, munkaerőt fogyasztó minden mechanizmus nélkül és az üzem tehát ép oly czélszerű, mint takarékos. A transfor­mátorok alakjának megállapításánál nagy hasznát vettük Bláthy barátom közreműködésének, mert ő fedezte föl a természettani törvényt, hogy az inductió hatása jelentékeny módon fokozódik sarknélküli in­­ductorok alkalmazása által. Az általunk használt transformátorok ilyen sarknélküli inductorok, míg eddig mindig csak kétsarkú inductorokat alkalmaztak és így sikerült nekünk e transformátorokkal nem ke­vesebb, mint 99 százalék munkahasznosítást eredmé­nyezni. Ha ebből még 2 százalékot levonunk az áram­nak a vassodronyokra gyakorolt melegítő hatása fe­jében, akkor a még fenmaradó kereskedelmi hasznosí­tási eredmény 97 százalékát teszi a központban kifej­lesztett munkaerőnek, úgy, hogy a transformatio által mindössze csak 3 százaléka veszett el a központi gép­telepben kifejtett munkaerőnek. Végül vessünk még egy összehasonlító pillan­tást a különböző villámvilágítási rendszerek költségei felett. Mint látszik, e költségek legjelentékenyebb té­nyezőjét képezi a drága vezeték­hálózat, és ennek költségei csakis úgy szállíthatók le, ha magasabb fe­szély alkalmazása által a vezetékek keresztmetszetei leszállíttatnak. Minthogy azonban a magas áramfe­­szély házakba veszélyes phisiologiai hatása miatt nem vezethető, nagyobb kiterjedésű központi telepek tulaj­donképen csak transformátorok segítségével képzel­hetők.­­ Összehasonlító számításaink alapjává csakis a fővezeték költségeit, az accumulator- és transformá­­tor-rendszereknél azonkívül még az accumulator és transformátor költségeit is veszem, mert a többi szük­ségletek minden rendszernél nagyobbára ugyan­azok. Az összehasonlítandó telep mindegyike 5000 db 16 gyertyás lámpából áll, melyeknek maximális tá­volsága a központtól 2,5 kilométer. Ily telepnél a kö­vetkezőképen alakulnának a költségek: 1. A legelőnyösebb (Edison-Hopkinson-féle) közvetlen áramelosztási rendszernél a fővezeték költségei: frt 1.050,000 2. A Colchesterben alkalmazott és Bécs számá­ra tervezett, kettős accumulátor-rendszer mellett: a) fővezeték: frt 70,000 b) 6000 accumulátor á 70 frt.­­ 420,000 Összesen: frt 490,000 3. A transformátorok rendszere mellett: a) fővezeték: frt 60,000 b) transformátorok: ± 30,000 Összesen: frt 90,000 tehát 400,000 frttal kevesebb, mint a sokkal kevésbé oeconomicus accumulator-rendszer és körülbelől 1 millióval kevesebb, mint a közvetlen áramelosztás rendszere. A transformátorok tehát teljesen ártalmatlanná teszik az eddig annyira rettegett magas áram­feszélye­­ket, melyek, mint láttuk, egyedül hivatják lehetővé tenni a központi villámvilágítást és a bemutatott kísér­letek után, azt hiszem, bátran állíthatjuk, hogy az imént kifejtett transformátor-rendszer sikeres megoldását képezi a rationális áramelosztás és a központi vil­lámvilágítási telepek nagyfontosságú problémájának. HÍREK. Márczius 31. — A királyné ő felsége, mint Amsterdamból írják e hó 28-ikáról, e nap délután 2 órakor indult el az ymuideni kikötőből a »Santa Cacilia« yachton s reggel Londonba érkezett. Csak igen rövid ideig maradt Angliában ő felsége, miután e hó 31-ikére Blissingenen keresztül Heidelbergbe kellett érkeznie az útiterv szerint. A királyné Amsterdamból távo­zása előtt orvosának dr. Mezgernek a Ferencz József­­rend középkeresztjét személyesen adta át a csillaggal. — Lábmosás az udvarnál. A királyi udvarnál mint minden évben, úgy az idén is zöldcsütörtökön fog végbemenni a hagyományos lábmosás, midőn tizenkét ősz aggastyán fog az udvar vendége lenni s a király ő felsége a lábmosás szertartását rajtok elvégezni. Miután a királyné Amsterdamból Heidelbergbe uta­zott, az agg nők lábmosása elmarad s csak a 12 leg­öregebb bécsi férfit vezetik a burgba; közülök a leg­­idősb 93 éves s a legifjabb 88 éves. Éveik összes szá­ma 1074. A megvendégelésnél használt ezüst evő­eszközök az aggastyánok tulajdonába mennek át a szertartás végeztével.­­ Tihanyi Miklós, a népszínház ismert tagja ma délután meghalt. Az esti órákban szárnyalta be az egész fővárost a hír, hogy Tihanyi Miklós, a népszín­ház tagja, a közönségnek évek óta állandó kedven­­cze, nincs többé — meghalt. Sokan nem akartak hi­telt adni a hírnek, mert hisz Tihanyit, ki egészséges, jóízű magyar humorával annyi derült órát okozott a főváros közönségének, mindnyájan, mint ép, erős, egészséges, férfikora delén álló embert ismerték. A hir azonban fájdalom, igaz volt, Tihanyi meghalt s vele a népszínház egyik legerősebb támasza, a ma­gyar színészet egyik büszkesége dőlt korai sírjába. Halála általános, mély részvétet keltett fővárosszer­­te, a népszínház tagjait annyira megrendítette sze­rencsétlen társuk hirtelen halála, hogy az előadást alig voltak képesek megtartani. Mert Tihanyi nem­csak a közönségnek volt dédelgetett kedvencze, de pályatársai is, derék, becsületes jelleme, bohókás és mindig derült kedélye, főleg pedig jó szíve miatt nagy­­rabecsülték őt. Tihanyi egyik legkiválóbb tagja volt a népszín­háznak ; a műsor terhének nagy része az ő vállain nyugodott; alig van e színháznak jelentékenyebb da­rabja, melyben az egyik főszerepet nem ő játszotta. A népszínházra tehát Tihanyi halála valóságos és súlyos csapás; és pedig nem csupán azért, mert az elhunyt szolgálatai jelentékenyek és számosak voltak, hanem különösen azért is, mert Tihanyi e színház közönségének kedveltje volt, és csak meg kellett je­lennie a színpadon, hogy a netalán tartózkodó közön­ségnek kedélyét felderítse, a terem hangulatát ked­vezővé tegye. Ügyes, természetes és biztos játéka, meleg érzése, megnyerő kedélyessége, jószű beszéde, hamiskás, de nyájas tekintete, jószivü mosolya és könnyed viselkedési modora ellenállhatatlan hatással voltak a nézőre. Sok olyan gyarló darabot sorolhat­nánk fel, melynek hosszas sikere kiválóan Tihanyi szép játékának köszönhető. És e derék, kedves, jó színész nincs többé. Régi baja, mely elvonulva szervezete egyik rejtekében évek óta leskelődött, hirtelen feltá­madt és kioltotta orvul a fiatal művész életét. Ki hitte volna, ki sejtette volna, hogy eme pirulónak, egészségesnek, életerősnek látszó ember, kit annyian csodáltak és kit mindenki szeretett, oly hamar a stré­esz. Vasárnap (29-én) még fellépett; az »Ördög pi­rulái« első felvonása után rosszul érezte magát; ágy­ba dőlt, melyből, fájdalom ! többé fel sem kelt. Az, ki annyi jókedvet hintett nézői keblébe, ki annyiszor földerítette az élet bajain elkomolyodott kedélyeket, most mozdulatlan hever ágyán, melyet kétségbeesett

Next