Nemzet, 1885. szeptember (4. évfolyam, 1076-1105. szám)

1885-09-11 / 1086. szám

Szerkesztőség : ferencaiek­ tere, Athenaeum-épület, L emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 4 kr. 1086, (249) szám. Reggeli kiadás: Budapest, 1885. Péntek, szeptember 11 KIADÓ-HT?A*AV ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .. ................................ ^ ^ 2 fr^ 8 hónapra ............................................... 6 ^ 6 hónapra ........................................... 12 . Az esti kiadás postai különküldéséért felü­l­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 4 kr. IV. évi folyam. Budapest, szeptember 10 □ Alig hogy a budapesti kir. ítélő tábla hivatalosan közölte az igazságügy miniszté­riummal a lapunkban is felemlített ügyfor­galmi kimutatást, mely szerint ezen felsőbb bíróságnál augusztus hó végével huszomhat­­ezernél több ügy maradt elintézetlenül és már arról értesülünk, hogy az igazságügy minisz­ter kezdeményezése folytán a napokban a kir. táblán e tárgy felett tanácskozásokat tartot­tak, melyeken az igazságügyminisztérium ál­lamtitkára, Szentgyörgyi Imre úr is részt vett. Az igazságügyi kormány ezen tárgyban megragadta az alkalmat, hogy a kir. tábla bonyolódásnak induló viszonyain a körülmé­nyekhez képest segítsen. Ez az első lépés a reformok felé s nem kételkedünk, hogy az új államtitkár, különösen a tulajdonképi igaz­ságszolgáltatás terén, melyet ex asse ismer, még számos más irányban meg fogja tenni a kellő javaslatokat, hogy a létező bajok okai felismertessenek és maguk a bajok orvosol­­tassanak. Sokan az új államtitkárnak régibb nyilatkozataiból már egész programmot al­kottak a létesítendő reformokról, sőt a lapok a napokban egy ilyen programmféle nyilat­kozatot hoztak is. Ezen programmnak elke­resztelt közlemény azonban, mint tudjuk, nem származik az államtitkártól, a­ki, ha he­lyesen akar eljárni, nem is fog elavult bu­­reaucraticus módon a rangfokozatok szabá­lyozásával, vagy valami előre meghatározott csalhatatlan rendszer szerint akarni segíteni, hanem a­kinek feladata leend nemcsak a jog­élet rendszeres és szerves fejlődését előmozdí­tani, hanem esetről-esetre is, a­mint a jogélet tág mezején felismeri, hogy itt, vagy ott ba­jok vannak, az igazságügy miniszter figyelmét ezekre felhívni és egyúttal megjelölni az utat és módot, melyen a hibákat és hiányokat or­vosolni kell és lehet. Ez volt c­élja az említett értekezletnek is, melyen a napokban az államtitkár részt vett. Szóba kerültek ott nemcsak a budapesti kir. táblánál fenforgó nagy hátralékok, hanem alaposan megbeszéltettek egyúttal azok az intézkedések is, a­melyek által a tábla hely­zetén könnyíteni lehet. Nagyon könnyítette ezen tanácskozások menetét a kir. tábla el­nökeinek gazdag tapasztalata és alapos tájé­kozottsága a felmerült kérdések minden rész­lete iránt. Nem szenved kétséget, a budapesti kb­. ítélő tábla, úgy, a­mint ma áll, nem lesz ké­pes, hátralékokat feldogozni, hisz egyes, nagy perekkel túlterhelt előadóknál még most is tavalyi ügyek vannak elintézetlenül. Szeptember és októberben pedig a szünet alatt működött bírák élvezik szabadságukat, úgy, hogy a tábla teljes erővel ez évben csak még két hónapig fog működni. Mathematical bizonyossággal lehet tehát állítani, hogy az év végéig ellátás végett a kir. táblához ér­kező ügyek, a most levő hátralékkal együtt oly tekintélyes számot fognak kitenni, hogy annak elintézése nemcsak ez évben nem lesz keresztül vihető, hanem talán még a jövő év végéig is maradnának egyes, ez idén érkezett ügyek elintézetlenül. Ily körülmények között nincs más hát­ra, mint szaporítani a személyzetet. És ezt javasolták az említett értekezleten is. Csakhogy a személyzet szaporítása lehetőleg úgy történjék, hogy egyrészt az államkincs­tár túlságosan ne terheltessék, másrészt pedig csak kellő képzettséggel és munkaerővel el­látott bírók jussanak fel a kir. táblához. Ezen két szempont figyelembe vétele mellett legyzésszerűbbnek találtatott az, hogy a hátralékok feldolgozása végett az első f­o­­lyamodásu kir. törvényszékektől rendeltessenek be birák. Ezeknek be­rendelése a kir. táblához megadja a kir. táb­lának a szükséges személyzettöbbletet és miután e berendelés mégis csak csekélyebb számban, p. legfeljebb tizenöt egyénre nézve történnék meg, az egyes törvényszékeknél a hiány pótlására új kinevezés nem szükséges. De nemcsak a kir. táblai hátralékok fel­dolgozása czéljából ajánlatos e berendelés, hanem ez módot nyújt arra is, hogy csak olyan bírák jussanak a másod és később a harmadfokhoz, a­kik már berendelésük tar­tama alatt bizonyságot tettek arról, hogy a felsőbb bíró díszes, de terhes hivatásának minden tekintetben eleget tudnak tenni. Természetes, hogy ennek elérése vé­gett rendszeresen és nemcsak a mostani kény­szerhelyzet nyomása alatt kellene a beosztá­sokat foganatba venni. A kir. táblánál min­dig legyen bizonyos számú első folyamodású bíró beosztva, a­kik pl. egy évi próbaidő után, ha beváltak, üresedés alkalmával, igényt tarthassanak a kinevezésre a kir. táblához. Ezáltal el lehet érni azt, hogy a felsőbb bí­rói hivatásnak meg nem felelő egyének ne jussanak oda. Mert lehet valaki nagyon ki­tűnő járásbíró, vagy tárgyaló, vagy vizsgáló bíró és ott teljesen megfelel hivatalának és mégsem való arra, hogy mint felsőbb biró alkalmaztassák. S ha az ilyent, a mostani rend­szer mellett, mint kitűnően qualifikált egyént a felsőbb bírósághoz előléptetik, csak későn veszi észre ő maga és a kormány, hogy nem neki való helyre jutott s hacsak nyugalom­ba menni nem kíván, meg kell maradnia a neki meg nem felelő helyen, saját és az ügy­menet hátrányára. A néhány évvel előbb történt beosztá­sok alkalmával tényleg meg is történt, hogy egy minden tekintetben qualifikált beosztott bíró, maga kívánkozott vissza az első folya­modású bírósághoz, miután meggyőződött, hogy a másodbírói munkakörnek meg nem felel. Ezen rendszer ellen már akkor, midőn első ízben foganatba vétetett, felhozták, hogy sértené a bírói függetlenséget. Azonban már akkor a parlamentben is megc­áfoltatott az ellenvetés azzal, hogy senki sem lévén köte­les a berendelést elfogadni, e berendelés, mely rendszeresen kezelve, az előléptetésnek foka lenne, és oly kevéssé sérti a bírói független­séget, mint maga az előléptetés, melyet a bíró szintén nem köteles elfogadni. Nagyobb súlyt lehetne talán annak tulajdonítani, hogy ezen rendszer mellett a második fokon első fokú birák ítélnek. Azonban, miután az állan­dó berendelés csak csekély számú birákra terjed, a két kir. táblánál pedig a birói tagok száma nagy, a tanácsok alakításánál egy-egy tanácsba nem is jönne egy-egy beosztott elsőfokú biró, úgy, hogy a rendes táblai ta­gok minden tanácsban túlnyomó többségben lennének. Ezen ellenvetés súlya tehát is csak látszólagos. A rendszernek előnyei pedig oly szem­beötlők, a mint azt az 1881. évben a beosztá­sokkal tett tapasztalatok is mutatják, hogy a kormány jó szolgálatot fog tenni az igazság­szolgáltatás érdekeinek, ha ezen illetékes helyről ajánlott rendszert életbe lépteti. A személy szaporítás mellett helyes lenne még a meglevő személyzet felfrissítése az ál­tal, hogy a nyugdíjtörvény értelmében nyug­díjazható táblai tagok közül azok, a­kik ko­ruknál fogva már a megfeszítettebb működés terheit nem birják meg, nyugdíj­aztat­nának s helyükbe uj birák neveztetnének ki. Nagyon könnyittetnék ez által a helyes munkafelosztás is, mert a nagyobb és fonto­sabb ügyeket nem kellene akkor összponto­­sítani néhány referens kezében, hanem fiata­labb erők jutván a nyugdíjazottak helyébe, a munkateher egyformán lenne megosztható. És ha még felemlítjük, hogy az értekez­leten az üresedésbe jövő állomások gyor­sabb betöltését is sürgették, körülbelül ki­merítettük a javaslatok sorát. Kívánjuk, hogy ezek minél előbb meg­valósíttassanak, mert meg vagyunk győződve, hogy az igazságszolgáltatásnak javára fognak válni. A másodbírósági szervezet tekintetében felmerülő kérdések névleges megoldása ter­mészetesen csak akkor fog bekövetkezhetni, ha majd a ki­. táblák decentralisatiója fog napirendre kerülni, jelen bajain máskép, mint a szabadság segé­lyével akarna enyhíteni. Ámde abban az erő­teljes mozgalomban, mely végre Angliában is megindult a földbirtokot terhelő utolsó hű­béri maradványok ellen, oly erős és határo­zott az áramlat, hogy Hartington mérsékel­tebb felfogásának barátai is szívesen menné­nek valamivel túl az ő javaslatain és nem vo­nakodnak az állami és községi földek egy ré­szének kényszer­parcellázásától és eladásá­tól sem, csakhogy Chamberlain radicálisabb tervei, a magántulajdon kisajátítása ellen biz­tosítva legyenek. S mindez ugyanakkor tör­ténik, midőn a szárazföldön még mindig ta­lálkoznak emberek, kik a mezőgazdaság ha­ladása s a belterjesebb mivelés emelése érde­kében a telkek állítólagos eldaraboltsága el­len panaszkodnak. A birtokviszonyok szabadelvű módosí­tása tekintetében mutatkozó nézeteltérések egyébiránt nem az egyedüliek, melyek a a whigeket és radicálisokat megbontással fenyegetik. E részben még talán kisebbek a véleménykülönbségek, mint másutt. Mert itt legalább van a reformnak egy bizonyos mér­téke, melyet mindenki szükségesnek tart, amennyiben az absolut »Free-Trade in Land« ma már a legmérsékeltebb whignek is jel­szavát képezi. Nem így egyéb kérdésekben, az oktatás és az adóztatás terén, hol a radi­­cálisok a continental- democratia ismert követelményeit , a kötelező és ingyenes taní­tást s a progressiv megterhelést kezdik sür­getni, mig a whigek nem igen hajlandók a liberális párt eddigi útjáról letérni s egyfor­mán idegenkednek az államra nézve költsé­ges ingyenes oktatástól, mint az egyenlő adóztatás elvétől eltérő, merész és veszélyes financiális kísérletektől. Ily körülmények közt érthető, hogy minden liberális szeme Gladstone felé fordul, a­ki kormányának lelépte óta csak egyszer szólt, akkor is csak azért, hogy megnyugtassa a conservativeket támogatása iránt. Hartington kétségtelenül tekintélyesebb, de Chamberlain népszerűbb vezére az angol szabadelvűeknek, és a­mily valószínű, hogy a választásoknál Gladstone győzni fogna Salisbury fölött, és oly kétségtelen, hogy a liberális párt csak az ő vezérlete alatt nyerheti azt az egységet, mely részére a diadalt kétségtelenül biztosít­hatja. Egy okkal több, hogy a magunk ré­széről is feszült figyelemmel várjuk a nagy ősz államférfi újbóli megjelenését a politi­kai küzdelmek színterén. Budapest, szeptember 10. A­míg a szárazföldön a gazdasági reactió még mindig kisért s a középkori birtokviszo­nyok után sóhajtozó agrarismus még mindig nem vesztett el minden talajt lábai alól, ad­dig magában Angliában a feudális birtokvi­szonyok legkitartóbb földén, végre szintén megindult a mozgalom a birtokviszonyok minden középkori korlátozásának megszün­tetésére. Hartington lord, Gladstone után a libe­rálisok legtekintélyesebb vezére, a whig párt programmjában felvette az elsőszülöttségi jog eltörlését és pártja győzelmének ese­tére oly törvényeket helyez kilátásba, melyek hivatva lesznek­­felszabadítani a földet a feudalizmus azon utolsó békéitól, melyek mindeddig megakadályozták azt, hogy a tőke kellő mértékben forduljon a föld javítása és vásárlása felé.­ Mr. Chamberlain pedig, a radicálisok vezére, a volt kereskedelmi mi­niszter Gladstone cabinetjében, néhány nagy lépéssel előbbre menve, azt követeli, hogy az állam vásároljon, illetőleg sajátítson ki na­gyobb földterületeket, hogy azokat apró par­cellákban jutassa a kisebb bérlőknek sza­bad tulajdonul. A kormányképes radicális vezér javas­lata már nincs távol Georges ismeretes törek­véseitől, melyek a nagybirtokot átalában ki akarják sajátítani, vagy nationalisálni, mint pártfelei mondják. S a wigh-párt tekintélyes közlönyeinek magatartása után ítélve, Har­tington lord győzelme Chamberlain felett még­sem oly könnyű és kétségtelen, mint azt a conservativ Angliáról föltenni lehetne. Hartington egy pillanatig sem haboz a protectio minden nemének elítélésében s a leghatározottabban pálczát tör minden olyan törekvés felett, mely az angol mezőgazdaság BELFÖLD. Budapest, szept. 10. (A vám- és kereske­delmi szövetség megújítása.) Azon kírre vonatkozólag, hogy az osztrák és a magyar kormány között a vám- és kereskedelmi szövetség megújítására és az azzal összefüggésben álló szerződésekre vonat­kozó tárgyalások előre láthatólag még az idén telje­sen befejeztetnek és így az azokra vonatkozó tör­vényjavaslatok a két törvényhozás elé terjesztetnek, — azt írja a »Bud. Corr.«, hogy a kiegyezés leg­fontosabb pontja a quota-arány meghatározása, melyet az 1867. XV. t. ez. 19. és 20. §§-ai értelmé­ben a magyar országgyűlés és az osztrák birodalmi tanács által kiküldendő regnicolaris deputatiók álla­pítanak meg, és hogy ennek folytán a két kormány között folyó tárgyalások befejezése előtt, még ezen regnicolaris deputatiók kiküldése és azok határozat­hozatala lesz szükségessé, miért is a kiegyezésre vo­natkozó javaslatoknak a törvényhozások elé leendő terjesztése hónapok eltelte előtt nem várható. Budapest, szept. 10. (A kormány és a nemzetiségek.) A tegnap esti lapunkban közölt tót felirat alkalmából az »Egyetértés« mai vezér­­czikke a nemzetiségi izgatásokról elmélkedik és con­­statálja, hogy a magyar ellenségei egymás után eme­lik fel fejeiket. A tótokon kezdi, sorba veszi a különböző nem­zetiségi izgatókat és többek közt ezeket írja: »Most nincs már egy nemzetiség sem az országban, mely chauvinisticus tendentiákat ne folytatna, s ki ne mutatta volna ellenséges voltát mindaz iránt, a mi magyar. A horvátok elég sokat hallatnak magukról, s nem kell külön elősorolni ■barátságos indulatuknak tényeit. Félünk tőle, hogy a navnt­a tartománygyűlés összeül, meg fog eredni ismét a hecrct. A szerbek épen imént mutatták meg a congressusi választások alkalmából, hogy közöttük a kifelé gravitálók mennyire túlsúlyban vannak a hazafiakkal szem­ben. Az erdélyi szászok jajveszéklésének visszhangját csak most hallottuk Drezdából visszaérkezni. Az oláhok egy oly proclamátió szétosztása által tisztelték meg a magyarságot, mely dicsőségére szolgált volna Hóra vagy Kloskának, s a­melynek Jánk Avrám is megirigyelhetné szerzői dicsőségét. Most már a tótok felirata is megszületett. Mindez alig egy hónapi időközben.­ . . . Látjuk, hogy a magyar ellenségei egymás után emel­­lik fel fejeiket, látjuk az összeszorított öklöket, melyek ütni ké­szek, látjuk, hogy az arczokat mindjobban eltorzítja a düh és elkeseredés« . . . »A hires Tisza, a kemény Tisza, ki oly fenhangon beszélt minden nemzetiséggel, a­mig csak fenyegetni kellett, most hallgat, mióta a nemzetiségek kezdtek el, még pe­dig nálánál sokkal hathatósabban fenyegetni.« ... Mi köve­teljük, hogy az, aki a bajokat felszította, tegyen is róla.« »Aki a bajokat felszította!« Mikor az »Egyet­értés« czikkírója ezt a sort leírta, bizonyára azt hitte, hogy most iszonyú váddal sújtotta a kormányt és quasi re bene gesta leteheti a tollát. De minden ol­vasója, aki a czikken gondolkozik, önkénytelenül is azt fogja kérdezni, hogy hát mikép és mivel is »szí­totta fel« a kormány e bajokat ? Tán könnyelmű, in­dokolatlan provokációkkal ingerelte a nemzetisége­ket? Vagy tétlenül nézte az izgatók üzelmeit? Sze­met hunyt az állameszme ellen folytatott áskálódá­­sok előtt ? Tán úgy kaptak vérszemet az izgatók, hogy a kormány eltűrte első támadásaikat ? Komolyan hiszi laptársunk, hogy a cameralis iratok ügye nélkül Szarcsevicsék nem találtak volna ürügyet arra, hogy a zágrábi tartománygyűlést korcs­mai czivakodások színhelyévé tegyék ? Nem most kezdenek a horvát túlzók oly féktelenül izgatni; a legerősebb zágrábi botrányokat az idézte elő, hogy Zsivkovics osztályfőnök — ki most oly szép követe­léseket formuláz, hogy Starcsevics is beérhetné velük — nem uralkodik többé és hogy a gyönge Mazuranics- Pejacsevics-féle aerát a Khuen-Héderváry erélyes ré­giméje váltotta fel, mely fenn tudja tartani a rendet. A szerbek egy része elégedetlenkedik, mert a patri­­archa-széken nem ül egy kifelé gravitáló főpap, ha­nem Angyelics Germán, akit Aksakov és Katkov lapjai oly elkeseredetten támadnak meg, mint egyes magyar ellenzéki lapok. Az erdélyi szászok jajveszé­kelnek, mert a királyföld elavult szabadalmait meg­szüntettük és a magyar állameszme védelmét nem bízzuk a n.­szebeni esküdtekre. A románok tűzzel vassal fenyegetnek, mert megköveteljük, hogy Ma­gyarország iskoláiban tanítsák az állami nyelvet is. Egyes tót izgatók ő­felségéhez azért mennek panaszra, mert a tótok közművelődésének érdekeit hazafias kezekre bíztuk és tehetetlenségre kárhoztat­tuk azon egyéneket, kik moszkvai és szent-pétervári lapokban a legvakmerőbb rágalmakat terjesztik ha­zájukról. Elismerjük, igaza volna az »Egyetértés«-nek. Ha megtennék Starcsevicset horvát bánnak, Mihály ex­­metropolitát a szerb egyház első papjának, ha a n.­­szebeni esküdtek lennének tovább is a magyar sajtó censorai és Zay Adolf a szász föld grófja volna, ha a tót közművelődési egyesület pénzét Hurbánra bíznék és az erdélyi culturegylet elnöksége ellen hűtlenségi pert indíttatnánk — akkor a nemzetiségi izgatók nem lármáznának és szelidebb modorban folytatnák az áskálódást a magyar állam ellen. Versecz, szept. 9. [Ered. tud.] (Tisztuji­­t­á­s.) A mai, Nikolics Sándor főispán elnöklete alatt tartott közgyűlésen Höschl Frigyes városi képviselő és közgazdasági előadó indítványára elhatároztatott, hogy a v. tisztujitás f. hó 14-én fog megtartatni. Budapest, szept. 10. (Megyei közigaz­gatási bizottság.) Pest megye közigazgatási bi­zottsága ma tartotta rendes havi ülését gr. S­z­a­p­á­r­y István főispán elnöklete alatt. Ilkey főjegyző többek közt előterjeszti a bel­ügyminiszter által e hó 4-én kelt rendelettel törvény­szerű intézkedés végett leküldött, Halász Ignácz felső dabasi lakostól benyújtott folyamodványt, melyben Vörösmarty Károly ottani jegyző és Heilenbach Mi­hály adópénztárnok ellen a fegyelmi eljárást elren­delni kéri. A közigazgatási bizottság a vizsgálat foganato­sításával Szívós Zsigmond szolgabirósegédet bizta meg, olykép, hogy a vizsgálati iratokat elsőfokú ha­tározat­hozatal végett a megye alispánjához, Földváry Mihályhoz terjeszsze be. Ezután a váczi felső járás szolgabirájának az Újpest községi képviselőtestületi tagok választásának igazolása ellen beadott felebbezésre vonatkozó jelen­tése tárgy­altatott. Az Újpest község igazoló választ­mányának határozata ellenében, a folyamodók kifo­gásaik közt előadják, hogy olyanok is választattak meg községi képviselőkké, a kik a magyar nyelvet nem birják s viszont pl. az ottani takarékpénztár, mely egyike a legtöbb adófizetőknek, de nem válasz­tatott. A közigazgatási bizottság a felfolyamodók el­utasításával az igazoló választmány határozatát hely­benhagyta, megjegyezvén, hogy a magyar nyelv nem tudása az 1871. XVIII. t. sz. szerint alapul nem szolgálhat s hogy ama pénzintézetnek a legtöbb adót fizető képviselők jegyzékébe való felvétele nem is le­hetséges, mert a nők, testületek, intézetek stb. az 1871. XVIII. t. ez. 40. §-a értelmében választási joggal, meghatalmazott útján élhetnek ugyan, de köz­ségi képviselő testület tagjai nem lehetnek. Ezután Beniczky Lajos jegyző referált, elő­terjesztvén egy községi jegyző fölebbezését, akinek évi 400 frt fizetését, mivel a jegyzői nyugdíjalap irá­nyában tartozásban van, az illető járás szolgabírája le­foglaltatta. A jegyző e letiltás ellen az alispánhoz folyamodott, kérve, hogy tekintettel nagy családa voltára s arra, hogy egyedül fizetésére van utalva, fize­tése csak havi 10 frt erejéig tartassék vissza, a többi pedig mentessék föl a zár alól. Az alispán e kérelem­nek helyt nem adott s igy a jegyző az ügyet a köz­­igazgatási bizottsághoz fölebbezte. A közigazgatási bizottság, tekintettel arra, hogy ez esetben egy jegyző a saját érdeke ellen követett el mulasztást, mikor a nyugdíjalap irányában hátralékban van, s hogy elné­zésével erkölcsileg káros hatású pr­ecedenst nem akar teremteni, Dalmady Győző, Szivák Imre s mások fel­szólalása után az alispáni határozatot helybenhagyta. Tóth József tanfelügyelő jelenti, hogy Újpest község képviselő testülete a pest megyei tantestületet, e tantestületnek legközelebb Újpesten tartott közgyűlése alkalmából, mint a magyar nyelv és a hazafias érzü­let terjesztésének egyik főfactorát, a legszívesebb há­zigazdaként előzékenységgel fogadta s meg is vendé­gelte; hasonló szívességet gyakorolt a tantestület iránt Dietzl József promontori nagy borkereskedő, a legközelebb Promontoron tartott közgyűlés alkalmá­val. A közigazgatási bizottság a tanügy iránt tanúsí­tott emer érdeklődésért elismerését nyilvánítja. A tanfelügyelő előterjeszti még Bér Ignácz keczeli izr. néptanító kérvényét, melyben az állásában való meg­erősítést és a hitközség által megcsonkított fizetésé­nek helyreállítását kérelmezi. Minthogy a bemuta­tott »Meghívó« igazolása szerint Réh Ignácz a ke­czeli izr. iskolaszék által rendes tanítóul megválasz­tatott s ez idő alatt kötelességének megfelelt, a f. é. május 9-én tartott iskolaszéki jegyzőkönyvi határo­zat, mint törvényellenes megsemmisíttetik s Réh Ignácz állásában és fizetésében megerősíttetik. Következett az adófelügyelő jelentése, mely sze­rint constatálható, hogy az augusztus hó végéig ter­jedő befizetések eredménye, összehasonlítva a múlt év hasonló szakával, 195.371 frt SS1­ krral kedvezőbb; a múlt havi eredmény pedig, a múlt év megfelelő ha­vához képest 69.395 frttal több; az év eddig lefolyt időszakában elért eredmény tehát 264.766 frt krral nagyobbnak mutatkozik. A hadmentességi díj befizetési eredménye sokkal kedvezőtlenebb, mint tavaly; összehasonlítva a múlt évi befizetés eredmé­nyét az ideivel, kitűnik, hogy az augusztus végéig terjedő időszakban az idén 16451 forint 611­8 krral kevesebb folyt be, a múlt havi befizetés pedig a tavalyi aug. havához képest 3223 frt 88 krral ke­­­vesebb, az év eddig lefolyt időszakában elért ered­mény tehát 19.675 frt 41­ 1­ 2 krral kisebbnek mutat­kozik.­­ A hadmentességi dij hanyatlását azonban hatalmasan ellensúlyozza az egyenes adóban történt befizetés s igy az augusztus havi eredmény a múlt évihez képest mégis 66171 frt 12 krral kedvezőbb. A szőlődézsmaváltság, bélyeg és jogilleték, úgyszin­tén a fogyasztási adók behajtását illetőleg az előírt összeghez képest az eredmény kielégítőnek nem ta­láltatott, miért is az 1492/k. b. sz. határozattal ki­mondott felelősség már e hóban tényleg alkalmaz­tatott. Ezután még néhány csekélyebb fontosságú ár­vaszéki ügy tárgyaltatott. Budapest, szept. 10. (Romániairredenta.) A nagy-szebeni »Telegraful roman«, a gör. kel. ro­mán érsekség lapja, hosszú hallgatás után tudomást vett az irredenta proclamatióról és most kimondja vé­leményét. De a lap ravaszul egy kalap alá akarja vonni az irredentát az erdélyi magyar culturegylet­­tel, mert egy csapással sújtja mindkettőt, ekképen: »A magyar sajtó által predicált fajharcz ellen, a román sajtó ritka becsületességgel harczolt és mégis igazán hazafias magatartása miatt denun­­tiálva lett és megharczolva a kolozsvári esküdt­szék előtt. »A nem tudjuk ki által proclamált polgár­háború ellen, mindenkor férfiassággal fogunk har­­czolni, habár merjük elhinni, hogy a magyar sajtó gyanúsítása nem fog csökkenni. »De tudniok kell, hogy mi a rendnek emberei vagyunk, akarjuk, hogy ez alkalommal is consta­­tálva legyen, hogy reánk nézve nem létezik es­küdtszék, a­midőn arról van szó, hogy egyné­hány őrjöngőnek irredentismusa ellen harczoljunk, a­kik politikai configuratiot keresnek nemzetiségünk megsemmisítésével, a­mely azonos az állam megsemmi­sítésével. Vérrokoni kötelékek nem léteznek, a­midőn arra vagyunk felhíva, hogy az actuális állam ellen működjünk, hogy működjünk institutiói ellen, főleg pedig a Habsburg-ház ellen. Becsméreljük a magya­­rosítási cselszövényeket, becsméreljük az irredentista tendentiákat, a­melyek könnyebbülés helyett még in­kább elkeserítik napjainkat, a­melyek úgyis elég ke­serűek a jelenlegi bánásmód által. »Hogyha zavargó elemekről van szó, azokat nem kell a románok között keresni. Mi békés, rend­szerető és jogérzékkel biró emberek vagyunk, és már bebizonyítottuk, hogy reánk alkalmazhatók Vörös­­martynak e szavai: »Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell.« Ezt mondjuk tájékozás végett a culturegyletnek és a bukaresti irredenta procla­­matiónak.« Szolnok,szept. 10. [Ered. tud.] (Jás­z-N­agy­­kun-Szolnokmegye közgyülése.) Jász-Nagy­­kun-Szolnokmegye törvényhatósági bizottsága har­madik negyedévi rendes közgyűlésének határidejét a megye főispánja folyó 1885. évi szeptember 17-re tűzte ki. Külföldi gazdák kirándulása. A nemzetközi tenyészmarha-kiállítás, a tejter­mékek és sertéskiállítás külföldi látogatóinak számára országos kirándulást rendeznek, melynek nagy fontos­ságát méltányolva, a magyar államvasutak, a barcs­­pécsi és mohács-pécsi vasutak teljesen ingyen, a déli vasút és dunagőzhajózási társulat pedig 50°/0-kos leengedés mellett állítanak a kirándulók számára külön vonatokat, illetve gőzhajót. A kirándulásban résztvevők, bővebb felvilágosításért a miniszteri orszá­gos tejgazdasági felügyelőséghez fordulhatnak (II. Lánczhíd­ utcza 1. sz.) E kirándulás programmja a következő: Szept. 11-én. órakor reggel találkozás a magyar államvaspálya központi indóházának vendég­lőjében. 7 órakor reggel: a kir. állatgyógyintézet megtekintése. 81/2 órakor reggel: központi tejcsarnok megtekintése. 91/2 órakor reggel: orsz. mintapincze megtekintése. 11 órakor délelőtt: »Concordia« gőz­malom megtekintése. 12 órakor délben: indulás ha­jóval a Dunán Ó-Budára és megtekintése az ottani szeszgyárnak és marha hizlaldának. 2118 órakor dél­után: visszaindulás Ó-Budáról és rövid időzés a Margitszigeten. 4 órakor délután: gabna-elevátorok megtekintése. 51/2 órakor este: A társulat szétoszlása. 8 órakor este: Közös vacsora Dobos C. I. kiállítási ven­déglőjében szeptember 12-én 6 órakor reggel: indulás különvonattal a központi pályaudvarból. 12 órakor délben: ebéd Püspök-Ladányban. 2 órakor délután: érkezés Debreczenbe; megtekintése a város gulyájának és ménesének , az állami méneste­lepnek , a gőzmalomnak , s a felső gazdasági tanintézet gazdaságának. Éjjeli szállás ugyanott. Szept. 13-án. 6 órakor reggel: indulás eleinte kü­lön vonattal Debreczenből Orosházára. 3 48 órakor délután: érkezés Orosházára, 6 órakor este: érkezés kocsin Mágócsra, a vendégek elszállásolása az egyes majorokban. Szept. 14-é­n gr. Károlyi Alajos mágó­­csi uradalmának megtekintése. 8 órakor este: indulás Orosházáról Szegedre, 9 órakor este: érkezés Szegedre. Szept. 15-én. 7 órakor reggel: Szeged városa meg­tekintése, megtekintése a szegedi tanyáknak, este kü­lön vonattal Bajára. Bajáról éjjel hajón Tolnára. Szept. 16-án. 5.50 órakor reggel: érkezés hajóval Tolnára, a tolnai uradalom megtekintése. 6.30 óra­kor este: indulás hajóval Mohácsra. 10 órakor este: érkezés Mohácsra és meghalás a hajón. Szept. 17-én 502 órakor reggel: indulás vasúttal Mohácsról Pécs, Barcs Zákány és Kanizsán át Keszt­helyre. 3­09 órakor délután: érkezés Keszthelyre gróf Festetics Tasziló gulyája és telivérménese megtekin­tése. 6 órakor este: indulás a hévvizi fürdőre és éjjeli szállás ugyanott. Szept. 18-án 7 órakor reggel: in­dulás Hévvizről kocsival Keszthelyre s az ottani felsőbb gazdasági tanintézet gazdaságának megtekintése; indulás gőzhajóval a badacsonyi szőllőkbe, a szőlőkertek megtekintése, az utazás folytatása a Balatonon végig egész Siófokig. 5 00 órakor este: indulás vasúttal Siófokról. 6­00 órakor este: érkezés Székesfehérvárra. Szept. 19-é­n. 7 órakor reggel: az állami méntelep megtekintése. 9 48 órakor dél­előtt: indulás vasúttal Martonvásárra. 10-32 órakor délelőtt: érkezés Martonvásárra, utazás kocsin Szt.-

Next