Nemzet, 1885. szeptember (4. évfolyam, 1076-1105. szám)
1885-09-11 / 1086. szám
Szerkesztőség : ferencaiek tere, Athenaeum-épület, L emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 4 kr. 1086, (249) szám. Reggeli kiadás: Budapest, 1885. Péntek, szeptember 11 KIADÓ-HT?A*AV ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .. ................................ ^ ^ 2 fr^ 8 hónapra ............................................... 6 ^ 6 hónapra ........................................... 12 . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 4 kr. IV. évi folyam. Budapest, szeptember 10 □ Alig hogy a budapesti kir. ítélő tábla hivatalosan közölte az igazságügy minisztériummal a lapunkban is felemlített ügyforgalmi kimutatást, mely szerint ezen felsőbb bíróságnál augusztus hó végével huszomhatezernél több ügy maradt elintézetlenül és már arról értesülünk, hogy az igazságügy miniszter kezdeményezése folytán a napokban a kir. táblán e tárgy felett tanácskozásokat tartottak, melyeken az igazságügyminisztérium államtitkára, Szentgyörgyi Imre úr is részt vett. Az igazságügyi kormány ezen tárgyban megragadta az alkalmat, hogy a kir. tábla bonyolódásnak induló viszonyain a körülményekhez képest segítsen. Ez az első lépés a reformok felé s nem kételkedünk, hogy az új államtitkár, különösen a tulajdonképi igazságszolgáltatás terén, melyet ex asse ismer, még számos más irányban meg fogja tenni a kellő javaslatokat, hogy a létező bajok okai felismertessenek és maguk a bajok orvosoltassanak. Sokan az új államtitkárnak régibb nyilatkozataiból már egész programmot alkottak a létesítendő reformokról, sőt a lapok a napokban egy ilyen programmféle nyilatkozatot hoztak is. Ezen programmnak elkeresztelt közlemény azonban, mint tudjuk, nem származik az államtitkártól, aki, ha helyesen akar eljárni, nem is fog elavult bureaucraticus módon a rangfokozatok szabályozásával, vagy valami előre meghatározott csalhatatlan rendszer szerint akarni segíteni, hanem akinek feladata leend nemcsak a jogélet rendszeres és szerves fejlődését előmozdítani, hanem esetről-esetre is, amint a jogélet tág mezején felismeri, hogy itt, vagy ott bajok vannak, az igazságügy miniszter figyelmét ezekre felhívni és egyúttal megjelölni az utat és módot, melyen a hibákat és hiányokat orvosolni kell és lehet. Ez volt célja az említett értekezletnek is, melyen a napokban az államtitkár részt vett. Szóba kerültek ott nemcsak a budapesti kir. táblánál fenforgó nagy hátralékok, hanem alaposan megbeszéltettek egyúttal azok az intézkedések is, amelyek által a tábla helyzetén könnyíteni lehet. Nagyon könnyítette ezen tanácskozások menetét a kir. tábla elnökeinek gazdag tapasztalata és alapos tájékozottsága a felmerült kérdések minden részlete iránt. Nem szenved kétséget, a budapesti kb. ítélő tábla, úgy, amint ma áll, nem lesz képes, hátralékokat feldogozni, hisz egyes, nagy perekkel túlterhelt előadóknál még most is tavalyi ügyek vannak elintézetlenül. Szeptember és októberben pedig a szünet alatt működött bírák élvezik szabadságukat, úgy, hogy a tábla teljes erővel ez évben csak még két hónapig fog működni. Mathematical bizonyossággal lehet tehát állítani, hogy az év végéig ellátás végett a kir. táblához érkező ügyek, a most levő hátralékkal együtt oly tekintélyes számot fognak kitenni, hogy annak elintézése nemcsak ez évben nem lesz keresztül vihető, hanem talán még a jövő év végéig is maradnának egyes, ez idén érkezett ügyek elintézetlenül. Ily körülmények között nincs más hátra, mint szaporítani a személyzetet. És ezt javasolták az említett értekezleten is. Csakhogy a személyzet szaporítása lehetőleg úgy történjék, hogy egyrészt az államkincstár túlságosan ne terheltessék, másrészt pedig csak kellő képzettséggel és munkaerővel ellátott bírók jussanak fel a kir. táblához. Ezen két szempont figyelembe vétele mellett legyzésszerűbbnek találtatott az, hogy a hátralékok feldolgozása végett az első folyamodásu kir. törvényszékektől rendeltessenek be birák. Ezeknek berendelése a kir. táblához megadja a kir. táblának a szükséges személyzettöbbletet és miután e berendelés mégis csak csekélyebb számban, p. legfeljebb tizenöt egyénre nézve történnék meg, az egyes törvényszékeknél a hiány pótlására új kinevezés nem szükséges. De nemcsak a kir. táblai hátralékok feldolgozása czéljából ajánlatos e berendelés, hanem ez módot nyújt arra is, hogy csak olyan bírák jussanak a másod és később a harmadfokhoz, akik már berendelésük tartama alatt bizonyságot tettek arról, hogy a felsőbb bíró díszes, de terhes hivatásának minden tekintetben eleget tudnak tenni. Természetes, hogy ennek elérése végett rendszeresen és nemcsak a mostani kényszerhelyzet nyomása alatt kellene a beosztásokat foganatba venni. A kir. táblánál mindig legyen bizonyos számú első folyamodású bíró beosztva, akik pl. egy évi próbaidő után, ha beváltak, üresedés alkalmával, igényt tarthassanak a kinevezésre a kir. táblához. Ezáltal el lehet érni azt, hogy a felsőbb bírói hivatásnak meg nem felelő egyének ne jussanak oda. Mert lehet valaki nagyon kitűnő járásbíró, vagy tárgyaló, vagy vizsgáló bíró és ott teljesen megfelel hivatalának és mégsem való arra, hogy mint felsőbb biró alkalmaztassák. S ha az ilyent, a mostani rendszer mellett, mint kitűnően qualifikált egyént a felsőbb bírósághoz előléptetik, csak későn veszi észre ő maga és a kormány, hogy nem neki való helyre jutott s hacsak nyugalomba menni nem kíván, meg kell maradnia a neki meg nem felelő helyen, saját és az ügymenet hátrányára. A néhány évvel előbb történt beosztások alkalmával tényleg meg is történt, hogy egy minden tekintetben qualifikált beosztott bíró, maga kívánkozott vissza az első folyamodású bírósághoz, miután meggyőződött, hogy a másodbírói munkakörnek meg nem felel. Ezen rendszer ellen már akkor, midőn első ízben foganatba vétetett, felhozták, hogy sértené a bírói függetlenséget. Azonban már akkor a parlamentben is megcáfoltatott az ellenvetés azzal, hogy senki sem lévén köteles a berendelést elfogadni, e berendelés, mely rendszeresen kezelve, az előléptetésnek foka lenne, és oly kevéssé sérti a bírói függetlenséget, mint maga az előléptetés, melyet a bíró szintén nem köteles elfogadni. Nagyobb súlyt lehetne talán annak tulajdonítani, hogy ezen rendszer mellett a második fokon első fokú birák ítélnek. Azonban, miután az állandó berendelés csak csekély számú birákra terjed, a két kir. táblánál pedig a birói tagok száma nagy, a tanácsok alakításánál egy-egy tanácsba nem is jönne egy-egy beosztott elsőfokú biró, úgy, hogy a rendes táblai tagok minden tanácsban túlnyomó többségben lennének. Ezen ellenvetés súlya tehát is csak látszólagos. A rendszernek előnyei pedig oly szembeötlők, a mint azt az 1881. évben a beosztásokkal tett tapasztalatok is mutatják, hogy a kormány jó szolgálatot fog tenni az igazságszolgáltatás érdekeinek, ha ezen illetékes helyről ajánlott rendszert életbe lépteti. A személy szaporítás mellett helyes lenne még a meglevő személyzet felfrissítése az által, hogy a nyugdíjtörvény értelmében nyugdíjazható táblai tagok közül azok, akik koruknál fogva már a megfeszítettebb működés terheit nem birják meg, nyugdíjaztatnának s helyükbe uj birák neveztetnének ki. Nagyon könnyittetnék ez által a helyes munkafelosztás is, mert a nagyobb és fontosabb ügyeket nem kellene akkor összpontosítani néhány referens kezében, hanem fiatalabb erők jutván a nyugdíjazottak helyébe, a munkateher egyformán lenne megosztható. És ha még felemlítjük, hogy az értekezleten az üresedésbe jövő állomások gyorsabb betöltését is sürgették, körülbelül kimerítettük a javaslatok sorát. Kívánjuk, hogy ezek minél előbb megvalósíttassanak, mert meg vagyunk győződve, hogy az igazságszolgáltatásnak javára fognak válni. A másodbírósági szervezet tekintetében felmerülő kérdések névleges megoldása természetesen csak akkor fog bekövetkezhetni, ha majd a ki. táblák decentralisatiója fog napirendre kerülni, jelen bajain máskép, mint a szabadság segélyével akarna enyhíteni. Ámde abban az erőteljes mozgalomban, mely végre Angliában is megindult a földbirtokot terhelő utolsó hűbéri maradványok ellen, oly erős és határozott az áramlat, hogy Hartington mérsékeltebb felfogásának barátai is szívesen mennének valamivel túl az ő javaslatain és nem vonakodnak az állami és községi földek egy részének kényszerparcellázásától és eladásától sem, csakhogy Chamberlain radicálisabb tervei, a magántulajdon kisajátítása ellen biztosítva legyenek. S mindez ugyanakkor történik, midőn a szárazföldön még mindig találkoznak emberek, kik a mezőgazdaság haladása s a belterjesebb mivelés emelése érdekében a telkek állítólagos eldaraboltsága ellen panaszkodnak. A birtokviszonyok szabadelvű módosítása tekintetében mutatkozó nézeteltérések egyébiránt nem az egyedüliek, melyek a a whigeket és radicálisokat megbontással fenyegetik. E részben még talán kisebbek a véleménykülönbségek, mint másutt. Mert itt legalább van a reformnak egy bizonyos mértéke, melyet mindenki szükségesnek tart, amennyiben az absolut »Free-Trade in Land« ma már a legmérsékeltebb whignek is jelszavát képezi. Nem így egyéb kérdésekben, az oktatás és az adóztatás terén, hol a radicálisok a continental- democratia ismert követelményeit , a kötelező és ingyenes tanítást s a progressiv megterhelést kezdik sürgetni, mig a whigek nem igen hajlandók a liberális párt eddigi útjáról letérni s egyformán idegenkednek az államra nézve költséges ingyenes oktatástól, mint az egyenlő adóztatás elvétől eltérő, merész és veszélyes financiális kísérletektől. Ily körülmények közt érthető, hogy minden liberális szeme Gladstone felé fordul, aki kormányának lelépte óta csak egyszer szólt, akkor is csak azért, hogy megnyugtassa a conservativeket támogatása iránt. Hartington kétségtelenül tekintélyesebb, de Chamberlain népszerűbb vezére az angol szabadelvűeknek, és amily valószínű, hogy a választásoknál Gladstone győzni fogna Salisbury fölött, és oly kétségtelen, hogy a liberális párt csak az ő vezérlete alatt nyerheti azt az egységet, mely részére a diadalt kétségtelenül biztosíthatja. Egy okkal több, hogy a magunk részéről is feszült figyelemmel várjuk a nagy ősz államférfi újbóli megjelenését a politikai küzdelmek színterén. Budapest, szeptember 10. Amíg a szárazföldön a gazdasági reactió még mindig kisért s a középkori birtokviszonyok után sóhajtozó agrarismus még mindig nem vesztett el minden talajt lábai alól, addig magában Angliában a feudális birtokviszonyok legkitartóbb földén, végre szintén megindult a mozgalom a birtokviszonyok minden középkori korlátozásának megszüntetésére. Hartington lord, Gladstone után a liberálisok legtekintélyesebb vezére, a whig párt programmjában felvette az elsőszülöttségi jog eltörlését és pártja győzelmének esetére oly törvényeket helyez kilátásba, melyek hivatva lesznekfelszabadítani a földet a feudalizmus azon utolsó békéitól, melyek mindeddig megakadályozták azt, hogy a tőke kellő mértékben forduljon a föld javítása és vásárlása felé. Mr. Chamberlain pedig, a radicálisok vezére, a volt kereskedelmi miniszter Gladstone cabinetjében, néhány nagy lépéssel előbbre menve, azt követeli, hogy az állam vásároljon, illetőleg sajátítson ki nagyobb földterületeket, hogy azokat apró parcellákban jutassa a kisebb bérlőknek szabad tulajdonul. A kormányképes radicális vezér javaslata már nincs távol Georges ismeretes törekvéseitől, melyek a nagybirtokot átalában ki akarják sajátítani, vagy nationalisálni, mint pártfelei mondják. S a wigh-párt tekintélyes közlönyeinek magatartása után ítélve, Hartington lord győzelme Chamberlain felett mégsem oly könnyű és kétségtelen, mint azt a conservativ Angliáról föltenni lehetne. Hartington egy pillanatig sem haboz a protectio minden nemének elítélésében s a leghatározottabban pálczát tör minden olyan törekvés felett, mely az angol mezőgazdaság BELFÖLD. Budapest, szept. 10. (A vám- és kereskedelmi szövetség megújítása.) Azon kírre vonatkozólag, hogy az osztrák és a magyar kormány között a vám- és kereskedelmi szövetség megújítására és az azzal összefüggésben álló szerződésekre vonatkozó tárgyalások előre láthatólag még az idén teljesen befejeztetnek és így az azokra vonatkozó törvényjavaslatok a két törvényhozás elé terjesztetnek, — azt írja a »Bud. Corr.«, hogy a kiegyezés legfontosabb pontja a quota-arány meghatározása, melyet az 1867. XV. t. ez. 19. és 20. §§-ai értelmében a magyar országgyűlés és az osztrák birodalmi tanács által kiküldendő regnicolaris deputatiók állapítanak meg, és hogy ennek folytán a két kormány között folyó tárgyalások befejezése előtt, még ezen regnicolaris deputatiók kiküldése és azok határozathozatala lesz szükségessé, miért is a kiegyezésre vonatkozó javaslatoknak a törvényhozások elé leendő terjesztése hónapok eltelte előtt nem várható. Budapest, szept. 10. (A kormány és a nemzetiségek.) A tegnap esti lapunkban közölt tót felirat alkalmából az »Egyetértés« mai vezérczikke a nemzetiségi izgatásokról elmélkedik és constatálja, hogy a magyar ellenségei egymás után emelik fel fejeiket. A tótokon kezdi, sorba veszi a különböző nemzetiségi izgatókat és többek közt ezeket írja: »Most nincs már egy nemzetiség sem az országban, mely chauvinisticus tendentiákat ne folytatna, s ki ne mutatta volna ellenséges voltát mindaz iránt, a mi magyar. A horvátok elég sokat hallatnak magukról, s nem kell külön elősorolni ■barátságos indulatuknak tényeit. Félünk tőle, hogy a navnta tartománygyűlés összeül, meg fog eredni ismét a hecrct. A szerbek épen imént mutatták meg a congressusi választások alkalmából, hogy közöttük a kifelé gravitálók mennyire túlsúlyban vannak a hazafiakkal szemben. Az erdélyi szászok jajveszéklésének visszhangját csak most hallottuk Drezdából visszaérkezni. Az oláhok egy oly proclamátió szétosztása által tisztelték meg a magyarságot, mely dicsőségére szolgált volna Hóra vagy Kloskának, s amelynek Jánk Avrám is megirigyelhetné szerzői dicsőségét. Most már a tótok felirata is megszületett. Mindez alig egy hónapi időközben. . . . Látjuk, hogy a magyar ellenségei egymás után emellik fel fejeiket, látjuk az összeszorított öklöket, melyek ütni készek, látjuk, hogy az arczokat mindjobban eltorzítja a düh és elkeseredés« . . . »A hires Tisza, a kemény Tisza, ki oly fenhangon beszélt minden nemzetiséggel, amig csak fenyegetni kellett, most hallgat, mióta a nemzetiségek kezdtek el, még pedig nálánál sokkal hathatósabban fenyegetni.« ... Mi követeljük, hogy az, aki a bajokat felszította, tegyen is róla.« »Aki a bajokat felszította!« Mikor az »Egyetértés« czikkírója ezt a sort leírta, bizonyára azt hitte, hogy most iszonyú váddal sújtotta a kormányt és quasi re bene gesta leteheti a tollát. De minden olvasója, aki a czikken gondolkozik, önkénytelenül is azt fogja kérdezni, hogy hát mikép és mivel is »szította fel« a kormány e bajokat ? Tán könnyelmű, indokolatlan provokációkkal ingerelte a nemzetiségeket? Vagy tétlenül nézte az izgatók üzelmeit? Szemet hunyt az állameszme ellen folytatott áskálódások előtt ? Tán úgy kaptak vérszemet az izgatók, hogy a kormány eltűrte első támadásaikat ? Komolyan hiszi laptársunk, hogy a cameralis iratok ügye nélkül Szarcsevicsék nem találtak volna ürügyet arra, hogy a zágrábi tartománygyűlést korcsmai czivakodások színhelyévé tegyék ? Nem most kezdenek a horvát túlzók oly féktelenül izgatni; a legerősebb zágrábi botrányokat az idézte elő, hogy Zsivkovics osztályfőnök — ki most oly szép követeléseket formuláz, hogy Starcsevics is beérhetné velük — nem uralkodik többé és hogy a gyönge Mazuranics- Pejacsevics-féle aerát a Khuen-Héderváry erélyes régiméje váltotta fel, mely fenn tudja tartani a rendet. A szerbek egy része elégedetlenkedik, mert a patriarcha-széken nem ül egy kifelé gravitáló főpap, hanem Angyelics Germán, akit Aksakov és Katkov lapjai oly elkeseredetten támadnak meg, mint egyes magyar ellenzéki lapok. Az erdélyi szászok jajveszékelnek, mert a királyföld elavult szabadalmait megszüntettük és a magyar állameszme védelmét nem bízzuk a n.szebeni esküdtekre. A románok tűzzel vassal fenyegetnek, mert megköveteljük, hogy Magyarország iskoláiban tanítsák az állami nyelvet is. Egyes tót izgatók őfelségéhez azért mennek panaszra, mert a tótok közművelődésének érdekeit hazafias kezekre bíztuk és tehetetlenségre kárhoztattuk azon egyéneket, kik moszkvai és szent-pétervári lapokban a legvakmerőbb rágalmakat terjesztik hazájukról. Elismerjük, igaza volna az »Egyetértés«-nek. Ha megtennék Starcsevicset horvát bánnak, Mihály exmetropolitát a szerb egyház első papjának, ha a n.szebeni esküdtek lennének tovább is a magyar sajtó censorai és Zay Adolf a szász föld grófja volna, ha a tót közművelődési egyesület pénzét Hurbánra bíznék és az erdélyi culturegylet elnöksége ellen hűtlenségi pert indíttatnánk — akkor a nemzetiségi izgatók nem lármáznának és szelidebb modorban folytatnák az áskálódást a magyar állam ellen. Versecz, szept. 9. [Ered. tud.] (Tisztujitás.) A mai, Nikolics Sándor főispán elnöklete alatt tartott közgyűlésen Höschl Frigyes városi képviselő és közgazdasági előadó indítványára elhatároztatott, hogy a v. tisztujitás f. hó 14-én fog megtartatni. Budapest, szept. 10. (Megyei közigazgatási bizottság.) Pest megye közigazgatási bizottsága ma tartotta rendes havi ülését gr. Szapáry István főispán elnöklete alatt. Ilkey főjegyző többek közt előterjeszti a belügyminiszter által e hó 4-én kelt rendelettel törvényszerű intézkedés végett leküldött, Halász Ignácz felső dabasi lakostól benyújtott folyamodványt, melyben Vörösmarty Károly ottani jegyző és Heilenbach Mihály adópénztárnok ellen a fegyelmi eljárást elrendelni kéri. A közigazgatási bizottság a vizsgálat foganatosításával Szívós Zsigmond szolgabirósegédet bizta meg, olykép, hogy a vizsgálati iratokat elsőfokú határozathozatal végett a megye alispánjához, Földváry Mihályhoz terjeszsze be. Ezután a váczi felső járás szolgabirájának az Újpest községi képviselőtestületi tagok választásának igazolása ellen beadott felebbezésre vonatkozó jelentése tárgyaltatott. Az Újpest község igazoló választmányának határozata ellenében, a folyamodók kifogásaik közt előadják, hogy olyanok is választattak meg községi képviselőkké, a kik a magyar nyelvet nem birják s viszont pl. az ottani takarékpénztár, mely egyike a legtöbb adófizetőknek, de nem választatott. A közigazgatási bizottság a felfolyamodók elutasításával az igazoló választmány határozatát helybenhagyta, megjegyezvén, hogy a magyar nyelv nem tudása az 1871. XVIII. t. sz. szerint alapul nem szolgálhat s hogy ama pénzintézetnek a legtöbb adót fizető képviselők jegyzékébe való felvétele nem is lehetséges, mert a nők, testületek, intézetek stb. az 1871. XVIII. t. ez. 40. §-a értelmében választási joggal, meghatalmazott útján élhetnek ugyan, de községi képviselő testület tagjai nem lehetnek. Ezután Beniczky Lajos jegyző referált, előterjesztvén egy községi jegyző fölebbezését, akinek évi 400 frt fizetését, mivel a jegyzői nyugdíjalap irányában tartozásban van, az illető járás szolgabírája lefoglaltatta. A jegyző e letiltás ellen az alispánhoz folyamodott, kérve, hogy tekintettel nagy családa voltára s arra, hogy egyedül fizetésére van utalva, fizetése csak havi 10 frt erejéig tartassék vissza, a többi pedig mentessék föl a zár alól. Az alispán e kérelemnek helyt nem adott s igy a jegyző az ügyet a közigazgatási bizottsághoz fölebbezte. A közigazgatási bizottság, tekintettel arra, hogy ez esetben egy jegyző a saját érdeke ellen követett el mulasztást, mikor a nyugdíjalap irányában hátralékban van, s hogy elnézésével erkölcsileg káros hatású precedenst nem akar teremteni, Dalmady Győző, Szivák Imre s mások felszólalása után az alispáni határozatot helybenhagyta. Tóth József tanfelügyelő jelenti, hogy Újpest község képviselő testülete a pest megyei tantestületet, e tantestületnek legközelebb Újpesten tartott közgyűlése alkalmából, mint a magyar nyelv és a hazafias érzület terjesztésének egyik főfactorát, a legszívesebb házigazdaként előzékenységgel fogadta s meg is vendégelte; hasonló szívességet gyakorolt a tantestület iránt Dietzl József promontori nagy borkereskedő, a legközelebb Promontoron tartott közgyűlés alkalmával. A közigazgatási bizottság a tanügy iránt tanúsított emer érdeklődésért elismerését nyilvánítja. A tanfelügyelő előterjeszti még Bér Ignácz keczeli izr. néptanító kérvényét, melyben az állásában való megerősítést és a hitközség által megcsonkított fizetésének helyreállítását kérelmezi. Minthogy a bemutatott »Meghívó« igazolása szerint Réh Ignácz a keczeli izr. iskolaszék által rendes tanítóul megválasztatott s ez idő alatt kötelességének megfelelt, a f. é. május 9-én tartott iskolaszéki jegyzőkönyvi határozat, mint törvényellenes megsemmisíttetik s Réh Ignácz állásában és fizetésében megerősíttetik. Következett az adófelügyelő jelentése, mely szerint constatálható, hogy az augusztus hó végéig terjedő befizetések eredménye, összehasonlítva a múlt év hasonló szakával, 195.371 frt SS1 krral kedvezőbb; a múlt havi eredmény pedig, a múlt év megfelelő havához képest 69.395 frttal több; az év eddig lefolyt időszakában elért eredmény tehát 264.766 frt krral nagyobbnak mutatkozik. A hadmentességi díj befizetési eredménye sokkal kedvezőtlenebb, mint tavaly; összehasonlítva a múlt évi befizetés eredményét az ideivel, kitűnik, hogy az augusztus végéig terjedő időszakban az idén 16451 forint 6118 krral kevesebb folyt be, a múlt havi befizetés pedig a tavalyi aug. havához képest 3223 frt 88 krral kevesebb, az év eddig lefolyt időszakában elért eredmény tehát 19.675 frt 41 1 2 krral kisebbnek mutatkozik. A hadmentességi dij hanyatlását azonban hatalmasan ellensúlyozza az egyenes adóban történt befizetés s igy az augusztus havi eredmény a múlt évihez képest mégis 66171 frt 12 krral kedvezőbb. A szőlődézsmaváltság, bélyeg és jogilleték, úgyszintén a fogyasztási adók behajtását illetőleg az előírt összeghez képest az eredmény kielégítőnek nem találtatott, miért is az 1492/k. b. sz. határozattal kimondott felelősség már e hóban tényleg alkalmaztatott. Ezután még néhány csekélyebb fontosságú árvaszéki ügy tárgyaltatott. Budapest, szept. 10. (Romániairredenta.) A nagy-szebeni »Telegraful roman«, a gör. kel. román érsekség lapja, hosszú hallgatás után tudomást vett az irredenta proclamatióról és most kimondja véleményét. De a lap ravaszul egy kalap alá akarja vonni az irredentát az erdélyi magyar culturegylettel, mert egy csapással sújtja mindkettőt, ekképen: »A magyar sajtó által predicált fajharcz ellen, a román sajtó ritka becsületességgel harczolt és mégis igazán hazafias magatartása miatt denuntiálva lett és megharczolva a kolozsvári esküdtszék előtt. »A nem tudjuk ki által proclamált polgárháború ellen, mindenkor férfiassággal fogunk harczolni, habár merjük elhinni, hogy a magyar sajtó gyanúsítása nem fog csökkenni. »De tudniok kell, hogy mi a rendnek emberei vagyunk, akarjuk, hogy ez alkalommal is constatálva legyen, hogy reánk nézve nem létezik esküdtszék, amidőn arról van szó, hogy egynéhány őrjöngőnek irredentismusa ellen harczoljunk, akik politikai configuratiot keresnek nemzetiségünk megsemmisítésével, amely azonos az állam megsemmisítésével. Vérrokoni kötelékek nem léteznek, amidőn arra vagyunk felhíva, hogy az actuális állam ellen működjünk, hogy működjünk institutiói ellen, főleg pedig a Habsburg-ház ellen. Becsméreljük a magyarosítási cselszövényeket, becsméreljük az irredentista tendentiákat, amelyek könnyebbülés helyett még inkább elkeserítik napjainkat, amelyek úgyis elég keserűek a jelenlegi bánásmód által. »Hogyha zavargó elemekről van szó, azokat nem kell a románok között keresni. Mi békés, rendszerető és jogérzékkel biró emberek vagyunk, és már bebizonyítottuk, hogy reánk alkalmazhatók Vörösmartynak e szavai: »Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell.« Ezt mondjuk tájékozás végett a culturegyletnek és a bukaresti irredenta proclamatiónak.« Szolnok,szept. 10. [Ered. tud.] (Jász-Nagykun-Szolnokmegye közgyülése.) Jász-Nagykun-Szolnokmegye törvényhatósági bizottsága harmadik negyedévi rendes közgyűlésének határidejét a megye főispánja folyó 1885. évi szeptember 17-re tűzte ki. Külföldi gazdák kirándulása. A nemzetközi tenyészmarha-kiállítás, a tejtermékek és sertéskiállítás külföldi látogatóinak számára országos kirándulást rendeznek, melynek nagy fontosságát méltányolva, a magyar államvasutak, a barcspécsi és mohács-pécsi vasutak teljesen ingyen, a déli vasút és dunagőzhajózási társulat pedig 50°/0-kos leengedés mellett állítanak a kirándulók számára külön vonatokat, illetve gőzhajót. A kirándulásban résztvevők, bővebb felvilágosításért a miniszteri országos tejgazdasági felügyelőséghez fordulhatnak (II. Lánczhíd utcza 1. sz.) E kirándulás programmja a következő: Szept. 11-én. órakor reggel találkozás a magyar államvaspálya központi indóházának vendéglőjében. 7 órakor reggel: a kir. állatgyógyintézet megtekintése. 81/2 órakor reggel: központi tejcsarnok megtekintése. 91/2 órakor reggel: orsz. mintapincze megtekintése. 11 órakor délelőtt: »Concordia« gőzmalom megtekintése. 12 órakor délben: indulás hajóval a Dunán Ó-Budára és megtekintése az ottani szeszgyárnak és marha hizlaldának. 2118 órakor délután: visszaindulás Ó-Budáról és rövid időzés a Margitszigeten. 4 órakor délután: gabna-elevátorok megtekintése. 51/2 órakor este: A társulat szétoszlása. 8 órakor este: Közös vacsora Dobos C. I. kiállítási vendéglőjében szeptember 12-én 6 órakor reggel: indulás különvonattal a központi pályaudvarból. 12 órakor délben: ebéd Püspök-Ladányban. 2 órakor délután: érkezés Debreczenbe; megtekintése a város gulyájának és ménesének , az állami ménestelepnek , a gőzmalomnak , s a felső gazdasági tanintézet gazdaságának. Éjjeli szállás ugyanott. Szept. 13-án. 6 órakor reggel: indulás eleinte külön vonattal Debreczenből Orosházára. 3 48 órakor délután: érkezés Orosházára, 6 órakor este: érkezés kocsin Mágócsra, a vendégek elszállásolása az egyes majorokban. Szept. 14-én gr. Károlyi Alajos mágócsi uradalmának megtekintése. 8 órakor este: indulás Orosházáról Szegedre, 9 órakor este: érkezés Szegedre. Szept. 15-én. 7 órakor reggel: Szeged városa megtekintése, megtekintése a szegedi tanyáknak, este külön vonattal Bajára. Bajáról éjjel hajón Tolnára. Szept. 16-án. 5.50 órakor reggel: érkezés hajóval Tolnára, a tolnai uradalom megtekintése. 6.30 órakor este: indulás hajóval Mohácsra. 10 órakor este: érkezés Mohácsra és meghalás a hajón. Szept. 17-én 502 órakor reggel: indulás vasúttal Mohácsról Pécs, Barcs Zákány és Kanizsán át Keszthelyre. 309 órakor délután: érkezés Keszthelyre gróf Festetics Tasziló gulyája és telivérménese megtekintése. 6 órakor este: indulás a hévvizi fürdőre és éjjeli szállás ugyanott. Szept. 18-án 7 órakor reggel: indulás Hévvizről kocsival Keszthelyre s az ottani felsőbb gazdasági tanintézet gazdaságának megtekintése; indulás gőzhajóval a badacsonyi szőllőkbe, a szőlőkertek megtekintése, az utazás folytatása a Balatonon végig egész Siófokig. 5 00 órakor este: indulás vasúttal Siófokról. 600 órakor este: érkezés Székesfehérvárra. Szept. 19-én. 7 órakor reggel: az állami méntelep megtekintése. 9 48 órakor délelőtt: indulás vasúttal Martonvásárra. 10-32 órakor délelőtt: érkezés Martonvásárra, utazás kocsin Szt.-