Nemzet, 1885. október (4. évfolyam, 1106-1136. szám)
1885-10-09 / 1114. szám
Szerkesztéség : Ferencinek tere, Athenaeum-épület, 7. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint, Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ........ .. .. .. ................ .. 2 fit 3 hónapra .. ............. .. .. .. ........ 8 » 6 hónapra . ............................................ 12 » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Egyes szám 4 kr. 1114. (277.) szám. Budapest, 1885. Péntek, október 9. IV. évi folyam. Budapest, október 8. Nincs a földgömbön alkotmányos testület, melyben hasonló dolgok történnének, mint a horvát tartománygyülésen. Nem történtek még a libériai vadak parlamentjében sem. Bámulni kell Horvátország ifjú bánjának tetterejét, szilárdságát és nyugalmát, melylyel szembeszáll a bőszültek minden féket elvesztett szenvedélyeivel. Bámulnunk kell azon nyugalmat, melylyel ma nagy és fényes beszédét elmondta a tartománygyűlésen, szemben a Szarcsevics-párttal, alig néhány lépésre a fogcsikorgató kőszültektől. Nem a physicai bátorságról van itt szó, habár a múlt napok jelenetei ilyet is szükségessé tesznek. Ahol felemelkednek az öklök, dulakodásban csapnak össze az ellenpártok, vad kiáltozásra feszülnek a tüdők: ott aki rendíhetlenül meg akar állni, annak erős idegzetre, physicai bátorságra is szüksége van. De fontosabb az erkölcsi bátorság. Az, hogy a zágrábi botrányhősökkel valaki szembeszálljon, nagyobb elszánást igényel, mint a testi épségnek bármily kockáztatása. És a fiatal horvát bán teljesen rendelkezik mind a két bátorsággal. Ez lehetetlen, hogy ne imponáljon. Ma már nem is ismétlődtek a minapi jelenetek. A dulakodások nem kezdődtek újra. De vájjon elég-e az, hogy néha-néha érkezik egy-egy örvendetes jelentés Zágrábból ily formán. Ma nem verekedtek az országgyűlésen. Tartható-e ez a helyzet ? A bán végre sem lehet kitéve a legbotrányosabb bántalmazásoknak, esetleg tettlegességeknek. Nem vállalkozhatik arra, hogy állandóan physikai és erkölcsi erélyével lépjen közbe a vádak szeliditésére. Gyökeres és állandó változásra van szükség. De miben áll ez ? Állhat kettőből és mi azt akarjuk, ha kettő közül csak egyik teljesedik, t. i. a zágrábi országgyűlés többségének szilárd és végleges elhatározása, hogy a botrányoknak véget vet. Ha kíméletlenül alkalmazza a legerélyesebb rendszabályokat, ha a vádakra nézve lehetetlenné teszi a botrányok rendezését. Ha a házszabályok e czélból nem elégségesek, pótolni kell azokat. Az időleges kizárás elégtelennek bizonyult, el kell tehát menni egész a mandátumtól való megfosztásig. Csak ez lehet a gyökeres orvoslás. Az egyik. A másik a horvát Parlamentarismus — ha lehet így nevezni — teljes bukása, mert a vádak nemcsak erkölcsileg, hanem egyszersmind physikailag lehetetlenné fognak tenni minden tanácskozást. Oda fogják vinni a dolgot, hogy ha a zágrábi verekedések nagy arénájának ajtai előttük nem zárulnak be, bezáródnak a horvát nemzet összes képviseletére nézve. Ezt pedig mi sem akarjuk. Nem akarhatja egy igaz horvát hazafi sem, mert a horvát politikának végre is a zágrábi országgyűlésen kell tárgyaltatnia, nem pedig az utczán s titkos conventiculumokban. A magyar érdek tehát a horvát érdekekkel szorosan öszszefügg. Minden jó horvátnak tehát őszintén, igazán támogatnia kell Khuen-Héderváry bánt nehéz feladatának teljesítésében. Különösen a horvát országgyűlés józan és beszámítás alá eső elemeinek, pártkülönbség nélkül, ki kell vonulniok az őrjöngök hada ellen. De lehet-e erre számítani ? Mit tett a horvát, úgynevezett »mérsékelte ellenzék ? Kivonult a mai ülés alkalmával is, de nem Starcsevicsék ellen, hanem T a bán elől a teremből. Ez a tüntetés a lehető legrosszabb világításba helyezi a horvát mérsékelt ellenzéket. Megmutatja ekkép, hogy egy húron pendül a Starcsevics-Folnegovics-Barcsics-haddal. Talán némileg más modorban, de ugyanazt teszi, mint ez. A horvát kormánypárt tehát nem számíthat másra, csak önmagára. Csak önmagában láthatja az alkotmányos rendnek utolsó biztosítékát. Mert van ugyan még más garantiája is Horvátországban a rendnek, ez azonban már a legvégső eszköz, s habár szintén alkotmányos, mégis mindent el kell követni kikerülésére úgy a Dráván innét, mint azon túl. A zágrábi kormánypárt tehát összpontosítja minden erejét, hogy ha kell, egyedül is megmentse a horvát alkotmányos testület tanácskozásainak lehetőségét, s ekkép a horvát alkotmányosságot. A nagy feladat nagy erőt kölcsönözhet neki és mi nem kétkedünk, hogy bírni fog ezzel az erővel. BELFÖLD. Budapest, okt. 6. (Minisztertanács.) Ma este minisztertanács volt, mely több óráig tartott. Budapest, okt. 8. (A delegációk)A közös ügyek tárgyalására kiküldendő országos bizottság tagjai ma délután 4 órakor értekezletet tartottak Zichy Ferencz gr. korelnöklete alatt a képviselőház I. számú bizottsági termében. Az értekezleten a kormány részéről jelen volt: Tisza Kálmán miniszterelnök, Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter és Orczy Béla h ő felsége személye körüli miniszter. Az értekezleten a bizottság alakulására nézve kijelöltették: elnöke Szlávy József,koronaőr ajánlatára élénk éljenzés és helyeslés közt: Haynald Lajos bibornok-érsek, — alelnökké: Tisza Lajos gróf, — jegyzőkké: Hegedüs Sándor,Rakovszky István és Rudnyánszky József b., — háznagygyá Wodianer Albert b. Ezután az albizottságokra nézve történt meg a kijelölés név szerint: I. Külügyi albizottság: Andrássy Gyula gróf, Angyelics Germán, Apponyi Albert gr., Bárczay Ödön, Batthyány Lajos gr. Csernátony Lajos, Fáik Miksa, Gáli József, Horváth Gyula, Jókai Mór, Keglevics István gr. Kresztics György, Kussevich Szvelozár, Láng Lajos, Miskatovich József, Schlauch Lőrincz, Szapáry Géza gr. Szilágyi Dezső, Zichy Ferencz gróf. II. Hadügyi albizottság: Andrássy Aladár gróf, Andrássy Tivadar gr., Beöthy Ákos, Dőry Lajos b., Hegedűs Sándor, Ivánka Imre, Hochmeister Frigyes b., Lukács Antal, Mikes Miklós gr., Prileszky Tádé, Rakovszky István, Rudnyánszky József b., Szalay Ödön, Széll Kálmán, Szerb György, Szilágyi Virgil, Szlávy József, Vukotinovics Lajos, Wahrmann Mór, Zichy Antal, Zichy Henrik gr. III. Tengerészeti albizottság: Andaházy Pál, Bethlen Ödön gr., Dániel Ernő, Erdődy István gr., Latinovics Gábor, Kubinyi Árpád, Zichy Ágost gr., Zmaics Bertalan báró. IV. Pénzügyi albizottság: Bohus Zsigmond, Boross Bálint, Festetics Andor gr., Gaál Jenő (pécskai), Harkányi Frigyes, Perényi Péter b., Szlávy Olivér, Wodianer Albert b. V. Költségvetési albizottság: Szlávy Olivér, Rudnyánszky József b., Wodianer Albert b. VI. Nap,lóbiráló albizottság: Bende Imre, Kubinyi Árpád, Latinovics Gábor, Rudnyánszky József b., Zichy Antal gr., Zmaics Bertalan b. Az országos bizottság f. hó 22-én d. u. 5 órakor tartandja első megnyitó ülését, amelyre nézve korelnökül Zichy Ferencz gróf és körjegyzőkül Andrássy Tivadar gr. és Batthyány Lajos gr. jelöltettek ki. Ezzel az értekezlet véget ért. Budapest, okt. 8. (A budget.) Képviselői körökben elterjedt hirek szerint gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter a képviselőház hétfői ülésében fogja beterjeszteni az 1886. évre szóló költségvetést. Budapest, okt. 8. (A török-kanizsai képviselőjelöltség.) A »Pesti Napló« esti lapjában dr. Szilágyi Ferencz ügyvéd kijelenti, hogy a mérsékelt ellenzéknek nem ő, hanem Grecsák Károly a jelöltje. — E hírt először a »Pesti Napló« tette közzé, mely pedig tudvalevőleg mérsékelt ellenzéki lap. Budapest, okt. 8. (Pestmegye közigazgatási bizottsága) Pestmegye közigazgatási bizottsága ma Földváry alispán elnöklete alatt ülést tartott. Kis-Kun-Félegyháza város tanácsának a közigazg. bizottsághoz intézett azon fellebbezését, melyben az alispánnak a vasúti nagy utcza szabályályozására vonatkozó határozatát megsemmisíttetni kérte, a bizottság elutasította. Az adófelügyelő jelentéséből kivesszük a következőket. A f. év szeptember hó végéig esedékes hátralék összege 3,405,424 frt 88 kr, ebből törlesztetett a folyó évre összesen 101,430 frt 13 kr. — maradt tehát szept. hó végéig esedékes 3,303,994 frt 75 kr. — Ezen hátralékkal szemben befizettetett összesen 2,624,756 frt 921/* kr. Tehát a hátralék: 679,237 frt 82 kr. Az eredmény a múlt aug. hava végéig terjedő időszakhoz képest 264,766 frt 53 krral nagyobb. A múlt havi eredmény pedig, a múlt év hasonló szakához képest 8851 frt 70 krral nagyobb. Az év eddig lefolyt időszakában elért eredmény tehát 273,618 frt 231/* krral nagyobbnak mutatkozik, mint a múlt év megfelelő szakában. A badmentességi díjfizetés eredménye a múlt év hasonló havához képest kedvezőtlenebb, ellenben a szőlődézsmaváltság, bélyeg és jogilleték és a fogyasztási adók kielégítőleg folytak be. Budapest, okt. 8. (Ugocsa megye közgyűlése.) ugocsa vármegye törvényhatósága, mint levelezőnk írja, f. hó 5-ik és 6-ik napjain tartotta meg őszi közgyűlését, melyre a bizottmányi tagok a szokottnál jóval kevesebben jelentek meg. Legfeltűnőbb volt a görög-katholikus lelkészek elmaradása . De ez legkevésbé sem volt érezhető s fennakadást miben sem okozott. Mindazonáltal, tekintve azt, hogy a közgyűlést hirdető levelekben foglalt tárgysorozat első helyén a megyei főszámvevői tiszti állás s több közigazgatási bizottsági tagságnak újbóli választással leendő betöltése volt jelezve , ezen kétségtelen vonzerejű csalétek sem volt képes odahatni, hogy a szavazásbani részvételre buzdították volna , minélfogva elmaradásuk még önkénytelenül is azon kérdésre szolgáltatott alkalmat, vájjon nem a járványos nemzetiségi idegláz tartotta-e vissza őket a megjelenéstől ? Báró Perényi Zsigmond, a közkedveltségű főispán, az egybegyűltek lelkesült éljenzései közt elfoglalván elnöki helyét, s üdvözölvén a tagokat, a felett való örömét és megnyugvását fejezte ki, hogy az egyes érdekek összeütközése folytán meglazított egyetértés és bizalom, ma már helyre van állítva. Legfényesebb bizonysága ennek a közigazgatás minden ágazatában nyilvánult vállvetett tevékenység, mely biztos reményt nyújt arra, hogy hasonló kitartó törekvés mellett, a megye közigazgatása az ország mintamegyéi közé lesz mielőbb sorozható. A főispán a tanácskozást megnyitván, a főszámvevői állást töltötték be, melyre csak egyetlenegy pályázati kérvény adatott be dr. Lator Géza részéről, kit egyhangúlag megválasztottak. Ezt követte a közigazgatási bizottság tagjainak megválasztása, melynek utána a főispán az ülést bezárta. A gyűlés terméből a meghívott vendégek b. Perényi Zsigmond főispán vendégszerető kastélyába vonultak, hol 40 terítékű diszebéd volt. Az ebéd után a vendégsereg ismét a megyeház termébe ment s a Hagara Miklós k. tanácsos elnöklete alatt tartott gazdasági értekezlet az »Ugocsai gazdasági egyesület«-et megalakította. Bécs, október 8. A keleti válság lefolyása ezúttal oly természetű, hogy aki erővel analógiát akar keresni a kilencz év előtti s a mostani események közt, kockáztatja, hogy minden nap defavoyálva látja magát az események által. Ha a múlt évtized nagy keleti conflagratiojában főtényező volt Oroszország, mely akkor Németországnak előzőleg tett jó szolgálatai által némi joggal védve hitte magát az ellen, hogy ellene tetterős nemzetközi coalitio támadhasson, ha e tudatban az osztrák-magyar monarchia kénytelen volt úgy vonni meg politikája irányvonalát, hogy érdekei védelmét lehetőleg akkor foganatosítsa, midőn már a keleti összetűzés egész nemzetközi hatása érezhetővé vált, ha Törökország akkor, fenyegetett állásának nyílt és határozott tudatában, nem csak, hogy a mostanihoz hasonló tétlenséget nem tanúsított, hanem inkább lázas kapkodással s szinte sokszor elsietett kérlelhetlenséggel, de egyúttal hősiességre mutató elszántsággal tiporta össze először a különböző felkelőket, aztán a tributárius lázadókat, hogy végre magával a hatalmas Oroszországgal is egy nehéz és hosszú hadjárat viszontagságaiban daczoljon s nem jelentéktelen győzelmeivel barátai bizalmát legalább egy időre fölkeltse ; ha akkor Angolország magatartása lépésről lépésre oly magyarázatokra adott alkalmat, melyek valószínűnek tüntették föl beavatkozását az eseményekbe, úgy hogy Gladstone, az ellenzék akkori vezére híres bolgárbarát izgatására kényszerült a beavatkozás megakadályozására, ha akkor a török birodalom összes tributárius államai rokonszenveikkel, tetterős támogatásukkal, izgatásukkal, de ha kellő fegyveres erejükkel is az orosz politika szolgálatában álltak, ha akkor 1875. vége óta 1889 elejéig, a válság egész folyama alatt, a balkáni félsziget egész területén, a dalmát partoktól Konstantinápolyig, tényleg csak egy hangulat, egy befolyás uralkodott a keresztény népek közt és az a befolyás, fegyverre késztve a török ellen, egyúttal gyűlöletet és elkeseredést szított mindenütt az osztrák-magyar monarchia s általában minden nyugati hatalom ellen, amelyekről nem ismerték el, hogy mással, mint ellenséges érzülettel viseltethetnének a kelet népei ellen; ha mindezeket a múltra nézve igazolja a történelem s a mostan élő nemzedék emlékezete : szinte fölösleges reá mutatni, hogy ma a viszonyok minden tekintetben mily különbözők, s mily nagy mértékben megváltozott a vita Európának, s mily nagy mértékben megváltozott különösen a Keletnek constellátiója. Ha most, hogy különösen a minket közelről érdeklő ügyekről szóljunk, a Balkán népei közt lehet szó osztrák-magyar befolyásról; ha constatálni lehet, hogy a török birodalom egykori vasallusai már nem mind tekintenek várakozó és könyörgő arccal Szentpétervár felé; ha azok is, akik Koppenhágába küldenek deputatiókat, elég érthetően megkapják a választ, hogy igényeikért sem háborúra, sem diplomatiai viszonyai megszakítására nem hajlandó a hatalmas Oroszország ; ha a hatalmak, melyek a múlt évtizedben Törökország visszatartásában vetélykedtek a souverain lázadókkal szemben, most — bár bábomra biztatni senkit nincs kedvük — csodálkozva nézték a porta több heti tétlenségét s jogát a rendcsinálásra a szerződések alapján kétségtelennek jelentették ki: ez mind azt bizonyítja, hogy az analógiakeresés a hetvenes évek keleti krisise és a mostani közt igen olcsó mulatság, de mint politikai alapgondolat, egészen ez eltévesztett. Egyben azonban igen is analóg viszonyok uralkodnak ma az akkorival. De ez nem a hatalmak, nem is a kis államok, sőt még csak nem is a lázadók és forradalomcsinálók magatartásában van, hanem a sajtóéban. A közélet e tényezője, melyet bízvást nagyhatalomnak, kis potentátnak, s néha-néha lázadónak és forradalomcsinálónak is nevezhetünk, ma is úgy kap az alarmhireken, mint a múlt évtizedben. S ha ezt még csak azért teszi, amit egyszerű sensatio-csinálásnak neveznek, azt nem vehetni rossz néven. Végre is a külön tudósító uraknak anyagra van szükségük s ha fantasiájuk dolgozik, azt rendesen meg szokták nekik bocsátani. Vannak azonban hírek, melyeknek nem rejtegetett czéljuk a tőzsdére való hatásgyakorlás s ezek célportálásától, amelyek gyártásában az itteni üzletvilág tevékenysége igen is kifáradhatatlan, jó lenne, ha mentül inkább tartózkodnék mindenki, aki a világ amúgy is igen érdekes eseményeit elég változatosaknak tartja arra, hogy velük a hírlapok kisebb-nagyobb columnái — költött hírek nélkül is — megteljenek. — Ezek közé az ez idő szerint egészen alaptalan hírek közé tartoznak a hajóhad készenlétbe helyezéséről elterjedt hírek; ezek közé tartozik az itt tegnap este erősen célportált s igy ma Budapesten bizonyosan komolyan terjesztett hir, Kálnoky külügyminiszter állásának megingatásáról s közöl lemondásáról. Az okadatolás, melylyel e hirt itt kisérték elég érdekes volt. Azt beszélték, hogy a külügyminisztérium, Szerbiának fölbátorításában compensatiok követelésére,sokkal tovább ment, mint amennyire tekintettel a complicatiok elkerülése iránt a talán uralkodó hangulatra — tanácsos lett volna. Nem vagyok beavatva az e részben folyt diplomatiai fejleményekbe; azt azonban mondhatom, hogy illetékes körök itt meg vannak győződve, hogy monarchiánk Szerbiára való befolyását mindig oly irányban érvényesítette, mely a complicatiok elkerülésére, nem pedig azok előidézésére vagy élesztésére vezethetett volna. Ez nem azt teszi, hogy monarchiánk a vele barátságos államtól azt követelte volna, hogy keleti szomszédai forrongása és lázongása közt maradjon készületlen; de kizárja azt a magyarázatot is, mely ezzel ellenkező irányban vádolja elhamarkodásról politikánkat. Mondhatom is egész határozottsággal, hogy a külügyminiszter állása megingatásáról szóló híreknek semmi alapja nincs, s ha e hir budapesti lapokban is felmerül. (Fölmerült a mai »Budapesti Hirlap«-ban. A szerk.) nyilván az előbb említett hajóhadi hírek categóriájába helyezhető. KILPÖLD, Budapest, okt. 8. (A franczia választássok.) A ma érkezett párisi lapok már bővebben nyilatkoznak a vasárnapi választások eredményéről és a »Temps« a monarchisták győzelmének horderejét és okait két czikkben is fejtegeti, melyekből idézzük a következőket : »A választási eredmény korántsem képezi diadalát sem a monarchikus pártok valamelyikének, sem a monarchikus eszmének. A köztársaság ellenségei közös listákon keveredtek össze és nem tűzték ki sem az egyik, sem a másik zászlót, sőt kerültek minden alkotmányellenes ezélzást. Úgy léptek fel, mint »a conservatív ellenzék jelöltjei«, ezt a czímet használták Párisban, ez volt a jelszó a vidéken. Nem azért választották meg tehát őket, mert a fennálló intézményeket meg akarták szüntetni, hanem azért, mert rosszalták a republicánus kabinetek által négy év óta követett politikát. Világos, hogy a tonkingi ügy sok szavazót idegenített el tőlük, és nem annyira maga az expeditió, mint inkább a modor, melyben az vezettetett. Választási érdekből — és ez átalános szavazati joggal bíró országban mindig túlnyomó lesz, — okosabbnak találták az emberek elküldését és a pénzköltést apránként eszközölni, titkolva a legyőzendő nehézségeket és a hozandó áldozatokat. De nem volt az egyetlen ok, mely az országot ellenzékivé tette és nem is volt a legfontosabb. Négy évvel ezelőtt Tunis miatt is megtámadták a köztársaságot, de nem rendítették meg. Ámde ha látjuk, hogy a Bretagnet és Flandriát majdnem egészen elvesztettük, lehetetlen azt nem gondolni, hogy a kamara vallási politikája volt a fő ok. A cultusbudget folytonos csökkentése, a papság ellen intézett meddő boszantások, ellenfeleinkké tettek oly embereket is, akik nem fanaticusok ugyan, nem gyakorolják a vallást, de akiknek családjaiban a vallásos eszmék, hagyományok és szokások bizonyos helyet foglalnak el és legalább is tisztelet tárgyai. A fanaticus »libre-penseur«-ök, kikre a kamara nagyon is sokat hallgatott, végül az ellenzék felé terelték még azokat is, akik hajlandók minden kormányt támogatni. A radicálisok és conservativek közt az utóbbiakat választották. Sokat beszéltek az ipari és mezőgazdasági válságról is, de itt mit sem tehettünk; ezek fatális dolgok, amiket más kormányzatok is ismertek, melyek a monarchiákat is sújtják és melyeket hagyni kell elmúlni, mint a jégesőt és a cholerát. Természetesen mindig és mindenütt a kormány hibás és nincs alkotmányos vagy politikai orvosszer, melyet itt felhozni lehetne. Egy második czikkben a »Temps« azt fejtegeti, hogy a monarchistáknak legtöbbet használtak a radicálisok, kik oly heves és rendszeres támadásokat intéztek a régi többség ellen. A »Matin« tudósítói meglátogatták Allain- Targé minisztert, Clémenceaut és Rochefort-t. Allain-Targé arra figyelmeztetett, hogy a monarchistákra azok a megyék szavaztak, melyek legtöbbet szenvedtek a mezőgazdasági válságtól. Clémenceau oda nyilatkozott, hogy a pótyálások alkalmával mindenütt, ahol a reactió veszélyes, a mérsékelt és a radicális republicánusoknak, azon jelöltekre kell szavazniok, kik október 4-én aránylag legtöbb szavazatot kaptak. Rochefort bizonyosnak mondá, hogy a jobboldal és a szélsőbaloldal közt a parlamenti helyzetekhez képest »ad hoc« koalitiók fognak létesülni és a minisztériumok állandósága úgyszólván lehetetlen lesz. A kelet-ruméliai kérdés. Míg Philippopolból békés híreket röpítenek világgá és a bolgárok egyesülését jóformán befejezett ténynek, megoldott kérdésnek nyilvánítják, a szerbbolgár határról újabb súrlódásokat jelentenek és mindinkább előtérbe nyomul a szerb igények és aspiratiók kérdése. A »Times« tegnap érkezett száma, Tisza Kálmán nyilatkozatát kommentálva, azt a megjegyzést tette, hogy ha a be nem avatkozásra vonatkozó nyilatkozatot betűszerinti értelemben veszszük, akkor a monarchia magatartása elégséges garanciát nyújtana a béke fentartására. A londoni lap kifejtette azután, hogy Szerbia fellépése megzavarhatja a békét és ez annál sajnosabb volna, mert a zavar közvetlen oka, a bolgár egyesülés, jóformán ki van egyenlítve. A City-lap legújabb, ma érkezett száma azonban már úgy nyilatkozik, hogy »a Balkán félsziget mai állapotában igen rövidlátó és szinte kivihetetlen politika volna, megkísérleni a status quo egyszerű fenntartását, az alávetett népségek gravamenseinek minden tekintetbe vétele nélkül. A »Times« ezen megjegyzésével arra céloz, hogy a berlini szerződés XXIII. czikkének végrehajtását kell sürgetni, ami nem történt meg sem Macedóniában, sem Ó-Szerbiában. Ezt a kérdést Evans Arthur veti fel az idézett lapnak előttünk fekvő számában, többek közt ezeket írva: »Szerbia nem compensatiót kér, hanem igazságot. Kelet-Ruméliában a berlini szerződés végrehajtatott. De Ó-Szerbiában és Macedóniában erre nem létetett még csak kísérlet sem. A berlini szerződés 23-ik czikke szerint Macedóniának Ó-Szerbiával, Epirussal és Albániával együtt olyan tartományi autonómiát kellett volna kapnia mint Créta szigete kapott. A kelet-ruméliai bizottság ki is dolgozott egy ily szabályzatot, de az holt betű maradt. Sőt a lakosok helyzete ott rosszabb lett mint azelőtt volt. Az üszkübi mütessariflikban találtam falvakat, ahol a parasztok négy hónap alatt két teljes héten át voltak robotmunkán, ami pénzben kifejezve, fejenkint évi 900 piaszternyi adót képvisel. Nem vették semmi figyelembe, hogy a parasztok saját földjeiken is el voltak foglalva. A földbérlet még mindig a mohamedán törvények szerint történik. Az ígéretek, szerződések és firmánok daczára a törvényszékeknél most sem fogadják el a keresztény tanuk vallomásait. A falvakban templomok vagy nincsenek vagy romokban hevernek és azért nem állíttatnak helyre, mert a törökök ezt nem engednék meg. Dél-Szerbiában, a Sar-daghtól északra még sokkal rosszabb a parasztok helyzete. A Koszovó és Metodia közt elterülő nagy síkságokon a szultán fenhatósága megszűnt, ott amanta és szláv mohamedánok rémuralmat gyakorolnak. Az orthodox szerbekkel az uralkodó faj úgy bánik, mint a barmokkal és a mohamedánok mindenféle robot munkát követelnek a keresztényektől. Élet és vagyonbiztonság nincs. Gyilkosságok napirenden vannak. Most két éve Ipek táján jártam és akkor megmutatták nekem a nevezett kerületben 1878. óta meggyilkolt egyének névsorát, mely 150 nevet tartalmazott. Adatokat is kaptam 92 esetről és ezen esetek egyikében sem állíttatott a gyilkos a biró elé. Még a szultán oltalma alatt álló szerzetek sem voltak biztonságban és sokszor vettek fel tőlük kényszerkölcsönöket. Ipek és Mitrovitza közt tizenkilencz falut találtam, ahonnét a lakosokat kiüldözték. A mitroviczai vonalon, ahol még a porta fenhatóságot gyakorol, egyszerre elfogták a legtisztességesebb szerb polgárokat és másokat, mintegy háromszázat és politikai vádak terhe alatt minden peres eljárás nélkül elszállították őket ázsiai börtönökbe. Az angol nagykövet Konstantinápolyban ezért felszólalt, de legújabb híreim szerint az önkény ezen áldozatai közül egyet sem adtak vissza családjának...« Evans Arthur így végzi czikkét: »Ő Szerbia megszállása Szerbia által jobban felelne meg a berlini szerződés szellemének, mint a mostani anarchia meghagyása. Milán király meg tud mérkőzni ezen feladattal és ennek teljesítését nem gátolhatja meg semmiféle befolyás. Ha igaz, hogy a bécsi kabinet Szerbiának cselekvési szabadságot biztosított, akkor Ausztria-Magyarországnak csak szerencsét lehet kívánni oly elhatározáshoz, mely jobban erősítené meg legitim befolyását a félszigeten, mint a legimpozánsabb diplomatiai tüntetés.«* Egyébiránt még tán korai lesz a kelet-ruméliai kérdést is megoldottnak tekinteni. A bolgár egyesülés egyszerű szentesítése úgy látszik, még nem felelne meg Oroszország igényeinek és kivánatainak, így pl. a »Moszkovszkija Vjedomoszti, egy táviratilag jelzett czikkében ezeket mondja: »Ha Oroszország most nem kívánja felvetni a keleti kérdést, akkor legjobb politika volna helyreállítani a statusquo antét és rábírni a portát, hogy adjon Macedóniának is olyan autonómiát, amilyennel Kelet-Rumélia bír, de ne tűrje meg az ármányokat, melyek czélja Bolgárországból kiszorítani az orosz befolyást, amint az Szerbiában történt.« Ezen czikkhez megtaláljuk a commentárt Katkoff lapjának ma érkezett számában, mely egész terjedelmében reproducálja a »Kievljanin«-nak, egy az orosz kormány által subventionált lapnak czikkét a kelet-ruméliai kérdésről. E czikk igen hevesen támadja meg Sándor fejedelmet és a bolgár forradalom intézőit és ezeket mondja: »Ami a philippopoli forradalom szereplőit, azaz Battenberg herczeget és tanácsosait illeti, úgy tetszik nekünk, hogy az orosz politika nem habozhat. Bulgária élén épen a saját javáért nem állhatnak olyan könnyelmű emberek, kik minden igazi ok nélkül arra határozták magukat, hogy rettenetes veszedelemnek tegyék ki az országot, mely veszélyt nem tudják elhárítani és amelylyel megbirkózni nincs erejük. A fiatal államnak erős, óvatos kezekre van szüksége, melyek képesek legyenek megóvni a belső rendet és az ország természetes fejlődését, nem pedig hazardjátékosokra, kik egy kártyára felteszik az állam és a nép sorsát, melynek érdekében ők maguk semmit nem tettek, és melynek élére tisztán a véletlen kegyéből jutottak. Bulgária élén nem állhatnak hitszegő összeesküvők, kik rendezvén a coup d’état-t, arra se gondoltak, hogy tapogatózzanak ama nép kormányánál, mely önzetlenül és nagylelkűen annyi áldozatot hozott és vérén szerzett szabadságot a volt török raboknak. A philippopoli összeesküvés a megtörtént feltételek mellett formális összeesküvés volt Törökország ellen és morális összeesküvés Oroszország ellen. Most midőn nyilvánvalókká lőnek az államcsíny rugói, a sértés és neheztelés érzete szállja meg az orosz társadalmat. Széles hullámmá fog növekedni ez az érzelem, ha a bolgár nép jóvá nem teszi e hibáját. Tudja meg Bulgária, hogy vagy ki kell szolgáltatnia az Oroszország iránt oly hitszegőn eljárt szereplőket, vagy lemondani az orosz segítség és rokonszenv minden reményéről. Oroszország nem szorult rá, hogy erővel eltávolítsa a philippopoli forradalom hőseit, noha ezt is megtehetné, de ha ők Bulgáriában maradnak Oroszország kívonata ellenére, Bulgária Törökországgal fog találkozni és a vér és könny drága árán fogja tanulni megbecsülni az orosz barátságot és védelmet. Ami az egyesülés kérdését illeti, ezzel kissé másképen állunk. Az orosz társadalom joggal neheztelhet e fordulat főbb szereplőinek kitszegésére, de ismeretes előtte az is, hogy Bulgária szétválasztása a berlini szerződés műve, mely Oroszország akarata ellenére jött létre s hogy ez a szétválasztás mesterkélt volt és más hatalmak unszolására történt. Nyilvánvaló, hogy Oroszországnak nincs czélja védeni a berlini szerződés eme pontjának megszegését, ha azt nem védik más hatalmak, úgyszintén nincs szándéka Oroszországnak védelmezni a phlippopoli államcsínyt sem és az egy Rumélia kedvéért felidézni az egész keleti kérdést, egy nagyon is valószínű európai háborúval kapcsolatban. Oroszország természetes magatartása szerintünk ilyen: ha más államok elismerik az egyesülést, Oroszország készséggel aláírhatja az ilyen határozatot; ha azonban a berlini szerződést aláírt hatalmak nem fogják szentesíteni akarni az államcsínyt, tekintettel a lehetséges bonyodalmakra, Rumélia várhat, megelégedvén ama nagyon is kiváltságos helyzettel és szabadsággal, melyet Oroszország kegyelméből nyert.«