Nemzet, 1885. november (4. évfolyam, 1137-1166. szám)

1885-11-01 / 1137. szám

BELPOL 30. Budapest, okt. 31. (Előmunkálati enge­délyek.) A közmunka és közlekedésügyi miniszter gr. Pejachevich Jánosnak előmunkálati enge­délyt adott a Zentá­tól Horgosig tervezett vonalra, a Zentától­ Obecséig­ tervezett vonal előmunkálati en­gedélyét egy évre meghosszabbította. A Hugyel Béla és társainak a Budapest rudastérről Nagy-Tétényig vezetendő közúti vaspályára adott előmunkálati enge­dély egy fél évvel meghosszabbittatott. A d­e l­e g­a­t­i­ó­k. Bécs, okt. 31. A magyar delegatió a szünetek után november hó 6-ikán tartja első nyilvános ülését. A nyilvános ülés után az egyesült négyes albizottság tart ülést Bosznia és Herczegovina költségvetése tár­gyában. Bécs, okt. 31. A magyar delegáció tengerészeti albizottsága, ma délelőtt E­r­d­ő­d­y István gr. elnök­lete alatt tartott ülésében tárgyalta a tengerészeti költségvetést és azt a póthitelekkel együtt, rövid vita után, minden törlés nélkül változatlanul elfogadta. Bethlen Ödön gróf előadó megtévőn előter­jesztését, Andaházy Pál aggályának adott kife­jezést a mutatkozó költségtöbblet tekintetében, a mennyiben a szükséglet a torpedó­hajókra is évről­­évre növekszik. Steineck altengernagy, tengerészeti főpa­rancsnok megnyugtató" felvilágosításai után a bizott­ság a költségvetést átalánosságban elfogadta. A részletes tárgyalásnál szintén csak a szükség­többlet tekintetében merültek fel némi észrevételek, ne­vezetesen a személyzeti létszám szaporítására előirány­zott 32,040 frtnyi többletet illetőleg. Az alantas fő­tisztek fentartási pótléka 43,000 frttal szintén elfo­gadtatott csekély vita után. A polgári és katonai ten­gerészeti mesterek és munkások, valamint a teher­hordók illetményei czímén mutatkozó 56,978 frtnyi, s az »Erzherzog Ferdinand Max« és egy másodosz­tályú czirkáló hajó építésére előirányzott 126,090 frtnyi többlet is elfogadtatott. A rendkívüli szükségletnél a »Kronprinz Erz­herzog Rudolf« nevű csatahajónál 226,500 írttal s a »Leopold« másod­osztályú czirkáló hajónál 158,000 írttal kimutatott több szükséglet többek felszólalása után szintén elfogadtatván, az ülés véget ért. A jövő ülés, melyen a jelentés fog hitelesíttetni, csütörtökön délután 4 órára tűzetett ki. Bécs, okt. 31. A magyar delegáció hadügyi albizottsága ma délelőtt tartott ülésében a hadsereg területi elhelyezése tárgyában kiküldött szűkebb bi­zottság terjesztette elő jelentését. E szerint a had­testrendszer területszerű elhelyezése a megállapított új szervezés alapján a múlt év óta ismét haladást tett nevezetesen a monarchia területén levő 14. had­test, valamint a megszállott tartományok területén levő 15-ik hadtest normális szervezete és elhelyezésé­nek tényleges­ létesítése folyton halad. A megszállott területeken levő zászlóaljak száma ezúttal nem csök­kentetett ugyan, de a zászlóaljak létszáma kevesbíz­­tetvén, most mintegy 900 emberrel kevesebb van a megszállott területeken, mint volt a múlt évben. A tartalékosok hazabocsátása tárgyában a múlt években tett ígéretek valósíttattak, úgy hogy a folyó év végével minden csapattól haza bocsáttatnak a tar­talékosok. Azon csapattestek közül, melyek a végle­ges területi elhelyezés szerint Magyarországon fog­nak állomásozni, a magyar korona országainak terü­letére a jelen év folyamán áthelyeztetett újabban 3 gyalogzászlóalj. A tábori tüzérségnél történt intézkedések meg­felelnek az ezen fegyvernem újraszervezése czéljából a múlt évben a bizottság elé terjesztett tervezetnek és mindazon tüzércsapatok, melyek Magyarországon lesznek elhelyezendők, tényleg már itt is vannak, ki­véve a 13. számú tüzérezredet, melynek számára Hor­vátországban a kellő elhelyezést még eddig nem si­került biztosítani. A magyar csapatok közül a megszállott terüle­teken maradt elhelyezve 19 gyalog- és vadászzászló­alj. Ebből 13 a végleges szervezés szerint­­ a 15. hadtestnél marad beosztva, 6 azonban csak ideiglene­sen van ott elhelyezve. A 188 magyar gyalogzászlóalj közül a magyar korona területén van elhelyezve 145, Ausztriában 24, a megszállott tartomány­okban 17, kettő pedig ideiglen Dalmácziában. A 8 vadász­zászlóalj közül a szervezés szerint állandóan Ma­gyarországon lesz elhelyezve 7, a lajthán­­túli tartományokban 1, a­mi annyiban van keresztül­vive, hogy Magyarországon tényleg el van helyezve 5, kettő pedig a megszállott tarto­mányokban van ideiglen. Az előterjesztett ada­tok szerint a gyalogság elhelyezése (a megszállott te­rületeken ideiglenesen elhelyezett hat zászlóalj kivé­telével) a végleges szervezés szerint teljesen keresz­tülvitetett. A 18 magyar lovassági ezredből a szervezésnek megfelelően Magyarországon 15 van elhelyezve; 3 a lajthántúli tartományokban marad, mit annak szüksé­gessége indokol, hogy minden hadtestnél a különböző lovassági fegyvernemek mindegyike képviselve legyen. Magyarországon azonban a magyar ezredeken kívül viszont három galicziai és bukovinai lovasezred van elhelyezve s ezek ma már az egyedüli nem magyar csapatok, melyek a magyar korona területén vannak. A tüzérségből a szervezés szerint 6 ezred és 12 önálló ütegosztály tartozik a Magyarországon elhe­lyezett hadtestekhez. Jelenleg 78 üteg van a ma­gyar korona országai területén. Egy tüzérezred csupán azért nincs rendeltetése helyén Horvátországban, mert még nem állíttattak elő a szükséges térhelyek. A vártüzérség, a műszaki és utászcsapatok elhelye­zése ugyanaz, mint a múlt évben. A tábori tüzérség újraszervezése következtében a magyar korona or­szágai területén eszközölt áthelyezések legnagyobb­részt minden akadály nélkül mentek végbe. Ezen adatokból az albizottság azon meggyőző­désre jutott, hogy a területi elhelyezés keresztülvite­lében a múlt esztendőhöz képest is haladás észlelhető és a közös hadsereg az egész monarchiában és neveze­tesen a magyar korona országaiban már ma is akként van elhelyezve, hogy harczképességét mozgósítás ese­tén sokkal gyorsabban és hatályosabban képes kifej­teni, mint a régibb rendszer mellett lehetséges volt. A gyalogság elhelyezése teljesen keresztül van vive és a többi csapatok végleges elhelyezése is kivált csak a laktanyai építkezésektől és a megszállott területek vi­szonyainak rendezésétől függ. Az albizottság egyébiránt föntartotta múlt évi határozatát, mely szerint utasíttatik a hadügyminisz­ter, hogy e tárgyban teendő intézkedéseiről a jövő or­szágos bizottságnak jelentést tegyen. Bécs, okt. 31. A magyar delegáció hadügyi albizottságában a területi elhelyezés ügyé­ben kiküldött bizottság jelentése tudomásul vétetvén, kapcsolatban ezzel Beöthy Ákos kérdi, hogy a had­seregben tényleg hány magyar tiszt van ? B­r­­­a n d t-R e­­­d t gr. hadügyminiszter előadja, hogy az arány folyton javul és örvendetesen szaporodik a magyar tisztek száma, bár nem oly mérvben, mint óhajtandó volna. Lényeges javulást remél azon kö­rülményből, hogy Magyarországon a német nyelv ta­nítására gond fordíttatik a középiskolákban. Rakovszky ez utóbb említett körülmény­nyel szemben kiemeli a hadügyi kormányzatnak is azon kötelességét, hogy viszont a katonai tanintéze­tekben a német nyelv nem tudása a felvétel akadá­lyául ne tekintessék. Bylandt-Reidt gr. hadügyminiszter kije­lenti, hogy az irányban is javul a helyzet fokozatosan és maga részéről igyekszik lehetőleg könnyűvé +■—­­a nem német nyelvű ifjaknak is fel­eretet. Ezután a rendkívüli költségvetés tárgyalása vétetvén elő az első czim 1. és 2. tételei rövid tárgya­lás után elfogadtattak. A második czim 1. tételénél (a kézi fegyverek tartalék készlete) az előadó, to­vábbá A­ndr­ássy Aladár gr., Sz­a­l­ay Ödön, Beöthy Ákos, Hegedűs Sándor stb. által felve­tett kérdések következtében B­r­­­a­n­d­t-R­e­i­d­t gr. hadügyminiszter részletes előterjesztést tesz a tarta­lékkészlet mibenlétéről és az erre megszavazott össze­gek hovafordításáról, mely előterjesztést a bizottság kielégítőnek találva, az 500.000 frtot megszavazta. Hasonlólag megszavaztatott e czim többi tétele is; a harmadik czim szintén megszavaztatott. A negyedik czim, mely a szabályzatok és utasítások nyomtatá­sára évek óta évenkénti 20.000 írttal van előirá­nyozva, Wahrmann és Széll Kálmán felszólalása és indítványára elfogadtatott ugyan, de azon hozzáadással, hogy a jövőben azon nyomtat­ványok, melyeknek kiadása normálisan előforduló szükségletet képez, a rendes költségvetésben leljenek fedezetet. Az ötödik és hatodik czim lényeges észrevétel nélkül elfogadtatott. Szintúgy elfogadtatott a hetedik czim első hat tétele is. Az 5-ik és 6-ik tétel (lembergi laktanyák fedélzetének átalakítása) ellenzésre talál­tak. Prileszky ugyanis hivatkozva arra, hogy a múlt esztendőben a rendes költségvetésben az épüle­tek fentartási költségeinek czime háromszázezer írttal emeltetett és hogy minden fentartási és javítási költ­ség a rendes költségvetés 16. cziméből fedezendő, ezen két tétel törlését indítványozza. Az építkezések szük­ségét elismeri, azoknak megtételét nem kifogásolja, de azt kívánja, hogy azok a rendes költségvetés meg­felelő összegében nyerjenek kifejezést. Hasonló értelemben nyilatkoznak W­a­h­r­­­mann, Ivánka, Hegedűs stb., míg a had­ügyminiszter ezen összegek fentartását kéri, minthogy azokat a rendes költségvetésben előirány­zott összegből nem fedezhetné, vagy ha igen, úgy számos más, igen fontos építkezést volna kénytelen elhanyagolni és nevezetesen a legénységnek egészsé­ges elhelyezését c­élzó intézkedéseket elmulasztani. A kérdéses laktanyákban is, ha a szükséges átalakítá­sokat nem eszközli, kénytelen volna a csapatokat magánelhelyezésben szállásolni el, és hogy ez egész­ségügyi szempontból is mit jelent, erre nézve statisti­­kai példákat hoz fel. Ezen példák közül a legpr­eg­­nánsabb az, hogy a 11. számú dragonyos-ezred, mely magánosoknál volt elszállásolva, július hóban 106 be­teget számlált, a 12. számú dragonyos-ezred pedig állandó elhelyezés mellett csak tizenhatot. Azt, hogy a szükséges pótkiadásokat zárszáma­­dásilag igazolja, alkotmányos szempontból sem tar­taná helyesnek, minthogy kötelességének tartja, csu­pán arra fordítani az engedélyezett hiteleket, a­mire azok megszavaztattak. A vita berekesztetvén, a bizottság szavazás útján elfogadja az előadónak azon indítványát, hogy az összeget rendkívüli költségvetésben megszavazza, de csupán azon indokból, mert a részletekből meg­győződött arról, hogy nem egyszerű javítási és fentar­tási költségekről, hanem új építkezéseknek megfelelő teljes átalakításról van szó. A költségvetés többi tételei kisebb-nagyobb ta­nácskozás után szintén elfogadtattak. Az erődítéseknél Rudnyánszky József b. kérdést intézett Erdély megerősítését illetőleg. A hadügyminiszter részletes előterjesz­tést tett az e tekintetben eddig történtekről. Ugyancsak elfogadtatott a közös hadügyminisz­térium által kért póthitel. Ezzel a hadügyi albizottság teendőjét befejezte s a jelentés hitelesítése végett nov. 5-én délelőtt 11 órakor fog ülést tartani. E jelentés a 6-án délelőtt 10 órakor tartandó összes ülésen be fog adatni és e nyilvános ülés után a négyes egyesült albizottság fogja tárgyalni a megszállott területeken levő csa­patok szükségletét. Bécs, okt. 31. A külügyi albizottság ma d. u. 2 órakor tartott ülését Zichy gróf azzal a kijelen­téssel nyitotta meg, hogy miként ily alkalommal ren­desen lenni szokott, a miniszter által teendő közlések bizalmasaknak tekintendők. Az ülésen jelen vannak a közös miniszterek, továbbá Tisza Kálmán minisz­terelnök és Orczy, Szapáry és Kemény mi­niszterek. Keglevich István gr. visszásnak tartja a külügyi albizottság által követett tárgyalási módot, hogy előbb megszavazzuk a költségvetést és azután teszünk kérdéseket a külpolitikai helyzetről, de azt is a saját nézetünk elmondása nélkül. Czélszerűbb vol­na, ha a külügyminiszter mindenekelőtt exposét adna s ezután az exposéhoz hozzászólva, saját nézeteinket előadnánk, esetleg kérdéseket intéznék s azután tár­gyalnék a költségvetést. Ezt azonban ő nem úgy kí­vánja értelmeztetni, mintha az ellen kívánna szólni, hogy most kérdések tétetnek, hanem ezt csak a jövőre nézve tartja megfontolandónak. Csernátony is jobbnak vélné, hogy előbb exposé adassék és azután tétetnének fel a kérdések, feltéve, hogy valami tekintetben hézag mutatkoznék az expozéban. Andrássy Gyula úr. arra utal, hogy az albizottság tanácskozásainak kétféle c­élja van; az egyik az, hogy a bizottság magának felvilágosításokat szerezzen a külügyi helyzetről, a másik pedig az, hogy ő adjon a miniszternek felvilágosításokat arra nézve, hogy mily irányban kell politikáját vezetnie a czélból, hogy az országnak támogatására, esetleg ál­dozat­készségére is számíthasson. Eddig szokás­ban volt kérdéseket tenni, ő nem tett; nem azért, mintha többet tudna másoknál, hanem az­ért, mert ilyen után a viszonyok fel nem deríthetők, minthogy ez éppen annyi, mint ha valaki egy nagy keretű képet apró gyertyákkal akarna megvilá­gítani. Az eredmény csak az, hogy jobban látja, mennyi az, a­mi még sötétségben marad. De azért nem mondja, hogy mások se tegyenek kérdést, hanem ezzel csak a maga álláspontját akarja jelezni, nem is azért mondja ezeket, mintha nem bíznék a miniszter őszinteségében, hanem azért, mert felvilágosítást csakis az ő nyilatkozatai nyújthatnak, de annak meg­ítélése, hogy meddig mehet nyilatkozataiban, a mi­niszterre tartozik, s másfelől szükséges, hogy nyugodt lehessen az iránt, miszerint, a­mit itt bizalmasan elő­terjeszt, az ezen körben meg is marad. K­á­­­n­o­k­y gr. külügyminiszter megjegyzi, hogy ő helyesnek tartja ugyan Keglevich gr. nézetét és nevezetesen az utolsó években az a praxis nőtte ki magát, hogy minél fogósabb kérdéseket tet­tek, de nem volna kívánatos, hogy épen a jelen válsá­gos helyzetben eltérés történjék, mert ez félreérté­sekre adhatna alkalmat. Szilágyi Dezső: Ha a külügyminiszter előbb akarja az exposét adni, a delegáció csak köszö­nettel fogadhatja, de azt, hogy mit kelljen érteni fogas kérdések alatt, nem tudja. A delegatió praecis kérdé­seket tesz, mert ezekre praecis feleletet is kíván. Ha fogasak a kérdések, a miniszternek mindenesetre ha­talmában áll a feleletet megtagadni. K­á­­­n­o­k­y gr. külügyminiszter kijelenti, hogy kész a lehetőség szerint felelni s áttér az egyes kér­désekre. Következnek a kérdések, a­melyek igy szólnak: .um nagyr­okrodalmia uralkodójának egymáshoz való szoros és bizalomteljes viszonya mellett, a monarchiá­nak Németországhoz, tehát nemcsak e két monarchia uralkodóinak, hanem magának a két államnak egy­máshoz való viszonya most is a maga teljes épségében fennáll s ennélfogva most is sarkkövét képezi-e mint két évvel ezelőtt? Fálk Miksa I. kérdése : A külügyi albizottság múlt évi jelentése szerint a közös kormány politikája egyfelől a béke fentartá­­sára, másfelől pedig arra van irányozva, hogy a béke megzavartatásának esetén monarchiánk ne legyen kizárólag saját erejére utalva, továbbá kimondatott, hogy ezen politikának­­alapját Németországgal való szoros baráti viszonyunk képezi. Végre azt is kijelen­tette a külügyminiszter úr, hogy Skierniewice után is e viszony köztünk és Németország közt sem alakjára, sem tartalmára és így sem erkölcsi értékére, sem gya­korlati horderejére nézve semmi változást nem szen­vedett. Miután azonban azon beszédben, melylyel ő felsége a delegációk ez idei ülésszakát megnyitotta, a három hatalmasság — Ausztria-Magyarország, Né­met- és Oroszország — közti »szoros és bizalomteljes viszony«-ról van szó, kérdem : vájjon Oroszországgal léteznek-e ugyanoly megállapodások, mint a­melyek Németország közt és köztünk a kölcsönös jogok és kö­telezettségek körét megszabják, úgy, hogy köztünk és Oroszország közt a viszony ugyanaz, mely köztünk és Németország közt fennáll és a külügyminiszter úr ta­valyi nyilatkozata szerint a jövőre is teljesen bizto­sítva van ? Falk Miksa II. kérdése: A) Igaz-e, hogy a portának a conferentiára vo­natkozó javaslatában kiköttetett, miszerint e confe­­rentiának kizárólag Kelet-Rumélia ügyére kell szo­rítkoznia ? És a külügyminiszter ily szűk keretben véli-e tarthatóknak amaz értekezlet tanácskozásait, úgy, hogy ott Kelet-Rumélián kívül más Balkán-állam ügye szóba sem jöhetne ? B) Miután a conferentiának nem lehet czélja azon magától érthető dolgot proklamálni, hogy a szer­ződéseket meg kell tartani, miután továbbá azon eset­re, ha a bolgárok és rumélióták önként hajlandók visszatérni a szerződési alapra, értekezleti határoza­tokra egyátalán nincs szükség: ez értekezletnek csak úgy van czélja és értelme, ha ott megállapíttatik azon eljárás, mely követendő leszen, ha a szerződés meg­szegői nem hajlandók egyszerűen, föltétlenül és min­den változtatás nélkül helyreállítani a status quot, — nem kérdem, mit szándékoznak tenni a hatalmak, csak azt kérdem: van-e köztük egyetértés arra nézve, amit határozataik érvényesítése végett tenni kellene ? Falk Miksa III. kérdése: Mily stádiumban van a Törökországgal meg­újítandó tarifaszerződés ügye ? Ugyanezt kérdem a Görögországgal kötendő kereskedelmi szerződésre nézve, melyre — a külügy­miniszter úr múlt évi nyilatkozata szerint — már ta­valy »minden előmunkálat meg volt téve.« Gáli József kérdése: A mezőgazdasági termények és marhák vámja Németországban az idén rendkívüli magas té­telre emeltetvén, mi­által mezőgazdasági érdekeink felette suttatnak, kérdem a külügyminiszter urat: történt-e ez ügyben a német birodalmi kormánynál diplomatiai lépés és van-e kilátás a helyzet oly fordu­latára, mely Németországgal szemben nemzetgazda­sági érdekeinkre nézve kedvezőbb viszony létesítését lehetővé teszi? Szilágyi Dezső kérdései: 1. A királyi megnyitó beszéd monarchiánknak a két császári nagyhatalomhoz való viszonyáról egy és ugyanazon módon emlékezvén meg, kérdem: vál­jon a Németországhoz való különleges viszony, mely az eddigi hivatalos nyilatkozatok szerint külpoliti­kánk alapját képezi, fennáll-e még változatlanul, vagy fel van olvadva azon »szoros és bizalomteljes viszony«­­ba, melyben a két északi nagyhatalomhoz állunk ? 2. Létetett-e monarchiánk kormánya vagy a nagyhatalmak valamelyike részéről oly hivatalos nyilatkozat vagy propositió, hogy Kelet-Ruméliának Bulgáriával tényleg végrehajtott egyesülése egy vagy más alakban elismertessék és ezzel kapcsolatban a megzavart hatalmi egyensúly helyreállítása szempont­jából Szerbiának területi compensatio adassék, és miként jön az ily irányú politika a nagyhatalmak részéről fogadva ? 3. Biztosítva van-e a nagyhatalmak egyetértése a status quo ante helyreállítása iránt, vagy egyik­másik nagyhatalom bizonyos reservátákkal fogadta el ezt az alapot ? És mik ezen reserváták? Kiterjed-e az egyetértés arra is, hogy miként hajtassék végre a status quo ante helyreállítása, ha az ottani népek ön­ként nem alkalmazkodnak ? 4. A conferentia alapjául elfogadott status quo ante alatt a berlini szerződésnek teljesen megfelelő állapot helyreállítása értetik-e ? 5. Való-e, hogy monarchiánk kormánya Szer­biának kijelentette, hogy ha a conferentia befejeztéig occupationális lépéseket tesz, a szerb érdekeket és igényeket támogatni nem fogja? Vagy hivatalos ha­tást gyakorolt-e Szerbiára az occupationális lépések­től való tartózkodás értelmében ? A­p­p­o­n­y­i Albert gr. kérdései: 1. Teljes egyetértés létezik-e monarchiánk, Né­metország és Oroszország közt a keletruméliai kérdés megoldásának módjára nézve? A status quo ante helyreállítása képezi-e ezen hatalmak álláspontját, és ha igen, kiterjed-e egyetértésük arra a megoldásra is, melyet találni kellene, ha bármely okból ez a czél nem volna elérhető ? 2. El van-e tökélve külügyi hivatalunk arra, hogy Szerbia érdekeit minden körülmények közt megóvja ? és e­b­b­e­n is számíthat-e a két szövetséges hatalom támogatására? 3. Minthogy a magyar miniszterelnök által f. é. október 3-án a magyar képviselőházban tett nyilatko­zatból az tűnik ki, hogy abban az időben nem a sta­tus quo ante helyreállítása, hanem a Balkán-államok hatalmi egyensúlyának fentartása képezte külügyi hi­vatalunk felfogásában a domináló szempontot, fölme­rül az a kérdés, hogy — föltéve, hogy ma tényleg a status quo ante helyreállítása képezi programmját — minő körülmények idézték elő az álláspont ezen mó­dosulását ? 4. Minő álláspontot foglalt el monarchiánk a Szerbiában történt mozgósítással szemben? Igaz-e, hogy a hatalmasságok részéről lépések történtek oly irányban, hogy Szerbia önálló actiótól visszatartas­­sék, és részt vett-e monarchiánk ezen lépésekben? Különösen pedig igaz-e az, hogy Törökország Bel­­grádban kijelentette, hogy a bolgár határ átlépését török terület megsértésének tekinti és hogy ez a kije­lentés a többi hatalmasságoknak — tehát monar­chiánknak is— hozzájárulásával történt? K­á­­­n­o­k­y gr. külügyminiszter a következő válaszokat adta a hozzá intézett kérdésekre: Szilágyi bizottsági tag, hivatkozva ő felsége beszédére, különbséget talál abban, hogy viszonyaink Német- és Oroszhonhoz hogyan volt jellemezve a múlt évben és ez alkalommal. A miniszter felolvas­sa mindkét szöveget és ilyen különbséget nem con­­statálhat. „, a monarchia viszonyában Oroszországhoz a múlt év óta semmi változás sem történt. Nem is volna indokolható, hogy honnan és miért eredt volna ily változás Németországhoz való viszonyunkban, minthogy azóta semmi sem történt, mint a találkozás Kremsierben és a balkáni ese­mények. Változásra e részben egyik sem adhatta a leg­csekélyebb okot sem. Egyátalán aggályosnak látja a miniszter, ha 12 hónapról 12 hónapra mindig újra felvettetik a kérdés ezen viszony iránt. Előbbi nyilat­kozatai a múlt években elég határozottak és szabato­sak voltak arra, hogy látni lehetett, miszerint e vi­szony nem máról holnapra áll fenn, hanem oly alapo­kon nyugszik, melyek ily incidensek által meg nem ingathatók, sőt minél komolyabb idők jönnek, annál kevésbé van helye a szövetség szilárdságában való kételynek, miután mindnyájan tudjuk, hogy mily tel­jességgel számíthat Németország és a monarchia egy­másnak megbízhatóságára. Ezekben meg van adva a válasz Szilágyi kér­désére, valamint azon kérdések egy részére is, melye­ket az előadó formulázott e tárgyban. Ami az Oroszországra vonatkozó speciális kér­déseket illeti, köztünk és Oroszország közt más, mint a nemzetközi átalános szerződések, nem léteznek. A fennálló jó viszonyok ugyanazok, mint ahogyan őket miniszter már a múlt évben részletesen jellemezte. A miniszter idézi az illető nyilatkozatot és hozzá­teszi, hogy a viszony ma is egészen ugyanaz mint akkor. Végre ismétli a miniszter Bausznern interpellátiójára, hogy Németországhoz való viszo­nyunkban semmi változás nem történt. K­á­l­n­o­k­y gróf ezután Szilágyinak második kérdésére válaszol és megjegyzi, hogy Bulgária és Kelet-Rumélia tényleg végrehajtott egyesüléséről nem lehet szó. Bolgár csapatok állnak Ruméliában, önkénytesek bizonyos száma vonult oda, de szerves kapcsolat eddig nem létesült. Elismerése a befejezett ténynek, a­mennyiben ilyenről szó lehet, semmiféle oldalról sem történt, sőt kilátásba sem vétetett. Minélfogva ily értelemben hivatalos nyilatkozatot egy hatalom sem tett. Miután ehhez képest az egész helyzet még el­­dönthetlen, hiányzik az előfeltétel arra, hogy más államok területi compensatiót követeljenek. Hivata­los lépés ez irányban, minthogy hiányzik rá az alap, eddig nem létetett. Szilágyi harmadik kérdésére általában megjegyzi a miniszter, hogy szemben azon körülménynyel, hogy a conferentia összeülése csütör­tökön van, nincs azon helyzetben, hogy a kérdésekre válaszoljon, melyek magára a conferentián te­endő indítványokra, az általunk, vagy más hatalmak által ott elfoglalandó állásra, vagy az eszközökre vonatkoznak, melyeket a conferentia czéljainak bizto­sítására bizonyos körülmények közt alkalmazni szán­dékozik. Reméli, hogy az albizottság egyetért vele abban, ha az ilyen kérdésekre való választ a jelen pil­lanatban az állam érdekében nem tartja lehetőnek. (Helyeslés.) Az előadó kérdéseinek másodika nagy­részt ugyan e térre tartozik. Ami azonban a confe­rentia működésének korlátozását a keletrumeliai kér­désre illeti az csakugyan benfoglaltatik a portának azon köriratában, melylyel a conferentiát javaslatba hozza. (A miniszter felolvassa az illető sürgönyt). A meghívást mi és a többi hatalmak ezen értelemben" fogadtuk el. Szilágyi negyedik kérdését illetőleg megjegyzi a m­iniszter, hogy a status quo ante jelenti az előbbi állapotnak helyreállítását a berlini szerződés értel­mében és egész lényegében és azt ily értelemben fog­juk fel.­­ Ami az ötödik kérdést illeti nincs tudo­mása arról, hogy valahol állították volna mintha mi oly értelemben intéztünk volna Szerbiához valamely felhívást, hogy nem fogjuk érdekeit védeni, ha a con­ferentia befejezte előtt lépéseket tenne az occupatióra. Ezt csakugyan nem is tettük, mert Szerbia függet­lenségét mindig elismertük és tiszteltük a szerb királynak mint souverainnek azon jogát, hogy békét és háborút csinálhat országára nézve. Szerbiához a barát és jóakaró szomszéd viszo­nyában állunk, a­ki a körülményekhez képest jó ta­nácscsal is szolgál. Szolgáltunk ilyenekkel a legjobb tudomás és szándék szerint, de nem igényelhettünk döntő befolyást elhatározásainak szabadságára. Szi­lágyinak ama közbevetett kérdésére, hogy mily irá­nyúak voltak tanácsaink, megjegyzi Kálnoky gróf, hogy ugyanolyan irányúak a minők voltak egy másik hasonló helyzetben lévő szintén független állammal Görögországgal szemben, a­hol ama nagy katonai készülődések alkalmából szintén komoly figyelmez­tetések történtek, de ezek csak mérsékletre és óvatos­ságra való intések voltak, valamint utalás ama veszé­lyekre, melyeknek az ország harczias eljárás által ma­gát kitenné. Itt a miniszter Apponyi grófnak máso­dik és negyedik kérdésére tér át, melyek szintén Szerbiára vonatkoznak. Megjegyzi, hogy mindig ag­gályos dolog idegen érdekeknek minden körülmény közti megóvásáról beszélni, kivált midőn egy nagyha­talomnak egy kisebb államhoz való viszonyáról van szó. Hal a miniszter ily kérdésre azt akarná vála­szolni, hogy mi Szerbia érdekeit minden körülmény között megszándékozunk óvni, ez annyit tenne, mint menlevelet adni mindenféle vállalatra és magunkat függőségbe hozni a kisebb állam politikájától, mely­nek aztán minden tekintetben engednünk kellene: ez fordított viszony volna, melybe mi nagyhatalmi állá­sunk mellett és nemcsak saját érdekeink, hanem más nagyhatalmakhoz való viszonyaink fontosságánál fogva semmiképen sem mehetnénk bele. Ifjú állam mint Szer­bia, mely még teljes fejlődésben van, természetesen nem nyújthatja mindenkor elegendő biztosítékait annak, hogy politikája nem az impulzust, hanem az érett megfontolást követi, minek folytán az ilyen viszony nagyhatalomra nézve igen aggályossá válhatnék. Ami már most gróf Apponyinak a negyedik pontban érin­tett azon kérdését illeti, hogy minő állást foglalunk el Szerbia mozgósításához, erre nagyon egyszerűen válaszolok. Valamelyik napon azon távirati hírt vet­tük, hogy a szerb minisztertanács egyetlen ülá.'ü LogoSnasai, navaiuzti cj. csyeven üleseben Az elhatározott rendszabály azonnal foganatba is vétetett, de annyit kötelesek voltunk megmondani Szerbiának, hogy ha saját eltökéléséből, kezd actiót, ezt természetesen a son propre risque et peril teszi. Nem volt szabad bizonytalanságban hagynunk az iránt, hogy a szomszéd országba való fegyveres belé­pés békeszegést és a szerződések megsértését invol­válja. Vajjon a porta hivatalosan kijelentette-e Bel­­grádban, hogy a szerbek bevonulását Bulgáriába az ő saját területe megsértésének tekinti-e, arról a mi­niszter nem bír tudomással, de az iránt kétség nem foroghat fenn, hogy Bulgária az ottomán birodalom­hoz tartozónak tekintendő. A miniszter ezután áttér Apponyi gr. kérdé­seire és hivatkozik mindenekelőtt azon nyilatkoza­tokra, melyeket az előbbi években tett és melyek sze­rint egyetértésben Német és Oroszországgal a törvé­nyes rendnek és a szerződések által megállapított status quo fentartására törekszik. Ezen pontból fejtegette a delegátiók helyeslése mellett a skier­­niewiczei találkozás becsét és jelentőségét, felolvassa akkori nyilatkozatait, melyekből kiderül, hogy csak következetesen cselekszünk, hogy ha a visszatérést a szerződésekre az egyetlen helyes útnak nyilvánítjuk. A philippopoli eseményekkel szemben az első pilla­nattól fogva ez volt a 3 szomszédos nagyhatalom ál­láspontja és a minek a viszonyok, ez volt az egyetlen alap, melyen az egyetértés a többi hatalmakkal is biz­tosan elérhető volt. A meglepetésnél fogva, melyet az események eleintén keltettek természetes volt, hogy bizonyos idő kellett míg az egész mozgalom jelentősége és úgyszól­ván mélysége és ereje iránt táj­ékozást lehetett nyerni. A pucsnak könnyű sikere, mely főkép minden ellen­állás hiányának volt tulajdonítható azon csalékony látszatot idézte elő, mintha a ténynek állandósága volna. Az azóta lefolyt idő azonban nem volt elveszett idő, mint ahogy gyakran gondolták. Azóta fel lehetett ismerni, hogy az egész mozgalom valósággal csak né­hány ember műve volt. Talán egy arra irányuló kí­sérlet, hogy a dolog elejétől fogva meggátoltassák, a népesség határozott és komoly ellenállásával találko­zott volna. Most nem ok nélkül föl lehet tételezni, hogy ily ellenállás előfordulni nem fog. Remélni le­het, hogy a hatalmaknak sikerülni fog erkölcsi befo­lyásuk útján elérni czéljukat, az előbbi helyzet visz­­szaállítását. A két ország egyesülését a mi érdekeink szem­pontjából magában véve különbözőképen lehet meg­ítélni. Szóló azt hiszi, hogy az nem ellenkeznék érde­keinkkel, ha isolalni, azaz ama következményektől elválasztani lehetne, melyeket a többi Balkán-álla­mokban természetesen maga után kell vonnia. Mint­hogy azonban a más államok károsításától való aggodalom azt hozza magával, hogy a szerződésnek egyetlen néptörzs javára való bármely megváltozta­tása ellen tiltakozzunk és minthogy ily változtatás a berlini szerződés fiatal munkáját a Balkán-félszigeten uralkodó rendet koc­káztatná, a miniszter azt hiszi, hogy az az út a leghelyesebb, a mélyre léptek. A többi államok aggályainak és igényeinek bi­zonyos fokig tényleg alaposaknak kellene látszaniok, ha ott valóban oly nagy független állam keletkeznék, mely által a szomszéd államok nemcsak kisebbítve, hanem szorongatva is éreznék magukat. De az igé­nyek kielégítése nem történhetnék török terület fog­lalása nélkül. Ezen eshetőség, mely a keleti kérdés egész zűrzavarát forrongásba hozná, mégis elég ko­moly arra, hogy a törvényes állapotra való visszaté­rést annak tüntesse fel, a mi legjobban felel meg ér­dekeinknek. A miniszter nem hiszi, hogy bárkinek itt az lenne nézete, hogy a háború azon országokban reánk nézve előnyös vagy kívánatos volna. Faik kérdi, hogy a status quo ante alatt mit ért a miniszter Kelet-Ruméliára vonatkozólag, csak a berlini szerződés határozatait-e, vagy az organicus statútum szabványait ? Kálnoky gr. külügyminiszter válaszolja, hogy már előbb megmondotta,hogy a status quo ante alatt az előbbi állapotot érti egész lényegében, a status or­­ganique, mely nem képezi a berlini szerződés alkatré­szét, Kelet-Ruméliának csak belszervezet tartalmazza, s arról nem mondhatja, hogy nem férne rá javítás, de mindaz, a­mi az elvi kérdést, Kelet-Rumélia állását illeti, az előbbi állapotba vissz­ahelyezendő. Azonkívül magától érthető, hogy a status organique bármely módosításához is Törökország beleegyezése kívántatik. Kálnoky gr. külügyminiszter arra emlékeztet hogy az első kifejlődés amaz idejében lehetetlenség volt oly határozottan szólni, mint jelenleg, midőn az események nemcsak tisztábban áttekinthetők, hanem a hatalmasságok közt érintkezés is jött létre. Ilyen kérdések nem oldhatók meg egyes kabinetek által hanem csak együttesen, ha csak valamely hatalmas­ság nincsen a tényleges beavatkozásra elhatározva. A miniszer azonban meg van arról győződve, hogy ná­lunk egyik részről sem kívántatik Ausztria-Magyar­­országnak vagy más valamely hatalmasságnak ily be­avatkozása,­ és­­ha jól emlékezik, Szilágyi képviselő is azt kívánja, hogy bármely hatalom beavatkozása Kelet-Ruméliában ki legyen zárva. Faik Miksa azt kérdi, hogy azon kérdésére, váljon a conferentia határozatainak érvényesítésére nézve van-e a hatalmasságok között egyetértés. A miniszter elfelejtett­e vagy nem akar-e felelni. K­á­­­n­o­k­y gr. külügyminiszter kijelenti, hogy erre nem felel. A külügyér által adott válaszra megjegyzi dr. Apponyi Albert, hogy általában nem akar a külügyminiszter válaszának részleteire kiter­jeszkedni,­ mert­ kérdéseinek tételében nem any­­nyira a részletes felvilágosításokat kereste, mint inkább megjelölni kívánta azon pontokat, mely­re külpolitikánk megbírálásában a legnagyobb súlyt kell fektetnie és fentartja magának, hogy a nyilvános ülésben nézeteit azok kapcsában el­mondhassa. Csupán arra a kérdésre vonatkozólag, azonos-e a magyar miniszterelnök által tett nyilatko­zat a külügyminisztérium mai álláspontjával, fen kell tartania, hogy lényeges különbség van a kettő közt, ha nincs is ellentét, mert a miniszterelnök szerint a keletruméliai forradalom által teremtett helyzetet »lehetőleg a berlini szerződéssel és az általa terem­tett hatalmi egyensúlylyal összhangzásba hozni volt .

Next