Nemzet, 1885. december (4. évfolyam, 1167-1197. szám)
1885-12-01 / 1167. szám
SEatauDBggrflrig! Ifareaeaiektera, Athenaeum-optUat, X. emalet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSRE úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. 1167. (330.) szám. Budapest, 1885. Kedd, deczember 1. IV- évi folyam. Kiadó-hivatAl.: Ferencziek-tere, Athenaeum-éstélet, 151 dz*In$. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .............................2 (rt. 8 hónapra .. ................................................ 6 * 6 hónapra .. ................................................. 12 . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként ! * Egyes szám 4 kr. Budapest, november 30. A zajos, ünnepélyes napok múlóban vannak. Az ország minden részéből összesereglett vidéki küldöttségek haza mennek, magukkal vive szivükben és eszükben mindazt, mit az ország fővárosában hallottak és tapasztaltak, Tisza Kálmán miniszterelnökségének tizedik évfordulója alkalmával És nekünk ez elég, mert az ünnepélynek, minden pártszempontokon felül emelkedő politikai fontosságát kétségbevonhatatlanul be lehet bizonyítani, egyfelől azon nyilatkozatokból, melyeket hallottunk, másfelől a magyar társadalom és politikai élet hatalmas és minden oldalról jövő tényezőinek oly nagy arányú megjelenéséből, melyhez hasonlót még magyar kormányelnök előtt nem láttunk és amelynek lelkesedése, ragaszkodása, azt hiszszük, még a külföld alkotmányos életében is ritkítja párját, főleg, ha tekintetbe veszszük azt, hogy nem a kormányzás kezdetén és nem is valamely feltűnő, hatást gyakorló adás alkalmával nyilvánul az, hanem tíz évi kormányzás után és a napi események rendes folyása közepette, mikor nincs semmi különös esemény, mely mesterségesen felszítja a lelkesedés tüzét és kiragadja a közönséget a köznapiság köréből. Ha mindezek nélkül, a legkisebb erőfeszítés és előkészítés közbejötte nélkül, oly önkénytesen és oly váratlanul nőtt a tüntetés mindenkit meglepő óriási nagyságra, egészen bensővé és elragadó lelkesedéssé; ennek jelentősége, politikai tekintetben a legnagyobb, melyre nem szabad sem az ellenfélnek kicsinyességgel nézni, sem a jóbarátnak önbizalom, de egyszersmind tanulság nélkül tekinteni. Szerették volna némelyek a jubilaeum ünnepét kicsinyelni és a pártérdek kizárólagos lapjára írni fel. Eltekintve attól, hogy tényleg ellenkezőleg áll a dolog, mert úgy a küldöttségek megválasztásánál, mint a tüntetés nagyságánál fogva szembe ötlik, hogy itt kizárólagosan csak azoknak tulajdonítani mindent, kik a kormánypárt feltétlen hívei, már csak az ellentüntetés és kritika gyengeségénél fogva sem lehet; de ettől eltekintve, különösen éppen az ellenzéket kell figyelmeztetnünk arra, hogy ha azt állítja, hogy Tiszát, mint elsőrangú politikust és államférfit, mint Magyarország javára szolgáló kormányelnökét csak párthívei üdvözölték és csak ezek ismerték el ezen minőségében tíz év alatt szerzett érdemeit, akkor egyfelől azt ismeri be, hogy az ország minden lényegesebb tényezőjének óriási többsége képezi Tisza pártját, hogy ez most sokkal nagyobb, mint valaha volt, sokkal önérzetesebben és lelkesebben lép fel, mint bármikor — és mindezzel az ellenzék csak azt árulja el, hogy nagy mértékben elhibázta politikáját, mert a nemzet közvéleményében, erős küzdelme daczára csak tért és lelkesedést veszített és így önmagát ítéli el; másfelől pedig szegénységi és elfogultsági bizonyítványt árul el magáról még abban is, hogy a napi küzdelmet, az országos és nemzeti érdekek felismerésénél sem tudja háttérbe szorítani és megtagadja a haladást, nemzeti erősbülést, a dynastiával való viszony bensőbbé válásának jelentőségét, politikai súlyúaknak érezhető nagyobbodását — még akkor is, mikor egyegy nyugpontról hosszabb időre lehet visszatekinteni és a bajok, hibák, napi küzdelmek zaja mellett meg lehet látni a valódi eredményeket és érdemeket is. Még feltűnőbb az, hogy minden oldalról hangsúlyozva lőnek a Tisza-kormánynak azon eredményei, melyek a fentebbiekkel együtt, felülemelkednek a pártszempontokon : ilyen a Parlamentarismus megerősödése és azzal egy rendszeres, állandó törvényhozási és kormányzási működés lehetőségének bebizonyítása. Ez csak nem pártérdek! Ez csak bebizonyított eredmény! Mégpedig olyan, mely egyedül is képes, úgy nemzeti haladásunk, mint szabadságunk biztosítékául szolgálni. És némelyek szemében mégis csak pártérdek és párttüntetés, mindaz, ami tegnap és ma történt! Szép feladat lenne összeszedni, szó szerint összeállítani egy mozaikba, mindazon nyilatkozatok elvi jelentőségű, jellemző mozzanatait, melyekkel Tiszát üdvözölték és másfelől pontokba szedni azon politikai programmot, melyet Tisza — tényekre támaszkodva, egész éleslátással és elfogulatlansággal, — mert nincs lelkében semmi keserűség még ellenfeleivel szemben sem — előadott számos nyilatkozatában; mert míg ezekben ez mintegy benső, utólagos és igy annál becsesebb, mert tényekkel bizonyított indokolását adja Tisza politikájának, addig másfelől az ország minden rangú, felekezetű, vidéki és nyelvű, polgári és katonai tényezői, magánosok és testületek, melyeknek túlnyomó nagy része teljesen független a kormánytól, igen érthetően adták tudtára az országnak, hogy érdekeinek védelmét, szabadságának és fejlődésének hatalmas biztosítékát látják Tiszában és ezért örülnek kormányzása állandóságának s újólag fogadást téve annak támogatására. Pedig azt hiszszük, hogy ez már nemcsak azt bizonyítja, hogy Tisza tíz év alatt jól felelt meg feladatainak , hanem azt is, hogy most már nemcsak egy párt, hanem az egész nemzet vezére és ezért nem csupán pártja, hanem a nemzet szavazott neki a lefolyt fényes ünnepélyekkel elismerést. A NEMZET TÁRCZÁJA. November 30. Alföldi levelek*) Jókai mórhoz. Irta: Tisza Kálmán. 1864. VII. Geszt. Valahára közeledem hosszúra nyúlt levelem befejezéséhez. Megbocsáss, hogy sok olyannal is untatlak, mi szorosan véve tárgyamhoz nem tartozik, számítsd be érdememül azt, hogy igy is igen sokat elhagytam, miről szólni szerettem volna. A nemzetek fennállásának és felvirágzásának sarkfeltételei közül, melyeket első levelemben említek, még csak a társadalom különböző rétegeinek összesimulásáról kell hazai viszonyaink szempontjából szólnom, melyet harmadik helyen említek bár, de a más kettővel egyenlő fontosságúnak tartok. Még alig 16 éve, hogy előjogok osztották élesen elkülönített csoportokra nemzetünket, azóta pedig alig volt nyilvános élet, mely által az összesimulás, az osztálykülönbség nélkül alakulandott pártok kebelében leggyorsabban történhetett volna. Maga az egyesületi működés is csak igen szűk körben volt lehetséges. Családja, rokonai, jobb ismerősei körében élt leginkább minden ember ; természetes tehát, hogy az általam említett összesimulás nem tehetett oly előhaladást, mint más körülmények között tehetett volna. Mindazáltal vagyunk annyira, hogy külön osztályérdekek nem választanak el bennünket egymástól; vagyunk annyira, hogy minden ember — igen csekély kivétellel — érzi, miszerint fő, nagy érdekeink közösek; vagyunk annyira, hogy ha ma lehetne pártok alakulásáról szó, azok nem egy külön társadalmi osztályok szerint, de mindezekből vegyesen alakulnának. Szóval, kielégítő mérvben fellelem nálunk a képességet arra, hogy a társadalom különböző osztályai egy közös czélra összeműködni tudjanak. Meg kell mégis jegyeznem, hogy ezen viszony tökéletesebbé tételére nézve nagyon is kívánatos volna, hogy a különböző osztályok tagjai a társadalmi téren is gyakrabban érintkezzenek egymással. Csak igy képződhetnék valódi bensőség. Nagy különbség van pedig az oly összműködés között, mely *) Lásd a „Nemzet“ (1166.) 329. nov. 30. számát. A szerk. egymás tehetségeit, gyengéit, jó és rossz tulajdonait ismerő egyének által történik és a között, mely olyanok által kell hogy történjék, kik ezen egymásról való ismeretekkel nem bírnak. De e tekintetben még alig történhetik nálunk valami, és ennek oka a felsőbb és alsóbb rétegekben egyaránt keresendő. Ott nem tudnak megbarátkozni az egyszerűbb öltönynyel, a kevésbé szabályszerű magaviselettel, túlságos súlyt fektetnek a külső miveltségre és miatta észre nem veszik sokszor a valódi, a belső miveltséget; — itt pedig nem tudják még egészen elfelejteni a múltat, midőn amazok előjogoknak voltak tulajdonosai, tulérzékenyek minden iránt, mi onnan jó és igy egy szó, vagy haszontalan élet a felsőbb körök valamely tagjától vérig sérti és az egésztől idegeníti el őket. Van sok ily nagy akadékul szolgáló csekélység, melyben hol a felsőbb, hol az alsóbb körök hibásak; de ezeket egyenként fölemlegetni nem szükséges. Részemről óhajtom s és ezért talán remélem is, hogy közel van az idő, midőn részben feledve lesznek az úgyis megszűnt előjogok s azoknak árnyai nem fognak visszavonást hinteni közénk és a társadalom, műveltség és a jellem által fog különböző rétegekre oszlani. Ne feledjük, hogy — mint egy jeles franczia író oly szépen kifejti — ott is nem az előjogok, de a társadalmi összeférhetetlenség volt a fő ok, mely miatt a nemzet különböző osztályai összeműködni nem tudva annyi vész támadt hazájukra. VIII. Múlt levelemben befejeztem a felvett tárgyról értekezésemet, de mielőtt ezúttal búcsút vennék tőled, elmondom még, hogy a kitűzött irányokban folytatott vizsgálódás minő meggyőződést vagy legalább reményt keltett bennem hazánk, nemzetünk jövője iránt. Sok hibát, sok gyengeséget említettem fel és pedig van még elég, amit elhallgatok, és mindamellett is bizalommal nézek a jövőbe. Nem csak azért, mert ezen hibák, ezen gyengeségek másutt is feltalálhatók lévén, könnyítik a versenyt számunkra , de azért főleg, mert bízom nemzetem minden osztályú tagjaiban, hogy belátva hibáinkat, gyengéinket, bajainkat, azok orvoslásán teljes lélekkel, és ha kell, önmegtagadással igyekezni fognak. ... Hiszen csak is ezen bizodalom bízhatott arra, hogy feltárjam árnyékoldalainkat, melyekről különben hallgatni fogtam volna, nem szeretném haszon reménye nélkül feltüntetni gyengeségeinket. A fő kötelesség minden esetre a középosztályt és mint ennek legnevezetesebb részét, a középbirtokos osztályt nyomja. Mindazért, mert tőle függ legtöbb hazánk jövendőjére nézve— csak általa támogatva lévén képes hazafi kötelességének haszonnal megfelelni a felsőbb aristocratia — csak általa vezetve lévén képes feladatára elkészülni az erőteljes derék nép, melyben távolabb jövendőnk legbiztosabb záloga rejlik. Mindazért, mert, elmondott nézetem szerint, legalább nála van mind a nevelési irány, mind a vagyoni helyzet tekintetében legtöbb hiány. De ha legtöbb igazítani, javítani valót látok körében, legtöbb képességet és hazafiságot is tudok benne arra, hogy amit kell, még idejében megtegye és így ami legtöbb aggodalomra adhatna okot, az maga leginkább meg is vigasztal. Az alap a nép, mely sok helyt szellemi és anyagi tekintetben, oly beteg — nálunk hála istennek lép meg és minden jóra képes. Középosztályunk legnagyobb része oly hazafias közszellem által van áthatva, oly gyakorlati ismeretekkel bír, a nyolczszázados alkotmányos élet idejéből, hogy nem lehet kétség, miszerint hiányait pótolva, gyengéit kijavítva teljesíteni fogja feladatát, ma úgy, mint hajdan tévé. Aristocratiánk, ha nem ért is velünk mindenekben egyet, magyarabb ma, mint századok óta volt, s kitűnőbb tagjai igaz hűséggel állanak a haza szent ügye mellett. Nemzeti mivelődésünkben folytonos a haladás; minden hiány daczára, vagyoni bajainkon még segíteni lehet, társadalmunk különböző rétegei tudnak egymáshoz simulni; s ha sok kívánni való van is még hátra e tekintetben, mindenesetre nyert ma is már a hazaszeretetben. Ily körülmények között ha tudunk — és pedig fogunk tudni — segíteni is önmagunkban levő hiányokon, nem lehet és nem szabad elcsüggedni, bár tenger a baj, mely környez bennünket. Sok rajtunk kívül levő veszély, sok bennünk rejlő hiány felett majdnem kétségbe esve, lelkiismeretesen észleltem körülményeinket, remegve számítottam fel esélyeinket, félre, nehogy részeredményre vezessen vizsgálatom ; de könnyebbült lélekkel mondhatom, hogy ezek folytán erőssé lett bennem a meggyőződés, miszerint mi és csak mi vagyunk hivatva e vérrel szerzett bűn sorsára döntő befolyást gyakorolni. Isten veled! Az academiából. A magyar tudományos academia nyelv és széptudományi (első) osztálya Hunfalvy Pál osztályelnök elnöklete alatt d. u. 5 órakor ülést tartott. Az ülés érdekes programmja nagy számú közönséget vonzott, amely a hallgatóság számára fenntartott helyeket megtöltötte. Az academia tagjai között, kik az ülést igen tömegesen látogatták, Trefort Ágoston académiai elnök is jelen volt. A közönség sorában számos hölgy foglalt helyet. Budenz József r. tag foglalta el a felolvasó assztalt, »Egy kis viszhang Vámbéry ur válaszára« czimü felolvasást tartva. Tudvalevő, hogy Budenz és Vámbéry között az összehasonlító nyelvészet terén, a magyar nyelvrokonságot illetőleg, élénk harcz folyik. Az antagonismust azon körülmény idézi elő, hogy Budenz a finn és ugorral való magyar nyelvrokonságot vitatja, míg Vámbéry a török-tatár nyelvben keres hasonlatosságot anyanyelvünkhöz. Mind a kettő nagy szenvedélylyel iparkodik álláspontját igazolni. A nyílt harcz, mely az academia ülésein szokott folyni a két tudós között, Vámbérynak a török-tatárral való nyelvrokonságunkra alapított »Magyarok eredete« czimű munkájának megjelenésével tört ki. Budenz ugyanis e munkára bírálatot irt, a melyben Vámbéry tévedéseit a magyar-török nyelvrokonságra nézve kimutatni törekszik és az ugor-magyar nyelvrokonságot igyekszik védelmezni. Az éles hangon irt bírálatra nem késett Vámbéry még fulminánsokban válaszolni. Vámbéry kétségbe vonja válaszában Budenz nyelvismereteinek alaposságát; őt szobatudósnak nevezi, ki nyelvtudományi ismereteit hibásan szerkesztett nyelvtudományból, hiányos szótárakból merítette, legkevésbé sem hivatott tehát arra, hogy Vámbéryt, ki a török-tatár nyelvet gyakorlatból, éveken keresztül azon népek között élve, sajátította el. Ezen éles szavú válaszra vonatkozott a mai »Kis visszhang«, melyet Budenz felolvasott »Tegyük fel, — kezdé Budenz, — hogy mindaz, amit Vámbéry argumentumában róla tart és hirdet, hogy igaz volna, még azt is, hogy ő szándékos ferdítő: mi következik abból Vámbéry török-magyar nyelvhasonlítása s az abban használt török adatnak biztos hitelessége javára ? Teljességgel semmi. Nincs a világon az a logica, mely azt követelné, hogy ha Budenz tudománya rossz és gyarló, azért jó és tökéletes legyen a Vámbéryé, vagy ha Budenz csakugyan hamislelkű, azért ne lehessen Vámbéry az. Fennen hirdeti Vámbéry, hogy ő »practicus turcologus« s nemcsak amolyan »theoreticus nyelvész«, vagy »subjectivista szobatudós«; tudtunkra adja, hogy ő a török nyelvek 33 évi elméleti és gyakorlati tanulmányozása után csak érti e nyelveket, hogy Budenz sem ignorálja a turcologia terén való működést, sőt azt is tudja, hogy az 1867 óta megjelent keleti-török szótárak mind az ő munkáján alapszanak ; végre hogy ő — mint egykori effendi és középázsiai utazó, a mi tudósaink munkáit sem correcteknek, sem completeknek nem tarthatja.« Csak gratulálni lehet — úgymond Budenz — Vámbéry úrnak, hogy a maga kitűnőségéről és turcologiai érdemeiről ily ön érzettel szólhat. Megengedem, én törökül általában nem tudok, s egész képességem szótárak olvasására szorítkozik; de valóban nem tudom, annyi-e még az, amit tudok a török nyelvből, mint amennyit tud Vámbéry úr az ugor nyelvekből? Ha igen, úgy már nekem is van jogom az ő török-magyar hasonlításába is, beleszólni, stb. stb.« Budenz a »kis visszhangot« így végzé: »Nem tartom helyénvalónak, hogy Vámbéry urnak egyes megtámadott török adatok igazolására vonatkozó megjegyzéseit részletesen tárgyaljam. Csak azt jegyzem meg, hogy igazolása, melynek elvét és eljárását már némileg jeleztem, nem terjed ki valamennyi kifogásolt esetre. Vámbéry úr ezen kelletlen munkához megkívántató időt, tintát és papírt sajnálja, másutt meg elégnek tartja, hogy Budenz ur criticai észrevételeinek legnagyobb, részét részletesen megvizsgálta és — természetesen — meg is cáfolta. Budenz ur ugyanis őt sok esetben igazságtalanul tünteti fel szógyártónak, mert az általa kétségbevont szók nagy része tényleg létezik. S ezzel ismételve kijelentem, hogy Vámbéry úr válaszával tökéletesen meg vagyok elégedve.« Ezután ifj. Szinnyey József olvasta fel Szarvas Gábor »A nyelvtörténeti szótárról« czimű értekezését. Szarvas Gábor előadja, hogy a régi magyar nyelv szótára, illetve a szerkesztés munkája — leszámítva a szükségesnek mutatkozó pótlásokat s a föltétlenül szükséges revisiót — a befejezés küszöbén áll. A szótári anyag egybegyűjtésére vonatkozó felszólítás 1873. év derekán történt. A lefolyt tizenkét évből öt esik a gyűjtésre, kettő a rendezésre s a hátralévő öt a szerkesztésre. Tizenkét év hosszú idő, mondják a türelmetlenkedők , az eredmény s a ráfordított idő nem állnak kellő arányban egymással; az egyik: az idő sok, a másik: az eredmény kevés. A ki jártas a magyar irodalomtörténetben s végig tekint irodalmunk munkásainak elég hosszú névsorán s a XVII. század végéig Mai számunkhoz félig melléklet van csatolva. BELFÖLD, Budapest, nov. 30.(A főrendiház ülése.) A főrendiház folyó évi deczember hó 1-én, d. e. 11 órakor ülést tart. Budapest, DOT. 30. (A képviselőház ülése.) A képviselőház f. é. deczember hó 1-én, kedden d. e. 10 órakor illést tart, melynek napirendjére kitüzetett a pénzügyi bizottság jelentése a temes-bégavölgyi vízszabályozó társulat pénzügyeinek rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában ; ugyane gyűlésben fog jelentést tenni a képviselőház elnöke a szombati ülésen megejtett szavazási eredményéről az igazságügyi s az első bíráló bizottság egy-egy tagját illetőleg. Budapest, nov. 30. (A szabadelvű párt értekezlete.) Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 1-én, kedden d. u. 6 órakor értekezletet tart. Budapest nov. 30. (Küldöttségek a minisztereknél.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszternél ma délben, a képviselőház elnöki szobájában, Udvarhely megye és városa részéről 12 tagú küldöttség tisztelgett. A küldöttséget Dániel Gábor főispán vezette, ki a miniszterhez intézett beszédében azon kérést adta elő, hogy az udvarhelyi főreáliskolának állandó épület emeltessék. Trefort miniszter szívélyesen fogadta a küldöttséget s kilátásba helyezte, hogy ha nem is legközelebbről, de annak idején fel fogja építtetni a főreáliskola épületét. A miniszter, válaszában továbbá kiterjeszkedett a székelyföldi közgazdasági állapotokra is és ígéretet tett a küldöttségnek, hogy a jövő tavaszon meg fogja látogatni a Székelyföldet és annak viszonyait, melyek őt különösen érdeklik, a helyszínen fogja tanulmányozni. Ezen, az egész Székelyföldre nézve annyira örvendetes kijelentést a küldöttség lelkes éljenzéssel fogadta. Ezzel a fogadtatás véget ért. Ugyanezen küldöttség a mai nap folyamán tisztelgett Kemény Gábor b. közmunka és közlekedésügyi miniszternél is. A küldöttség vezetője Dániel Gábor főispánba megye törhetetlen bizalmát, tiszteletét és ragaszkodását a miniszter személye iránt tolmácsolván, Kemény K. miniszter szokott szívélyes modorában válaszolt, köszönetét fejezve ki a megye megtisztelő bizalmáért. A társalgás folyamán felmerült a Héjasfalvától Udvarhelyig tervezett vicinális vasútvonal ügye is, melynek nagy fontosságát, különösen Udvarhely városára nézve hangsúlyozta a miniszter. Az aradvárosi szabadelvű párt küldöttsége, melyhez Arad város képviselője Fálk Miksa is csatlakozott, a miniszterelnöknél elvégzett tisztelgés után, a többi minisztereknél is tisztelegni óhajtván, felkérte Arad város képviselőjét, hogy a küldöttséget a miniszterekhez elvezesse. Fejérváry Géza b. honvédelmi miniszter a legszívesebben fogadta a küldöttséget, melynek vezetője annak hangsúlyozása mellett, hogy a küldöttség csupán tisztelgését akarja tenni és semmi speciális kéréssel nem járul ezúttal a miniszterhez. Arad városát és a város érdekeit a miniszter kegyébe a legmelegebben ajánlotta. A miniszter kiemelte, hogy ezen iparkodó és törekvő város viszonyairól teljesen tájékozva lévén a város érdekei és anyagi felvirágzását hatáskörében mindig szívesen fogja előmozdítani. Szóba hozta a miniszter úgy a honvédség mint a közös hadsereg elhelyezését, különösen pedig az Arad város és megye által közösen építendő lovas kaszárnya ügyét, és hangsúlyozta, hogy miután a vidéki városok a kaszárnyák fontosságát a helyi iparra felismerve minden oldalról ajánlataikat már megtették, Arad városa érdekében kívánatos lenne, hogy ezen kérdés a megye és város között megoldassák, és a kaszárnya ügye a minisztériumhoz leendő felterjesztéssel ne késsék. Trefort közoktatásügyi miniszter távollétében Tanárky államtitkár fogadta a küldöttséget, akinek jóakaratába ajánlotta Falk a várost. Az államtitkár is megemlékezett a városnak a nevelésügy terén hozott áldozatkészségéről és éppen azért csodálkozását fejezte ki a felett, hogy a felsőbb állami leánytanintézetnek Aradon leendő felállításához a város hozzájárulását megtagadta akkor, amidőn az állam a felsőbb leánytanintézetek felállítása tekintetében a vidéki városokat csak csekély hozzájárulásra hívta fel. — Szapáry pénzügyminiszter úr a küldöttséget a legszívesebben fogadta és biztosította, hogy Arad város érdekeit mindig szem előtt fogja tartani. Kemény Gábor b., közlekedésügyi miniszter előtt Falk képviselő a küldöttség tisztelgését jelezve, Arad városát a miniszter különös kegyébe ajánlotta, a mire a miniszter biztosította a küldöttséget a város iránt való meleg érdeklődéséről s ki-s jelentette, hogy az államvasutak reorganisátiója most lévén tárgyalás alatt, pozitiv megállapodást nem mondhat , — de hangsúlyozta, hogy az Arad-Gyulafehérvár és Arad-Budapest közti vonal gyopontja Arad — és ezt a mostani rendezésnél figyelmen kívül hagyni nem lehet. — A küldöttség egyúttal Baross államtitkárnál is tisztelgett, aki szintén megjegyezte, hogy az aradi üzletigazgatóságnak ottmaradását semmi veszély nem fenyegeti. Széchenyi Pál gr. kereskedelmi miniszter távollétében a küldöttség névjegyét hagyta a miniszteri titkárnál, Pauer igazságügyi miniszter és Szentgyörgyi államtitkár a küldöttséget biztosították, hogy az igazságügy terén beállandó minden változásnál Arad városát, mint az Alföld egyik gyypontját különös figyelmére méltatják. Ezután a küldöttség az Angol királynő vendéglőbe kedélyes ebédre gyűlt egybe, mely alkalommal a küldöttség Arad város képviselőjének, Fálk Miksának hathatós közbenjárásáért és fáradozásáért legmelegebb köszönetét fejezte ki. Budapest, nov. 30. (A képviselőház kérvényi bizottságából.) A képv.ház kérvényi bizottsága Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt és Vámos Béla előadó közreműködése mellett ma d. u. 5 órakor tartott ülésében többrendbeli kérvényt tárgyalt és intézett el. Ilyenek Háromszék, N. Küküllő, Liptó és Szatmármegyék, s Kolozsvár város kérvényei a kihágási pénzbüntetések hová fordítása iránt; Liptó- és Nyitramegyék kérvénye a Vág folyónak állami kezelésbe vétele iránt, mely kérvény a közlekedésügyi miniszternek kiadatni határoztatott; — továbbá 23 törvényhatóságnak a műborgyártás eltiltása iránti kérvényét a földmiv. ipar- és keresk. miniszterhez utasítni határozta a bizottság. Hosszabb vitára szolgáltattak alkalmat a fővárosi kisebb javadalmazása (9—12. díjosztályú) állami tisztviselőknek lakbérilletményeik rendezése s amig ez megtörténhetnék, a drágasági pótlék meghagyása és felemelése iránti kérvénye ;s a vidéki államtanító képezdék ezúttal most már harmadszor beadott abbeli kérvénye, hogy fizetésük a középiskolai tanárok fizetésével egyenlővé tétessék. Az előbbi kérvényhez a bizottság előadóján és elnökén kívül Gajáry, Zsámbokréthy, Gergelyt Justh Gyula, Crgy szólottak és végül Darányi emelt szót a kérvény támogatására. A vita befejeztével a kisebb javadalmazású hivatalnokok kérvénye a pénzügyi bizottsághoz áttételni határoztatott. Hasonló előzetes elintézést nyert a tanitóképezdék kérvényei is, melyhez az előadó, Uray Lajos és Szathmáry György szólottak. Végül a délmagyarországi tanitóegyletnek a a kisdedóvodák iránti kérvényét a közoktatási miniszternek kiadni határozta a bizottság. Ezzel az ülés véget ért. Budapest, nov. 30. (A pénzügyi bizottságból.) A képviselőház pénzügyi bizottsága (az esti lapunkban közlötteken kívül) mai ülésében elintézte a közoktatási költségvetés tételei közül a budapesti és kolozsvári egyetemek, a József műegyetem s egyéb tanintézetek, továbbá a népnevelési szükséglet előirányzatait s egészen a vakok budapesti tanintézetek szükségletéig haladt. Az ülésre vissza fognak térni. Budapest, nov. 30. (Pest megye közgyűlése.) Pest megye ma Szapáry István gr. főispán elnöklete alatt közgyűlést tartott, melyen első tárgyul a megyei készpénzösszegeknek takarékpénztárakban való elhelyezése ügyében intézkedett. Ezután megsemmisítette ek nyilvánította Hunyady Károly újpesti adóügyi jegyző megválasztását, elfogadta az új munkaügyi szabályrendeletre vonatkozó javaslatot s végül a központban alkalmazott négy közigazgatási gyakornok fizetés fölemelésére vonatkozó kérvényt intézte el az állandó választmány javaslata értelmében. A közgyűlést holnap folytatják. Tisza Kálmán miniszterelnök jubilaeuma. Esti lapunknak a tisztelgésekről szóló tudósítása Negyváradváros szabadelvű pártja elfogadásáig terjed. A párt nevében Lipovniczky Sándor orsz. képviselő szólt, szép beszédét közöltük ugyan esti lapunkban, de az csak számaink egy részébe jutván be, ismételjük azt. Lipovniczky Sándor a következő beszédet mondta: Nagyméltóságú miniszterelnök úr! Szeretett képviselőnk! Nagyvárad város szabadelvű pártja s Nagyméltóságod választói küldöttségének élén van szerencsém Nagy méltóságodat hódolatteljesen üdvözölni. (Éljenzés.)A mai napon az egész országra szóló szabadelvű kör keretében más név nem hangoztatható mint Tisza Kálmán. (Élénk éljenzés.) A nagyváradi szabadelvű párt élén nem lehet feladatom Nagyméltóságod politikai működésének és követett politikájának fejtegetésébe bocsátkoznom, mert — merem állítani — azzal még a méltányosság határát is túllépnék, ha mi, tehát éppen azok,Nagyméltóságodnak »gárdája«, annak ecsetelésével fárasztanék Nagyméltóságodat, terhes feladatában, amit magára vállalni szíveskedett. (Úgy van !) E gárdát bemutatni nem fogom, hisz ismeri annak tagjait Nagyméltóságod egyenkint s tudja Nagyméltóságod is, hogy az egész országban senki jobban nem ismeri Excellentiádat, mint éppen e párt. (Élénk éljenzés.) Tudjuk, hogy Nagyméltóságod irántunk mindig őszintén érzett. (Éljenzés.) Mi is igy vagyunk. (Úgy van!) Tehát nyíltan kimondhatom, hogy köztünk kölcsönös a bizalom s igy tömjénezni s hízelegni nem lehet feladatunk, mert Nagyvárad városa — mint ezt Nagyméltóságod is igen jól tudja — tömjénezni nem szeret, az igazat megmondani pedig kötelességének tartja. (ügy van!) Ennél fogva elismerve Nagyméltóságod hazafias érdemeit (Élénk éljenzés.) kívánjuk, hogy az úristen sokáig tartsa meg a legjobb erőben. (Élénk éljenzés.) kívánjuk, hogy Nagyméltóságod amint elérte tíz éves jubilaeumát, úgy érje el a 25 éves jubilaeumot is, hogy mi Nagy-Várad város választói ismét abba a szerencsés helyzetbe juthassunk, amelyben vagyunk ma. (Élénk hosszas szűnni nem akaró éljenzés.) Biztosíthatjuk Nagyméltóságodat, hogy nincs eset és körülmény, hogy Nagyméltóságodhoz hűtlenek legyünk. (Élénk éljenzés.) Mi Nagyméltóságodat többé elhagyni nem fogjuk. (Helyeslés,) mert Nagyméltóságod politikája csak hazafias, csak olyan, amely iránt a legnagyobb bizalommal lehet viseltetni. (Hosszas éljenzés.) Ajánljuk Nagyméltóságod becses figyelmébe városunkat. Nem érdekről szólunk itten. Érdek és egoismus nélkül jöttünk ide. Hízelgés és tömjénzés nélkül akarunk távozni is, (Éljenzés.) mert ha a Nagyméltóságod irányábani hódolatnak, tiszteletnek és szeretetnek adunk kifejezést, ezt hízelgésnek, tömjénezésnek tekinteni nem lehet. (Élénk éljenzés.) A hódolat és tisztelet mellett e kifejezést »szeretet« hangsúlyozom (Éljenzés.), mert Nagyméltóságod személyét mi különösen szeretjük. (Élénk éljenzés.) Valamint a sereg ne csak fegyelmezett, de lelkesült is legyen, mert a fegyelmezettség lelkesedés nélkül mit sem ér, úgy e »gárda« — nem szégyellem bevallani — nemcsak bizonyos polgári fegyelem, de a lelkesedés által is vezéreltetik. (Úgy van!) Isten éltesse Nagyméltóságodat! (Hosszas, szűnni nem akaró lelkes éljenzés.) Tisza Kálmán: Nagyon köszönöm Nagyvárad város szabadelvű pártjának és választóinak, választóimnak ez alkalommal is irántam mutatott rokonszenvét. Alig tudom, hogy mit válaszoljak, mert hiszen a legnagyobb önzés vádjának tenném ki magamat, ha azt kívánnám, hogy Nagy-Várad városa és polgársága boldog legyen és hogy Nagy-Várad város felvirágozzék. E város nemcsak önöknek városa, de