Nemzet, 1886. január (5. évfolyam, 1198-1228. szám)

1886-01-13 / 1210. szám

Szerkesztőség: Ferencziak tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Ferencsiek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes számokr. 1210 (13.) szám. Reggeli kiadás.Budapest, 1886. Szerda, január 13. Kiadó-hivatal : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint, Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .. ................. - .. .« •• •• - •• 2 frt 8 hónapra .................. - .. -.......... - " 6 * 6 hónapra ., ..................... .. .................. 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Egyes számú kr.. évi folyam. Budapest, január 12. A költségvetés tárgyalása ma kezdődött meg a képviselőházban. Parlamenti szokásaink szerint a költségvetési vita előreláthatólag hosszú ideig fog tartani, miután az ellenzék, az ellenzéki kitartás erényét látja abban, ha az országgyűlés munkaideje és munkaképessége, meddő beszédek árja által korlátoltatik. Óhajtjuk és a közügy érdekében kívánjuk, hogy az ország pénzügyi helyzete való világításban tárassék föl. Ez a költségvetés fölötti átalános vita célja, de semmiféle érdek nem követeli azt, hogy az általános vita túltengéséért az országgyűlés munkaképessége megrövidíttessék, amint azt már nem egyszer volt alkalma az országnak tapasztalni. Az ország pénzügyi helyzete fölött eltérők a nézetek és ezeknek kifejezésre is kell jutniuk, hogy az ország ítélhessen, melyik vélemény felel meg a viszonyoknak. Föl kell tárnia úgy a kormánynak mint az ellenzéknek pénzügyi politikáját ,hadd lássa a közvélemény, melyik politika felel meg jobban az ország haladási érdekeinek , de ha ez a költségvetési vita föladata, akkor annak meg vannak természetes korlátai is és a költségvetési vita rendeltetésének megmásítása volna ha meggyökereznék az a fölfogás, hogy a költségvetési vita csak arra való, hogy annak keretében minden képzelhető tárgyról lehessenbeszélni. A ház mai szónokai, Hegedűs Sándor előadó és gróf Szápáry Gyula pénzügyminiszter, kijelölték azt a keretet, melyben a költségvetési vitának mozognia kell. Gróf Szápáry Gyula, nagy figyelemmel hallgatott expozéjában az ország pénzügyi helyzetét tárta föl s számok világításában . Hegedűs Sándor előadó pedig a jelen költségvetésnek a múlt éviekkel való összehasonlításában azon szempontokat fejtegette, melyek alapján a költségvetést meg kell bírálni. Azt hiszszük, hogy ez a költségvetési vita helyes kerete és csak ezen belül lehet annak pozitív eredménye. A pénzügyi bizottság előadójának fta nehéz szereppel kezdett megküzdenie, mert tudva volt, hogy az előadói beszédet nyomban fogja követni a pénzügyminiszter expozéje. Ehhez a helyzethez alkalmazkodott az előadó, amidőn nem a költségvetés elemzésére fektette beszéde súlypontját, hanem azon szempontok fejtegetésére, amelyekből a költségvetés bírálatának ki kell indulnia. Hegedűs Sándor beszéde, melyet a ház osztatlan érdeklődéssel kísért, nem kerüli, de egyenesen provocálja a költségvetés fölötti bírálalatot, mert az egész beszéd át van hatva azon, adatokra alapított bizalomtól, hogy az állam gazdasági és kulturális érdekei e költségvetésben fokozottabb mérvben nyernek kielégítést. Gróf Szapáry Gyula beszéde sok ellenzéki képviselőnek rosszul eshetett, mert e beszéd után nem lehet többé még az indokoltság látszatával sem amiatt támadni a kormányt, hogy a pénzügyminiszter a költségvetés beterjesztésekor nem fejtette ki pénzügyi programmját. Bizonyosra vehetni, hogy ha a pénzügyminiszter a költségvetés beterjesztésekor a pénzügyi helyzetet fejtegette volna, most a miatt támadnák meg, hogy akkor nem helyes világításban tüntette fel pénzügyi állapotainkat. Gróf Szapáry Gyula beszédének fejtegető részeit világosság és nyiltság jellemzik. A pénzügyminiszter maga utal a költségvetés gyengéire és egész őszintén tárja föl, hogy mennyiben romlott és mennyiben javult az. Az ellenzék egyik sokszor ismételt, de soha sem igazolt vádja az volt a pénzügyminiszter évenkénti exposéja ellen, hogy a számok mesterséges csoportosításával elfödi a való helyzetet. Kiváncsiak vagyunk, hogy a jelen alkalommal is fogják-e ezen vádat hangoztatni, midőn a pénzügyminiszter minden számcsoportosítás nélkül tüntette föl a deficitet. Nemcsak a képviselőházban, de az egész országban élénk figyelmet fog kelteni a pénzügyminiszter beszédének azon része, melyben pénzügyeink rendezésének kérdésével foglalkozott. A pénzügyek rendezésének eddig követett módja, bár nagy erőfeszítésébe került is az a nemzetnek, de eredményesnek bizonyult, befejezettnek azonban még nem tekinthető. Az e téren, a nemzet nagy áldozatkészségével kivívott eredmények kockáztatása lenne az, ha az ország nem ragaszkodnék a jövőben is azon elvekhez, amelyeknek az eddigi sikerek köszönhetők. Ez önmegtartóztatással és bizonyára sok jogosult érdek korlátozásával jár, de a pénzügyi egyensúly helyreállításának nagy érdeke parancsolólag követeli ezt az eljárást. A kormány, mely a pénzügyi egyensúly helyreállítására vállalkozik, csak ily módon felelhet meg kitűzött feladatának. Az ellenzék nem fog késni e nyilatkozatot a kormány ellen fordítani és azt fogja abból következtetni, hogy a kormány a pénzügyi egyensúlyt a gazdasági és culturális érdekek rovására akarja helyreállítani. Az ilyen következtetésnek azonban elejét veszi gróf Szapáry Gyula beszéde, mely számokkal mutatja ki, hogy ezen czélokra mennyivel többet költ ma az állam mint nem tiz, de öt év előtt is. Nem a gazdasági és culturális czélokra szánt összegek korlátolásával akarja a kormány pénzügyeinket rendezni, ellenben ezekre folyton nagyobb összegeket proponál, csak azt óhajtja, hogy a kiadások ne fokoztassanak a bevételek várható emelkedésével nagyobb mérvben. Ez talán nem népszerű, de józan pénzügyi politika és nem kell emlékeztetnünk arra, hogy az ország pénzügyei abban az időben romlottak meg — ma is annak terhét viseljük — amikor ezt az elvet sem a kormány, sem az országgyűlés nem tartotta szem előtt. A NEMZET TÁRCZÁJA. Január 12. Valami ahúsvéti piros tojásokéról. A legutóbbi időben minden magyar ember előtt teljesen világossá lett a magyar ipar fejlesztésének égető szüksége. A műipar és iparművészetünk megalapítása és lehetőleg nemzeti irányú kiművelődése szintén azon körbe esik, amelyet hazánk hangadó vezérférfiai és értelmes közönsége betölteni feladatuknak ismernek. Ennek a czélnak szolgálnak a már régebben fennálló iparművészeti múzeum,a Trefort alatt működő iparművészeti társulat és a most szervezendő keleti múzeum. Ezen érdekeket istápolja irodalmilag is a Pasteiner szerkesztése alatt megjelenő »Művészi ipar« czímű havi folyóirat. A kitűzött nagy czél azonban egyszersmind mindnyájunk kötelességévé is teszi, hozzájárulni a fejlesztéshez, nagyban és kicsinyben megtenni mindent, mi hatalmunkban áll. Tudtommal még eddig senkinek nem terjedt ki figyelme a húsvéti piros tojásokat mint fontos és valóban eredeti nemzeti művészi motívumokat szolgáló tárgyakat tekinteni és vizsgálni, mi pedig, szerintem, igen meglepő eredményeket szülne. Ezen meggyőződésből kiindulva, felhívom az érdeklődő közönség figyelmét a piros tojások eddig egészen parlagon heverő és bennük elrejtve élő műbecsére. A húsvéti piros tojás festése és kiczifrázása majdnem minden vidéken elterjedt és szokás. Egykorú majdnem a kereszténységgel. Nagyon érdekes összehasonlításokat lehet tenni a különböző vidékeken divatozó festések és czirádák, rajzokkal , melyek nemcsak a művészt és műiparost, hanem a tudóst is érdekes észleletekre, meglepő eredményekre vezethetik. A húsvéti tojásokon levő rajzok, díszítések kimutatják a nép valódi ízlését és fejlődő műérzékét, miért is a nemzeti eredetű művészeti felfogást leginkább itt találhatjuk a maga eredeti meghamisítatlanságában. A házi ipar érdeme és fő czélja, ha általa egy bizonyos nemzeti styl határozott alakot ölt. Az összes hazai ipar e téren még mindig vajúdik és az élelmes külföldi csakhamar feltalálja magát az új helyzetben, annál is inkább, mivel nemcsak nálunk, hanem külföldön is a művészet nem mutat fel eredeti alakulásokat, amelyeket a műiparnál is hasznosítani lehetne. Kénytelen tehát a nép ősi ízlésétől, műhelyétől azon motívumokat kikeresni, amelyekkel a közönség folyton váltakozó ízlését kielégíteni akarja. A műveltség intenzivitása gyorsan változtatja az ízlést és felemészti az egyéniséget. A közönségnek azonban eredetiséget eláruló műipari czikkek kellenek és kielégítését csakis azáltal érhetjük el, ha a falusi nép kunyhójáig hajolunk le és az ott levő műbecsü tárgyakról kölcsönözzük eszméinket. És a fáradtság nem vesz kárba, mert a nép alsó rétegei ép úgy szeretik a kényelmet és csínt, mint a felsőbb osztályok és ép oly érzékkel bírnak a szép iránt, mint bárki más. Magyarországon e tekintetben már régóta össze kellett volna azon tárgyakat gyűjteni, amelyeken a nép müszlése külső kifejezést nyer. Megnyugtató azonban, hogy a megpendített ethnographiai múzeum alapítása valószínűleg már a közeljövőben ténynyé fog válni. Ily gyűjtemény kincses bánya műiparunk fejlesztésére, miután az úgy sem volt soha önálló hazai művészet által pártolva. Amit a múlt, a művészet terén nálunk felmutat, az mind idegen, de az amit a Magyarországon lakó számos néptörzsnél mutatkozó szobaberendezés, díszítés, ruhanemű hímzése stb., mutat, eredeti mind és ritka változatos képet nyújt. Már az országos kiállításkor fel-fel tünedezett a nemzeti díszítésű tulipántos bútor és hímzés. Különböző vidékekről csaknem egyhangúlag mindig a tulipántos díszítések tűntek ki és az ember hajlandó azt hinni, hogy sok iparos, az utóbbi időben nagyon is felkarolt tulipánokat azért alkalmazta, hogy feltűnjön, különben silány áruival. Ha szétnézünk a húsvéti tojások világában, ott az érdekes a többféle rajzminták egy egész tárházára fogunk találni, mely nemcsak kizárólag tulipán virágokból áll, hanem egyébb ékítések által kifejezi a nép ízlését, művészi érzékét, de műveltségi fokát is. A feltételek és kellékek mind megvannak arra, hogy a húsvéti tojások díszítési rajzai szépek, ízlésesek, eredetiek, gondosak és a nép felfogásához hívek legyenek; különösen azért, mivel speciális alkalomból, de évről-évre visszatérőleg készülnek és egy magasabb eszme, a vallás befolyása alatt állanak és becses czélra, a falu első embere, a pap, a nő legkedvesebb férfia, szeretője számára készülnek. A forrás, a melyből a szokás fakad, nemes, nemes a czél a melyre a tojás készül, szükségképen tehát nemes az ízlés, a megtestesített alak. A rajz visszaadja az illető egész művészi lényét, gondolkozását. Vannak vidékek, hol igen szép, több színben pompázó, gyakran meglepő tiszta, itt-ott azonban igen kezdetleges alakú virágcsokrok vannak a tojásra rajzolva. Bámulatos ügyességgel a tojás nagyobbrészt 8, gyakran több részre, mezőkre van osztva; a középen körül fut egy elválasztó karika fehéren, aztán négy-négy egyenlő hosszúkás mezőben vannak elhelyezve a díszítési rajzok. Leggyakrabban ugyanazon rajzok láthatók minden mezőben és a tojás ékítése egyforma. Ez azonban már nagyobb képzettségre mutat, mint az olyan tojás, amelynek minden mezője különböző alakzatokat vagy egészben véve hasonló, de mégis az eredeti rajz némi módosítását feltüntető alakzatokat mutat fel. A teljesen fejből, minta nélkül készült alakzatokról azonnal látszik az eredeti ízlés gyakorlatlansága és küzdése, mert a különböző, vonallal elválasztott osztályokban bár egyformát szeretne rajzolni, de mert minta nincs előtte, egészen másképpen üt ki minden részletében. A rajzok természetesen nagyon különbözők; itt egy virágszál, ott egy csigaszerű tekervényes vonalokból álló cziráda, majd négyszögű koczkákra osztás, vagy a vonalak egyenletes húzása által képződő tarkabarka hatású ékítés. Ilyen tojások festésére többnyire minden faluban van egy-két hivatott személy. Általában nők ezek, kiknek több művészi ösztönük van, mint a férfiaknak. Az egész faluból az ilyen egyénhez mennek tojást festetni, kik kitűnőbb díszdarabot akarnak előállítani, rendszerint papjaik vagy kedveseik számára készíttetni a szokásos húsvéti ajándékot. Az ilyen hivatott tojás festőtől úgy hiszem, sok érdekes eredeti régi népizlést lehetne ellesni. Oly ügyesen van kezelve általuk az a pár szállószőrből kis fácskára erősített ecsetforma festő eszköz, hogy mindenki meg- bámulhatja, mikor viaszba mártva kezeli. Sok helyen gyönyörű szinvegyületben találhatók a húsvéti tojások és némelyiken gyakran meglátszik a vallásosság nyoma is, mely a tojás festészetnek is megjelöli az irányt. A román ajkú lakosoknál gyakoriak a sárga, lila, zöld és sötét kávészinben játszók is. Van olyan vidék, Nagy-Szeben tájékán, hol semmi egyéb disz nincsen a húsvéti tojáson, mint sűrűen behintett apró fehér keresztecskék. Ezen egy tényből is mily érdekes és igaz következtetést lehet vonni az ottani román nép műveltségére és buzgó vallásosságára. Csak a vallását és ennek egyedüli művészi jelképét: a keresztet a templomban és áldozó papjainak mellén ismeri! Vannak vidékek, hol csak sima, dísznélküli tojásokat osztogatnak; csupán a szin változatossága a becses és keresett. Ily vidéken nem talál semmit a műiparos a veres tojásokon, ami őt érdekelhetné, de igen a psychológus. Más vidéken márványozott tojások a felkapottak, Debreczen környékén és Jász-Kun megyében például láthatni igen szép művészi kivitelű szomorú füzeket karczolva rájuk. Reformátusok lakják a környéket, kik ezt a virágot különösen kedvelik. Néhol bárányok vannak ékes koszorúba befoglalva, ami Jesus Christus húsvéti történetével, a passió játékkal van összefüggésben. A tojásfestő azonban legnagyobb részt a növényvilágból veszi mintáit, nagyon ritkán az állatvilágból. A növényvilág több változatosságot nyújt: könnyebben választhat, szabadabban mozoghat és alkothat. Mindenesetre én igen háládatos és érdekes dolognak tartanám egy húsvéti piros tojás gyűjteményt összeszerezni vagy legalább az azokon előforduló rajzokat összegyűjteni, miből aztán a házi- és műipar fejlesztésével foglalkozó egyének valódi reális hasznot szerezhetnek komoly tanulmány után és ha műértő rajzolók az összehordott mintákat ügyesen combinálják és összhangba hozzák. Majdnem minden falunak van egy elrejtett genieje, ki a tulipános ládák, orsók és guzsalyok légióját készíti, sokszor igen elmésen, valódi finom műízlés lappangó nyomával. Magam is többször láttam igen szép, egészen eredeti virágkoszorúba foglalt valódi szerelmi vallomásokat a faragó ember által versbe szedve és egyúttal ki is virágozva, mely koszom keretjét különös diszszel kirajzolt czikk-czakkos figurák tevék. (Mellékesen még különösen kiemelem itt az orsókon és guzsalyokon előforduló mór stylü, ritka szép díszítéseket. Ezeket mielőbb le kellene rajzolni, mert ezen fonóeszközök majdnem teljesen kivesztek és egy néhány év múlva csak a meséből fogjuk őket ismerni.) Ilyen, elismert ügyes kezű egyének készítik a piros tojások rajzait is. Nagy tekintélye az ilyen húsvéti tojások szükségességének korszakában, teljesen művészi önérzetének magaslatára száll fel. És én azt tartom, nem kellene figyelmen kívül hagyni az ilyen falusi mestereket most, midőn már csaknem kivesző fejben van az igazi, elrejtett házi ipar, gyönyörű, stilszerű ékítményeivel, rajzaival. Mert már is tünedezik fel könnyű hozzájuthatása miatt a czifra selyem és bársony szövet darabokból ragasztva alkotott húsvéti tarka tojás az ily eredeti, szép ízlést fejlesztő, festettek rovására. Azért tartom szükségesnek jóval a húsvéti ünnepek előtt felszólalni és figyelmeztetni az érdeklődőket. Én részemről ezeket venném figyelembe. Először is a piros tojásokon előforduló ékítések rajzát kell lehetőleg pontosan összegyűjteni. Minden faluból vagy legalább is minden járásból össze kell szedni a rajzokkal ékített, s különösen kiválóbb ízlésű mintákat. Érdekes lenne ez alkalommal azt is megtudni, hogy ezen minták egészen önállóak-e, vagy pedig összefüggésben vannak a vidéken szokásos, de más tárgyakon előforduló rajzokkal. Még azt is meg kell figyelni, milyen a tojások alapszíne és a rajz színe, mert érdekes tudni, hogy egy vagy több szinűek-e, valamint azt is, hogy mily nemzetiségűek és vallásúak azok, kik a tojást festik; hogy általános-e a tojás festés, vagy csak egyesek — és férfiak vagy nők — foglalkoznak-e vele ? Az így összegyűjtött anyag határozott előnyt fog hozni a hazai, nemzeti irányú műiparnak és meg lesz a piros tojásoknak is maradandó — hasznuk MOLNÁR VIKTOR. sL^r-var-v.-j>TMA ..ill: _■ ...j._ - — •— ~ BELFÖLD. Budapest, jan. 12. (A képviselőház ülése.) A képviselőház január hó 13-án, szerdán d. e. 10 órakor ülést tart, melyen folytattatni fog az 1886-ik évi költségvetés általános tárgyalása. Budapest, jan. 12. (A főrendiház ülése.) A főrendiháznak folyó hó 16-án d. e. 11 órakor tartandó ülésében: »az országgyűlés tartamának meghosszabitásáról;« »a főrendiház szervezetének módosításáról szóló 1885. évi VIL. sz. 23. §-ának végrehajtását tárgyazó törvényjavaslat, valamint gróf Szapáry Géza kir. főudvarmester által benyújtott kérvény érdemleg fog tárgyaltatni. Budapest, jan. 12. (A vámügyi conferentia.) Az osztrák-magyar vámconferentia •— mint a »Bud. Corr.« értesül — e hó 19-re hivatott egybe Bécsbe, csupán csak a legközelebb Romániával tartandó szerződési tárgyalásokra szükséges utasítások megállapítására. Budapest, jan. 12. (A fiumei forgalmi akadályok.) A kiviteli forgalom megélénkülésével a múlt év második felében, mint olvasóink tudják, a legnagyobb mérvű forgalmi akadályok állottak elő. Ezen akadályok megszüntetése az ottani helyi viszonyok következtében a legnagyobb nehézségekbe ütközött. Közgazdaságunk érdeke azonban föltétlenül követeli, hogy olyan akadályok mint a múlt évben, midőn az áruszállítást be kellett szüntetni, többé ne állhassanak elő, mert ezeknek ismétlődése veszélyezteti a fiumei forgalmat és arra vezetne, hogy a kereskedelem eltereltetnék Fiuméból. Az ország nem azért áldozott milliókat a fiumei kikötőre, hogy ezen óriási befektetéseknek közgazdaságunk ne lássa hasznát; a múlt évihez hasonló akadályok ismétlődése azonban ezen irányban a legkomolyabb veszedelmeket idézné föl. Hiába intézi a közlekedési minisztérium a magyar államvasutak tarifa politikáját oly módon, hogy a fiumei kikötőnek fölkeresése anyagilag előnyös legyen a kereskedelemre, ha az áru elszállítás a kikötőből lehetetlenné válik. Ilyen viszonyok között a kereskedelemre nézve nem képeznek a díjszabási kedvezmények olyan előnyöket, hogy ennek daczára ezt a versenykikötőt keressék föl. A közmunka és közlekedési minisztérium áthatva az ügy nagy fontosságától, a legközelebbi napokban vegyes tanácskozmányt hívott egybe a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium, a magyar államvasutak igazgatósága, a tengerészeti hatóság és a kikötő építő hivatal kiküldötteiből, mert ezen akadályok elhárítása csak ezen tényezők együttműködése mellett várható. A magyar államvasutak igazgatósága hiába tesz e czélra szolgáló intézkedéstt, ha a tárházak kezelése okot ad a panaszra és megfordítva vagy pedig ha a rendelkezésre álló különben is csekély térből a kikötő építő vállalat foglalja el a használható területeket. A közlekedési minisztériumban működő vegyes bizottság a helyszínére küldötte néhány tagját, hogy közvetlen szemlélet alapján győződjenek meg a szükséges intézkedésekről. A vegyes bizottság minden valószínűség szerint új beruházásokat és berendezéseket fog javaslatba hozni, amelyeknek folyó évi augusztus hóig el kell készülniük. Ezek a beruházások — nem nagy terhekről van szó — föltétlenül eszközlendők,mert azok elhalasztása nemcsak a forgalmi politika szempontjából, de pénzügyileg is veszélyes és terhes lenne. A magyar államvasutak már a múlt évben is kényszerítve voltak a szállítási póthatáridőben menedéket keresni, különben a szállítási bírságok százezrekre rúgtak volna. Ezt ki kell kerülni, különben az lesz a végeredmény, hogy a kereskedelem elkerüli Fiumét, minek hátrányait úgy forgalmi, mint pénzügyi szempontból súlyosan érezné az ország. Budapest, jan. 12. (Pest megye közgyűlése.) A közgyűlés mai második napján, amelyen Szapáry István gr. elnökölt, a tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után a közelebb elhunyt Halász Móricz helyett közigazgatási bizottsági taggá megválasztatott ifj. Hajós József. A váczi aljárási segédszolgabirói állásra Kemény Kálmán, eddigi helyettes szolgabiró választatott meg. A főispán kinevezte Valloszky Gusztáv kerepesi lakost t. szolgabirónak a váczi aljárásba. Szilassy László közigazgatási gyakornokát, ugyanoda, t. segédszolgabiróvá ; Nagy Mihályt dr. tiszteletbeli aljegyzővé és Stefanovics János győri lakost t. aljegyzővé. — Böldváry Mihály alispán bejelenti hogy a lótenyésztő bizottság tegnap tartott ülésén a bizottság elnökévé a leköszönt Beniczky Gábor helyébe Teleky József gróf ajánltatik a megye közgyűlése elé megválasztatás végett. — A közgyűlés egyhangúlag, éljenzés közben megválasztotta az ajánlottat, a ki az iránta tanúsított bizalmat rövid beszédben köszönte meg. — Ezután Beniczky Lajos főjegyző az útügyi költségelőirányzatot mutatja be. E szerint Pest megyében ez évben közmunka váltságból 243,000 frt fog befolyni, hátralékokból remélhető bevétel 108,000 frt A pénztári készlet 116,000 frt. Összesen 468,000 frt. Ebből az utak és közlekedési műtárgyak (hidak, átereszek stb.) föntartására 333,000 frt, újabb és nagyobb fontosságú vonalak építésére pedig 85.000 főt irányoztatott elő. Egyébiránt a költségirányzat, jóváhagyatott. Fazekas Gusztáv, Zseny József és Halász Miklós jegyzők az egyes községek rendes és pótköltségvetéseit terjesztik elő. Budapest, jan. 12. (Az állategészségügy rendezése.) A kereskedelmi minisztériumban egy 141 czikkből álló terjedelmes, »az állategészségügy rendezéséről« szóló törvényjavaslat dolgoztatott ki, amelyt február havába egy Jnagy enquet tárgyalása alá bocsáttatik. Az enquet tagjai több szakminisztérium képviselői és szakértők lesznek. Budapest,jan. 12. (Az állami tisztviselők lakpénzeinek szabályozása.) A fővárosban székelőMagyar tisztviselők országos egyesülete a képviselőházhoz kérvényt intézett, melyben kéri, hogy az államtisztviselők lakpénzei olyképen szabályoztassék, hogy azokra a katonai lakbérszabályzat alkalmaztassák. A felirat kifejti, hogy a drágasági viszonyok rohamos emelkedésével az állami tisztviselők fizetése nem emelkedett s igy rendkívül nagy az aránytalanság e kettő közt. De még nagyobb aránytalanság mutatkozik a lakpénzekkel szemben. A felirat erre nézve a következőket tartalmazza: E kérdés elől immár nem lehet kitérni, sőt ki kell mondani, hogy a katonai lakbérszabályzatnak a tisztviselői karra is alkalmazása, az egyedüli igazságos megoldása azon visszás helyzetnek, melyben ugyanazon állam a maga szolgálatában levőknek egyenetlen mértékkel mér. Mert avagy nem egyenetlen mérték, nem kiáltó anomália-e, hogy ugyanazon rangosztályban levő katonai és polgári tisztviselőnek egymással oly aránytalanul egyenetlen lakbérjavadalmai vannak, hogy — csak néhány világosító példát hozva fel — míg a IX. díjosztályba tartozó államtisztviselő 200 frt lakbért kap, addig egy IX. díjszosztályba tartozó katonai havidíjas 548 frtot, azaz majd 200 százalékkal élvez többet ugyanezen czímen ? hogy míg egy miniszteri számtanácsos életpályájának jóval túl a felén, a VIII. díjosztályzatban 300 forint évi lakbért nyer, addig egy XI. díjosztályba tartozó hadnagy vagy katonai szám járulnak, akik a nőtlenek státusát képezik, életpályájának legeslegelején már 324 frt lakbért nyer ? hogy míg egy miniszteri titkár, pénzügyi tanácsos a VII. díjosztályban csak 400 forintot, addig egy katonai számtanácsos, egy díjosztályzattal lejebb, azaz a VIII-ban 764 forintot, tehát majd 100 százalékkal többet hoz ugyanezen czímen? hogy míg egy osztálytanácsos a VI. díjosztályban 500 forintot, addig egy VII. díjosztályba tartozó katonai hivatalnok 1000 forintot? hogy mig egy királyi táblai biró a VI. díjosztályban 500 forintot, addig egy katonai I. osztályú számtiszt a IX. díjosztályban 600 forintot ? hogy mig egy curiai biró az V. díjosztályban 600 frtnyi lakpénzt élvez, addig egy katonai számvevőségi igazgató a VII. díjosztályban már 1000 forintot élvez ugyancsak lakpénz czímen ? és hogy míg egy miniszteri tanácsos rangszerű szálláspénze az V. díjosztályban 600 forint, addig egy, rangban tőle hasonlíthatlanul messze álló II. osztályú katonai számtiszt, lakbér czímén a IX. díjosztályban szintén 600 forintot kap ? Oly anomáliák ezek, melyek teljességgel nem indokolhatók s amelyek a katonai lakbérszabályzatnak a polgári államtisztviselőkre való alkalmaztatása esetében azonnal megszűnnének. Jól tudjuk, hogy a katonai lakbérszabályzatnak az állami tisztviselőkre alkalmazása nem csekély pénzáldozatot ró az államra , de ha az állam, a katonákkal szemben ugyanezen pénzügyi nehézségtől vissza nem riadt, nem láthatjuk át, miért vonakodik s mikép vonakodhatik a tisztviselői karnak is ugyanazon igazságot szolgáltatni. E pénzügyi nehézségen kívül, melyet az igazságérzetnek le kell győzni, más nehézség a kivitelben nincs is. Ugyanis a katonai beszállásolásról szóló 1879 : XXXVI. tcz. elsősorban azt határozván meg, hogy minden egyes katonai rangosztály szállás competentiája minő terjedelmű s azután elrendelvén, hogy az 5 évről 5 évre országszerte kipuhatolt lakbérek összegeiből minden egyes rangosztály szállásigényeinek megfelelő lakbérátlagok bizottságilag állapíttassanak meg, semmi nehézség nem forog fenn arra nézve, hogy a katonáikkal ugyanazon rangosztályokba sorozott állami tisztviselőkre is ugyanazon igazságos lakbérszabályzat ki ne terjesztessék. A többször említett 1879 : XXXVI. tcz. szerint ugyanis az 5—5 évben megállapítandó átlagárak a közös hadügyi, honvédelmi s pénzügyminisztériumok kiküldöttei által közösen állapíttatnak meg. Így tehát a pénzügyminisztérium, miután a megállapításra befoly, birtokában van mindazon adatoknak, amelyekre ezen szabályzatnak a tisztviselői karra való kiterjesztése esetében szüksége lehet s ezen oknál fogva a költséges újabb munkálatok elkerülhetése mellett ezen adatok teljesen felhasználhatók. Mindezek alapján tehát, minthogy már hosszasabban nem akarunk arra reflektálni, hogy legújabban a hadnagyok, főhadnagyokés II. oszt. századosok részére évi 120 frtnyi fentartási pótlék szavaztatott meg; minthogy nem akarjuk felemlíteni, hogy Ausztria és Bécs városa hasonló körülmények között mily méltányosan intézkedett tisztviselőinek anyagi érdekeiről; minthogy végre nem akarjuk felemlíteni azt sem, hogy Budapest fővárosa mily fokban emelte tisztviselőinek állandó fizetését, ismételve egészen alázattal arra kérjük a mélyen tisztelt képviselőházat, hogy az államtisztviselők lakpénzeinek szabályozását, illetőleg reájuk a katonai lakszabályzatok alkalmaztatását elhatározni kegyeskedjék. Nagybecskerek,jan. 11. (Közélet Torontálmegyében.) [Saját levelezőnktől.] Noha kissé elkésetten, de tudósítói tisztemnek mégis meg kell felelnem az újévi üdvözlések tekintetében is. Ismeretes dolog, hogy Torontálmegyében a hivatalos üdvözléseket is családias jelleg és közvetlen melegség jellemzi, mert a megye élén álló Hertelendy főispán úgy tekinti az egész tisztikart, mint egy nagy család tagjait, kikről ő valóban atyai szeretettel gondoskodik. Az idei újévi üdvözlést ezen kívül még két körülmény tette a szokottnál is bensőbbé és tüntetésszerű jellegűvé: azon kitüntetés, mely főispánunkat a múlt évben, főrendiházi taggá történt kineveztetése által érte; s a közigazgatás tervbe vett reformjának azon, erős hitünk szerint már a közeljövőben megvalósuló, része, mely a főispánt a megyei kormányzat tevékeny vezérévé teendi, s melyet, jelenlegi főispánunk kiváló személyes tulajdonságainál fogva, nekünk elsősorban van okunk örömmel üdvözölni. Mindkét körülményt az üdvözlő küldöttség ékes szavú vezetője, Rónay Jenő főjegyző, ügyesen Mai számunkhoz fél ív melléket van csatolva.