Nemzet, 1887. január (6. évfolyam, 1559-1588. szám)
1887-01-01 / 1559. szám
megállapította, hogy a kiállítás átalános jellegű legyen. Helyes volt-e ezen megállapítás, az nem tartozik a kérdéshez, de ha egyszer a törvényhozás kimondotta, hogy a kiállításnak átalános jellegűnek kell lennie, akkor a kiállítás rendezőinek nem volt szabad abbé semmit sem kizárniuk; a kiállításnak azzá kellett válnia, ami tényleg volt és hogy ezt jelentékenyen kisebb költséggel nem lehetett volna azzá tenni, arra már föntebb utaltunk. A kiállítás deficitjének oka annak állam jellegében keresendő és az állami jellegű kiállítások sorában alig találhatni olyat, mely nem végződött volna deficittel, még pedig akkora deficittel, a melyhez képest az 1855-i budapesti kiállítás hiánya nem is nevezhető aránytalannak. A kiállítás állami jellegének kimondásával annak keretei adva voltak, e kiállításnak nagy deficithez kellett vezetnie. Amint elhatároztatott az, hogy a kiállítást az állam rendezi, azt az államhoz méltóan kellett rendezni és amely kiállításnál ez a szempont volt az irányadó, az eddig még mindenütt deficittel végződött. Mindenki beismeri, hogy a budapesti kiállítás más volt, mint akár a nürnbergi, akár a stuttgarti, vagy a triesti, de ha más volt, akkor azok, kik a megnyitásn, annyi önérzettel utaltak arra, hogy ilyen országos kiállítás még sehol sem rendeztetett, már a kiállítás kezdetén tudhatták volna, hogy annak pénzügyi eredménye is más lesz, mint példái a nürnbergié volt. Más államokban, amelyek már rendeztek állami kiállításokat, van tapasztalat arra nézve, hogy mennyibe kerül a kiállítások rendezése. Nálunk nem volt ilyen tapasztalat, mert ha lett volna a kormány bizonyára nem indítványozta és a törvényhozás nem határozta volna el a kiállításnak állami jellegét, anélkül, hogy megfontolta volna, vájjon a kiállítás erkölcsi eredménye arányban áll-e annak pénzügyi terhével. Hivatkoznak arra, hogy a kormány által a kiállítási törvényjavaslat indokolásához mellékelt költségvetés és a jelenlegi zárszámadások között óriási az ellentét és ebből fegyvert kovácsolunk a kiállítás rendezése ellen. Nem volt még kiállítás, melyre nézve két évvel annak megnyitása előtt költségvetést állítottak volna föl, és a törvényjavaslat indokolásához mellékelt költségvetés sem volt költségvetés, hanem csak tájékoztatás, amely nem válhatott be, mert magánúton rendezett kiállításoknál szerzett tapasztalatok alapján állíttatott össze, más tapasztalat pedig nem állott a kormány rendelkezésére. A kiállítás rendezésénél titokban nem történt semmi, minden az országos bizottság meghallgatásával intéztetett, ebben a bizottságban pedig képviselve volt a közgazdaság minden tényezője, sőt nem csak ezek, de ott ültek az ellenzéki pártok vezetői is, akiknek módjukban volt a kiállítás rendezésére hatékonyan befolyni. Kétségtelen, hogy a kiállítás nagy deficitje nem az intézők hibájából eredt, mert ilyet nem vethetni sem a miniszter, sem az államtitkár szemére; a nagy hiány oka a kiállítás rendezésének rendszerében keresendő. Ennek daczára nem habozunk azonban kijelenteni, hogy a kiállítást csak államilag lehetett rendezni és hogy annak erkölcsi eredménye fölér a pénzügyi terhekkel. Ha a gazdasági viszonyok a kiállítás rendezésének elhatározása óta nem alakultak volna oly kedvezőtlenül, akkor a kiállítás elmaradhatlan anyagi és üzleti előnyei mellett, a zárszámadási hiányt könnyen viselhetné a nemzet. A kedvezőtlen gazdasági helyzet közepette nem méltányolják elégé a kiállítás gazdasági jelentőségét. Nekünk azonban meggyőződésünk, hogy a gazdasági viszonyok jobbra fordultával, a kiállítás anyagi eredményei is nyilvánulni fognak és akkor a közvélemény ismét másként fog ítélni azon férfiak fölött, kiknek a kiállítás rendezése a múltban dicsőséget adott, a jelenben keserűséget szerez. Arany János, (Arany János. Irta: Riedl Frigyes. Budapest, 1887. Kiadja Hornyánszky Viktor académiai könyvárus.) Arany Jánost a lángész adománya és rendkívüli sikerei egyaránt ritka jelenséggé teszik irodalmunkban. Olyan rohamosan, miként ő, magyar költő még alig hódított magának közönséget. Alig tűnt föl, nevét a magyar Parnassus büszkeségei közt emlegették, s még Vörösmarty életében voltak elegen, akik nem »Zalán futásá«-nak dalnokában, hanem »Toldi« írójában keresték a nemzet legnagyobb élő költőjét. S milyen könnyen, milyen diadalok kíséretében jutott az elismerése magas fokára! Nem kellett küzdenie irigységgel és előítéletekkel, melyek kevéssel előbb még annyi tövissel hintették be Petőfi pályáját; jött és hódított, épen attól kapva az első, és előtte bizonyára legértékesebb bátorítást, akinek fényes nevét folyvást az övé mellett hangoztatják, ha a nemzet legnagyobb dalnokairól történik megemlékezés. Diadalai évről évre szaporodtak, körülötte egész raja támadt az utánzóknak, s hódolat kisérte a sírig, sűrű tömjénezéssel enyhítve magánéletének meg-megújuló keserveit. Vele szemben eleitől fogva csak magasztaló szavai voltak a bírálatnak, sőt újabban akadtak fiatal criticusok, kik buzgólkodásuk túlzó hevében őt egyenesen a magyar költészet korlátlanul uralkodó fejedelmének proclamálták. Petőfi ezek előtt aztán nem volt más, csak genialis népköltő, akinek rakonczátlankodása nem egyszer compromittálta a genius isteni szabadságát. Arról, hogy miképen ítél a külföld, nem vettek tudomást. Hogyan tartják ők a nemzet első költőjének Petőfit, ki merész kézzel tépte szét az idő átal szentesített biablonokat, s a kinek művei még pgjlk nvro Onm olLolmoonkr "1— --------ják attól, hogy tisztelete tárgyának csak mások rovására tegyen szolgálatot. Meg van benne az igazságos biró szép tulajdonsága; magasabb álláspontra tud emelkedni s rokon- vagy ellenszenv nem kormányozza itéletmondásában. Ritka érdem mai napság, midőn a befolyásos körök vélekedése s az iró tollának perczegése közt oly könnyen kiérezhető a delejes öszszeköttetés. Riedl lélektani alapon vezeti elénk Arany költői egyéniségét, s minthogy benne a magyar nép par excellence képviselőjét találja, legelőször is azt a kérdést veti fel, hogy a magyar nép józansága, néha a közönyösségig sülyedő értelmessége miként fér össze a költészettel. Azt hihetnők, hogy ilyen okoskodó, értelmes népnél nincs is helye a költői ihletnek; de Riedl népünk egy másik jellemvonására, az érzékenységre emlékeztet s úgy találja, hogy ezen a réven költő is. És csakugyan, az élénk impressio, mely mélyebbre ható változást idéz elő szellemünkben, egyik alapeleme úgy a költészetnek, mint minden más művészetnek. Az érzékenység nem egyszer exaltált, az exaltatio pedig a művészet előkészítője, mert a mindennapi élet trivialitásán át utat tör a múzsáknak. Arany egyénisége is, első pillantásra, költőhöz képest feltűnően józan, értelmes; jóformán nyoma sincs nála a furor poeticusnak, évekig szegre akasztja a lantot s kitűnően számit; de minden külső hidegsége mellett van lelkében más mélyebb alap : talán a legérzékenyebb összes költőink között. Ez az érzékenység nála — életkója szerint — erős és mégis mérsékelt phantasiával párosul. Phantasiája földi lakó; nyugodtsága és józansága nem engedi a végtelenbe tévedni. E pontnál alkalmat keres Riedl, hogy Petőfi és Arany közt párhuzamot vonjon s azt találja, hogy amig Petőfit véralkatának tüze, izgatott phantasiája, rhetorikai lendülete és forradalmi liberalismusa inkább Kossuthoz teszi hasonlóvá, ralirásokkal józanságát kívánja sejtetni. Egy helyen legalább azt mondja, hogy Arany megfigyelő tehetségéhez »erős ész fékezte phantasia járul« (24.),majd kissé lejebb igy nyilatkozik: »Lyrája is úgy keletkezik, hogy forró érzelmei öntudatának hidegségében mintegy megjegyczednek.« Aphrasis igen tetszetős s egy pillanatra zavarba is hozhatja a mások mankóján járó olvasót, de aki tisztában van a lyrai költészet természetével, csak mosolyogni tud e kétes értékű dicséreten. Később nevén szólítja a gyermeket, s mintegy magyarázatául az előbb mondottaknak, habozás nélkül írja: »Megesik, hogy a reflectálás erőt vesz rajta és képzeletének biztonsága, szemlélődésének nyugodtsága teljesen kiábrándítja. A láthatár egyre tisztul, ellapul, és egyszerre csak a köznapi próza szántóföldén termünk.« (36. 1.) Mindezek a nyilatkozatok azt mutatják, hogy Riedl a nagy öntudatosságot és nemes mérsékletet meg sem tartja elsőrangú költői előnyöknek, s azokat talán föl is cserélné Petőfi phantasiájának tüzéért vagy Byron és Musset szilaj lángolásáért. Ebben a véleményben erősít meg egy későbbi nyilatkozata is, mely szerint »a semmiből világot teremtő phantasia teszi a művészt valóban művészszé.« És csakugyan, ha tiszta elfogulatlan szemmel vizsgálom Arany költészetét, be kell vallanom, hogy sem a merész phantásia, sem a leleményesség nem tartoznak kiváló tulajdonságai közé. Képzelődése nem teremt mélyen megragadó képeket; elbeszélő műveiben változatos új mesét nem tud szőni, s mindig valami biztos talajra, valami hagyományra van szüksége, a melyre eposát építhesse. Riedl maga is mondja, »hogy nem a bonyolultabb mesék kieszelésében, hanem megszerkesztésükben nyilatkozik epicus tehetsége.« Itt jutottunk el Arany tehetségének súlypontjához mp.lv «. mfivPB7i azDrkoo7+Ro'Ko'n n egyszer bámulatos mozzanatokban tünteti elő az érzelmeknek és indulatoknak a vérkeringésben és idegműködésben jelentkező hatását. A jellemzés eme modorát számos példa illustrálja Riedl tanulmányában. Látszik, hogy odaadással buvárolta Arany műveit s fölhasznált minden adalékot. Elmélyedése csábította arra a részletezésre is, mely különválasztja a költő embereit és állatait, holott ezek rajzolása egyenlő írói qualitásokat feltételez s csakis a német agy kicsinyeskedő működése folytán mutatkozhatik különböző eljárás gyanánt. Helyes observatiora mutatnak Riedl megjegyzései, melyek a népköltészetnek Petőfire és Aranyra gyakorolt hatását magyarázzák. Mindketten a népnyelv és népköltészet szépségeihez vezették a műköltészetet, de egyéniségükhöz képest mást-mást tanultak a néptől. »Petőfi, mint lyricus átveszi a népdal szerkezetével a népdal közvetlenségét és tüzét. Arany, mint epicus a népies hangon, az események naiv-bájos megvilágításán kívül leginkább a népnyelv kincseit alkalmazza : az addig irodalmilag fel nem használt szólásmódokat, gazdag fordulatokat, sokféle árnyalatokat. Petőfi tehát inkább a nép költői eljárását, Arany pedig nyelvét és hangját nemesíti. Petőfi műveiből látjuk, hogyan érez a magyar nép, Aranyéból, hogyan cselekszik.« Arany nyelvének és stylusának külön fejezetet szentel az essay-iró. Kiemeli prózáját, mely mintája a magyar értekező prózának: kristálytiszta és átlátszó. Stylusáról azt jegyzi meg, hogy mindig a felvetett themához idomul; benne a lyricus felindulásának és lelki küzdelmeinek semmi nyoma; a láthatár tiszta, és világos; minden arra vall, hogy oly ízóval van dolgunk, ki nemcsak a nyelvnek és tárgynak, hanem önmagának is tökéletes ura. Költői nyelve még bámulatosabb : tőrül metszett, erőteljes és színező. Arany 0„1m+ —e- x-i 1 -x - — ' nem csatlakozik hozzájuk, a hibákat Aranynál is meglátja , hiszen a napnak is vannak foltjai. A függetlenség általában véve dicséretes tulajdonsága a fiatal criticusnak. Lelkesedik tárgyáért, de túlzásokba nem esik, mert tudja, hogy véleményének súlyt csakis a tisztán megőrzött objectivitás kölcsönözhet. Hivatalosan, meggyőződése ellenére, nem tud sem dicsérni, sem ócsárolni. Ezért Arany költészetéről tisztább képet nyújt, mint föltétlen magasztalói, kik igen sokszor a tulság hibájába esnek. Könyvét a tárgy szeretete, a felfogás józansága s az ítélet függetlensége emelik a legjobb magyar irodalmi tanulmányok közé. Az író javára kell jegyeznem, hogy higgadtsága és nagy objectivitása legkevésbbé sem gátolják a fölmelegedésben. Szeretet szól hozzánk fejtegetéseiből, s stylusa, ha Arany jelentőségét magyarázza, nem egyszer költői lendületet vesz. Csak az utolsó fejezet néhány sorát szakítom ki példa gyanánt s egyúttal ismertetésem berekesztéséül. Ezekben Riedl a nagy költő hatását ekkép jellemzi: »Arany, mint a magyar nép legmélyére hatoló jellemző, kultúránknak egy maradandó eleme. Befolyása szellemi életünkre idővel csak még növekedhetik; a jövő nemzedékek rajta fognak művelődni, nyelvük tele lesz az ő szavaival, képzeletük az ő alakjaival. Kiki talál költészetében valamit önmaga számára. A gyermek gyümölcseinek, a felnőtt magjainak fog örülni. A tanuló, ki az iskolában kigyult arczczal olvassa Toldit, az óriás erejű Miklóson meg róka-lelkű bátyján fogja érzékeny képzeletét járatni; a szerelmesek édes-fájós epedésük visszhangját Rozgonyi Piroska panaszaiból fogják kihallani; a férfi az élet eszményi és mégis hű rajzát fogja Aranyban szeretni, őszülő hajjal, az élet csatái után, midőn szeretetével gyűlölete is elmúlt és már csak humora nő. resik- BELFÖLD, Budapest, deczember 31. (A kiegyezési tárgyalások.) A »Bud. Corr.« írja: Tisza miniszterelnök, Szapáry gr. pénzügyminiszter és Széchenyi kereskedelmi miniszter az osztrákmagyar vámconferencia magyar tagjaival — mint értesülünk — január 8-án Bécsbe utaznak a függőben levő kiegyezési tárgyalások folytatására, amelyek, előreláthatólag, ezúttal valamennyi kérdést illetőleg valahára mégis megegyezésre fognak vezetni. Budapest, decz. 31. (Magyar miniszterek Bécsben.) A »Bud. Corr.« Bécsből a következő táviratot kapja : Fejérváry báró honvédelmi miniszter, a kit ő felsége ma délelőtt hosszabb kihallgatáson fogadott, délben Welsersheimb gr. osztrák honvédelmi miniszterrel értekezett. A népfelkelési törvény egyes részleteinek életbeléptetésére még további rendeletek lesznek most kidolgozva. Baross közlekedésügyi miniszter ma az osztrák minisztereknél látogatásokat tett és 1 órakor hoszszabb ideig értekezett Bacquehem kereskedelemügyi miniszterrel, és délután Fejérváry báró miniszterrel visszautazott Budapestre. — Az államtitkári állás betöltése a közlekedésügyi minisztériumnál aligha fog a legközelebbi időben megtörténni. Budapest, decz. 31. (A petroleum vám.) A »Bud. Corr.« mai száma a következőket írja: A »Fremdenblatt« kényszerülve érzi magát a nyerspetroleumvám-kérdésben f. hó 28-án hozott fejtegetéseit kissé felvilágosítani s ezzel kapcsolatban velünk kimerítő módon polemizál. A »Fremdenblatt« úgy vélekedik, hogy észrevételeinkkel nem volt valami különösen szerencsés kezünk. Azt kellene hinnünk, hogy a »Fremdenblatt«-nak a maga szempontjából e fölött csak örülni kell, aminek azonban közleményünk beható méltatásában nyomát sem találjuk. Soha sem tagadtuk, sőt határozottan megengedtük, hogy valamely utasítást módosítani megengedhető; csak azt emeltük ki, hogy ennek a módosításnak nem szabad a törvény szövegével határozott ellentétben állania, ez pedig beállana, mihelyt a vámtörvény precíz határozmányai ellenére »a világítási czélokra nem használható 830 sűrűségi foknál nagyobb sűrűségű ásványolajt valamely utasítás következtében 1 frt 10 kmnál magasabb vámmal kezeltetnék, ami még azon feltevés mellett is állana, hogy a próbalepárolás tényleg megtámadhatatlan megkülönböztetést tenne lehetővé a festett és a nyers olaj között. A nyerspetróleumvám kérdése egy vagy más irányban csak törvényhozási úton oldható meg , rendeletek nem nyújtanak erre módot. Az állítólagos törvény kijátszását az osztrák kormány nem csak tűri, hanem határozottan törvényesnek is declarálja, amit bizonyít az, hogy az öszszes orosz petróleum Galiczián át jön be, s ezen úgynevezett műolaj nagy részét nagy terjedelmű tisztító telepeken Bécs közvetlen közelében dolgozzák föl. Minthogy egyébiránt ez a kérdés semmi esetre sem intézhető el hírlapírói téren, minden további polémiát feleslegesnek ítélünk. Budapest, decz. 31. (A bűnvádi eljárás codificatiója.) Az igazságügyminiszter a bűnvádi eljárás codificatióját halaszthatlannak tartván, a Csemegi által készített javaslat átdolgozásával, miután Csemegi elfoglaltsága és gyöngélkedése miatt az átdolgozásban akadályozva van, Schediusz Lajos kir. táblai bírót, Wlassics Gyula kir. főügyészi helyettest és Tarnai János ügyvédet a »Magyar Igazságügy« szerkesztőjét bízta meg. Budapest, decz. 31. (Pestmegye közgyüése.) Pestmegye 1887-ik évi első évnegyedes közgyűlése január hó 10-ik és következő napjain fog megtartatni. Ugyanakkor a második orsz. árpakiállítás termékei közszemlére lesznek kitéve a megyeháza egy külön helyiségében. Budapest, decz. 31. (A karánsebesi polgármester felfüggesztése állása alól.) Karánsebes polgármesterét Daszkal Damiaát állása alól felfüggesztették és ellene a fegyelmi vizsgálatot megindították. A határozatot a közgyűlés 30 tagja közül 26-an szavazták meg. Daszkal helyett a polgármesteri teendők vezetésével ideiglenesen dr. Nemojan János bízatott meg. Budapest, decz. 31. (A dévai reáliskola internátusa.) Déván — mint az »Orsz. Értenek jelentik — nagy örömmel fogadták a reáliskola mellé tervezett internatus költségeinek a pénzügyi bizottság nagy többsége által történt megszavaztatását. A város ügybuzgó polgármestere Iszekutz Antal, azon kiváló szellemi és anyagi előnyöknél fogva, melyeknek forrásává fog itt minősülni e paedagogiai, nemzeti és közegészségügyi érdekből oly régóta égető szükséget képező intézmény, köszönő iratot intézett Szathmáry Györgyhöz és általában mindazon képviselőkhöz, kik a dévai internátus hazafiúi és tanügyi jelentőségét felszólalásukra méltatva, Trefort Ágost miniszternek és az illető szakosztálynak nemes intenzióit megvalósuláshoz segíték. , Fiume, decz. 30. (Tisztelgés Zichy Ágost gr. kormányzónál.) [Saját levelezőnk tő 1.] A fővárosi sajtónak Zichy Ágost gróf fiumei kormányzónak a belső titkos tanácsosi méltósággal való kitüntetéséről szóló hírét, a tegnapi napon ide érkezett hivatalos lap is megerősítette : a városi képviselet és az állami hivatalok siettek megragadni az alkalmat, hogy a kormányzó személye iránt meleg rokonszenvüket kifejezésre juttassák. A tisztelgések ünnepélyesen és mégis ritka szívélyességgel folytak le a kormányzói palota dísztermében. D. e. 11 órára zsúfoltságig megtelt tisztelgőkkel a kormányzói lak, a városi képviselők és állami hivatalok személyzete, mintegy tüntetve sietett üdvözölni a kormányzót. Elsősorban a városi képviselők vonultak a tágas túszterembe, hol a fogadtatásukra nyomban megjelent kormányzót a testület nevében. Csotta János podesta üdvözölte, kifejtve a városi képviselet legmelegebb szerencse kivonatát. Szavaira a kormányzó következőleg válaszolt: »Köszönetet mondok önöknek azon szép szavakért, melyeket hozzám intéztek, köszönetet mondok önöknek, hogy testületileg fáradtak el hozzám szerencse kívánataik kifejezhetése czéljából. Nagy kitüntetés az, amelyre urunk királyunk engem méltatni kegyeskedett, mondhatom a legnagyobb, amelyet hivatalos pályán el lehet érni. De uraim ezen kitüntetés nem egyedül nekem szól, kitüntetés ez egész Fiuméra nézve, újabb bizonyítéka annak, mily különös előszeretettel viseltetik őfelsége a Quarnero gyöngye iránt, mennyi kegygyel árasztja azt el. Bizonyára még fognak emlékezni, hogy midőn 1883-ban idejöttem, mily érzelmekkel jöttem ide. Át voltam hatva azon meggyőződéstől, hogy monarchiánk legszebb tartománya lett reám bízva, azon kikötő mely hazánkat a tengerentúli tartományokkal összekötni van hivatva, tengeri kereskedelmünk létesítője és közvetítője. Ugyanezen érzelmek lelkesítenek engem ma is s csak arra szólíthatom fel önöket, hogy velem egyetemben közreműködve, segítsenek ama magasztos eszmék megvalósításában, melyeket koronás királyunk, melyeket édes hazánk Fiume iránt táplál. Igen is rajtunk csüggenek az ország szemei, mi vagyunk hivatva az oly szépen megkezdett művet folytatni s a minden honpolgártól óhajtott kereskedelmi emporiumot itt megteremteni. S e szándékunkban vezéreljenek mindenkor azon valóban hazafias érzelmek, melyek fohászként hangzanak ég ég felé: »Isten áldja édes hazánkat, Isten éltesse ő felségét a királyt, éljenek e város derék polgárai, éljen Fiume!« E beszédre, melyet a kormányzó folyékony olaszsággal és meleg lelkes léssel mondott, a képviselőtestület háromszoros ervitában tört ki, s szívélyes kézszorítás után kivonult. Az állami hivatalok tisztikara a következő rendben tisztelgett. A kir. kormányzóság Fésűs Béla osztálytanácsos vezetése alatt, a tengerészeti hatóság Zeyk József miniszteri tanácsossal élén, a törvényszék és kir. ügyészség, melynek szerencsekivonatait Celligoi elnök tolmácsolta olasz nyelven, a pénzügyigazgatóságot és kir. dohánygyár tisztikarát Szokovics Lajos pénzügyi tanácsos vezette elő és tolmácsolta üdvözletét. Az adófelügyelőség élén dr. Feichtinger szólt, a kikötő építészeti hivatal bemutatója Hajnal Antal orsz. építészeti felügyelő volt. A postahivatal részéről Deissl, a távirdai személyzet Lázár főnökkel járult az ünnepélyhez. Dr. Erődi Béla volt a helybeli állami iskolák testületének szóvivője, és a vasúti forgalmi főnök Marsik J. tolmácsolta a fiumei vasutak személyzetét. A szónokok beszédei mind ékes tanúságot tesznek arról a ragaszkodásról, azon őszinte tiszteletről és hódoló szeretetről, melylyel az általánosan kedvelt és becsült kormányzó iránt a hivatalok testületei és egyenkint, és a városi képviselet zöme viseltetik, az ünnepély egyúttal záloga azon egyetértésnek, mely a közös munkában a város és az állami közegek szilárd kapcsát képezi és ennek összeforrasztója és fenntartója a most ünnepelt kormányzó. K-CTLFÖLD, Budapest, decz. 31. (A socialisták congressusa Brüsselben.) A karácsonyi ünnepek alatt a belga socialisták congressust tartottak Brüsselben. Közel 800 delegátus volt jelen, kik az összes belga munkásegyesületeket képviselték. A congressus megnyitása után kimondatott, hogy a határozatok titokban tartatnak s csakugyan még a socialista lapok is hallgatnak a történtekről. A »Berliner Tagblatt« brüsseli levelezője azon helyzetben van, hogy az ülések lefolyásáról néhány részletet közöljön. Miután a programm igen gazdag volt , közel harmincz pont volt a tárgysorozatra kitűzve — az összes politikai kérdéseket levették a napirendről, illetve egy későbbi congressusra halasztották. Ellenben a következő három kérdést vitatták meg: 1. Várjon azon egyesületek tagjai, amelyek a belga munkáspárthoz tartoznak, lehetnek-e egyútt a a Knights of labour tagjai? 2. Melyek volnának a legpracticusabb eszközök az általános munkabeszüntetés keresztülvitelére ? 3. Mily eszközök alkalmaztassanak arra nézve, hogy a socialismus a militia körében terjesztessék. Az első kérdésre nézve azt határozták, hogy a belga munkásegyesületek ne csatlakozzanak a munka lovagjaihoz, mert tevékenységüknek kizárólag az ország belsejében kell központosíttatni. Ami az általános strikeot illeti, erre nézve legjobb eszközül külön bizottságok alakítása mondatott ki, amelynek az a kettős feladata lesz, hogy egyrészről az általános strikeot elősegítsék, másrészről a részletes strikeot megakadályozzák. Ez utóbbi strikeoknak ezentúl csak a brüsseli főtanács külön határozata alapján szabad kitörniük. A tapasztalat azonban megmutatta, hogy e határozat igen kétes értékű. A brüsseli főtanács eddig is megkísértette, hogy a partialis strikeokat, melyek czélhoz nem vezetnek, megakadályozza, de siker nélkül. Épen most strikeol 1600 bányász az amercoeuri bányaművekben, Charleroi mellett. E strike november 2-óta tart és máig több mint 200,000 franciába került a munkásoknak. A főtanácsra bízatott egyúttal a jog, hogy különös esetekben a párthoz tartozó munkásokra külön adót vessen, mely fejenkint és naponkint 5 centimesnél nagyobb nem lehet. A socialista propagandának a hadseregben való meghonosítására nézve kimondatott, hogy e czélból a socialisták lépjenek be a polgári gárdába s pedig a főtanács költségén, azonfelül az ujonczok számára külön előkészítő iskolák szerveztessenek Gentben már van is egy ilyen »ujoncziskola.« Budapest, decz. 31. (Pobjedonoszczev, monarchiánk orthodox egyháza életéről.) Az orosz szent synodus ismert elnöke, Pobjedonoszczev, az orthodox vallás állapotáról a czár elé terjesztett s a hivatalos lapban közlött jelentésében a monarchiánkban található orthodoxok egyházi életéről a következőket jelenti: »Ha Görögországban, Szerbiában és Romániában az orthodox egyház, mint nemzeti egyház nagy megalázásokat szenved, és életében s tevékenységében megbéníttatik az egyes, véletlen adta helyi kormányok által, annál nagyobb veszélyeknek van kitéve Ausztria-Magyarországon, hol az állami hagyományok nemcsak a római katholikus egyház proselitismusával, hanem a többi vallásfelekezeteken való uralmával is kapcsolatosak. Jóllehet a törvények értelmében minden egyház egyenlő jogú, mégis ezt a jogegyenlőséget tényleg folytonosan megnyirbálják, különösen ami az orthodoxokat illeti. És valóban az orthodox egyház olyannak tűnik fel, mely csak tüzetik, azért folytonosan ki van téve a nagyszámú belső ellenségektől való megtámadhatás veszélyének. Igaz ugyan, hogy nyílt támadás nem fordul elő, de azért a titkos vagy félig nyílt támadás, például segítség, vagy jótétemény czímén gyakran ismétlődik. Valamely külső, főleg anyagi jótétemény van arra rendeltetve, hogy az orthodoxok felháborodását lecsillapítsa, vagy pedig, hogy a ravasz kísértésnek engedő engedékenyeket megejtse. Megjegyzendő, hogy az orthodoxok nem is védhetik magukat mindenkor; morális győzelmük esetében nincs módjuk azzal élni, sőt az orthodox vallásra áttérni kívánó más felekezetbelieket sem fogadhatják kebelükbe. Legcsodálatosabb az, hogy a vallási törvény megengedi a nem tiltott vallásra való áttérést, de aki orthodox vallásra óhajt áttérni, annak hallatlan akadályokkal kell megküzdenie. A latin propaganda azonban tág szabadsággal bir a támadásra s a nyert diadalok kizsákmányolására ; nemcsak az occupált Boszniában és Herczegovínában, hanem monarchia más helyein is tevékenyen működik orthodoxok közt, jelesül Magyarország és Dalmáta orthodox szerbjei s Magyarország, Bukovina orthodox románjai körében, úgyszintén az ugyan ken a helyeken lakó egyesültek — uniáltak közt. De a latin propaganda támadásain kivü belső viszályok is gyöngítik Ausztria-Magyaror orthodox híveit. Ilyen villongás több év óta tálalható a magyarországi szerbek nagyszámú kelői, s a kormánytól törvénytelenül s a népekellenére kinevezett Angyelics patriarcha közt. Fájdalom, hogy Bukovina orosz-románodoxai közt szintén meg van zavarva a béke a nositás miatt, mely körülményt a latin propas ügyesen felhasznál. Általában az osztrák-magyar narchiabeli orthodoxok helyzete mély aggodalmakra szolgáltat a nemcsak jövendő boldogulásuk, hanem létük mi mert a többi orthodox egyházakkal való érvi" által keresni az ellenállásra való segítséget, ebbe.. országban nem igen tanácsos. Mégis vigasztalásul szolgál az a jelenség, nyugaton őszinte mozgalom tapasztaó az orthodox vallás javára. Ámde e mozgalo fedését gyakran gátolja valamely ellenséges erő elkeseredett fanatismussal harczol ellene. Szó példát tár elénk erre ama galicziai uniatusok rése, kik visszakartak térni az ős valláshoz, m őseik Vladimirral egyetemben felvettek, s kik szenvednek vallásukérts az orthodox Oroszországés Táviratok. Páris, decz. 31. (Eredeti táva* El van terjedve azon aggodalom, hog o agár kormány politikai magatartása körében az oroszok jövő tavaszszal occupa fognak ürügyet találni. Az utóbbi eshete elsősorban Törökországnak szolgál ala nyugtalanságra, míg a többi államokn nincs különös okuk arra, hogy Bulgária mik közbelépjenek. A franczia kormány azt fogja tanácsolni a bolgár küldöttségnek, hogy kerüljön mindent, ami a békét fenyegethetné, mert a hatalmak között bekövetkezhető conflictus Bulgária önállóságát veszélyeztetné elsősorban. Boulanger tábornok békés beszédének a német sajtó egy része által történt scepticus felfogására nézve kiemelik, hogy Francziaország kormánya és lakossága a legkomolyabban a béke fentartásán van, s ebben számítanak Vilmos császár köztudomású érzelmeire és Bismarck herczeg practicus gondolkodásmódjára. (P. C.) London, decz. 31. A »Times« arról értesül, hogy a bécsi török nagykövet arról értesítette a portál, hogy az osztrák kabinet Törökország magatartását a bolgár kérdésben nem tartja egészen részrehajlatlannak. Ha ez az irány tovább is uralkodó lesz, komoly öszszeütközés támadhat. Szerbia Bukarestben bizalmas tárgyalásokat kezdett a Balkán-államok szövetségének megalakítása iránt. Krakó, decz. 31. A »Dziennik Polski« jelenti Pétervárról. A legutóbb megtartott minisztertanácsban heves jelenet folyt le. A külügyi helyzetet és egy háború lehetőségét beszélték meg. E közben a czár ökölre szorított kézzel fenyegette tettlegesen azon minisztereket, akik háborús nyilatkozatokat tettek. A czár a tanácskozás végeztével izgatottan azt kiálta, hogy ő nem akar háborút. Bécs, decz. 31. (Eredeti távirat.) A »Bud. Corr« jelentése. Az Európa politikai helyzete iránt néhány nap óta több oldalról kifejezést nyert aggályok a tényekben semminemű alappal sem bírnak. A helyzet a delegációk ülésezése óta egy irányban sem változott. Az összes hatalmak békeszeretete napról-napra kétségtelenebb módon nyilvánul Berlinben mindent elkövetnek, hogy minden cél-, liziót elkerüljenek s még azt is koczkáztatják, hogy Németországnak Ausztria-Magyarország iránti min-