Nemzet, 1889. szeptember (8. évfolyam, 2517-2546. szám)
1889-09-11 / 2527. szám
fttattEMORÓdi«, #»?«net«kitero, Athenaeum-épület, L emelet. A lep szellemi részét illető minden közlemény ■ szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk és Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉS2Kagy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tera, Athenaeum-épület) küldendők. Egyet szám helyben 6 kr, vidéken 6 kr. 2527. (250.) szám. Budapest, 1889. Szerda, szeptember 11. Reggeli kiadás: KuBÖ-HrrAIAI,Ferenceiek-tere, Atheneeum-épület, földpaiet Előfizetési díj : a reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .................................................. Í frt • hónapra . . . ........................... 6» 8 hónapra 1S» Az esti kiadás postái különküldéséért felülik®^ havonként 85 kr., negyedévesként 1 . Egyes szám helyben 6 kr, vidéken 8 kr. VIII. évf folyam. Budapest, szeptember 10. A politikai szünet rövid időn véget ér nálunk és megkezdődik a parlamenti tevékenység, melynek vagy a kormány által készített és készítendő előterjesztések fogják tárgyát képezni, vagy — a szenvedélyes pártharca Az alternatíva eldöntése egészen az ellenzékre van bízva, részünkről mi sem lesz elmulasztva azon czélból, hogy annak első fele valósuljon. Természetes, hogy a törvényhozásnak dolgot adni és azt vezetni a kormány feladata és kötelessége ; meg is várjuk tőle, hogy ezen kötelességét teljes mértékben teljesítse. De ha a kormány csak az 1890 évi költségvetésnek idejében való előterjesztésével, annak idei tárgyalását, a maga részéről lehetővé teszi, már bő anyagot adott a törvényhozásnak, annyival is inkább, mert míg a képviselőház bizottsága a költségvetést előkészíti, a múlt ülésszak munkásságából, plenáris tárgyalásra vár, több javaslat, azok közt oly fontos is, mint a közmunka törvényjavaslat, s esetleg a honvédségről szóló javaslat és készülőben van a mezei rendőrségről szóló törvényjavaslat is. Márpedig ez elég anyag arra, hogy a képviselőház — tekintve főleg arra, hogy mindig van és lesz sürgős elintézést igénylő apróbb feladat is — teljes erővel lásson hozzá. És nézetünk szerint nem is cselekednék helyesen, ha a kész anyagot, mely oly fontos reformokat tartalmaz, fel nem dolgozná és tétlenül vagy eredménytelenül fecsérelné idejét. Igaz, hogy most mindenkinek szájában vagy jobban mondva tollában, a közigazgatási reform van. Nem is térünk ki előle, mert tudjuk, ismerjük közigazgatásunk hiányait, bajait. Természetesnek tartjuk azt is, hogy elsősorban a kormánytól, illetőleg a belügyminisztertől várja mindenki a programmot e tekintetben. De azt már nem hiszszük, hogy ez a kérdés rövid idő alatt, egy törvényjavaslatban megoldható lenne. Igenis, tisztában kell lenni azon iránynyal, melyben a megoldást keressük; azon kerettel, melybe azt beilleszteni akarjuk; de éppen ezért a legnehezebb az egymásutánt megállapítani, a felosztást elhatározni, melylyel az megoldandó lesz. Sőt úgy találjuk, hogy a kérdésnek azon — inkább csak formai — része, hogy t. i. némely tisztviselők kinevezés és ne választás alá essenek, sokkal inkább előtérbe van tolva, mintsem megérdemli. Mert azt hiszszük, hogy a községtől a megyékig és ezektől a kormányig, a hatóságok ügykörének czélszerű beosztása, lehető egyszerűsítése és e keretbe a legutóbbi két évtized alatt teremtett intézmények beosztása sokkal fontosabb és nehezebb feladat, mint amaz. És talán, még ha meggondoljuk azt, hogy az 1872. évi bírói karnak milyen epuratión kellett és kell még most is keresztül menni, a qualificatio és ügykör világos kikötése és könnyen constatálhatósága daczára is ; tisztán fogjuk látni, hogy az állami közigazgatást egyszerűen decretálni és annak megoldását abban találni, hogy a megyei tisztikar ne választás, hanem kinevezés útján töltessék be, lehet theoretikus politikusok felületes toll próbálgatása; de nem a gyakorlati törvényhozást kielégítő és az élet szükségeinek, megfelelő feladat és illetőleg megoldás. Daciára annak, hogy két évtized óta nálunk tollal és szóval szüntelenül sokan hirdetik az állami administrativ behozatalát, mi mégis azt állítjuk, hogy parlament és napi sajtó épen ennek a kérdésnek megértetésére szolgáltattak legkevesebbet, mert a mérsékelt ellenzéknek egyszer (talán 1880-ban) tett komolyabb kísérletén kívül, mely e pártot úgy felzavarta volt, még csak halvány kísérlet sem történt arra nézve, hogy e feladat a jelszavak légköréből a gyakorlati feladatok szilárd talajára vitessék. Igaz, hogy a kormány azért kormány, hogy e tekintetben is nézeteivel elől járjon, de parlamenti kormánynak, legalább is ismernie és lehetőleg tekintetbe kell vennie a létező nézeteket és fenforgó szükségeket vagy nehézségeket, főleg egy olyan bonyolult viszonyokkal bíró országban, milyen hazánk. Ezért tartanók nagyon szükségesnek és kívánatosnak, ha azok is előállanának már nézeteikkel, kik a közigazgatás államosítását nemcsak szükségesnek, hanem azonnal és haladéktalanul valósítandónak és valósíthatónak is tartják s legalább úgy nagyjában mondanák el a mikéntjét. Ezt nem azért mondjuk, mintha a kormányt akarnék felmenteni feladata alól, hanem azért,mert mi a feladatot fokozatosan megoldandónak és most, egyelőre , főbb irányában megvitatandónak tartjuk, hrs, Asbóth János beszámoló beszéde. Asbóth János országgyűlési képviselő, Új- Moldován ma tartotta meg nagyszámú választóközönség előtt s élénk tetszés mellett, beszámoló beszédét. A beszéd a következőleg hangzik: Tisztelt választók! Önök emlékezni fognak, hogy mikor először volt szerencsém önök előtt politikai nézeteimet kifejteni, hangsúlyoztam, hogy a jelenlegi országgyűlésnek legfőbb feladata a pénzügyek rendezése lesz. Mert minden reformnál életbevágóbb a magyar állam fejlődésére és jövőjének biztosítására, hogy folyton ingadozó pénzügyi helyzete végre megszilárduljon. Emlékezni fognak, hogy a szigorú rend és takarékosság mindenki által és mindenkor hangoztatott, de soha következetesen meg nem tartott általános iránya mellett, őszintén kimondtam a jövedelmek tetemes fokozásának szükségét és azt a módot erre, mely az adózógépnek lehető és szükséges kímélésével jár, abban találtam, hogy a szesznek és szeszes italoknak, mint adóobjectumnak rationális kiaknázása teljesen el volt hanyagolva és hogy itten nagy jövedelmi források nyithatók meg azonnal, melyek minden újabb adóemelés nélkül is, mintegy önerejükből még bővebben fognak folyni a jövőben, de hogy erre szükséges, hogy az állam szabad kezet szerezzen magának e téren, visszaváltva ezen objektum azon részét, melyet a középkori feudalitás a földesúrra ruházott volt. (Halljuk!) Már egy évvel ezelőtt jelezhettem volt, hogy ezen utak követésében rövid egy esztendő alatt is minő epochális eredmények voltak elérve. Ma ez az adóreform, ha még nem is emelkedett teljes hatályára, befejezetten áll előttünk, és támogatva egyéb hasonló pénzügyi intézkedések által, de találkozva azzal a szigorú renddel és takarékossággal is, mely nélkül a legbővebb segélyforrások és a leggeniálisabb conceptiók sem vezetnek másra, mint a bukásra, a pénzügyek rendezésének nagy és nehéz, de az összességre és minden egyesre egyaránt áldásos kihatású művét már is közel juttatá a sikerhez. (Úgy van! ügy van!) Mert mi az, ami el van érve ? A pénzpiacnak bizalma a magyar pénzügyi politika iránt, már már oda volt veszve. Alig volt a budgetnek olyan fontosabb tétele, mely hamisnak nem bizonyult volna a zárszámadásokban. Minden miniszter költekezett a maga szakállára. Kiáltó kifejezést nyert ez az állapot abban, hogy az ilyen viszonyok közt alkalmazott expediens, a papírjáradék újabb és újabb kibocsátására csupán ezen államadósság évi kamatait három év alatt 1885-től 1888-ig 10 millióról 20 millióra emelte. A régi vidám görögöknél a tragoedia megrázó hatására következett a felderítő comoedia. A mi pénzügyi politikánkban már-már meghonosodott az ellenkező eljárás : a parlament által megszavazott költségvetés volt a comoedia, melyre következett a hiteltúllépések, a póthitelek, a kezelési kimutatások és a zárszámadások szomorujátéka. Ilyen viszonyok közt nagy vívmány volt, hogy Tisza Kálmán (Élénk éljenzés.) erős keze megfogta a lefelé rohanó kereket és első fogására azonnal helyreállította legalább a kezelés soliditását. (Élénk tetszés.) Még a legnagyobb bajok is kevésbbé lesznek veszélyesek, mihelyt nyilt őszinteség által legalább számbavehetők. De a renddel karöltve járt mindjárt a takarékosság is Már az 1887-iki zárszámadások és folytatólag az 1888-iki kezelési kimutatások, ellentétben az addigi kezeléssel, nemcsak a költségvetésnek megtartását, hanem azoknál még kedvezőbb eredményeket is mutattak. Ez pedig annál fontosabb, mivel maguk a költségvetési előirányzatok is gyorsan javultak. Míg azelőtt 40—50 millió volt a chronikus deficit, már az 1888-iki költségvetés leapasztotta 12 millióra, a f. évi 1889-iki pedig, daczára annak, hogy főleg hadügyi mellőzhetlen kiadások és az előbbi rendszerből folyt növekedése az államadóssági kamatoknak közel 9 1/5 millió újabb terhet okoztak, leapasztotta az előirányzott deficitet 7.453,689 frtra. Ennek első gyümölcse az volt, hogy sikerült gyorsan helyreállítani a megingott bizalmat, emelni az állam hitelét, papírjaink árfolyamát és csökkenteni a kamatokat annyira, hogy teljes sikerrel volt keresztülvihető azon törlesztendő államadósság, melynek törlesztését eddig évről-évre újabb adósággal fedeztük, úgy, hogy az annuitások állandó terhéhez évenként újabb kamatteher járult, ami most már szintén meg fog szűnni. Minthogy pedig a fogyasztási, nevezetesen pedig a szeszadónak reformja a jövő évben már teljes hatását éreztetni fogja, jogosított azon remény, hogy már legközelebb teljesen megszűnik a deficit. Minthogy pedig azt látjuk, hogy a kiadások most már nem nagyobbak, de a bevételek igenis nagyobbak az előirányzatnál és némelyek állandóan növektetnek, újabb szükségletekkel szemben pedig a régiebbek megszűnése áll, remélhető, hogy a jövedelmek azon természetes emelkedését, melyet eddig elnyelt a kamatteher folytonos növekedése , majdnem visszaadhatjuk az adózónak kultúrai és anyagi haladásának hathatósabb támogatásában és pedig mind fokozódó mértékben, amint a rend és takarékosság ez útjához ragaszkodva, újabb conversiókkal apaszthatjuk az adósságok terheit — és már most kérdem önöket, t. választók és itt appellálok minden azon nemes érzelmekre, melyeket kebelükben hordanak, appellálok igazságérzetünkre, appellálok a nemes kegyeletre, melylyel minden hazafi azok iránt van, akik a közügynek nagy szolgálatot tettek, apellálok hazaszeretetükre, mit mondanak önök az olyan ellenzékhez, mely a hatalmi versenygésben a személyes gyűlöletig, a népszerűség hajhászatában a nép bolondításig fajulva, bőszült szenvedélyének elvakultságában azt a férfiút, aki ezt tette és ha semmi egyebet nem is tett volna, ha nem is ő volna az, aki hű és erős kézzel védelmezte meg békés fejlődésünket ennyi felforgatási törekvéssel szemben, aki megszilárdította államunk tekintélyét idebent, magasra emelte odakint, amit mondanának azokhoz, akik ezt, az ideje előtt a haza szolgálatában megőszült férfiút, akinek boldog családi életében, vagyoni és társadalmi nagy helyzetében békés öröm lehetne minden pillanata, de akinek minden pillanata nehéz munka, nehéz gond és nehéz küzdelem, mivel a hazának szentelte minden pillanatát, mit mondanak önök, higgadt, igaz, hazaszerető férfiak, azokhoz, akik mindezért elhalmozzák őt minden gyalázattal, mely tőlük telik és kezet fogva a társadalom azon söpredékével, mely a fegyházak törzsvendégeiből, professionális korhelyekből és naplopókból minden nagy városban összeverődik és minden rendbontásra mindig kész, addig hízelegnek neki, addig bujtogatják, addig bátorítják, szabad kezet követelve számára nyílt parlamenti ülésben, hogy bizony nem rajtuk múlt, ha nem sikerült azt a férfiút megköveztetniük ? És kérem, vegyék figyelembe, hogy minő módozatok közt érte el Tisza Kálmán pénzügyi politikájának sikereit. A külügyi helyzet a monarchia védelmére tetemes, elutasílatlan újabb áldozatokat követelt, melyeknek szükségét egyébiránt elismerte az ellenzék is és melyek teljes igazolásukat lelik abban az önök által közvetlenül is ismert tényben, hogy azon irányok és törekvések, melyek bennünket északkeletről évek óta fenyegetnek, most már déli határainkon is hatalomra kaptak. Annyival inkább szükséges volt tehát a legszigorúbb takarékosság mellett újabb jövedelmekről is gondoskodni, ha nem akartunk mind gyorsuló acceleratióban oda jutni, hogy pénzünk elértéktelenedik, a köz- és magánhitel tönkre megy, üzlet és kereskedelem megbénul, az állam tehetetlenné válik kulturai és gazdasági feladataiban és a folyton szegényedő országban minden birtok jövedelme és értéke hanyatlik. (Halljuk !) Íme ez az a veszély, melytől megmentett bennünket Tisza Kálmán pénzügyi politikája. (Élénk helyeslés és tetszés.) De ezt a nagy és nehéz feladatot talán úgy oldotta meg, hogy kíméletlen kézzel támadta meg az egyesnek vagyonát, hogy brutális módon emelte az adótételeket, és csak az állami kincstárra volt gondja, az adófizető érdekeivel pedig mitsem törődött? (Élénk ellenmondások.) Ellenkezőleg, uraim, mert Tisza Kálmán minden egyes pénzügyi intézkedésénél, melylyel hazánkat pénzügyileg megszilárdította, az a jellemző, hogy egyúttal az adófizető érdekeinek megvédésére, a közjóllét emelésére is volt irányítva. (Úgy van !) Mindenekelőtt teljesen mellőztetett a direct adók minden emelése, és az újabb jövedelmek a fogyasztási czikkekben kerestettek, melyeknél mindenki ura annak, hogy mennyit akar költeni, az adó fokozása pedig az egyes fogyasztásra oly csekély töredékben oszlik el, hogy terhe alig érezhető. Ezekben pedig a szeszadó, melyre az újabb jövedelmek oroszlánrésze esik, lehetővé tette egy hanyatló ipar újraébredését. De ezenfelül itt is kifejezést nyert ezen politikának kímélete a kisebbek és szegényebbek iránt, mert a gazdasági szeszfőzésnek adott kedvezményeken túl is készséggel engedett a miniszterelnök azon jogos kívánságunknak, hogy a kis gyümölcségetők különös kedvezményekben részesüljenek. Saját használatukra most is adómentesen főzhetnek , amit eladnak, azért az előbbinél valamivel magasabb adót fizetnek, de jelentékenyen kevesebbet az általános adótételnél, és mivel ez idővel felemeli a szesznek árát, többet nyerhetnek az eladásnál, mint amennyit az új adó által vesztenek. Az új czukoradó megkönnyíti a gyárak keletkezését, és e téren máris élénk mozgalmat teremtett. A dohányadó reformja emeli dohányunk minőségét és árát. A conversió előmozdítja a kamatláb csökkenést, az olcsóbb hitelt. A regálemegváltás folyó tőkével támogatja a földbirtokot. És ehhez hozzájárul a pénzügyi administrativ reformja. (Halljuk.) Emlékezzenek vissza, hogy minő nagy súlyt fektettem programmbeszédemben arra, hogy megszűnjék az adó- és illetékhivatalok azon iránya, hogy egyoldalúlag csak a kincstár érdekét tartják szem előtt, az adófizető érdekével pedig nem gondolnak, hogy számos esetben nagyobb tételt írnak elő, mint amennyit a törvény megszab, gondolva, hogy hadd nézze meg az adófizető a törvényt, és hadd reclamáljon, ha törvénytelen teherrel van sújtva. Ez pedig annyival kárhoztatandóbb, mert elég eset volt arra, hogy nagy vagyonú emberek nagy értékű objektumok után, főkép örökösödésnél, a törvényesnél jóval csekélyebb illetékkel lettek megróva, a szegény, egyszerű ember pedig sóhajtva megfizeti a túlkövetelést is, mert ügyvédet nem tarthat, túlkomplicált adótörvényeinkben pedig még az írástudó is nehezen ismeri ki magát. Fizesse meg mindenki, amivel törvényesen tartozik, (Úgy van!) nehogy az állam aztán talán a szegény emberen legyen kénytelen megvenni azt, amit a vagyonos tőle eldefraudált. Ezért sajnálom ma is, hogy nem fogadtatott el az az indítvány, melyet a regale megváltás tárgyalásainál ifj. gr. Andrássy Gyulával együtt többen beadtunk, hogy az adó alapján történjék a megváltás, mert aki eltitkolta jövedelmét, mikor az adóról volt szó, ne álljon elő vele, mikor a megváltásról van szó. De ne követeljen az állam és közege senkitől se többet, mint amennyivel törvényesen tartozik. Örömmel jelenthetem ki tehát önöknek, hogy a kormány is beismerte ezen álláspont helyességét és a pénzügyi administratív reformjának egyik fő célja az lesz, hogy meggátolja egyfelől a jövedelmek eltitkolását és így az adódefraudatiok megakadályoztatása által álljon elő azon jövedelmi többlet, melyet különben talán adóemeléssel kellene behozni, de a pénzügyi közegek másfelől jogorvoslat és reclamació nélkül se szedjenek be többet, mint amivel az adófizető tartozik. De ezeken kívül is a kormányzat minden ágában számos az intézkedés a közjó és vagyonosodás emelésére, mert ha gondoskodni kell az állam jövedelmeinek emeléséről, erre mindig a legjobb mód,ha a lakosság vagyonosodását könnyítjük és támogatjuk. Ami nem azt teszi, hogy a könnyelműeket és prédákat meg lehet menteni, a tehetetleneket és léhákat meg lehet gazdagítani. Mert a legjobb kormányzat sem népesítheti be az országot sült galambokkal, melyek a tátott szájakba repülnek, hanem lehet és kell is oda hatni, hogy az okos számítással párosult szorgalom és tetterő, a józan vállalkozási szellem megkapja jutalmát. Bámulatos erélylyel működött ez irányban a közlekedési miniszter, aki most az ipar és kereskedelem ügyeit is átvette. Az ő műve az állami vasúthálózat kiegészítése és számos vicinális vasúttal való táplálása, amihez hozzájárul a közutakról szóló törvényjavaslat, mindez a legnagyobb takarékossággal, pénzügyeink lehető kímélésével. Párhuzamosan indult meg elhanyagolt vízi utaink fejlesztése, ebben az aldunai Vaskapu szabályozása, mely a mi vidékünket közvetlenül érinti. Ez teszi lehetővé azon olcsó szállítási díjakat, melyek által sikeresen küzdhet meg kivitelünk az idegen vámsorompókkal. Az olcsó személyszállítás legújabban életbelépett reformja egy merész nagyszabású kísérlet, mely ha sikerül, Magyarországot e téren a legelőhaladottabb államok oktatójává tette. A postatakarékpénztárak kiterjesztése a cheque és clearing forgalomra, az osztrák-magyar bank giro és cheque üzletével együtt a tőkebőséget és hitelt fogják emelni, amihez hozzájárul, hogy a pénzügyminiszter nagy pénztári készletével szükség esetén a piacot is támogathatja, ahelyett, hogy pillanatnyi szükségre is, mint régebben, maga legyen kénytelen a piachoz fordulni. Külön törvényt hoztunk a szabályozási és talajjavítási hitel olcsóbbá tételére, az állategészségügyről, a halászatról, a mezei rendőrségről. És ha ezek a viszonyok különbözősége mellett nem is lesznek mindenütt egyaránt keresztülvihetők, mégis haladást fognak előidézni, így elmondhatjuk és elismerni kénytelenek ellenségeink is, hogy hazánk napról napra kimutatja életrevalóságát, megküzdve a pénzügyi, külügyi és külkereskedelmi nagy nehézségekkel és ezeknek daczára anyagi prosperitással is mutatva megszilárdulását. Büszkén mondhatjuk el, hogy a hazai földművelés, hála földünknek és a földművelők életrevalóságának, sikeresen küzdött meg az éveken át tartott gazdasági világválsággal, sikeresebben, mint bármely más ország. Az amerikai tulproductio versenyével és az árhanyatlással szembeállítottuk életrevaló, szívós tetterőnket. A gyenge bukik a balszerencsében, az erős diadalmaskodik rajta. Nem meggyengülve, hanem megerősödve fogunk kikelni a válságból, melynek végét már mutatják az előjelek. 1888-ban 825,000 hectárral több volt a búzavetésünk, mint 1870-ben és a terület terjedésével karöltve javuló művelés folytán az 1870-diki 22 millió hectoliterrel szemben 1888-ban 50 millió hectoliter volt a búzatermés. Pedig azóta teremtettük meg az olcsó szállítást, melynek hatását csak növeli, hogy mind nagyobb tömegeket lisztalakban viszünk ki. Talán még fontosabb lendület mutatkozik az iparnövények termesztésében és a gazdasági mellékiparokban. Az országnak egyes vidékei fontos és gyorsan növekvő jövedelmi forrásokat teremtenek maguknak a tej- és sajtgazdaságban, a selyemben és gyümölcsben. És én nem tehetem, hogy ne utaljak arra, hogy vidékünkön és megyénkben a természet mindent megtett, hogy mindezekből, de főképp a szilvaaszalásból és szilvaizből, mely a szomszéd Szerbia egyik legfőbb jövedelme, kis- és nagybirtokosaink meggazdagodjanak. Nem is mulasztottam el erre figyelmeztetni az illető kormányközegeket, de ahol a természet megtett mindent, az embernek is meg kell tennie a magáét. Más vidékeken a lótenyésztés emelkedett a világpiac egyik fontos tényezőjévé, így érthető, hogy az árhanyatlás és a válság daczára emelkedett a föld értéke és bére is; a betáblázott terhek növekedése is, ha egyeseknél könnyelműség következménye, átalánosságban azt mutatja, hogy először nagyban emelkedett és olcsóbb, tehát elbírhatóbb és áldásosabb lett a hitel; a hitel pedig, melylyel valaki jogosultan bír, ép oly része vagyonának, mint maga a föld és jól teszi, ha helyesen felhasználja. Másodszor azt mutatja, hogy a romboló uzsorahitelt nagy részt kiszorította az egészséges hitel. Kőkép pedig azt mutatja, hogy primitív gazdálkodásból mindinkább emelkedünk üzleti gazdálkodásra, befektetési és forgalmi tőkével. Épen úgy következett a kereskedelem fejlődéséből a váltóforgalom emelkedése és aki ezeket kedvezőtlen jelenségeknek akarná tekinteni, megfeledkezik arról, hogy 10 esztendő alatt a takarékpénztári betétek megsokszorozódtak, ami nem volna lehetséges, ha egyfelől az ország nem gyarapodott volna, ha másfelől ezek a tőkék nem találnának a gazdasági fejlődésnél fogva könnyű, de solid elhelyezést. Ezt a fejlődést kell előmozdítani, mert ezáltal emelkednek az állam jövedelmei adóemelés nélkül is, a mint tényleg évről évre többet hozott természetes fejlődése által adóemelés nélkül is a házadó, a tőkekamatadó, a szállítási adó, a dohányjövedék, melynek nettó jövedelme 1881-től 1885-ig 15 millióról 24 millióra emelkedett. Elmaradottabb és lassúbb iparunk fejlődése. Ha azonban az ipar fejlődését akarjuk, ki kell mondani azt, amit az ipar álbarátai és hamis prófétái sohasem fognak kimondani, mert azzal korteskedni nem lehet. Valamint még vannak kereskedőink és pedig nemcsak elmaradott vidékeken, ahol talán nem is lehet máskép dolgozni, hanem a főváros kellő közepén is, akik ragaszkodnak ahhoz a primitív rendszerhez, hogy drága és csekély forgalommal dolgoznak, ahelyett, hogy nagyobb hasznot érjenek olcsó, de nagy forgalommal, úgy a kézművesek nagy része dicséretes kivételekkel, nem tud megfeledkezni azokról az időkről, amikor a közlekedési eszközök hiánya miatt és a ezédrendszer korlátai közt könnyen meg lehetett élni kevés és rossz, de drága munkával. Ezt az állapotot most is fenn lehetne tartani és követelik is az iparos kortesek és kortes iparosok. Nem kellene egyéb, mint minden verseny lehetetlensége. De ezáltal iparunk nem fejlődnék, mert ez csak úgy érhető el, ha többet, jobban és olcsóbban igyekeznek dolgozni, hanem még alacsonyabb színvonalra esnek, az összes fogyasztók pedig még inkább megterheltetnének drága és kontár czikkekkel. Gyáriparunk örvendetesebben halad a törvényhozás és a kormány támogatásával. De egyik akadálya különben szerencsés körülményben fekszik, abban a kedvező körülményben, hogy a vagyon eloszlása nálunk nem olyan egyenetlen, a jóllét általánosabb, mint Európa bármely országában; nincs annyi milliomosunk, de nincs is annyi földönfutó szegényünk, mint az iparos országoknak, és aki dolgozni akar, az ország legnagyobb részében könnyen talál megélhető, kevésbbé terhes és egészségesebb munkát, mint a minő a gyári munka. Ha tehát mi gyári munkát akarunk, nekünk kettős okunk van a gyármunkás helyzetét javítani. Nemcsak az, hogy a mások kárán okulva elejét vegyük a socializmus véres és pusztító veszélyeinek, hanem az is, hogy a munkaerőket a gyári munkának megnyerjük. Ugyanezen okokból, de már az emberi érzésnél fogva is kötelességemnek tartottam a képviselőházhoz beadott munkáskérvénynek a munkásérdekekre vonatkozó részét melegen támogatni. Nem támogathattam az általános és titkos szavazást, mert romlásosnak tartok minden reformot, melynek nincs alapja gyakorlati szükségben, mely ugrás az ismeretlenbe, mely csak a változtatási viszketeg és abstract okoskodás szüleménye. Experimentumok tárgyává a nemzetet tenni nem szabad, a polgárokat pedig arra nevelni, hogy véleményüket csak titokban merjék nyilvánítani, annyi volna, mint lerombolni az ország szabadságának legfőbb garanciáját. (Úgy van ! Úgy van !) De kimondtam, hogy igenis tudok számolni azzal hogy mi sem fogjuk állandóan 800.000 emberre korlátozhatni a választók számát, hogy azon mértékben, amint újabb fontos érdekek keletkeznek, a lakosság újabb kategóriái emelkednek fokozott jelentőségre, konsolidálódik az állam, fejlődik a nép széles rétegeinek anyagi és szellemi haladása, kikell terjeszteni a választói jogot is. És kimondtam, hogy mivel a munkásosztály nálunk is folyton fokozódó jelentőséget nyer, a törvényhozásnak a munkásosztályokkal mindinkább foglalkoznia kell. És ezt a jogos igényt annál inkább teljesíthetőnek tartom, mivel a mi munkásaink ragaszkodnak a törvényes térhez és eszközökhöz és politikai érettségüknek fényes bizonyítékát adták azon válságos napokban, midőn a fővárosnak rendbontó elemei hasztalan igyekeztek őket megnyerni a közbiztonság a közrend, de sőt az alkotmány alapjai, a korona és a parlament ellen intézett támadásokra. Hangsúlyoztam továbbá, hogy a női és gyermekmunkások védelmét nem tartom elegendőnek, hogy a munkaadó felelősségét az ő hibájából vagy mulasztásából eredő balesetekben hatályossá kell tenni és felszólaltam a vasárnapi munkaszünet mellett. Hogy a mi keresetüket veszített bányamunkásaink a Vaskapu szabályozásánál találjanak alkalmazást, külön interpellációban fordultam a kereskedelmi miniszter úrhoz, aki biztatott is, hogy ezen ügyre gondja lesz. A vasárnapi munka szabályozását illetőleg, mely jogos kívánság támogatást talált a háznak minden oldalán, a kormányelnök maga jelentette ki, hogy a kormány e kérdéssel foglalkozni fog, a balesetek elleni biztosítás ügyében pedig az előmunkálatok meg is kezdettek. Az ülésszak tehát, amint látják, nem volt meddő az ország jólétére irányuló nagy és üdvös intézkedésekben és kezdeményezésben, és ha még több nem történt, tulajdonítsák annak, hogy egy negyedév igenis meddővé vált azon botrányok által, melynek színhelyévé a parlamentet tenni az ellenzék jónak látta. Ne higgjék, hogy talán az ország érdekeinek és jogainak védelme ragadta az illetőket a felhevülés olyan fokára, hogy a parlamenti harcrot a személyes invectivák, a hurrogás és lábdobogás fegyvereivel folytatták. Nemes indulatok még végleteikben sem fordulnak nemtelen eszközökhöz. Ellenkezőleg. Az exasperálta az ellenzéket, hogy a miniszterelnök állását annyi támadás után nem gyengülni, hanem a fényes pénzügyi sikerekben újra megerősödni látta. Láttuk, hogy megtámadott a pénzügyi kibontakozásra irányuló minden rendszabályt, hiszen megtámadta magát a conversiót is, mely semmi teherrel, csak tiszta haszonnal járt, a regálék megváltását pedig oly irányba akarta terelni, hogy az állam megterheltessék az egész megváltási összeggel, de erre fedezetet a megváltásban ne találjon, mi csak a pénzügyi rendezés visszavetését és újabb adót okozhatott volna. És midőn látta, hogy a nagy pénzügyi eredményeket elhomályosítani nem tudja, akkor botránynyal és személyes gyűlölködéssel igyekezett hatásukat ellensúlyozni, és erre megtalálta az alkalmat a véderővitában. Mi körül folyt a harcz ? A 14 §. félremagyaráztatott, mintha általa a parlament lényeges jogai csorbíttatnának. De miután a felmerült aggodalmakra a §. úgy módosíttatott, hogy ezen félremagyarázást a rosszakarat sem tarthatta fenn tovább, — mi maradt hátra? Az egyéves önkéntesi intézmény bizonyos módosításai. Egyszer az, hogy a magyar nyelvnek a tiszti vizsgánál nagyobb tér biztosíttatott, mint eddig. Különösen azon határozati javaslat elfogadása által, melyet Gajári J. barátommal többen beadtunk, biztosítva van, hogy a német nyelv ismeretének a szolgálat igényeinek megfelelő kimutatása mellett a tiszti vizsga magyar nyelven is letehető. Másodszor azt hogy aki e különben is lényegesen megkönnyített tiszti vizsgát nem teszi le, még egy második évet tartozik szolgálni. Önök igazat fognak nekem adni, hogy ha az egyszerű szegény ember fia 3 évig köteles szolgálni és legalább 2 évig van fegyver alatt, akkor jogos, hogy az urfiak, ha csak egy esztendőt akarnak szolgálni, legalább erőltessék meg magukat annyira, hogy a tiszti vizsgát letegyék, ha pedig ezt nem teszik, szolgáljanak ők is legalább 2 évig. De ha ez a szigorítás önmagában csak a teherviselési egyenlőségnek felel meg, szükséges volt azért is, hogy az egy éves önkénteseket jó tisztekké képezzék ki, nehogy hanyagságuk miatt az egyszerű ember fiai ok nélkül veszszenek oda a csatatéren. A parasztik életét nem szabad elpazarolni azért, hogy az urfi élete könnyebb legyen. Önök csodálkoznak, hogy ilyen jogos, üdvös és szükséges reformot hogyan lehetett akkora izgatásra felhasználni ? A procedúra igen egyszerű volt. Mindenekelőtt nem volt nehéz mobilizálni mindazon tanulókat, akik nem tanulnak. Aztán nem volt nehéz félrevezetni azokat, akik sem a törvényjavaslatot, sem a parlamenti vitákat, hanem csak az ellenzéki lapok hamis tudósításait olvasták, melyek napról-napra hirdették, hogy a nemzet létalapjai vannak megtámadva. És itt constatálni kell, hogy az úgynevezett mérsékelt ellenzék lapjai a tények elferdítésében, a személyes gyűlölködésben, az illegális és lelkiismeretlen izgatásban a szélsőbaloldaliakat messze felülmúlták és hogy az ellenzéki sajtó atalán jobban van szervezve, mint a kormánypárti. Aztán minden fővárosi tüntetés túlozva lett a vidékre, minden vidéki tüntetési kísérlet túlozva lett a fővárosba vissza táviratozva. Az egész mozgalom alapjában és befolyásában tiszta humbug volt. Nemzetünk józan eszénél fogva, a vidéken nem is volt képes közhangulatot teremteni és a fővárosban is csak a múhnak csatlakozása és kihágásai által nyert közveszélyes jelleget, míg a főváros polgársága maga visszautasított vele minden solidaritást. Dédelgedte is az ellenzék azt a szövetségesét nemcsak sajtóban, hanem a parlamentben is. Hiszen egy napon át azt vitatta a ház ülésében, hogy a parliamenti discussio szabadsága és nyilvánossága nincs biztosítva, hacsak szabad kezet nem nyer a parlamentet ostromló tömeg arra, hogy leüsse azt, ki az ellenzék véleményével ellenkező véleményt nyilvánít. Mivel pedig a megvadulttömeg nem szokott a személy identitása fölött enquétet tartani, mielőtt valakit leütne, végig köveztek az utczákon egy tiszteletreméltó, de az aktuális politikától teljesen távol álló férfiút és leütöttek egy szélsőbaloldali képviselőt. Nem lehet elzárkózni azon tény elől, hogy a közrend megbomlásának ama napjaiban forradalmi ösztönök emelték fel fejüket és mutatták ki foguk fehérét. A mérsékelt ellenzék pedig az által, hogy a szélsőballal versenyzett a hadsereg, a rendőrség, a Parlamentarismus alapelveinek, sőt a korona jogainak megtámadásában, bizonyára azt hitte, hogy