Nemzet, 1890. augusztus (9. évfolyam, 2847-2877. szám)

1890-08-01 / 2847. szám

Szerkesztőség : Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ára 5 kr. vidéken 6 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) 2847. (210.) szám. Reggeli kiadás: Budapest, 1890. Péntek, augusztus 1. Kiadó-hivatal : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ................................................... 2 frt, 3 hónapra .. .. ...................... .............. 6 > 6 hónapra ................................................... 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felü­l­fizetés havon tulu­t 35 kr. negyedévenként 1 » Ára 5 kr. vidéken 6 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) :■ — j..-i_. .u---t g­.TLi—■ iKajMawcsJMWMcs ■ ■■■■rí IX. évi folyam. Budapest, julius 31. Évfordulót ülünk holnap. Egy eszten­deje telt el, hogy Baross Gábor kereske­delemügyi miniszter hatalmas alkotása, a zónatarifa, életbe lépett. Rövid idő egy év intézmények történetében. Reformok ki­próbálására, új alkotások sikereinek megíté­lésére emberöltők szükségesek. És mégis ma az egész nemzet, az egész ország büszkén pillant vissza erre az esztendőre. Az uj sze­­mélydijszabás sokszorosan kiállotta a tűz­­próbát. Eszméje meggyökerezett, mint in­tézmény kiirthatatlanná vált és áldásdús ha­tásának gyümölcseit a lehető legteljesebben élvezzük. Elfogódással, a »sötétbe való ug­rás« kísérletének aggódó tépelődésével vár­tuk most esztendeje, beválik-e a merész re­form. Szükségesnek tartottuk, hogy szeren­­csekivánatainkat fejezzük ki, és e szerencse­­kivánatok őszinték voltak. Annyi ellenvetés, annyi gáncs merült fel, midőn a zónatarifa behozatalának eszméje a közönség elé ke­rült, hogy alig volt valaki az országban, aki elvonatkozhatott volna az aggodalom ér­zetétől. De az intézmény erélyes megpendí­­tője buzgó reménységgel volt a siker iránt. Nem ijedt meg az ellenvetésektől. Vasaka­rata, messzelátó tekintete fényesnek látta a jövőt. Erős kézzel ragadta meg az eszmét. Bízva a sikerben, nem végzett félmunkát, mint annyian tanácsolták. Nem törődve az előítéletekkel, lerombolta a meglevőt telje­sen és lerakta új épületének alapjait. És az új intézmény ma, egy rövid év leforgása után, szilárdan áll. Oly hatalmas egyéniség kellett e re­form keresztülviteléhez, mint a minő a köz­lekedésügyek jelenlegi vezetőjéé. Megalku­vást nem ismerő, kérlelhetetlen előretörek­­vés, mely nem tekint akadályt, mely rombol és zúz, hogy a rombolás helyén újat, jobbat, megfelelőbbet alkosson. A meggyökerezett, megrögzött szokással való megküzdhetés törhetetlen ereje volt szükséges ahhoz, hogy szakítani lehessen a félszázadon át megdönt­hetetlennek tartott, helyesnek vélt, a nép vé­rébe átment eszmékkel. Nincs a vasutak történetében reform, mely annyira elhatárolná a régi aerát az új­tól. Uj korszak kezdődött a közlekedés, a forgalom terén, új korszak, melynek hatását napról-napra érezzük. — A vasúti személy­­forgalom csak a zónatarifa által vált és fog még válni azzá, a­minek lennie kell, esz­közzé, mely a távolságok mértékét megvál­toztatja. A vasút, mint személyszállító eszköz, csak a zónatarifa teljes kifejlesztésével fog beleillesztődni a modern gazdasági életbe. A zónatarifa általánossá válta fogja ki­ra­gadni a vasutat, mint személyszállítót, abból az ósdi, elfogult Procrustes-ágyból, melybe alakulásakor beszorították. Az emberi szel­lem tagadhatatlan conservativismusa, mely az új intézményeket igyekszik beleilleszteni a rég megállapodott rendszer korlátaiba, az első személyszállító vasút díjszabásainak meg­állapításakor a posta rég elfogadott számí­tási módját vette alapul. Nem tekintett arra, hogy az uj közlekedési eszköz uj elveket ki­ván. Nagy haladásnak nézte már azt is, hogy a sok veszélylyel járó »fa- és vasút»-ra rá lehet bízni az emberek életbiztonságát s a gondolkodás megszokott restségével húzta rá az uj alakulatra a régi öltözéket, nem tö­rődve vele, hogy az hol bő, hol szűk. A kö­zönség pedig ugyancsak a gondolkodás e con­­servativismusával szokott hozzá a régi divat­hoz, mely kényelmessé vált a hosszú idők megszokása által. A monarchia első vasútjá­­nak a személyszállítás engedélyezésére adott okmányából látjuk, hogy a dijakat a régi postai hajtópénzek szerint szabták meg. Mérföldenkint a belső ülés 20 krajczárja és a külső ülés 10 krajczárja helyett az I. osztály­ban való utazás diját mérföldenkint 18 kraj­­czárban és minden következő alacsonyabb osztályban 30 krajczárral kevesebben állapí­tották meg. És a díjazás megállapításának e módja éppen kerek ötven esztendeig meg­­dönthetlenül fennállott. Mennyi küzdésbe ke­rült csak annak az újításnak a keresztülvi­tele Németország első rövidke vasútján,hogy ne számozott helyekre adjanak ki jegyeket. Csak a vasút fennállásának tizedik évében határozta el magát az igazgatóság erre a me­rész újításra! Ma, a zónatarifa életbelépte után, a zó­natarifa mérhetetlen hatására visszatekintve, mosolygunk a személyszállítás ez apró kez­detein. Ha látjuk mily változást idézett elő a zónatarifa első esztendeje, alig bírjuk el­képzelni, hogy a vasút hosszú időn át posta­kocsi volt, melynek »bakon levő« ülései vol­tak, hogy reformnak tekintették a számozott helyek kiadásának eltörlését. A zónatarifa merész behozatala senki ál­tal, még talán megalkotója által sem várt si­kerrel járt. Nem nézzük azt, hogy a bevéte­lek a díjak leszállítása mellett is többel, mint az előbbi bevételek egy tizedével emel­kedtek. Nem nézzük azt, hogy ez az óriásinak mondható emelkedés a szállítási költségek emelése, a személyszállító kocsik jelentéke­nyebb gyarapítása nélkül ment végbe, hogy a bevételek emelkedése mellett a kiadások alig fokozódtak. Minderre most, midőn az első év lezajlásával visszapillantunk, nem ve­tünk ügyet. Pedig a sikernek nagy része ezekben fekszik. A reform ellenzőit ez né­­mítja el. De nézzük az ország gazdasági emelke­dését. Nézzük a vidéki városoknak góczpon­­tokká való kifejlődését. Nézzük a főváros nagy gyarapodását. Nézzük a nézetekben való átalakulást, a­mit a zónatarifa előidé­zett. Nézzük azt, hogy a zónatarifa az uta­zók számát négyszerte akkorára emelte, mint a minő azelőtt volt. Mérhetetlen ered­mény ez hazai viszonyaink közt. Ez ered­mény hatásai, melyek már most is érezhe­tők, mérlegelhetők csak időn múltán lesznek. A változás, a­mit a zónatarifa az árak ala­kulása, a munkásviszonyok javítása, a keres­kedelem fejlődése, az ipar fellendülése tekin­tetében okozni fog, csak évek múltán válik majd észlelhetővé. Akkor fogjuk majd igazán áldani a zónatarifa merész megteremtőjének egyéni­ségét. Ma csak constatáljuk az első esztendő előre nem látott nagy sikereit. Az erős aka­rattal keresztülvitt conceptio majdan maga­san kiemelkedő épületére rá van nyomva Baross Gábor nevének bélyege. A dicső­ség és fény, mely őt alkotásáért mindenkor meg fogja illetni, visszasugárzik a nemzetre, melynek fia. És a nemzet most, az első évfor­dulón, méltán lehet büszke a zónatarifa me­rész reformjára, mely az egész világon elis­merést vívott ki megalkotójának is, az or­szágnak is. B­ELFÖLD, Budapest, júl. 31. (A sommás eljárásról szóló törvénytervezetből.) Plósz Sándor dr. egyetemi tanár már elkészült a sommás eljárásról szóló törvény tervezetével, amaz elvek figyelembe vé­telével, melyeket a múlt hó folyamán e tárgyban tar­tott enquéte megállapított. E tervezetnek, mely még e hó folyamán kerül nyilvánosságra, egyik fejezete sze­rint az 1877. XXII. t. czikknek csak a községi birás­­kodásra vonatkozó intézkedései maradnak érvényben, de ezek is facultatív hatással, úgy, hogy a 20 frt ér­téket meg nem haladó ügyek is a sommás bíróság elé lesznek vihetők. Ez ügyekben azonban a képviselet költségeit meg nem térítik. A 20 frtnyi értéket meg­haladó ügyek ellenben kizáróan és minden tekintet­ben a sommás eljárás szabályainak lesznek alávetve, és ez ügyekben a képviselet költségeit is megtéríttetik a pervesztes féllel. E tervezetnek a télen közzétett tervezettel szemben való újításaiból kiemeljük még a félnek tanúként való kihallgatására vonatkozó in­tézkedéseket, továbbá, hogy megszorítja a tanúskodás megtagadhatásának eseteit és hatályon kívül helyezi az 1881. LIX. t. ez. 21. szakaszának ama túl szigoru intézkedését, hogy a nyereségvágyból elkövetett vala­mely büntetendő cselekmény, vagy hamis tanuzás és hamis eskü miatt bűnösnek ítélt időbeli korlátozás nélkül csupán főesküre és erre is csak akkor bocsát­ható, ha azt neki ellenfele kínálta, vagy visszakínálta. Egy másik újítása a tervezetnek az, hogy a budapest és pestvidéki kir. törvényszék területén levő kir. já­rásbíróságoknak kereskedelmi ügyekben hozott ítéle­teit második fokon a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék fogja elbírálni. (M. H.) Nagy-Szeben, júl. 31. (Képviselői beszá­molók.) [Az »O. É.« távirata.] Kästner Henrik és Meltzl Oszkár képviselők ma tartották meg beszá­molójukat. Meltzl hangsúlyozta, hogy a kormány ve­zetésében beállott változás szerencsés fordulatot jelent a szászokra nézve. A kabinet élén oly férfiú áll, kinek messzetekintő vezetése alatt Magyarország kifelé te­kintélyben és befolyásban nyerni, befelé pedig konsoli­­dálódni fog. Az egyes tárczák élén oly miniszterek van­nak, akiknek mindegyike saját szakmájában kiváló és megérdemlett tekintélyben örvendenek. A cabinetnek egy tagja sincs, mely ellenséges érzülettel viseltetnék a szászok irányát; a miniszterek mentek minden elő­ítélettől s tudják, hogy a szászok nem ellenségei a magyar államnak és nem viseltetnek a magyarok el­len gyűlölettel. A szászok ellen emelt eme vádak ok­talanok és alaptalanok. Tapasztalataiból és megfigye­léséből azt a meggyőződést meríti, hogy nemsokára a szászok bizonyos kívánságai teljesedni fognak. A szá­szok a kormánytól sem kegyelmet, sem kedvezménye­ket, sem különös előjogokat, hanem csakis a törvények legális keresztülvitelét kivánják. A szászok gyűlésében megállapított új program a pártállására mi befolyással sem volt. Végül választói kezébe tette mandátumát. A gyűlés azután Wulff Károly indítványára köszöne­tének és bizalmának kifejezése mellett felkérte a kép­viselőt, hogy álljon el leköszönési szándékától és tartsa meg a mandátumot, mit Meltzl meg is ígért. A gyű­lés azután a n.­szebeni I. és II. választó­kerületekre nézve megválasztotta a pártbizottságokat, mire a haza lelkes éltetése mellett eloszlott. A királylering násza. Az ischli esküvő. A menyekrö. Ischlből távirják a »B. C.«-nak. Az egyszerű, minden pompa mellőzésével rendezett menyekrö, a melyre mindazonáltal rendkívül compli­­cált nagy apparátust kellett mozgásba hozni, minden legkisebb hiba, vagy zavar nélkül folyt le. A nagy tolongás daczára sehol sem fordult elő baleset. A templomba menet alkalmával a menyasszonyi bokrétá­ról megfeledkeztek ugyan, de még idejekorán elhozták. Általános feltűnést keltett a menyasszony önkéntes, spontán odafordulása és meghajlása szülei felé, midőn az esketést végző püspök kérdésére az »igen« szót kimondta. Kellemetlen hatást gyakorolt Coppelbauer püspök beszéde, ki mindig csak Belső-Ausztriáról beszélt, mintha a monarchia nem is léteznék. Az ural­kodó pár heves zokogása az esküvő után mélyen meg­indította az egész közönséget. A gyógyteremben, hol az uralkodó család tagjai és rokonai menyegzői lakomára gyűltek össze, az új pár mindenfelől meleg üdvözlésben részesült. Ő felsége nem mondott felköszöntőt, hanem az első pohár champagninál az új párral kaczintott. Az asztalon igen nagy számban lévő bonbonniére-ek, való­ságos remekei az udvari c­ukrászatnak, az ifjú pár arczképeivel voltak díszítve. 12 óra után asztalt bon­tottak. Ugyanez idő táj vége volt az »Erzsébet« fo­gadóban tartott marsalebédnek is, a­melyre Wein­­mayer dékán, ki annak idején a megboldogult Rudolf trónörökösért nem akart misét mondani, nem kapott meghívót. * Öltözékek az esküvőn. A »Bremden-Blattnak« az esküvőről a következő részleteket távírják: D. e. 10 órakor elsőnek jelent meg a templomban József főherczeg nejével, leányával és két fiával. Clotild fő­­herczegasszony kénsárga öltönyt viselt. Közvetlen utá­nuk jött Stephania özvegy trónörökösné és az evan­géliumi oldalon foglalt helyet. A főherczegasszony ibolyaszinű öltönyt viselt, melyet drága csipkedísz bo­rított és gyémánt csillagok tartottak össze. Gyönyörű lila kalap egészítette ki öltözékét. Az özvegy trónörö­kösné általában mindenfelé figyelmet keltett. Őt kö­vette a toscanai nagyherczeg családjával. A nagyher­­czegasszony szintén l­laszin ruhát viselt. Aztán gyors egymásutánban következtek a királyi család tag­jai, valamint Cumberland herczeg nejével, Ká­roly Lajos főherczeg, nejével Mária Terézia herczegasszonynyal, ki szalmasárga ruhát hordott. Gizella főherczegasszonyon zöldselyem ruha volt, melyet ezüst szálakkal varrtak ki. Az első padsorok­ban foglaltak helyet Falkenhayn miniszter, Schmer­ling Antal lovag, Windischgrätz herczeg, Schlauch püspök, Harrach János gr., Dumba és Königswarter báró, a 7. dragonyos ezred tisztikarának küldöttei, továbbá Taaffe osztrák és gr. Szapáry magyar minisz­terelnökök. A királyné világos szürke ruhát, hasonló színü kalapot és legyezőt viselt. Mária Valéria főher­czegasszony láthatólag mélyen meg volt indulva és sírt. A menyasszony könnyei csakhamar felszáradtak; Stephania özvegy trónörökösnét a legszívélyesebben üdvözölte. A király vonásai vidám örömet árultak el. Mindenki szeme a királyon és a királynén függött. A menyasszony ruhája egyszerű fehér toilette volt, hosszú fehér fátyollal. Az ifjú hölgy fején myrthus­­korona ragyogott. Az először tervezett menyasszonyi ruhát a királyné határozott kívánságára tudvalevőleg teljesen átalakították. A hosszú uszály a menyasszony beleegyezésével elmaradt. * A nászlakoma után az ebédlővel szomszédos sa­­lonban cercle volt, mire a felséges királyi pár a csá­szári villába hajtatott, követve a második kocsiban az új házaspár által. Ő felségeiket s az ifjú párt az egész út mentén kitörő lelkesedéssel üdvözölte az ezernyi ezer emberre menő tömeg, mely a nap déli heve da­czára, kora reggel óta el nem mozdult elfoglalt he­lyéről. Rövid idő múlva a fejedelmi vendégek is eltá­voztak a gyógyteremből s részint szállásaikra, részint egyenesen a pályaudvarba hajtattak. * A bucsuzás. Az ischli pályaházban, mint a »B. C.« táviratilag jelenti, a bucsuzás jelenetei igen meghatóan voltak. D. u. 1/2 1 órakor a Traunkirchen­­ből és Gmundenből átjött vendégek ismét visszautaz­tak. A hölgyek felöltőket vettek föl, többen porköpe­­nyeget. Az 11/2 órakor Bécsbe induló udvari különvo­­nathoz az ezzel elutazni szándékozók, kik időközben át­öltözködtek, korán megjelentek a pályaudvarban, hol hosszú ideig csevegtek és társalogtak együtt. Otto főherczeg melegen elbúcsúzott nejétől, ki Károly La­jos főherczeg családjával a második vonattal rövid időre Gmundenbe utazott. Egyik udvarhölgy elkésett s csak a vonat elrobogása után érkezett a pályaud­varba. A legélénkebb érdeklődést a fiatal pár elutazása keltette, kik 2 órakor hosszas bucsúzás után váltak meg szüleiktől. Az új pár kellemes meglepetésére egy új fogat robogott eléjük, a ki­rály ajándéka. Nagy virágkosárhoz hasonlított, mely­nek összes kontúrjai virágokkal voltak szegé­lyezve. Lámpáit virágkoronák borították. A lovak havasi gyopárból készült koszorúkkal voltak felbok­­rétázva. Mária Maléria főherczegnő, ki egyszerű kék­­fehér pettyes ruhában és piros díszítésű kerti szalma­kalapban jelent meg, vőlegénye jobbján foglalt helyet. Az örömrivalgó közönség felé köszönetét intve, kocsi­zott az ifjú pár minden kíséret nélkül az ebenseei után Offensee felé. A császári villában az új pár elutazása után még két óra hosszat együtt maradtak Stefánia főherczegnő leánykájával, Erzsébet főherczegnővel és Lipót bajor herczeg egész családjával, kik egy ideig még itt fog maradni. Miksa Emánuel bajor herczeg családjával öt órakor utazott el. Lajos Viktor főher­czeg itt maradt. A király ő felsége rendeletére dél­után az összes udvari hivatalnokok a »Post« szállo­dában ünnepélyesen még vendégel­tettek. Európa ösz­­szes udvarától ma szívélyes üdvözletek érkeztek. Gróf Kálnoky, gróf Szapáry és gróf Taaffe miniszterek csak holnap utaznak el. * Díszelőadás Ischlben. A mai nap ünnepségei a színházban rendezett díszelőadással értek véget. A színház — mint táviratilag jelentik— zsúfolásig meg­telt díszes közönséggel. Janitz »Alpenrosen von Ischl« czimü alkalmi darabja nagy tetszést keltett s a mai ünnepre vonatkozó hazafias részeket lelkesül­ten megtapsolták. *■ -ti hivatalos jelentés. A magyar és osztrák hiva­talos lap holnapi száma első helyen hosszabb hivata­los közleményt fog tartalmazni az Ischlben végbe­ment menyegzőről. Ebben — mint a »B. C.« értesül — közöltetni fog, hogy az esküvő ő felsége beleegye­zésével az ischli plébánia­templomban tényleg meg­történt, hogy a nászmenet minő sorrendben vonult föl, s hogy az esküvőre kik voltak hivatalosak, és hogy a szertartást Doppelbauer püspök végezte. * Emlékérmek. Emlékezésül a mai napra, az ud­vari méltóságok és hivatalnokok között arany-, ezüst­ös bronz­ érmeket osztanak ki. Az emlékérmeken a fiatal házasok mellképei és »1890. jul. 31.« kelet látható. * Ferencz Salvator kamarai elöljárója. Ő felsége — mint a »B. C.« jelenti — a Ferencz Salvator fő­herczeg udvartartásához ideiglenesen beosztott báró Lederer Hugó főhadnagyot kinevezte a főherczeg ka­marai elöljárójává. A fővárosban. A fővárosi színházakban ma díszelőadásokat rendeztek a királykisasszony esküvője alkalmából. A nemzeti színházban nem rendezhettek dísz­előadást, mert e színházunk még szünidejét tartja s a tagokat, kiknek nagy része az országon kívül szét­szórva nyaral, nem lehetett összegyűjteni ez al­kalomra. A többi három színház ellenben si­került díszelőadásokkal ülte meg a nemzet ün­nepét. — A népszínház rendes előadá­sait csak holnap kezdette volna meg, de a ta­gokat a loyalitás már ma összehozta s igen si­került díszelőadással ünnepelték meg királykisasz­­szonyunk lakziját. A színházat egészen megtöltötte az igen elegáns közönség, melynek soraiban közéle­tünk számos jelesét láttuk. A fővárosi hatóság hiva­talosan volt képviselve az előadáson, nagyszámú je­gyet vásárolván hivatalnokai részére. Az előadást Bertha Sándornak ez alkalomra itt sikerült nyi­tánya vezette be, melyet a közönség rokonszenvesen fogadott. Ezután Rákosi Jenőnek »Szép Ilonka« czi­mü ünnepi játéka következett, melynek végén a királyi esküvő tableaux-ja nagy hatást tett. Az egyfelvoná­­sos alkalmi darabban Kassai, Szirmai, Szabó és Csongori Mariska vettek részt. Ezután a »Tündérlak Magyarhonban« czimü régi népszínmű került színre, mely igen derült hangulatban tartotta a közönséget. V­i­d­o­r Pál remekül játszotta Gyuri huszár szerepét s dalaival is nagy hatást ért el. R­é­t­h­y Laura, ki­nek szerződése után ez volt első fellépte, az est sike­rében osztozott Vidorral. Sok kedvességgel és fürge­séggel játszották a két szerelmes párt V­i­d­o­r­n­é, Csongori Mariska, Lubinszky és Hunyady. Kivülök Kassai és Horváth avattak még tap­sokat. — A városligeti színkörben is volt díszelőadás, melyen Tompa Kálmán szavalt el egy alkalmi költeményt.­­ A budai színkörben ismételték a tegnapi díszelőadás teljes programmját . A dumaparti görög templomban is fényesen meg­ünnepelték a királyleány menyegzőjét. Gregorios G­o­g­o­s apát nagy segédlettel mondott misét és te­­deumot. A régi görög dallamokból összeállított ha­tásos énekeket az operaház énekkarának tagjai adták elő Nikolits Sándor tanár vezetése alatt. * Katonazenekarok játszottak ma délután a fővá­ros több nyilvános terén, mint az előre megírtuk. A Kálvin-tér ma szokatlanul megélénkült: az Albrecht főherczeg nevét viselő 44 sz. gyalog­ezred zenekara, Sommer Ferencz karnagy vezetése alatt játszott ott d. u. 4 órától 6-ig változatos műsort, a nagyszámú közönség osztatlan tetszése mellett. A programm a következő volt: 1. Nyitány. Flotortól. 2. Myrtus-virágzás Strausstól. 4. Lohengrin nászindulója­­Wagner Rikhárdtól. 4. Liszt ma­gyar rapsodiája. 5. Roland keringője Oelschlegeltől. 6. Az őrség áhítata, dal Abt-tól. 7. Magyar tánc­dalok Brahmstól. 8. Vándorképek, egyveleg Sommer karnagytól. * A budapesti lövészegyesület ma délelőtt diszlö­­vészetet, délután 1 órakor pedig diszlakomát rendezett. Mind a kettőben az egyesület, tagjai nagy számmal vettek részt. A diszlakomán Érczhegyi főlövész­­mester mondta az első felköszöntőt ő felségeikre. Utána Szávoszt Alfonz főlövészmester emelt szót s értette a fiatal házaspárt. T­a­b­ó­d­y kamarás J­ó­­z­s­e­f főherczeget éltette. Mind a három felköszön­tőre viharos éljenzés volt a visszhang. A fővárosi szegénygyermekkert-egylet saját házá­ban, akaczfa­ utcza 32. sz. a. d. e. 11 órakor ünnepélyt rendezett. A jelen volt nagyszámú közönség meghatva hallgatta az intézet gyermekei által előadott és Mayer Ilona vezéróvónő által erre az alkalomra szerkesztett imát és alkalmi dalokat. Az ünnepély után G­r­ó­s­z Sándor dr. elnök a gyermekeknek süte­ményt és czukorkákat osztott ki. * A néptanítók szerencsekivánatai. Mária Valéria királykisasszony esküvője alkalmából a felséges szü­lőket a magyarországi népoktatási intézetek képvi­selői is üdvözölték feliratban. Rendkívül díszes kiál­­lítású album foglalja magába az üdvözlő feliratot, mely egész terjedelmében így hangzik: Felséges Császár és Apostoli Király ! Felséges Császárné és Királyné ! Legkegyelmesebb Urunk és Asszonyunk ! Ma, a midőn Mária Valéria császári és királyi Főher­czegasszony ő Fensége­s Ferencz Salvator császári és királyi Főherczeg ur ő Fensége egybekelnek és Felséges Urunk és Felséges Asszonyunk magas trónusa előtt népek s nemzetek je­lennek meg, hogy hódolatteljes üdv- és szerencsekivánataiknak őszinte szívből kifejezést adjanak, a magyar nemzet legszeré­nyebb munkásai, hazánk népoktatásügyi intézeteinek tanítói is a legmélyebb és a legszentebb érzelmektől áthatva emelik fel sziveiket Felséges Urunk és Felséges Asszonyunk dicső tró­nusának zsámolyához s Istentől áldást esedezve a legszebb frigyre, forró imát rebegnek országszerte. Engedje meg a Kegyelem Ura, Istene, hogy Felséges Urunk és Felséges Asszonyunk az újonnan alapítandó Fenséges családnak za­vartalan boldogságában igen sok évig, egészen az emberi kor legvégső határáig gyönyörködhessenek. Felséges Urunk és Asszonyunk: Fogadják a nemzet tanítói karának ezen a napon önként buzgó legszentebb érzelmeit magas tró­nusuk zsámolyánál kegyelmesen tőlünk, a­kik a legmé­lyebb alattvalói hódolattal maradtunk felséges urunknak és felséges asszonyunknak, a magyarországi népoktatás­ügyi intézetek tanitói karának képviselői nevében, Budapesten 1890. julius hó 31-én. Legalázatosabb szolgái: a IV. egyetemes tanitógyűlés végrehajtó bizottsága; az Eötvös-alap országos bizottsága; a tanítók országos árvaházi egyesülete ; a népnevelők budapesti egyesülete ; a budapesti tanító-testületek ; a budapesti (budai) ta­nító-egylet ; a pest-pilis-solt-kiskun-megyei tanító egye­sület; a jász-nagykun-szolnok-tanker. tanitó egyesület; a tanítóképző tanárok orsz. egyesülete; az orsz. m. izr. tanitó egyesület; a felső nép- és polg. isk. tanítók és tanítónők orsz. egyesülete ; a IV. egyetemes tanitó-gyű­­lés rendező bizottsága; a budapesti tanitók segély­egyesülete. * A magyar izraeliták országos irodája, Mária Valéria főherczegasszony esküvője alkalmából ő fel­ségeikhez üdvözlő feliratot intézett. Az ország ösz­­szes izraelita hitközségeiben ünnepélyes istentiszte­leteket tartottak a mai napon. A vidéken, Fiuméból jelentik: Mária Valéria főherczegnő menyegzője alkalmából a képviselőtestület 2000 fo­rint alapítványt tett, a­melynek kamata minden évben egy szegény fiumei leány hozományául fog szolgálni. A képviselőtestület ezenkívül ő felségeikhez és a márkapárhoz hódoló feliratot intézett. — Délelőtt 10 órakor a székesegyházban ünnepélyes isten­tisztelet volt, melyen a polgári és katonai hatóságok, a consuli kar és nagyszámú közönség vett részt. Reggel a vá­rosi zenekar a zászlódíszben levő utczákon riadót fújt. Délben a szegény aggastyánokat és kisdedeket megvendégelték. Az építkezés alatt levő mólót az új főherczegi párról nevezték el. A középületek, a con­­sulok lakásai s a kikötőben levő hajók zászlódíszben vannak, s impozáns képet nyújtanak. Debreczenből sürgönyzik. A királykisasszony menyegzője alkalmából a különböző hitfelekezetek templomaiban ma délelőtt hálaadó isten­tiszteleteket tartottak. A városi közgyűlésen Dégenfeld József fő­ispán tolmácsolta a közönség örömét és jó kívánsá­gait az uralkodó család nászünnepe alkalmából. A középületeken, valamint számos magánépületen lobo­gók lengenek. Karlóczáról jelentik: Mária Valéria főherczegnő esküvője alkalmából Brankovics patriarcha úgy a sa­ját, mint papsága nevében a miniszterelnök útján mű­vészies kivitelű hódoló feliratot intézett az uralkodó­hoz. A mai ünnep alkalmából a székesegyházban is­tentiszteletet tartottak, a­melyen a patriarcha ponti­­­fi­ált. Az istentiszteletre megjelentek a hatóságok tisztviselői és a tisztikar tagjai. A patriarcha palotá­jában rendezett banquetten, a­melyen az idevaló elő­kelőségek teljes számmal vettek részt, a patriarcha lelkesült zsiv­ó kiáltásokkal fogadott pohárköszöntő­ben éltette a királyt, a királynét és az ifjú párt. »A szerb főpapság, a papság és a nép — úgymond a pat­riarcha — szívvel, lélekkel vesz részt a magyar haza örömében.« A patriarcha elrendelte, hogy a kar­­lóczai érseki egyház­megyében a templomokban Te­­deumot tartsanak. Újvidékről veszszük a következő hírt: Mária Valéria főherczegnő menyegzője alkalmából tegnap a várost kivilágították. A ma tartott isten­tiszteleten Fl­atz Viktor főispán vezetése alatt a városi tanács, továbbá az összes polgári és katonai testületek jelen voltak. A törvényhatóság hódoló feliratot küldött ő felségéhez. Marmaros-Szigetről jelenti egy táviratunk: Az Erzsébet-kisdedóvó intézete, amelyet ő felségeik egy­bekelése alkalmával ezelőtt 36 évvel alapítottak, ke­gyelettel ünnepelte meg Mária Valéria esküvőjét. Az ünnepen a város egész intelligenciája részt vett. A növendékek énekkel és költeményekkel emlékeztek meg a mai nap eseményeiről. Várady Gábor ország­gyűlési képviselő, az egyesület elnöke hosszasabban fejtegette a mai nap jelentőségét és felhívta a szülő­ket, hogy ápolják gyermekeikben a szeretetet a trón és a haza iránt. Végül a kisdedeket megvendégelték. Nagyszebenből távírják: Mária Valéria főher­czegnő esküvője alkalmából valamennyi felekezet templomában ünnepélyes isten­tiszteleteket tartottak. Nagy-Enyedről sürgöny­zik: Mária Valéria fő­herczegnő esküvője alkalmából a kath. egyházban fé­nyes diszmise volt, melyek a minoriták provincziálisa, Jánosi Dömjén mondott. Az ünnepen a városi és a megyei hatóságokon, valamint a honvédség tisztikarán kívül nagyszámú közönség volt jelen. Herkulesfürdőből távírják lapunknak, hogy Mária Valéria főherczegnő esküvője alkalmából ott ma ünnepi misét tartottak, melyen a polgári hatóság gróf Porcia vezetése mellett, a katonaság pedig Sendler őrnagy vezénylete alatt vett részt. Este az egész fürdőhelyiség fényesen ki volt világítva.

Next