Nemzet, 1890. augusztus (9. évfolyam, 2847-2877. szám)

1890-08-01 / 2847. szám

ZEfZXTILIE^CX­.nD. Az argentini forradalom. Már több oldalról és megbízhatónak mondható forrásból jelentettük, hogy az argentini forradalom véget ért. Azokról az ese­ményekről, a­melyek a lázadók fegyverletételét meg­előzték, a »Times« levelezője a következőket távírja: A hajók bombázása megszűnt. Azt állítják, hogy az alkudozások még egyre tartanak. Celman elnök, Rocca tábornok s az összes miniszterek elhagyták a kormánypalotát s az utczára mentek, a­hol a megje­lenteket a hívek lelkesen, de a nép némán fogadta. Foly­vást a katonaság védelmi körében maradtak, Celman elnök halálsápadt volt. Az Union Civica győzedel­meskedő csapatai azért adták meg magukat, mert lő­szerük elfogyott. A legénység ugyan szuronytámadást akart intézni, de a csapatok vezérei megakadályoz­ták a borzasztó életkoc­káztatást. Az Union Civica csapatai dühöknek utat nyitandó, a levegőbe lőttek s azután elcsendesültek. A jelenet olyan volt, — fe­jező be a tudósító táviratát, — mintha elértünk volna a szombat óta lejátszódott véres tragoedia vég­jelenetéhez. Ugyancsak a »Times«-nak jelentik júl. 30-ról: A lázadó hajóhad capitulatiója következtében a béke teljesen helyre állt. Összesen vagy ezer ember esett el és ötezren sebesültek meg. Mint a »N. Fr. Presse«-nek mai kelettel Londonból távirják, Buenos­ Ayresben tegnap az üzletek zárva maradtak. A tőzs­dén a liquidatiót elhalasztották. A pénzváltók az aranyat 4.80-nal számítják. Dr. Celman kijelentette, hogy nem szándékszik visszalépni. A tanítók nagygyűlése. Magyarország néptanítói hosszú 12 év letelte után ismét nagy­gyűlést tartanak Budapesten Szent István napján. 22 ezer tanító, 4000 tanítónő, 1000 kisdedóvónő s mintegy 2000, a népoktatásügy iránt hivatalosan is érdeklődő képezdei tanár, tanfelügyelő, árvaatya, nevelő s hitoktató, egyszóval közel 30,000 oly egyén, kik a magyar nemzet culturális fejlődésé­nek nemes munkájában tettleg részt vesznek, küldi el legkiválóbb képviselőit erre az egyetemes gyűlésre ,­melyen, mint az előbbeni hasonló gyűléseken is, bi­zonynyal nem fognak hiányozni más lelkes férfiak sem, kik átérezve a népoktatás ügyének nagy fontos­ságát, mindenkor megjelennek ott, a­hol közoktatás­­ügyünk fejlesztésének legfontosabb tényezői össze­gyűlnek, hogy aggódó orvosok gyanánt meg-megta­­pintsák azt az ütetet, mely százados küzdelmek között elgyengült s ellenségektől körülvett nem­zetünk megizmosodásának, a századunkban már mindenhatóvá lett népműveltségnek lüktetéseiről tesz tanúságot. Közmondásossá lett már hazánkban a tanítók szomorú anyagi helyzete, alkotmányos életünk kezde­tétől szakadatlan sorozatban hangzik fel a panasz, hogy külföldi lovakért százezreket s a katonaság fegy­vereinek javítására milliókat adunk évenként, míg a népoktatásügyre fordított összegeknek egy pár ezer forinttal emelése is nagy erőfeszítésbe kerül. Mind­amellett, ki merészeli állítani, hogy az a napfény, me­lyet egykor b. Eötvös József felgyulasztott s mely a népoktatásügy fontosságát oly közérthetővé tette, ma már halványodik s a nemzet jobbjai már közönyösek lettek iránta? Nem. Nehéz politikai s társadalmi vi­szonyaink között, akaratunk ellenére vergődünk gyak­ran nem kedvelt utakon, de nincs többé senki, ki a nemzet zömének művelését ne tartsa nemzeti feladat­nak s nem lesz többé oly időszak, midőn kicsinylőleg beszéljenek az iskolák hatalmáról. Lélekemelő példája ennek az emelkedett köztu­datnak a tanítók egyetemes gyűlése is. Az ország kor­mánya, fájdalommal bár, de megkötött kezekkel ta­gadta meg azt a pár ezer forintot, mely a gyűlés ren­dezésére szükséges volt, felkelt a művelt társadalom, s pár hét alatt krajczáros adakozásokból összegyűlt teljesen. Volt-e valaha Magyarországon gyűlés, melynek czéljaira egyesek annyit adakoztak ? A közszellem hatalma az, azé a közszellemé, mely ma már világosan tudja, hogy a nemzetlét varázsereje a közművelődés, s melynek hatalma alatt mély értel­műnek tűnik fel koszorús írónknak, Jókainak ismert mondása: »Magyarországot még egyszer meg kell hódítani, s e nagy feladat a néptanítókra vár.« Lázasan működő korunkban napról-napra kö­vetkeznek a gyűlések s az egyetemes gyűlések sem tartoznak a ritkaságok közé. Sokan látszólag méltán kérdhetik tehát: vájjon nem tulságos-e ez a nagy zaj egyetlen gyűlésért s nem egyesek, habár jóakarata, túlbuzgalma idézte-e elő azt az áldozatkészséget is ? Vannak korszakok, midőn hazánkban felgyulad a szalmaláng, de az a tartós érdeklődés, melyet a tár­sadalom az egyetemes tanítógyűlések iránt mutat, a nép tagadhatlan politikai ösztönének eredménye, annak az ösztönnek, mely egykor a rabszolgaság nap­jaiban az Akadémia alapításával s Kazinczy-ünne­­pekkel tisztán társadalmi útán egy-egy nagy lépést tett előre, melyet azontúl a hatalom biztalói sem igno­­rálhattak többé; annak a politikai ösztönnek, mely a Kossuthok és Deákok nagy műveit diadalra juttatta. Sokat írhatnánk az egyetemes tanítógyűlések működésének gyakorlati sikereiről. Elmondhatnók, hogy ezek teszik általánossá a tanítók önsegélyző tö­rekvéseit, az Eötvös-alapot, árvaházat, melyek ma annyi jótékonyságot gyakorolnak, ezek tették lehe­tővé a tanítói nyugdíj­alapot, mely ma, keletkezése után 15 évvel már nyolc­ millió forint felett rendel­kezik, ezek hívták fel a közfigyelmet a magyar nyelv tanításának szükségességére, a népkönyvtárak fontos­ságára, a hitoktatás reformjára s más fontos kérdé­sekre. De ha mindezt elmondanók is, nagyon keve­set állítanánk, mert ugyanezeket az egyes tanító­­egyletek s a szépen virágzó tanügyi sajtó is felkarol­ták. Az egyetemes tanítógyűlések jelentősége más és sokkal nagyobb. Nem az egyes határozatok döntők e gyűlésen, nem az egyes kérdések tárgyalása; az ily nagygyűlések politikai fontosságú jelentősége az, hogy eszméket ad irányadóbul, hogy egyesíti a népokta­­tásügygyel foglalkozókat s kapcsokat létesít azok kö­zött, kik a jövő nemzedék hivatott nevelői. Hét főbb nyelv s hét különböző hitfelekezet da­rabolja szét belső ellenségként gyenge nemzetünk fiait apró csoportokra. Az egyes megyei s kerületi tanitó-egyesületek e szétválasztó elemi erők hatása alatt igen gyakran előszeretettel keresik azt, a­mi el­választja e hazában a polgárt s a szaksajtó sem ké­pes mindig felülemelkedni e korlátolt felfogásmódon. Itt azonban, az egyetemes gyűléseken mindenkor győ­zött s győzni fog a népnevelőknek hivatásukkal össze­függő idealizmusa s tiszta kulturpolitikai eszméje. Magyarország tanítói az egyetemes gyűléseken csak magyarok, csak emberek akarnak lenni, a lelkesedés elemi erejével szemben elnémul a nemzetiségi s fele­kezeti zavaróhang s az a népnevelő, ki otthon a kicsi­nyes hatalmakkal küzd, a görög rege Antaeusaként erőt merít itt az egyetemes gyűléseken, hogy világo­sabban lássa eszményképét, midőn Kárpátoktól Ad­riáig egy lesz a magyar, midőn a műveltebbé s jobbá lett társadalom azt fogja első­sorban keresni, a­mi az embert közelebb hozza az emberhez, hogy új­ uj esz­méket valósítva meg, ne csak ott túl a ködös jövőben keresse az emberi boldogságot. Nem kicsiny, nem múlékony erkölcsi hatalom tehát az egyetemes tanítógyűlés. Az a harmincz­ezer egyén a jövő nemzedék nevelője, a kulturpolitikusok reményei bimbójának fejlesztője. Jobbjaik látják a hiányokat, sajnosan érzik, hogy ma a magyar tanító csak kis gyermekek oktatója, de nagy feladatát, a nép tömegének nevelését még alig kezdhette meg. Itt az egyetemes gyűléseken hintik el az új eszméket, tör­nek új-uj réseket. S majd egykor évtizedek múlva, mi­dőn hazánkban is uralomra jut a közművelődés s em­berszeretet hatalma, midőn nem kell sötét gyanúval, vagy éppen ellenszenvvel tekintenünk polgártársaink ezreire, a művelődéstörténelem írója sok más tényező mellett a tanítók ünnepi összejöveteleire is fog utalni, mint egyik tényezőre, mely az egykor felekezetek s nemzetiségek szerint megoszlott s nagy tömegében müveletlensége miatt közönyös magyart emberré s va­lódi magyarrá tette. Kinek megadatott látni, rokon­­szenvvel nyújtja kezét az úttörők ünnepi összejövetele felé. A nemzetlét megszilárdulásának egy- egy örven­detes szívdobbanása ez. György Aladár: Táviratok. Kiel, jul. 31. Hír szerint a gyakorló hajóraj Vilmos császárt augusztus 14-én Révaiba kiséri. Pétervár, jul. 31. Nincs tervbe véve, hogy II. Vilmos császár Peterhofot is meglátogassa. Ez a jelentés már azért is valószínű, mert a hadgyakorla­tok befejezése nincs megállapítva s igy lehet, hogy a döntő ütközet a gyakorlatoknak csak tizedik napján lesz meg. (N. Fr. Pr.) Pétervár, jul. 31. (Eredeti távirat.) A külföldi lapoknak az a hire, mintha a czár az őszszel egy időre székhelyét Livádiába teszi át, alaptalan. III. Sándor czár az idén egyátalában nem szándékozik Krímet meglátogatni. (P. C.) London, júl. 31. A »Lloyd«-nak július 30-iki kelettel Buenos­ Ayr­esból azt táviratoz­­zák, hogy a kikötőben levő hajókban az ágyúzás nem tett kárt. Buenos­ Ayres, júl. 31. A lázadó ten­gerészet részéről történt két napi bombáz­­tatás a városban nagy kárt okozott. A kül­földi államok képviselői valamennyien tilta­koztak a bombázás ellen. A lázadást Poca tábornok fojtotta el, valamennyi lázadó fel­tétlenül meghódolt. A páni félelmet nyuga­lom váltotta föl. A vasutak és a távírók új­ból működésben vannak. A felkelés alkal­mával körülbelül ezer ember halt meg, a sebesültek száma pedig ötezer. Newyork, júl. 31. Mint a »Newyork-He­­rold«-nak Mexicóból távírják, Mexico és az Egyesült­ Államok együttesen a közép-amerikai béke érdekében fognak fellépni. Victoriából érkezett távirat jelenti, hogy Analaskában amerikai vámhivatalnokok a »George White« nevű bárkát, mely fókavadászaton volt, lefog­lalták. Egy amerikai vitorlás hajó más angol bárkákkal tudatta, hogy tilos a Behringi öbölbe belépni. Páris, júl. 31. A »Temps« kifejti, hogy az angol-német egyezményt tárgyazó emlék­irat a mellett tanúskodik, hogy a szerződés megkötését azon törekvés vezérelte, hogy jövőre a conflictusoknak eleje vézessék, a czéltalan terjeszkedés kikerültessék, végül hogy jövőben a problematikus értékű elő­nyök kedvéért a szívélyes viszonyban rejlő közvetlen előny ne koc­káztassék. Páris, júl. 31. A kamara mai ülésében Le Jeune képviselő kérdést intézett a kormányhoz az Argentínába való kivándorlás iránt. Constans belügy­miniszter azt válaszolta, hogy a szédelgő kivándor­lási ügynökségek ellen bünfenyíző uton járnak el és az érdekelt köröket figyelmezti a hazug ígéretek ve­szélyeire. De Mohi erre határozati javaslatot nyújtott be, mely szerint a kormány felhívandó, vegye fon­tolóra, mikép volna a kivándorlás a gyarmatokba irá­nyítható. Constans miniszter hozzájárult e határozati javaslathoz, mire azt a ház elfogadta. A jövő ülést szerdára tűzték ki. London, júl. 31. A »Reuter-ügynökség« jelenti Mozambique-ből, hogy a Shire kerület portugál pa­rancsnoka, Cotinho Chiromo hadnagy, az afrikai ten­gervidéki társulat tulajdonát képező »James Stemn­­­sen« angol gőzös legénységét letartóztatta és Guillima­­néba vitette, hol bíróság elé állíttatta. London, júl. 31. Az alsóház mai ülésén Fergusson államtitkár kijelente, hogy a péter­­vári angol ügyvivő a múlt hónapban azt je­lentette, hogy az orosz kormány ez idő sze­rint nem foglalkozik oly intézkedésekkel, melyek arra irányulnának, hogy a zsidóktól a most élvezett jogok megvonassanak. Róma, juh 31. (Eredeti távirat.) A »Neue Freie Presse« jelentése. Azt az izgatottságot — írja a »Popojo Ro­mano«, a­melyet a »Pro Patria« egylet felosz­lattat­ása előidézett, a radicálisok arra szeret­nék felhasználni, hogy mozgalmat keltsenek a hármas szövetség ellen. Ezek a törekvések — úgymond az említett lap — kudarc­ot vallanak, mert az ország többsége nem hi­szi, hogy a külügyi politika terén változás volna kívánatos. Ausztriában az állapotokat nem szabad tisztán nemzetiségi szempont­ból megítélni. Mindenki tudja, minő nehéz dolog a felzaklatott nemzetiségi szenvedé­lyességet Ausztriában megfékezni; a csehek és a németek küzdelmén még a csá­szár sem vehetett erőt. Ausztriában a kor­mány más elvek által vezéreltetik, mint más alkotmányszerűen kormányzott nemzeti államokban. A­mi a »Pro Patria« egylet fel­oszlatását illeti, bajos lenne igazolni, hogy a feloszlatást meghagyó rendeletnek indokai alaposak, azonban minden esetben jó lett volna mellőzni a »Dante Allighieri« egylet­nek oly formában való megítélését, mely az olasz kormányt — minthogy az egyletnek a keretet illetőleg bár még problematicus hasz­nosságot tulajdonítanak, — arra kényszerí­­tették, hogy az egylet iránt való platonicus jóindulatát bebizonyítandó, a szóban levő íté­letet Bécsben helyreigazíttassa. Ennek azon­ban semmi köze sincs a hármas szövetséghez. Mielőtt a hármas szövetség, mely oly válsá­gos pillanatokban bevált, mellőztetnék, tudni kellene, mely más államok készek Olaszor­szággal együttesen Európa békéjének fen­­tartásáról gondoskodni Róma, júl. 31. A »Rifornia« helytelennek nyil­vánítja azt a hírt, hogy Kelet- Afrikár­a vonatkozólag Anglia és Olaszország közt tárgyalások folynának és kijelenti, hogy a Benadirra vonatkozó tárgyalásokat az angol kelet-afrikai társasággal folytatják, nem pe­dig az angol kormánynyal. E tárgyalások remélhető­leg már legközelebb eredményre fognak vezetni. Az Aonad-foktól a Beduin-fokig terjedő területről van szó, mely olasz védnökség alatt áll. A lap még hozzá­teszi, hogy a keletkezőben levő olasz társulat, mely­nek hivatása, hogy az olasz befolyás alatt álló somali vidéken a kereskedelmet előmozdítsa, nem Anglia tanácsára, hanem az olasz kormány kezdeményezésére alakult. Konstantinápoly, júl. 31. Az »Agence de Constantinople« jelentése szerint a két bolgár püspöknek röviddel a bairam-ünnep után át fogják adni a bér az okát. Most már csak az okmányok kiállítása van hátra. Nelidov orosz nagykövet tegnap, két havi szabadságának megkezdése előtt, bucsukihallgatáson volt a szultánnál, mely alkalommal módosított alak­ban ismételte Oroszország ellenvetéseit, me­lyeket Ivanov államtanácsos július 22-én közölt a nagyvezérrel. Hir szerint a szultán biztosította a nagykövetet, hogy a püspökök kinevezése nem ellenséges indulatú cse­lekmény Oroszországgal szemben; ez nem más, mint a­mit Oroszország már rég sür­getett. A kihallgatás egyébként igen ke­gyes volt. Konstantinápoly, júl. 31. Több angol lap azt írta, hogy White angol nagykövet elidőzött Londonba, hogy a kormánynyal értekezzék. E hír teljesen téves; a nagykövet szombat óta itt van s szó sincs arról, hogy elutazzék. Közgazdasági táviratok. London, jul. 31. Az angol bank a kamat­lábat 5°/o-ra emelte. Páris, jul. 31. A mai minisztertanácsban Koche és Develle miniszterek közölték, hogy a mezőgazda­sági tarifa szabályozását tanácskozás tárgyává teszik. A tarifajavaslatok előkészítése folyamatban van. A vámbizottság, a kamara megnyitása után azonnal meg­kezdheti a tarifajavaslatok tárgyalását. Prága, júl. 31. Az országos kiállítás végrehajtó bizottságának este tartott üléséből a következő com­muniqué adatott ki. A­mi a kiállításra való bejelen­téseket illeti, a végrehajtó bizottság elhatározta, hogy ragaszkodik a programmjában és a szabályzatban an­nak idején megállapított elvekhez és hogy ez elveknek a kiállítók részéről való betartásának lehetővé tétele végett a fenforgó körülmények tekintetbe vételével a szabályszerű bejelentések határidejét szeptember 15-ig meghosszabbítja. Megjegyeztetik, hogy a végrehajtó bizottság a kiállítási programm 12. szakasza értelmé­ben csak azon bejelentéseket fogja figyelembe venni, melyek részére a térdíj felét azonnal, másik felét a felvételi jegy kézbesítése után lefizessék. Értéktőzsde. Bécs, jul. 31. (T­ő z­s­de­i tu­d­ó­sí­t­á­s.) Exportáló vasutak élénkebben keresve, különben üzlettelen. Magyar fegyvergyár bágyadt. Berlin, jul. 31. (Tőzsdei tudósítás.) A ban­kok és befektetési értékek eleintén tartó szilárdsága, a lon­doni bankkamatláb emelése folytán, teljesen elveszett. Bá­nya­ értékek gyengébbek. Vas-értékek jól tartva. Osztrák vas­utak szilárdak. Orosz bankjegyek tartva. Bécs, jul. 31. (Magyar értékek zárlata.) Magyar földteh­ermentési kötv. 89.30. Magyar hitelbank részv. 351.75. Erdélyi vasút részv. 200.50. 1876. m. k. v. áll. els. kötv. 111.75. Magyar nyer. k. sorsjegy 139.80. Magy. lesz. és váltó­bank 116.8. Tiszai és szegedi köles. sorsj. 127.90. Magyar 4 száz. aranyjáradék 102.10. Magy. fegyvergyár 72. — . Magy. vasúti kölcsön 97.70. Alföldi vasut-részv. 201.75. Magy. észak­keleti vasut-részv. 156.50. 1869. m. k. v. áll. els. kötv. .—. Tiszavidéki vasut-részv. —. Kassa-Oderbergi vasut-részv. 167.75. Magyar 5 száz. papirjáradék 99.85. Villamos rész.v­t. —.—. Magy. jelzálogbank részv. —.—. BéCS, jul. 31. (Osztrák értékek zárlata.) Osztrák hitelrészvény 306 35. Béli vasut-részv. 139.75. Osztrák 4 száz. aranyjáradék 108.75. Londoni váltóár 115.95. Károly­ Lajos vasut-részv. 204.25. 1864. sorsjegy 176.50. 1860. sorsjegy —. —. Török sorsjegy 3,6.10. 4­2 száz. ezüst-járadék 89.60. Punagőzhajózási társ. 375.—. Pohány-részv. 122.50. Angol­­osztrák­ bank-részv. 159 —. Osztr. államvasuti részv. 239.65. 20 francos arany 0.2.0 —. 4*2 száz. papirjáradék 88.4­ 0. Osztrák hitelsorsjegy 186.—. Német bankváltók 56.70. Cs. k. vert arany 5.49 —. Osztrák-magyar bank-részv. 082.—. pibevölgyi vasut­­részv. 234.25. Bécsi bankegylet-részv. 120.10. Alpina-rés­zv. 1. 96.80. — Az irányzat üzlettelen. Frankfurt, jul. 31. (Esti tőzsde.) Osztr. hitelv. 268.37. Osztr. államvasuu­i részv. 210.25. Déli vasut-részvény 122.37. Károly­ Lajos vasut-részv. 179.—. Magyar 4 száz. aranyjáradék —.—. Osztr. 4 száz. aranyjáradék —. Magyar 5 száz. papirjáradék—.—. Alpina részv. társ. —. — Az irányzat tartja. Berlin, jul. 31. (Értéktőzsdei zárlat) 4 száz. magyar aranyjáradék 89.90 (== 102 frt .08 kr) ; 5 száz. magyar papirjáradék 87.90 (= 99 frt 88 kr); 4*2 száz. osztr. papirjáradék —.— (= — frt — kr) ; 5 száz. osztrák papirjáradék 88.70 (= 99 frt 95 kr) ; 4*2 száz. osztr. arany­járadék 78.80 (= 89 frt 49 kr) ; 4 száz. osztr. aranyjáradék 95.50 (— 108 frt 58 kr); Osztr. hitelrészvény 168.40 (= 305 frt 46 kr) ;’ Osztr.-magyar bank —.— (= — frt — kr) ; Osztr.-magyar államvasut 105.90 (= — frt—• kr); Károly­ Lajos vasút 90.— (== 204 frt 06 kr) ; Osztr. déli vasút 61.70 (=­iga frt 92 kr) ; Váltó bécsi piaczra 176.15 (­= 56 frt 75 kr). Átszámítási árfolyam*. 100 márka =57 frt 75 krral. Árutőzsde. Bécs, jul. 1­. (Gabona- én­terviimnyt­őzsd­e.) A mai tőzs­dén, lanyha irányzat mellett, az árak csökkenők. Eladatott: búza őszre 7.22—7.20, 1891. tavaszra 7.60—7.58. Bors őszre —.-----.—. Zab őszre 6.54 — 6.62. Tengerijük—aug. —.-----.—, aug.—szept. 5.67—5.68, 1891. máj.—jun. 5.58—5.59 írton. Hivatalos jegyzések déli 12 órakor a következők: Búza őszre 7.18 — 7.23, tavaszra 7.57—7.62. Bors őszre 5.90 — 5.95, tavaszra 6.18—6.23. Tengeri jun.—jul. —.-----.—, jul.— aug. 5.65—5.70, aug.—szept. 5.66 — 5.71, szept.—okt. 5.73— 5.78, máj.—jun. 5.56 — 5.61. Zab őszre 6.50—6.55, tavaszra 6.78—6.83. Káposzta-repcze aug.—szept. 10.95 —11.—, febr.— márcz. 11.30 — 11.40. Repcze-olaj szept.—decz. 29.50—30.50. Szesz kész szállításra 13.62 - 13.75, jul.—szept. 13.75—13.87, aug.—warrant 13.87 —14.1*2 frton. Berlin, jul. 81. (Terményvásár.) (Zárlat.) Búza júliusra 231 márka­­ fillér (= 13 frt 10 kr); szept.— októberre 184 márka 25 fillér (= 10 frt 47 kr). Bors júliusra 167 márka 50 fillér (= 9 frt 50 kr) ; szept.—okt. 155 márka 75 fillér (= 8 frt 72 kr). Zab júliusra 171 márka — fillér (= 9 frt 70 kr); szept.—okt. 138 márka 75 fillér (= 7 frt 87 kr). Repcze-olaj júliusra 61 márka fillér (= 34 frt 62 kr); szept.—okt. 56 márka 10 fillér (= 31 frt 84 kr). Szesz juh — aug.-ra 37 márka 50 fillér (= 21 frt 29 kr); aug.—szept. 37 márka 50 fillér (= 21 frt 29 kr). Átszámítási árfolyam : 100 márka = 56 frt 75 krral. Páris, jul. 81. (T­e­rm­é n­y v­á­s­á r.) Búza folyó hóra 27 frk 10 c­m (= 12 frt 4­ kr); aug.-ra 25 frk 40 ctm (= 11 frt 64 kr) ; 4 utolsó hóra 24 frk 25 ctm (= 11 frt 12 kr) ; novemb rtől 4 hóra 24 frk 10 c­m (= 11 frt 05 kr). Liszt (12 márkás) folyó hóra 57 frk 80 ctm (= 16 frt 60 kr) ; aug.-ra 58 frk­­ ctm (= 16 frt 73 kr); 4 utolsó hóra 54 frk 90 ctm (=15 frt 84 kr); novembertől 4 hóra 54 frk 10 ctm (= 15 frt 60 kr). Repczeolaj folyó hóra 66 frk ctm (= 30 frt 26 kr); aug.-ra 64 frk 50 ctm (= 29 frt 56 kr); 4 utolsó hóra *63 frk 50 ctm (= 29 frt 10 kr); 4 első hóra 62 frk 25 ctm (= 28 frt 53 kr). Szesz folyó hóra 35 frk 75 ctm (= 17 frt 85 kr); aug.­ra 36 frk — ctm (= 17 frt 97 kr); 4 utolsó hóra 37 frk — ctm (= 18 frt 47 kr); 4 első hóra 38 frk — ctm (= 18 frt 97 kr). Átszámítási árfolyam : 100 frk = 46 frt — krral. Külföldi terménytőzsdék mai és tegnapi árjegyzéseinek összehasonlítása. BERLIN. Julius 31. Julius 30. Búza júliusra.......................................231 márka— fillér 231 márka — fillér „ szept - októberre .... 14 „ 25 „ 184 „ 50 „ Rozsjuliusra.......................................167 „ 50 „ 167 „ 50 „ „ szept. - októberre .... 155 „ 75 „ 155 „ — „ Zab júliusra................................ . 171 „ — „ 169 „ 50 „ n szept.—októberre ...­­ 138 „ 75 „ 138 „ 25 „ STETTIN Búza július—augusztusra . .­­. 209 márka — fillér 209 márka—fillér „ szept.—októberre .... 180 „ 50 „ 181 „ — „ Rozs július—augusztusra . . . 167 „ — „ 168 „ — „ „ szept.—októberre .... 151 „ 50 „ 151 n — „ KÖL­V. B­oza júliusra.......................................— márka — fillér 21 márka — fillér „ novemberre .... 18 , 60 n 18 „ 60 B ROZS júliusra ... .... — „ — „ 17 „ 10 „ „ novemberre............................14 „ 80 „ 14 „ 70 „ PAR* 8 3uza folyó hr'ra..................................27 frank 10 ctme 27 frank 40 ctme „ augusztus­ a........................16 „ 40 „ 5 „ 6 » ,, 4 utolsó hóra........................1­4 „ 25 „ 4 „ 25 „ „ novembertől 4 hóra .... 14 „ 10 „ 4 „ 10 ,, Liszt folyó ba ........................................57 „ 80 n 8 „ „ „ augusztusra ...... 58 „ — „ 18 „ 10 „ „ 4 utolsó hóra ...... 14 „ 90 „ 4 ,, 75 „ „ novembertől 4 hóra . . '4 „ 10 s 54 „ 10 „ HÍREK. Julius 31. — Személyi hírek. Frigyes ex-császárné ma Athénbe érkezett. Az angol hajóraj eléje utazott. A király pedig a Piraeusban várta. — Sándor szerb király atyjával Milán királylyal meglátogatta a márványhegyi erődöt s résztvett a nisi helyőrség tüzérségi gyakorlatain; mindenütt a legmelegebben fogadták őket. — Natália királyné a jövő héten Jaltába érkezik. — A hohenzollerni herczeg a román királyné látogatására az umkirchi kastélyba érkezett. — Baross kereskedelmi miniszter holnap este az alföldi kiállítás megnyitására Aradra utazik. — Saussier franczia tábornok az éjjel jobban érezte magát, de fájdalmai még tartanak. — Carp, a junimisták vezérférfia Bécsből visszautazott Buka­restbe. — P a 11 o 11­­ bibornok ma délután Rómá­ban meghalt. — K­őrösy József dr., a főv. statisz­tikai hivatal igazgatója ma utazott el a berlini orvosi congressusra. — Üdvözlő távirat Barossnak. Győrből távirják lapunknak mai kelettel: Győrváros és megye közön­sége, továbbá Zalka megyés püspök, Karsay ev. supe­­rintendens stb. ma este Baross Gábor kereskedelmi minisztert, Győrváros országgyűlési képviselőjét táv­iratilag üdvözölték a zóna életbeléptetésének évfor­dulóján.­­ A közoktatásügyi minisztériumból. Berze­­v­i­c­z­y Albert államtitkár holnap egy havi szabad­ságidőre elutazik a fővárosból és távolléte alatt K­á­r­f­f­y Titusz miniszteri tanácsos helyettesíti. — S­z­a­l­a­y Imre miniszteri tanácsos, a művészeti ügy­osztály vezetője tegnap hosszabb külföldi útra indult. Beutazza Németországot, Belgiumot és Hollandiát s mindenütt a múzeumokat és képtárakat tanulmá­nyozza. Távolléte idején az ügyosztályt szintén K­á­r­f­f­y min. tanácsos vezeti. Hasonló tanulmány­útra indult dr. Szabó Sándor min. fogalmazó is, a­ki ezenkivü­l a londoni közintézeteket is meg fogja tekinteni. — A hadsereg köréből. Mayer A. őrnagy, had­mérnök igazgató Banjalukában, várakozási illetékkel szabadságoltatott és Gall Rudolf vezérkari százados kineveztetett Banjalukában hadmérnöki igazgatóvá. — A honvédség köréből. A közös hadsereg tett­leges állományából — mint a »B. C.« értesül — át­helyeztettek a honvédség tettleges állományába és pedig a gyalogsághoz : Berthóty P., Hollaki Gy. és Józsa G. századosok, Hunke L., Haubert H, Turek A. és Böhm A. főhadnagyok, a lovasságba pedig Ljubinkovics dzsidás főhadnagy. — Az egységes vasúti idő. Nagyfontosságú in­tézkedést tett a német vasutak igazgatóságainak egy­lete. Egy drezdai távirat szerint ugyanis az egye­sület ma tartott ülésén elfogadta a magyar állam­vasutaknak az egységes vasúti idő behozatalára vo­natkozólag tett indítványát. Az új időszámítást már a legközelebbi nyári menetrendben alkalmazni fogják. — Halálozások. Molnár István zempléni fő­ispánt súlyos csapás érte: neje, kinek a múlt hetek­ben történt balesete mindenfelé részvétet keltett, teg­nap este 8­­/■ órakor meghal­t. Halálát gyászolja W­e­k­e­r­l­e pénzügyminiszt­er is, a­ki a m­egboldogult­­nak veje volt. A beszentelés és a temetés ma délptap 5 órára volt kitűzve. A gyászesetről táviratilag érte­sítették az elhunyt fiát, Molnár Viktor temesi főis­pánt és Wekerle pénzügyminisztert is. — G­y­ü­r­k­y Antalról, kinek halálát már említettük, a következő­ket írják lapunknak: A megboldogult anyja Madách Anna, a nagy költőnek nagynénje volt, ki fiát katonai pályára szánta, de Gyürky megyei szolgálatba lépett. A szabadságharczban előbb a honti nem­zetőrök pa­rancsnoka, majd Görgey parancsőrtisztje lett, s őr­nagyságig vitte. Az 50-es években kezdte meg nem­­zetgazdaságiag fontos működését a borászat terén, éveken keresztül szerkesztve a »Borászati Lapokat.« Borászati Vegytanát németre is lefordították. 1867- ben a kormány megbízásából az országot borászati tekintetből beutazta. Majd kataszter­­felügyelő lett. Holttestét f. hó 2-án teszik a családi sírboltban örök nyugalomra. — Harczolkodó helyőrség. A küszöbön álló »fertály «-hól, a­mi bizony már jó ideje nem esett meg, a budapesti helyőrség is kiveszi a maga részét, nem -o van a fizetés kellemetlenségeivel, de átalános­­ flarczolkodása.- Szözelebbről jött a parancsolat, hogy a három nyál­kaszárnyában állomásozott 32-ik ez­red az üllői-úti laktanyában helyezendő el, a 38-ik ezred három zászlóalja és a 68-ik ezred három zászló­­alja pedig a Károly-laktanyában kerülnek. A 6-ik ezred két zászlóalját az új­ épületben, a bécsi 86-ik gyalog­ezred ezredirodáját és két zászlóalját pedig a Valero-kaszárnyában helyezik el. A 23-ik gyalog­ezred három százada, mely eddig Plevljében volt, szintén Budapestre jön, még­pedig a Ferdinand-lak­­tanyába. A háromnyul-laktanyában lesz a 23-ik gyalog­ezred 7 százada és a 32-ik gyalogezred had­kiegészítő parancsnoksága és póttartaléka.­­ Az aradi kiállítás. A hónapok óta egész Dél- Magyarországot foglalkoztató nagyszabású kiállítást holnapután nyitja meg Baross Gábor kereskedelmi miniszter, kit ez alkalommal nagy ünnepélyességgel és ovatióval készülnek fogadni. A város, mint távira­tilag jelentik, már ma ünnepi szint öltött; minden vonattal nagy számban érkeztek vendégek. Holnap este érkeznek külön vonattal a békési, Csanádi, hunyad megyei és temes­ megyei küldöttségek, holnapután haj­nalban pedig Budapestről jön külön vonat. Maga a kiállítás impozánsnak ígérkezik és felülmúlja az ed­digi vidéki kiállításokat. A rendes bizottság nagy és derekas munkát végzett. — Technicusok alkalmazása. Hazánkban, hol a tudományos pálya közül leginkább a jogira és orvo­sira özönlött az ifjúság, míg a technicai pálya megle­hetősen el volt hanyagolva, újabban örvendetes fordu­lat állott be a pályaválasztás körül. Mind többen ké­pezik magukat építészekké és gépészmérnökökké, mert ezek a pályák akarat és szorgalom mellett nemcsak a mindennapi kenyeret biztosítják, de ott a vagyonszerzés minden feltétele meg­van. Maga a ke­reskedelmi miniszter is gondoskodik, hogy a József­­műegyetem végzett növendékei a minisztérium ha­táskörébe tartozó államépítészeti hivataloknál, híd- és vízépítéseknél minél tömegesebben nyerjenek alkal­mazást, így újabban a magyar államvaspályák igaz­gatósága 30 segédmérnöki állásra hirdet pályázatot végzett technicusok számára. A közelebbi feltételek a József-műegyetem fekete tábláján olvashatók. — A haladó Debreczen. Egy mai keletű távirat a következőket jelenti Debreczenből: A mai városi közgyűlés elhatározta, hogy 3.200.000 forint új kölcsönt vesz föl a következő építkezésekre: a lo­vas és gyalogsági laktanya és egy katonai kórház épí­tésére 1.900.000 forintot, a főreáliskola építésére 165.000 forintot, ev. ref. elemi népiskola felépítésére 100.000 forintot, a polgári közkórházra 325.000 frtot, a közvágóhídra 200.000 forintot, a királyi tábla és kerületi fogházra 400.000 forintot. A kölcsönre nézve az osztrák-magyar bank, a magyar földhitelinté­zet és az első hazai takarékpénztár tettek ajánlatot. A kölcsön megkötésére külön bizottságot küldtek ki, egyidejűleg elhatározták, hogy a régi másfélmilliós adósságt convertálják. Az új kölcsönt a törzsva­gyon s az új épületek jövedelmeiből törlesztik, úgy, hogy községi pótadóra nem lesz szükség.­­ A köz­gyűlés, a debreczeni ev. ref. egyház felső leányiskolá­jának újjászervezése folytán szükségessé vált építke­zésre 15.000 forint segélyt s a fentartásra évi 5000 forintot szavazott meg. Kimondta továbbá a megyei és a városi tisztviselők fizetése felemelésének szüksé­gességét s erről már a jövő évi költségvetésben gon­doskodik.— Őfelségének szeptember 16-ára jelzett látogatására 24 tagú rendező-bizottságot alakítottak. A tisztújitást 1. évi szeptember 4-ikére tűzték ki. A »Kis ember« nagy befolyása. Egy Nikolai Petrovics Sokolov nevű embernek Kiev mellett szép jószága volt, de teljesen el volt adósodva, annyira, hogy hitelezői nyilvános árverést kértek ellene. Soko­lov egy külföldön élő gazdag orosz leányával járt jegyben. Jövendő apósát, zilált anyagi viszonyai felől tévedésbe ejtette, mert tudta, hogy ha tudná a valót, felbontaná a viszonyt. Sokolov tehát minden kö­vet megmozdított, hogy az árverést a lakodalom utánra kitolja. A hitelezők azonban mit sem ad­tak a kilátásba helyezett hozományra. Sokolov tehát magához véve Leib Jeinkeles falusi pálinkamérőt, bement Kievbe, hogy közvetlen a törvényszéknél ké­relmezze az árverés elhalasztását. Ott egy hivatalnok­hoz utasították, kinek száz rubel »honoráriumot« he­lyezett kilátásba, de ez az mit sem tehetett. A má­siknál sem mentek többre. Jeinkeles azonban elő­­vigyázatból ennek az urnak csak egy fél darab százas bankót adott át, a másik felét pedig akkorra ígérte neki, ha lépéseit siker koronázza. Sok haszontalan fá­radozás után végre megtudták, hogy az elárverezési vég­zés Pétervárra küldetett, hol a czár megerősítésére vár. Nikolaj Petrovics a fővárosba utazott s a czár irodá­jánál tett lépéseket. Azonban minden fáradozása eredménytelennek bizonyult. Az iratot már a czár aláírta, s az aláírást visszavonni már nem lehetett. Petrovics el volt veszve. Összeszedte gúnyáját, kifi­zette számláját és reménytelen hangulatban vissza akart térni. Ekkor egy kis, kopott külsejű ember je­lent meg szobájában és a beszélgetés folyamán bebi­zonyította, hogy a birtokeladási ügyet igen jól ismeri és megígérte, hogyha azonnal kétezer rubelt kap, a kivánt árverés-elhalasztást kieszközli. Nikolaj Petrovics kijelentette, hogy ily összegnek már tized­­részével sem hir többé, de nem is költ a veszett fejsze nyelére. Erre az emberke ezt mondta: »Jól van Petro­vics úr, utazzék ön isten hírével Nikolajevszkbe, az árverés nem lesz megtartva. Lépjen házasságra vá­lasztottjával és ha boldog lesz, gondoljon rám, a sze­gény »csinovnik«-ra és családapára.« A földbirtokos nem hitt e szerencse valószínűségében; a hiva­talnok ütött-kopott kinézése nem keltett benne valami nagy bizalmat, de feltette magában, hogy hálás lesz iránta, ha jóslata valónak bizonyul. Nikolaj Petrovics visszautazott Nikolajevszkbe. Hó­napok múltak el, mint boldog házas ember élt és adósságait már régen kifizette, de az árve­rést elrendelő végzés sorsáról sem ő, sem hitelezői mit sem hallottak. Hálás szívvel gondolt a kis hivatal­nokra, kinek befolyása elhárította fejéről a veszélyt. Midőn fiatal feleségével Pétervárra ment, első volt, hogy meglátogassa a »csinovnikot« és neki hálája ki­fejezése mellett nagyobb összegű pénzt adott. De mielőtt búcsút vett volna tőle, megkérte, hogy fejtse meg a talányt. A kis emberke a következőket mondotta el: »Nikolai Petrovics, a legfelsőbb parancs még mindig uton van Nikolajevszk felé. Sajnos, a czímet úgy írták rá, hogy a­helyett, hogy Kiev tartományba vitték volna, a levél az Amur vidékre ment. Míg tehát a levél a Csendes-Óceánon keresztül »A czímzett isme­retlen« megjegyzéssel visszakerül, még két évbe ke­rül. Akkor ugyan engem megbüntetnek, ha ugyan rám bizonyítják a vétkességet. De mégis csak jót mű­veltem.« Erre zsebre vágta a pénzt és eltűnt. Petro­vics Nikolai pedig megölelte fiatal feleségét és fel­kiáltott : »Igen, Oroszország nagy és az isten támo­gatja az igazakat.« — Elitélt párbajozók. Ypresből jelenti egy táv­iratunk . A törvényszék Dreyfuss képviselőt a Mores marquis-val belga területen vívott párbaj miatt 15 napi fogságra ítélte. Morest illetőleg a tárgyalást elnapolták.

Next