Nemzet, 1890. október (9. évfolyam, 2907-2937. szám)

1890-10-01 / 2907. szám

SansNKgfrstre«»»: Perencsiek-tere, Athenaaum-épület, 1. amflet A­pp szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk s a Kéziratok visszaküldésére nem­ vállalkozunk. HIRDETÉSEK Úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere Athenaeum-épület) küldendők. Ára 6 kr. vidéken 6 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) 2907. (270.) szám. Reggeli kiadás. Budapest, 1890. Szerda, október I. Kiadó-hivatal . Perencsiak-tere, Athenaeum-épület földhsjaj. . Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre keserv» vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva 1 hónapra ........................................... » « , * frt 5 hónapra ................... ... S * 6 hónapra .............................................. 1$ » Az esti kiadás postai kü­ionkü­ldteeért felül­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 • Ara 5 kr. vidéken 8 kr. (esti sppal együtt 8 kr.) --------- —.— ------------------------------------------„ . ..._____________________. IX. évi folyam. A Nemzet előfizetési ára: egy hónapra ... 2 frt. negyedévre ... 6 » fél évre . . . . 12 » egész évre ... 24 » Az esti lap külön küldéséért vidéken negyed­­évenkint 1 írttal több fizetendő. Felhívás elő­fizetésre. Az új negyedév alkalmából felhívjuk olvasóinkat az előfizetés megújítására. Lapunk megjelenési formája és előfize­tési ára marad a régi. Az előfizetési pénzek lapunk kiadóhivatalához (Ferencziek­ tere 3. sz. Athenaeum-épület) küldendők. A »Nemzet« szerkesztősége és kiadóhivatala. Budapest, szeptember 30. A képviselőház holnap kezdi meg mű­ködését és az ellenzéki pártok holnapra hív­ták össze, a beléletük­­re vonatkozó fontos, régen előkészített, talán döntő konferentiái­­kat. A szabadelvű párt ezalatt egész nyuga­lommal és önérzettel várja a pénzügyminisz­ter expozéját, és némi kíváncsisággal tekint az ellenzék tanakodása elé. Ezek a külső té­nyek, illetőleg körülmények sokkal jobban jellemzik a politikai helyzetet, mint akár­mennyi okoskodás és leleplezés. Mert a pár­tok is olyanok, mint az emberek. Külső ké­pükből, főleg, ha jól szemük közé néz az em­ber, igen alapos következtetéseket lehet vonni, lelkiállapotukra ép úgy, mint belső szervezetük erejére vagy gyengeségére, így a szabadelvű párt külső nyugalma teljesen megfelel belső állapotának és már megjele­nésével halálra c­áfolja azokat, a szakado­­zottságára vonatkozó, újabban különben is teljesen elhallgatott álhíreket, melyekkel a nyáron egyszer-másszor, az ellenzék fel­akarta frisíteni, vagy talán le akarta csilla­pítani, idegbeteg testét, lelkét. Az a körül­mény pedig, hogy nem ennek a pártnak, de az ellenzék mindkét árnyalatának kell pre­parálnia magát, nem is ac­ióra, hanem egy­szerűen az­­ életre, a megférhetésre, a fen­­maradásra, bizonyítja, hol keresendő a baj. Egyenesen nevetséges közellátásnak, vagy önámitásnak tartjuk azt az okoskodást, mely csak Ugrón föllépésének és Apponyi gróf habozásának tulajdonítja az ellenzéki pártok bomlását, illetőleg zavarát. Ez az ön­­ámitás még azt is szülheti, hogy Apponyit újra dictióra bírják és a szélső­baloldal újra valami formulát talál ki, mely minél semmit mondóbb, annál alkalmasabb arra, hogy a külső cohoesiót a különböző ellenzéki ele­mek közt, ugyanazon párt kebelében, ellen­zéki alapon, dühös vagy várakozó állásban, de valamikép­pentartsa. Meg vagyunk győ­ződve, hogy ez ideig-óráig tartó illusio lesz, úgy a baj okaira, mint orvosszereire nézve, főleg az ad­­óképesség szempontjából. Ezt nem pártszempontból mondjuk, mert ha oly szűkkebbű­ek lennénk, a­milyennek, néha el­lenfeleink lefesteni igyekeznek, akkor az erőltetett egyetértés és az erőltetett el­lenzékieskedés csinálna a kormánypártnak és így nekünk is legnagyobb örömet és szerezne legkönnyebb győzelmet. Mert egyesek és pártok tevékenységét mi sem bénítja meg jobban , mint a mester­kélt helyzet és mesterséges kötelék. Mond­juk ezeket azért, mert a tiszta, termé­szetes politikai helyzetet és a tényezők sza­bad fejlődését szeretjük és akarjuk; mert a közügyek terén az erők szabad kifejlődését és érvényesülését ép úgy óhajtjuk az ellen­zéken mint a kormánypárton, mert kíván­juk, hogy egy politikai tényező se legyen hamis helyzetben, de ne legyen hamis vi­lágításban sem, vagyis: sem több, sem keve­sebb tekintélylyel és cselekvési térrel ne bír­jon, mint a­mire tehetsége és működése ér­­j­­demesíti, ne legyen a közlegényből vagy­­ tiszti szolgából vezér és megfordítva. Ha az ellenzék gondolkodó és komoly tényezői ezeket megfontolják, reá fognak jönni, hogy nemcsak tárgyilagos okok, ha­nem a helyzet követelményei, sőt a valódi ellenzék, igazi érdekei is az általunk mon­dottakban vanak kifejezve. Legyenek meg­győződve, hogy nem csak a parlament szín­vonalának, az ország érdekének és egész­séges politikai fejlődésének, de magának az ellenzéknek is sokat ártott az a tactica, az a szellem, a­melyen másfél év alatt a két el­lenzék fegyverbarátsága alapult és saját kebelében minden rend és tekintély, minden emelkedettség és komolyság tökéletes fel­fordulására vezetett. Az eredményekből lát­hatják, hogy tacticájuk czéltalan is volt, mert a szabadelvű párt épen, erősen, egysé­gesen megmaradt, míg azalatt az ellenzék mindkét árnyalatában a decompositio mutat­kozik. Ha előre tekintenek, ha látják, milyen komoly, nagy feladatok állanak a képvise­lőház és a pártok előtt, a közügy ér­dekében kell az ellenzéknek is arra tö­rekednie, hogy pro vagy contra bár, de komoly, hasznos tényezővé váljék a parlamenti működésben épp úgy, mint a po­litikai életben. És ez nem következhetik be másképp mint ha kiki tárgyilagos alapon és okokból, nem személyes ellen- vagy ro­­konszenvből, határozza el magát, állásfogla­lásra és ha az érdemi fokozat és tapasztalás adja meg a befolyást és szerepet mindenki­nek, a pártok kebelében épp úgy, mint azon­kívül. Ha az ellenzéki konferentiák erre az eredményre vezetnek, a közügy nyerni fog, de akár így, akár pedig, az ellenkező ered­mény bekövetkezése esetén, a szabadelvű­­pártnak kötelessége, hogy,összetartson és a re­form­munkában a kormány támogatására nézve föltétlenül egyetértsen. El is várjuk tőle, hogy ezt a kötelességét teljes mérték­ben, teljesíteni fogja. Vogue la galére! A NEMZET TÁRCZÁJA. Szeptember 30. Az első magyar misbarátok .*) Magyarország politikai helyzeténél s alkotmá­nyánál fogva, századok óta sajátságos positiót foglalt el Európa népei között. Nemzeti fejedelmek s önálló magyar udvartartás hiányában, nélkülözni volt kény­telen mindazon tényezőket, melyek a nemzeti műve­lődés, a tudományosság, irodalom és művésze­tek meghonosítására és fölvirágoztatására befo­lyással lehetnek. Az osztrák császár s egyút­tal Magyarország királya fényes udvart tartott Bécsben s csak nagy ritkán, kivételes alkal­makkor mutatta magát be magyarjai között. Annál inkább vágyakoztak ezek, kiváltképen pedig a gazdagabbak, a birodalmi fővárosba, mely régi idők óta gazdag tárháza volt a fényűzéshez szükséges mindennemű czikkeknek. A magyar aristocratia már a múlt század végén csak Bécsben érezte otthoniasan magát s ezt a vonzalmát szükségszerűen követte a rohamos elnémetesedés. Keresztesi ezért méltán pa­naszkodott, hogy »maguk az urak magyarul szólani szégyenlettek, sokan pedig nem is tudtak, kivált a nagy famíliák magyarul.« Az aristocratia példaadása a jobbmódu nemesi családokra sem maradhatott hatás nélkül. Lassankint azok is az udvar körébe vágyakoztak s a század ele­jén már csak az őrizte meg a nemzeti jelleget és nyel­vet, a­ki az idegen műveltséggel nem érintkezett. Ezzel az előnynyel pedig rendesen a nyerseség és műveletlenség járt karonfogva. A köznemesség élet­módja nálunk még e század elején is nagyon egyszerű, mondhatnám prosai volt. A szegényebb nemes rendesen birtokán ült, mely, ha biztosította is számára a megélhetést, annyi jövedelmet nem adott, hogy abból a költségesebb kedvtelésekre is lehetett volna áldoznia. Nem ismerte a művé­szet élvezetét, a műveltséggel járó fényűzést; falu­jában, csaknem kivétel nélkül, vályogból épitett, s szegényes házikóban lakott, melynek alig volt né­­­­hány szobája s egyedüli szórakozását, örömét az képezte, ha földjének, szőlőinek termését koronként megoszthatta vendégeivel. A magyar háztartás nagyon kevésbe került.*) Étel, bor bőven volt minden házban s a készpénz hiányát nem érezték, mert gazdasági beruházásra, munkások fizetésére, adóra nem kellett. A házi bútorzat, a ruházat nem volt alávetve a di­vatnak s a falusi ár csak ritkán, égető szükség eseté­ben mozdult ki a saját fészkéből. Midőn egy másik megyébe, vagy éppen Pozsonyba, az országgyűlésre ment, ha végrendeletet nem csinált is, érzékeny búcsút vett övéitől, annyira hosszadalmas, nehéz és veszélyes volt akkor még az utazás. Az ekként háza falai közé zárt ember aztán nem talált kört, a­hol csiszolódhatott volna s nem ismervén az élet fino­mabb szokásait, boldog tétlenségben élte napjait, nem is sejtve nagy elmaradottságát, látkörének vég­telen korlátoltságát. A magyar nemes még e század elején is csak ritka kivételképen állt a közérdek szol­gálatába , a munkát nem tartotta hivatásának, sőt egyenesen összeegyezhetetlennek tekintette azt a ne­messég méltóságával. Ha koronként egyik-másik a tudomány művelésére, vagy a művészet gyakorlására adta magát, azt nem rendes, állandó foglalkozás gya­nánt, hanem csakis szórakozásból, műkedvelésből cselekedte. Kazinczy Ferenczet valóságos tünemény­­szerű kivételnek tekinthetjük társai között s még ő sem kerülhette ki a rokonok és barátok éles kriticáját. A nemesség művelődése nálunk csak akkor kezdett magasabb fokra emelkedni, midőn az a városokba vo­nult, ott állandó otthont alkotott magának s a mo­dern műveltség fényűzésével lassankint megismerke­dett. A városokban látott először díszesebb épületeket, itt látta a festészet és szobrászat jelesebb alkotásait s kapott kedvet megszerzésükre, vagy ha a tehetség szikrája szunnyadott benne, olyanok készítésére. Ezek a városok azonban a század elején még egészen németek volának. Budán, az ország főváro­sában is ritka volt a magyar szó, s az odatelepedett fiatal magyar kézműves néhány évtized múlva annyira elfelejtette az anyanyelvét, mintha csak Németországba költözött volna. Magyarország számára Bécsben szer­­­kesztettek hírlapokat (úgy a »Magyar Hírmondó«-t­­ mint a »Magyar Kurir«-t itten nyomtatták) s ezek a hírlapok bőven szólottak a különböző nemzetek álla­potáról s a »hadi környülállásokról«, de arra vajmi ritkán találtak alkalmat, hogy a magyar szellemi élet lüktetéséről is megemlékezzenek. Legföljebb a megyei tisztujitásokról s egy-egy kiválóbb ember haláláról értesítették nagy elkésve az olvasót.*) A »könyvros­­ztálgatás«, a hazafias érzés módnélküli dédelgetőével csak későbben jön divatba s még ekkor is nagyon szerény helyet foglal el a »theátromi társaság« műkö­désének ismertetése mellett. — Képzőművészeti dolog felett 1806-ban keletkezik az első vita, midőn a min­den szép és nemes iránt élénken érdeklődő Kazinczy Ferencz több ízben felszólal Csokonai síremléke ér­dekében s éles polémiába kénytelen bocsátkozni az ellenmondást nem tűrő debreczeniekkel. A nagy kö­zönséget azonban az egész kérdés hidegen hagyja; legalább erre mutat az a körülmény, hogy Kazinczyn kívül senki sem vesz részt a hosszabb ideig elhúzódó vitatkozásban. A magyar intelligencia nagyon ke­veset törődik a hazai culturális kérdésekkel; a nem­zeti jellem külsőségeit, mint a ruházatot, fölhasználja ugyan a tüntetés eszközéül, de az irodalom tengődik részvétlensége miatt, a művészet pedig még kevésbbé tud zöldágra vergődni. És ez annál feltűnőbb, mert a művészet megho­nosodásának egyik alapföltétele: a fényűzési hajlam már ébredezni kezdett a magyar nemzetben. Csak a század elejéről való magyar lapokat kell lapoznunk s látni fogjuk, mily fényes és költséges ünnepélyeket rendeztek úgy a nemzet, mint egyes főurak, ha az uralkodó vagy az uralkodó­ház valamelyik tagja ko­­ronként rövid látogatásával szerencséltette az orszá­got, vagy abban éppen hosszasabban is időzött. Mi­dőn József nádor és neje, Alexandra Pawlowna nagyherczegnő 1800. elején Budára jönnek, egymást érik a »tánczos társalkodások«, melyekben a fő­nemes urfiak és ‘ kisasszonyok a régi nemes vité­zek (Ritterek) módjára öltözködve, vesznek részt; a fogadtatásra versek készülnek deák nyelven »még jelesebb számmal« s a laptudósi tó gyönyörű­ségét találja »a pompa legfőbb környülállásának oly , pásztori együgyű­ségei s könnyen érthető versek ál­tal lett előadásában«, a­minőket például Grigely ké­szített. A tánczmulatságok kellemeit tánczos néma­já­tékok nevelték; a főherczegi pár az örömtüzektől ra­gyogó palota termének felső részében, magas ülőhely­ről nézte az áborczás öltözetekben tisztelkedő gyüle­kezetét, s egy ilyen alkalommal, (febr. 15.) miként a tudósító megjegyzi, »különös tiszteletet tettek kivált­képen tizenhat pár csinos maskarák, kik közül a Dá­mák, vadnépek módjára, de nagy illendőséggel voltak öltözködve s kezükben egy-egy ágat tartottak.« A tánczvigalmak egymást érték, s később a nádorispán névnapját is »jeles vigadozások közt« ünnepelték. Még nagyobb fényt fejtett ki a dúsgazdag Es­terházy Miklós herczeg, midőn 1800. decz. 12-én kis­martoni kastélyában I. Ferencz császár és királyt, nejét, a toskánai nagyherczeget, Antal főherczeget és kíséretüket fogadta vendégeiül. Esterházy herczeg ez alkalommal a négytornyos kastély minden harangját meghuzatta, ágyúit több ízben kisütögette, majd hi­testársával lement a felségek­elibe, kiket a hintótól fölkisért a számukra rendelt szobákba, nyolcz égő fáklyák közt, melyeket ugyanannyi fényes öltözetű komornyikok vittek kezeikben. Hét óra tájban a her­­czegi zenekar Haydn új symphoniáit mutatta be, ki­­lencz órakor pedig gazdag vacsora következett, mely után, mint a lap el nem mulasztja megjegyezni, »csak­hamar közönségesen lenyugodtak.« Az ilyen ünnepélyességeknek csakis művészien dekorált, képekkel és szobrokkal ékített termek szol­gálhattak méltó keretekül. És ugyancsak föl van je­gyezve az egykorú leirásokban, hogy a kismartoni palota menyezetét »kiemelkedni látszó, eleven his­tóriai festés« borította s az oldalfalakon, az abla­kok közt Magyarország királyai valának lefestve kő (lapidar) színnel, mely képek azonban mégsem lehettek valami kiválóbb művészi alkotások, mert az ismertető megjegyzi, hogy nagyon elütöttek a díszes menyezettől. »Magok szégyellenék ma­gokat — írja , — ha szégyenlhetnék, hogy a hires Maulpets festésével jöttenek össze.« A palotának Bécs felé álló részét, e leírás tanú­sága szerint, a magyar királyok márványból fara­gott képei díszítették. De nemcsak Kis-Martonban, hanem az Esterházy-család más birtokain is találko­­­zunk a művészet kedvelésének nyomaival. A fraknó­­­várnak 1824-ben már mind folyosói, mind szobái fes­tett képekkel voltak beaggatva s Eszterházán is ala­­bástromból faragott szobrokat és kép-gallériát talá­lunk. Mindezek a gyűjtemények azonban csak elenyé­­szőleg csekély részét alkották a család műkincseinek, mert Esterházy Miklós herczeg ritka szépségű és gazdagságú képgyűjteményét Bécsben őrizték, a­miért is egy lap már akkor szemére vetette a herczegnek, hogy műtárgyait olyan helyen tartja, »a­hol különben sincs semmi szűke a remek képdarabok láthatásának és a csinos mesterség ebbeli előmenetelének.« A gaz­dag képtár nélkülözése annál fájdalmasabb érzéseket keltett a jobbak szivében, mert az országnak ekkor még nem volt nyilvános képtára s a magánosok gyűjteményeit is könnyű szerrel össze lehetett számí­tani. Jelentékenyebb képgyűjtemény, a nehezen meg­közelíthető nagyszebeni Bruckenthal-képtárt ide nem számítva, jóformán csakis kettő volt Magyarországon: a Fáy Jánosé az egri lyceumban s a gróf Brunszvik­­családé Budán. Az elsőben Kupeczky két arczképe­s Lazarini »Cató«-ja, az utóbbiban Guido Reni »Má­­riá«-ja s Leonardo da Vinci »Kleopátrá«-ja voltak a nevezetesebb darabok.. A Brunszvik-féle képtár már csak azért is figyelmet érdemelt, mert a család intéz­kedése folytán, nyitva állt a képirók számára s ekképp az egyedüli helyiség vala, a­hol a fiatal magyar mű­vész valamit láthatott s magát képezhette. A két főrangú család példaadása azonban e század elején még nagyon kevés követőre találhatott. A fes­tészetet a gazdagabb nemesi családok kastélyaiban is még mindig csak a családtagok arczképei képviselik, a középosztály pedig jóformán tudomást sem akar venni a művészetek létezése felől, vagy éppen lenézi azok képviselőit. Falusi birtokán élve s a nagyobb városokat csak ritka esetekben látogatva, a művésze­tekkel való foglalkozást társadalmi állásával össze nem illő keresetmódnak tekinti, s a családra nézve épp oly megszégyenítőnek tartaná, ha fia képírással vagy szobrászattal foglalkoznék, mintha a színjátszó társaság vagy elterjedtebb gúnynéven: »comédiás­­csapat« tagja kívánna lenni. A »Tud. Gyűjtemény« ezért 1819-ben nem minden alap nélkül panaszolja, hogy a művészek »a közönség közt minden becsület nélkül élnek a magyar hazában, s valóságos mester­embereknek tartatnak némelyek által.« *­ Mutatvány Szaga Tamásnak : *A magyar mű­vészet szá­z­adunkban« cziműt könyvéből. *) Kecskeméten 1800. junius havában egy font csuka ára két krajczár volt. *) Még 1821-ben is I. Napoleon halálának híre Lon­donból 8 nap alatt érkezett Bécsbe s onnan újabb három nap múlva Pestre. A német császár Bécsben. — Távirati tudósítás. — Bécs, szept. 30. Vilmos császár holnap, királyunk látogatására Bécsbe érkezik. Útjában ma déli V.1-kor Dodhna gróf és Frankenberg országos lovászmester kíséreté­ben a trakelni pályaudvarra érkezett és a jelenvolt közönség lelkesült éljenzése közt, folytatta útját Bécsbe. Pallavicini őrgróf, az északi vasút igazgatóta­nácsának elnöke és Claudi udvari tanácsos ma este Oderbergbe érkeztek, hogy az éjfél után két órakor Berlinből jövő udvari vonatot Bécsbe kisérjék. Az osztrák fővárosban a mai nap folyamában befejezték a díszítési munkálatokat. Az éjszaki vasút pályaudvarát gazdagon és pompásan ékesítették föl, az udvari váróterem kijáratánál pedig díszes diadal­kaput emeltek. A Prater-Strasse-től az Aspern-utczáig hosszú árboczsor vonul végig, melyek színes kúpjaik­kal és egyéb díszítéseikkel kellemes benyomást tesz­nek. Az egyes árboczokat lombfüzérek és kis egy­színű lobogókkal tele aggatott zsinórszalagok kötik össze, melyek ragyogó összhangban tüntetik föl az országos színeket: kék - sárgát, az uralkodó­ház színét, a fekete-sárgát, a német tricolort, a városi és bajor színeket. A városházi híd­nál diadalkaput emeltek, melyet a kétfejű sas hiszít gazdag aranyozásban. Ötven-ötven lépésre gaz­dagon fellobogózott diadalívek sorakoznak, melyek a Ring­strasse-t a Schwartzenberg-térrel kötik össze. A Schönbrunnig vezető­, több, mint fél mértföldnyi út a Prater­strasse-hez hasonlóan van fölékesitve. A Mariahilf-i vámvonalnál egy második diadalkapu ragyog, mely a diszités összbenyomását csak növeli. A külső Burg-téren két zászlórudat vertek be s azokra holnap a fekete-fehér és piros, illetőleg a sárga-fekete zászlót húzzák fel. A bevonulási út men­tén valamennyi magánház pazar fényt tükröz vissza. Egyes erkélyek Ferencz József ő­felsége és a német császár arczképeivel, sok helyütt szobraikkal diszít­­vék. A Mariahilf-i vámvonal mellett a külvárosok képviselőtestületei testületileg fogják üdvözölni a né­met császárt. A »Wiener Abendpost« írja: A német császár ő felsége holnap legkegyelmesebb uralkodónk ven­dégeképp Bécsbe érkezik. Valahányszor a barátságos szomszéd állam uralkodója megjelenik Ausztria-Ma­­gyarországban, öröm tölti el a monarchia népeit. Ro­­konszenvük kíséri Vilmos császárt, a nagy czélok felé igyekvő uralkodót, aki csak nemrégen is tartózkodás nélkül és melegen adott kifejezést dicső monarchánk iránt táplált baráti érzelmeinek. Midőn szavait meg­hallottuk, örömmel teljes elégtétel töltötte el szívein­ket. Mindnyájan büszkék vagyunk felséges uralko­dónkra, szeretjük hazánkat és a ki ezeket kitünteti, azé szívünk, azé lelkünk és a midőn alkalom kí­nálkozik reá, lelkesedéssel nyilvánítjuk érzelmein­ket. Az a hir tehát, hogy ő felsége a német császár szeretett uralkodónkat újólag megláto­gatja és Bécset is érinteni fogja, örömmel töl­tötte el a birodalom fővárosának minden körét és egyértelműleg hozták meg a határozatot, hogy a vá­rost ünnepiesen feldíszítik és a német császárt hozzá méltó módon fogadják. Becsesel egész Ausztria- Magyarország együtt érez az örömnek e napján; megemlékezik a felségeknek a béke fentartására irá­nyuló magasztos czéljairól, a folytonos gondról, mely­­lyel népeik boldogitására törekszenek és mélyen meg van hatva ő felsége, a német császár Gravensteinban mondott szavairól, midőn hangosan hirdette: »a leg­bensőbb barátság és a legszilárdabb bajtársi viszony szoros kötelékeit«, melyek ő felségéhez, a mi dicső uralkodónkhoz fűzik. E szavak feledhetlenek Ausztria- Magyarország népei előtt és Bécs lelkesedéssel kiáltja majd holnap : »Éljen felséges vendégünk, legkegyel­mesebb urunk és császárunk barátja, éljen Vilmos császár!« Ferencz József király ma délelőtt Schönbrunn­­ból Bécsbe érkezett a holnap reggel érkező német császár fogadására. A lakosztály,­­ mely Vilmos csá­szárt rövid bécsi látogatása alatt magába fogadja, a legnagyobb gonddal van berendezve. A feljárót végig pompás keleti növényekkel s drága szőnyegekkel bo­rították el. A mürzstegi udvari vadászatokon részt fognak venni: a király ő felsége, Vilmos német császár, Al­bert szász király, Ferdinánd toscanai nagyherczeg, Lipót bajor herczeg, továbbá Hohenlohe her­­czeg főudvarmester,­ Pückler gróf udvarnagy, Meran gróf, Beck báró táborszernagy, Paar gróf fő­hadsegéd, Wedel gróf tábornok, Leuthold dr., — a német császár orvosa és három segédtiszt. Budapest, szept. 30. (Minisztertanács.) Ma délután Szapáry gróf elnöklete alatt több órán át tartott miniszteri tanácskozás volt. Mint értesü­lünk a közigazgatási reformnak egészére nézve, annak főbb irányelveit illetőleg,"a cabinet tagjai között teljes egyértelműség jött létre. Némely részletes intézke­désre, nevezetesen a hatáskörök természetére, terjedelmére és beosztására vonatkozólag, a jövő hét folyamán a közigazgatási reformot illető munkálat újabb tanácskozás tárgyát fogja képezni. E tekintet­ből is azonban, a tanácskozások eddigi menetét figye­lembe véve, szintén remélhető, hogy a függőben tartott részletkérdések hasonlóképen teljes egyértel­műséggel lesznek megoldhatók, úgy, hogy a közigaz­gatási javaslat még ez ülésszak folyamán törvény­hozási tárgyalás alá lesz bocsátható. Budapest, szept. 30. (A szabadelvű párt­­körből.) Az országos szabadelvű párt köre ma, a képviselőház ülésének megnyitása alkalmából, vissza­nyerte szokott élénk külsejét. A nyári szünidőt a fő­várostól távol töltött képviselők nagy számban jelen­tek meg a club helyiségében , Tisza Kálmánnal együtt, ki a mai déli vonattal érkezett Budapestre. A volt miniszterelnök, ki ez évben lemondott ostendei rendes fürdőzéséről és a szünidőt legnagyobb­részt biharmegyei birtokain töltötte, az őt me­legen üdvözlő elvbarátok őszinte örömére, ki­tűnő sziliben, viruló egészségben van és élénk esz­mecserét folytatott a küszöbön álló ülésszak teendői felett Szapáry Gyula gróf miniszterelnökkel, a ki annak daczára, hogy kevés megszakítással az egész nyarat Budapesten töltötte, szintén kitűnő színben van, — s a körben jelen volt miniszterekkel és a pártkör­ben összegyűlt képviselőkkel. Az eszmecsere folya­mán szóba került azon inter­pellationális m­o­z­­ga­l­om is, melyet a mérsékelt ellenzékről helyez­tek kilátásba, mire nézve — mint értesülünk — Szapáry Gyula­ gróf miniszterelnök, a Gullner Gyula által bejegyzett interpellatióra, esetleg an­,­nak megtétele után azonnal válaszolni kíván. A párt kijelölő bizottsága az üresedésben levő háznagyi és a Szathmáry Györgynek miniszteri tanácsossá leendő kineveztetése után meg­üresedő egyik jegyzői tisztség betöltése iránt csütörtökön d. u. 6 órakor tartandó ülésé­ben fogja javaslatait megtenni és az ugyanazon nap d. u. 7 órára hirdetett pártértekezletnek előterjesz­teni. Átalánosan elterjedt nézet szerint a párt részé­ről a háznagyi tisztségre Almássy Géza lesz kijelölve. A jegyzői tisztségre a képviselők köré­ben Szél Ákos van combinatióba véve. A kijelölő bizottság ezeken kívül javaslatokat fog tenni a betöl­tésre váró igazságügyi, közoktatási, közigazgatási és állandó igazoló bizottsági megüresedett helyek iránt. Vármegyei élet. Alsó-Fehér-megye közgyűlése. Nagy-Enyedről távírják lapunknak. Alsó-Fehér-megye mai közgyű­lése hálás tudomásul vette a király köszönetét a Mária­ Valéria főherczegnő esküvője alkalmából felterjesz­tett üdvözlő feliratért, valamint özvegy gr. Andrássy Gyuláné köszönetét a megye részvétiratáért. A pót­adók és az új közmunka-költségvetés megszavazása után, nagyobb vitát keltett az az indítvány, hogy Víz­akna városa nagy­községgé alakíttassék át. Ezt a közgyűlés egyhangúlag visszautasította. Berzenczey István tapintatlanul interpellálta az egri esetért az alispánt. Ez utóbbi kijelentette, hogy a dolog felől, még nem lehet tájékozva és így csak eventuális intézke­désekre kötelezheti magát. Ezt a közgyűlés­ elfogadta. A gyűlést követő főispáni ebéden többen a megyei tisztviselők közül kijelentették, hogy az autonmia, mivel még ellenben Mohai Sándor az államosítás szükségét fejtegette szellemes beszédben. Az ebből keletkező elmérgesedő vitának Kemény Kálmán főis­pán tapintatos közbelépése vetett véget, amennyiben a jó egyetértés nevében a különböző egyházak képvi­selőit éltetvén, az ebédet feloszlatta. Hajdú-megye közgyűlése. Debreczenből távírják : Hajdú-megye ma tartott folytatólagos közgyűlésében tárgyalás alá kerül, Zemplén­ megye megkeresése az iránt­, hogy a közigazgatási államosítás tárgyában a képviselőházh­oz intézett feliratát a megye szintén pártolja. A közgyűlés ezt szótöbbséggel tudomá­sul vette. A képviselőház október hó 1-én, d. e. 11 órakor ülést tart. Napirend : Királyi kézirat kihirdetése, el­nöki előterjesztések. A főrendiház 1. évi okt. hó 1-én 12 órakor ülést tart. Napirend : 1. A királyi kézirat kihirdetése. 2. Elnöki előterjesztés. Az országgyűlési szabadelvű párt holnap, szer­dán, d. u. 1/27 órakor és holnapután csütörtökön este 8 órakor értekezletet tart, melyen a választásokra való kijelöléseket fogja megejteni. Az országgyűlési mérsékelt ellenzék holnap, okt. hó elsején értekezletet tart. Crispi nyilatkozatai. A­mint azt tegnap, mikor a »Figaro« munkatársának Crispivel folytatott állí­tólagos nyilatkozatairól tudomást vettünk, azonnal gyanítottuk, a Crispi szájába adott képtelenségek­­ egyszerűen koholtak. Hogy mit tartsunk Saint Cére abbeli erősködéseiről, hogy tudósítását minden c­á­­folat daczára fentartja, nem kell bővebben fejte­getnünk. Az olasz lapok jelentései szerint Baccarini volt miniszter haldoklik. Nemrég még nagyban buz­­gólkodott egy új ellenzék szervezésén, a­mely Tajani.

Next