Nemzet, 1890. október (9. évfolyam, 2907-2937. szám)
1890-10-01 / 2907. szám
SansNKgfrstre«»»: Perencsiek-tere, Athenaaum-épület, 1. amflet App szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk s a Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK Úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere Athenaeum-épület) küldendők. Ára 6 kr. vidéken 6 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) 2907. (270.) szám. Reggeli kiadás. Budapest, 1890. Szerda, október I. Kiadó-hivatal . Perencsiak-tere, Athenaeum-épület földhsjaj. . Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre keserv» vagy Budapesten kétszer házhoz hordva 1 hónapra ........................................... » « , * frt 5 hónapra ................... ... S * 6 hónapra .............................................. 1$ » Az esti kiadás postai küionküldteeért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 • Ara 5 kr. vidéken 8 kr. (esti sppal együtt 8 kr.) --------- —.— ------------------------------------------„ . ..._____________________. IX. évi folyam. A Nemzet előfizetési ára: egy hónapra ... 2 frt. negyedévre ... 6 » fél évre . . . . 12 » egész évre ... 24 » Az esti lap külön küldéséért vidéken negyedévenkint 1 írttal több fizetendő. Felhívás előfizetésre. Az új negyedév alkalmából felhívjuk olvasóinkat az előfizetés megújítására. Lapunk megjelenési formája és előfizetési ára marad a régi. Az előfizetési pénzek lapunk kiadóhivatalához (Ferencziek tere 3. sz. Athenaeum-épület) küldendők. A »Nemzet« szerkesztősége és kiadóhivatala. Budapest, szeptember 30. A képviselőház holnap kezdi meg működését és az ellenzéki pártok holnapra hívták össze, a beléletükre vonatkozó fontos, régen előkészített, talán döntő konferentiáikat. A szabadelvű párt ezalatt egész nyugalommal és önérzettel várja a pénzügyminiszter expozéját, és némi kíváncsisággal tekint az ellenzék tanakodása elé. Ezek a külső tények, illetőleg körülmények sokkal jobban jellemzik a politikai helyzetet, mint akármennyi okoskodás és leleplezés. Mert a pártok is olyanok, mint az emberek. Külső képükből, főleg, ha jól szemük közé néz az ember, igen alapos következtetéseket lehet vonni, lelkiállapotukra ép úgy, mint belső szervezetük erejére vagy gyengeségére, így a szabadelvű párt külső nyugalma teljesen megfelel belső állapotának és már megjelenésével halálra cáfolja azokat, a szakadozottságára vonatkozó, újabban különben is teljesen elhallgatott álhíreket, melyekkel a nyáron egyszer-másszor, az ellenzék felakarta frisíteni, vagy talán le akarta csillapítani, idegbeteg testét, lelkét. Az a körülmény pedig, hogy nem ennek a pártnak, de az ellenzék mindkét árnyalatának kell preparálnia magát, nem is acióra, hanem egyszerűen az életre, a megférhetésre, a fenmaradásra, bizonyítja, hol keresendő a baj. Egyenesen nevetséges közellátásnak, vagy önámitásnak tartjuk azt az okoskodást, mely csak Ugrón föllépésének és Apponyi gróf habozásának tulajdonítja az ellenzéki pártok bomlását, illetőleg zavarát. Ez az önámitás még azt is szülheti, hogy Apponyit újra dictióra bírják és a szélsőbaloldal újra valami formulát talál ki, mely minél semmit mondóbb, annál alkalmasabb arra, hogy a külső cohoesiót a különböző ellenzéki elemek közt, ugyanazon párt kebelében, ellenzéki alapon, dühös vagy várakozó állásban, de valamiképpentartsa. Meg vagyunk győződve, hogy ez ideig-óráig tartó illusio lesz, úgy a baj okaira, mint orvosszereire nézve, főleg az adóképesség szempontjából. Ezt nem pártszempontból mondjuk, mert ha oly szűkkebbűek lennénk, amilyennek, néha ellenfeleink lefesteni igyekeznek, akkor az erőltetett egyetértés és az erőltetett ellenzékieskedés csinálna a kormánypártnak és így nekünk is legnagyobb örömet és szerezne legkönnyebb győzelmet. Mert egyesek és pártok tevékenységét mi sem bénítja meg jobban , mint a mesterkélt helyzet és mesterséges kötelék. Mondjuk ezeket azért, mert a tiszta, természetes politikai helyzetet és a tényezők szabad fejlődését szeretjük és akarjuk; mert a közügyek terén az erők szabad kifejlődését és érvényesülését ép úgy óhajtjuk az ellenzéken mint a kormánypárton, mert kívánjuk, hogy egy politikai tényező se legyen hamis helyzetben, de ne legyen hamis világításban sem, vagyis: sem több, sem kevesebb tekintélylyel és cselekvési térrel ne bírjon, mint amire tehetsége és működése érjdemesíti, ne legyen a közlegényből vagy tiszti szolgából vezér és megfordítva. Ha az ellenzék gondolkodó és komoly tényezői ezeket megfontolják, reá fognak jönni, hogy nemcsak tárgyilagos okok, hanem a helyzet követelményei, sőt a valódi ellenzék, igazi érdekei is az általunk mondottakban vanak kifejezve. Legyenek meggyőződve, hogy nem csak a parlament színvonalának, az ország érdekének és egészséges politikai fejlődésének, de magának az ellenzéknek is sokat ártott az a tactica, az a szellem, amelyen másfél év alatt a két ellenzék fegyverbarátsága alapult és saját kebelében minden rend és tekintély, minden emelkedettség és komolyság tökéletes felfordulására vezetett. Az eredményekből láthatják, hogy tacticájuk czéltalan is volt, mert a szabadelvű párt épen, erősen, egységesen megmaradt, míg azalatt az ellenzék mindkét árnyalatában a decompositio mutatkozik. Ha előre tekintenek, ha látják, milyen komoly, nagy feladatok állanak a képviselőház és a pártok előtt, a közügy érdekében kell az ellenzéknek is arra törekednie, hogy pro vagy contra bár, de komoly, hasznos tényezővé váljék a parlamenti működésben épp úgy, mint a politikai életben. És ez nem következhetik be másképp mint ha kiki tárgyilagos alapon és okokból, nem személyes ellen- vagy rokonszenvből, határozza el magát, állásfoglalásra és ha az érdemi fokozat és tapasztalás adja meg a befolyást és szerepet mindenkinek, a pártok kebelében épp úgy, mint azonkívül. Ha az ellenzéki konferentiák erre az eredményre vezetnek, a közügy nyerni fog, de akár így, akár pedig, az ellenkező eredmény bekövetkezése esetén, a szabadelvűpártnak kötelessége, hogy,összetartson és a reformmunkában a kormány támogatására nézve föltétlenül egyetértsen. El is várjuk tőle, hogy ezt a kötelességét teljes mértékben, teljesíteni fogja. Vogue la galére! A NEMZET TÁRCZÁJA. Szeptember 30. Az első magyar misbarátok .*) Magyarország politikai helyzeténél s alkotmányánál fogva, századok óta sajátságos positiót foglalt el Európa népei között. Nemzeti fejedelmek s önálló magyar udvartartás hiányában, nélkülözni volt kénytelen mindazon tényezőket, melyek a nemzeti művelődés, a tudományosság, irodalom és művészetek meghonosítására és fölvirágoztatására befolyással lehetnek. Az osztrák császár s egyúttal Magyarország királya fényes udvart tartott Bécsben s csak nagy ritkán, kivételes alkalmakkor mutatta magát be magyarjai között. Annál inkább vágyakoztak ezek, kiváltképen pedig a gazdagabbak, a birodalmi fővárosba, mely régi idők óta gazdag tárháza volt a fényűzéshez szükséges mindennemű czikkeknek. A magyar aristocratia már a múlt század végén csak Bécsben érezte otthoniasan magát s ezt a vonzalmát szükségszerűen követte a rohamos elnémetesedés. Keresztesi ezért méltán panaszkodott, hogy »maguk az urak magyarul szólani szégyenlettek, sokan pedig nem is tudtak, kivált a nagy famíliák magyarul.« Az aristocratia példaadása a jobbmódu nemesi családokra sem maradhatott hatás nélkül. Lassankint azok is az udvar körébe vágyakoztak s a század elején már csak az őrizte meg a nemzeti jelleget és nyelvet, aki az idegen műveltséggel nem érintkezett. Ezzel az előnynyel pedig rendesen a nyerseség és műveletlenség járt karonfogva. A köznemesség életmódja nálunk még e század elején is nagyon egyszerű, mondhatnám prosai volt. A szegényebb nemes rendesen birtokán ült, mely, ha biztosította is számára a megélhetést, annyi jövedelmet nem adott, hogy abból a költségesebb kedvtelésekre is lehetett volna áldoznia. Nem ismerte a művészet élvezetét, a műveltséggel járó fényűzést; falujában, csaknem kivétel nélkül, vályogból épitett, s szegényes házikóban lakott, melynek alig volt néhány szobája s egyedüli szórakozását, örömét az képezte, ha földjének, szőlőinek termését koronként megoszthatta vendégeivel. A magyar háztartás nagyon kevésbe került.*) Étel, bor bőven volt minden házban s a készpénz hiányát nem érezték, mert gazdasági beruházásra, munkások fizetésére, adóra nem kellett. A házi bútorzat, a ruházat nem volt alávetve a divatnak s a falusi ár csak ritkán, égető szükség esetében mozdult ki a saját fészkéből. Midőn egy másik megyébe, vagy éppen Pozsonyba, az országgyűlésre ment, ha végrendeletet nem csinált is, érzékeny búcsút vett övéitől, annyira hosszadalmas, nehéz és veszélyes volt akkor még az utazás. Az ekként háza falai közé zárt ember aztán nem talált kört, ahol csiszolódhatott volna s nem ismervén az élet finomabb szokásait, boldog tétlenségben élte napjait, nem is sejtve nagy elmaradottságát, látkörének végtelen korlátoltságát. A magyar nemes még e század elején is csak ritka kivételképen állt a közérdek szolgálatába , a munkát nem tartotta hivatásának, sőt egyenesen összeegyezhetetlennek tekintette azt a nemesség méltóságával. Ha koronként egyik-másik a tudomány művelésére, vagy a művészet gyakorlására adta magát, azt nem rendes, állandó foglalkozás gyanánt, hanem csakis szórakozásból, műkedvelésből cselekedte. Kazinczy Ferenczet valóságos tüneményszerű kivételnek tekinthetjük társai között s még ő sem kerülhette ki a rokonok és barátok éles kriticáját. A nemesség művelődése nálunk csak akkor kezdett magasabb fokra emelkedni, midőn az a városokba vonult, ott állandó otthont alkotott magának s a modern műveltség fényűzésével lassankint megismerkedett. A városokban látott először díszesebb épületeket, itt látta a festészet és szobrászat jelesebb alkotásait s kapott kedvet megszerzésükre, vagy ha a tehetség szikrája szunnyadott benne, olyanok készítésére. Ezek a városok azonban a század elején még egészen németek volának. Budán, az ország fővárosában is ritka volt a magyar szó, s az odatelepedett fiatal magyar kézműves néhány évtized múlva annyira elfelejtette az anyanyelvét, mintha csak Németországba költözött volna. Magyarország számára Bécsben szerkesztettek hírlapokat (úgy a »Magyar Hírmondó«-t mint a »Magyar Kurir«-t itten nyomtatták) s ezek a hírlapok bőven szólottak a különböző nemzetek állapotáról s a »hadi környülállásokról«, de arra vajmi ritkán találtak alkalmat, hogy a magyar szellemi élet lüktetéséről is megemlékezzenek. Legföljebb a megyei tisztujitásokról s egy-egy kiválóbb ember haláláról értesítették nagy elkésve az olvasót.*) A »könyvrosztálgatás«, a hazafias érzés módnélküli dédelgetőével csak későbben jön divatba s még ekkor is nagyon szerény helyet foglal el a »theátromi társaság« működésének ismertetése mellett. — Képzőművészeti dolog felett 1806-ban keletkezik az első vita, midőn a minden szép és nemes iránt élénken érdeklődő Kazinczy Ferencz több ízben felszólal Csokonai síremléke érdekében s éles polémiába kénytelen bocsátkozni az ellenmondást nem tűrő debreczeniekkel. A nagy közönséget azonban az egész kérdés hidegen hagyja; legalább erre mutat az a körülmény, hogy Kazinczyn kívül senki sem vesz részt a hosszabb ideig elhúzódó vitatkozásban. A magyar intelligencia nagyon keveset törődik a hazai culturális kérdésekkel; a nemzeti jellem külsőségeit, mint a ruházatot, fölhasználja ugyan a tüntetés eszközéül, de az irodalom tengődik részvétlensége miatt, a művészet pedig még kevésbbé tud zöldágra vergődni. És ez annál feltűnőbb, mert a művészet meghonosodásának egyik alapföltétele: a fényűzési hajlam már ébredezni kezdett a magyar nemzetben. Csak a század elejéről való magyar lapokat kell lapoznunk s látni fogjuk, mily fényes és költséges ünnepélyeket rendeztek úgy a nemzet, mint egyes főurak, ha az uralkodó vagy az uralkodóház valamelyik tagja koronként rövid látogatásával szerencséltette az országot, vagy abban éppen hosszasabban is időzött. Midőn József nádor és neje, Alexandra Pawlowna nagyherczegnő 1800. elején Budára jönnek, egymást érik a »tánczos társalkodások«, melyekben a főnemes urfiak és ‘ kisasszonyok a régi nemes vitézek (Ritterek) módjára öltözködve, vesznek részt; a fogadtatásra versek készülnek deák nyelven »még jelesebb számmal« s a laptudósi tó gyönyörűségét találja »a pompa legfőbb környülállásának oly , pásztori együgyűségei s könnyen érthető versek által lett előadásában«, aminőket például Grigely készített. A tánczmulatságok kellemeit tánczos némajátékok nevelték; a főherczegi pár az örömtüzektől ragyogó palota termének felső részében, magas ülőhelyről nézte az áborczás öltözetekben tisztelkedő gyülekezetét, s egy ilyen alkalommal, (febr. 15.) miként a tudósító megjegyzi, »különös tiszteletet tettek kiváltképen tizenhat pár csinos maskarák, kik közül a Dámák, vadnépek módjára, de nagy illendőséggel voltak öltözködve s kezükben egy-egy ágat tartottak.« A tánczvigalmak egymást érték, s később a nádorispán névnapját is »jeles vigadozások közt« ünnepelték. Még nagyobb fényt fejtett ki a dúsgazdag Esterházy Miklós herczeg, midőn 1800. decz. 12-én kismartoni kastélyában I. Ferencz császár és királyt, nejét, a toskánai nagyherczeget, Antal főherczeget és kíséretüket fogadta vendégeiül. Esterházy herczeg ez alkalommal a négytornyos kastély minden harangját meghuzatta, ágyúit több ízben kisütögette, majd hitestársával lement a felségekelibe, kiket a hintótól fölkisért a számukra rendelt szobákba, nyolcz égő fáklyák közt, melyeket ugyanannyi fényes öltözetű komornyikok vittek kezeikben. Hét óra tájban a herczegi zenekar Haydn új symphoniáit mutatta be, kilencz órakor pedig gazdag vacsora következett, mely után, mint a lap el nem mulasztja megjegyezni, »csakhamar közönségesen lenyugodtak.« Az ilyen ünnepélyességeknek csakis művészien dekorált, képekkel és szobrokkal ékített termek szolgálhattak méltó keretekül. És ugyancsak föl van jegyezve az egykorú leirásokban, hogy a kismartoni palota menyezetét »kiemelkedni látszó, eleven históriai festés« borította s az oldalfalakon, az ablakok közt Magyarország királyai valának lefestve kő (lapidar) színnel, mely képek azonban mégsem lehettek valami kiválóbb művészi alkotások, mert az ismertető megjegyzi, hogy nagyon elütöttek a díszes menyezettől. »Magok szégyellenék magokat — írja , — ha szégyenlhetnék, hogy a hires Maulpets festésével jöttenek össze.« A palotának Bécs felé álló részét, e leírás tanúsága szerint, a magyar királyok márványból faragott képei díszítették. De nemcsak Kis-Martonban, hanem az Esterházy-család más birtokain is találkozunk a művészet kedvelésének nyomaival. A fraknóvárnak 1824-ben már mind folyosói, mind szobái festett képekkel voltak beaggatva s Eszterházán is alabástromból faragott szobrokat és kép-gallériát találunk. Mindezek a gyűjtemények azonban csak elenyészőleg csekély részét alkották a család műkincseinek, mert Esterházy Miklós herczeg ritka szépségű és gazdagságú képgyűjteményét Bécsben őrizték, amiért is egy lap már akkor szemére vetette a herczegnek, hogy műtárgyait olyan helyen tartja, »ahol különben sincs semmi szűke a remek képdarabok láthatásának és a csinos mesterség ebbeli előmenetelének.« A gazdag képtár nélkülözése annál fájdalmasabb érzéseket keltett a jobbak szivében, mert az országnak ekkor még nem volt nyilvános képtára s a magánosok gyűjteményeit is könnyű szerrel össze lehetett számítani. Jelentékenyebb képgyűjtemény, a nehezen megközelíthető nagyszebeni Bruckenthal-képtárt ide nem számítva, jóformán csakis kettő volt Magyarországon: a Fáy Jánosé az egri lyceumban s a gróf Brunszvikcsaládé Budán. Az elsőben Kupeczky két arczképes Lazarini »Cató«-ja, az utóbbiban Guido Reni »Máriá«-ja s Leonardo da Vinci »Kleopátrá«-ja voltak a nevezetesebb darabok.. A Brunszvik-féle képtár már csak azért is figyelmet érdemelt, mert a család intézkedése folytán, nyitva állt a képirók számára s ekképp az egyedüli helyiség vala, ahol a fiatal magyar művész valamit láthatott s magát képezhette. A két főrangú család példaadása azonban e század elején még nagyon kevés követőre találhatott. A festészetet a gazdagabb nemesi családok kastélyaiban is még mindig csak a családtagok arczképei képviselik, a középosztály pedig jóformán tudomást sem akar venni a művészetek létezése felől, vagy éppen lenézi azok képviselőit. Falusi birtokán élve s a nagyobb városokat csak ritka esetekben látogatva, a művészetekkel való foglalkozást társadalmi állásával össze nem illő keresetmódnak tekinti, s a családra nézve épp oly megszégyenítőnek tartaná, ha fia képírással vagy szobrászattal foglalkoznék, mintha a színjátszó társaság vagy elterjedtebb gúnynéven: »comédiáscsapat« tagja kívánna lenni. A »Tud. Gyűjtemény« ezért 1819-ben nem minden alap nélkül panaszolja, hogy a művészek »a közönség közt minden becsület nélkül élnek a magyar hazában, s valóságos mesterembereknek tartatnak némelyek által.« * Mutatvány Szaga Tamásnak : *A magyar művészet századunkban« cziműt könyvéből. *) Kecskeméten 1800. junius havában egy font csuka ára két krajczár volt. *) Még 1821-ben is I. Napoleon halálának híre Londonból 8 nap alatt érkezett Bécsbe s onnan újabb három nap múlva Pestre. A német császár Bécsben. — Távirati tudósítás. — Bécs, szept. 30. Vilmos császár holnap, királyunk látogatására Bécsbe érkezik. Útjában ma déli V.1-kor Dodhna gróf és Frankenberg országos lovászmester kíséretében a trakelni pályaudvarra érkezett és a jelenvolt közönség lelkesült éljenzése közt, folytatta útját Bécsbe. Pallavicini őrgróf, az északi vasút igazgatótanácsának elnöke és Claudi udvari tanácsos ma este Oderbergbe érkeztek, hogy az éjfél után két órakor Berlinből jövő udvari vonatot Bécsbe kisérjék. Az osztrák fővárosban a mai nap folyamában befejezték a díszítési munkálatokat. Az éjszaki vasút pályaudvarát gazdagon és pompásan ékesítették föl, az udvari váróterem kijáratánál pedig díszes diadalkaput emeltek. A Prater-Strasse-től az Aspern-utczáig hosszú árboczsor vonul végig, melyek színes kúpjaikkal és egyéb díszítéseikkel kellemes benyomást tesznek. Az egyes árboczokat lombfüzérek és kis egyszínű lobogókkal tele aggatott zsinórszalagok kötik össze, melyek ragyogó összhangban tüntetik föl az országos színeket: kék - sárgát, az uralkodóház színét, a fekete-sárgát, a német tricolort, a városi és bajor színeket. A városházi hídnál diadalkaput emeltek, melyet a kétfejű sas hiszít gazdag aranyozásban. Ötven-ötven lépésre gazdagon fellobogózott diadalívek sorakoznak, melyek a Ringstrasse-t a Schwartzenberg-térrel kötik össze. A Schönbrunnig vezető, több, mint fél mértföldnyi út a Praterstrasse-hez hasonlóan van fölékesitve. A Mariahilf-i vámvonalnál egy második diadalkapu ragyog, mely a diszités összbenyomását csak növeli. A külső Burg-téren két zászlórudat vertek be s azokra holnap a fekete-fehér és piros, illetőleg a sárga-fekete zászlót húzzák fel. A bevonulási út mentén valamennyi magánház pazar fényt tükröz vissza. Egyes erkélyek Ferencz József őfelsége és a német császár arczképeivel, sok helyütt szobraikkal diszítvék. A Mariahilf-i vámvonal mellett a külvárosok képviselőtestületei testületileg fogják üdvözölni a német császárt. A »Wiener Abendpost« írja: A német császár ő felsége holnap legkegyelmesebb uralkodónk vendégeképp Bécsbe érkezik. Valahányszor a barátságos szomszéd állam uralkodója megjelenik Ausztria-Magyarországban, öröm tölti el a monarchia népeit. Rokonszenvük kíséri Vilmos császárt, a nagy czélok felé igyekvő uralkodót, aki csak nemrégen is tartózkodás nélkül és melegen adott kifejezést dicső monarchánk iránt táplált baráti érzelmeinek. Midőn szavait meghallottuk, örömmel teljes elégtétel töltötte el szíveinket. Mindnyájan büszkék vagyunk felséges uralkodónkra, szeretjük hazánkat és a ki ezeket kitünteti, azé szívünk, azé lelkünk és a midőn alkalom kínálkozik reá, lelkesedéssel nyilvánítjuk érzelmeinket. Az a hir tehát, hogy ő felsége a német császár szeretett uralkodónkat újólag meglátogatja és Bécset is érinteni fogja, örömmel töltötte el a birodalom fővárosának minden körét és egyértelműleg hozták meg a határozatot, hogy a várost ünnepiesen feldíszítik és a német császárt hozzá méltó módon fogadják. Becsesel egész Ausztria- Magyarország együtt érez az örömnek e napján; megemlékezik a felségeknek a béke fentartására irányuló magasztos czéljairól, a folytonos gondról, melylyel népeik boldogitására törekszenek és mélyen meg van hatva ő felsége, a német császár Gravensteinban mondott szavairól, midőn hangosan hirdette: »a legbensőbb barátság és a legszilárdabb bajtársi viszony szoros kötelékeit«, melyek ő felségéhez, a mi dicső uralkodónkhoz fűzik. E szavak feledhetlenek Ausztria- Magyarország népei előtt és Bécs lelkesedéssel kiáltja majd holnap : »Éljen felséges vendégünk, legkegyelmesebb urunk és császárunk barátja, éljen Vilmos császár!« Ferencz József király ma délelőtt Schönbrunnból Bécsbe érkezett a holnap reggel érkező német császár fogadására. A lakosztály, mely Vilmos császárt rövid bécsi látogatása alatt magába fogadja, a legnagyobb gonddal van berendezve. A feljárót végig pompás keleti növényekkel s drága szőnyegekkel borították el. A mürzstegi udvari vadászatokon részt fognak venni: a király ő felsége, Vilmos német császár, Albert szász király, Ferdinánd toscanai nagyherczeg, Lipót bajor herczeg, továbbá Hohenlohe herczeg főudvarmester, Pückler gróf udvarnagy, Meran gróf, Beck báró táborszernagy, Paar gróf főhadsegéd, Wedel gróf tábornok, Leuthold dr., — a német császár orvosa és három segédtiszt. Budapest, szept. 30. (Minisztertanács.) Ma délután Szapáry gróf elnöklete alatt több órán át tartott miniszteri tanácskozás volt. Mint értesülünk a közigazgatási reformnak egészére nézve, annak főbb irányelveit illetőleg,"a cabinet tagjai között teljes egyértelműség jött létre. Némely részletes intézkedésre, nevezetesen a hatáskörök természetére, terjedelmére és beosztására vonatkozólag, a jövő hét folyamán a közigazgatási reformot illető munkálat újabb tanácskozás tárgyát fogja képezni. E tekintetből is azonban, a tanácskozások eddigi menetét figyelembe véve, szintén remélhető, hogy a függőben tartott részletkérdések hasonlóképen teljes egyértelműséggel lesznek megoldhatók, úgy, hogy a közigazgatási javaslat még ez ülésszak folyamán törvényhozási tárgyalás alá lesz bocsátható. Budapest, szept. 30. (A szabadelvű pártkörből.) Az országos szabadelvű párt köre ma, a képviselőház ülésének megnyitása alkalmából, visszanyerte szokott élénk külsejét. A nyári szünidőt a fővárostól távol töltött képviselők nagy számban jelentek meg a club helyiségében , Tisza Kálmánnal együtt, ki a mai déli vonattal érkezett Budapestre. A volt miniszterelnök, ki ez évben lemondott ostendei rendes fürdőzéséről és a szünidőt legnagyobbrészt biharmegyei birtokain töltötte, az őt melegen üdvözlő elvbarátok őszinte örömére, kitűnő sziliben, viruló egészségben van és élénk eszmecserét folytatott a küszöbön álló ülésszak teendői felett Szapáry Gyula gróf miniszterelnökkel, a ki annak daczára, hogy kevés megszakítással az egész nyarat Budapesten töltötte, szintén kitűnő színben van, — s a körben jelen volt miniszterekkel és a pártkörben összegyűlt képviselőkkel. Az eszmecsere folyamán szóba került azon interpellationális mozgalom is, melyet a mérsékelt ellenzékről helyeztek kilátásba, mire nézve — mint értesülünk — Szapáry Gyula gróf miniszterelnök, a Gullner Gyula által bejegyzett interpellatióra, esetleg an,nak megtétele után azonnal válaszolni kíván. A párt kijelölő bizottsága az üresedésben levő háznagyi és a Szathmáry Györgynek miniszteri tanácsossá leendő kineveztetése után megüresedő egyik jegyzői tisztség betöltése iránt csütörtökön d. u. 6 órakor tartandó ülésében fogja javaslatait megtenni és az ugyanazon nap d. u. 7 órára hirdetett pártértekezletnek előterjeszteni. Átalánosan elterjedt nézet szerint a párt részéről a háznagyi tisztségre Almássy Géza lesz kijelölve. A jegyzői tisztségre a képviselők körében Szél Ákos van combinatióba véve. A kijelölő bizottság ezeken kívül javaslatokat fog tenni a betöltésre váró igazságügyi, közoktatási, közigazgatási és állandó igazoló bizottsági megüresedett helyek iránt. Vármegyei élet. Alsó-Fehér-megye közgyűlése. Nagy-Enyedről távírják lapunknak. Alsó-Fehér-megye mai közgyűlése hálás tudomásul vette a király köszönetét a Mária Valéria főherczegnő esküvője alkalmából felterjesztett üdvözlő feliratért, valamint özvegy gr. Andrássy Gyuláné köszönetét a megye részvétiratáért. A pótadók és az új közmunka-költségvetés megszavazása után, nagyobb vitát keltett az az indítvány, hogy Vízakna városa nagyközséggé alakíttassék át. Ezt a közgyűlés egyhangúlag visszautasította. Berzenczey István tapintatlanul interpellálta az egri esetért az alispánt. Ez utóbbi kijelentette, hogy a dolog felől, még nem lehet tájékozva és így csak eventuális intézkedésekre kötelezheti magát. Ezt a közgyűlés elfogadta. A gyűlést követő főispáni ebéden többen a megyei tisztviselők közül kijelentették, hogy az autonmia, mivel még ellenben Mohai Sándor az államosítás szükségét fejtegette szellemes beszédben. Az ebből keletkező elmérgesedő vitának Kemény Kálmán főispán tapintatos közbelépése vetett véget, amennyiben a jó egyetértés nevében a különböző egyházak képviselőit éltetvén, az ebédet feloszlatta. Hajdú-megye közgyűlése. Debreczenből távírják : Hajdú-megye ma tartott folytatólagos közgyűlésében tárgyalás alá kerül, Zemplén megye megkeresése az iránt, hogy a közigazgatási államosítás tárgyában a képviselőházhoz intézett feliratát a megye szintén pártolja. A közgyűlés ezt szótöbbséggel tudomásul vette. A képviselőház október hó 1-én, d. e. 11 órakor ülést tart. Napirend : Királyi kézirat kihirdetése, elnöki előterjesztések. A főrendiház 1. évi okt. hó 1-én 12 órakor ülést tart. Napirend : 1. A királyi kézirat kihirdetése. 2. Elnöki előterjesztés. Az országgyűlési szabadelvű párt holnap, szerdán, d. u. 1/27 órakor és holnapután csütörtökön este 8 órakor értekezletet tart, melyen a választásokra való kijelöléseket fogja megejteni. Az országgyűlési mérsékelt ellenzék holnap, okt. hó elsején értekezletet tart. Crispi nyilatkozatai. Amint azt tegnap, mikor a »Figaro« munkatársának Crispivel folytatott állítólagos nyilatkozatairól tudomást vettünk, azonnal gyanítottuk, a Crispi szájába adott képtelenségek egyszerűen koholtak. Hogy mit tartsunk Saint Cére abbeli erősködéseiről, hogy tudósítását minden cáfolat daczára fentartja, nem kell bővebben fejtegetnünk. Az olasz lapok jelentései szerint Baccarini volt miniszter haldoklik. Nemrég még nagyban buzgólkodott egy új ellenzék szervezésén, amely Tajani.