Nemzet, 1891. április (10. évfolyam, 3084-3113. szám)

1891-04-03 / 3086. szám

Melléklet a­­Nemzeti 3086. (91.) április 3. számához. A közigazgatás reformja. A képviselőház közigazgatási bizottságának ma tartott üléséről az esti lapunkban közlöttek kiegészí­téséül a következőket közöljük: A 4-ik §-nál, a­mely szerint az 1886. XXI. törvényczikk 1-ső §-ában felsorolt megyék területe, valamint a megyék székhelyei csak törvény által mó­dosíthatók, Tibád azt javasolja, hogy a §-ban so­roltassanak fel a megyék és azoknak székhelyei. — S­z­a­p­á­r­y Gyula gr. miniszterelnök nem tartaná helyesnek a javaslat komplikálását a székhelyek kér­désének bevonásával. — Holló mellőzendőnek tartja a §-ban az 1886. XXI. törvényczikkre való hivatko­zást. — Gulner és Szederkényi tisztán tör­­vényszerkesztési szempontból is helyesnek tarta­nák Tibád indítványának elfogadását. — Tisza István azt tartja, hogy, ha komolyan óhajtjuk e reform létrejövetelét, tartózkodnunk kell ily komplikáló kérdések felvételétől. — Vadnay An­dor a­b­ ban a »módosíthatók« szót »változtathatók meg« kifejezéssel javasolja felcseréltetni. — A bi­zottság abban állapodik meg, hogy a szakaszban so­roltassanak fel a jelenleg fennálló megyék, kimon­datván, hogy azok területe s székhelye csak törvény­­által változtatható meg. Az 5-ik §-nál, mely szerint a megyei pénztárak és számvevőségek megszüntettetnek s a pénztár,teendői az adóhivatalokra, a számvevőség teendői a rendszerint minden megye területén létesítendő központi szám­vevőségre ruháztatnak. — Szederkényi elégnek tartja azt kimondani, hogy a megyei pénztárak teendői az adóhivatalokra ruháztatnak, miután a számvevősé­gek voltaképen megmaradnak. — Tisza István azt tartja, hogy ha a megyék területei rendeztetnek, ok­vetlenül szükséges lesz minden megyében központi számvevőséget létesíteni.­­ Szapáry Gyula gr. miniszterelnök megjegyzi, hogy a czél az, hogy min­den megye központján legyen számvevőség s a »rend­szerint« csakis az átmeneti időre vétetett fel, mig egy pár kisebb megye területe esetleg egyesíttetni fog. A §. változatlanul elfogadtatott. A 6-ik §-nál, mely szerint az útügyek a bel­ügyminisztérium hatáskörébe helyeztetnek át, Dár­da­y előadó sajnálattal veszi az útügyeknek a jelen­legi kereskedelmi miniszter hatásköréből való elvo­nását s azt tartja, hogy az indokolásban felhozott te­kintetek alapján a vízügyeket is át kellene tenni a belügyi tárc­a keretébe, a­mi a gátrendőrség szem­pontjából talán még indokoltabb volna, minthogy azonban a törvényes intézkedéseket nem lehet az egyes miniszterek testéhez szabni, szóló nem emel kifogást e rendezés ellen. — Gulner nem he­lyeselheti az áthelyezést, mely a czélszerű vasúti po­litika folytatását s az egyöntetű és szakszerű kezelést is nagyon megnehezíti. Szóló a 6-dik s a kapcsolatos 7-dik §. kihagyását javasolja.— Tibád azokat a szempontokat, a­melyekből kiindulva az általános vita folyamán maga is ily értelemben nyilatkozott, nem tartja oly fontosaknak, hogy ha a bizottság szükségesnek tartja a szakaszok fenntartását, ahhoz nem járulhatna. A p p o n y i Albert gr. nem fektet maga sem valami nagy súlyt a dologra, de mégis helyeselnie kell Gulner indítványát, nem tartván czélszerűnek hogy a műszaki szolgálat a különböző miniszté­riumok közt még jobban feldaraboltassék. •­ Miklós Gyula utal arra, hogy az útügy legnagyobb része oly adminisztratív feladat, a­melyet nem lenne czélszerű a belügyminiszter intézkedési s ellenőrzési hatásköréből elvonni.­ Szapáry Gyula gr. mi­niszterelnök kiemeli, hogy a megyei háztartásokra való felügyeletet s befolyást csak az a miniszter gyakorolhatja leghelyesebben, a­ki az adminisztrá­­cziónak e fontos ágára is felügyel. Maga a közmunka­ügy végrehajtása alig lehetséges a közigazgatási kö­zegek közreműködése nélkül. Tekintettel az e téren való autonóm működéskörre is, helyesebb, hogy ne történjék szétválasztás. Kéri tehát a §-ok fentar­­tását azzal a módosítással, hogy a vasutakhoz s ha­józási vállalatokhoz vezető utakra nézve, amennyiben az illető vállalatok hozzájárulása forog szóban, a helybenhagyás a kereskedelmi minisztérium hatáskö­rében maradjon továbbra is. Erre vonatkozólag for­­mulázott indítványt fog előterjeszteni. A Szederké­nyi csatlakozik Gulner indítványához. A bizottság fentartandónak határozza a 6. §-t a miniszterelnök által javasolt megtoldással. A 7. §-nál (kisajátítási jog engedélyezése) Dárday előadó megjegyzi, hogy a kisajátítási jog a legkardinálisabb magánjogi érdekeket érinti, ezért az 1881. XLI. t. cz.-ben foglalt taxativ felsoroláson túl nem szabad menni. Szóló ily értelmű módosítást terjeszt elő, a szövegben foglalt »magas építkezések« tág értelmű kifejezései helyett az 1881 . XLI. tcz.-ben említett »közérdekű építkezések« felvételét javasol­ván. A bizottság e módosítással fogadja el a §-t. A 8. §-nál (járások változtatása) Dárday előadó a járások területeinek és székhelyeinek vál­toztatásában eminens helyhatósági és önkormányzati jogot lát, melyet a közigazgatási bizottság meghall­gatásával kielégítve nem talál. Ezt a jogot a várme­gyék közgyűlésének kívánja fentartani, annak hatá­rozatától eltérő intézkedést csak a minisztertanács tehetvén. — Tisza István azt tartja, hogy ha fon­tos e kérdés, éppen az átmeneti időben lesz a legfon­tosabb. Általában azt venné fel, hogy a vármegyei közgyűlés és közigazgatási bizottság meghallgatása után határozzon a minisztérium, ez esetben az átme­neti intékedések közé semmi további rendelkezés nem lenne felveendő. — Szapáry Gyula gr. mi­niszterelnök az esetre, ha a §. nem fogadtatnék vál­tozatlanul el, Tisza István módosításának elfogadását kéri. — Gullner nem helyesli a k­­amaz intézkedését, mely szerint két járás esetleg ugyanazon székhelylyel bírhat. Mellőzhetetlenül szükséges, hogy minden külső tisztviselő a saját járásának területén lakjék. Sza­páry Gyula gr. miniszterelnök megjegyzi, hogy ez az intézkedés permissive csakis azokra a kivételes ese­tekre való tekintettel vétetett fel, a­hol a helyi érde­kek ezt kívánatossá teszik. — Tibád fentartandónak véli ezt a pontot, maga is ismervén oly eseteket, a­hol a közérdek tesz szükségessé ily intézkedést. A to­vábbi módosításokkal szemben változatlanul fo­gadja el a szakaszt. — Holló a járások változ­tatására nézve a meghallgatás jogával kizárólag a közgyűlést tartani felruházandónak. Azt, hogy két járásnak egy székhelye lehessen, elvileg helytelennek s gyakorlatilag czélszerűtlennek tartja; ott, hol két járásnak forgalmi gócz­pontja egyesül, előnyösebb két járásból egyet alkotni.­­ A bizottság elfogadja a §-t azzal a módosítá­sal, hogy a járások területén s szék­helyein esetleg szükséges változtatásokat ,a közgyű­lés és közigazgatási bizottság« meghallgatásával álla­pítja meg a minisztérium. A 9. §-nál: Dárday előadó újból hangsú­lyozza a szolgálati pragmatikának szükségét, nem tartja kielégítőnek e §. tartalmát, mely ily irányban rendelkezést nem foglal magában s ezért a követ­kező új szakasz elfogadását ajánlja: »A tisztviselők jogviszonyai e törvény életbeléptetésétől számított négy év alatt, figyelemmel az időközben szerzett tapaszta­latokra, külön törvény által szabályozandók.« — Ap­­p­o­n­y­i Albert gr. nem tartja czélszerűnek a §. e mó­dosítását, azt remélve, hogy előbb mint négy év alatt, létre fog jönni a szolgálati pragmatika s a négy év kikötésének voltaképpen csak halasztó hatása lenne. Nem is bírna ez szankc­ióval, mert a következő törvényhozás kezeit alig lehetne megkötni. Azt tartja, hogy az általános vitánál a bizottság kissé könnyen vette az új szervezet financziális részét s nem kívánt a kormánytól bővebb felvilágosítá­sokat. Időközben tett számítások sokkal nagyobb ösz­­szegre menő különbséget hoztak ki, mint a­mennyit a kormány kilátásba helyezett. Kívánatos lenne, hogy a bizottság az idevonatkozó adatoknak mielőbb bir­tokába jusson, hogy erre nézve alapos ítélet legyen formálható. Kéri a kormányt, hogy első­sorban a ki­küldendő albizottságot helyezze azoknak az adatoknak birtokába, a­melyekből a több költségek iránt teljes képet alkothat, hogy e tárgyban a bizottságnak, ki­merítő jelentést tegyen. — Tibád szintén nem tartaná helyesnek az előadó által javasolt in­tézkedéseket, több megnyugvást találván a minisz­terelnöknek abban a kijelentésében, hogy azon lesz, miként a szóban forgó előterjesztést minél előbb benyújthassa. — Holló azt tartja, hogy ha szükséges a tisztviselők jogviszonyainak törvényben szabályozása, a lehető legrövidebb idő alatt kötelezni kell erre a kormányt. A garanc­iális törvényjavaslat beterjesztésére két évet tart kitűzendőnek.­­ - Sza­páry dr. miniszterelnök megjegyzi, hogy oly kér­désben, melyre nézve a kormány és bizottság közt nincs nézeteltérés, maga is a határidő kitűzé­sénél több garanc­iát talál a kormány kije­lentésében. A bizottság az ő nézete szerint megnyu­­godhatik abban a nyilatkozatban, mely az indokolás­ban is benne van, hogy a kormány egész komolyan szándékozik a szolgálati pragmatika tárgyában elő­terjesztést tenni. Ami Apponyi gr. felszólalását illeti, szóló maga is előre jelzi, hogy midőn annyi faktor ismeretlen még, pozitív rendszeres költségvetést senki sem terjeszthetne elő. A szóló részéről tett előter­jesztés megközelítő adatok alapján történt, de nem volt oly biztos számításokra fektetve, hogy annak teljes betartásáért jó állást lehetne vállalni. Ha azonban bővebb felvilágosítások kívántatnának, szóló is abban a nézetben van, hogy leghelyesebb lesz, a kiküldendő albizottság elé terjeszteni a rendelkezésre álló adatokat.­­ Szederké­ny­i a jelen javaslat életbe léptetését a szolgálati pragmatika megalkotásának feltételéhez tartja kö­tendőnek. Azt, hogy a költségek iránti felvilágosítá­sok csak az albizottságban terjesztessenek elő nem helyeselheti.­­ A bizottság változatlanul elfogadja a §-t, tudomásul vévén a miniszterelnöknek azt a kijelen­­sét, hogy a költségek tárgyában a rendelkezésre álló adatok tájékozásul az albizottság rendelkezésére fog­nak bocsáttatni. Ezzel a tárgyalás folytatása holnap d. e. 10 órára tűzetvén ki, az ülés véget ért. * . A közigazgatási bizottság mai tárgyalásáról az »O. E.« nyomán esti lapunkban közölt tudósításból e sorok után : »V­a­d­n­a­y Andor az 1. §-ra nézve ugyanily értelemben nyilatkozik« kimaradt, tehát pótlandó a következő mondat: »Az első §-t a minisz­terelnök által javasolt szerkezetben fogadta el a bi­zottság.« A NEMZET TÁRCZÁJA. Április 2. Gróf Zichy Géza/­ »Azt hiszem,hogy mindazokat a sikereket, melye­ket eddig elértem, s mindazt az elismerést, amelylyel a sajtó és a közönség itthon és idegen országokban elhal­mozott, annak köszönhetem, hogy mindig csak jóté­kony czélokra játszottam.« E szavakból, a melyeket Zichy Géza gróf szájá­ból hallottunk, az igazi szerénység beszél. Az a sze­rénység, a mely csak valódi nagyságoknak adatott, s a mely legjobban jellemzi emberét. Gróf Zichy Gézának pedig, 25 évi művészi pályafutás után szabad volna egy kevéssé elbizako­­dottnak is lennie. Csak legalább olyan mértékben, a­mennyivel nem sérti, sőt emeli öntudatát. Az a tény hogy egész életén át mindig csak jótékony czélra munkálkodott, az emberiség hálájára méltó és az érte járó elösmerés nem esik egy rovat alá azzal, a melyet hazánk és a külföld neki, mint művésznek méltó ju­talmul adott. A külföld előtt Liszt, Munkácsy és Zichy sze­reztek hazánk művészetének diadalt s a hála köszönő szavát ezernyi alakban volt alkalma hallani mindhá­rom nagyságnak. * Vásonkeő­ gróf Zichy Géza 1849-ben, július hó 23-án **) született Sztárán, Zemplén vármegyében. Atyja, Zichy Lipót gróf, a szabadságharcz dicső hőseinek egyike volt. A Vilmos-huszárok vitéz alez­redese sok ízben tűnt ki. Érdekes, hogy Lipót gróf volt a legelső, a­kit a magyar országgyűlés alezredesnek nevezett ki. Hősi nevét az aranykönyvbe is beírták. Anyja, gróf Sztáray Mária is egyike volt leglel­kesebb honleányainknak. A fiatal gróf hazafias neve­lésben részesült. Zenéhez és a költéshez igen korán érzett hajlandóságot. Már zsenge korában is bámul­ták rendkívüli tehetségeit. Tizennégy éves korában Seregélyesen, atyja birtokán roppant csapás érte : va­dászat alkalmával, szerencsétlen puska-elsülés követ­keztében jobb karját veszte. A fiatal gróf azonban nem esett kétségbe, meg­fogadta, hogy félkezét úgy kiképezi, hogy játék köz­ben nem fogja hiányát érezni. És szavának helyt is állt: Mayerberger, Volkmann Róbert és Liszt Fe­­rencz vezetése alatt nemsokára oly tökéletességre vitte művészetét, hogy 1866-ban márczius 25-én Pozsony­ban fel is lépett s félkezü játékát oly siker követte, a melyhez hasonlóval nem igen találkozunk a zene tör­ténetében. 1870-ben Pozsonyban bevégezve jogi ta­nulmányait, b. Eötvös József közoktatásügyi minisz­ter elnöki irodájában dolgozott, annak haláláig. Ez időtájt kezdé meg az irodalom terén is nyilvános mű­*) A Zichy Géza gróf jubileuma alkalmából Karczag Vilmos által szerkesztett Zichy-albumból. **) Életrajzírói rendesen július hó 22-ét emlegetik. Kölését, a­melyen szép és tartalmas műveivel csakha­mar oly előkelő nevet szerzett, amely költészetünk újabbkori művelői között a legjobb hangzásunk egyikévé vált. Báró Eötvös József halála után megvált a minisztériumban viselt állásától s egészen a költészetnek és művészetnek szentel­te idejét. 25 éves pályája alatt rendkívül sok­féle tevékenységet fejtett ki. Működése főleg három szempontból ítélhető meg, mint költőé, zeneszerzőé és mint virtuózé.­ Eleinte lyrai költeményekkel lépett fel. Tartal­masságuk mellett könnyed, elegáns formájukkal tűn­tek ki. Minden költeményében egy-egy mélyebb gondolat rejlik, amelynek igen szerencsés alakot tud adni. 21 éves korában »A phrenolog« czimü vígjáté­­kát írta, mely a színpadon is derekasan megállotta helyét. 1871-ben »Az álom regénye« czimü munkájá­val lépett fel sikeresen. Később a »Boldogság útja« czimü verses regé­nyével ismertette meg a közönséget, a­mely művét a kritika teljes elismerésével üdvözölte, mint költé­szetünknek e téren való gazdagodását. »A szerelem harcza« czimű 5 felvonásos drámájában is izmos te­hetség mutatkozik. Igen nagy sikert jelez pályáján: »A leányvári boszorkány« czimü költői beszély, a­mely Zichy Mihály rajzaival az Athenaeumnál jelent meg. Igazi, forduló­pont ez költőnk irodalmi működésében »Alár« czímű verses költői beszélyét is egyhangú méltánylással fogadta a kritika és a közönség. Zichy költői vénája egy műfajban sem lüktet elevenebben, mint a költői beszélyekben. Ez az ő igazi spe­­czialitása, a nembeli termékei igaz gyöngyei irodal­munknak. A Petőfi-társaság kiadásában megjelent lyrai versei szintén köztetszésben részesültek. Dalainak közvetlensége, az érzés mélységével és igazságával kar­öltve, f­elette bájosakká teszik költeményeit. Zichy a formának is nagy mestere. Alkotásai mindig tetsze­tős mezben jelennek meg. Nagyobb sikert alig ért útleírás, mint Zichy német, skandináv, orosz és olasz útiképei, a melyek a »Fővárosi Lapok«-ban láttak napvilágot s a melyek igazi remekei e gem­enak. Alapos megfigyelése, széles körű ismeretei sok oly humoros vonást lesnek el, a­me­lyek sajátságos varázsukkal bilincselik le az olvasó figyelmét. A »Kisfaludy« és »Petőfi táraság« már évek előtt tagjai közzé választotta a grófot, aki azóta felol­vasásaival is egyik legmunkásabb tagja ez irodalmi társulatoknak. Emlékezetes marad Szigligeti Ede felett mondott emlékb­eszéde is, a­melyben sokoldalú tehetsége, mint szónoké is a legkedvezőbb világításban tűnik fel. S ha még megemlítjük néhány novelláját és a most sajtó alatt lévő »Újabb költeményeit«, talán fel is soroltuk, magyar nyelven megjelent műveinek főbbjeit. Meg kell még említenünk, hogy Zichy gróf iro­dal­m­­unkat a haza határain kívül is sikeresen ismer­teti. Valami 15 évvel ez­előtt lefordította Szigligeti »Trónkeresőjét«, mely több német színpadon határo­zott sikert aratott. A gróf mesterileg kezeli a német nyelvet és e tekintetben egyedül Dóczy Lajos mérkő­zik vele. Kitűnő nyelvismerete segítségével sikerült a világpiaczra vinni számos más magyar művet is. Da­lainak szövege is két nyelven jelenik meg egyszerre. Zichy Géza gróf német fordításai és költemé­nyei lelkes fogadtatásban részesültek a külföldön.­­ Zenei teremtő tehetsége már kora ifjúságában nyilvánult­: alig érték el kezei az oktávot, már is meglepte hallgatóit rögtönzött fantáziáival. Szülei jókor felismerték zene­költői hajlamát s kitűnő mesterek gondjára bízták kiképzését. Hatalmasan fejlődő tehetsége csakhamar ma­gáévá tette mestereinek fényoldalait. Mayerbergerrel a »contrapunct« titkaiba ha­tolt, Volkmann Róberttel a hangszerelés finomságát sajátította el, genialitását Liszt Ferencz fejlesz­tette ki. Alaki kiképzése után eleinte főkép a dalszer­zésre adta magát. Légióra rúg dalainak száma, ame­lyeket az érzés mélysége és igazsága, a forma plaszti­­czitása és változatossága jellemeznek. Közvetetlenségüket nagyban fokozza, hogy nem mások költeményeire erőlteti dalait: nála a melódia és szöveg egyszerre születnek meg. A külföldön kevesen, hazánkban még senki sem irt szebb műdalokat. Lipcse, Berlin, Magdeburg, Köln előkelő és válogatós zenemű-intézetei versenyeztek dalainak ki­adásáért, a­melyek­ immár 10 vaskos füzetet tölte­nek meg. Dalai magyar és német szöveggel jelentek meg. A német kritikusok valódi elragadtatással szólnak róluk, azt állítva, hogy a német szöveg »nem fordítás, hanem új költemény«. Hasonló siker követte megzenésített balladáit is: a »Tündérek tavá«-t és »Zách Klárá«-t, amelyek­nél a drámaiság mellett a rithmus szépsége és a ki­fejezések ereje vívta ki a nagy közönség tetszését. Zichy Géza a zene­irodalom spec­iális munkája is: a világirodalom balkézre írt darabjai alig egy­negyedét teszik ki annak, a­mit a gróf egymaga irt. Huszonöt éves pályája alatt mindig saját szer­zeményeit és arrangementjait játszta. »Etudes« czímmel hat testes füzetet írt a bal kéz számára, a­melyeknek elseje a párisi Heugel-nél jelent meg, Liszt Ferencz előszavával. Wagner operáinak népszerűsítésében is nagy része van: a bayreuthi maestro számos operájára parafrázisokat,transzkripcziókat s fantáziákat szerzett. Beethoven, Mozart, Chopin, Liszt. . . szóval alig van modern zeneszerző, a­kinek hangversenydarab­jait át ne dolgozta volna balkézre. A hírneves Durand (Páris), Rather (Lipcse) és Guttmann (Bécs) kiadásában megjelent művein kí­­­­vül különösen a gyújtó hatású »­ Magyar rhapsodia«­­ját és Rákóczy-indulóra írt remek fantáziáját kell­­ zongoradarabjai közül még megemlítenünk. Zeneköltői működésének csúcspontját énekkari és orchestrális műveivel érte el. Nagyszabású s me­­részröptű szerzeményei megtették körútjukat min­denütt, a­hol a nemes zenének művelői akadnak, de különösen Németországban és Oroszországben talál­tak lelkes fogadtatásra. Az »Ave Maria« (szoprán s zenekar) sikere után roppant hatást ért el a pécsi orsz. Dalárünnepen előadott »Magyar Serenade« czímű (férfikar és nagy zenekarra írt) impozáns darabjával, a­mely azóta is egyik legpopulárisabb alkotása az ünnepelt szerzőnek. A Breitkopf és Hartel-nél megjelent »Tündé­rek Tavá«-t (tenorra és nagy zenekarra) a bécsi ope­rában is előadták. A geniális költőt nagy ováczióban részesítette a bécsi közönség. A »Liszt-induló« és a Verbungos« (mindkettő nagy zenekarra) zajos fogadtatása után »Egy vár tör­ténete« czímű, költeményekkel kísért zenekari ciklu­­sával lépett fel, a­melynek sikere páratlan volt. Rövid idő alatt bejárta a világot. Budapesten, Debreczen­­ben és Pozsonyban is előadták. Hogy mit jelent ez, csak azok képesek felfogni, a­kik a viszonyokat ismerik és tisztában vannak azokkal nehézségekkel, a­melyek e darabbal együtt járnak. Említésre méltók »katonai indulói« is, a­melye­ket a tetszetős melódián kívül a pezsgő elevenség tesz kedveltekké. »Dolores« zenekölteménye a nagy zenekar és ma­gán­ének számára van írva. Legelőször Budapesten mutatták be. Berlini és szt. pétervári sikerei után majdnem minden nagyobb város sietett bemutatásával. Németországban »romantikus oratóriumnak« nevezték el. Valóban megfelelő czime azonban: Ora­torium ; nagy zeneköltemény. Újabb keletű művei: a »Nemzeti zenede« 50 éves fennállásának jubileumára irt, 6 részből álló »Cantate« és az »Alár« czimű 4 felvonásos, saját szö­vegére irt nagy opera.* Ki tudná méltó színekkel ecsetelni a vetélytárs nélkül álló virtuózt ? Hivatott toll kellene arra, hogy csak megközelítő­­leg is méltányolhassa játékának bűvös hatását, a­mely az egy kézzel való zongorázás technikáját eddig még ismeretlen magaslatra emelte. Ujjai alatt új hangot nyer a zongora, az élet­telen elefántcsont billentyűk életre ébrednek, keres­sük azt a titkos varázslót, ki félkezének csodáit elő­idézi. Ha szemünket behunyjuk, el sem hisszük, hogy csak félkezével csalja ki az égi hangokat. Külföldi körútjain akárhányszor megtörtént, hogy a tapsvihar elhangzása után megvizsgálták zon­goráját, hogy nem-e valami titkos gépezet segíti já­tékában. Császárok, királyok bámulták meg félkezét, mely a zongorából zenekart csinál. Huszonöt éves virtuózi pályáján koszorút ara­tott. Egyetlen, páratlan maradt a maga nemében. A Pozsonyban 1866 márcz. 26-ikán megkez­dett diadalútja, mint egy tündérálom tűnhet fel művészünk lelki szemei előtt. 1867-ben Budapestet hozta lázba, amely lelkese­désében üdvriadallal üdvözölte az akadémia nagy termében. Bécsi és gráczi első rövid hangverseny-körútja után, Liszt buzdítására, mindig nagyobb gyűrűkben folytatta hódító útjait. 1878-ban Németország, 1879-ben Páris rajong művészetéért. 1880—1890-ig Christianiától Nápolyig Skandi­náv, Orosz-, Német-, Franczia-, Belga-, Osztrák- és Románországot öleli fel. E körutazásai zajosak és­ fényesek voltak. A tudomány, művészet és születés fejedelmei rajzották körül s vetélkedtek abban, mint tüntessék ki figyelmükkel. Művészetét mindig önzetlenül ragyogtatta; hangversenyeinek 100,000-ekre rugó jövedelmeit ki­zárólag jótékony czélokra szentelte. A humanizmus és kultúra minden képzelhetői intézményének javára játszott, főkép pedig kórhá­zak, »Irgalmas nének Vöröskereszt-egyesületek« szá­mára minden országban. Rendkívül gazdagította a »Nemzeti zenede« nyugdíj alapját, a »Liszt Fe­rencz« alapot. Tanárának, Volkmann Róbertnek díszes síremléket állított. Szeged javára is óriási összeget szerzett. Diadaljelvényeit tetétleni kastélyának nagy terme rejti. Dicsőséges, de fárasztó művészi körútjairól ha­zatérve, mindig Tetétlenen találta fel boldogságát kedves neje, gróf Karác­snyi Melania és 5 gyermeke körében. * 1891. febr. 1-én, ő felsége a király bizalma a m. kir. opera és nemzeti színház intendánsi állásá­nak betöltésére szólitotta fel gróf Zichy Gézát, a ki midőn e nagy felelősséggel járó állást elfoglalta, a sajtó és a közönség általános rokonszenvével találko­zott. Annál nagyobb volt iránta a bizalom, mert be­köszöntő beszédében azt mondta, hogy »az operát európai színvonalra törekszik emelni, idegenek segít­ségével most, önerőnkből egykor.« Továbbá fejlesz­teni kívánja benne a magyar zenét is, csak aztán a közönség meg ne bénítsa túlzott igényeivel a hazai erőket És azon kezdte, hogy rögtön előadásra tűzött ki két magyar zene­szerzeményt: Mihálovits »Toldi«« ját és Szabados Károly »Viola« czimű hallétjét. * Az uralkodók kegye sok kitüntetéssel halmozta el: az osztrák »Lipót«-, a német »Korona«-, az orosz »Szt. Anna«-, a dán »Danebrogh«-, a svéd »Wasa«-, az olasz »Korona«-, a baden-zehringhi »Oroszlán«-, a nassaui »Adolf«-rendek középkeresztjei ékesítik mellét; de ott ragyog egy még díszesebb, a »Szeretet és Hála« rendjele, melyet a nemzet tűzött n­emes fia, keblére. II. nemzetközi ornithologiai kongresszus. A II. nemzetközi ornithologiai kongresszust tudvalevőleg Budapesten tartják meg máj. 17-én. Többször ismertettük részletenként a kongresszus tervezetét, feladatát, teendőit. Tekintettel az ügy általános érdekére és fontosságára, most itt közöl­jük egyben a kongresszus és a kongresszussal egybe­kötött kirándulások egész programmját: I. Általános rész. 1. A II-ik nemzetközi ornith­ologiai kongresszus, melynek költségeit a m. kir. kormány, Buda­pest fővárosa és maga a kongresszus saját bevételeiből fe­­dezi, az 1891. év május 17-én azaz pünkösd vasárnapján, Magyarország fővárosában Budapesten ül össze és ugyan­azon hó 20-ik napján zárul be. 1 2. Az összes ügyek intézése a magyar nemzeti múzeum palotájában, Buda­pesten, berendezett központi irodában történik, a­hová minden bejelentés és kérdés intézendő. 1 3. A ma­gyar bizottság gondoskodott arról, hogy a kongresszus tiszteletére a nemzeti múzeum előcsarnokában, a ma­gyar szent korona országainak ornisa, systematikai musae­­ológiai elrendezésben kiállíttassák, kapcsolatban a cs. és kir. közös kormány által rendezett, s Bosznia és Herczegovina teljes madárfaunáját felölelő gyüjteménynyel ; továbbá a zágrábi természetrajzi múzeum által bejelentett s Szerbia és Momenegro faunájához tartozó madárfajokkal; végül a budapesti állatkertben levő élő madarak s ugyanott a ma­gyar állat- és növényh­onosító társulat által rendezett, ba­romfi- és galamb-kiállítás bemutatásával. 1­4. A magyar bizottság intézkedett, hogy a kongresszus alkalmából a ma­dárvonulás, Magyarország egyes kiválóbb pontjain végzett mintaszerű megfigyelésének eredménye grafikailag feldol­goztassák, kiállíttassék és előadassék. 1­5. A magyar bi­zottság elhatározta még, hogy a kongresszus tiszteletére és tagjainak ajánlva egy emlékkönyv adassék ki, a­mely Pe­tényi Salamon Jánosnak, a magyar tudományos ornithologia előharczosának életképét a Cerchueis vespertirta, Linné, tőle származó leírását, ábráját és e magyar búvár levelezéséből fenmaradt néhány fontosabb levelet tartalmazza. A bizott­ság ezenkívül kiadja Magyarország ornisának, Frivaldszky János, a nemzeti muzeum igazgató ője által szer­kesztett tudományos katalógusát is. — 6. A feldol­gozandó anyag tekintetéből a kongresszuson a munka­felosztás elve érvényesül, a­mely czélból következő be­osztás történt: a) ünnepélyes nyilvános összes­ ülés, mint megnyitó-ülés 1891. május 17-én; b) meg nem határozott számú zárt osztály-ülések ; c) meg nem határozott számú külön bizottsági ülések ; d) ünnepélyes nyilvános összes­ülés, mint záró-ülés, 1891. május 20-án; e), ezen programai­ban foglalt napirendek annyiban érvényesek, a­mennyiben azokat az állandó nemzetközi ornithológiai bizottsággal foly­tatott tanácskozások, vagy pedig a kongresszus összesége nem módosítanák. A jelentkezések mérvéhez, illetőleg az állandó nemzetközi ornithológiai bizottság előzetes tanács­kozásainak határozataihoz képest, több osztály­ vagy külön bizottság egyesíthető lesz. — 7. Az állandó nemzetközi ornithologiai bizottság tanácskozásai már 1891. május 14-én kezdődnek. Összejövetel: este a nemzeti muzeum palotájá­ban. — 8. Végül a magyar bizottság még arról is gondos­kodott, hogy a kongresszus után, annak tagjai, megbízható vezetés mellett az ország ornithológiailag fontosabb pontjait megtekinthessék. 1 9. A kongresszuson nyelvszabadság uralkodik. Bármily irányú indítványok, ápril 30-áig bezá­rólag, a magyar bizottságnál jelentendők be. II. Specziális­ rész. 10. Tagok. A kongresszusnak tagja lehet mindenki, a­ki az ornithologia iránt érdeklődik s a tagsági dijat lefizeti. A kongresszus összessége négyféle tagokból alakul, u. m. : 1. Az állandó nemzetközi ornitho­logiai bizottság tagjaiból. 2. Az államok és testületek kül­dötteiből. 3. Működő tagokból, kik a munkálatokban részt­­vesznek. 4. Pártoló tagokból, kik a beiratási dij lefizetésé­vel a kongresszus munkálatait előmozdítják. Pártoló tagok lehetnek azon testületek és egyének is, kik a csupán csak beküldik a beiratkozási dijjat. 11. Beiratkozás. A tagok beiratkozása május 14-én kezdődik és a kongresszus tartama alatt is eszkö­zölhető ; a beiratkozási helyiség a magyar nemzeti múzeum palotájában berendezett központi iroda, mely egész napon át nyitva áll. A beiratási dij 10 o. é. szt. Magyar közép­iskolai tanárok, továbbá tanítók, a dij felét, azaz 5 fo­rintot fizetnek. Minden tag tartozik bejelenteni helyben levő lakását, esetleg értekezésének czimét, az osztályt, melyben működni és a kirándulást, melyen résztvenni kiván. Több osztályba való beiratkozás meg van engedve. A be­iratási díj fejében minden kongresszusi tag, az összes köz­leményeket és kiadványokat díjtalanul kapja. Továbbá meg­kapja az igazoló jegyet, melylyel a kiállítások ingyen láto­gatása jár. Végre megszerzi a tanácskozási és szavazati jo­got a nyilvános és ezenkívül azokon a bizottsági üléseken, melyekre külön jelentkezett. 12. Május 16-án. Napirendek. Május 16-án a II-ik nemzetközi orn­ihologiai kongresszus megnyíltának előestéjén, a megérkezett tagok ismerkedési estélye esti 7 órakor a »Hungária« vendégfogadóban. 13. Május 17-én. A kongresszus megnyi­tása. Délelőtt 10 órakor ünnepélyes nyilvános meg­nyitó összes­ ülés a magyar nemzeti múzeum dísztermében. 14. A megnyitó ülés napirendje. A kor­elnök és a 4. körjegyző választása. Üdvözlés a kor­mány, a magyar bizottság és Budapest főváros nevében. A korelnök és a közjegyzők működésbe lépnek. Erre megválasztatik : a kongresszus elnöke ; 10 alelnök, 1 főtitkár, 6 jegyző, 1 quaestor. A megválasztott elnök és tisztikar elfoglalja helyét; az elnök megnyitja az ülést és tudatja a napirendet, még­pedig: 1. A tiszteleti tagok vá­lasztása. 2. A magyar bizottság tájékoztató jelentése. 3. A beérkezett ügyiratok felolvasása. Az állandó nemzetközi or­nithologiai bizottság hivatalos jelentései és pedig : 4. Az I. kongresszus óta kifejtett tudományos működésről. 5. Pénz­tárkezelésről, pénztári jelentés. 6. Külön bizottságok válasz­tása Az osztályok és különbizottságok felszólittatnak a meg­alakulás és a munkálatok megkezdésére. Homeyer Sándor (Greifswald) ünnepi előadása : »A központi Nyugat-Afrika madár­életéről.« A gyűlés bezárása. 15. Délután fél 3 órakor az ornithologiai kiállítás megnyitása a magyar nemzeti múzeum palotájában . 4 óra­kor ugyanitt Hermann Ottó demonstrálja a honi madarak vonulásának mintaszerű megfigyeléseinek eredményeit. 6 órakor esetleg az állatkert megszerd—e­jiste társas ösz­­szejövetel az állatkerti vendéglőben. 16. Május 18-án. Az osztályok és külön­bizottságok megalakulása és munkálatai­nak megkezdése. Az osztályok azon kongresszusi ta­gokból alakulnak, a­kik az alább felsorolt osztályokba a beiratkozás alkalmával jelentkeztek. A megalakulást a ma­gyar bizottság részéről kirendelt osztályvezető végzi, a­ki az osztálytagokat a részükre meghatározott helyiségbe kalau­zolja és a megalakulásra felkéri. Az osztályvezetőnek, a magyar bizottság főtitkára kézbesíti az osztályelőadó nevét, az osztálytagok és az előadások névsorát, melyet az, a meg­választott elnök kezeihez juttat. A megalakulások reggel 9 órakor történnek. Az osztályok választanak: 1 elnököt, 1 alelnököt, 1 jegyzőt. Az előadó, a­mennyire lehetséges, előre meg van határozva. Az osztályok teljesen önállók és meg­alakulás után azonnal munkához látnak. Az osztály­elnökök osztályaik működéséről a kongresszus záró­ülésén jelentést tesznek. A jegyzők tartoznak minden ülés után a summa­­rium számára, egy rövid közleményt a magyar bizottság főtitkárának átadni. 17. Osztályok: 1. Systematica. Előadók: R. B. Sharpe (London), dr. A. Reichenow (Berlin.) Magyar osz­tályvezető : dr. Madarász Gyula. 2. Biológia. Előadó: dr. E. Oustalet (Páris). Magyar osztályvezető : dr. Entz Géza, magyar bizottsági alelnök. 3. Anatómia. Előadó: dr. M. Fürbringer (Jena). Magyar osztályvezető : dr. Thanhoffer Lajos e. tanár. 4. Avigeographai. Előadó : dr. E. H. Giglioli (Florenz). Magyar osztályv. : Frivaldszky János muz. ig. őr. 5. Oologia. Előadó : (üresedésben.) Magyar osztályvezető : dr. Lovassy Sándor tanár. 6. Migratio. Előadók: dr. J. A. Pál­mán tanár (Helsingfors), Herman Ottó (Magyarország.) Ma­gyar osztályvezető: Szikla Gábor tanár. 7. Ornithologia oeconomica. Előadók : K. Th. Liebe udvari tanácsos (Gera) és Jacobi von­­Wangelin erdőmester (Merseburg). Máday Izidor miniszt. oszt. tanácsos (Magyarország.) Magyar osz­tályvezető : Ghyczy Béla nyug. altábornagy. Az előadásokat, értekezéseket és ülési jegyzőkönyveket, az illető osztályelnök legkésőbben május 20-án déli 12 óráig át­adja a magyar tudományos bizottság elnökének, Herman Ottó országgyűlési képviselőnek. Az osztályok és bizottságok jegyzői kötelesek a referátumokból, előadásokból és a jegyzőkönyvekből egy­­egy rövid kivonatot a kongresszus főtitkárának, naponkint 9 órakor reggel s akként benyújtani, hogy a 18-iki ülésekről szólók 19-én, az utóbbi napról szólók 20-án jussanak a fő­titkár kezeibe. 18. Külön­bizottságok. a) Az állandó nemzetközi ornith. bizottság pénztárkezelésének felülvizsgá­lására 3 tag, a­kik elnököt választanak. Magyar osztályvezető Xántus János, b) Az állandó nemzetközi ornith. bizottság tudományos működésének felülvizsgálására. Magyar osztály­­vezető : Csató János, c) Egy általános és nemzetközi madár­rendszer és névjegyzék megállapítására. Magyar osz­tályvezető : Paszlavszky József tanár, d) A madarak nagy vándorútjainak meghatározására vonatkozó terve­zet kidolgozására. Magyar osztályvezető: Buda Ádám. e) Az állandó nemzetközi ptnith. bizottság újjászervezésére. Előadó : A. B. Meyer udvari tanácsos (Drezda). Magyar osz­tályvezető : dr. Horváth Géza. A b) c) d és e) alatt felsorolt bizottságok egy-egy elnököt és jegyzőt választanak, s az el­nökök tartoznak az ülési jegyzőkönyveket és előadásokat május 20-án déli 12 óráig a magyar bizottság főtitkárának, Chernel Istvánnak átadni. A külön­bizottságokat a kirendelt magyar osztályvezetők az illető helyiségekbe vezetik, a meg­­alakululásra felkéretik, mire a munka megkezdődik. 19. Esti 6 órakor a magyar tudományos akadémia üléstermében nyilvános előadás. Előadó : Collett Róbert ta­nár (Clivstiania) . »Az arktikus Norvégia madáréletéről. 20. Május 19-én. A munkálatok folytatása az osztá­lyokban és külön­bizottságokban.­­ 21. Esti 6 órakor a tudomány-egyetem álattani és öss­zehasonlító boncttani inté­zetének előadó­termében nyilvános előadás. Előadó: schmid­­hoffeni Tschusi Viktor lovag (Ausztria). »A havasi madarak életéről.« —■ 22. Esti 8 órakor társas összejövetel a Margit­szigeten. 23. Május 20-án. Délelőtt 10 órakor ünnepélyes nyil­vános záró­ülés a magyar nemzeti múzeum dísztermében. A záró­ülés napirendje. A megnyitó ülés jegyzőkönyvének fel­olvasása. A beérkezett ügyiratok felolvasása. A külön bi­zottságok elnökeinek, előadóinak, vagy jegyzőinek jelentései. Az osztályok elnökeinek, előadóinak, vagy jegyzőinek jelen­tései. A jelentések megvitatása és elintézése. Az állandó

Next