Nemzet, 1891. szeptember (10. évfolyam, 3234-3261. szám)
1891-09-11 / 3244. szám
SZERKESZTŐSÉG [UNK] szerencsiek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK *gy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. NEMZET Ára 5 kr. vidéken 6 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) 324:4. (249.) szám. Reggeli kiadás: Budapest, 1891. Péntek, szeptember 11. Kiadó-hivatal: í Ferencziek-tere, Athenaeum-épülei, föld«»Ím& Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva, 1 hónapra ............. •• 2 írt, 3 hónapra .......................... 6 * 6 hónapra 12 . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Ara 6 kr. vidéken 6 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) X. évi folyam. Budapest, szeptember 10. Azt a furcsa határozatot hozta az u. n. »jogpárt« Horvátországban, hogy az ifjucsehekkel politikai szolidaritásba lép, tehát maga elé az ifjú csehekével egyenlő magatartást és akcziót fog kitűzni. Minthogy pedig az ifjú csehek legújabb programmja kilátásba helyezi a politikai passzivitást, tehát a törvényhozásból való kilépést és a tartománygyűléstől való távolmaradást, így — ennek bekövetkezése esetén — a nagy csehek és a nagy horvátok öblös szájának elnémulására is számíthatunk. Egyik sem lesz valami nagy horderejű esemény, főleg pedig a nagy horvátok elhallgatása fog bizonyosan következmények nélkül maradni. De hát ezért ezzel a kérdéssel mégis érdemes — az igaz, hogy csak egy perczig — foglalkozni, mert van egy-két oldala, mely figyelmünket és bírálatunkat teljes mértékben kihívja. Először is, meg kell jegyeznünk, hogy a két túlzó pártnak mindjárt helyi jelentősége különböző. Az osztrák és illetőleg a magyar birodalomra kiható nagyobb fontossága nincs egyiknek sem. De az ifjúcsehek, erős izgatással és hosszas, jól szervezett korteskedéssel eljutottak legalább odáig, hogy a cseh tartománygyűlésen többségre vergődtek. A horvát jogi párt ezt sem tudta elérni, sőt híveinek, főleg pedig képviselőinek szaporodása helyett ezeknek folytonos csökkenése és fiaskója következett be. Annál kevésbé juthattak tehát abba a helyzetbe, hogy a közös törvényhozásba bevihessék képviselőiket és követeléseiket. Ami egyébiránt, hogy a túlzó izgatóknak és nagyfontosságú frázis hősöknek egyátalában nem válik javukra, azt bizonyítja az ifjú csehek tapasztalása. Ezek ugyanis nagy ígéretek és követelések árán bejutottak az osztrák birodalmi tanácsba. Azonban — úgy látszik — ez volt veszedelmük, illetőleg hanyatlásuk kezdete. Mert üres frázisaik hatástalanoknak bizonyultak a bécsi parlamentben és minthogy még csak szabatos formulázásig sem jutottak, sem közjogi követeléseikkel, sem állítólagos programmjuk más részeivel, sőt pl. a külügyi politika tekintetében egyetlen nyilatkozat történt részükről, Vasaty extemparizácziójában és ezt is meghazudtolni voltak kénytelenek; a helyi, nemzetiségi érdekek képviseletében pedig ép oly tudatlanok, mint befolyás nélküliek voltak s így Bécsben semmiféle jelentőségre emelkedni nem tudtak; odahaza pedig kezdték lejárni magukat. Sőt még az alapkövetelésre nézve is, amely pártjuk egyéniségét van hivatva képezni, az állítólagos cseh államjogra nézve összevesztek és a legellentétesebb magyarázatokba elegyedtek. Azért, hogy ebből már most viszály ne keletkezzék, e napokban külön, hosszas tanácskozást tartottak, de ezt sem világos kijelentéssel, hanem semmitmondó, egyetértést valló frázissal intézték el, anélkül, hogy egyetlen mondattal definiálni merték volna, hogy tulajdonképen mire nézve értenek egyet. így természetes, hogy az értelmiség előtt nevetségessé, a nép előtt érthetetlenné kezdenek lenni még Csehországban is. Ezt látva és érezve, Gregr, már a nyár elején kilátásba helyezte, hogy esetleg a passzivitásra kell visszatérniök. De szörnyű misztikus és fontoskodó jelleget akart ennek - talán azért, hogy hívei ne siessenek erre felé — tulajdonítani, kifejtvén, hogy a passzivitás nagyon nehéz politika, ahhoz hosszasan készülni, a népet edzeni és a pártot szervezni kell. Ami vagy üres frázis, vagy az illegális politika alattomos cselszövényének és titkos czéljainak, külső eseményekben bízó várakozását fejezi ki. Mert, ha ezt nem akarja kifejezni, akkor a passzivitás nem nehéz, az maga a tétlenség és engedelmesség. Ahol ez a kettőt megtagadják, ott nehéz a passzív politika, amihez nagy erő kell és egyúttal sok koczkázattal és nagy veszélyekkel jár, az illető népre nézve. Nem tudjuk, mit értett Griegr annak idején a passzivitás alatt, de azt tudjuk, hogy követői akkor még hallgattak erre a pontra nézve. Csak most újabban fejtegette ezt a lehetőséget két híve, ami ha pártjában érvényre találna jutni, nem fogna egyéb lenni, mint a tehetetlen és eredménytelen frázisharcznak, a birodalmi tanácsból és a tartományi gyűlésből való — nem épen dicsőséges — meghátrálása, hogy legalább az ottani fiaskó ne legyen tökéletes. De akkor aztán elő fog állani az ifjú csehek újabb csalódása, mit már most előre meg lehet mondani. Áll pedig ez abból, hogy úgy az osztrák birodalmi tanács mint a cseh tartománygyűlés minden fenakadás nélkül, napirendre fog felettük térni és épen ennek következtében terveznek is, a községekben és a választókerületekben izgatást; ezt sikeresen megcsinálni képesek nem lesznek, mert a befolyásos tényezők ép úgy, mint az érdekek, e szűkebb körökben is, egyszerűen napirendre fognak felettük térni. A felfújt hólyag kipattan és ürességét mindenki látja. Ez szomorú vég, egy nagyhangú küzdelemben, de talán mégis tisztességesebb, mint ha az elfoglalt állásokban sülyednek el, frázisaik halmaza alatt és vesznek el semmiségük teljes bebizonyultának tudatában. Hanem hát ez osztrák dolog, ehez — egyelőre — több szavunk nincs. De ha a horvát u. n. jogpárt követni találná az ifjú cseheket, még nyomtalanabbul és észrevétlenebbül enyésznék el, mert még csak azokkal a pozicziókkal sem bir, melyekkel az ifjú csehek bírnak. Ha tehát reájuk, ebben a kapcsolatban mégis reflektálunk, annak egy Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. szén más oka van. Ez a politikai szolidaritásnak egy más titkos értelme, amire esetleg a horvátok ezzel a frázissal lekötötték magukat. De ha ez az eset áll, ez már a horvát politikai és rendőri hatóságnak ad dolgot és ebbe nem akarunk elegyedni. ) A király Galgóczon. — Távirati tudósítások. — Galgócz, szept. 10. (B. C.) A mai hadgyakorlat azt bizonyítja, hogy az erők együttartása által nagy eredmények érhetők el. Ő felsége a gyakorlatot figyelemmel kisérta e többször teljes megelégedését fejezte ki. Az északi fél parancsnoka a múlt éjjel megparancsolta, hogy erősen nyomuljanak előre Galgóczon át s csatlakozzanak a Vágvölgyében előre nyomuló (feltételezett) derékhadhoz. A 11. gyalog-hadosztály már reggeli fél 7 órakor elindult Nagy-Kippányból Galgócz felé; a 74. honvéd-dandár, Petényi ezredes parancsnoksága alatt Pásztó felé nyomult, hogy az első hadoszloppal párhuzamosan Galgóczra érkezzék. A bal szárny fedezésére egy honvéd-zászlóaljat küldtek ki. A 16. lovasdandár Perencz Ferdinánd főherczeg ezredes parancsnoksága alatt fél nyolczkor Kis-Szurányról Lukács felé nyomult, hogy Kelecsényen keresztül szintén Galgóczra érjen és mint az exponált balszárny fedezete, a területet felderítse. Az volt tehát a terv, hogy az egész hadosztály az ellenség előtt homlokzat-változtatással keresztülhatoljon. Azonban a déli fél felvonulása ezt lehetetlenné tette. A parancsnok ugyanis ma reggel az ellenfelet északkeletre akarta szorítani. Edzeiből egy hadoszlopot a Galgócz mellett levő Gáborhegyre küldött. A délelőtt folyamán a galgóczi hidakat egy század megszállotta. A másik hadoszlop Újlaktól a Pásztor és Gáborhegy közötti magaslatokra indult. A harmadik oszlop Aba-Lehotáról nyomult előre, hogy párhuzamosan a Pásztótól keletre eső hegyhátat megszállja. A lovas dandár azt a megbízást kapta, hogy a jobb szárnyat fedezze és a kelet felé eső terepet Nyitráig derítse fel. E menetelési irány következtében a déli félnek az északi fél szárnyára kellett bakannia. A lovasság már 9 óra előtt érintkezésbe lépett egymással, míg a két hadosztálynak különféle hadoszlopai még két óráig akadálytalanul mehettek. A 28. gyalogdandár élén a 11 vadászzászlóaljjal Alsó-Varasdra érkezett, midőn a lovasőrjárat ellenséges csapatokat jelentett. Bár ez a hadoszlop a vele párhuzamosan előnyomuló honvéddandár által minden támadás ellen védve volt, mégis azt határozták, hogy az ellenséget erélyesen megtámadják és az utat lehetőleg szabaddá teszik. Az eredeti irány elhagyásával, dél felé vonultak fel, hogy az ellenséggel kifejlődött vonalban szállhassanak síkra.Uz alatt a két lovas dandár között felette érdekes ütközet játszódott le. Perencz Ferdinánd főherczeg az őrjárattól azt a jelentést kapván, hogy csakis lovasság áll vele szemben, arra határozta magát, hogy az egész dandárt Szilire küldi s ennek közelében az ellenséget megtámadja és ha lehetséges, a déli hadosztálytól leszorítja. Az ellenség kombinált lovasdandárának parancsnoka azonban sokkal kedvezőbb terepviszonyok mellett, az északi fél lovasdandárát, habár csak perczekkel is, de megakadályozta. Lovas ütege Lukácstól északra nyomult és a Szili mögött látható hadoszlopokra tüzelni kezdett. Csakhamar válaszolt azonban északnyugatról az V. hadtest tüzérezred lovas ütege, mely az ellenséges ágyukat sakkban tartotta. Midőn Perencz Ferdinand főherczeg a Szili melletti mély földhasadékból előnyomult, az ellenfél már teljesen ki volt fejlődve és irtózatos erővel rohant le a Württemberg huszárok három lovasszázadára és a főherczeg Nádasdy huszárjainak három lovas századára, úgy annyira, hogy ez utóbbiaknak csak azért sikerült a rohamot kikerülniük, mert szétoszoltak és elég idejük volt, hogy sorakozva, a rohamot felfogják és teljes rendben vonuljanak vissza. Perencz Ferdinánd főherczeg azonban az ütközettel nem elégedett meg. Miután a döntnökök azt rendelték, hogy Szili mögé vonuljon vissza és azt jelentették neki, hogy nincs közelében gyalogság, Assakürttől nyugatra összeszedte csapatait és az ellenfelet nagy elővigyázattal és a döntő pillanatban nagy vitézséggel támadta meg. Ez alkalommal Perencz Ferdinánd lovas dandára rövid ágyúharcz után, a déli fél egész kombinált dandárát teljesen túlszárnyalta és bekerítette. Magára az ütközetre ez összecsapásnak csak annyiban volt jelentősége, hogy a többi csapatok szabaddá lettek; dönteni a lovasság most sem döntött. Ez alatt megkezdődött a gyalogsági- és tüzérségi harcz is. Kezdetben a 14. gy.hadosztállyal csak egy dandár állott szemben és ezért erősen szorongatta a déli felet, amelynek parancsnoka elrendelte, hogy a dandár csak késleltető harczot folytasson, míg az Arthold hadoszlop hozzá nem csatlakozik. Pásztó körül ennek folytán két órán át tartott a harcz. Egyidejűleg Pásztótól nyugatra a Petényi dandár Kranitz dandárával állott heves harczban, a nélkül, hogy e dandárok derékhadukkal közvetlen összeköttetésben lettek volna. Az Arthold dandár, miután a galgóczi hidakat egy század megszállotta, részint az után, részint az erdőségen át előnyomult és a Holzbach dandárhoz csatlakozott. Csak most kezdte el a déli fél a támadást az egész vonalon. A nézőközönség azt hitte, hogy az északi fél a terepet megtámadhatlanul elfoglalta és hogy bekeríti a déli felet. A szokatlanul heves harcz után a visszavonulás példás rendben történt. Különös dicséretet érdemelnek a déli fél ütegei, amelyek előnyomulásukban semmi akadályt sem ismertek. Ő felsége kezdetben a lovasdandárok működését kisérte figyelemmel és együtt lovagolt a lovasszázadokkal, miközben egyes lovasszázadokat, így különösen a honvédhuszárokat, akik az első rohamnál döntőleg folytak be, ismételve megdicsért. Ezután végiglovagolt az északi fél vonalán Pásztóig és Károly Lajos, Rainer és és József főherczegek kíséretében végig nézte a honvéddandár küzdelmét, ahol szintén alkalmat vett magának, hogy azokat megdicsérje. így nézte aztán végig Albrecht, Vilmos főherczeg és Frigyes főherczeg, továbbá Bauer b. hadügyminiszter és Beck b. táborszernagy kíséretében a gyakorlatot. Ő felsége néhány pompásan hajtó lovastüzért, továbbá egyes ütközetben és menetelésben lévő zászlóaljat is megdicsért. Tényleg megtekintésre méltó is volt az a nyugalom, pontosság és rend, amellyel a csapatok még 6 órai menetelés után is működtek és az a tűzfegyelem, amellyel megütköztek. Egy kis baleset is történt: Zichy gr. főhadnagy lova felbukott, de szerencsére, lovasa nem sérült meg. Egy óra volt, amidőn a déli fél az assó-kürti vonalig előnyomulhatott. Az északi fél parancsot kapott, hogy vonuljon vissza a tegnap elfoglalt állásba, és maradjon ott mai éjjel. Ő felsége 1 órakor kocsin tért vissza a gyakorlatról. Egyidejűleg Károly Lajos, József és Rainer főherczegek a gyakorlattérről Galgóczra hajtattak. Br. König gyalogsági főfelügyelő a gyakorlatról lóháton jött ide vissza. Albrecht főherczeg Vilmos főherczeggel, Beck br. táborszernagygyal és Bauer br. hadügyminiszterrel Újlakra hajtatott. Frigyes főherczeg a gyakorlat után a parancsnokokkal hosszabb megbeszélést tartott és aztán pedig Klecskére lovagolt. Esti 6 órakor 51 terítékü udvari ebéd volt, amelyen ő felségén kívül részt vettek: Károly Lajos, József, József Ágost és Rainer főherczegek, Szapáry gróf, Fejérváry b. és Szögyény miniszterek, Tóth Vilmos, a közös legfőbb számvevőszék elnöke és Migazzy Vilmos gr. titkos tanácsosok, Erdődy Ferencz gr., Pálffy József gr.,Erdődy Imre gr. Zamoyski Jenő gr., Steiger Albert b., Skrbenszky Antal b., Bartakovics Árpád földbirtokos, Meszey Ferencz prépost, Haupt Stummer Albert b., Zay Albert b., Trsztyánszky Lajos, Prideczky Timon, Czeizel Gábor és Csippók Elek kanonokok, Thuróczy Károly dr., Rudnay Béla főjegyző, Tóth Béla főszolgabíró, Berkes Géza járásbíró, dr. Rosenfeld főrabbi, Latkóczy Imre, Victorisz Miklós, Tarnóczy Gusztáv és Krajcsik Ferencz országgyűlési képviselők, Fodor József dr. ügyvéd, Deines alezredes és Brusati olasz katonai attachék és a kiséretbeli urak. Az ebéd után ő felsége egy óránál tovább cerclet tartott. Holnap érkezik ide Zujev ezredes orosz katonai attache és Miatlev hadnagy, kik az orosz czárnak holnapra eső nevenapja alkalmából az udvari ebédhez hivatalosak. Galgócz, szept. 10. (0. É.) Szapáry Gyula gr. miniszterelnök és Szőgyény M. László miniszter a főispán kíséretében ma délután a lipótvári fegyintézetet tekintették meg, ahol őket Fabinyi miniszteri biztos fogadta. A miniszterek másfél órát töltöttek az intézetben s a nagy tisztaság és példás rend fölött dicsérőleg nyilatkoztak. A miniszterelnök különös megelégedéssel vette tudomásul, hogy morális tekintetben sok történik a fegyenczek javítására, melyhez a négy felekezeti imaház nagyban hozzájárul. A fegyintézet egyszerű, de jó konyhával és rendszeres kórházzal van ellátva. Belföld, Arad, szept. 10. (Faik Miksa Aradon.) [Az »0. E.« jelentése.] Dr. Palk Miksa ma délután érkezett körünkbe. Szonntágh Gyula nagykereskedő és az itteni kereskedelmi testület elnöke tizenkét tagú küldöttséget vezetett eléje B.Csabán. Palkot, a küldöttség szónoka melegen üdvözölte, mire Faik igen szívesen válaszolt. Aradon az Andrássy tér már kora reggel ünnepies színt öltött. Délután a pályaudvaron a társadalom minden rétegéből nagyszámú közönség gyűlt egybe. A küldöttség kíséretében megérkezett képviselőt Varjassy József, a szabadelvűpárt elnöke üdvözölte, mire Palk hangsúlyozta, hogy nyári szabadságidejéből visszatérve, első kötelességének ismerte választói körében megjelenni és pedig kétszeres minőségben, úgyis, mint képviselő, hogy beszámoljon legutóbbi működéséről, úgyis, mint barát, hogy itteni ismerőseit felkeresse, kiknek kedves körében immár kilenczedszer van szerencséje megjelenni. Arra kéri a választókat, hogy a képviselő felett szigorúan ítéljenek, barátait pedig arra, hogy tartsák meg továbbra is szíves jóindulatukban. Ezután lelkes éljenzések közt, hosszú kocsisor által kísérve, behajtatott a Behér Kereszt szállodába, melynek zsúfolásig megtelt dísztermében megtartotta nagyhatású beszédét. (Lásd mellékletünket. A szerk.) A politikai jelentőségű beszámoló után, melyet több ízben élénk tetszésnyilvánítások szakítottak félbe, Ring Vilmos mondott köszönetet a választók és a párt nevében a szeretett képviselőnek, biztosítva őt a választók megingathatlan bizalmáról és ragaszkodásáról. Bing Vilmos beszéde után még szót kért az agg Besze János, függetlenségi párti vezéregyéniség s örömének adva kifejezést, hogy a közigazgat A NEMZET TÁRCZÁJA. Szeptember 10. Hideg tűzhelyek. — Regény, az angol társadalmi életből. — írta : Norris M. E. ELSŐ KÖTET. (Folytatás.) 11 — És megígéri, hogy nem fogja ahhoz a fiatal emberhez férjhez adni, kivel együtt utazott a yachton ? — Isten őrizzen attól, hogy ígéretet tegyek ott, hol asszony forog szóban. Egyébiránt még azt is mondhatom, hogy nem tudok semmi képtelenebbet elgondolni. Ez a határozott nyilatkozat Yarinkát megnyugtatta s visszavonult hálószobájába. Gervis kitárta előtte az ajtót s mélyen meghajolt, midőn mellette elsuhogott. Mielőtt azonban a herczegnő lefeküdt volna, meglátogatta mostoha lányát, hogy tervei változását vele tudassa. Yarinkának végre is, volt bizonyos értelemben lelkiismerete — bármily különös volt is az — s talán ez késztette arra, hogy zsebében férjének utalványával ez iránt némi hálát tanúsítson. — Tudod Gén — mondá Yarinka vidáman, — én mégis csak itt hagylak, ebben a pokolban , azzal az emberevővel. Gondolkoztam e tárgy fölött s arra a következtetésre jutottam, hogy jobb, ha nem leszek olyannyira önző. Tudom, nagyon szeretnéd jobban ösmerni Angolhont, ez természetes, tőlem pedig nem lenne szép, oly korán vinni téged el ismét. Megmondtam ezt őneki is, ő pedig igazat adott nekem. Vannak neki is oly tulajdonai, melyek az embert kibékítenék vele, ha még oly farkas is. Meg nem esz téged, sőt ellenkezőleg annyi sok mindent elkövet mulattatásodra, amennyit csak kívánni fogsz. De azt hiszem, hogy nem kellene magadat iránta hidegen viselned, ha vele ezentúl összejösz. Nem, nem akarok ellenvetésekről hallani, ebben állapodunk meg. Mulass jól, ma petsze, s ne feledkezz meg a te szegény Yarinkádról, ki nélküled, sok hosszú héten át, valóban nagyon elhagyatottnak fogja magát érezni. Ezzel nyugalomra tért a herczegnő, azzal a vigasztaló érzelemmel, hogy minden hatalmában állót elkövetett, hogy az atya és leány közt barátságos viszonyt létesítsen. Hogy a tényeket »nem a maguk valóságában« tüntette fel — nem akartam élni ily elragadó asszonyra nézve az »igazságtalan« vagy épen »hazug« kifejezésekkel — az legkevésbbé sem nyugtalanítá. Claud szokta mondani, hogy Yarinka testi-lelki szervezeténél fogva teljességgel képtelen az igazmondásra s hogy ennélfogva teljes képtelenség volna vele erről vitatkozni. Két nap múlva a beachboroughi pályaudvarban, midőn a gyorsvonat elindult, nagyon megkapó jelenet játszódott le. Egy gyöngéd, előkelő asszonyság, képzelhetőleg a legragyogóbb s pompásabb barna úti ruhában a számára fentartott első osztályú kocsi ajtajában állt s majd zsebkendőjét nyomkodta a szemeire, majd egy nyúlánk, fiatal lánykát szorongatott a keblére. Egy fiatal ember, három szolga esernyő és utiköpenyekkel és egy szobalány egy szekérre való ládával és szekrénykével, néhány lépést hátrább állottak, mintha nem lettek volna képesek a fájdalmas elválást megzavarni. Csak midőn az első csengetés megtörtént már s a többi utas helyén volt, akkor érezte magát a két hölgy az elválásra indíttatva. A vonatvezető ki az utazó hölgyet »őfenségének« nevezte, kétszer volt őt kénytelen arra figyelmeztetni, hogy a vonat reá vár s végre is félig-meddig be kellett őt tolnia a kocsiba, mielőtt sipját megszólaltatta s a vonatot megindíthatta volna. A nagy emberek kedélyi érzelmeinek kitörései ritkán maradnak hatás nélkül az alantasabb közegekre s rendesen fölkeltik azoknak érdeklődését és rokonszenvét. S mielőtt az állomásfőnök az előkelő utas rangját elárulta volna a nézőközönségnek, máris nagyon megindító volt, hogy ennek a külön kocsinak birtokosa könyökben tört ki, akár egy közönséges gyermek. — Youramuff német herczegnő — felesé a szolgálatra kész hivatalnok, a sok kérdezősködésre. — A southlandi Gervis úr neje, Ő fensége Doveren át a kontinensre utazik. Kérem, térjenek ki egy kissé, hogy a fiatal hölgy átmehessen. Maga a nagy lord Courtney sem kelthetett volna nagyobb tekintélyt, mint Genovéra, midőn lesütött szemekkel kocsija felé haladt. Genovéva nagyon meg volt szégyenítve. Véleménye szerint, nagyon könnyen vált meg Varinkától. Saját óhajtása, hogy még néhány hétre Angolországban maradhasson, sokkal jobban befolyásolta. — Szeretném, ha vele mentem volna! — kiáltá, midőn lelki szemei előtt föltűnt a trouvillei után tovarobogónak magányossága. — De hogy beszélhetsz igy, mikor ő ráállt arra, hogy nélküled fog elmenni ? — veté ellen Claud. Bármint történt is a dolog, már elutazott s mi többé vissza nem hozhatjuk. Legjobb lesz, ha lehetőleg szórakozni iparkodol. Ezt be fogod látni, ha meggondolod. Genoveva mosolygott, mert úgy érezte, hogy fáradságába került máris, visszatartania magát a kedvteléstől. Hiszen könnyű nyitott hintón utazni át a legszebb angol vidékek egyikén, már magában véve is élvezet volt. A városi élethez szokott lánykának az üde nyári levegő s a kellemes utazás is nagy gyönyörűséget szerzett s ha fivére vérmes reményeit a Flemyng Nina kisasszonnyal kötendő bizalmas barátság előnyös következményei iránt, nem táplálta is teljes mértékben, csodálkozása még sem volt kisebb, midőn az ut egy kanyarodásánál föltűnt a vén, vörös szinü épület, melyben ez a vendégszerető ifjú hölgy gyermekkorát s legszebb éveit élte át. — Mily elragadó hely az ! — kiáltá. — Ily pompás valami csak Angolhonban lehet. — Egy szép, régi ház, — mondá Claud. — Festői, regényes, mindazáltal lakott is. Olyan, minőben csak jól nevelt emberek lakhatnak. Ezen olyan ház ez, minőnek Elemyng kisasszony lakását képzeltem. — Valóban? — kérdé Genovéva, kinek e szavaknál lelkesedése kissé lehűlt. — Mily különös az, hogy ugyanazon személy, mily másféle benyomást gyakorolhat a különböző egyénekre. Én vidám, fehér olaszországi villának képzeltem volna teli tükrökkel, szép bútorokkal és mindenféle tarka limlommal. — Hogyan ? — kérdé Claud meglepetve. Genoveva erre csak annyit felelt: — Én nem tudom miért, de én annak képzeltem volna. Hetedik fejezet: Flemyng Nina kisasszony. A Flemyng-villa széles árka fölötti fahidon kocsizörgés hallatszott, mire örökzöld virágcsoport mögül négy borzas ficzkó ugrott elő. Midőn pedig az idegen úrral s hölgygyel szemben találták magukat, hirtelen, különböző s nyilván bizalmatlan állást foglaltak. Claud abban a reményben, hogy velők érdekes társalgásba elegyedhetik, tréfásan megfenyegette ostorával, a mire a legidősb, mintegy tíz éves nyúlánk gyermek, egy jókora göröngyöt ragadott föl s csatakészen tartotta a kezében, míg kisebb testvérei háta mögé sorakoztak. Claud kaczagott s a kis genlemanek falanxja, hasonlóan válaszolt. A felek közti viszony már kissé feszült lön, midőn Elemyng Nina, aki ma szép, fehér piqnó öltözetében, amely kék szalag-csokrokkal volt díszítve, egész elragadóan nézett ki, látható lön s szétkergette a kis társaságot. — El innen mindnyájan! — kiáltá. — Félre! S ne is lássalak a téázás ideje előtt. Mily szép önöktől, hogy eljöttek! De a látogatás nem forraszerü, ugye ? Nem kívánják, hogy a szalonban ünnepélyesen fogadjam ? Akkor telepedjünk a czédrusok alá s a teát kihozatjuk. Ma délutánra néhány személyt lapda-játékra hívtam meg, de el nem jöhetnek. Úgy sajnálom. — Miattam ne bánja! —— mondá Genovéva. — Én úgy sem játszottam volna. Még nem is ismerem azt a játékot. — Oh, azt rögtön megtanulja. Örömest adok belőle önnek oktatást, ha kívánja. Csak attól tartok, hogy nagyon felhevülne, ha magában játszanék. Ami engem illet, én egy cseppet sem hevülök fel! Valóban, a szép Nina olyannak látszott, mintha soha sem lett volna képes kimelegedni, avagy csak kipirulni s izgatottá lenni is. Genovéva, aki a csekélységek iránt a franczia nő éles megfigyelő tehetségével birt, csodálta a fiatal angol hölgy öltözékének finom ízlésre valló tökélyét s elragadó voltát. Tetőtől talpig mi sem hiányzott belőle s nem volt rajta semmi szokatlan. Arczszine vakítóan fehér volt s a rózsás egészségtől majd kicsattant. Mozdulatai kecsesek és természetesek voltak, mit csak a gyakori testgyakorlat eredményezhetett. A kis társaság kényelmes kerti székekre telepedett, egy czédrus hűvös árnyában. Két előre hajló ágra függőágy volt erősitve s a gyepen képes újság s egy regény hevertek. A hűs, mély árnyékból kitekintő szem előtt tarka virágok ragyogó pompája s röpke lepkék serege tűnt föl, alább pedig a vén piros ház, mely zöld borostyánnal befutva, piroslevelü vad szőlőtől diszitve, úgy állt ott mint valami színpadi díszlet. — Mily nagyszerű! — kiáltá Genovéva. — Önnek boldognak kell lennie ily remek környezetben. — Nyárban valóban kellemes. Csakhogy fájdalom, ebben a ködös országban nem mindig szép az idő. Mindamellett kevés ily kellemes hely van, amelyen forró nyári délutánokon az ember elei álmodozhatnék. Örülök, hogy önnek tetszik ez a hely. Talán gyakrabban fogja idecsalni. Flemyng kisasszony nyilván nagyon barátságos akart lenni. Fiatal vendége teljes erejéből arra törekedett, hogy hasonló hangon feleljen s csak azon csodálkozott, hogy miért esik oly nehezére. Most a gyermekek egyike kiket mintegy negyedórával előbb elküldöttek volt, keresztülfutva a pázsiton, tágra tátott ajakkal s bámész szemekkel állt meg nővérével szemben. Hatalmas hírek foroghattak a nyelvén, azonban egyelőre csak lihegni tudott. — Nos, Tommy - kérdezé Nina, — mi bajod van újra? — Oh Nina, Jacky haszontalan egy fiú! — Ha kedves gyermekem, én arról nem tehetek. Ha azon kezdjük, te is haszontalan fiú vagy. Ne is fecsegj. — De Nina, ő nyerget tesz a fekete tehén hátára s azt mondja, hogy a gyümölcsöskerten keresztül fog lovagolni rajta. — No az a tehénnek nem nagyon fog tetszeni. — De Nina, ő felöltötte a te uj ruhádat és — — Utálatos gyermek! Miért nem mondtad ezt mindjárt! ? Fuss a hogy tudsz s mond meg Jacknak, hogy ha a ruhát azonnal le nem veti s szobámba nem viszi, tizennégy napig esti hat órakor kergetem aludni. De persze, rád nem fog hallgatni. Gervis kisasszony megengedi, hogy egy pillanatra távozzam ? Mégis magam nézek e szörnyű gyerekek után. (Folyt, köv.)