Nemzet, 1891. szeptember (10. évfolyam, 3234-3261. szám)

1891-09-11 / 3244. szám

SZERKESZTŐSÉG­­ [UNK] szerencsiek­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK *gy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. NEMZET Ára 5 kr. vidéken 6 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) 324:4. (249.) szám. Reggeli kiadás: Budapest, 1891. Péntek, szeptember 11. Kiadó-hivatal: í Ferencziek-ter­e, Athenaeum-épü­lei, föld«»Ím& Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­­pesten kétszer házhoz hordva, 1 hónapra .............­ •• 2 írt, 3 hónapra .......................... 6 * 6 hónapra 12 . Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Ara 6 kr. vidéken 6 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) X. évi folyam. Budapest, szeptember 10. Azt a furcsa határozatot hozta az u. n. »jogpárt« Horvátországban, hogy az ifju­­csehekkel politikai szolidaritásba lép, tehát maga elé az ifjú csehekével egyenlő maga­tartást és akcziót fog kitűzni. Minthogy pe­dig az ifjú­ csehek legújabb programmja ki­látásba helyezi a politikai passzivitást, tehát a törvényhozásból való kilépést és a tarto­mány­gyűléstől való távolmaradást, így — ennek bekövetkezése esetén — a nagy cse­hek és a nagy horvátok öblös szájának elné­mulására is számíthatunk. Egyik sem lesz valami nagy horderejű esemény, főleg pedig a nagy horvátok elhallgatása fog bizonyosan következmények nélkül maradni. De hát ezért ezzel a kérdéssel mégis érdemes — az igaz, hogy csak egy perczig — foglalkozni, mert van egy-két oldala, mely figyelmünket és bírálatunkat teljes mérték­ben kihívja. Először is, meg kell jegyeznünk, hogy a két túlzó pártnak mindjárt helyi jelentő­sége különböző. Az osztrák és illetőleg a magyar birodalomra kiható nagyobb fon­tossága nincs egyiknek sem. De az ifjú­­csehek, erős izgatással és hosszas, jól szerve­zett korteskedéssel eljutottak legalább odáig, hogy a cseh tartománygyű­lésen többségre vergődtek. A horvát jogi párt ezt sem tudta elérni, sőt híveinek, főleg pedig képviselői­nek szaporodása helyett ezeknek folytonos csökkenése és fiaskója következett be. Annál kevésbé juthattak tehát abba a helyzetbe, hogy a közös törvényhozásba bevihessék kép­viselőiket és követeléseiket. Ami egyébiránt, hogy a túlzó izgatóknak és nagyfontosságú frázis­ hősöknek egyátalában nem válik ja­vukra, azt bizonyítja az ifjú­ csehek tapasz­talása. Ezek ugyanis nagy ígéretek és követe­lések árán bejutottak az osztrák birodalmi tanácsba. Azonban — úgy látszik — ez volt veszedelmük, illetőleg hanyatlásuk kezdete. Mert üres frázisaik hatástalanoknak bizo­nyultak a bécsi parlamentben és minthogy még csak szabatos formulázásig sem jutot­tak, sem közjogi követeléseikkel, sem állító­lagos programmjuk más részeivel, sőt pl. a külügyi politika tekintetében egyetlen nyi­latkozat történt részükről, Vasaty extempa­­rizácziójában és ezt is meghazudtolni voltak kénytelenek; a helyi, nemzetiségi érdekek képviseletében pedig ép oly tudatlanok, mint befolyás nélküliek voltak s így Bécsben sem­miféle jelentőségre emelkedni nem tudtak; oda­haza pedig kezdték lejárni magukat. Sőt még az alapkövetelésre nézve is, amely pártjuk egyéniségét van hivatva képezni, az állítólagos cseh államjogra nézve összevesz­tek és a legellentétesebb magyarázatokba elegyedtek. Azért, hogy ebből már most viszály ne keletkezzék, e napokban külön, hosszas tanácskozást tartottak, de ezt sem világos kijelentéssel, hanem semmitmondó, egyetértést valló frázissal intézték el, anél­kül, hogy egyetlen mondattal definiálni mer­ték volna, hogy tulajdonképen mire nézve értenek egyet. így természetes, hogy az értelmiség előtt nevetségessé, a nép előtt érthetetlenné kezdenek lenni még Csehor­szágban is. Ezt látva és érezve, G­regr, már a nyár elején kilátásba helyezte, hogy esetleg a passzivitásra kell visszatérniök. De szörnyű misztikus és fontoskodó jelleget akart ennek - talán azért, hogy hívei ne siessenek erre felé — tulajdonítani, kifejtvén, hogy a pas­­­szivitás nagyon nehéz politika, ahhoz hos­­­szasan készülni, a népet edzeni és a pártot szervezni kell. Ami vagy üres frázis, vagy az illegális politika alattomos cselszövényének és titkos czéljainak, külső eseményekben bízó várakozását fejezi ki. Mert, ha ezt nem akarja kifejezni, akkor a passzivitás nem nehéz, az maga a tétlenség és engedelmes­ség. Ahol ez a kettőt megtagadják, ott nehéz a passzív politika, amihez nagy erő kell és egyúttal sok koczkázattal és nagy veszélyekkel jár, az illető népre nézve. Nem tudjuk, mit értett Griegr annak idején a passzivitás alatt, de azt tudjuk, hogy követői akkor még hallgattak erre a pontra nézve. Csak most újabban fejtegette ezt a lehetőséget két híve, ami ha pártjában érvényre találna jutni, nem fogna egyéb lenni, mint a tehetetlen és eredménytelen frázis­harcznak, a birodalmi tanácsból és a tartományi gyűlésből való — nem épen dicső­séges — meghátrálása, hogy legalább az ottani fiaskó ne legyen tökéletes. De akkor aztán elő fog állani az ifjú csehek újabb csalódása, mit már most előre meg lehet mondani. Áll pedig ez abból, hogy úgy az osztrák birodalmi tanács mint a cseh tartománygyű­lés minden fenakadás nélkül, napirendre fog felettük térni és épen ennek következtében terveznek is, a községek­ben és a választókerületekben izgatást; ezt sikeresen megcsinálni képesek nem lesznek, mert a befolyásos tényezők ép úgy, mint az érdekek, e szűkebb körökben is, egyszerűen napirendre fognak felettük térni. A felfújt hólyag kipattan és ürességét min­denki látja. Ez szomorú vég, egy nagyhangú küz­delemben, de talán mégis tisztességesebb, mint ha az elfoglalt állásokban sülyednek el, frázisaik halmaza alatt és vesznek el sem­miségük teljes bebizonyultának tudatában. Hanem hát ez osztrák dolog, ehez — egyelőre — több szavunk nincs. De ha a horvát u. n. jog­párt követni találná az ifjú cseheket, még nyomtalanabbul és észrevét­­lenebbül enyésznék el, mert még csak azok­kal a pozicziókkal sem bir, melyekkel az ifjú­ csehek bírnak. Ha tehát reájuk, ebben a kapcsolatban mégis reflektálunk, annak egy­ Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. szén más oka van. Ez a politikai szolidari­tásnak egy más titkos értelme, a­mire eset­leg a horvátok ezzel a frázissal lekötötték magukat. De ha ez az eset áll, ez már a horvát politikai és rendőri hatóságnak ad dolgot és ebbe nem akarunk elegyedni. ) A király Galgóczon. — Távirati tudósítások. — Galgócz, szept. 10. (B. C.) A mai hadgyakor­lat azt bizonyítja, hogy az erők együttartása által nagy eredmények érhetők el. Ő felsége a gyakorla­tot figyelemmel kisérta e többször teljes megelé­gedését fejezte ki.­­ Az északi fél parancsnoka a múlt éjjel megparancsolta, hogy erősen nyomulja­nak előre Galgóczon át s csatlakozzanak a Vág­­völgyében előre nyomuló (feltételezett) derékhad­hoz. A 11. gyalog-hadosztály már reggeli fél 7 óra­kor elindult Nagy-Kippányból Galgócz felé; a 74. honvéd-dandár, Petényi ezredes parancsnok­sága alatt Pásztó felé nyomult, hogy az első had­oszloppal párhuzamosan Galgóczra érkezzék. A bal szárny fedezésére egy honvéd-zászlóaljat küld­tek ki. A 16. lovasdandár Perencz Ferdinánd fő­­herczeg ezredes parancsnoksága alatt fél nyolcz­­kor Kis-Szurányról Lukács felé nyomult, hogy Kelecsényen keresztül szintén Galgóczra érjen és mint az exponált balszárny fedezete, a területet felderítse. Az volt tehát a terv, hogy az egész had­osztály az ellenség előtt homlokzat-változtatással keresztülhatoljon. Azonban a déli fél felvo­nulása ezt lehetetlenné tette. A parancsnok ugyanis ma reggel az ellenfelet északkeletre akar­ta szorítani. E­dzeiből egy hadoszlopot a Galgócz mellett levő Gáborhegyre küldött. A délelőtt folyamán a galgóczi hidakat egy század megszállotta. A másik hadoszlop Újlaktól a Pász­tor­ és Gáborhegy közötti magaslatokra indult. A harmadik oszlop Aba-Lehotáról nyomult előre, hogy párhuzamosan a Pásztótól keletre eső hegyhátat megszállja. A lovas dandár azt a megbízást kapta, hogy a jobb szárnyat fedezze és a kelet felé eső terepet Nyitráig derítse fel. E menetelési irány kö­vetkeztében a déli félnek az északi fél szárnyára kellett bakannia. A lovasság már 9 óra előtt érint­kezésbe lépett egymással, míg a két hadosztály­nak különféle hadoszlopai még két óráig akadály­talanul mehettek. A 28. gyalog­dandár élén a 11 vadászzászlóaljjal Alsó-Varasdra érkezett, midőn a lovasőrjárat ellenséges csapatokat jelentett. Bár ez a hadoszlop a vele párhuzamosan előnyomuló honvéddandár által minden támadás ellen védve volt, mégis azt határozták, hogy az ellenséget eré­­lyesen megtámadják és az utat lehetőleg szabaddá teszik. Az eredeti irány elhagyásával, dél felé vo­nultak fel, hogy az ellenséggel kifejlődött vonal­ban szállhassanak síkra.­­Uz alatt a két lovas dandár között felette érdekes ütközet játszódott le. Perencz Ferdinánd főherczeg az őrjárattól azt a jelentést kapván, hogy csakis lovasság áll vele szemben, arra határozta magát, hogy az egész dandárt Szilire küldi s ennek közelében az ellen­séget megtámadja és ha lehetséges, a déli hadosz­tálytól leszorítja. Az ellenség kombinált lovas­­dandárának parancsnoka azonban sokkal kedve­zőbb terepviszonyok mellett, az északi fél lovas­­dandárát, habár csak perczekkel is, de megakadá­lyozta. Lovas­ ütege Lukácstól északra nyomult és a Szili mögött látható hadoszlopokra tüzelni kezdett. Csakhamar válaszolt azonban észak­nyugatról az V. hadtest tüzérezred lovas ütege, mely az ellenséges ágyukat sakkban tartotta. Midőn Perencz Ferdinand főherczeg a Szili melletti mély földhasadékból előnyomult, az ellen­fél már teljesen ki volt fejlődve és irtózatos erővel rohant le a Württemberg huszárok három lovasszá­zadára és a főherczeg Nádasdy huszárjainak három lovas századára, úgy annyira, hogy ez utóbbiak­nak csak azért sikerült a rohamot kikerülniük, mert szétoszoltak és elég idejük volt, hogy sora­kozva, a rohamot felfogják és teljes rendben vonul­janak vissza. Perencz Ferdinánd főherczeg azon­ban az ütközettel nem elégedett meg. Miután a döntnökök azt rendelték, hogy Szili mögé vonul­jon vissza és azt jelentették neki, hogy nincs kö­zelében gyalogság, Assakürttől nyugatra ös­­­szeszedte csapatait és az ellenfelet nagy elő­­vigyázattal és a döntő pillanatban nagy vitéz­­séggel támadta meg. Ez alkalommal Perencz Fer­­dinánd lovas dandára rövid ágyúharcz után, a déli fél egész kombinált dandárát teljesen túlszár­nyalta és bekerítette. Magára az ütközetre ez ös­­­szecsapásnak csak annyiban volt jelentősége, hogy a többi csapatok szabaddá lettek; dönteni a lovas­ság most sem döntött. Ez alatt megkezdődött a gyalogsági- és tüzérségi harcz is. Kezdetben a 14. gy.­hadosztál­lyal csak egy dandár állott szemben és ezért erősen szorongatta a déli felet, amelynek parancsnoka elrendelte, hogy a dandár csak kés­leltető harczot folytasson, míg az Arthold had­oszlop hozzá nem csatlakozik. Pásztó körül ennek folytán két órán át tartott a harcz. Egyidejűleg Pásztótól nyugatra a Petényi dandár Kranitz dan­­dárával állott heves harczban, a nélkül, hogy e dandárok derékhadukkal közvetlen összeköttetés­ben lettek volna. Az Arthold dandár, miután a gal­góczi hidakat egy század megszállotta, részint az után, részint az erdőségen át előnyomult és a Holz­­bach dandárhoz csatlakozott. Csak most kezdte el a déli fél a támadást az egész vonalon. A néző­kö­zönség azt hitte, hogy az északi fél a terepet meg­­támadhatlanul elfoglalta és hogy bekeríti a déli felet. A szokatlanul heves harcz után a visszavo­nulás példás rendben történt. Különös dicséretet érdemelnek a déli fél ütegei, amelyek előnyomulá­sukban semmi akadályt sem ismertek. Ő felsége kezdetben a lovasdandárok műkö­dését kisérte figyelemmel és együtt lovagolt a lo­vasszázadokkal, miközben egyes lovasszázadokat, így különösen a honvédhuszárokat, a­kik az első rohamnál döntőleg folytak be, ismé­telve megdicsért. Ezután végiglovagolt az északi fél vonalán Pásztóig és Károly Lajos, Rainer és és József főherczegek kíséretében végig nézte a honvéddandár küzdelmét, ahol szintén alkalmat vett magának, hogy azokat megdi­csérje. így nézte aztán végig Albrecht, Vilmos főherczeg és Frigyes főherczeg, továbbá Bauer b. hadügyminiszter és Beck b. táborszernagy kísé­retében a gyakorlatot. Ő felsége néhány pompá­san hajtó lovastüzért, továbbá egyes ütközetben és menetelésben lévő zászlóaljat is megdicsért. Tényleg megtekintésre méltó is volt az a nyuga­lom, pontosság és rend, a­mel­lyel a csapatok még 6 órai menetelés után is működtek és az a tűz­­fegyelem, a­mel­lyel megütköztek. Egy kis bal­eset is történt: Zichy gr. főhadnagy lova fel­bukott, de szerencsére, lovasa nem sérült meg. Egy óra volt, a­midőn a déli fél az assó-kürti vonalig előnyomulhatott. Az északi fél parancsot kapott, hogy vonuljon vissza a tegnap elfoglalt ál­lásba, és maradjon ott mai éjjel. Ő felsége 1 órakor kocsin tért vissza a gya­korlatról. Egyidejűleg Károly Lajos, József és Rainer főherczegek a gyakorlattérről Galgóczra hajtattak. Br. König gyalogsági főfelügyelő a gyakorlatról lóháton jött ide vissza. Albrecht fő­­herczeg Vilmos főherczeggel, Beck br. táborszer­­nagygyal és Bauer br. hadügyminiszterrel Újlakra hajtatott. Frigyes főherczeg a gyakorlat után a parancsnokokkal hosszabb megbeszélést tartott és aztán pedig Klecskére lovagolt. Esti 6 órakor 51 terítékü udvari ebéd volt, amelyen ő felségén kívül részt vettek: Károly La­jos, József, József Ágost és Rainer főherczegek, Szapáry gróf, Fejérváry b. és Szögyény miniszte­rek, Tóth Vilmos, a közös legfőbb számvevőszék elnöke és Migazzy Vilmos gr. titkos tanácsosok, Erdődy Ferencz gr., Pálffy József gr.,Erdődy Imre gr. Zamoyski Jenő gr., Steiger Albert b., Skrben­­szky Antal b., Bartakovics Árpád földbirtokos, Meszey Ferencz prépost, Haupt Stummer Albert b., Zay Albert b., Trsztyánszky Lajos, Prideczky Timon, Czeizel Gábor és Csippók Elek kanonokok, Thuróczy Károly dr., Rudnay Béla főjegyző, Tóth Béla főszolgabíró, Berkes Géza járásbíró, dr. Ro­senfeld főrabbi, Latkóczy Imre, Victorisz Miklós, Tarnóczy Gusztáv és Krajcsik Ferencz országgyű­lési képviselők, Fodor József dr. ügyvéd, Deines alezredes és Brusati olasz katonai attachék és a ki­­séretbeli urak. Az ebéd után ő felsége egy óránál tovább cerclet tartott. Holnap érkezik ide Zujev ezredes orosz ka­tonai attache és Miatlev hadnagy, kik az orosz czárnak holnapra eső nevenapj­a alkalmából az ud­vari ebédhez hivatalosak. Galgócz, szept. 10. (0. É.) Szapáry Gyula gr. miniszterelnök és Szőgyény­ M. László miniszter a főispán kíséretében ma délután a lipótvári fegy­intézetet tekintették meg, ahol őket Fabinyi mi­niszteri biztos fogadta. A miniszterek másfél órát töltöttek az intézetben s a nagy tisztaság és pél­dás rend fölött dicsérőleg nyilatkoztak. A minisz­terelnök különös megelégedéssel vette tudomásul, hogy morális tekintetben sok történik a fegyen­­czek javítására, melyhez a négy felekezeti imaház nagyban hozzájárul. A fegyintézet egyszerű, de jó konyhával és rendszeres kórházzal van ellátva. Belföld, Arad, szept. 10. (Faik Miksa Aradon.) [Az »0. E.« jelentése.] Dr. Palk Miksa ma délután érkezett körünkbe. Szonntágh Gyula nagy­­kereskedő és az itteni kereskedelmi testület el­nöke tizenkét tagú küldöttséget vezetett eléje B.­Csabán. Palkot, a küldöttség szónoka melegen üdvözölte, mire Faik igen szívesen válaszolt. Aradon az Andrássy­ tér már kora reggel ünnepies színt öltött. Délután a pályaudvaron a társadalom minden rétegéből nagyszámú közönség gyűlt egybe. A küldöttség kíséretében megérkezett kép­viselőt Varjassy József, a szabadelvűpárt el­nöke üdvözölte, mire Palk hangsúlyozta, hogy nyári szabadságidejéből visszatérve, első köteles­ségének ismerte választói körében megjelenni és pedig kétszeres minőségben, úgyis, mint képviselő, hogy beszámoljon legutóbbi működéséről, úgyis, mint barát, hogy itteni ismerőseit felkeresse, kik­nek kedves körében immár kilenczedszer van szerencséje megjelenni. Arra kéri a választó­kat, hogy­­ a képviselő felett szigorúan ítélje­nek, barátait pedig arra, hogy tartsák meg to­vábbra is szíves jóindulatukban. Ezután lelkes él­jenzések közt, hosszú kocsisor által kísérve, behaj­tatott a Behér Kereszt szállodába, melynek zsú­folásig megtelt dísztermében megtartotta nagyha­tású beszédét. (Lásd mellékletünket. A szerk.) A politikai jelentőségű beszámoló után, melyet több ízben élénk tetszésnyilvánítások szakítottak félbe, R­i­n­g Vilmos mondott köszönetet a választók és a párt nevében a szeretett képviselőnek, biztosítva őt a választók megingathatlan bizalmáról és ragasz­kodásáról. Bing Vilmos beszéde után még szót kért az agg Besze János, függetlenségi párti vezéregyé­niség s örömének adva kifejezést, hogy a közigazgat A NEMZET TÁRCZÁJA. Szeptember 10. Hideg tűzhelyek. — Regény, az angol társadalmi életből. — írta : Norris M. E. ELSŐ KÖTET. (Folytatás.) 11 — És megígéri, hogy nem fogja ahhoz a fiatal emberhez férjhez adni, kivel együtt utazott a yachton ? — Isten őrizzen attól, hogy ígéretet tegyek ott, hol asszony forog szóban. Egyébiránt még azt is mondhatom, hogy nem tudok semmi képtele­nebbet elgondolni. Ez a határozott nyilatkozat Yarinkát meg­nyugtatta s visszavonult hálószobájába. Gervis ki­tárta előtte az ajtót s mélyen meghajolt, midőn mellette elsuhogott. Mielőtt azonban a herczegnő lefeküdt volna, meglátogatta mostoha lányát, hogy tervei változását vele tudassa. Yarinkának végre is, volt bizonyos értelemben lelkiismerete — bár­mily különös volt is az — s talán ez késztette arra, hogy zsebében férjének utalványával ez iránt némi hálát tanúsítson. — Tudod Gén — mondá Yarinka vidáman, —­ én még­is csak itt hagylak, ebben a pokol­ban , azzal az emberevővel. Gondolkoztam e tárgy fölött s arra a következtetésre jutottam, hogy jobb, ha nem leszek olyannyira önző. Tudom, nagyon szeretnéd jobban ösmerni An­golhont, ez természetes, tőlem pedig nem len­ne szép, oly korán vinni téged el ismét. Meg­mondtam ezt őneki is, ő pedig igazat adott nekem. Vannak neki is oly tulajdonai, melyek az embert kibékítenék vele, ha még oly farkas is. Meg nem esz téged, sőt ellenkezőleg annyi sok mindent elkövet mulattatásodra, a­mennyit csak kívánni fogsz. De azt hiszem, hogy nem kellene magadat iránta hidegen viselned, ha vele ezentúl össze­­jösz. Nem, nem akarok ellenvetésekről hallani, eb­ben állapodunk meg. Mulass jól, ma petsze, s ne feledkezz meg a te szegény Yarinkádról, ki nél­küled, sok hosszú héten át, valóban nagyon elhagyatottnak fogja magát érezni. Ezzel nyugalomra tért a herczegnő, azzal a vi­gasztaló érzelemmel, hogy minden hatalmában állót elkövetett, hogy az atya és leány közt ba­rátságos viszonyt létesítsen. Hogy a tényeket »nem a maguk valóságában« tüntette fel — nem akartam élni ily elragadó asszonyra nézve az »igazságtalan« vagy épen »hazug« kifejezésekkel — az legkevésbbé sem nyugtalanítá. Claud szokta mondani, hogy Yarinka testi-lelki szervezeténél fogva teljességgel képtelen az igazmondásra s hogy ennélfogva teljes képtelenség volna vele er­ről vitatkozni. Két nap múlva a beachboroughi pályaudvar­ban, midőn a gyorsvonat elindult, nagyon megkapó jelenet játszódott le. Egy gyöngéd, előkelő as­­­szonyság, képzelhetőleg a legragyogóbb s pompá­­sabb barna úti ruhában a számára fentartott első osztályú kocsi ajtajában állt s majd zsebkendőjét nyomkodta a szemeire, majd egy nyúlánk, fiatal lánykát szorongatott a keblére. Egy fiatal ember, három szolga esernyő és utiköpenyekkel és egy szobalány egy szekérre való ládával és szekrény­kével, néhány lépést hátrább állottak, mintha nem lettek volna képesek a fájdalmas elválást megza­varni. Csak midőn az első csengetés megtörtént már s a többi utas helyén volt, akkor érezte ma­gát a két hölgy az elválásra indíttatva. A vonat­vezető ki az utazó hölgyet »őfenségének« nevezte, kétsz­er volt őt kénytelen arra figyelmeztetni, hogy a vonat reá vár s végre is félig-meddig be kellett őt tolnia a kocsiba, mielőtt sipját megszólaltatta s a vonatot megindíthatta volna. A nagy emberek kedélyi érzelmeinek kitöré­sei ritkán maradnak hatás nélkül az alantasabb kö­zegekre s rendesen fölkeltik azoknak érdeklődését és rokonszenvét. S mielőtt az állomásfőnök az elő­kelő utas rangját elárulta volna a nézőközönség­nek, máris nagyon megindító­ volt, hogy ennek a külön kocsinak birtokosa könyökben tört ki, akár egy közönséges gyermek. — Youramuff német herczegnő — felesé a szolgálatra kész hivatalnok, a sok kérdezősködésre. — A southlandi­ Gervis úr neje, Ő fensége Dove­ren át a kontinensre utazik. Kérem, térjenek ki egy kissé, hogy a fiatal hölgy átmehessen. Maga a nagy lord Courtney sem kelthetett volna nagyobb tekintélyt, mint Genovéra, midőn lesütött szemekkel kocsija felé haladt. Genovéva nagyon meg volt szégyenítve. Vé­leménye szerint, nagyon könnyen vált meg Varin­­kától. Saját óhajtása, hogy még néhány hétre An­golországban maradhasson, sokkal jobban befo­lyásolta. — Szeretném, ha vele mentem volna! — kiáltá, midőn lelki szemei előtt föltűnt a trouvillei után tovarobogónak magányossága. — De hogy beszélhetsz igy, mikor ő ráállt arra, hogy nélküled fog elmenni ? — veté ellen Claud. Bármint történt is a dolog, már elutazott s mi többé vissza nem hozhatjuk. Legjobb lesz, ha lehetőleg szórakozni iparkodol. Ezt be fogod látni, ha meggondolod. Genoveva mosolygott, mert úgy érezte, hogy fáradságába került már­is, visszatartania magát a kedvteléstől. Hiszen könnyű nyitott hintón utazni át a legszebb angol vidékek egyikén, már magá­ban véve is élvezet volt. A városi élethez szokott lánykának az üde nyári levegő s a kellemes uta­zás is nagy gyönyörűséget szerzett s ha fivére vér­mes reményeit a Flemyng Nina kisasszon­nyal kötendő bizalmas barátság előnyös következmé­nyei iránt, nem táplálta is teljes mértékben, cso­dálkozása még sem volt kisebb, midőn az ut egy kanyarodásánál föltűnt a vén, vörös szinü épület, melyben ez a vendégszerető ifjú hölgy gyermek­korát s legszebb éveit élte át. — Mily elragadó hely az ! — kiáltá. — Ily pompás valami csak Angolhonban lehet. — Egy szép, régi ház, — mondá Claud. — Festői, regényes, mindazáltal lakott is. Olyan,­ mi­nőben csak jól nevelt emberek lakhatnak. Ezen olyan ház ez, minőnek Elemyng kisasszony lakását képzeltem. — Valóban? — kérdé Genovéva, kinek e szavaknál lelkesedése kissé lehűlt. — Mily külö­nös az, hogy ugyanazon személy, mily másféle be­nyomást gyakorolhat a különböző egyénekre. Én vidám, fehér olaszországi villának képzeltem volna teli tükrökkel, szép bútorokkal és mindenféle tarka limlommal. — Hogyan ? — kérdé Claud meglepetve. Genoveva erre csak annyit felelt: — Én nem tudom miért, de én annak képzel­tem volna. Hetedik fejezet: Flemyng Nina kisasszony. A Flemyng-villa széles árka fölötti fahidon kocsizörgés hallatszott, mire örökzöld virágcsoport mögül négy borzas ficzkó ugrott elő. Midőn pedig az idegen úrral s hölgygyel szemben találták ma­gukat, hirtelen, különböző s nyilván bizalmatlan állást foglaltak. Claud abban a reményben, hogy velők érdekes társalgásba elegyedhetik, tréfásan megfenyegette ostorával, a mire a legidősb, mint­egy tíz éves nyúlánk gyermek, egy jókora görön­gyöt ragadott föl s csatakészen tartotta a kezében, míg kisebb testvérei háta mögé sorakoztak. Claud kaczagott s a kis genlemanek falanxja, hasonlóan válaszolt. A felek közti viszony már kissé feszült lön, midőn Elemyng Nina, aki ma szép, fehér piqnó öltözetében, amely kék szalag-csokrokkal volt dí­szítve, egész elragadóan nézett ki, látható lön s szétkergette a kis társaságot. — El innen mindnyájan! — kiáltá. — Félre! S ne is lássalak a téázás ideje előtt. Mily szép önöktől, hogy eljöttek! De a látogatás nem forr­a­­szerü, ugy­e ? Nem kívánják, hogy a szalonban ünnepélyesen fogadjam ? Akkor telepedjünk a czédrusok alá s a teát kihozatjuk. Ma délutánra néhány személyt lapda-játékra hívtam meg, de el nem jöhetnek. Úgy sajnálom. — Miattam ne bánja! —— mondá Genovéva. — Én úgy sem játszottam volna. Még nem is is­mer­em azt a játékot. — Oh, azt rögtön megtanulja. Örömest adok belőle önnek oktatást, ha kívánja. Csak attól tar­tok, hogy nagyon felhevülne, ha magában játsza­nék. Ami engem illet, én egy cseppet sem hevü­­lök fel! Valóban, a szép Nina olyannak látszott, mintha soha sem lett volna képes kimele­gedni, avagy csak kipirulni s izgatottá lenni is. Genovéva, aki a csekélységek iránt a fran­­czia nő éles megfigyelő tehetségével birt, cso­dálta a fiatal angol hölgy öltözékének finom ízlésre valló tökélyét s elragadó voltát. Tető­től talpig mi sem hiányzott belőle s nem volt rajta semmi szokatlan. Arczszine vakítóan fehér volt s a rózsás egészségtől majd kicsattant. Moz­dulatai kecsesek és természetesek voltak, mit csak a gyakori testgyakorlat eredményezhetett. A kis társaság kényelmes kerti székekre te­lepedett, egy czédrus hűvös árnyában. Két előre hajló ágra függőágy volt erősitve s a gyepen képes újság s egy regény hevertek. A hűs, mély árnyék­ból kitekintő szem előtt tarka virágok ragyogó pompája s röpke lepkék serege tűnt föl, alább pedig a vén piros ház, mely zöld borostyánnal be­futva, piroslevelü vad szőlőtől diszitve, úgy állt ott mint valami színpadi díszlet. — Mily nagyszerű! — kiáltá Genovéva. — Önnek boldognak kell lennie ily remek környe­zetben. — Nyárban valóban kellemes. Csakhogy fáj­dalom, ebben a ködös országban nem mindig szép az idő. Mindamellett kevés ily kellemes hely van, amelyen forró nyári délutánokon az ember el­ei álmodozhatnék. Örülök, hogy önnek tetszik ez a hely. Talán gyakrabban fogja idecsalni. Flemyng kisasszony nyilván nagyon barát­ságos akart lenni. Fiatal vendége teljes erejéből arra törekedett, hogy hasonló hangon feleljen s csak azon csodálkozott, hogy miért esik oly ne­hezére. Most a gyermekek egyike kiket mintegy ne­gyedórával előbb elküldöttek volt, keresztülfutva a pázsiton, tágra tátott ajakkal s bámész szemek­kel állt meg nővérével szemben. Hatalmas hírek foroghattak a nyelvén, azonban egyelőre csak li­hegni tudott. — Nos, Tommy - kérdezé Nina, — mi bajod van újra? — Oh Nina, Jacky haszontalan egy fiú! — H­a kedves gyermekem, én arról nem te­hetek. Ha azon kezdjük, te is haszontalan fiú vagy. Ne is fecsegj. — De Nina, ő nyerget tesz a fekete tehén hátára s azt mondja, hogy a gyümölcsöskerten ke­resztül fog lovagolni rajta. — No az a tehénnek nem nagyon fog tet­szeni. — De Nina, ő felöltötte a te uj ruhádat és —­ — Utálatos gyermek! Miért nem mondtad ezt mindjárt! ? Fuss a hogy tudsz s mond meg Jacknak, hogy ha a ruhát azonnal le nem veti s szobámba nem viszi, tizennégy napig esti hat óra­kor kergetem aludni. De persze, rád nem fog hall­gatni. Gervis kisasszony megengedi, hogy egy pillanatra távozzam ? Mégis magam nézek e szörnyű gyerekek után. (Folyt, köv.)

Next