Nemzet, 1892. április (11. évfolyam, 3446-3474. szám)

1892-04-01 / 3446. szám

SZERKESZTŐSÉG! Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 5 kr. vidéken 6 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) 3446. (92.) szám. KIADÓH IVATAL: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ......... .................................... 2 írt 3 hónapra .................................. .. 6 , 6 hónapra ......... ................................... 12 . Az esti kiadás postai különküldéséért felü­l­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Ara 5 kr. vidéken 6 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) Reggeli kiadás.______ Budapest, 1892. Péntek, április 1. XI. évi folyam. Felhivás előfizetésre. Az uj évnegyed közeledtével felhívjuk olva­sóinkat az előfizetés megújítására. A »Nemzet« előfizetési ára: egy hónapra...................2 frt negyedévre ..... 6 » félévre....... 12 » egész évre...................24 » Az esti lap külön küldéséért vidékre, negyed­­évenkint 1 írttal több fizetendő. Az előfizetési pénzek lapunk kiadóhivatalá­hoz (Ferencziek­ tere 3. sz. Athenaeum-épület) kül­dendők. Levelezőlapon nyilvánított kívánságra kiadóhi­vatalunk a lapot 8 napon át díjtalanul és előfizetésre való kötelezettség nélkül bárkinek megküldi. A »Nemzet« szerkesztősége és kiadóhivatala. Budapest, márczius 31. Kellemes újsággal lepjük meg olvasóin­kat, akik az ország ügyeinek alapos, de gyors elintézését és a meddő vitáknak lehető ke­rülését óhajtják: a képviselőház ma befe­jezte a költségvetés fölött folytatott átalános vitát. Holnap csak a zárbeszédek lesznek — ha ugyan lesznek — és a szavazás. Nem­ építünk erre a jelenségre reményeket a költ­ségvetés részletes tárgyalásának ideje, tar­tama és szelleme iránt. De örömmel fogad­juk magát a tényt és csak azt az egy tanulságot, ha úgy tetszik figyelmeztetést vonjuk le abból, hogy az ellenzék állás­pontját és a kormány iránt táplált bizalmat­lanságát pár szónok és olyan jól tudja kife­jezni két nap alatt, mintha tuc­at számra jönnek a szónokok és hetekig tartó vitában ismételgetik ugyanazt. Elismerjük, hogy az ellenzéknek érdeme van a vita gyors befejezésében, mert hiszen ha épen akarja, olyan hosszúra nyújthatta volna, a­mennyire épen tetszett. De viszont az ellenzék sem fogja megtagadni, hogy kényszernek is engedett, mert a felirati vita csak most zajlott le és meglehetősen kimerí­tette úgy a rekriminácziókat, mint az érdem­leges megjegyzések nem nagyon bő tárházát, így azután a költségvetési vitára már csak az álláspontjelzés és az unalom maradt. Nem volt sem tartalom, sem figyelem, sem lelke­sedés. Mikor még olyan kitűnő elme és szónok, milyen Apponyi Albert gróf, sem tud fél óránál hosszasabban beszélni és e rövid idő alatt is csak azok ismétlésére és összefoglalására szorítkozik, miket ő maga elmondott a felirati vita alatt, ez biztos jel arra, hogy sem a helyzet, sem a hangulat, sem a tárgy nem alkalmas nagy vitákra. Nem foglalkozunk Apponyi Albert gróf beszédének a tegnapi inczidensre vonatkozó részével, mert azt Szapáry Gyula gróf mai nyilatkozata véglegesen elintézte; meg­jegyzésünk e tekintetben csak arra szorítko­zik, hogy a kölni újság személyes támadását kár volt parlamenti viszonyainkkal össze­köttetésbe hozni. Azzal sem foglalkozunk, hogy Apponyi Albert gróf állásfoglalását a kormány ellen és a költségvetésnek még ál­talánosságban is visszautasítását (régebben éppen ő hirdette azt az elméletet, hogy a költségvetést az országnak meg kell sza­vazni, a bizalmatlanságot csak az appropriá­­c­iónál kell felvetni) ismét azzal indokolta, hogy a kormány nem első tárgynak tűzi ki a választási reformot és nem nyilatko­zik a közigazgatási reform jogi bizto­sítékairól részletesen, mert ez utóbbi kö­vetelmény teljes lehetetlenségből áll, mi­vel több részletes, kombinatív törvényja­vaslatnak egyes részleteiről, előre és pedig meggyőzőleg, megnyugtatóig nyilatkozni, teljesen lehetetlen.­­Ismeretlen javaslatok bármely részleteit adná elő a kormány, ezek­ben sem Apponyi, sem senki más biztosíté­kot, a szöveg ismerete nélkül nem láthatna. Ezzel tehát a költségvetés elfogadása alap­jául olyant kívánt Apponyi, ami teljesen le­hetetlen — vagy czéltalan. A választási re­form elsőbbségét, pedig épen indokolni sem tudta Apponyi, mert maga elismerte, hogy az elfoglal egy egész ülésszakot és nem most lépne életbe. Nem helyesebb és természete­sebb-e — ilyen körülmények között — a választási reform előtt azokat a javaslatokat tárgyalni, melyek azonnal készek és azonnal életbe lépnek, — milyenek például a köz­­igazgatási törvényjavaslatok ? Újabb váddal állott elő Apponyi Al­bert gróf akkor, amikor a kormánytól még a pénzügyi rendezés érdemeit is el akarta tagadni, csak azért, mert annak élén Sza­páry Gyula gróf áll (ez az egy személyes él volt mai beszédében) kinek pénzügymi­nisztersége alatt — állítása szerint, 1878— 1886-ban, pénzügyeink visszaesést mutattak. Itt Appol­yi Albert gróf igazságtalan volt, mert Szapáry Gyula gróf és a kormány személyes hibájának rótta fel a körülmé­nyek terhét: a bosnyák okkupálást, az árvi­zeket, Szeged veszedelmét és vasúti építke­zéseket. Minden állam pénzügyei visszaesést szenvedtek volna ily terhek alatt, és ezek elől kitérni nem lehetett. Hiszen ezeknek a terheknek az eredményét maga Apponyi is elfogadja.­­ A legfelületesebb az a vád, mintha a pénzügyek rendezése nem volna érdem, mert adóemeléssel járt. Ezt Apponyi most nem hangsúlyozta, csak más ellenzéki szónokok, ellenkezőleg: ő maga azt mondá, a pénz­ügyek rendezésében más kormány is így járt volna el. Egyedül az kár, hogy ő is csak utólag ismeri ezt be, de akkor, mikor a czélra vezető rendszabályok javasolva lő­nek,­­ egész erővel, küzdött azoknak majd­nem mindenike ellen. Ebből tanulhatnak azok szintén, kik most sem látják meg a pénzügyek rendezettségét. Különben Ap­ponyi Albert gróf annyira rövidite ma fel­szólalását, hogy még a határozati javaslatá­ban foglalt pontozatok egy részének indoko­lását is elhagyta, igy az egész közjogi és nemzeti rész indokolatlan maradt. Joga volt hozzá, mert ezeket csakugyan elég bőven in­dokolta a válaszfelirati vita alatt, és aligha tudta volna homályos törekvéseit ezen a té­ren, most világosabban előadni, minthogy pedig a szabadelvű pártot a múltkori indo­kolás sem győzte volt meg azok helyességé­ről, fölösleges lett volna, most a fáradtság. Egyébiránt a vita csendes, szenvedélyte­­len volt, miben az ellenzéknek van érdeme. Legyen meggyőződve, hogy ezt az érdemét nem csak méltányolj­a ki és kívánjuk érvé­nyesülését a jövőben is. Csak az ország nyer általa időt, nyugalmat és üdvös intézkedé­seket ! A képviselőház pénteken, április hó 1-én d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: Az 1892. évi állami költségvetés általános tárgyalásának folytatása: Zárbeszédek. A NEMZET TÁRCZÁJA Márczius 31. Fráter György: Történelmi regény, Illésy kötetben.— Irta: Jókai Kör. II. kötet. (Folytatás.) 46 — Látod Fráter György azt az átellenedben ülő urat. Bizony nem mondhatnám, hogy akár vi­tézsége, akár bölcsessége által jutott volna ahhoz a méltósághoz, a­mibe beleszottyant, hanem inkább azért, mert izgága ember volt, olyan helyre küld­ték, a­hol senki sem bánja meg a tanácsát. — Lá­tod, milyen czingár, milyen göthös ? A boszorká­nyok járják. A szájában hordja már a harangozó pénzt. Ezt elviszi nemsokára az ördög. Szent, hogy utána tégedet fog a király megtenni zárai kapi­tánynak. Nagy uraság az,hallod-e? Ki ne szalaszd a kezedből! Mindjárt más világ lesz ezen a vidé­ken, ha te fogsz itt parancsolni. Ezt mondta a püspök. Azután meg a kapitány beszólt. — Nézd el csak, főtisztelendő apátur öcsém, micsoda pöfeteg ez a te nagybátyád, a nyelvét is alig tudja már mozgatni a szájában, úgy elhízott. Maholnap megfullad a zsírjában. Minden bizony­nyal te fogsz a helyébe kerülni scardonai püs­pöknek. S a két főur, ily szépen alkudozván egymás­nak a halálára, kölcsönösen ismeretlen nyelven, nem mulasztá el a közben egymásnak az egészsé­gére poharat kaczintani. »Szállók kendnek!« — »Conducat sanitati!« Fráter György végét akarta szakítani en­nek a kelletlen beszédnek s olyan nyelven, melyet mind a két ur megértett, (horvátul) felelt nekik egyszerre. — Én, hitemhez híven, visszatérek a zárdám­ba, a mint atyámnak és bátyámnak a végtisztes­séget megadtam. Vitellis oda csapott a kövér tenyerével az asztalra. — Ilyenek a bo­londok! Hát nem gondolod meg, hogy ha te itt hagyod Kamizácz várát, a te anyád, meg a te húgod úgy össze fog veszni a bi­tangba hagyott örökség fölött, hogy az ördög lesz a bíró közöttük. — A felöl is tenni fogok. A húgomat itt ha­gyom az örökségben, átruházva azt ő rá és az ő férjére, minthogy nekem, mintaszerzetesnek, semmi világi vagyont tulajdonomnak nevezni nem szabad. Szegény özvegy anyámat pedig elviszem magam­mal az apátságomba, a­hol ő neki hátra levő nap­jaira nyugodalmas élete lenn, s elég dolga akad a háztartásomra való felügyeléssel. Vitellius nagyot csettentett a nyelvével. — Fráter György! Ez nem jó gusztus. A vén anyókát vinni magaddal. Ugyebár kapitány úr ? Van sok szőlőd talán, a­honnan a seregélyeket el kell riogatni a kerepelővel ? Ha már csakugyan viszsza akarsz menni apátnak a kolostorodba, azt mondom, vidd el magaddal inkább a Borbálát. Az jobban beválik pap gazdasszonyának. Csinos, ta­karos menyecske és nem fajos. Három esztendős asszony már és még­sem kicsiny sem nagy. Fráter György arcza elárulta a belső felhá­borodást e szavak fölött. — Borbála az én nővérem ! — vágott a sza­vába Vitelliusnak. Vitellius nagyot nevetett erre. — Jól van, jól. Hát hiszen nekünk is van hu­­gánk. Azt jól rendelte a bölcs gondviselés, hogy a­kinek nincsen felesége, annak legyen hugája. Mert jól esik a mi füleinknek egy asszonyi hangot hal­lani a háznál. Ismered jól a magyar példabeszé­det : »malo Cocám, quam Uri.« Tudod az értel­mét. — No no ! Csak fel ne pattanj ! — Félig med­dig megnyugtathatlak, a­mi azt a testvéri rokon­ságot illeti. Úgy apai részről abszolucziót adhatsz magadnak a vérbeli rokonság közelsége miatt. Többet tudna neked erről mondani a kapitány úr! György felháborodva kelt fel az asztaltól s azon ürügy alatt, hogy a feje szédül az erős borok­tól, elhagyta a tározó társaságot. Kiment a halottas tornáczba, ahol a két ra­vatal volt egymás mellé felállítva. A halottak egyedül voltak. Sem barát, sem diák, sem sirató asszony nem törődött velük. Az mind­e­n végtisztesség tétellel volt elfoglalva a tározó asztaloknál. Onnan áthangzott a zűrzavaros zsivaj. György oda fektette a forró homlokát az atyja koporsójának a jéghideg szélére. Attól kért enyhülést. Oda sülyedjen-e, a­hová a mindennapi embe­rek, akik esznek, isznak, vigadnak, vétkeznek, — azután leimádkozzák, amit vétkeztek, s megint újra kezdik ? Utolsó napja volt a romotornak. Egész sokadalom volt, aki összesereglett a temetésre. Tele volt velük minden terem, tornácz, pit­var, folyosó, istálló és udvar. Csak a halottas házba nem jutott ember. Az egészen üres volt. A ravatal lábánál égett egy hosszú vederben a meggyújtott szurok, amelynek lomha füstjét ki­­szitta az oszlopközökön át a külső szellős levegő; a véres láng rávilágított a koporsókra. Az egyik­ben az öreg családfő feküdt, sárga arc­c­al, mel­lén összetett kezekkel. Süvege a fejéhez téve, a másikban az utolsó hős legényfiú, a ráöntött szu­rok, mint egy fekete álarcz, tünteti ki nemes vo­násait. Mellettük térdelt az utolsó fiú és testvér, fehér csuhában, mint egy skrerző kísértet. Mit sugdoshattak egymásnak ? A mellékteremben rákezdték már a danolást, virginálást, nem törődtek a püspök tilalmával, lant, hegedű, guszta, csimpolya zengett-bomlott, férfi, asszony énekelt, ököllel verték hozzá a do­bot. A barát egyedül énekelte halkan a rava­tal előtt: »Requiem aeternam dona et Domine ...« Egyszer aztán úgy tetszék neki, mintha a ravatal túlsó oldalán megszólalna rá az antiphona. »Et lux perpetua luceat et . . .« Ki van ott ? Felállt, oda nézett. Akkor az is felállt a térdéről. Nővére volt az: Borbála. Hát azt is ide vonta valami láthatatlan erő a vigadó gyászlakoma asztalától ? De mi az a láthatatlan erő ? Ki az, aki túl lakik a csillagokon és benn lakik a szivekben, s itt és ott megláthatatlan ? A­mint Borbála meglátta Györgyöt, oda­­omlott arczczal a földre, a testvér lábaihoz s át­­­t ölelte annak a térdeit. — És el kezdett szivsza­­kadva zokogni. — Vigy el engem innen magaddal! Légy nekem uram és királyom! Leszek neked szolgálod, kutyád, énekes madarad. Csak itt ne hagyj, az át­koknak és szörnyeknek e világában ! György fölemelte a nőt a földről, letörölte fehér ruhája ujjával piros arczáról a köny szán­totta szennybarázdát s aztán megvigasztalá szelíden. — Légy nyugodt. Gondoskodom felőled. Nem hagy el az Isten! — Ha te elhagysz, az Isten is elhagy! A vártoronyban »készülőre« harangoztak. (Folyt. köv.) Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. Belföld. Budapest, márcz. 31. (A valuta­javaslat.) Mint a »Pol. Corr.«-nak írják Budapestről, We­kerle pénzügyminiszter már kidolgozta a valuta­­rendezésről a ház elé terjesztendő javaslatokat, melyek valószínűleg április hó folyamán kerülnek a ház asztalára. Budapest, márcz. 31. (A házassági jog kodifikálása.) A házassági jog kodifikálása ügyében összehívott szaktanácskozmány ma, Szi­lágyi Dezső igazságügyminiszter elnöklete alatt, folytatta tanácskozásait. Budapest, márcz. 31. (Az elkeresztelé­­s­e­k ügye.) Újabban az a verzió terjedt el, hogy a herczegprímás sem oldhatja meg az elkereszte­lek ügyét a kívánalmaknak megfelelően, mert nem engedhet az egyház dogmáiból. Ezzel szem­ben — a »Hitcsarnok« értesülése szerint — Vaszary Kolos herczegprimásnak már többször említett modus vivendi­je és azt czélozza, hogy az egyház tételes tanainak érintése nélkül s mégis békésen oldassék meg az ügy és az ez irányban folyó tárgyalások semmi fennakadást sem szen­vedtek. A tisztviselők fizetésetek szabályozása. — A képviselőház pénzügyi bizottságából. — A képviselőház­ pénzügyi bizottsága W­ahr­­m­a­n u m­ár elnöklete alatt tartott mai ülésében folytatta az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavas­lat részletes tárgyalását. Lukács László előadó jelentést tett a tör­vényjavaslatra vonatkozólag a képviselőházhoz legújabban beérkezett kérvényekről. A 7. §-nál, (a miniszterelnökség, az ő felsége személye körüli s a horvát minisztérium tisztvise­lőire vonatkozó kivételes rendelkezések.) Gyur­­kovics a zágrábi jogügyi igazgatóság személy­zetére is kiterjesztendőnek véli e szakasz rendel­kezéseit. — Wekerle miniszter felvilágosításai után a §. elfogadtatott. — Darányi indítványá­ra kimondták, hogy ez nem zárja ki azt, hogy a §-ban foglalt kedvezmény esetleg más tisztvise­lőkre is kiterjesztessék, amennyiben a táblázatok átvizsgálása alkalmával ennek szüksége felme­rülne. A 8. §-t, mely szerint valamely gosztályba sorozott állás czímével s rangjával egy jellegé­vel ellátott tisztviselő csak akkor­­ az illető ál­lással egybekötött illetmények élvez íbe, ha erre az állásra valósággal kineveztetik, k­iadta a bi­zottság , a második bekezdést azonban az igazság­ügyminiszter meghallgatásáig függőben hagyta. A 9-ik §-nál (a tisztviselők fizetési mini­muma) Lukács László előadó indokoltnak tar­taná, hogy a fővárosban a két legalsóbb rang­osztályhoz tartozó tisztviselőknél a nős és nőt­len tisztviselőkre nézve a javadalmazás te­kintetében némi különbség tétessék. — Da­rányi javasolja, hogy a fővárosban alkal­mazott tisztviselők fizetési minimuma hatszáz forint helyett hétszáz forintban állapíttassák meg s bizonyos százalék határoztassék meg, melyben a három alsó rangosztályhoz tartozó, jelenleg a fővárosban alkalmazott tisztviselők át­menetileg részesíttessenek, addig is, míg akár a fizetési fokozatra nézve, akár rangosztályban elő­lépnek.­­ Wekerle miniszter kiemeli, hogy a minimum felemelése iránti indítvány szerint rend­kívül nagy ugrás lenne a gyakornokok s a legalsóbb rangosztályban alkalmazott tisztviselők javadalma­zása közt s utal arra,hogy mily nagy a vidékről a gra­­vitáczió a fővárosban megüresedő tisztviselő állá­sokra. Kiemeli továbbá azokat a szolgálati szem­pontokat is, amelyek ez indítvány ellen szólnak, s hogy a javaslat diszpozíc­iói különben is messze túlmennek azokon a kívánalmakon, amelyeket csak még egy évvel ezelőtt maguk az érdekeltek kifejez­tek. Ami Darányinak második indítványát illeti, szóló nem zárkózik az elöl feltétlenül el, de ennek megfontolás alá vétele az átmeneti intézkedések­nél lesz helyén.­­ Horánszky a fizetési mini­mumnál kívánatosnak tartja, hogy legalább a csa­ládos tisztviselőkre nézve különbség tétessék, utalva azon tapasztalásra, hogy éppen a szegény emberek gyermekeiből kerül ki a társadalomra nézve leghasznosabb anyag.­­ Hegedűs a mi­niszter által hangsúlyozott indokoknál fogva elfo­gadja kiindulásponttul a javaslatban foglalt fizetési minimumokat, de csak az esetben, ha az illető tisztviselők nőtlenek, a nősek számára azon­ban maga is indokoltnak tartaná, hogy némi különbség­e tétessék a javadalmazásban. A Hie­­ronymi hozzájárul a szakasz rendelkezé­seihez, utalva arra is, hogy a szóban forgó ál­lásokra rend­szerint aránylag kisebb képzettségű egyének neveztetnek ki, s hogy a legelőször kine­vezett tisztviselők a legritkább esetben csalá­dosak. — Wahrmann elnök a kérdés megbírá­­lásánál nem véli figyelmen kívül hagyhatónak azt a társadalmi jelenséget, hogy nálunk már je­lenleg is jóformán mindenki állami tisztviselő akar lenni. — Harkányi Frigyes és Králitz gya­korlati szempontokból a törvényjavaslat rendelke­zései­ teszik magukéva. Pa. usz,utupag uugysége a fizetési minimumot a fővárosban alkalmazott nős állami tisztviselőkre nézve hétszáz írtban állapítja meg, egyebekben a szakaszt változatlanul elfo­gadván. Wekerle miniszter kijelenti, hogy e módosítással szemben fentartja a törvényjavaslat álláspontját. A 10. §. (fizetés le nem szállíthatása) vita nélkül elfogadtatott, úgyszintén a gyakornokokra vonatkozó 11-ik §. is. A 12. §-ban (altisztek és szolgák illetményei) a lakbér kategóriákra vonatkozó diszpozíc­ió a 3. §. új osztályozásának megfelelően módosítta­tott. A §. utolsó pontja a postaszolgákra nézve a kereskedelmi miniszter meghallgatásáig függőben hagyatott. A 13. §-ba (fizetések és lakbérek folyóvá té­tele) felvétetett az a rendelkezés, hogy a kineve­zett tisztviselő részére, amennyiben állását — hi­vatalos akadályoztatás esetét kivéve — később fog­lalná el, ha ez a hó első felében történik, a hó kö­zepétől, ha a hó második felében történik, a kö­vetkező hó első napjától teendő folyóvá a fizetés. A 14. §. (a fizetésnek adómentes része) válto­zatlanul elfogadtatott. A 15. §, mely szerint a fizetésre kivetett állami adó után törvényhatósági vagy községi adó s úz adó nem vethető ki, s a lakpénz sem állami sem törvényhatósági vagy községi adóval se szolgálati díjjal nem terhelhető, — szintén érdemleges mó­dosítás nélkül elfogadtatott. A 16. §., mely meghatározza, hogy azokra a kér­désekre, melyek az alkalmazottakat megillető il­letményekre való igényből erednek, valamint az ezen igényből a kincstárral szemben támasztott követelésekre nézve a határozathozatalra az illető miniszter, a számvevőszéki alkalmazottakra nézve a számvevőszék elnöke illetékes, változatlanul el­fogadtatott, a jelentésben felemlítendőnek hatá­­roztatván, hogy a bizottság kebelében felmerült az a kérdés, vajjon nem lennének-e ez ügyek felállí­tandó közigazgatási bírósághoz utasítandók, mire a miniszter kijelenti, hogy előzetes kérdések tár­gyalására esetleg hivatva lehet e bíróság, de az igények elbírálása nem lesz hozzá utalható. A 17. §-ból (a tisztviselők rangosztályba so­rozása) töröltetett az a pont, mely szerint az eddigi a XII. rangosztályba sorozott állami tisztviselők a XI. rangosztályba sorozandók. Egyébként a­z utolsó pontjának Wekerle miniszter által java­solt módosításával fogadtatott el. A 18. §-nál, mely a költségvetésileg engedé­lyezett létszám s hitel keretén belül új tisztviselői állások szervezésére s a különböző fizetési fokoza­tok közti egyenlő felosztástól való eltérésre felha­talmazást ad a minisztertanácsnak. Darányi a törvény végleges életbeléptetésére igen hosszú időnek tartja az 1—10 évet s e helyett 3—6 év felvételét óhajtja. — Wekerle miniszter meg­jegyzi, hogy az 5—10 év maximális meghatáro­zást képez. A bizottság ez időpontokhoz »legfel­jebb« szót illesztvén, érdemleges módosítás nélkül elfogadja a §-t. A 19. §-nál, mely szerint az, akinek lakpénze, illetőleg lakpénze és drágasági pótléka együtt véve többet tesz annál a lakpénznél, melyben a jelen törvény alapján részesülne, a különbözettől na­gyobb lakpénzben részesítendő addig, míg maga­sabb lakpénzzel járó alkalmazásban nem részesül. — Darányi megújítja azon indítványt, hogy a három alsó rangosztályhoz tartozó fővárosi tisztviselők javadalmazása átmenetileg bizonyos százalékos javításban részesíttessék.­­ We­kerle miniszter kijelenti, hogy miután e kér­dés az egész kormányt érinti, mielőtt véglegesen nyilatkoznék, szükségesnek tartja, hogy előbb mi­nisztertársaival érintkezzék. A bizottság elhalaszt­­ván e kérdés eldöntését Széll Kálmán indítva­kombináczióban a miniszter által előterjesztendő részletes számítások alapján újra tárgyalás alá veendő a javaslatnak a kérdéssel szorosan össze­függő 9-ik §-a is. Ezzel a tárgyalás folytatása kedden délutáni 5 órára tűzetvén ki, az ülés véget ért. Pulszky Ágost felolvasása. A Mária-Dorothea egyesületben ma este szép számú közönség előtt rendkül érdekes, magas szín­vonalon álló előadást tartott egyetemünk tudós tanára, Pulszky Ágost dr . A társadalom hivatásáról a visszaesők ellen. Logikus rendben, szigorú következetességgel kifejtett gondolatmenetét röviden következőkben vázoljuk. A bűntett elkövetésére való hajlam az em­beri természetben rejlik s csak alakot változtatott, de ki nem pusztul soha. A XVIII. században azonban egy új érzelem keletkezett a bűntettesekkel szem­ben, az irgalom érzete, melynek első szószólója Voltaire volt s utána nagy sora a kitűnő elméknek, Beccaria, Howard, Frey Erzsébet stb. Hangsúlyoz­ták, hogy nem boszul állani az igazságszolgálta­tás egyedüli kötelessége, mert nem szabad a re­mény szikráját a bűntett elkövetőjének szívé­ből kiirtani, a reményt, hogy visszatérhet a társadalomba. Javítani kell tehát a bűnöst s tették ezt eddig kettős módon: az egyik a magányrendszer, a czellábba-zárás, a másik a hallgatásra ítélés, közös munkát végeznek, de az egymással való közlekedés minden módja szigorúan tilos. A kétféle rendszer eredményeit vizsgáló bűnügyi statisztika kimutatta, hogy sze­gényebb vidéken kevesebb a bűnös, úgyszintén a vagyonosodás bizony­os időszakában s hogy az is­kolázás aránylag keveset segít a bűntettesek szá­mának kevesbítésére. Bizonyos, hogy a bűntett módját enyhíti s hogy a művest elemben kevesebb is a bűntettesek száma. Egyátalában kétféle a bűntettes: az egyik csoport örökölt hajlamból, veleszületett hibából lesz bűntettesé, az a foglalkozása; a másik cso­portba a pillanat, a felhevülés folytán bűntettessé váltak számíthatók. Nem elég tehát a bűntettesek számát csök­kenteni, gondolkozni kell olyan módokról, melyek által a bűnös visszaléphet a társadalomba. Ennek a czélnak szolgálnak a rabsegélyző egyletek. A század elején szentimentális felfogásból indultak ki, ma azonban ridegebben gondolkoznak e szokás­­szerű bűntettesek javításáról. Egy ideig a deportáczió rendszere járta, de bebizonyult, hogy romlott lelkű emberekkel nem lehet államot alkotni. A helyett az elrettentő büntetéshez fordultak. A magányzárka rendszere dívik, de ezt fokozatosan, a bűnös egyé­niségének mérlegelésével kell alkalmazni. Mindez az állam kötelessége. Ezzel szemben a társadalomra is háramlik bizonyos kötelezettség s ilyen a rabsegélyző egyletek pártolása, s az általános erkölcsi színvonal emelése. Pulszky Ágostot érdekes előadásáért hallga­tói élénken megtapsolták. Ev. református zsinat. A napirendnek első tárgya a kérvényi bizottság jelentése, melyet Hajnal István jegyző mutatott be. A református lelkészek orsz. értekezlete a kisebb javadalmazásu lelkészek és tanítók államsegélyben való részesítését óhajtja. A kérvényi bizottság azt indítványozza, hogy e kérvényt alapos megfontolás és figyelembe vétel czéljából az ágostaiakkal közös érdekű ügyeket tárgyaló bizottsághoz tegyék át. A zsinat a jelen­tést tudomásul vette. Kiss Albert lelkes szavakkal hangsúlyozza a felekezeti oktatás fontosságát s azt, hogy most

Next