Nemzet, 1893. február (12. évfolyam, 3747-3774. szám)
1893-02-01 / 3747. szám
ferencisiek-tere, Athenaeum-épület, L emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 5 kr. vidéken Q kr (esti lappal együtt 8 kr.) Reggeli kiadás: Fe. Kiadóhivatal : '*siek-tere, Athenaeum-épület, * A reggeli és esti jj^ŐFIZETÉSI Díj: pesten ftR2Btán egyszerre küldve- yaSz 1 hónapra .............. _ ]fZOZ hordva: 3 ^ 3 hónapra g f 6 hónapra , p . az esti kiadás postai különktdéseért felillfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » « kr. vidéken 8 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) 3747. (32.) szám. Budapest, 1893. Szerda, február 1. XII. évi folyam Pártszervezés Ausztriában. Budapest, jan. 31. Megint kedvezőtlen bulletinek érkeznek Bécsből, a kormány által tervezett programm, illetőleg többség-alakítás esélyeiről. Miután erre nézve Taafler meghallgatta a nagyobb párttöredékek vezéreinek nézetét és megfelelően átalakította a programmtervezetet, újra helybenhagyást és hivatalos jelleget eszközölt ki annak részére, az ő felsége elnöklete alatt tartott minisztertanácsban. Hanem úgy látszik, hogy a német szabadelvűek megjegyzéseit és igényeit nem vette annyira figyelembe, nem érvényesítette oly mértékben, hogy őket megnyugtatni és megnyerni képes lett volna. Vagy legalább az ellenkező táborból jött megnyugvás és megelégedés oly aggodalmakat keltett bennök, nemcsak a programmtervezet, de a kormány álláspontja és szándéka iránt is, hogy — a sajtóban legalább — ismét megromlott a hangulat, sőt már a terv meghiúsulásáról is érkeznek hírek. Valószínűleg befolyást gyakorolt erre a költségvetési vita alatt most észlelhető újabb támadása a klerikálisoknak, az általuk folytonosan zsidónak czímezett sajtó, szabadelvűség és iskolai törvény ellen, ami elégséges arra, hogy azt a gyanút keltse ezek híveiben, hogy a klerikálisok ismét erőhöz jutottak és támogatást remélnek a kormánytól. Drautsch miniszter tegnapelőtti beszéde nem csak el nem oszlatta ezt a gyanút, hanem még megerősítette. Bár nem tett abban semmi koncessziót a klerikálisoknak, csak az iskolai vallástanítást, annak jelvényét, a keresztet védelmezte meg és azt a reményét fejezte ki, hogy a mostani alapon is egyetértésre lehet jutni. De ezt a klerikálisok egyelőre elégségesnek látták és ami ezeket megnyugtatja, az a szabadelvűeket eo ipso, nyugtalanítja, még akkor is, ha tartalmában nincs semmi pozitív indok erre, mert a háttérben vélnek veszedelmesebb terveket és ígéreteket lappangani. Ezért rész a politikába a felekezeti szempontnak bevitele és érvényesítése. Mert akkor sem az állam érdekeit elfogulatlanul szem előtt tartani nem lehet, sem a pártok üdvös tevékenységet ki nem fejthetnek; a gyanú és képzelődés felszabadul és — mert lelkiismereti dologról van szó — a szándéknak vizsgálata, sőt gyanúsítása nyomul előtérbe. Holott csak a szavak világos értelme és a törekvések komoly tartalma szerint, a tények alapján lehet, biztos és hasznos politikát csinálni. Mihelyt akár felekezeti, akár nemzetiségi féltékenység vegyül abba, lehetetlenné válik a tárgyilagos politika, a reformmunkásság és az ennek megfelelő pártalakítás. Ne csodálkozzunk tehát, ha a pártalakítás Ausztriában semmikép sem megy, mert ott odáig jutottak a dolgok, hogy a legtöbb tartományban a népet egyfelől a klerikális izgatók, másfelől a nemzetiségi izgatók kerítették hatalmukba és ennek következtében a reformkérdések, a szakképzettség és értelmiség befolyása a politikában, a sajtó és értelmiség szűk körére szorítkozik. Tudatlan papok és nemzetiségi izgatók zúgják le a józan ész szavát és a modern állami követelményeket, úgy a választók közt, mint a parlamentben, így tegnap még a magyarországi szlávok állítólagos elnyomását is tárgyalták az osztrák birodalmi tanácsban, az elnök minden figyelmeztetése és rendre utasítása daczára. Az ott ellenünk felhordott valótlanságok az európai közvélemény számára készültek és előfutárjai a tervezett nemzetiségi szövetségnek, hogy ellenünk együttes terv szerint lehessen fellépni. Így tűnik ki, hogy a nemzetiségi és a klerikális izgatók a monarkia mindkét államának közös ellenségei, a Lajtán innen és túl. A modern állam létfeltételeinek, követelményeinek hívei és védői is szolidaritást kelt tehát, hogy egymás iránt érezzenek. Annyival inkább, mert általános áramlatokkal van dolgunk és a felekezeti, ép úgy, mint a nemzetiségi reakció, a Lajtán innen és túl egyaránt fenyegeti érdekeinket. Ezért érdeklődünk élénken az osztrák program- és többségalakítási tárgyalások iránt. Mert ezeknek legelső eredménye kell, hogy legyen a klerikális és nemzetiségi reakció lekötése, legalább a status quo alapján való megfékezése. Ha a német szabadelvűeknek nem sikerülne még e tekintetben sem biztosítékokat nyerni, épen nem csodálkoznánk, ha akkor az ellenzéken megmaradnának. De viszont, ha ez sikerülne és így biztosítva lenne, az állami konzisztenczia és a hasznos parlamenti működés, a németek bűnt követnek el, ha ezt puszta gyanú, vagy a múltból átjátszó reministencziák miatt lehetetlenné teszik. A német szabadelvűek szeretnek Schmerlingre hivatkozni, mint a szabadelvűség ősére Ausztriában; szeretik merev német szellemét és februári alkotmányát. Reánk is kivetették ezt a hálót és ellenállásunkon bukott meg a kísérlet. De azért elismerjük, hogy parlamentarizmus és szabadelvűség sokat köszönhetnek Schmerlingnek Ausztriában. Az ő iránya és iskolája teremté meg az 1870-iki iskolai törvényt is. Ha ezt védik az osztrákok, a szabadelvüséget és haladást védik. De mégsem kell a Wir können warten jelszót szolgailag követni; szerzőjét sem mente meg a bukástól, követőit is megronthatja. A szabadelvű párt t. tagjai fölkéretnek, hogy a képviselőhöz holnapi, szerdán d. e. 10 órakor tartandó ülésén minél számosabban jelenjenek meg. A képviselőház folyó évi február hó 1-én, szerdán, d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: Az országos kiállítás költségeiről szóló javaslat és a kérvények, esetleg még a kereskedelemügyi költségvetés tárgyalása. A képviselőház pénzügyi bizottsága február 1-én d. u. 6 órakor a képviselőházban, szokott helyiségében ülést tart. Tárgy: »A községi, valamint a hitfelekezetek által fentartott elemi iskolákban működő tanítók és tanítónők fizetésének rendezéséről« szóló törvényjavaslat, tárgyában a közoktatásügyi bizottság jelentése. Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva. Belföld, Budapest, jan. 31. (A miniszterelnök Bécsben.) A »B. O.« jelenti Bécsből táviratilag . Az ekere miniszterelnök, ki a ma esti gyorsvonattal ide érkezett, meghívást, kapott a holnapi udvari ebédre. A két pénzügyminiszter közt elsősorban az osztrák-magyar bank szabadalmának tervezett újjáalakítása tárgyában lesznek fontos tanácskozások. — A »Pol. Corr.« a következőket írja : A Wekerle miniszterelnök azért megy Bécsbe, hogy ő felségének különféle ügyekről tegyen jelentést. A miniszterelnök bécsi útja semmi oly kérdéssel nem függ össze, mely a kabinetben történendő változásokra vonatkoznék. Budapest, jan. 31. (A kormány egyházpolitikai programmjának megvalósítása.) A »P. C.« a következőket írja: A kormány az egyházpolitikai javaslatok közül legközelebb beterjeszti a polgári anyakönyvek behozatalára és a zsidó vallás recepcziójára vonatkozót, s kérni fogja e javaslatok haladéktalan tárgyalását. Ez a körülmény is mutatja a kormány programutjának megváltoztatásáról szóló hirdelések alaptalanságát. Budapest, jan. 31. (Felek fölvilágosítása a honvédelmi minisztériumban.) Az Egyetértés mai száma idézőjelek között a honvédelmi miniszternek egy állítólagos rendeletét közli, mely szerint a minisztériumhozbeadott kérvények és egyéb ügydarabok elintézése felől jövőre csakis azoknak az egyéneknek adandó felvilágosítás, kik okmányilag igazolják, hogy a szóban forgó kérvényt stb. személyesen adták be, vagy annak tulajdonosai.« Daczára az idézőjeleknek, kénytelenek vagyunk az Egyetértés tudósítóját megcáfolni, azzal a kijelentéssel, hogy — értesülésünk szerint — ily rendelet ki nem adatott, tehát nem is létezik, hire tehát egy szóval légből kapott. A feleknek adandó felvilágosításokra nézve a minisztérium szervezése óta az alábbi szabály áll fenn, mely a honvédelmi minisztérium szolgálati szabályzata I. részének 36. §-át képezi és ekkép szól : 36. áj. A feleknek adandó felvilágosítások. A feleknek az iktatóhivatal által, bizonyos órákban és csupán a számra, az érkezés napjára, az osztály megnevezésére, az elküldés napjára és helyére vonatkozólag adathatnak felvilágosítások. Ha a fél beadványa után iktatói revényt, kiván, beadványát, mely az elnöki osztály, vagy az iktató vezetője által az ügyosztály számával előbb elláttatott, személyesen adhatja iktatás alá, a mikor neki az iktatói »értesítés« kiadandó.« Eddig nem merült fel ok arra nézve, hogy e szabályt módosítani kelljen, ha azonban visszaélések tapasztaltatnának, a szabály szigoríthatni fogna s azt hiszszük, hogy ezt az Egyetértés is csak természetesnek fogná találni. Budapest, jan. 31. (A konverzió.) Az B°/0-os államkölcsönök új, 4°/0-os koronajáradékra való kicserélésének művelete már ma is meglepően sikerültnek mondható. A konverzió alá kerülő czimletek tulajdonosai ezúttal nem várták be — mint más, hasonló alkalmakkor volt tapasztalható — a megállapított határidő utolsó napjait; már eddig is nem csak a nagy tőkések, intézetek és bankok, hanem, ami nagyobb jelentőségű dolog, a megtakarított kis tőkék tulajdonosai is ezer meg ezer tételben nyújtották be az 5°/0-ás czímteteket kicserélésre, úgy, hogy az új járadék nemsokára kibocsátása után már legnagyobbrészt el is lesz helyezve. Kitűnt továbbá már a művelet eddigi folyamán is az az örvendetes tény, hogy a magyar állampapírok sokkal nagyobb összegben vannak Magyarországon elhelyezve, mint eddig feltételezhető volt. A közönség nagy része egyébiránt, úgy látszik, még most sem tudja, minő papírokat fogadnak el kicserélésre, mert sokan nem csak 5°/0-os, de különféle 41/20/0-os, sőt 4°/0-os földtehermentesítési kötvényeket is benyújtanak, s a cserélést közvetítő bankoknak, melyek ezeket különválasztani kénytelenek, ezzel tömérdek munkát okoznak. Átalában az egész csereművelet nagy lendületet vett, és különösen a magyar konverzióra nézve nagy előy rejlik abban, hogy nem csak egy pénzpiaczra szorítkozik, hanem elosztva a magyar, osztrák és német piaczokra, már is élénkebb forgalmat idéz elő mind e helyeken magyar koronajáradékban. — Figyelmet, érdemel végül — a »B.C.« szerint — az a körülmény, hogy nem csak a magyar papírjáradékot, hanem meglepő módon aránylag nagyobb mértékben ajánlják kicserélésre a különféle vasúti részvényeket és elsőbbségeket is. Budapest, jan. 31. (Nemzeti zászló a nagykövetségeknél.) A »B. C.« írja: Több lap megelégedéssel konstatálta, hogy a Berlinben legutóbb tartott ünnepélyeknél az osztrák-magyar nagykövetség palotája nemcsak az osztrák, de a magyar lobogóval is fel volt díszítve. Ez legkevésbbé sem újság. Széchenyi gróf, volt nagykövet, pl. Berlinben való tartózkodásának egész hosszú ideje alatt mindig mind a két lobogót kitűzték a nagykövetségi palotára és Párisban pl. mióta Hoyos gróf a nagykövet, a nagykövetség palotáján szintén az osztrák lobogó mellett mindig látható a nemzeti szinű magyar lobogó is. Megbízható oldalról vett értesítésünk szerint egyébiránt így volt ez monarkiánk többi nagykövetségeinél és követségeinél is. Ha e tekintetben valahol mulasztás történt, úgy ez minden esetre helytelenítést érdemlő hiba volt. Pulszky Ferenc. Vasárnapi czikkünkben azt az urat, ki a »Budapesti Hírlap «-ban a nemzeti múzeum dolgairól értekezik, arra kértük, hogy ne harczoljon többé az iniczialék titokzatos és jól fedett állásából, hanem nevezze meg magát a végből, hogy szavainak értékét személyének súlya szerint is mérlegelhessük. Az értekező úr eddig ezt nem téve. Mi ezzel megelégszünk, és őt, kinek teljes joga van kényelmes helyzetében megmaradni, tovább nem bolygatjuk. Azonban a »Bp. Hírlap« kivette értekezője kezéből a tollat és most már maga beszél, szelidebben és higgadtabban, de mintegy magáévá téve az értekező érvelését. Ennek igen örvendünk. Most legalább tudjuk, kihez van szerencsénk, és abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy már vitánk elején készségesen elismerjük, hogy a »Bud. Hírlap« őszinteségében és önzetlenségében egy perczig sem kétkedünk. És ezért, amennyiben hamarjában tehetjük, fölsorolt sérelmeire nézve felelünk is neki. A »B. H.« emlegeti a »fiahordást«, az »illetéktelen terjeszkedést«. Erre feleletünk: Magyarországon senki sincs jobban helyén, mint Pulszky Ferencz, Pulszky Károly és Hampel József. Senki sincs, ki helyüket pótolhatná is. Ha ki nem volnának nevezve, ki kellene őket nevezni azokra a helyekre, hol eddig oly nagy sikerrel működtek. Soha egy adat nem merült fel, mely e három férfin egymás mellett való működése ellen szólott volna. Ezért tehát a múzeum igazgatóját elküldeni nem lehet. »Rendeztek egy tűzijátékot«, ha igaz. Tegyük fel, hogy igaz. Ezért még egy legalsóbb rendű tisztviselőnek sem dukálna több a jóakaró felvilágosításnál. Ezért az igazgatót helyén nem fogják bolygatni. »A kovácsműhely.« A múzeumban nincs kovácsműhely. Van egy lakatos és egy asztalos, kik a múzeum reparálásait végzik, és pedig azért a házban, mert így olcsóbb. A múzeum szűk dotácziója nem enged nagyobb költekezést erre. És ezért takarodjék az igazgató ? »De a 48-iki székek ?« A múzeum nem adhat helyet az ereklyéknek. A tudományos gyűjteményeknek is oly szűk a helyük,hogy e helyszűke miatt, most már új, tágasabb múzeum építését tevezik. Ily körülmények között azok a székek igen jó helyen vannak a szép, tiszta souterrain-ben, az igazgató pedig magmaradhat helyén. »Húsz év előtt nem történt átadás.« A kulcsok és a hatalom átadásával megtörtént rendben az átadás. Múzeumokat, gyűjteményeket nem adnak át »tárgyanként« sehol a világon. Csak a római praetor előtt érintettek meg minden átadott külön tárgyat a festuicával, az elvállalás jeléül. Ezért tehát az igazgatót szemrehányás nem illeti. Hogy melyek Pulszky érdemei, azé a czinikus Pulszky Ferenczé ? Kizárólag Pulszky Ferencz érdeme, hogy megvették a Lobkovitz-gyűjteményt az ásványgyűjtemény számára ötödrész áron, és ezáltal a gyűjteményt elsőrangúvá tették Európában. Kizárólag Pulszky érdeme, hogy megvették az Esterházy-képtárt, midőn már az európai konzorczium alkudott rá. Kizárólag Pulszky Ferencz érdeme, hogy megalapították az iparmúzeumot, mely máris oly üdvös befolyást gyakorol műiparunkra és még nagyobb szerepre hivatott. Mindezt ki lehet mutatni az országgyűlési tárgyalásokból. Pulszky Ferencz érdeme továbbá a nemzeti múzeum mai rendezett és fényes állapota. De e tekintetben a »Bud. Hirl.« nem hisz a »félhivatalos szócsöveknek,« melyek, mint Bodóné, »mást beszélnek, midőn a bor árát kérik.« Jól van. Tehát higyyen a »Bud. Hirl.« egy férfiúnak, ki maga is múzeumi tisztviselő volt, egy tárgyilagos tudósnak, ki e dologban mindenesetre sine ira et studio ítél; higgyen Herman Ottónak, ki az általa szerkesztett »Természetrajzi füzetek« III. köt. 2. és 3. füzetében, tehát már tizenkét év előtt Pulszky Ferencz tíz éves működéséről szóról-szóra így nyilatkozik: »Nem a személyre szóló ünnepeltetés, mely bizonyos czélzatosság izétől tiszta — sem a dicsőítő szó, mely válogatott voltával kiszólítja az őszinteség hiányának gyanúját, nem ezek teszik ki súlyát, dicsőségét és szépségét azoknak az évfordulóknak, amelyeken a kiváló működésről, a derekas tettekről meg szoktunk emlékezni. A jubiláns évfordulók igazában oly megállapodási pontok, amelyeknek szépsége és értéke a valóságos, üdvös eredményekben rejlik; a számadó visszapillantások a múltakba, kalauzok a jövőbe. És aki üdvös eredmények sorára pillanthat vissza s látja azoknak a jövőre való kihatását is, aki öntudatosan törekedett ily eredményekre ; aki czél és eszköz szerint tisztának érzi magát, az nem szorul reá a dicsőítés csengő szavára, az ünnepeltetés külső színére ; kipótolja ezeket bőségesen a nyugodt öntudat. Amidőn tehát itt e helyen, Pulszky Ferencz tíz évi igazgatóságáról megemlékezünk, teszszük ezt azok alapján, amiket az imént hangsúlyoztunk. Pulszky Ferencz fölléptéig, tehát hosszú évsorokon át a magyar nemzeti múzeum a szó szoros értelmében mondva, nyomorgott. Iránytalanság, súlyosbítva a politikai nagy átalakulásokból folyó nyomás által, tengődő életre kárhoztatták az intézetet. Ily viszonyok között az intézet elvesztette kapcsolatát a nemzettel s nem birt fölemelkedni a nemzet kulturtörekvéseinek képviselőjévé; e törekvések előmozdítójává pedig már sehogysem. A »magyar nemzeti« czim volt az egyedüli horog, amely a nemzettel való kapcsolatot fentartotta, mely a nemzet legbuzgóbbjainak figyelmét néha-néha az intézet felé fordította; szilárdan épült házának köszönhette, hogy a nemzetirtás idejében nyomtalanul el nem töröltetett. Megütötte ekkor a ritkasággyűjtemények mértékét, az ő rendeltetése is az volt, ami ezeké: a kíváncsiság kielégítése hangzatos czím és semmi tanulság. Ez nem is lehetett másképen. Az minden kétséget kizáró dolog, hogy az alapítók szeme előtt mivelődési czél lebegett, de a miként ? az irány ? ez, a viszonyok összességét véve, csak idővel fejlődhetett — épen csak fejlődhetett, nálunk épen úgy, mint mindenütt a világon. Azok a férfiak, akik régebben az ügy élére kerültek, jóhiszeműleg, de iránytalanul működtek, nem bírtak ellentállani az akkori tudományos áramlat nyomásának; ez áramlat pedig akkorában a tudásból monopóliumot csinált, külön államot teremtett a nemzet állama kebelében; dicsőségét nem a művelődésre gyakorolt élő hatásban, hanem a megbámulásban kereste. Ezek sem kárhozható, de még megrovó szavak sem akarnak lenni; mert ha iránytalanság jellemzi is az ügy régi kezelőit, ez a kor kifolyása volt , és egy érdemüket elvitatni lehetetlen, azt, hogy az intézetet mint a nemzet intézetét fentartották, nehéz korszakokon végig küzködve áthozták abba a korszakba, amely az irányváltoztatást megengedte. Amidőn az alkotmány visszavívása után a nemzeti lét kérdése mellett fölvethettük a művelődés kérdését is, akkor valóban fordulóponthoz ért a nemzeti múzeum; kettős feladat előtt állott. Első volt a nemzet közművelődésére való élő hatás; a második volt a nemzetnek, mint kulturnemzetnek kifelé való képviselése a végett, hogy kulturnemzetnek elismertessék, ezáltal létjoga az európai kulturnemzetek családja közepette bebizonyíttassék. E feladatok megoldására nem volt elegendő a tudomány iránti lelkesedés ; ehhez tágas látókör, nagy összeköttetés, a nemzet képességének, aspiráczióinak, helyzetének pontos Számlavitele UxTArk emberismeret kellett. A megoldás maga egy valóságos káosz helyén rendet, e rendből azután életet kellett hogy teremtsen — nem imperative, hanem fejlesztés útján. Pulszky Ferencz minden bizonynyal az a férfin, aki ezekre hivatott-sággal bír; ezt tíz évi működésének eddigi eredményeivel már be is bizonyította. Befolyása, utánjárása teremtette ki az intézet dotáczióját, mely, ha teljes felvirágoztatásra nem is elégséges, mégis olyan, hogy lehetővé teszi a működést. Gyakorlati szellemével kivitte azt, ami talán a legnehezebb s ami még a nagy kulturnemzetek intézeteire is tetemes súly gyanánt nehezedik : a bureaukratikus résznek a működés előnyére a lehető legcsekélyebb mértékre való leszállítását. Ebből bontakozott ki az egyes osztályok autonómiája, melynek értelme, hogy nem paragrafusokba szedett szabályokban, hanem a működési tér szabadságában lakozik a legjobb ösztönző a munkásságra s egyszersmind annak a a felelősségnek élő érzete is, mely a munkásságnak legjobb ellenőrzője. Valójában nincsen jelenleg az intézetnek egyetlenegy tényezője sem, mely — természetesen az anyagi eszközök keretén belül — nem érvényesíthetné tehetségét, mégpedig egyénisége sajátságainak teljes épségben tartása mellett. Ez oly dolog, amelyhez foghatóval kevés nyilvános, különösen az állam végrehajtó hatalmának fenhatósága alatt álló intézet — nem csak nálunk, hanem a nyugaton is — dicsekedhetik. Ez Pulszky Ferencz tíz évi működésének nagy eredménye, amelyből a többi önként következik. Innen származik az irodalmi részben nyilvánuló élénk lüktetés, mely teljes ellentéte a régi, irodalmilag majdnem egészen meddő állapotnak ; innen meríti a működő erők ifjabb része az iskolázottságot, melynek következménye a közművelődési mozgalomban való közvetetten részvétel, ezáltal a hatás közvetlensége s végeredményképen a nemzet miveit rétegeinek a szakkörökkel mind szorosabban fűződő kapcsolata is. Ezeknek létezését ma már lehet kétségbevonni, a hatást nem lehet elvitatni. Tapasztaljuk ezt lépten nyomon az irodalomban, az egyleti élet lüktetésében, a propagandában, mely vidéki központokat teremt, a külföldnek folyton növekedő figyelmében, a magyar művelődési törekvések iránt táplált vélemény javulásával. Ezelőtt tíz évvel egy Budapestre összehívott régészeti nemzetközi kongresszus találhatott volna ugyan kincshalmazt, de e halmaz akkori állapota mindenesetre csak szellemi inferioritásról tett volna tanúságot. Az eljárás rendszeressége mellett az a liberalitás, amelyet Pulszky Ferencz e téren kifejtett és alkalmazott, a működő erők egyéni sajátságaiknak megfelelő alkalmazása, úgy hozta magával, hogy a tényleg meghívott kongresszus többet talált, mint amennyit föltett. Az eddig végzett munka nagy, az eredmény tiszteletreméltó, de nem minden ! A működésnek s általa a hatásnak még növekednie kell. Ez a Pulszky Ferencz által inaugurált irány mellett, már csak az idő és anyagi erő kérdése. Bizton tudjuk, hogy e téren Pulszky Ferencz tehetségén és akaratán semmi sem múlik s épen ezért lelkünkből óhajtjuk is, hogy időt és anyagi erőt nyerve, még nagyobb eredményeiért a most bekezdett évtized végén ismét üdvözölhessük! A »Természetrajzi Füzetek« szerkesztősége.«. Tehát a »Bud. Hirl.« nem hisz az officziozusoknak. Hermann Ottó sohasem volt officziozus. Higgyen tehát neki. Hermann tudós is, informált szakember is. Az ő szava talán tisztelt kollegánknál többet fog nyomni az újságíróénál. Ami minket illet, mi az újságíró őszinteségében is hiszünk. És mert hiszünk benne, kérjük a »Bud. Hil.«-ot, szűnjék meg egyik legfontosabb művelődési intézetünket a közönség szemében kompromittálni. Mert ha ez intézet »pellengéren van«, az ő embere állította oda. A képviselőház bizottságaiból. A képviselőház pénzügyi bizottsága mai ülésében folytatta a fizetési meghagyásokról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A 3-ik §-ba felvette a bizottság, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemnek magában kell foglalniaazon tények megjelölését, melyekből a hitelező követelését származtatja; a mennyiben a követelésről okirat van kiállítva, erre való hivatkozás mellett«.— A 4-ik §. érdemleges módosítás nélkül elfogadtatott. — Az 5-ik §-ba felvétetett, hogy a fizetési meghagyásban megjelölendő a hitelező név, állás vagy foglalkozás és lakhely szerint, továbbá a követelés alapja is. Felvétetett továbbá, hogy az adós az ellenmondást, melylyel a fizetési meghagyást megtámadhatja, indokolni nem tartozik. A 6-ik §-ban kimondatott, hogy ha a hitelező ugyanazon adós elleni több követelését egy kérelembe foglalta, a költség az egyes követelések összege után külön állapítandó meg. A 7-ik §-ba felvette a bizottság azt a rendelkezést, hogy a fizetési meghagyás tartalmát a kézbesítő megmagyarázni tartozik s ezt a kézbesítési ivén tanúsítani tartozik. E tanúsítás elmulasztása esetén az elöljáró bíróság a kézbesítőt 5 forintig, ismétlés esetében tíz forintig terjedhető bírsággal sújthatja. — A 8—10. §§-ok érdemleges módosítás nélkül elfogadtattak. — A 11. §-ban a fizetési meghagyás hatályának és végrehajthatóságának megszűnése attól tétetett függővé, ha a teljesítési határidő leteltétől számított egy év alatt a végrehajtás nem kéretett. A 12. §, érdemleges módosítás nélküli elfogadása után, a tárgyalás folytatása péntekre halasztatván, az ülés véget ért. A képviselőház zárszámadási bizottságának mai ülésében a napirend előtt Lukács László államtitkár részletes felvilágosítást. Aolott a múlt ülésen felmerült ama kérdésre, hogy mily alapelvek szerint történik azállambirtok eladásra szánt részének becslése ? A bizottság a nyert felvilágosítást tudomásul vette. Ezután Förster Ottó a földmivelési tárcza 1891. évi zárszámadását adta elő, melyet Fehér Miklós államtitkár kimerítő és megnyugtató felvilágosításai után a bizottság elfogadott. Végül a közoktatási tárcza 1891. évi zárszámadását Kabos Ferencz behatóan ismertetvén, a bizottság dr. Berzeviczy Albert államtitkár felvilágosításai után a tárcza zárszámadását elfogadandónak határozta. Vidéki élet. Temesvár óhaja. Temesvár városa felkéri a kereskedelmi minisztert, hogy Temesvárott külön vasúti üzletvezetőség létesíttessék, amitől elsősorban az áruforgalom körül a kereskedelmi körökben felmerült panaszok orvoslását remélik. A hevesi bizalmi nyilatkozat Egerből írják lapunknak . Az Egyetértés f. hó 25-én megjelent számában azt az értesítést hozta, hogy Kállay Zoltán főispán a közgyűlésen bizalmi szavazatot akart a kormánynak indítványozni, hogy azzal főispáni székét biztosítsa, mert tettei a megyét nagy elkeseredésben tartják. Ezt a szabadelvű párt megjegyzés nélkül nem hagyhatja. Midőn az állandó választmányban a belügyminiszter beköszöntője felolvastatott, melynek meleg hangja az összes jelenváltakra láthatólag jó benyomást tett, az itteni áramlatnak megfelelőleg az egyszerű tudomásvétel indítványoztatott A főispán előrebocsátotta azt, hogy nem bizalmi szavazatról van szó, hanem csupán udvariassági tényről és arról, hogy a magyar szokás szerint az adjon istenre fogadj isten mondassák. Ezt annál inkább helyesnek