Nemzeti Jövőnk, 1932 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1932-12-11 / 1. szám

Roffi Borbély György főispán beiktatása December tizedikén megélénkül az élet a szolnoki vármegyeház patinás falai között. E napon installálja a vármegye újonnan kinevezett főispánját, az államkormánynak e megyében legtöbb bizalmi funkcionáriusát: roffi Borbély György cs. és kir. kamarás, földbirtokost. Az újonnan kinevezett főispán itt született a jászok és kunok ősi földjén, Tiszaroffon 1875-ben, ősrégi nemesi család sarjaként. Édesatyja Borbély Géza, a megyében tekintélyes nagybirtokos volt, aki a közéletben jelentős szerepet töltött be. Borbély György középiskoláit Budapesten és Debrecenben a református collégiumban végezte. A bécsi és budapesti tudományegyetemeken jogot hallgatott, majd elvégezte a kereskedelmi akadémia szaktanfolyamát. 1897-ben Almássy Géza főispánsága alatt közigazgatási gyakornok lett megyénkben, ugyanakkor tb. aljegyzővé is kinevezték. Még ebben az évben tehát 27 éves korában szolgabirónak választották meg és ebbeli minőségben Jászapátin, Tiszaföldváron és Tiszaroffon teljesített szolgálatot. 1901-ben szabadelvűpárti programmal a törökszentmiklósi kerületben mandátumot vállalt és mint a magyar országgyűlés egyik legfiatalabb tagja foglalta el helyét a képviselőházban, ahol gr. Bethlen Istvánnal együtt körjegyzővé választották meg. Gróf Tisza Istvánnak volt törhetetlen hive és az ő szőkébb gárdájához tartozott. 1906-ban visszatért a közigazgatáshoz és a tiszai középjárás főszolgabírájává választatott meg. Ebben a hivatalban egészen 1918 október végéig működött. Mint főszolgabíró szeretetet és becsillést érdemelt ki, mert alantasaival szemben megértő és igazságos, azok érdekeit szívén viselő, elöljáróival szemben pedig mindig egyenes és gerinces volt. Eme működésének idejére esik azon tevékenysége, melyet a gazdaközönség agrikulturális ismereteinek gyarapítására szentelt, s amelyek keretén belül budapesti szakoktatók és más agrárius intellectuellek előadásai útján iparkodott a magyar föld rationális termelését fokozni, a magyar gazda szakértelmét növelni. A háború alatt jelentős carítatív működést fejtett ki, Törökszentmiklóson egy száz ágyas kórházat létesített és tartott fenn közadakozásból. Hasonló tevékenységre serkentett másokat is, aminek eredményeként gróf Szapáry György nagybirtokos a járás területén 20 ágyas kórházat állított fel. Ezzel a ténykedésével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a háború hőseinek szenvedései enyhittessenek és másfelől előljárt a jó példaadással az itthonmaradottak számára. Az összeomlás után állásától felmentették és az alkotmányosság helyreállításáig semminemű közfunkciót nem vállalt. A proletárdiktatúra alatt börtönbe vetették, de kiszabadulván, részt vett a szolnoki ellenforradalmi akcióban, amelynek balsikere után Szegedre menekült. Szegeden a nemzeti megújhodásra irányuló munkában tevékeny részt vett és meghitt barátjával, dr. Kiss Ernővel, a szolnoki ügyvédi kamara jelenlegi illusztris elnökével, felsőházi taggal, értékes tanácsokkal szolgált az ország felépítésén fáradozó férfiaknak. Helyreállván az alkotmányos élet, nyomban tevékeny részesévé vált úgy a vármegyei közéletnek, mint az országos politikának. 1926-ban J.-N.-K.-Szolnok vármegye közigazgatási bizottsága Horthy Istvánnal és Kiss Ernővel együtt őt delegálta az országgyűlés felsőházába, ahol különösen gazdasági vonatkozási és gazdavédelmi felszólalásaival vívott ki magának előkelő pozíciót. A felsőháznak egyébként egyik jegyzői tisztét töltötte be. A felsőházon kívül is fáradhatatlan harcosa volt a magyar föld és különösen az Alföld érdekeinek és a megboldogult gróf Klebelsberg Kunó vezetése alatt megindult Alföldi mozgalomnak. Ezen mozgalom támogatása és propagálása céljából megalakított bizottságnak egyik tagja volt és agilis tevékenységének köszönhető, hogy a nagyközönség és a kormány figyelme fokozottabb mértékben hivatott fel az Alföldet érintő halaszthatatlan problémák mielőbbi megoldására. Különösen szívén viselte e téren a tiszavidéki búza márkázásának, a tiszai hajózás kiépítésének és közraktárak létesítésének kérdését. Ezeknek az üdvös elgondolásoknak bizonyára hathatós támogatója lesz jelenlegi pozíciójában is. Kineveztetése osztatlan örömet ébresztett nemcsak Szolnok város, de az egész vármegye közönségében és épen azért az ő installációját az aktus ünnepélyességén kívül az a szeretet és megbecsülés fogja jelentőssé tenni, amellyel a vármegye közönségének minden rendű és rangú rétege viseltetik személye iránt. Ez az ország az elmúlt idők soha nem látott s az egész világra kiterjedő gazdasági depresziójában mármár letargiába süllyedten látszott sorsának megadni magát, midőn az isteni gondviselés egy erős, tenniakaró és merő, kemény matériából faragott férfiút küldött a nemzetnek és a kormány élére, aki felrázta az országot a reménytelenség szörnyű elaléltságából. Hitet és egy jobb jövőben való bizakodás fáklyafényét lobogtatta meg szomorú sorsában vergődő nemzete előtt s megadta ezzel a lelkeknek a lehetőséget, hogy tudjanak hinni egy eljövendő boldog magyar életben. Most, amikor a nemzet ettől a reménységtől és bizakodástól telítetten siet sorompóba állani és a Vezér nagyszerű elgondolásait tettekkel valóra váltani, hozsannával köszönti Borbély Györgyöt e vármegye minden lakója és azzal a hittel, tudattal, hogy ő mint a kormányzatnak erre kiszemelt férfija, hathatósan fog közreműködni abban, hogy megyéje, ennek az országnak egyik legnagyobb közigazgatási egysége — sokszorozottan kivehesse részét a reconstructiós nemzetépítő munkából. E vármegye egész közönsége odaadással, ambicióval fogja őt támogatni ebben a munkában s nem kételkedünk aziránt, hogy az ő házasságtól átitatott, conciliáns és megértő egyénisége viszonozni fogja a vármegye közönségének ezt a nemes törekvését. Hisszük és reméljük, hogy Borbély Györgynél a tradíciók tisztelete és a modern haladás közös nevezőre kerülnek ennél az elkövetkezendő monumentális munkánál, mely munkát joggal várja el a nemzet minden egyes fiától s amely építő munkának a Vezér adta programmját annyira szivébe fogadta és véste minden magyar ember. Hisszük és reméljük, hogy ez a vállvetett igyekezet meghozza bőséges jutalmát s hogy főispánunk működése aranybetükkel iratik majd be e vármegye történetének foliánsaiba. Most, midőn elfoglalja Borbély György azt a hivatalt, amelybe mint a Szent István királyunk által alapított comesi méltóság örököse lép, köszöntjük és üdvözöljük őt szeretettel, magyar szívvel és lélekkel s kérjük a Mindenhatót, hogy adjon neki erőt, egészséget és kitartást egy boldog, megelégedett Nagymagyarország feltámadásának nagy munkájához. Dr Köpeczi Deák György A programmja Reggel 9 óra 28 perckor vendégek érkezése a pályaudvarra, ahol a vármegye alispánja és polgármestere kisebb küldöttség élén fogadja őket. A feldíszített Baross-és Gorove-utcán keresztül bevonulás a vármegyeházára. Délelőtt 10 órakor. Főispán beiktatási közgyűlés. Alexander Imre alispán üdvözli a Miniszterelnököt és a megjelent előkelőségeket, felolvassa Almásy Sándor v. főispán felmentését tartalmazó kéziratot. — Kenéz Béla országgyűlési képviselő búcsúztató beszéde.—Dr. Vadász Károly felolvassa roffi Borbély György főispáni kinevezését tartalmazó kéziratot. — Alexander Imre alispán indítványára küldöttség hívja meg az újonnan kinevezett főispánt. — Főispán eskütétele. — Dr. Kiss Ernő felsőházi tag a törvényhatóság közönsége nevében üdvözli az uj főispánt. — Főispán az ülést bezárja. 11 óra 10 perckor a vármegye nagytermében megalakult küldöttség tisztelgése a főispánnál. 11 óra 50 perckor elvonulás gyalog a Gorove-utcán és Apponyi-utcán át a városi színházhoz. 12 órakor a Nemzeti Egység pártjának zászlóbontó nagygyűlése. — Dr. Kiss Ernő felsőházi tag a gyűlést megnyitja, üdvözli a Vezért és kíséretét és felkéri, hogy a párt programmját ismertesse. — A Vezér beszéde. — Sztranyavszky Sándor, a Nemzeti Egység pártja elnökének beszéde. — Dr. Kiss Ernő zárószava. 1 óra 30 perckor átvonulás a Tisza-Szállóba. A banketten ÖSZTREICHER LIPÓT ÉS FIA NÁNDOR bortermelők, bornagykereskedők, Hungária rum- és likőrgyár Cégtulajdonos: KLEIN OSZKÁR ÉS TÁRSA. Telefonszám: 13. SZOLNOK. Sürgönyeim: Borösztreicher.