Nemzeti Sport, 1927. június (19. évfolyam, 86-105. szám)

1927-06-14 / 94. szám

Sildtó, 2S27 júnCBS 1*L3 A­­agyar-francia mérk­öslés rajtban Magyar­ország 1. félidő MAGYARÁZAT A GRAFIKONHOZ. A vonal a labda útját jelzi. A gólokat a határvonalon kívülre, a kapuk közé rajzolt hatalmas fekete pontok mutálják­. A zászlócskák a karriereket, a vonalon elhelyezett pontok a magyar, a keresztek a francia szabadrúgásokat jelentik. Az üres karikák a kapusok labdarúgását, a pontozott karikák a hazajátszást, a félkörök a kapufákat, a pontozott keresztek az offszájdokat, a határvonalon kívülre elhelyezett nyilak a kapu fölé vagy mellé, míg az ugyancsak itt látható keresztek a kaputól messze eső autra játszott labdákat jelzik. A rajtból szemléltetően látható hatalmas fölényünk , hogy milyen sorozatos támadás előzte meg első gólunkat. Szünet után a francia védelem álal előkészített, egymás után következő nagy magyar offszájd állások­­pontos keresztek) is érdekes képet nyújtanak! Hogy is volt csak? Amit vasárnap nem tudtunk elmondani .Vasárnap győzelemre gyülekezett i­i a magyar közönség. Annyi hiábaval­­utó várakozás, reménykedés, súlyos­ kiábrándulás után el kellett jönni a­ győzelemnek. Igaz, a tél és a ta­­­vasz válogatottjain más ellenfelek-­­kel állott szemben a magyar tizenö­­­egy, de hát meg kellett becsülnünk s meg is becsültük a nyár, a sze­zonzárás vendégét. Magyarországon minden idegent nagyra tartanak. Nemcsak akkor, ha valóban nagyság, csupán azért is, mert idegen. A francia futballistá­kat is nagyra tartotta nálunk a köz­vélemény. Nem azért, mintha kiváló futballisták hírében állottak volna, hanem azért, mert idegenek, mert a franciák. A külföld szoktatott ben­nünket hozzá ehhez a szolgafelfogás­hoz, az a külföld, mely mindig felül­ről tudott reánk nézni, mely sohasem­­ akart ismerni és elismerni bennün-| ket. És a magyar lovagiasság — ha­­ érezte is, hogy akár a világot for-| dítja ki sarkából a magyar virtus,­­ tudás, akarat, őserő — mindig há-| lás szívvel, talázatos tekintettel fo-|­­gadta a vállveregetést. Pedig milyen sokszor, milyen sok| mindenben voltunk és vagyunk na­gyobbak, mint sok idegen, külföldi­­ nagy nemzet! Jó p­élda rá a va­sárnapi mérkőzés is! * Még most Trianon után is van­nak ugyan olyanok, akik azt állít­ják, hogy a sportban elért nemzet­közi siker vagy elszenvedett vere­­­ség semmiben sem befolyásolja nemzeti súlyúnkat a külföld szemé­ben! ... !A napokban avatták fel a bolo­­­gnai, világraszóló stadiont s a két­­ nagy, déli latin nemzetnek a fut­ballcsapata, az olasz és a spanyol j­ó válogatott mérkőzött az ünnepség alkalmából. Az olasz király is meg­jelent a díszpáholyban s hetven­ezer nézővel együtt drukkolt az olasz győzelemért. Az olasz csapat maga magát múlta felül és 2:0-ra győ­zött. Az olasz sport és az olasz po­litika egyik vezére így nyilatkozott: nemzeti katasztrófa lett volna, ha ezen a meccsen az olasz csapat ve­reséget szenved! És a győzelem nagy nemzeti dia­dalt jelentett az olaszoknak. Nekünk nem azt jelent? A mi ti­zenegyünk nem a nemzet sporttudá­sát, intelligenciáját, testi, szellemi fölényét bizonyította be ott az Üllői úton? A közönség, az ujjongó, örvendő közönség tombolása, lelkesedése igennel felelt.­­* A roppant meleg nem volt akadá­lya annak, hogy húszezernél jóval több néző verődjön össze a néző­téren. Nem olyan horribilis szám ez, hiszen még az öreg tribünön is akadtak itt is, ott is, üres foltok, de mindenesetre nagyon tekintélyes így júniusban. Ha leszavaztatták volna ezt a né­zősereget, francia győzelemre aligha szavazott volna valaki. Mégsem volt sehol elbizakodottság tapasztal­ható. Csak bizakodás, reménykedés a győzelemben. Ez a hangulat tört ki frenetikus tapsban és tombolás­­ban, amikor a magyar csapat a pá­lyára lépett. — Tempó magyarok — zúgott kö­röskörül, pörgött a vas­tap­s és sorjában éljenezte, a kijáratnál feltünetkező játékosokat a lelkes nézősereg. — Éljen Weinhardt! Skvarek, Kohut!­­— Éljen Fogl — zengett a tribün, S most a meccs végén is tapsolt, éljenzett mindenki! * Már az öltözőben látszott, hogy a magyar csapat mennyire biztos a dolgában. Semmi idegesség, semmi izgalom nem volt tapasztalható a készülődő játékosokon. Rebró, aki az elsők között jelent meg, azzal szórakozott, hogy a lab­dát az egyik nyitott fiókba akarta berúgni. Pár lépés volt csak a tá­volság —­ igaz, hogy a fiók sem nagy — de sehogysem sikerült a dolog. — Nem lehet eltalálni — bosz­­szankodott. — Éppen úgy megy ez neked, mint a passzolás — ugratták. Rebró mosolygott s abbahagyta a próbát.— A franciák csendesek voltak. Egyik-másik dúdolgatott olyan csi­lingelő, délfrancia dalt, míg vala­mennyien nagy gonddal öltözködtek. A toalettjük kifogástalan, csinos, elegáns volt. Mindegyik táskájában volt minden, amire csak szüksége lehetett. Az egyik, a nyurga Wild, úgy lát­szik új cipőbe bújt, mert felhúzás előtt valami dobozból port hintett belé, hogy könnyebben felhúzhassa. Egy folyosói kibic látta a műveletet s rögtön újságolta. — Nem is futballisták ezek —■ mondta valaki — ha még a futball­­cipőbe is púdert szórnak. Ha olyan finom a lábuk! — Akkor pláne nem azok. — De tyúkszemet is láttam az ujján. — No, azt majd letiporjuk. * * A franciák­ máig keszett állottak, a mieink még fé­­ig-meddig sem ké­szültek el. Orth szólalt meg: — Szűk ez a nadrág! Nem tudom emelni a lábam benne. — Hagyd csak Gyuri, — húzták — úgysem emeled te a lábad!. * Már finisre nógatták az öltözködő, készülődő csapatot, amikor távirat­kézbesítő kopogott az öltöző ajtaján. Alig akarták beengedni, de kezében lobogtatta a táviratot, ami a Fogl­­testvéreknek szólt. Karcsi bontotta ki s olvasta fel. Pozsonyból jött az üdvözlet s az ott játszó kombinált csapat küldötte. Karcsinak, Jóskának jól esett az üdvözlés, aminthogy kipirulva, moso­lyogva fogadta az egyre érkezők gratulációját és szorongatta a gratu­lálok kezét. Amint a kézbesítő­ lapot aláírta, megszólalt valaki: — Te Karcsi, ez nem eredeti táv­irat. — Dehogynem, Pozsonyból jött. — Csak a kézbesítő találta ki az egészet, hogy kijöhessen a pályára! Szó se róla, a kézbesítő ez egyszer szívesen kézbesített! *• A nagy mérkőzés előtt játszó apró diákok határozottan nagy sikert arattak. Boldogan siettek félidőben az öltözőjükbe s a boldogságot semmi sem tehette volna teljesebbé, mint­hogy az igazi, nagy válogatottak ve- Hungára-úíi pálya Csütörtökön, Úrnapján d. u. 2 órakor túra , nemzetközi atlétikai versenye Kölnig, és a Charlottenburger SC stafétája részvételével. Utána Vs6 órakor Fereváros-Ú­jpest Magyar Kupa döntő-mérkőzés.

Next