Népsport, 1968. szeptember (24. évfolyam, 172-193. szám)

1968-09-16 / 183. szám

A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SZPOLITSZÖVE­TSÉG LAPJA HÉTFŐ, 1963. SZEPTEMBER 16. ^ XIa: 1.20 ffirmt jf XXIV. ÉVFOLYAM, 183. SZÁM Kitüntetés A KISZ KB a szófiai VIT-en elért sikeres szereplésért az aranykoszorús KISZ-jelvény ki­tüntetésben részesítette az atléta Holub Sándort és Honti Róber­tet. Dicsérő oklevelet kaptak a kint járt női röplabdázók, a te­niszezők és az asztaliteniszezők is. A kitüntetéseket és jutalma­kat Kárpáti Sándor, a KISZ KB titkára adta át 4x11 mp! Tavaly még csóváltuk a fejün­ket, amikor Tommie Smith 44.5 mp-es 400 m-es idejét jelentették a hírügynökségek. Az idén már nem is csodálkoztunk, amikor nemrég ezt az eredményt is meg­javították egy tizeddel. Vasárnap­ra­­virradóra pedig a magaslati South Lake Tahoe-ban, Smith klubtársának, az ugyancsak néger Lee Evansnek kerek 41 mp-et mu­tatott az óra! Vc.Zyfs egymásután négy 100 m-i futot 11 mp-es se­bességgel! Lehet, hogy Kiex-leóban megdől a 16 mp-es álomhatár is? ­­mik)legjobbjai MTK— Salgótarján: SÁRKÖZI (MTK). Vasas —Egyetértés: FISTER (Va­sas). Tatabánya—Csepel: CSERNAI­­ (Tatabánya). Videoton —Ferencváros: SZŰCS (Ferancvírus). D­iósgy­őr—Szeged: Si­KOF­A (Diósgyőr)­DimaÚjváros —Győr: MARTRA (Dunaújváros). Pécs—Szombathely: KOBRÁD (Pécs). KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTI AZ OLIMPIA FŐVÁROSÁBÓL. A magyar sportolók első napja Mexicóban Amikor a magyar olimpiai csapat végre túljutott a szokásos repülőtéri formaságokon, és he­lyet foglaltunk a szálláshelyünk­re induló autóbuszokon, bizony nem egy versenyzőnk már csak hősies erőfeszítések árán tudta egyenesen tartani a fejét. S ta­lán az is teljes mértékben ért­hető, hogy hiába kínálta villogó fényeivel látványosságait az olimpia fővárosa, a szemek is le-­­ecsukódtak; az utazás izgal­mai, a hosszas ébrenlét után a szervezet követelte immár a magáét. Valamennyien egy em­­íbárként sóhajtottunk fel, am­i­kor a társasgépkocsik bekanya­rodtak az olimpiai falu kapu­ján. A „faluhsn” Olimpiai falu — írom magá­tól értetődően, s tették, s teszik valószínüleg kollégáim is, pedig az olimpia résztvevőinek szállás­helye — csakúgy, mint már Ró­mában és Tokióban — cseppet sem emlékeztet a szó eredeti ér­telmében vett falura. Ebben a­­ „faluban” komoly, emeletes épü­­­­­etek húzódnak meg, rendezett utcácskákkal, üzletekkel, stb., vagyis inkább amolyan kis vá­ros ez egy hatalmas városon belül. A falu — mert végül is ma­radjunk ennél a hagyományos elnevezésnél — egyik hatemele­tes (20-as számú) épületében nyert elhelyezést küldöttségünk, osztozva a Szíriai, a zambiai és a kameruni delegációval. Amint ideérkezésünk után megtudtuk, a rendezők nem voltak képesek maradéktalanul kielégíteni igé­nyeinket, legalábbis ami a szo­bák és helyiségek számát illeti. Sietek azonban azt is elmon­dani, hogy persze korántsem kell zsúfoltságtól tartani, hiszen pontosan négy emeletet fogla­lunk el. Különben is, hadd em­lékeztessek egyik közmondá­sunkra. ..Sok jó ember kis he­lyen is elfér.” (Csupán zárójelben megje­gyezve: az olimpiai falu 14-ére tervezett ünnepélyes megnyitó­ját néhány nappal elhalasztot­ták, az utolsó simítások ugyanis még hátra vannak. Mindez azonban nem akadályozza a me­netrend szerint érkező küldött­ségeket, hogy elfoglalják helyü­ket, s hogy megkezdjék ren­d­sze­res napi tevékenységüket. Érte­süléseink szerint eddig már mintegy kétezer sportoló és ve­zető tartózkodik az olimpiai fa­luban.) Az első éjszaka Már alaposan benne voltunk a mexikói éjszakában, amikor a versenyzők végre elfoglalhatták a helyüket (odahaza, Magyar­­országon már igencsak a felke­­lés gondolatával foglalkozhattak az emberek!), s álomra hajthat­ták fejüket. Már akinek persze sikerült ez az álom. A megszo­kott egyensúlyából kibillentett szervezet versenyzőink többsé­génél az első alkalommal még nem biztosított zavartalan pihe­nést. Erre azonban számítot­tunk, meglepve tehát senki sem lehetett. Természetesen mielőtt még a lányok és fiúk megkísérelték alvásbeli hátrányaik behozását, minden szakágnál megkapták a pontos eligazítást: az ébresztőt, a reggelit és az első napi prog­ramot illetően. Ez a program sportáganként meglehetősen eltérő, a korábbi mexicói speciális tapasztalatok alapján intézkedtek a szakág­vezetők az idegenben töltött első nap tevékenységéről. Ez a va­sárnap még általában a pihe­nésé volt, néhány sportágban azonban könnyebb átmozgató jellegű edzéssel megkezdték a munkát. Egy lényeges kérdésről Ha távirati formában kíván­nék beszámolni első benyomá­sainkról, akkor egészen biztosan valami ilyesmit írnék: „Elhelye­zés jó, időjárás tűrhető, koszt kitűnő.” Koszt kitűnő! — Azt hi­szem mindenki megérti, hogy az­ár ebben az első helyszíni tu­dósításomban is kitérek néhány szó erejéig erre a rendkívül lényeges kérdésre. Nos, még a megérkezés pilla­natában elcsíptem Kurucz Tónit egy röpke kis nyilatkozat ere­jéig: vajon versenyzőink kondí­ciójának egyik elsőrendű és leg­fontosabb őre, hogyan véleke­dik a konyha lehetőségeiről? Megnyugtatott — s rajta keresz­tül megnyugtathatom én is az otthoniakat —, hogy noha a ren­delkezésére álló helyiség nem valami nagy, nemet­­ett semmi probléma sem a mennyiséget, sem pedig­­a magyaros ízlésű) minő­séget illetően. Csupán a rend kedvéért veszem még ide Wich­­mann Tamás, Európa-bajnok kenuzőnk, rövid kis megjegyzé­sét, amelyet az első étkezés után tett: „Most nem lesz szük­­(Folytatás az 5. oldalon.) I hajrában hengerelt az Újpest! Dózsa Kispesten Szép gólok, bísfos gyéreeSem Dusígaiv*@r©$hffiW Két szögletFÚgiíst használjok ki ea pécsiek Hagy káaxsSeresFaken megérd©mellen győzött a Diósgyőr * A 11-es fordubfo­­kozott Székesfehérvárott V. Jóssa­i,­. Honvéd 5:1 (1:0) Kispest, 20 0O0 néző. Vezette: Bircsák (9). (Aranyosi, Kamarás dr.) Újpesti Dózsa: Szantmihályi (7) — Noskó (8), Solymosi (7), Bánkuti (7), Dunai 111 (7), Zámbó 17), Fazekas (9), Göröcs (7), Bene (7), Dunai II (7­), Nagy L. (6). Ed­ző: Baróti Lajos. Bp. Honvéd: Bicskei (7) , Ke­lemen (5), Ruzsinszki (6), Marosi (6), Tóth Gy. (6), Vági (7), Kocsis (6), Fekete (5), Szerds­ei (7), Tus­­slinger (7), Tóth K. (6). Edző: Preiz­er Kálmán. Góllövő: Fazekas (3. perc), Fa­zekas (76. perc), Dunai­ll (63. perc), Szendrei (85. perc), Faze­kas (37. perc), Dene 91. perc). Szögletarány: 11:6 (6:4) a Bp. Honvéd javára. Már fél háromkor zsúfoltan közlekedtek Kispest felé a villa­mosok, és még több ezren, szo­rongtak a kapuk előtt, amikor a pályán Bircsák játékvezető a mérkőzés kezdetét jelezte. Ahogy mondani szokás: egy gombostűt sem lehetett volna leejteni a né­zőtéren. A hatalmas közönség lelkes ünneplésben részesítette a pályára kifutó két csapatot. A Honvéd kezdte a játékot, de azonnal a Dózsa lendült táma­dásba és a 3. percben megsze­rezte a vezetést. Lassú, sok csel­lel szőtt jobboldali támadás vé­gén Bene az alapvonal mellett kapura húzott, közeli lövését Bicskei csak kiütni tudta, a lab­da Fazekas elé került, s ő 8 mé­terről, senkitől sem zavartatva, a kapu közepébe helyezett. 1:0. Közvetlenül utána majdnem megismétlődött a jelenet, de most Tussinger — ha üggyel­­bajjz­l is — fel tudott szabadí­tani Dunai II elől. Hosszú perce­ken keresztül a Honvéd térfe­lén folyt a játék. Fazekas veszé­lyeztetett, majd Dunai II elől a 16-osig kifutva csípte el a lab­dát a piros-fehérek kapuvédője. A 15. percben ment az első lö­vés Szentmihályi kapujára, de ezt könnyen mellre fogta a Dó­zsa kapusa. A 20. percben Szendrei paza­rul futtatta Tóth Kálmánt, a ke­resztező Zámbó a lövés pillana­tában tolta a labdát az alapvo­nalon túlra. A 25. percben, egy gyors ellentámadás végén Bene átadását Dunai II három méter­ről a felső lécre továbbította, óriási helyzet volt! Aztán Bérié közelről az oldalhálót találta el. Kiegyensúlyozottabbá vált a küz­delem. A 32. percben. Fazekas távoli, váratlan lövését Bicskei csak a felső kapufa segítségé­vel tudta hárítani. A 35. perc­ben Fazekas a kaputól öt méter­re emberbe vágta a labdát, a másik oldalon Kocsis hagyta te­­képnél őrzőit, rávezette a lab­dát Szentmihályira, de pontat­lanul helyezett és a kapus bra­vúros vetődéssel szögletre hárí­tott. Ruzsinszki csak a dereká­nál fogva tudta megállítani a kapura törő Dunai 11-t. Solymo­si 30 méteres bomba szabadrú­gása a felső lécről vágódott vissza! ... SZÜNET UTÁN az 50. percben Bicskei Bene lá­báról szedte le a labdát. Közvet­len utána Noskó hozta helyzetbe Dunai II-t, de a gólkirály ezúttal sem találta el a kaput. Tíz per­cig a H-­onvéd szorongatott, majd eseménytelen mezőnyjáték kö­vetkezett. Egy gyors Dózsa-ro­­ham végén Bene 100 százalékos­nak látszó helyzetbe hozta Dunai II-t, ő azonban kivárt a lövésed, ezzel időt adott Bicskeinek az önfeláldozó közbevetődésre. Erősen visszaesett mindkét csa­pat. A rengeteg átadási hiba miatt csapkodó játék folyt a pá­lyán. A 75. percben az újpesti védők időhúzása miatt hosszab­bítást jelzett Bircsák játékveze­tő. Használt a figyelmeztető, mert egy perc múlva a Dózsa gólt lőtt. Bere átadását Dunai II a 16-oson átlépte. Fazekas a jobb­­összekötő helyén villámgyorsan kiugrott, elhúzta a labdát a ki­futó Bicskei mellett is és úgy lőtt hét méterről a hálóba. 2:0. A 83. percben az előrehúzó­dott Zámbó cselezgetett a jobb­­szélen. Első beadása egy védőről visszapattant, másodszorra azon­ban pontosabban célzott: az ötö­sön álló Dunai­ll-nek csak fel kellett emelni a lábát és arról a jobb sarokba vágódott a labda. 3:0. A 85. percben a Honvéd ível­hetett szögletet kapu elé a bal szélről. Szentmihályi kicsit könnyedén akart hárítani, de saját társai zavarták. Nem tud­ta megfogni a labdát, az Szend­rei elé került, s a csatár 2 mé­terről a jobb sarokba pofozta. 3:1. Három perccel a mérkőzés vé­ge előtt Fazekas a félpályáról ve­zette fel f a labdát. Ruzsinszki za­varta, de a szélső keményen helytállt. Beverekedte magát az ötös sarkáig, és onnan ballal fél­­magasan a jobb sarokba lőtt. 4:1. A 91. percben Fazekas cselez­getett a 16-oson belül. Három védő becsapása után Bene elé tálalt, aki 14 méterről egyből a bal sarokba helyezett 5:1. & & --k Az Újpesti Dózsa viharos erejű támadásokkal kezdette Gyorsan megszerezte a vezetést, és hosszú időszakon keresztül szinte egy­­kapura játszott. A Honvéd csak nagyon nehezen kapott lábra, különösen védelme játszott bi­zonytalanul. Az a tény, hogy az L. félidőben háromszor is csak a kapufa mentette meg hálójukat a további góloktól, híven tükrözi a játék képét. Szünet után a piros-fehéreknek hallatlan erőfeszítéssel sikerült legalább is lelassítani az ellenfél játékát. Ekkor sokan azt hitték, hogyha a Honvédnek sikerülne egyenlítenie, az Újpestnek már nem lenne elég ereje ahhoz, hogy újítson, s kiharcolja a győ­zelmet. A hajrára azonban a Honvéd teljesen elkészült erejé­vel. Hátvédei és a középpályá­sok nem fogtak embert, sokat ácsorogtak, egyszerűen tehetet­lenül nézték, hogy a megtántoro­­dásukra azonnal felfigyelő új­pesti csatárok hogyan kapnak lábra, s rúgják egymásután a gólokat. A finálé valóban látvá­nyos volt. Fazekas vezérletével valóságos tűzijátékot rendezett a vendégcsapat, Bicskei kapuja előtt, s ha figyelembe vesszük a három kapufát, no meg azt, hogy Dunai II egymaga hány nagy gólhelyzetet hagyott kihasz­nálatlanul, azt kell mondani: a nagyarányú vereség, még az 5:1 is hízelgő eredmény a Bp. Hon­véd számára. Az Újpesti Dózsában Szentmihályinak volt néhány na­gyon szép védése, a gól előtt azonban vagy öklöznie kellett volna, vagy határozottabban ki­jönni a labdára. Noskó szinte hibátlanul játszott, sok támadást akasztott meg, s a hozzákerült labdák zömét saját társához jut­tatta. Solymosinak volt egy-egy megingása, de általában ő is a szokott színvonalán helytállt. Nagyjából ugyanez mondható Bánkuti teljesítményéről. A két fedezet közül Zámbó volt haj­szállal jobb. Dunai M­-mal együtt ügyesen szervezték a pálya kö­zepéről az akciókat. Fazekas ezen a mérkőzésen — különö­sen a hajrában — egyszerűen ellenállhatatlan volt. Jó érzék­kel helyezkedett, bátran harcolt a labdákért és a kapu előtt is feltalálta magát. Göröcs jó kez­dés után visszaesett. Bene és Nagy L. hullámzó teljesítményt nyújtott. Dunai 11 nagy terüle­ten játszott, sokszor hozta ma­gát helyzetbe, de a 16-oson be­lül bántó hibákat vétett. A Bp. Honvédbar a Bicskeit alaposan próbára tették a Dózsa támadói. A gólokról alig tehet, de a kifutásai ezúttal nem voltak elég határozottak. A köz­vetlen védelem tagjai a mérkőzés elején és a hajrában is többször zavarba jöttek, rosszul helyez­kedtek, nem fogtak embert. Ke­lemen szándékos sz­abály tanársá­gaival még jobban lerontotta tel­jesítményének értékét. Tóth Gy. és Vági el-eltűnt a mezőnyben és különösen akkor nem tudtak megfelelő segítséget nyújtani a védelemnek, amikor ama a leg­nagyobb szükség volt. Tussin­­ger a védelemben. Szendrei a Dózsa kapu­ja el­őtt keményen harc­olt, váltakozó sikerrel. Ko­csis sokat ácsorgott. Fekete és Tóth K. sem tudta megközelíteni szokott teljesítményét. Bircsák játékvezető kitűnően vezette a mérkőzést. NYILATKOZATOK Baróti Lajos: A helyzeteink alapján, azt hiszem teljes mér­tékben rászolgáltunk erre az ér­tékes győzelemre. Preiner Kálmán: A Jobbik győ­zött . .. Borbély Pál NB I. TARTALÉKCSOPORT Újpesti Dózsa—Bp. Honvéd 3:5 (2:0). Kispest, 6000 néző. V: Klemm. Újpesti Dózsa: Borbély (Magyar) — Komáromi, Horváth, Sóvári, Hartyányi, Simon, Mohá­csi­k, Pataki, Nyirő, Tóth A., Ju­hász. Bp. Honvéd: Erdősi (Lévay) — Molnár L., Molnár M., Tajti, Mavratil, Kiri, Polák, Varga, Do­rogi, Ádám, Kerekes (Tóth). A Dózsa csatársor gólratörőkben ját­szott. G: Tóth A. (2. egyet 11-es­­bő­l), Mohácsik, ill. Polák, Dorogi (11-esből). Jó: Horváth, Simon, Tóth, ill. Dorogi, Kari. Különösen a mérkőzés elején, és a hajrában nagy nyomás hárul­ a Bp. Honvéd védelmére. A ké­pen Bene „hever”, Ruzsinszki igyekszik szerelni ... (Pobuda Fotó felv.) Ferencváros—Videoton 3.CI­­­:­­ Székesfehérvár, 22 000 néző. Vezette: Emsberger (8), (Fehérvá­ri, Márton). Ferencváros: Géczi (7) — No­vák (7), Páncsics (7), Havasi (7), Juhász (7), Szűcs (8), Karába (7), Varga (8), Albert (7), Rákosi (6), Katona (6). Edző: Lakat Károly dr. Videoton: Tímár (7) — Kovács L. (7), Bognár (7), Fejes (6), Bo­­bory (8), Szabó II (7), Bodnár (6), Balogh (7), Karsai (6), Ko­vács J. (6), Csukovics (6). Edző: Németh Lajos. Csere: Bodnár helyett Kékesi (65. perc). Rákosi helyet: Brad­i­­kovits (72. perc). Góllövő: Kovák (11-esből, 47. perc), Albert (56. perc), Rákosi (65. perc). , Szögletarány: 6:3 (5:1) a Fe­rencváros javára. Zsúfolásig megtelt vasárnap délután a székesfehérvári pálya. Még a környező fákra is jutott néző. A pályára lépő csapatokat nagy hangorkán fogadta, a fi­gyelmes hazaiak a hangosbeszé­­lőn át köszöntötték Albert Fló­riánt, a Ferencváros válogatott középcsatárát, aki ezen a napon töltötte be 27 évét. Kezdés után a 3. percben Ju­hászt lökték a 16 os előtt. Varga szabadrúgását Tímár elcsípte. Az 5. percben Balogh elől Szűcs csak nehezen tisztázott szöglet­re Meglehetősen kényelmes volt a vendégcsapat csatárjátéka, az első húsz percben, a jól záró hazai védelem rendre közbe tu­dott avatkozni, már a támadások kibontakozásakor. Jórészt ki­egyenlített volt a játék. A 20. percben Varga 20 méteres bom­bája szállt a kapu fölé. A 23. percben akadt az első komoly kapuralövés Novék szabadrúgá­sa után a sorfalról visszapatta­nó labdát Juhász átlépte. Varga ráfutott, hatalmas, léc alá tartó bombáját azonban Timár a kapu fölé tolta. Most már többet kez­deményezett a Ferencváros, a kapura azonban ek­kor sem vol­tak veszélyesek Alberték. A 30 percben Bodnár elől Géczi utol­só pillanatban csípte el a labdát. Jórészt a két 16-os között folyt a játék, s kevés esemény adó­dott. A 37. percben Bodnár és Havasi futott a labdára, Géczi is kiindult a kapuból. Havasi el­rúgta mellette a labdát a kapu felé, szerencséjére azonban a védő érte el előbb és az oldal­vonalon kívülre tisztázott. A fél­idő utolsó percei sem­ hoztak sok izgalmat SZÜNET UTÁN a 47. percben Karába ívelt be szögletet. Bodnár a magasan szálló labdába meglepetésre tel­jesen feleslegesen a XI-es pon­ton kézzel beleütött. 11-es. A büntetőnek Novak futott neki, s a balra mozduló Timár mellett élesen, félroagásan a kapu köze­pébe lőtt. 1:0. A gól láthatólag megzavarta a hazaiakat. Most már átvette a játék irányítását a Ferencváros. Az 56. percben Karába labdájá­val Albert középen kiugrott, és Boborytól szorongatva 6 méter­ről nagy erővel a léc alá vágta a labdát. 2:0. Továbbra is a Ferencváros ro­hamozott. A 60. percben Rákos­ lövés© a bal kapufáról pattant ki. A 65. percb­en Novak tört elő­re, 25 méterről nagy lövést kül­dött a jobb alsó sarok felé. Ti­már vetődve kiütötte a labdát a berohanó Albert elé, aki előbb a vetődő Tímárba rúgta, majd a visszapattanó labdát a kapu elé gurította, s Rákosi 1 méterről a hálóba helyezett. 3:0. Ezután néhány pontatlan ha­zai lövést lehetett­­feljegyezni. A zöld-fehérek már könnyedén adogatják A 78. percben az előretörő Szűcsöt csak szabály­talanság árán tudta akadályozni Bognár. A szabadrúgás után azonban tisztáztak a hazaiak. A 82. percben Albert lőtt lesről gólt, természetesen a játékvezető nem adta meg A 84. percben pe­dig Balogh 15 méteres lövését ütött© ki a levegőben úszva Gé­czi. ★ ★ ★ Az első negyvenöt perc já­téka alapján nem úgy festett, hogy végül is ilyen biztosan szerzik meg a győzelmet a zöld-fehérek. Ebben a játék­részben ugyanis meglehetősen lassú volt a ferencvárosiak csatárjátéka. Keveset mozog­tak a támadók, s így a hazai védők rendre már csírájában elfojtották próbálkozásaikat. A Videoton jól szervezte meg vé­delmét, Bebory Albertet, Szabó II Vargát őrizte, s Karsai és Kovács J. is sokat segített a hátsóknak. Szünet után a 11- est követően megzavarodtak a hazaiak, fellazult védelmük, igaz, ebben az időszakban fel­javult a zöld-fehérek csatár­játéka is. Lényegesen többet mozogtak már a csatárok, gyorsabbak, lendületesebbek voltak. Ebben a játékrészben mutatott teljesítményük alap­ján megérdemelten szerezték meg a győzelmet. A Ferencváros kapujában Géczinek nem sok védenivalója akadt. A hátvéd­­hármas­ legjobbja a gyors, hatá­rozott Páncsics volt, de a másik két hátvéd is jó teljesítményt nyújtott. Szűcs erőtől duzzadó játékot produkált ezúttal is, nagy területen­­látszott és sokszor a támadásokhoz is felzárkózott. A csatárok csak a szünet után ját­szottak elfogadhatóan. Varga ügyesen cselezett, jó labdákat osztogatott. Lendületes volt a jobb szélen Karába is, az ő meg­mozdulásai jelentettek elsősor­ban veszélyt. Albert az I. félidő­ben nagyon passzív volt, szünet után volt néhány szép megmoz­dulása. A Videoton kapujában Timár a gólokról nem tehet. Volt néhány jó közbelé­pése is. A hátsó alakzatok az I. félidőben kifogástalanul ját­szottak, szünet után viszont már néhányszor meginogtak. Kovács L. volt a jobbik hátvéd. Bobory rengeteg támadást akasztott meg, s jól is indított. Szabó II is hosszú időn keresztül átlagon felüli játékot nyújtott, a végé­re azonban elfáradt. Elől már kevesebb a dicsérni való, csak Baloghnak, s az 1. félidőben a mozgékony Csukovicsnak voltak említésre méltó alakításai. Emsberger játékvezető jól ve­zette a mérkőzést. NYILATKOZATOK Lakat Károly dr.: Közepes játékkal is biztosan nyert a csapat. Szünet után feljavult együttesünk. Németh Lajos: A Ferencváros megérdemelten nyert, igen jól játszott. Vár­konyi Sándor

Next