Népsport, 1969. szeptember (25. évfolyam, 200-225. szám)

1969-09-19 / 215. szám

Bravúr Lublinban Egy győzelem, egy vereség a szovjet sakkozók ellen Nagy magyar sikert ho­zott a női sakkcsapat­világbajnokság 9. forduló­ja. Együttesünk a VB első számú esélyese, a Szov­jetunió ellen ült asztal­hoz. Ivánka ugyan vere­séget szenvedett az egyéni világbajnok Gaprindasvi­­litől, Verőci Alekszandra­­ja feletti győzelmével azonban rendkívül érté­kes pont maradt csapa­tunk birtokában. A forduló további ered­ményei: NSZK—Csehszlo­vákia 0:2, Hollandia— NDK 1:1, Bulgária—Ang­lia 0:5:0.5 (1), Írország— Dánia 0:1 (1), Jugoszlávia —Románia 0:0 (2), Len­gyelország—Ausztria 0.­4 (2). A 7. fordulóban függő­ben maradt Lengyelország —NSZK mérkőzést a len­gyel csapat nyerte — 1.5:0.5 arányban. A 8. for­dulóból: Anglia—Hollan­dia 1.5:0.5, Dánia—Bulgá­ria 0.5:1.5. Az élcsoport: Szovjet­unió 14.5, Magyarország és Csehszlovákia 13.5— 13.5 pont. TENISZ EB Három magyar a legjobb nyolc között A férfi egyes mezőnye a leg­jobb nyolcnál, a nőké pedig már az elődöntőknél jár Torinóban az amatőr teniszezők első Euró-­­a-bajnokságán. A magyarok l­egalábbis a férfiak, továbbra is nagyszerűen szerepelnek. Bara­­nyi és Szőke két csehszlovák versenyző (Pala és Hutka) elle­nében jutott tovább, Gulyás pe­dig újra visszavágott Rybarczik­­nak a DK-mérkőzésen elszenve­dett nagyon fájó vereségért. A női egyesben a papírforma érvé­nyesült, az első négy kiemelt jutott az elődöntőbe. Férfi egyes nyolcaddöntő: No­­tolcki (lengy.) — Zednik (csehszl.) 6:2, 6:1, Szőke—Pala (csehszl.) 6:2, 6:4, Baranyi — Hutka (cseh­szlovák) 6:3, 6:4, Lihacsov (szov­jet)—Panatta (ok) 6:4, 6:3, Gu­lyás—Rybarczik (len.) 6:1, 6:2, Korotkov (szovj.)—Munov (spa­nyol) 6:3, 6:2, Hrebec (csehszl.) — Bertolucc( föl.) 2:6, 7:5, 8:6, Gasiorek (lengy.) — Mignot (belga) 6:0, 6:3. Férfi páros negyeddön­tő: Gulyás, Baranyi—Hutka, Hre­bec (csehszt.) 6:4, 6:4, Korotkov, Jegorov (szovj.) —Gasiorek, Sző­ke (lengyel, magyar) 6:4, 6:4. az elődöntőbe jutott még a Rybar­­czik, Nowiczki (lengyel) és a Li­hacsov, Volkov (szovjet) páros. Női egyes negyeddöntő: Morozo­­va (szovj.)—Polgár 6:3, 7:5, Vo­­picková (csehszlovák)—Jansone (szovj.) 6:2, 6:2, Kivi (szovj.)— Borka 6:4, 6:2, Neumanova (csehsz.)—Studer (svájci) 6:3, 6:3. Női páros elődöntő: Morozova, ■—Jansone (szovj.) —Polgár, Bor­ka 6:4, 6:4, Vopickova, Neuma­nova (csehszl.) — Kivi, Csuvirina (szov­t.) 7:5, 6:4. Vegyes páros n.. pont­: Hutka, Neumanova (cseh- szl.)--Baranyi, Polgár 9:7, 6:3, Nowicki, Kral (lengyel)—Gulyás, Borka 3:6, 7:5, 6:2. A H­AGYAR TESTNEVELÉS­ ÉS SPORTSZÖVETSÉG LAPJA PÉNTEK, 1969. SZEPTEMBER 19. ♦ 113 9© fillér ♦ XXV. ÉVFOLYAM, 215. SZÁM Ránkyné Németh Angéla aranyérmes Öttusa-világbajnokság, Budapest SVIN THOFELT: Jól rendezett, szép versenyeket várunk ben. Aztán vívóversenyen, öt­tusaversenyen még nagyon sok­szor jártam Budapesten. A har­mincas években is legalább hét­szer, ötvennégyben az öttusa­­világbajnokságon..., de ne is soroljuk: néhány héttel ezelőtt is itt voltam. És látogatásaim nyomán, úgy érzem, sokat tu­dok az önök szép országáról, Budapestről, s önökről. Mindig szívesen jövök Budapestre, és most is nagyon örülök, hogy újra itt vagyok. — Mit vár, mit remél a vi­lágbajnokságtól? — Jól rendezett, szép versenye­ket várunk. Igen jó mezőny gyű­lik egybe, s ismerve a magya­rok rendezésbeli gyakorlatát, ez­zel együtt van a jó versenynek minden feltétele. Tudom, hogy nagy érdeklődés nyilvánul meg önöknél a verseny iránt, s nagy a lelkesedés, és ez nem is vé­letlen. A magyar öttusázók úgy tizenhat-tizennyolc éve a világ legjobbjai közé tartoznak,­­ sőt, egy idő óta a legjobbak. — Pénteken összeül a Nem­zetközi Öttusa Szövetség kong­resszusa. Milyen témákat tár­gyal? — Nincs túlzottan sok olyan kérdés, amivel foglalkoznunk kellene. A mi versenyszabá­lyainkon csak négyévenként egyszer, az olimpia évében le­het változtatni,m ilyen jellegű megbeszélés tehát sok időt most nem rabolhat el. Tulajdonkép­pen egy nehéz problémánk van, a Dél-Afrika körüli. De remél­jük, hogy ezt is meg tudjuk ol­dani. A XVI., a budapesti öttusa­világbajnokság még el sem kez­dődött, de már hírt adott ma­gáról a XVII. szervező bizott­sága. Erre jövőre Warendorfban kerül majd sor. A nyugatnémet (Folytatás a 2. oldalon.) Két, viszony- we, lag csendes nap■ után csütörtökönr /TSa talán az előké­­­­ptt születek eddigi m V V- legzsúfoltabb r, * napja köszön-R­­­­­tött az öttusá­­l világbajnokság ifi. BUDAPEST rendezőire. Sor­­a 136- ra érkeztek a csapatok, má­sok, a már itt­­levőlt edzésekre siettek, a ver­seny kezdetének időpontja pe­dig ezen a napon már „vészes” közelségbe érkezett. A nap leg­nagyobb eseménye azonban a Nemzetközi Öttusa Szövetség svéd elnökének, Sven Thofelt tábornoknak Budapestre érke­zése volt. Délután egy órakor szállt le Ferihegyen a MALÉV-nak az a gépe, amely Thofelt tábornokot és feleségét, valamint O. Hede­­rent, a nemzetközi szövetség pénztárosát és feleségét hozta. A Nemzetközi Öttusa Szövetség vezetőit Borbás Máté vezérőr­nagy, a Magyar Öttusa Szövet­ség elnöke, dr. Gál Tibor, az MTI nemzetközi osztályának vezetője és Gaál Ferenc, a Ma­gyar Öttusa Szövetség főtitkára fogadta a repülőtéren. És természetesen: a sajtó kép­viselőinek mondhatni egész kis hadserege. Thofelt tábornok mosolyogva, jókedvűen érkezett és rövid időre megszakítva a rögtön megérkezése után megkezdett, már a világbajnokság ügyeit érintő tárgyalását, szívesen vá­laszolt a televízió és az újság­írók kérdéseire. A legfogósabb kérdések egyike. — Hányadszor jött most Bu­dapestre, tábornok úr? — Nehéz erre kapásból vála­szolni — mondta Sven Thofelt. — Sőt, egyáltalán nem biztos, pontosan meg tudnám mondani. Nagyon sokszor vol­tam itt önöknél, először 1929- szövetség Budapestre érkezett svéd elnökét. Az Újpesti Dózsa is továbbjuthat Partizán ( Belgrád)—Újpesti Dózsa 2:1 (0:0) A belgrádi Hadsereg-stadion­ban 25 000 néző előtt Linmayer (osztrák) játékvezető sípjelére az alábbi összeállításban ját­szott a két csapat. Partizán: Csurkovics — Bajtos, Paunovics, Damjanovics — Dzsordzsevics, Mihajlovics — Katics, Kovacsevics, Vukotics, Bjekovics, Petrovics. Újpesti Dózsa: Szentmihályi — Káposzta, Solymosi, Zámbó, Noskó — Dunai III, Göröcs — Fazekas, Bene, Dunai II, Nagy 1*. . Csere: Bjekovics helyett Dzsordzsics (6. p.), Bajios he­lyett Radakovics (37. p.). Góllövő: Dzsordzsevics (50. p. és 60. p.), Dunai III (80. p.). Az első 45 percben általában kiegyenlített volt a játék. A Partizán rohamait az Újpesti Dózsa ügyesen fékezte le, és tá­madásra támadással válaszolt, így mindkét kapu jobbára egy­formán forgott veszélyben. A hazaiak támadásait a nagy te­rületen és igen jól játszó Dzsord­zsevics szervezte, de nemcsak a támadásokat indította, hanem fel is zárkózott ezekhez. Igaz, az újpesti védők nem vigyáztak rá túlságosan. Az első veszélyes akciónkat a 27. percben Bene vezette, a félpályáról kiugrott, Mihajlovics csak nagy üggyel­­bajjal tudta szerelni. A másik oldalon a 29. percben Dzsordzse­vics lőtt fölé jó helyzetben, majd a 30. percben ugyancsak a kitűnően játszó támadófede­zet 20 méteres bombája kerülte el centiméterekkel az újpestiek kapuját. A félidő hajrájában még Dzsordzsevics adott mun­kát Szentmihályinak, majd nem sokkal ezután Benét szerelték szabálytalanul. A szabadrúgás­hoz leállított labdát azonban Bene kapu mellé lőtte. SZÜNET UTÁN az első esemény Kovacsevics veszélyes fejese volt. Nem sok­­k­al rá Fazekas—Bene akció után Bene beadása Dunai II lába előtt az utolsó pillanatban megcsúszott. Az 50. percben a Partizán megszerezte a vezető gólt. Zám­bó szabálytalankodott, mintegy 20 méterre a magyar kaputól Dzsordzsevics futott a labdá­nak, és az elkésve vetődő Szent­mihályi mellett nagy erővel a kapu jobb oldalába bombázott. 1:0 A gól megzavarta a magyar csa­patot, kapkodni kezdtek, külö­nösen Zámbó szabálytalankodott sokat. Az 54. percben Göröcs megsérült, három percig ápol­ták, aztán ismét visszatért a pá­lyára. Nagy erővel rohamozott a belgrádi együttes és a 60. perc­ben növelte előnyét. Petrovics csatázott Káposztá­val. A balszélsőnél maradt a labda, akinek beadása után (Folytatás a 3. oldalon.) Szombati számunkban Visszapillantás az Újpesti Dózsa— Belgrádi Partizán EVK-mérkőzésre Tudósítások: az atlétikai EB-ről, a szabadfogású birkózó­ EB-ről, a tenisz EB-ről és az öttusa-világbajnokság előkészületeiről Labdarúgásról van szó Kiküldött munkatársunk, Subert Zoltán távbeszélő-jelentése Athénból Világcsúcs a női 400 m-en Jobban megoszlottak az aranyérmek, mint az első két napon Csütörtökön az első bajnokság sorsa már délben eldőlt. Az osztrák Prokop a világcsúcs után hatalmas fölénnyel sze­rezte meg az aranyérmet is az ötpróbában. Tóthné javított, tá­volban második volt és 5,3 m-es ellenszélben megnyerte 200 m-es futamát, de így is csak két hellyel került előbbre. A tízpró­bában Bakai diszkoszvetése se­gítségével a tizedik helyre ruk­kolt előre. Két magasugrónk, a selejtezőben biztatóan, elsőre vitte a 211-et, a 214-es szintma­gasságra már nem is került sor. Délután az első döntőben ne­héz szélviszonyok vártak a női gerelyhaj­ítókra. Az elődöntő alatt kavargó oldalellenszelet kaptak. Az első sorozatban csak Marakina került 55 m fölé, amíg azután a sorrendben utolsó Rán­kyné kezéből lapos ívben 57-en felülre szállt a gerely. Látható­lag nem zavarta a szél, és har­madikra a 60-as jelzésnél ért talajt a gerely hegye. Most már szinte biztosak voltunk az arany­éremben, a többiek közül csak Evert tudott jelentősen javítani, Jaworska, a nagy ellenfél állan­dóan felvágta a magasba a ge­relyt. Nehézségei voltak Vidos­­nénak is, egyetlen érvényes kí­sérletével 48:06-tal utolsóként került a döntőbe, hogy azután ott elsőre bombameglepetést okozzon. Alig akartunk hinni a szemünk­nek, amikor csendesedő szélben nagyszerűen sikerült dobása után 58.80-as remek egyéni re­kordot mutatott a hirdetőtábla. S hogy ez nem volt véletlen, azt következő 57.12 m-es kísérleté­vel alaposan bebizonyította. Rán­­kynénak a döntőben egyik kí­sérleténél sem ért hegyével a fűbe a gerely (az utolsó 57.50-es volt), a kettős magyar győzelem azonban egy pillanatra sem forgott veszélyben, így azután az eredményhirdetéskor a két magyar fiatalasszony állt fel a dobogó első két fokára, Sir Jó­zsef dr. adta át az érmeket, és a Karaiszkakisz-stadionban fel­csendült a Himnusz. A női gerelyhaj­ítással egy időben folyt a férfi súlylökés. Az NDK súlylökő hármasa közül ezúttal a legtapasz­taltabb, Hoffmann bizonyult a legjobb­nak, a legfiatalabbat, Giest ide­gessé tette az esélyesség. Amire aligha számíthattunk: Varjú beverekedte magát a döntőbe és a kellemes meglepetésre — megszerezte a hetedik helyet! Most már gyors egymásután­ban peregtek a döntők. A távol­ugrásban Ter-Ovaneszjan két kísérletével (817 és 810) biztosí­totta 1958 óta immár harmadik Európa-bajnokságát. A női 800 m-es mezőnyt Nikolics és Sillai vezette 59 mp-es első körrel. Ez az iram nem volt azonban elég. A hajrában Board, a brit lány biztosan húzott el, a belső pá­lyán pedig Damm­ Olesen az utolsó métereken meglepte az esélyeseket. Újabb NDK-győze­­lemnek tapsolhatott a közönség, az olimpiai bajnok Höhne biz­tos elsőnek gyalogolt be a sta­dionba. Dalmati jól tartotta ma­gát a 10. helyen, Kiss Antal fel­adta a versenyt. Három izgalmas futódöntő váltotta egymást, 400 m-en Be­dlen,s ki kezdett a legerősebben a külső pályán, a célegyenesben azonban már két honfitársa kö­zött folyt a verseny. Werner tu­dott még újítani, míg a vissza­eső védőt, Gredzinskit a célban Nallet elkapta. A 400-as gáton a siketnéma Szkomorodov im­ponáló módon végig vezetve győzött, és még Sherwood sem tudta megszorítani. Óriási izgalom előzte meg a női 400 m döntőjét. Ezúttal Duc­­los (7. pálya) kezdett erősebben, mint Besson (5-ös pálya). Az utolsó kanyarból mégis az olim­piai bajnoknő fordult be első­nek, a cél előtt 40 méterrel azonban rövidülni kezdtek lé­pései és felnyomuló honfitárs­nője a célban befogta. Csak az volt a biztos, hogy a győztes a szélben nagyszerű 51.7 mp-es vi­lágcsúcsot futott, és csak izgal­mas várakozás után döntött a célfotó Dud­os javára. A női magasugrás színvonala­* (Folytatás a 2. oldalon.) Németh Angéla A győztes első szava — Én megszoktam az ellenszelet, az elődöntő alatt sem zavart, mert igen laposan hajítottam a gerelyt. Első dobásom megnyugtatott és a har­madik után éreztem, hogy ezt a bajnokságot már nem veszíthetem el. A másik nagy meglepe­tés pedig dr. Vidosné: — Még most is alig aluíram elhinni. A bal oldali szél zavart, keser­vesen jutottam a döntőbe. Akkor megnyugodtam, mert tudtam, hogy még van három lehetőségem, de álmodni sem mertem arról, hogy két és fél méterrel megjavítom leg­jobb eredményemet. PÉNTEKEN 4-6-IG kérdezhet, tanácsot adhat és kérhet Hívja a 139-02- as telefonszámot! Válaszol: Kárpáti György dr. válogatott vízilabdázó

Next