Népsport, 1974. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1974-04-01 / 77. szám

2 NÉPSPORT RÖPLABDA Hat ország legjobbjai Szombathelyen HÉTFŐN RAJTOL A SAVARIA KUPA Három éve született meg a gon­dolat: állandó otthont biztosítani az évenkénti, nemzetközi női röp­labdatornának. Szombathelyre esett a választás, s a sportszere­­tetéről ismert vasi főváros 1973- ban remekül rendezte meg az el­ső ízben kiírt Savaria Kupát, amelynek védője a magyar válo­gatott lett. Tavaly a döntőben, 115 perces, emlékezetes nagy csa­tában, 0 :2-ről fordították meg a mérkőzést Szalaynéék a Koreai NDK ellen. Április 1-én, hétfőn délután két csoportban az idei küzdelemsoro­zat is megkezdődik. 16.30 órakor veszik birtokukba a röplabdázók a szombathelyi Művelődési és Sportházat, hogy aztán négy na­pon át, át se engedjék. A Savaria Kupa lényegében az első komoly nemzetközi női röplabda erőpróba lesz 1974-ben, a mexikói VB esz­tendejében. Így — miután az egyedüli Jugoszlávia kivételével valamennyi részt vevő együttes in­dul a világbajnokságon is — nyilvánvalóan elsősorban a fel­készülést szolgálja majd a négy­napos viadal. A magyar csapat nehéz ellenfelekkel mérkőzhet, hi­szen most is ott leste a mezőnyben az olimpiai és világbajnoki bronz­érmes KNDK-válogatott, de egyál­talán nem lebecsülendő vetély­­társ a csehszlovák, az NDK-beli és a bolgár válogatott sem. Egye­dül a jugoszlávok nem rendelkez­nek még kiemelkedő eredménnyel. A magyar válogatott a pénteki, KNDK elleni barátságos találkozót leszámítva éppen nyolc hónapja játszott utoljára együtt, Donyeck­­ban. Most jó alkalom kínálkozik a játékosok­r­a 100. válogatott­ságát kedden, a bolgárok ellen ünneplő dr. Bánhegyiné, valamint Szalayné, Buzekné, Halászná, Éne­kes, Gerhardtné (mind M­M), Csa­pó, Schlégl (V. Dóizsa), Torma, Priznitz (V. Izzó), Schadekné (Bp Spartacus) és az újonc Bisz­­ku É. (Közg. Egyet.) — számára, hogy a hazai közönség előtt újabb híveket szerezzenek a röplabda­sportnak. ELŐTÖRTÉNET A magyar válogatott már többször mérkőzött csoport­beli ellenfeleivel. Most kö­zöljük az eddigi mérleget, a magyar csapat szempontjá­ból. KNDK 7 3 4 7:14 Bulgária 31 18 13 67:50 Minden csapatban több is­mert játékost láthat majd a közönség. Világklasszisnak számít többek között a bol­gár Mineva (92-szeres válo­gatott), a csehszlovák Vla­­saková (160), a KNDK-beli Kam Ok Sun (226), az NDK- beli Czekalla (74), s a ma­gyar csapatból is néhányan. Reméljük, Szombathelyen nem marad el a bizonyí­tás! A Szeged első győzelme A hétfőn kezdődő Savaria Kupa női torna és a közelgő pozsonyi nemzetközi férfi torna miatt, va­sárnap szünnap volt a röplabda­­bajnokágban. Csupán egy női mér­kőzésre került sor Szombathelyen — bevezetésképpen a nagy nem­zetközi viadal előtt. NDK Szegedi Spartacus — Szombathe­lyi Spartacus 3:0 (11, 12, 15). Szombathely, V: Zsillé. Sok hibá­val tarkított mérkőzésein a szege­di együttes nagyobb tapasztalatá­­ val nyert. Jó: Molnár, Kovács É., Parragi, ill. Tallós, Kőszegi. 1. M­M 4 4 — 12: 0 8 0. Dózsa 4 4 — 12: 0 8 V Izzó 4 4 — 12: 0 8 4. Bp. Spartacus 4 4 — 12: 1 8 Közg. Egyetem 4 4 — 12: 1 8 6. Almásfüzitő 4 3 1 9:4 7 7. VM Egyetértés 4 2 2 8:7 6 8. BVSC 4 2 2 6:8 6 9. Szegedi Sp. 5 14 4:12 6 10. BSE 4 1 3 4:10 5 11. Sch. Spartacus 5 — 5 105 5 12. BKV Előre 4­­ 4 1:12 4 MTK 4—4 1:12 4 14. Lehel SC 4­ 4 0:12 4 ÖTTUSA FELSZABADULÁSI KUPA A székesfehérvária kettős sikere to­vasgiássan Ünnepi hangulatot v árasztott va­sárnap délelőtt a Nemzeti Lovar­da. Kellemes, napsütéses, hamisí­tatlan tavaszi idő kedvezett a ha­zai öttusaidény első jelentős ese­ményének, a Csepel Felszabadulá­si Kupa versenye első számának, a lovaglásnak. Az élénk színekben tündöklő és remekül előkészített pálya, a sorsolásra felvonult ver­senyzők és négylábú társaik pom­pás látványt nyújtottak. Az ünnepi megnyitót Pest An­tal, a Csepel SC öttusaszakosztá­lyának vezetője, a MÖSZ elnök­ségi tagja mondott, s az első lo­vas, Kaiser fél tízkor rajtolt. Az esemény már indulásával is hazai csúcsot jelzett: rajthoz áll­tak a vidéki gócpontok képvise­lői is; a pécsiek, székesfehérvá­riak, esztergomiak, győriek­­ összlátszá­ma 93-ra emelkedett! A 800 méter hosszú, 15 verhe­tő akadállyal nehezített pályát — Szakácsi István készítette — a szokásos kétperces szintidő alatt kellett hibátlan lovaglással telje­síteni a maximális, 1100 pont el­éréséhez. A pálya egyébként ne­hézségeivel, megépítettségével pontosan megfelelt a versenyzők és a lovak jelenlegi felkészültsé­gének. Ennek következtében nem volt sem túlságosan könnyű, sem túl nehéz. A hazai öttussidény nyitányán me°különböztetett figyelem kísér­te a három vezető klub kilenc válogatottjának szereplését Közü­lük csak ketten értek el 1000 pontnál gyengébb eredményt. Borlai és Maracskó. Az utóbbi azonban ennek ellenére sem lova­golta rosszul evén ff­él^e­dő -p'«rv~ lábúját. A többiek köz’n erc-^sor­ban Vilién vl emelkedett ki, a makrancos Csórót technikáján, jó bcQosztáss^l. okosan ”ezo+vp ért el hibátlan invfl«rd:inc+. m4nr,^t?c’TO idő- Vonunk tőle 4 0­filon prr|H4-cet nin pl n n‰?V­­A-r Tovari helytállő ^ ~ó. va- A h­va­godt lovaglása. A Bp. Honvéd­­ban igen sokat fejlődött Kancsal, Lázár s Plánk 1100 ponttal feled­tette a fontainebleau-i 0 pontos teljesítményét. * Kellemes meglepetést okoztak a Székesfehérvári Volán verseny­zői! A négyes között versenyben kiváló átlaggal szerezték meg a győzelmet, s a mezőny utolsó tagjaként induló Salamon minta­szerű iskolalovaglással az egyéni­ben is biztosította a Volán-sikert. A Felszabadulási Kupa lovas számának eredményei. Felnőttek: 1. Salamon (Szív. Volán) Mixer nevű lovon 1100 pont (1:51.7), 2. Piánk (Bd. Honvéd) Farsang n. 1. 1100 (1:52.8), 3. Pilhál (Szív. Volán) Zálog n. 1. 1100 (1 :53.3), 4. Kanosai (Bo. Honvéd) Mixer n. 1. 1100 (1:53.4), 5. Szigeti Cs. (Szív. Volán) Delta n. 1. 1100 (1:57.4), 6. Lázár (Bp. Honvéd) Számum n. 1. 1100 (1:57.8) ... 8. Villányi (Csenel) Csóró n. 1. 1096 (2:01.9), 9. Kelemen (Ú­jp. Dózsa), Pipás n. 1. 1096 (2:02.0).... 11. Pethő (Újp. Dózsa) Dollár n. 1. 1076 (1:59.4) ... 13. Horváth (Új­pesti Dózsa) Farsang n. 1. 1068 (1:55.7) ... 19. Bakó (Bp. Hon­véd) Ámor n. 1. 1048 (2:04.0 ... 23 Maracskó (Csepel) Borozó n. 1. 970 (2:00.8), 24. Borlai (Cse­pel) Komám n. 1. 964 (1:59.0). Csapatban: 1. Székesfehérvári Voláh (Salamon, Pilhál, Szigeti Cs., Kulcsár) 4968, 2. Bp. Hon­véd 4348, 3. Ú­jpesti Dózsa 4196. 4 19PTepl 4098, 5. MAFC 3968. Ifjúságiak. Fffvéni: 1. Ma^nr (Csenel) Akadály n. 1. 1094 (9-09 6­. 9. Junckel regénél) Vé­nus-T n 1. 1089 (9*08.9). 3. Nagy­­mu-i rTTi^octi Dózsa) Robi n. 1. 1069 (9.09 0). Csanatbapr \. Cserv») (Mag­yar, TTf(ek°l. T.nnkpr) 3196 2. Pn Honvéd 9193. 9 T­in. Dózsa 9078 A n­Tnior résztvevők szerdán Invagp'njst^ m­ajd. A ver­­ss@nTr béf-Pr5p 19 (SzoVor vívással fo'^Tt*s+ő',ik a .Tá+éVi^),'»T’m­'^’’t\,·n CVPO, A PDA NB I HOL IfOLfA GOSQS.IŐ? Megkezdődött az I. osztályú gyeplabda-bajnokság, örömmel adtunk hírt arról, hogy az idén már nyolc csapat küzd a ponto­kért, de mindjárt az elején egy kis hiba csúszott be: a Gödöllő — technikai okokra hivatkozva — lemondta mérkőzését. Kinizsi Sörgyár —XVI. ker. Ta­nács 4:0 (1:0). Algyői út. V: Ha­­mnikus, Nagy Z. K. Sörgyár: Ma­gyar — Ewerling, Csík. Nagy, Huber. Peregrini Fermann, Jó­nás. Eke, Horváth F., Farkas S. Edző: Minder Rezső. XVI. ker. Tanács: Molnár — Andorka I. Simmel.. Tamás. Balász. Farkas Tamás, dr. Margó, Szepesi. Far­kas M., Ruttkai, Farkas Tibor. Edző: Andorka Imre. A nagy gólkülönbség ellenére is változatos volt a küzdelem. G: Horváth F. (2), Farkas S., Her­­mann. Jó: Nagy, Herm­ann, Far­kas S., ill. Molnár, Simmel, Ta­más. Bp. Építők — Budai Pedagógus 3:0 (2:0). Népliget. V: Molnár, Zsákay. Az Építők győzelme meg­érdemelt, de a pedagógusoknak is volt gólhelyzetük, sőt, három ka­pufát is elértek. G: Farkas Gy. (7-esből), Kiss F., Koncrot G. Az Atk­ótaxi — Nagykőrösi Vo­lán mérkőzést később játsszák, míg a Volánbusz — Gödöllő talál­kozó két pontját — 0-0-ás gól­különbséggel az elől állók kap­ják, az utóbbi csapat távolmara­dása miatt. ASZTALITENISZ SMM90: „Meg kell nyernünk a VK-t” A Bp. Spartacus férfi asztali­tenisz-csapata hazaérkezett Brüsszelből, ahol biztos győzel­met (5:0) aratott a Le Logis együttese ellen, ő bekerült a legjobb négy közé a VVK-ban.­­ Jó formában játszottak a fiúk, ez egy másik mérkőzésen is bebizonyosodott, amikor 5:1-re legyőztük a belga válogatottat — nyilatkozta Sidó Ferenc, a szövetkezetiek mesteredzője. — A VVK-elődöntőket május 15-ig kell lejátszani, de még nem tud­juk, kivel hoz össze a sorsolás. A döntőkre június 9-én kerül sor Pirmasensben, ünnepélyes­­ keretek között, hiszen az idén tizedszer rendezik meg ezt a rangos versenysorozatot. Haza kell hoznunk a kupát, meg kell nyernünk a VVK-t! BIRKÓZÁS Vidékiek sikerei Csepelen Szombaton és vasárnap Csepe­len bonyolították le az országos ifjúsági szabadfogású birkózó­­versenyt, amelyen 76-an léptek szőnyegre. 48 kg: 1. Fekete (Haladás VSE), 2. Németh (Bajai SE). 52 kg: 1. Vargha (Kazincbarcikai Vegyész), 2. Pocsai (K. Vegyész), 3. Öirdögh (K. Vegyész). 56 kg: 1. Nádudvari, 2. Hírosik, 3. Székely (mindhárom Bp. Honvéd). 60 kg: Valikovics (DVTK), 2. Muhoral (FTC), 3. Illinger (Csepel Autó). 65 kg­: 1. Nádházi (Bp. Sparta­cus), 2. Tóth (Dunaújvárosi Ko­hász), 3. Hoffmann (Bp. Honvéd). 70 kg: 1. Kiss (FTC), 2. Herte­­lendi (D. Kohász), 3. Budai (DVTK). 75 kg: 1. Pepó (FTC), 2. Ozsváth (FTC), 3. Jerszi (Szi­getvári Spartacus). 81 kg: 1. Kramarics (ÉVSG), 2. Hornyák (Ta­tabányai Bányász), 3. Füzesi (Cse­pel). 87 kg: 1. Márkos (Szegedi VSE), 2. Kelemen (II. Dózsa), 3. Babusa (Bp. Honvéd). Nehézsúly: 1. Necz (II. Dózsa), 2. Vajda (SZVSE), 3. Heidl (Bp. Honvéd). Az FTC szerepelt a legjobban A Magyar Róbert ifjúsági kö­töttfogású emlékversenyt a Vasas rendezte. 48 kg: 1. Horváth (Bp. Honvéd), 2. Faragó (Vasas), 3. Kun (Bp. Honvéd). 52 kg: 1., Esze (Cegléd), 2. Vasas (Cegléd), 3. Hajdú (Du­naújváros). 56 kg­: 1. Kasgacdisz (Bp. Honvéd), 2. Tömöri (Vasas), 3. Bakó (Vasas). 60 kg: 1. Mol­nár (FTC), 2. Oldi (Kinizsi Húsos), 3. Bíró (Szolnoki MÁV). 65 kg: 1. Pulai (FTC), 2. Nagy (Bp. Hon­véd), 3. Elek (Dunaújváros). 70 kg: 1. Kiss (FTC), 2. Pocsai (Va­sas), 3. Vona (Vasas). 75 kg: 1. Borbély (Csepel Autó), 2. Zeke (FTC), 3. Renner (KVSG). 81 kg: 1. Fodor (FTC), 2. Schifbala (Va­sas), 3. Pálinkás (Cegléd). 87 kg: 1. Király (FTC), 2. Krakó (Bp. Honvéd), 3. Lengyel (Vasas). Ne­hézsúly: 1. Kozma (Dunaújváros), 2. Németh (FTC), 3. Kill (MTK). A pontversenyben: 1. FTC 31 pont 2. Bp. Honvéd 17, 3. Vasas 12. Kevés induló, gyenge színvonal Százhúsz nevezés érkezett, de csak 56 Induló jelent meg az Or­szágos kötöttfogású C-kategóriá­­jú birkózó versenyen, a K. Húsos Vágóhíd utcai termében. A ver­seny színvonala a közepesnél is gyengébb volt. A rendezést viszont dicséret illeti. Győztesek: 48 kg (2 induló): Sudár (ÉVIG). 52 kg (4): Száraz (K. Húsos). 57 kg (2): Lakk (PVSK) 62 kg (9): Bartus (Vasas). 68 kg (6): Tóth (Vasas). 74 kg (11): Gáspár (BHSE). 82 kg (6): Molnár (BHSE). 90 kg (7): Lan­­sorf (BHSE) 100 kg (6)- Horváth (Orosháza). Nehézsúly (3): Nagy (BHSE). A pontversenyben: 1. Haladás VSE SÍ Szombathelyen a Haladás VSE rendezésében országos szabad­fogású serdülő birkózóverseny­re került sor. A küzdelemben 7 egyesület 48 versenyzője indult. A Haladás VSE sportiskolásai egy súlycsoporttal feljebb indultak, de még így is ők nyerték a pont­versenyt. Győztesek, 42 kg (3 induló): Gyenes (PMSC). 45 kg (2): Ko­vács (Haladás VSE Sí). 49 kg (6): Kalapács (SZVSE). 52 kg (5): Seres (SZVSE). 57 kg (8): Gumiler (Haladás VSE Sí). 62 kg (10): Kiss (Haladás VSE Sí). 67 kg (7): Jánosi (Haladás VSE Sí). 72 kg (2): Kovács (Nagyka­nizsai Sí). 78 kg (2): Szalai (SZVSE). Nehézsúly (3): Zoltán (Haladás VSE Sí). A pontverseny végeredménye: 1. Haladás VSE SÍ 34 pont, 2. SZVSE 26, 3. Szé­kesfehérvári ST 8, 4. PMSC 5, 5. Nagykanizsai Sí 5, 6. Zalaegersze­gi TE 1, 7. Pápa 1 pont. LABDARÚGÁS AD ACTA Három évvel ezelőtt történt, hogy a posta levelet kézbesített szerkesztőségünkbe. Feladója Nagy III János volt. Néhány sort írt csupán, de rendkívül meglepőt. Közölte, hogy nem kíván többé a Videoton színei­ben játszani! (Jancsi az ustcák-terek baj­nokságában tűnt fel a Sár­kány-hegy csapatában, ahol együtt kergette a labdát Szabó Karcsival, Tieberrel és az öttusázó Maracskóval. Csiszár István, a Videoton elnökhelyettese, a kitűnő utánpótlásedző fedezte fel, s nyomban leigazolta. Mind­­járt az ifjúsági csapatban játszott, s 18 éves korában az V. Dózsa elleni MNK-mérkőzésen bemutatkozott az első csapatban! Később eljutott az utánpótlás-válo­gatottságig is!) Akkoriban azt mondták a Vi­deotonban: a játékosnak kedvét szegte, hogy egy időben nem tudott bekerülni a csapatba. Gyakran volt sérült is. Az is hoz­zátartozik az igazsághoz: az édesapja, aki egykor ugyancsak jó játékos volt, állandóan elége­detlenkedett. És a fiú dacolt, megsértődött.­­A hír hamar eljutott más tájakra is. Ügybuzgó intézők sűrűn kopogtattak a Nagy család ajtaján. Hívták Jan­­ csit sok helyre, Budapestre is. Két fővárosi csapat ver­sengett érte. Ment is volna, de nem engedték. Fült a fo­ga attól, hogy kivárja a két évet. Aztán a vezetők — Bencsik István, Dérfalvi Imre és Horváth Lajos — is marasztalták. A családi szálak, s számos kedves em­lék Székesfehérvárhoz kö­tötte. Maradt!) . Az útja azonban továbbra sem volt rózsás. A 3-as mezt ugyanis Kovács Jóska öltötte magára, s a középhátvéd olyan nagysze­rűen játszott, hogy válogatott lett. Nagy III hol jobbhátvéd, hol beállós, hol középpályás volt. Aztán egy időre sérülés és nem megfelelő forma miatt megint eltűnt. És ismét megsér­tődött.­­Már egyre jobban játszott jobbhátvédet, amikor tavaly ősszel a zilinai mérkőzés után döntő fordulat történt. Kovács edző úgy határozott, hogy a csapatban szerkezeti változásokat eszközöl. A vá­logatott Kovács Józsefet a régi helyére, a középpályára állította, s a 3-as mez is­mét Nagy III személyében talált gazdára.) A gyors, kitűnően fejelő kö­zéphátvéd azóta a csapat nagy erőssége, hétről hétre kitesz magáért, s a Videotonban leg­elismerőbben beszélnek róla. Azt mondják, szerény, szorgalmas, fegyelmezett játékos. Joggá­ örvend népszerűségnek. A siker nem kapatta el. En­nek tanújelét adta nemrégiben is, amikor így beszélt: — Amikor az embernek jóra fordul a sorsa, könnyebb visz­­szanézni. Így vagyok valaho­gyan én is. Most már tudom, a harag, a sértődöttség rossz ta­nácsadó volt. S elmélyítették a szakadékot köztem és a klub között, azok is, akik vihart ka­vartak körülöttem, s arra töre­kedtek, hogy háborogjon a ten­ger, az indulat. Most már vilá­gosan látom, azok a vezetők akartak nekem jót, akik meg­magyarázták, hogy nincs iga­zam. Megfedtek keményen, de a bajban mellém álltak, segítet­tek­ abban, hogy visszatérjen az önbizalmam, s tehetőséget biz­tosítottak a talpra állásra. Ma már belátom, azt is, hogy ott kell játszani, ahol azt a csapa£ érdeket leginkább megkövete­lik. Kiderült, hogy megállom a helyem jobbhátvédként is, csak hittel, akarattal, s nem pedig duzzogva kell pályára lépni, olyan gondolattal: itt úgysem vagyok képes annyira, mint kö­zépen. " A csapatérdekek szem előtt tartásának nagyszerű pél­dáját éppen Kovács Jóska ese­te bizonyítja, aki középhátvéd­ként biztos pont volt a váloga­tottban, s mégis zokszó nélkül vállalta a középpályás játékot. , És akaraterejét, tudását, sok­oldalúságát mi sem bizonyítja fényesebben, minthogy ezen a helyen is kiverekedte a válo­gatottságot, megbirkózott azok­kal a nehézségekkel, amelyek egy időben visszavetették őt formájában. — Amikor még középhátvé­det játszottam, megsértődtem, ha bírálatként megemlítették, hogy nincs megfelelő tartás a játékomban, nem vagyok elég kemény, hamar megadom ma­gam, sokszor pipogya módra vi­selkedem a pályán. Később ma­gam is beláttam, igazuk van a vezetőknek. A Szegedtől pél­dául miattam kaptunk ki 3:1-re, azért, mert elálmélkodtam, még a tej is megaludt volna a számban. — Végtelenül boldog vagyok, hogy ezt az időszakot már ma­gam mögött tudhatom, s vi­­szolyogva gondolok vissza arra a bizonyos levélre. (Tanulságos eset. Egy el­hamarkodott lépés azért nem lökte a szakadék szélé­re a játékost, mert a vezetők megfontoltak voltak, nem mondtak le róla, szót értet­tek vele, s Nagy Jánosban is volt annyi hit, akaraterő, szorgalom, amely nélkül nincs felemelkedés. Így ke­rült ad acta egy levél, s így talált egymásra újra egy já­tékos és egy sportkör.) Németh Gyula Nagy III akció közben XXX. 77. ♦ 1974. április 1 lehet, hogy mégis ott a VB-n Egy tehetség kg­lm nép Úgy fest, felemelik a labdarúgó VB-döntő 16-os mezőnyét. Tizenhétre. Rendkívüli ülésen ■ tárgyalták ezt az ér­dekeltek. Mint hírlik, valamennyi résztvevő egyöntetűen kijelen­tette, hogy a mi vá­logatottunk nélkül nem VB-döntő a VB- döntő. — Mi egyszerűen nem jövünk el Mün­chenbe, na a­­magya­rok nem lesznek ott! — jelentette ki hatá­rozottan a brazil vá­logatott képviselője. A bejelentést meg­tapsolták a jelenle­vők, sőt több más együttes vezetője is csatlakozott a beje­lentéshez. Még akik tartózkodtak a szava­zástól, azok is hatá­rozottan állították: ha a magyar válogatott nélkül rendezik meg a rangos világver­senyt, akkor ők ugyan részt vesznek azon, de csak a kölyökváloga­­tottjukat indítják a mérkőzéssorozaton. Tehát a vita heves a nemzetközi szövet­ségben. A legtöbb he­lyen már edzőtábor­ban készülnek a ser­dülő válogatottak, hogy ha valami oknál fogva minket mégsem hívnának meg tizen­hetediknek a döntő küzdelmeire, akkor beugorjanak játszani. ’­­ Pityergő fiatalember kopogott be a napok­ban szerkesztőségünk­be. Nagy kékkockás zsebkendővel törölget­­te könnyes szemét, s negyed órát még szi­pogott, míg sikerült őt szóra bírni. Akkor aztán elmesélte, hogy ő ifjúsági korban le­vő futballista, tud is focizni, mégsem haj­landó egyetlen■ egye­sület sem leigazolni. Óvatosan kérdezget­ni kezdtük. — Talán nem üti meg a kellő mércét. Mondjuk, nem elég gyors. . . Legyintett — Úgy futok, mint a nyúl. Száz méteren futottam már 10:1-et. Ha én­ egyszer elin­dulok a szélen, nincs az a hátvéd, aki tíz méterre megközelít­sen, míg elérem a kaput. — Bizonyára a lab­dával már kevésbé tud ilyen gyorsan fut­ni... Feliratta az időköz­ben újból eleredt könnyeit. — Ugyan. Az első edzésen egyszerre két labdával vezettem tá­madásokat. Párhuza­mosan. Egyszer az egyiket pöcköltem meg a jobb lábammal, egyszer a másikat a ballal. Mindig a fele­zővonalról indultam, s hat méter előnyt adtam a hátvédnek, s a sepregetőnek. Így is nyolc métert vertem rájuk a tizenhatosig. Onnan aztán kapura lőttem, az egyik lab­dát a bal felsőbe, míg a másikat a jobb al­sóba. — Nem képzelhető el, hogy technik­ailag nem tartják még elég képzettnek? — vetet­tük közbe. Idegesen gyűrögette a kalapját. — Aligha hinném. Az elnök irodájában kétezernyolcszázhat­vanhatot dekáztam az asztali lámpából ki­csavart villanykörté­vel ... — Nyilván nem hit­ték, hogy játék köz­ben is érvényesül e technika? — Ez sem valószínű, mivel a próbajátékon a mi tizenhatosunktól úgy vittem be a má­sik kapuba a labdát, hogy azt nyolc ellen­fél játékos feje felett emeltem át, s közben egyszer sem ,esett le. — Talán a lövések­kel volt baj. — Kétlem. Húszból, tizenkilencszer érintés nélkül berúgtam a szögletet. Egy huszon­öt méteres szabadrú­gásomba pedig csak véletlenül tudott bele­ütni a kapus. Akkor is elrepedt a csuklója. Akkor meg miért nem kapnak kapva a klubok egy ilyen fut­­ballzsenin? — álmul­­tunk el. — A fiú ismét elsír­ta magát. — Mert brühühü . . . csak közepes volt a bizonyítványom. Bpest, 1974. április 1. V. S.

Next