Nemzeti Társalkodó, 1831. január-június (1-26. szám)

1831-01-22 / 4. szám

fog senkinek nagyon szembetűnő len­ni, hogy Dr. Hanemann, az eddig­ elé tanított és tanúit, orvosi Theoreáknak igasságokban kételkedett; és ő utánna a’ Felszólló Úr is, a’ midőn azok szünte­len változtak, és a’Változásokban szün­telen módia tartattak, és a’ módik vagy külömböző szabások szüntelen i­y jíttattak. Már hogy Hypocrates előtt a’ gyógy­ía­tási gyakorlás bőven folyamatban volt; azt a’ ki Egy Fővalóságot hiszen , és Kor­ém­­ányozásában, minden historical dátum nélkül is, abban nem kételkedik.—De hogy az Isteni segedelem által, az Or­vosi tudomány’ Tanításának kezdője Hy­pocrates volt, abban az Orvosok ma meg­­eggyeznek , a’História authoritássa mel­lett.— Hypocrates az ö’ orvosi Theoriá­­jának fundamentomát vagy kútfejét a’ Természetben (physis) állította­ meg; prin­cípiumát vagy kezdőpontját a’ tapaszta­lásban (experentia) mutatta­ meg; és ba­­sissát vagy állapját, a’kedvességben, és Test’ részeinek a’ mozgásban való mun­kásságbeli külömböző változásaiban; (ac­tiones animales, vitales, et naturales), és az orvosi szereknek (medicamenta) has­hajtó, hány­tató, és erőssítő erejekben, ’s más kézi eszközökben (instrumenta) ha­­tározta­ meg.—Symboluma: ars longa vi­ta brevis. A’ Hypocrates Oskolájának felállítása után Tanítvánnyai­­ az ő állatásaiban mindjárt meghasonlottak.— Eryzestra­­tus az erős Hashajtók ellen kikőrt; ha­nem a’ Hántatónak pártfogója volt.— Ké­­sőbre Asklepiades, a’hashajtó és bánta­­tó szerek ellen nagyon ki kőrt; és ő ma­gának az Orvositudományban fundam­en­­tomul , az Epycurus Alhomisticaját tet­te, ’s a’ Testnek minden betegségi álla­­pottját, a’ kemény részeknek lágyságá­ban és keménységében állította­ meg. A’ nedvességekre semmi tekintete nem volt. Gallenus vala az első, a’ ki a’ By­pocrates Tanítása szerént, az Orvosi-tu­­dománynak tekintetet ád.—Gallenus az ő Theoreájában, a’ négy eredeti Elementu­­mokat, úgymint : a’ levegőt, a’ vizet, tüzet és a’ földet fel vette; ’s az ember’ testében azokhoz hasoníitotta, a’Vért, Nyálassá­­got, Sárvizet, és a’fekete-sárvizet, mely­­lyekről állította a’ Testnek temperaturá­­ját; és nevezte az embert: Sangvineus­­nak, Phlegmaticusnak, Cholericusnak és Melancholicusnak, vagy Altobiliariusnak. — Az ő tanítása szerént tsak a’ nedves­ségek szenvedtek, vagy bővségekben (plet­hora) vagy megromlásokban (acrimonia)­ is az elsőt kihajtotta Érvágással, Hánta­­tóval, és Hashajtóval; a’ másodikat pe­dig külömbféle Decodtum­okkal megjob­bította. — A’ Gallenus oskolai Törvény­­nyei szerént, az orvosi végrehajtásokban, az orvosi szerekkel való elintézés (indua­­tio) már elkezdődött; és az orvosságok­nak erejek, a’ minémüségekből vagy a’ qualitásokból, magyaráztatott, mellye­­ket a’betegségekben , mint ellentállókat, előre elnézett, hogy azoknak megfeleljen. — Gallenusnál, a’ kemény részek, a’ be­tegségekben, nem voltak orvosi Tárgyak. A’ Gallenus’ későbbi oskolájában , a’ fel vett Elementumoknak kihajtására (cat­harsis) a’ Hydragoga , Phlegmagoga , Me­­lagoga , és Panchimagoga neveket adták. — Tralles Sándor, a’ felolvasztó vagy gyengén taxáló hashajtó orvosságoknak, az Eccoprotica nevezetet adta.—­Regina Pál a’ Gallenus Theoreájával, jobb ré­szint megeggyezett , tsak a’ Hashajtót tiltotta. Ezen időben élő Orvosok nem távoz­­tak­ el nagyon a’Gallenus, és az Arab­sok Tanításától; sőt még későbbre,a’ Gal­­lenus Theoreája , a’ Phylosophia által, tökélletesebben helyre állíttatott, és úgy formálódók az Orvositudományban az In­dicatio és Contraindicatio, a’ hol is az Astronomiának nagy befolyása vala az Or-

Next