Nemzeti Társalkodó, 1836. július-december (1-26. szám)
1836-10-18 / 16. szám
ival, nagy, néma épületeivel valami komoly tekintetet ad Budának, midőn Pestet, a’ költő egy fiatal kaczér menyecskének nézhetné, ki a’ Duna tükre előtt pipeskedik . Budát bizonyára egy tisztes matrónának nézendi , felbodoritott vendégbajjal alá XIV. Lajos, széles abrocs-szoknyával, bajporral és farkas czipővel, a’ 17ik századból. A’ budai polgár egyszerű, komoly ; gondolkozásmódja korlátolt; magatartása feszes, kisvárosias, vágyainak végczélja , hogy a’ budai hegyekben egy jó szőleje legyen , ’s fiából kamarai tiszt válhasson. Büszke reá, hogy ország fővárosában lakik, de Mátyás vára eszébe sem jut; nyelve nem magyar; mulatságaiban korlátolt; a’ természet bájait kevesebbé szereti éldelni, mint a’ pesti; megelégszik vele, ha szőlejéből nézheti önmegelégedve a’ tér világot ; de mi történik abban , hogy kellene azzal előhaladni, azzal nem sokat törődik. A’ pesti polgár ellenben egészen az uj világ gyermeke; kereskedés és megint kereskedés! ez reggeli és esteli gondolatja. Szeret ugyan jó módúnak látszani, de maga tartásában kevés fest, ’s úgy nevezett kis városiság. Az egész életphilosophia nála abban pontosul össze, hogy inge közelebb van kabátjának Annyit általánosan mindig mondhatni Pestről, hogy minden cselekvéseiben a’ kereskedői egoismus ad irányt, Vigy azon az úton van, mellyen minden nagy városok leltek világvárosokká; de nemzeti élet benne a’ legkevesebb, ’s a’ pesti polgár úgy nem lehet repraesentánsa a’ magyar polgárnak, mint nem Pest a’ hazáé. ’S ha igaz is az, hogy a’ pesti polgár gondolkozás módja hazaivá nem fejlett egészen ki ; de minden esetre több szögletességet vetkezettle, mint akármelly más nem magyar város pol